Dr. Karner Ottó: Szükséges-e a jövőről gondolkodni?
Olvasók postaládája, Írások, gondolatok 2009. december 2., szerda
Szükséges-e a jövőről gondolkodni?
A kérdés nyilván akadémikus, hiszen természetesen kell a jövőről gondolkodni, csak jól kell meghatározni a gondolkodás határait és lehetséges témaköreit. Én a magam részéről megpróbálom a jövő általam elképzelt területeit megvilágítani – természetesen inkább gondolatébresztés céljából, semmint kinyilatkoztatási önhittséggel.
A téma (magától értetődően) unitárius egyházunk lehetséges világi tevékenységére irányul, hiszen hitelveink szilárdak, lelkészeink teszik a dolgukat, ami nem jelenti az esetleges (divatos szót használva) visszacsatolásról való lemondást, de ez talán csak hosszabb kiérlelés után következhet be.
Már régóta az a véleményem, hogy egyházunk ismertsége a hazai köztudatban nagyon szerény. Itt nem arról van szó, hogy áldozatos lelkészi tevékenységgel egy helyi közösségben nem tudunk „hírnevet” szerezni magunknak, nem, egyáltalán nem erre gondolok. Arra viszont igen, hogy nem működik olyan (nem jut eszembe jobb szó) „intézményrendszer”, amelynek megnyilatkozási formái széles körben érdeklődésre tarthatnak számot. Elhessegetem magamtól azt a gondolatot, hogy mivel egyházunk nem térítő egyház, ezért idegen tőle minden (mondjuk így) „toborzó” jelleg, tehát az esetleges hírnév kerülendő – ez nyilván hibás gondolatmenet. Ugyanakkor – tetszik, nem tetszik – médiavilágban élünk, túlzással ugyan, de elterjedt az a nézet, hogy amiről nincs szó a köztudatban (a hírekben), az nem létezik, nem ismerjük, aki „trendi” akar lenni, annak be kell valahogy férkőzni eme iszapos létbe. Leszögezem mindjárt: egy magára valamit is adó egyháznak nemhogy be kell jutni a zagyva körülmények közé, de teljes határozottsággal ki kell kerülni a mocsarat – mi nem ezért vagyunk. Azonban a köztudatba való bekerülésnek van egy másik oldala is, nevezetesen, hogy amit mondunk, hirdetünk, kifejezünk, felkutatunk és közhírré teszünk, az másokat is érdekelni fog, hasznos, elgondolkoztató, társadalmilag kívánatos és fontos.
Mindezeket én manapság nem érzékelem, ti., hogy történt-e olyan célkitűzés az egyházi vezetés részéről, hogy az elkövetkezendő hónapokban, években megszervezzük majd…mit is? Itt nem tippeket akarok adni, mert nem ez a lényeg: kérdést teszek fel, hogy maga a koncepció vajon helyes-e? Persze most látom, hogy jobban megvilágíthatom a kérdést, ha mégis példákat hozok fel. Történelmi egyház jellegünk de facto nem lehet kétséges, de jure viszont az: a négy nagyobb egyház különböző fontos kérdésben erőteljesen kifejezi nézetét hivatalos helyeken, ahonnan minket (természetesen)kihagynak – de ettől még véleményünk lehet nekünk is. Egy olyan tudományos konferencia, melyen magam is részt vettem Debrecenben nemrégiben, országos szervezettséggel biztosan még nagyobb érdeklődésre tarthatna számot. Igazán nem szeretném magam túlértékelni, de engem az ottani előadások lenyűgöztek – kínálja magát a lehetőség, hogy mások is hallhassanak ilyen tudományos előadásokat.
A kultúra vonalán az UART megpróbál tenni valamit, nagyszerű könyvesboltunk aktivitása is. Amit fontosnak tartok még, az a lehetséges és ellátható szociális tevékenységek „kitalálása”. Kénytelen vagyok mindjárt hozzátenni, hogy ehhez nem szükséges sok pénz. A napokban mutatott be a televízió egy olyan áldozatkész (azóta sajnos elhunyt) orvost, aki az utcán csellengő gyermekek számára az üres lakótelepi helyiségben asztalitenisz játékot szervezett – micsoda egyszerű, de a gyermekek számára hihetetlen nevelési célú kezdeményezés!
Ha a felvetett kérdések (elképzelések) jók, ha érdemes velük foglalkozni, biztosan érdemes lenne megtervezni a jövőt is. Gondolom az egyházi elnökség napirendre tűzhetne egy program kidolgozási elképzelést.
Az is lehet ugyan, hogy nyitott kapukat döngetek. Ezt a tévedést szívesen vállalom.
Dr. Karner Ottó, a Bartók Béla Egyházközség tagja.
Bővebben