Lehet-e boldog Magyarország az Európai Unióban?
- Habsburg Ottó előadása a budapesti unitárius egyház istentiszteletén
2004. január 25-én egy ökumenikus istentisztelet keretében a budapesti Bartók Béla Unitárius Egyházközség a Budapest, Hőgyes Endre u.3.alatti templomában vendégül látta Őexcellenciája Dr. Habsburg Ottót, a Pán Európai Unió elnökét.
Rázmány Csaba unitárius püspök bevezető szavai után, Parádi Gyula, a Bakáts téri templom plébánosa mondott imát a szószékről. Hivatkozott arra, hogy milyen közel állunk egymáshoz, megemlítette Bartók Béla és Kodály Zoltán barátságát és imádkozott a közösség megtartó erejéért.
Rázmány Csaba püspök szószéki beszédében két gondolatot emelt ki: az 1568. január 6.-13 között tartott tordai országgyűlésen mondták ki és iktatták törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadságot, először a világon, ettől az eseménytől számítják az Unitárius Egyház fennállását. A másik gondolat, a hónapnak időszerű eseménye, a Farsang, mely kifejezi, hogy az öröm, a jókedv Istentől való, hogy teremtményei boldogok, örömteljes élettel megáldottak legyenek.
A püspöki ima után Dinnyés József daltulajdonost hallgathatták a szentmise résztvevői zsoltárokat énekelni. Az ünnepi köszöntések rendjén a kedves vendéget, Dr. Habsburg Ottó urat köszöntötte Parádi Gyula plébános, majd egyházközségünk gondnoknője, Sepsi Kovács Éva és egyházunk főgondnoka, Mikó István.
Ezek után Dr. Habsburg Ottó, a Pán Európai Unió elnöke tartotta meg előadását: „Lehet-e boldog Magyarország az Európai Unióban?” címmel. Beszédében az elnök úr az egyházak szerepét emelte ki az uniós csatlakozás folyamatában, felvázolva élettapasztalatai-ból fakadó gondolatait és meglátásait, amelyekért megküzdött a közös Európáért és a magyar nép érdekeiért. Beszédében utalt arra, hogy még nincs eldöntve az, hogy merre irányítják az Európai Uniót. „Ami Istentől jön, az szép – fejezte ki nemes egyszerűséggel az eszmei gondolatot, mondván „kereszténységünk termeli az igazi szépséget”. Ezért rajtunk,
magyarokon is múlik, hogy az Európai Unió alkotmányában Istent vissza tudjuk-e helyezni az ő trónjára vagy sem.
Az előadó kitért Magyarország fontos szerepére, amelyet betöltött a XX. században és ez a szerepe sorsdöntő lesz nemcsak nekünk magyaroknak, hanem egész Európa számára. Sokszor figyelmen kívül hagyjuk mekkora értéket képviselünk, és a külföldi idegenek kell erre minket figyelmeztessenek. Habsburg Ottó szerint bízhatunk a jövőben, ha észrevesszük azokat a feladatokat, melyeknek meg kell felelnünk: keresztényi értékeink felmutatása, megélése és érvényre juttatása az Európai Unióban. Lesznek nehézségek az Európai Unióban, minden változás nehézségekkel jár, de ezt a változást mi harcoltuk ki, magyarok, ezt akarjuk, ezért nincsen mitől félnünk. Ehhez hozzájárult a Pán Európai Unió is.
Cselekednünk kell és „szavunknak súlya lesz!” –mondta, - adjunk hangot hagyomá-nyainknak, kultúránknak, emeljük ki szépségeit, szellemi értékeit. Hogy boldog lesz-e Magyarország az Európai Unióban az nagy mértékben rajtunk múlik, csak akarnunk kell és önmagunkat adnunk!
A püspök úr megköszönte e tartalmas beszédet, majd az alkalomra egy maradandó ajándékkal kedveskedtek a magas rangú vendégnek, melyet Patakfalvi Sámuel műgyűjtő hívünk adott át: egy 1924-ből való plakettet, amely Dr. Habsburg Ottót ábrázolja 12 éves korában.
Az ünnepi istentisztelet végén Dr. Habsburg Ottó könyveit dedikálta, és baráti beszélgetést folytatott vendéglátóival.
