Tisztelt Gyülekezet, Kedves Vendégeink

Ünnepelni, emlékezni és Tisztelegni gyűltünk össze nemzeti ünnepünkön korunk unitárius hősei előtt

Gimes Miklós emlékezete

Beregből, Vásárosnaményból jöttem. Deák József testvéremmel a beregi unitárius szórvány üdvözletét hoztuk. Nálunk a beregi végeken is van egy unitárius 56-os mártír-forradalmár, a torockói származású diákvezér, Dandos Gyula. A beregi unitárius cigányság híven őrzi emlékét.

A jövő évi beregi unitárius pünkösdi búcsút az ő szellemében kívánjuk megrendezni.

Mi most egy másik unitárius mártírunkra Gimes Miklósra emlékezünk.

Engedjék meg, hogy egy személyes élményemet megosszam Önökkel ezen a szép ünnepen.

Végső soron ezért is esett rám a választás, hogy én tartsam meg a megemlékezést unitárius mártírunkról.

1989. június 16-án reggel 7 órára már Pesten a Műcsarnokban voltam. Nagy Imre és társai újratemetésére érkeztem, az MDF 3-ezer rendezője egyikeként. Kora délelőttre a Hősök terére érkezett akkor Magyarország. Számunkra ez volt az un. rendszerváltás nyitánya.

89 nyarán, ott a hősök terén Gimes Miklós mártírunkat több tízezer ember előtt rehabilitáltuk.

Gimes Miklós, Losonczy Géza, Nagy Imre, Maléter Pál és Szilágyi József koporsója a Műcsarnok lépcsőjén volt felravatalozva az újra temetésre.

Én Gimes Miklós koporsójánál álltam díszőrséget.

Mindnyájan éreztük, hogy amit tettünk Isten dicsőségére és a mártírjaink tiszteletére tettük.

Felemelő érzés volt, egyrészt maga a tény, hogy tiszteleghettem nagy mártírunk koporsójánál.

Másrészt leírhatatlan volt a látvány. Éppen dél volt, zúgtak a harangok, a téren hömpölygött az 50-ezres tömeg, - maga Magyarország.

Harmadsorban pár méterre tőlem ott szónokolt átszellemülten a „fiatal Petőfi”, Orbán Viktor személyében.

Rögtön jó barátok lettünk, hisz szinte azokat a gondolatokat fogalmazta meg, amelyeket Gimes Miklós írt 1956. október 30-án a Magyar Szabadság című lap vezércikkében.

„Lapunk a magyar szabadság ügyét kívánja szolgálni. A külső szabadság, a függetlenség ügyét és a belső szabadság, a demokrácia ügyét. Tettekkel akarunk szolgálni: a teljes és tiszta igazság kimondásával.”

A szovjet csapatok hagyják el az országot!

Még az év augusztus 20-ára meghívtam Orbán Viktort a vásárosnaményi Tisza-parti ünnepségre.

Az MDF pár félszeg, reszkető tagja fogadta.

Mindezt látva, a helyi hatalmasságok erőre kapva, nyomban kérdőre vontak, hogy „minek hívtam ide ezt a véres szájút erre a csodálatos, békés ünnepségre, mikor épp a határ túloldaláról jöttek a szovjet vendégek (kárpátaljai magyar tánccsoportok és vezető elvtársaik).

Akkor még azt hittem, hogy átmenthetek egy kis szikrát a Hősök tere hangulatából, de csalódnom kellett.

Mégis büszke vagyok a találkozásra és őrzöm az un. rendszerváltó euforikus élményt a lelkemben.

De térjünk vissza unitárius mártírunkhoz! Így kerültem kapcsolatba Gimes Miklóssal és ezért emlékezem most én meg róla ezen az ünnepségen.

Gimes Miklós unitárius hitre áttért a s s z i m i l á n s z s i d ó értelmiségi családból származott. 1917. december 22-én született Budapesten. Ott érettségizett, majd a szegedi egyetem orvostudományi karára járt, szülei nyomdokait követve, de tanulmányait félbehagyva kisvállalatot alapított.

Most pedig nézzük, hogy milyen tényezők alakították ifjúságát, egyéniségét, amelyek egész életére meghatározó fontosságúak voltak és egészen a mártírságig vezettek.

