Unitárius Élet

Tisztelt Szerkesztőség!

A Brassó megyei Olthévíz szülötteként megilletődéssel olvastam az UNITÁRIUS ÉLET folyóirat 2008. évi 3. számában Ütő Lajosné, Gyarmathy Piroska tollából “Nyelvi illem-nagyszüleink kiskorában” című cikket.

Magam 1940-ben jöttem át a II. Bécsi Döntéskor, ma is élnek rokonaim Olthévizen és a Hargita megyei Homoródújfalúban.

Az erdélyi hegyek után vágyakozva kértem áthelyezni magamat a Földművelődésügyi Minisztériumtól állattenyésztési- és törzskönyvi feladatokkal megbízva a Bakony közelébe a szép hegyes-völgyes Veszprémbe,ahol azóta is lakunk.

Itt találtam feleséget magamnak. Vele a felvételi káderozáson ismerkedtünk meg -, szerettük meg egymást. Együtt olvasgatva az UNITÁRIUS ÉLET-et fedeztük fel és tanulmányoztuk a fenti tanulságos és felemelő cikket. Feleségemmel és két lányunkkal 1954 év óta Erdélyben számtalanszor együtt töltöttük kedves rokonainknál szabadságunkat. Mind a négyen tapasztaltuk ottlétünkkor,hogy a szép szokások ma is élnek . Melegséggel tölti el szívünket a cikkben is felsorolt”ízes” beszéd ,az erdélyi tájszólások,melyek a nagyszülőktől a leszármazottakra “átszármaztak”, ahogyan beszélt pl. Nővérem: a drága “Annanénike” - ha most élne 103 éves lenne . Szép erdélyi család tagja lévén 10 testvér közül a legifjabb ez év augusztus 29.-én betöltöm - ha az Úristen megengedi élnem - a 88. életévemet, magam is élő tanúja vagyok a tanárnő által megfogalmazottaknak.

Nagyon megörültünk feleségemmel a kedves - pályázatra készült - cikk közlésének.

Magam is tanulója voltam a Székelykereszttúri Gazdasági Iskolának és személyesen ismerhettem Gyarmathy Piroska tanárnőt. Tanulmányaimat Magyarországon fejeztem be, Sajnos, azóta nem találkozhattam vele, akire - mint az erdélyi hagyományokat őrzőre - mindketten nagy szeretettel gondolunk feleségemmel együtt , igen jó egészséget kívánva köszöntjük innen Veszprémből, a győri szórvány Hitközség tagjaként:

KÓRÓDI MIHÁLY és neje DŐRI ELFRIDA