Összeállította Léta Sándor lelkész, bővebben a www.unitarius.hu honlapon.
————————————————————————–
Habsburg Ottó előadása:
Lehet-e boldog Magyarország az Európai Unióban?
Püspök úr, főgondnok úr, főtisztelendő uram, hölgyeim és uraim és kedves keresztény testvéreim. Nem is tudják, hogy mennyit jelent az, hogy ma ebben a kis templomban tudunk találkozni. Vissza kell emlékeznem minden félére, de mindenek előtt szeretném szívből megköszönni a püspök úrnak a szent beszédjét. Tényleg sokat számított számomra ez a beszéd, mert egyre rámutatott arra a mi ma talán nagyon is döntő. És ez pedig az: kenyérről, borról, boldogságról beszélt. És tudják az a szép a mi kereszténységünkben, hogy az a remény, amelyet nekünk Urunk adott, hogy abban a reményben tényleg boldog emberek lehetünk. A legnehezebb időkben is föltarthatjuk azt, hogy hiszünk és hogy van jövőnk. És hölgyeim és uraim ez ma rengeteget számít, amikor ma, - és erre nem is gondoltam, hogy ki fogok térni, de szabadjon, mivel a prédikáció minden féle gondolatokat ébresztett bennem s még egyszer szeretném köszönni, hogy erre a prédikációra elhívtak, - hogy tényleg van valami, ami nagyon számit abban ami most fog történni május elsején, azaz hogy teljes jogú tagok leszünk az Eu-ban. Hölgyeim és Uraim, még nincs eldöntve az, hogy hova irányítjuk ezt az Európát. Még mindig van egy nagy harc; harc, amely nagyon ádáz és nagyon régi már, hogy mi a keresztény szellemben boldog utat akarunk, vagy pedig egy szomorú utat? Én most az utolsó időkben sokat járom azt a 10 országot, amely most be fog jutni az EU-ba. Volt alkalmam 20 éven át a Parlamentben az ők ügyes bajos dolgaikkal foglalkozni és ez nekem egy szent és szép feladat volt. De talán ebben a harcban van valami, ami rengeteget számít és amit csak most láttam igazán amikor végigjártam azokat az országokat, ahol a totalitárius rendszer uralkodott. Tudják, abban a kérdésben: hogy minek szenteljük ezt az alaptörvényt, amelyről szó van, hogy Istenről szóljunk vagy nem? ez egy valami nagyon nagy dolog, és ebben a közösségben volt egy javaslat, amely gyönyörű volt. Az a lengyel barátaink részéről jött, hogy Isten a szépség Istene. Hölgyeim és Uraim tudják, hogyha az ember átjárja mindezeket az országokat akkor megláthatja: az ami Istentől jön az szép, és az ami valami mástól jön, az nem olyan szép. Hogy a totalitárius rendszerek, legyenek akár a hitlerizmus, vagy akár a bolsevizmus, csak csúnya dolgokat hagytak hátra. Csúnya dolgokat még abban is, ami építettek, és hogy voltak gyönyörű szép dolgok, amelyeket Isten nekünk a történelemben hagyott. Nézzük a mi kultúránkat, egy szép kultúránk van, nagyobbára a vallásnak a kultúrája volt. És az amit a kommunizmus vagy a nácizmus hagyott az csupa csúnyaság volt és nem volt az a gyönyörű szép, majdnem azt mondhatjuk, paradicsomi kilátás, mint ahogy nálunk ez így van. Ebből a szempontból én nagyon boldog vagyok, hogy holnap Pakson leszek. Paks egy vitás hely, mert sokat tárgyalnak arról, hogy ott van atomközpont, de Paksban van valami más is, van egy templom. Annak idején amikor felépítették az ipart Pakson az volt a felsőbb rendelet, hogy ebben a községben templom nem lesz. És a végén az első az volt, hogy először a Makovec egy gyönyörű szép kis templomot épített, talán Európának egyik legszebb templomát építette fel, mert nekünk olyan sokat mond ez a templom, mert éppen ez éppen a boldogságnak és szépségnek a temploma. És hogy ezen kívül nemcsak egy katolikus templom van, ott van még egy református templom, ott van egy lutheránus templom és mindezek nekünk valamit mondanak, amellett, ami