Két meghatározó élmény motiválta. Egyik a cserkészet volt. Tagja volt a 345. sz. János Zsigmond cserkészcsapatnak. A másik, hogy részese lehetett Iván László unitárius lelkész hittanórának, ahol nem csak hite mélyült el, de itt teljesedett ki szociális érzékenysége a szegények és elnyomottak iránt.

Iskolatársa és lelki jó barátja Molnár Miklós újságíró (az 1956-os Irodalmi Újság szerkesztője) megemlékezik barátságukról, amely az unitárius cserkészcsapatban bontakozott ki.

Az újratemetéskor a sírnál így méltatja:

„Néhány egyszerű szóval szeretném búcsúztatni Gimes Miklóst a barátot, a társat, mindenek előtt az embert, akiknek szívében annyi jóság és szeretet élt, mint kevesekben. Útján közös tévútjainkon is az a kívánság vezette, hogy emberibb, szabadabb és igazságosabb társadalomban élhessenek honfitársai. És amikor felismerte, hogy zsákutcába jutott, minden társánál következetesebben vonta le a tanúságot. A halálig hű volt a felismert igazsághoz.”

Felismerjük e Gimes Miklósban az örök igazságot kereső embert, amelyben Dávid Ferenc egyházalapítónk szelleme köszön vissza?

A Jövőnek prófétája, Isten küldötte, ki szintén vértanúságban vérzik el,

Egy ember, aki a modern ember világképe alapján szeret, s vállalja a keresztet, mert másképpen gondolkodni nem tud és nem is akar!

Írja Dávid Ferencről Gimes Miklós nagy tanítómestere Iván László. A vallásos ember igaz példája és az örök igazságkeresése „Valódi testvériség és igazi emberszeretet”mélyen hatott az ifjú diákra.

Ezt a család is tudta, s az újratemetést követő vasárnapon a kérésükre a Nagy Ignác utcai unitárius templomban Huszti János püspök gyászistentiszteletet tartott Gimes Miklós lelki üdvéért.

Az 1940-es évek elején nagy súlyként nehezedik rá a fasizálódó korszellem, majd munkatáborba hurcolják.

Mindez lelkileg és szellemileg megtöri és a kommunista eszmében véli felfedezni a szabadabb, emberibb világot.

1945 januárjában visszatér Budapestre és bekapcsolódik az újjáépítésbe, s egy ifjúsági lapnál helyezkedik el, majd a Szabad Nép és a Magyar Nemzet szerkesztője..

1953. júniusi fordulat után eltávolodott a Rákosi-féle kommunista vonaltól.

Tisztánlátását elősegíti a nyugat-európai tudósító körútja (Zürich, Berlin, Párizs)

Rádöbben a valóságra. Itthon koncepciós perek zajlanak, nyugaton pedig virágzik a demokrácia és a gazdasági élet.

1955-ben Rajk László rehabilitálását és a bűnösök felelősségre vonását követelte. Kizárták a pártból. A Nagy Imre körül szerveződő csoport egyik legradikálisabb tagja lett, s követelte a több-pártrendszert. Mai szóval élve- reform szocialista volt.

- üdvözölte az október 23-i fegyveres felkelést, ő az első pillanattól kezdve tudta és folyton hangoztatta , hogy okt. 23-a forradalom.

- okt, 27-én megjelentette Kende Péterrel a rövid életű Magyar Szabadság c. lapot, hiszen látta és tapasztalta, hogy a proletárdiktatúra semmibe veszi a politikai szabadságot

- november 4-e után stencilezve adta ki az október 23.a című lapot. Nagy Imre sajtófőnöke volt. Nem ismerte el a Kádár kormányt, sztrájkokat szervezett ellene.

A szellemi ellenállás vezéralakja volt. A Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom néven ellenállási szervezetet hozott létre.

Tisztában volt a helyzettel, jól érzékelte a veszélyt - 1956 őszén 6 éves Miklós fiát és feleségét a szovjet támadáskor külföldre küldte. Ez humánus, erkölcsös és okos lépés volt. A család Bécsben értesült a családfő kivégzéséről, később Svájcban telepedtek le.