ott a központban áll, ez a nagy ipari és mondjuk technikai része a városnak, ami nem olyan szép, mint a templomok és tényleg itt az ég és a föld között van egy kapcsolat, az ég a szépséget, s a jövőt adja, amit mi adunk egyszer sikerünk lesz ha hűségesek maradunk Istenhez, de semmi esetre nem lesz szép hogyha magunkat dicsőijük. Ez egy hallatlan valami mert erről van szó, most az eu-ban. És kitérek erre a dologra, ami nem éppen a témához tartozik, és mégis véleményem szerint a témának egy központja, hogy ebben az eljövendő alapokmányban Istenről beszéljünk-e vagy nem? Ez egy nagy dolog és nekem, - ezt kevesen tudják, - nekem hallatlan alkalmam volt ebből a szempontból tudomást szerezni. Ott voltam amikor ez a csata kezdődött. 1943-ban Washingtonban voltam, háború volt, és akkor volt az, hogy úgy döntöttek a vezetők, hogy meg kell tárgyalni, egy valaminek a létesítését, amely megörökíti azt a szellemet, amely ebben a háborúban úgy látszik létezett. S ennek folytán hárman összeültek: az amerikaiak, az angolok és az oroszok. Egy helyen találkoztak, amelyet én jól ismerek Denbart Oaks, Washinton kellős közepén. Az első ülés alkalmával akkor elsőnek felszólalt a szovjet uniónak a képviselője, Maxim Litrinov és azt mondotta: minden esetre mindenek előtt egyet szeretnék mondani és ez az hogy számunkra elfogadhatatlan, hogy ebben az alapokmányban szó legyen, mint ahogy hagyományos Istenről vagy egy felsőbb lényről. Azt mondották, hogy el kell kergetni mindezeket a szellemeket trónjukról s odaültetni az embert. Sajnos, a többiek ezt elfogadták. Már csak azért is mert nagyon rosszul össze volt alkotva a társaság, ott volt Anglia külügyminisztere, Anthony Eaden, akit én is elég jól ismertem, és aki hát nem éppen egy kiváló keresztény volt, mert Istent gyűlölte, Én nem értettem miért csinálta, de így volt az nála, és a másik Litvinov mellett Algehis volt aki az egyesült államokat képviselte és akiről később kiderült, hogy szovjet kém volt az amerikai kormányban. Onnét indult ki ez a pont, és annak idején mivel mind a hárman megegyeztek, ezt a szöveget javasolták az Egyesült Nemzetek számára. Ezt aztán átvitték 1945-ben a San Francisco-i konferenciára és a konferencia legelején a hat iszlámi állam, akiket oda meghívtak azt a javaslatot hozták be: helyezzük Istent vissza az ő trónjára, ebben a szövegben el kell ismerni Istent. Volt erről is szavazás, de 11 szavazat ellen visszautasították Isten ebben a szövegben és ez a 11 államból hat mohamedán és öt délamerikai volt. A tragédia az, hogy mi akkor nem voltunk ott, mert sajnos akkor nem voltunk az európai képviseletben, ennek folytán mi nem vagyunk annyira felelősek. De ez legalább megmentett bennünket ettől, de sajnos egyetlen egy európai állam nem szavazott Istenre. Hölgyeim és Uraim, ez egy nagy dolog. Ez valami, ami a jövő számára nagyon sokat számit és most újra lehetőség nyílik, mert azóta mindig a bizonyos totalitárius oldalról azt javasolták, hogy nem szabad Istenről beszélni minden szövegben, amikor nálunk történelmileg az összes nagy adatok mind valamiképpen Istennel tartanak kapcsolatot. Még akkor is ha nem éppen szent szövegek vannak, de legalább ott van az Isten neve. S erről lesz szó az eu-ban is. Ott van a lengyel javaslat és erre van egy bizonyos támogatás is, nem tudom, hogy mi lesz, attól tartok, hogy nem fog sikerülni, mert erős a nyomás ellene, de meg kell próbálnunk . Mert ha nem beszélünk Istenről az EU közösségben, akkor Európa szelleme meghal. Járjuk az országot, hol van szép, hol van gyönyörű kulturemlék, mint ami éppen valamiképpen Istenből származik s ezt ne felejtsük el. Bocsássák, mert de ezt inkább a szent beszédben kellett volna mondanom, elvégre egy kereszténynek joga van erről is beszélni honfitársaihoz, mert én úgy érzem, hogy egy óriási érték számunkra, hogyha megint visszatérünk azokhoz az alapértékekhez, amelyek mégis a mi keresztény civilizációnknak az alapja. És ez a szépség s ez a boldogság. Holnap Pakson leszek és szeretek oda menni, mert talán egyike a legszebb templomoknak. Azt gondolom először is a felszabadulásnak egy szimbóluma, mert abban az évben kezdték építeni, amikor vége volt a kommunista rendszernek és másképpen is gyönyörűen szép, és külön stílus. Talán itt az országban sokan nem is tudják, hogy épen mennyire Magyarországon egy új stílust hozott bele, aminek jövője van, amiben óriási fantázia van. Mások is már átvették és ennek folytán azt szeretném mondani Istennek hálát adhatunk, hogy itt Magyarországról újra jön egy új stílus amelyiknek megint van kapcsolata Istenhez és amelyben tényleg azt mutatják, hogy van még nekünk lelkünk. Mert a szépség Istene egyúttal a mi lelkünk Istene is. És ennek folytán amikor hallottam azokat a szép énekeket, amelyeket és nem éppen mertem énekelni, de kissé olvastam a szövegeket, gyönyörű szépek ezek és ez is mutatja azt, hogy mennyire szép és nagy az érték a mi kultúránkban, a mi jövőnkben, és hogy miért van az, hogy bízhatunk a jövőben, ha csak mi megfelelünk annak, ami a mi feladatunk itt ezen a földön. Tehát hogy tovább vigyük azokat az értékeket, amelyeket elődeinktől kaptunk és amelyeket az utódok számára is biztosítanunk kell.
Hölgyeim és Uraim ez nagyon döntő ebben az évben amikor május elsején 10 állam lesz tagja az eu-nak. Hát sikerült behozni, mert az sem volt egészen egyszerű annak idején, az egyes európai kormányok az amerikaiak vezetésével úgy döntöttek, hogy a 10 közül csak hármat lehet bevenni az eu-ba. Ez már 1994-ben így volt, és akkor a mi európai parlamentünk, amely akkor éppen költégvetési vitában volt, és én, aki most egy öreg képviselő vagyok, 20 éven át voltam tagja az eu parlamentnek, hát tudtam azt, hogy a költségvetés az az alkalom, ahol meg lehet kínozni a kormányokat, hogy rávegyük arra, hogy azt csinálják, amit mi kívántunk. Fölhasználtuk a költségvetést, rákényszeritettük a kormányokat, hogy a 10 államot engedjék be. És ez ami a számunkra persze rengeteget jelent. Egy új nagy lépés lesz, ne feledjük el, hogy ez a lépés nagyobbára Magyarországról kezdődött. Mert egy biztos: az 1956-os szabadságharc volt az a döntő csata ami eldöntötte az úgynevezett hidegháborút. Érdekes, hogyha visszatekintünk a XX. Századra ahol olyan sok nagy háború volt, hát három világháború volt ténylegesen: első világháború, második világháború és a hidegháború, amely éppen olyan háború volt, a nemzetek szenvedése, a veszteségek szempontjából, éppen olyan világháború volt, mint a másik kettő, és mind a három háborúban az történt: kezdődött a végén azzal, hogy aki a végén elvesztette az győztes volt. Második pont egy valamilyen döntő csata volt. A döntő csata után még elég soká tartott, míg a végleges döntés jött. Az első világháborúban a Verdeni csata volt, amely eldöntötte a háborút; a második világháborúban Sztalingrád volt, és a harmadik háborúban a döntő csata pedig a nálunk levő szabadságharc volt. Én mindig azt az elvet vallottam, hogy mindenkivel beszélek. Előny volt, mert akkor mindenkit ismertem, a kommunistáktól s szélső jobboldalig. És a végén mindenki elfogadta, ahogyan németül mondják a „bolondok szabadsága” . Tudtam beszélni mindenkivel és senki sem gondolta azt, hogy összeesküvést létesítek ővelük. De