December 5-én a Szovjet katonák letartóztatják a Nagy Imre per harmadrendű vádlottjaként, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés és egyéb bűncselekmények vádjával.

A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa, Vida Ferenc elnökletével 1958 június 15-én szervezkedés kezdeményezése és vezetése vádjával halálra ítélte, a fellebbezés lehetősége nélkül.-

Másnap felakasztják.

Gimes Miklós a börtönévek alatt is hű maradt ifjúkora tiszta eszméjéhez. Az nehéz embert próbáló helyzetben sohasem vallott társai ellen.

Fiától versben búcsúzik:

„Tiszta legyen szíved, fiam

S azt kívánom neked,

Másként, mint én

Szíved szerint éljed le életed”

Mártírunk emlékét Budapesten a MUOSZ székháza épületének oldalfalán lévő márványtábla őrzi, amelyen Domokos Béla szobrászművész Gimes Miklóst ábrázoló portré domborműve látható.

Az emléktáblát MUOSZ 1996 október 22-én állította és avatta fel.

Most pedig ezen szent ünnepen a füzesgyarmati unitárius panteonban állítunk méltó emléket hősünknek Mi a tanulsága Gimes Miklós életútjának, ami túlmutat az emléktáblákon, a megemlékezéseken? Ez mindannyiunk lelkiismeretére van bízva.

Isten szent lelke őrizze emlékét és példáját szívünkben, hogy Iván László nevelése, a tiszta unitárius lelkület tovább élhessen bennünk!

Felhős Szabolcs

(elhangzott a füzesgyarmati unitárius templomban a 2008. okt. 23-i ünnepségen)

Kálnoki Kis Tamás

„Születtem…” : Unitárius önéletrajzok

Márkos Albert

(1878-1949)

Az unitárius olvasók közül bizonyára sokan ismerik a Csiffáry Gabriella által (sorozat)szerkesztett, összeállított, jegyzetelt stb. „Születtem… „ Curriculum vitae c. köteteket. Bennük írók, neves művészek, tudósok, korábban nyomtatásban itt-ott már megjelent vagy kutatómunkával kéziratból először napvilágra segített önéletrajzait. Hasznos, izgalmas olvasmányok ezek. Különösen ha mérlegeljük, megvizsgáljuk, hogy papírra vetőjük mikor, milyen célból, kinek a kezébe szánta, sorjázta elő személyes adatait (mit közölt és mit hallgatott el), hogyan „ajánlotta”, értékelte magát, összegezte addigi élete folyását, ismert vagy ismeretlen céljai elérése érdekében. Az önéletrajz beszédes műfaj. Alaki jegyei már maguk megjelenítik írójuk világát. Gondoljunk csak. az elmúlt 20 esztendő társadalmi változásaival összefüggő önéletrajz „stílusváltozás”-ra (hagyományos = kronologikus, szöveges – modern = blokkos, funkcionális, un. amerikai forma). A jelenség miértjének magyarázata, okfejtése akár politika(mikro)történeti tanulmány tárgyát képezhetné, olyannyira idomultak a szöveges formájú, hagyományos magyar önéletrajzok a 20. század második felének személyzeti politikájának igényeihez. Újabban a karriercél elérése szorít (sok)mindent háttérbe vagy fogja vissza az író tollát.

Az un. „fejvadászok”, vagyis a humán erőforrás „kereskedők” a jó önéletrajzot jelképes lábnak tekintik. Olyannak, amellyel mintegy erőszakosan hatol(hat)unk be az előttünk éppen csak megnyílt ajtó réseibe.

A szatmárhegyen született, erdélyi-magyar író, Páskándi Géza (1933-1995) szerint: „E műfajban … eleve transzcendentális szemlélet indítéka lappang. Átrohanásról a földi életen – erről beszél. Átal azon az evilági életen , amelyet mulandónak fogunk fel. … Meg kell hát vetned életedet olykor , hogy máskor megbecsülhesd.”