láttam azt, rengeteg kommunistát ismertem nyugaton 1956 után és tényleg úgy volt, hogy ezek a kommunisták ott veszítették el amikor nálunk volt a szabadságharc, ott veszítették el bizalmukat a jövőben. Nézzék, annak idején, 1956 előtt volt a kommunistáknál egy alapelv, az úgynevezett irreverzibilitás. Azaz hogyha egyszer egy kommunizmus hatalmon van ez a történelem vége, esetleg külföldi csapatokkal lehet még valamit változtatni, de magában ez olyan rendszer amely végleges. Hát akkor nálunk, megtanulták, hogy ez nem így van, mert 1956 legyőzte a kommunista rendszert azután a külföldi csapatoknak kellet bejönniük, hogy visszahelyezzék őket trónjukra. De vége volt az egésznek, mert először látták azt, hogy még vezető kommunisták is Spanyolországban, Franciaországban, hogy tényleg itt egy fordulat van, mert a kommunizmust egy nép megdöntötte és ez volt az amiért 56 volt a hidegháború fordulópontja. És ami azután következett ez már csak ennek az eseménynek volt a következménye. Én annakidején 1956 november 5-én egy magyar adáson Spanyolországból kérdezték, hát hogy most mi van: én azt mondtam, hogy csatát veszítettünk, de a háborút megnyertük. És tényleg így is volt. Attól kezdődött az a változás, amelyik nekünk szabadságot hozott és ez Magyarországról jött. És erre, nem akarom mondani büszkék lehetünk, de Istennek adjunk hálát, hogy ez volt az első nagy történelmi feladatunk ebben a században. Hogy itt tényleg Magyarország részéről jött valami s ennek folytán éppen most, amikor Magyarország teljes jogú tagja lesz az eu-nak, Magyarországnak nagyon nagy hírneve lesz, és erre mivel én itt egy unitárius templomban vagyok, szeretnék hálát mondani az unitáriusoknak, hogy mennyire támogattak bennünket, amikor Ekárttal együtt képviseltem a magyarokat. Úgy volt, hogy amikor megszakadtak a diplomáciai viszonyok Amerika és Magyarország között, senki sem képviselte, mert sajnos a magyar diplomaták mind eltűntek. Akkor ott voltam én Washingtonban, ott volt Ekárt Tibor, akkor még a kisgazdapárt elnöke, s akkor mi átvettük a magyar képviseletet, aminek azért volt bizonyos lehetősége, mert én elég mindenkit ismertem Washingtonban, úgy hogy voltak élő kapcsolataink. Akkor nehéz volt a magyarokkal, mert nem szabad elfelejteni, hogy annak idején az emigrációban volt egyetlen egy hatalom, amelynek nagy pénzei voltak, és ez a cseh hatalom volt, Benes vezetése alatt, mert annakidején amikor a németek bevonultak Prágába az akkori cseh elnök, Haha az egész állami vagyon felét átadta Benesnek Londonba, úgyhogy ő evvel az óriási összeggel tudta akkor a politikáját vezetni az emigrációban. Egy kis példa: most éppen 50 éve az események után derültek ki mindenféle adatok, melyekről jómagam sem tudtam. Pl. azt nem is tudtam, hogy Benes volt az, aki már 1943-ban azt mondotta, a jövő Magyarországon Rákosi Mátyásé, mert ő az egyetlen demokrata Magyarországon. . Bent van most az adatokban, azok nem fognak megjelenni, mert rendszerint nagyon ügyes a propaganda, ezt gyorsan eltüntetik. De ez is mutatja, mennyire beleszóltak mindenféle magyar ügyekbe, a magyar emigrációban volt sajnos egy pár gyászmagyar, kiket pénzelni lehetett és akiket felhasználtak nemzetünk ellen, míg általában az amerikai magyarság, hát nagyon egységes volt, és akkor szeretném megköszönni, mert akkor én ebben dolgoztam, hogy mennyi támogatást kaptunk az unitáriusok részéről. Akiknek volt súlya Amerikában s akik tényleg támogatták a magyar ügyet. Szeretném elmondani, keresztény testvéreim, hogy büszkék lehetünk ebben a kis kápolnában arra, hogy mi történt akkor a második világháború idején.
Hölgyeim és uraim, ez annyit jelent, hogy legyünk nagy csoportok vagy kis csoportok, mert persze vannak többé keresztények, mint pl. az én katolikus egyházamnak Mindszenty József, az egy nagy ember volt, aki sokat tett az ország érdekében; voltak mások is és szóval azt is szeretném mondani, hogy tovább kell mennünk azok az úton, amelyet éppen azok, akik igazi keresztények voltak nekünk megmutattak. Ez annyit jelent, hogy most vannak nyilvánvalóan feladataink. Vannak sokan itt az országban, akik azt mondják, hogy milyen előnyünk lesz ebből az egyesülésből? Persze, minden ilyen nagy eseménynek vannak hátrányai s vannak jó részei. Ez egy természetes folyamat. Lesznek nehézségek, nem lesz minden könnyű, de általában azáltal, hogy mi magyarok kiharcoltuk ezt a fordulatot, hogy tényleg itt döntő volt Magyarország szerepe s azon kívül egészen logikus volt, hogy az a végső lépés a felszabadulás mellett, az a bizonyos Pán Európai piknik1989 augusztus 19-én Sopronban ez természetesen erről az oldalról is jött, Magyar részről is jött és ezt hála istennek sokan tudják, Magyarországon kívül is, hogy ténylegesen is mennyit tett Magyarország ennek a jó ügynek a szolgálatában. Ezt föl kell használnunk. Kedves testvéreim, itt van egy nagy feladatunk nekünk. Először az, hogy Magyarország bekerül az eu-ba. Ott lesz súlya, ha csak mi akarjuk, nézzék, nekem sokszor azt mondják, hogy a kis államoknak mi lesz a szerepük, mert vannak, nem is mondom nagy hanem kevésbé kis állam, mert nem szabad elfelejteni hogy világtávlatban, úgy Németország, mint Franciaország is csak inkább nagyobb kis állam, mert nagy állam egészen máshol van, de nekünk itt egy óriási morális tőkénk van, amit képviselnünk kell, és ezt használjuk fel a magyar hagyomány érdekében, használjuk fel azért, hogy dolgozzunk az igazságért itt ebben az országban honfitársaink számára, gondoljunk arra, hogy itt egy szép szociális jövőt tudunk biztosítani, Itt csak egy pontra szeretném felhívni önök figyelmét, nézzék, sokan vannak itt most az országban, akik azt mondják, hogy mi agrár ország vagyunk, tehát nem lesz jövőnk. Mert van nehézség a mezőgazdaságban. Én nem hiszem. Éppen ellenkezőleg. Amikor én most járom ezt az országot és látom ezt az áldásos szép földet, amelyet Isten nekünk adott, akkor tudom, hogy ott van nagy fantázia. Mert tényleg úgy van, hogy ebből a földből jön az óriási jövő, nemcsak mint élelmiszer, amire mindig szükség lesz, hála Istennek bor és kenyér van s erről is szolt a jó Isten amikor a szent beszédben szolt hozzánk ma. De azon kívül van más is, nézzék sok meg nem újuló nyersanyag el fog tűnni, mert túl sokat fölhasználtuk, de van ebben a földben az a megújuló nyersanyag, melyel új igazi gazdaságot tudunk fölépíteni. Óriási fantázia van itt a mi földünkben, úgy hogy nem szabad félni attól, hogy mi agrár ország vagyunk, hanem agrár ország is legyünk. És ezen az alapon itt óriási magyar lehetőségek vannak. A másik pont az, megint csak egyéni tapasztalatból beszélek. Jártam Horvátországban, Szlovákiában, románában, vagy inkább Erdélyben, de a románoknál is vannak ne felejtsük el a csángókat, akik magyarok és Erdélyen túl élnek. És Lengyelországban, olyan óriási lehetőségeink vannak nekünk. Hogyha most rátekintünk az eljövendő új európai térképre, hát valami feltűnő az a bizonyos nagy Magyarország, amelyről beszéltek a múltban