Az egykor élt, előttünk járt unitárius lelkészek, tanárok s más „nagyságok”, püspökök, jótevők fellelhető önéletrajzai nem kevésbé értékesek számunkra. Hisszük, hogy a még fellehetők közzététele segít(het)i (ön)ismeretünk gyarapodását, s nem mellesleg azok munkáját, akik kutatóként keresnek nevezettekről használható, hiteles információkat (másokat, esetleg pontosabbakat és többet a lexikonok által megörökítetteknél).

Az itt közreadott curriculum vitae azé a Márkos Albertté, aki – mint maga is megemlékezik róla – (eléggé nem méltatott) fordítója volt a Kénosi Tőzsér János-Uzoni Fosztó István-Kozma Mihály triász nevével legendás hírűvé vált, latin nyelvű, kéziratos, unitárius egyháztörténetnek. Mint az köztudomású, első kötetének megjelentetése az Erdélyi Unitárius Egyház 21. századi könyvkiadásának egyik ékessége.

Egy 1940-es sajtóközlemény szerint: „Ennek a nagyhírű és annyi felé idézett egyháztörténeti latin nyelvű forrásmunkának könnyebb hozzáférhetőség szempontjából magyarra való fordítását Márkos Albert tanár afia megkezdette. Örömmel hozzuk e nagyjelentőségű vállalkozást olvasóink tudomására s a munka előszavának magyar fordítását közelebbről folyóiratunkban is közölni fogjuk.” (Keresztény Magvető. 72. 1940. 1. 46.). Közölték is, hamarosan: „Uzoni Fosztó Istvánnak az Unitárius Egyháztörténethez írt elöljáró beszéde” címmel. (Keresztény Magvető. 72. 1940. 3. 129-136.) A Keresztény Magvető egyébként jelzett évben rendkívüli érdeklődést keltett a papság s az egyház sorsa iránt felelősséget érző világiak körében a Káté és a Hiszekegy megreformálása körül támadt (úgy lehet mindmáig lezáratlan) vita ismertetésével, közreadásával.

Az önéletrajz hangsúlyosan tükrözi a főhatalom változást. Az 1. világháború alatti frontszolgálatban kiérdemelt katonai előmenetel és elismerés mellett említést tesz azokról az egyéni és nemzeti sérelmekről, amelyek nevezettet a román impérium alatt érték, amelyekkel szembesült. Bár tudatja (s ez ugyancsak elgondolkodtató), hogy kinek az ösztönzésére foglalta élettörténetét írásba (Dr. Kiss Elek főjegyző-püspökhelyettes).

Akinek pedig hivatali iratai között mindmáig megmaradt a Márkos önéletrajz, az Szalay Béla, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium egykori osztálytanácsosa. Nevezett kulcsszerepet játszott az erdélyi tan- és kulturális ügyek intézésében. Számos jó embere, bizalmasa közül György Lajos emelkedik ki torony magasan. Ő „kulcsfigura” a minisztérium döntéseinek előkészítésében. Domokos Pál Pétert – úgy lehet – baráti szálak fűzték Szalay Bélához.

Csak azt nem tudjuk egyelőre teljes bizonyossággal, hogy mi célja lehetett Kiss Eleknek az önéletrajz megíratásával. Kézenfekvő magyarázat lehet, hogy valamilyen cím vagy kitüntetés adományozásának kieszközlése állt a főjegyző és egyháza szándékában. Márkos ugyanis egy évvel később, 1942-ben nyugalomba vonult, mert akkor már „ … orvosai megállapítása szerint, őt a sír szélén táncoltató betegségben szenvedett.” Nem valószínű tehát, hogy állásának meghosszabbíttatása érdekében terjesztették az iratot Szalay elé.

Márkos Albert az unitárius tanárok egyik érdemes alakja volt. Tudós-tanár típus. Életrajzának megír(at)ásával törleszthetne valamennyit az egyház abból a tartozásából, amelyet vele szemben felhalmozott.

Márkos Albert önéletrajza

„Születtem Tarcsafalván, Udvarhely megyében, 1878. június 4-én. Atyám, szintén Albert, a tarcsafalvi unitárius eklézsia kántora és tanítója volt. Anyám, Györke Zsuzsánna, mai nap is él, jelenleg kilencvenharmadik évében jár.