megvan! Összenő a Duna-medencéje, eltűnnek a határok, Csak egy kis példát szeretnék mondani: sokat jártam a Horvát-szerb háború idején, pl. Eszéken. Akkor a város a front volt. Hat kilométerre volt a szerb hadseregtől. Többször jártam ott, és egy szép nap mikor már kezdődött javulni a helyzet, amikor már egy ENSZ misszió volt ott, ennek a missziónak volt egy vezetője, egy amerikai tábornok, aki a mi részünkről jött oda s amerikaivá lett, és egy szép nap, amikor a szerbek mg a másik oldalon voltak szerettem volna látni, mi van odaát. Ott is vannak magyar falvak. El is látogattam a magyar falvakba. Egy ENSZ autóval jártam át arra a vidékre amelyet az Eszékiek nem is ismertek, mert éveken át nem tudtak átmenni kelet felé Eszékből. Eszékben volt egy szép híd, ezt fölrobbantották a szerbek és azon a napon amikor ez történt egy nagy lövöldözés volt én éppen ott voltam és amikor visszatértem az első vukovári látogatásomról fölkértek a kereskedelmi kamara részéről, hogy meséljem el mit láttam. Voltak emberek, akik 6 éven át nem tudtak visszatérni földjükre, hát én tartottam egy előadást, és elkezdtem az előadást, azzal hogy gratuláltam nekik, hogy a szép, amelyet fölrobbantottak már kezdik felépíteni, pedig még a háborúnak nem is volt vége. Ami mutatta, hogy milyen bátorság volt ebben a városban. Mikor végeztem kimentem a kereskedelmi kamarának az elnöke, egy fiatalember azt mondta: nagyon örültem, hogy ön is részt vett abban hogy itt mi felépíthettük e hidat és tudja, hogy ha most befejezzük a hidat, ha nyitva lesz az út, akkor három óra alatt Budapesten lehetünk. Nem azt mondták, hogy Zágrábban, nem azt mondták, hogy Belgrádban, Budapestről beszéltek, és tudják, mi ennek a Duna-medencéjének vagyunk a szíve és ez a mi nagy feladatunk a többiekkel szemben. Én nagyon örülök annak pl. hogy a nemzetiségi kérdésben kiváló munkát végeznek most nálunk. Hogy itt egy együttértés van, a német ajkúak, a szlovák ajkúak, még a cigányokkal szemben is, tényleg nehezebb mint másoknál, de mégis ott is sikerült. Ez megmutatja azt, hogy mennyire ennek a Duna-medencnek lesz a szíve. Sokat beszéltek annakidején, hogy helyre kell állítani Nagy-Magyarországot, annak idején a második világháború idején mindig azt mondták hogy nem nem soha. Nem mondom, hogy bölcs volt ezt így mondani, de tény volt, és most magától létesül. Magától összenő ez a vidék,. Nemrég Szlovákiában voltam, elképzelhetetlen lett volna, még öt évvel ezelőtt is, hogy ma a szlovák kormánynak a helyettes miniszterelnöke egy magyar ajkú ember: Csáki képviselő. Hát kérem szépen ez mutatja, hogy milyen óriási fantázia van a mi helyzetünkbe. De akkor ne csak arra gondoljunk, hogy itt most egy óriási összeműködési lehetőség van, de hogy vigyük be és evvel szeretnék végezni, ebben az eu-ba azt a szellemet, amely tényleges alapja volt nemzeti nagyságunknak, hogy hiszünk Istenben, hogy bízzunk abban, hogy milyen feladatot adott nekünk az Isten. A mi vallásunk alapja is az, hogy fölépítse ezt a jövőt, hogy helyezzük vissza Istent trónjára, az eu-ban, és hogyha ezt mi tehetjük, hát azt mondhatjuk megint Istennek hálát tudunk adni, hogy ebben az időben élhettünk. Nehéz idő volt, komoly idő volt, de mostanáig sikeres volt, és Isten segítségével sikeres lesz a jövőben is. Köszönöm!
Boldog lesz Magyarország az eu-ban ha mi is akarjuk és együttműködünk!!!
Bővebben