A négy elemi osztályt szülőfalumban, atyám vezetése alatt végeztem. Az un. előkészítő osztályt s az alsó öt gimnáziumot Székelykeresztúrt, a VI-VIII. felsőbb osztályokat pedig Kolozsvárt végeztem, az unitárius kollégiumban. Érettségit is tettem, tiszta jeles eredménnyel, 1896-ban.

Érettségi után Kolozsvárt a Ferencz József Tudományegyetem bölcsészeti karán, a magyar–latin szaktárgyra iratkoztam. 1900-ban abszolváltam, 1903-ban tanári oklevelet szereztem.

1898-1900-ig mint óraadó működtem a kolozsvári unitárius gimnáziumban. 1900-1903 [között] mint helyettes, 1903-tól, a mai napig, mint rendes tanár működöm ugyanezen intézetnél. 1939-ben a román kormány ugyan nyugalomba kényszerített, de a magyar uralom visszatérte után egyházam ismét rendes tanárnak nevezett ki.

1914-1918 között katonáskodtam. Minthogy 1900-ban családfenntartó címen magam a póttartalékba soroztattam volt be, a háborúba közemberként vonultam, a m[agyar] kir[ályi] 22. népfelkelő zászlóaljhoz. Itt nemsokára tizedesnek, majd szakaszvezetőnek léptettek elő. E minőségben vettem részt 1917 májusától decemberéig a bukovinai harcokban s e minőségemben szereltem le is, 1918 augusztusában, miután előbb a tiszti tanfolyamot Kolozsvárt, jó sikerrel elvégeztem. Első vonalbeli szolgálatom jutalmául a Károly csapatkeresztet kaptam.

Tanári munkásságom a román uralom alatt is folytattam. A román nyelvből több ízben sikeres vizsgát állottam. Egy ízben (szerencsére nyári vakáció idején), a román kormány felfüggesztett, mivel egyik tanítványom magyar írásbeli dolgozatát túlságosan magyar érzelműnek ítélték és én a kérdéses dolgozatot jelesre osztályoztam.

1913-ban nősültem. Feleségül vettem néhai Sándor János székelykeresztúri unitárius gimnáziumi igazgató Ilona nevű leányát. Házasságunkból három fiú született: Albert, jelenleg tanár a kolozsvári zenekonzervatóriumban, Jenő, szigorló jogász és óradíjas a kereskedelemügyi minisztériumban, András, a budapesti rajztanárképző harmadéves növendéke.

Írtam neveléstani és nyelvészeti értekezéseket értesítőkbe és szakfolyóiratokba. A román uralom alatt szerkesztettem két latin nyelvtani és olvasókönyvet, továbbá egy római régiségtani és latin irodalomtörténeti könyvecskét. Székely életképeket és anekdotákat dolgoztam át s adtam közre napi lapokban, heti folyóiratokban és naptárakban. Fordítottam elbeszéléseket és regényeket angolból és románból. Ezek részben szintén napilapokban és folyóiratokban jelentek meg, részben ma is kiadatlanul, kéziratban hevernek fiókomban. Jelenleg Tőzsér-Uzoni-Kozma kéziratban levő, latin nyelvű, terjedelmes unitárius egyháztörténelmének fordításán dolgozom. E munkával az Unitárius Irodalmi Társaság bízott meg.

Könyvtárosa vagyok az Unitárius Kollégium könyvtárának, választmányi tagja az említett irodalmi társaságnak és az Erdélyi Múzeum-Egyletnek.

E pár életrajzi adatot dr. Kiss Elek unitárius egyházi főjegyző és püspökhelyettes fölszólítására írtam.

Kolozsvárt, 1941. március 3-án.

Márkos Albert”

(Az önéletrajz levéltári jelzete, lelőhelye: Magyar Országos Levéltár K 690 1. cs. 84-86. p.)

Horváth Ágnes beszélget Szekeres Lukács Sándorral a Lánchídrádióban (2008. május 31.) - Letölt, meghallgat: Horváth Ágnes beszélget Szekeres Lukács Sándorral a Lánchídrádióban (2008. május 31.)

Előzmények, a gondolat

A könyvbemutató az unitárius könyvesboltban

A könyv további ismertetése Székelyföldön