Unitárius Élet

B I B L I A É V E - 2008

Mire lapunk a T.Olvasó kezébe kerül az esztendő is lassan véget ér, vele együtt a Magyar Bibliaalapítvány által kezdeményezett „Biblia Éve - 2008” is.

Minden egyház, vallásos emberek vagy kívülállók megvonják a mérleget, hogy milyen eredménye, haszna is volt ennek a kezdeményezésnek. Mi, itt Füzesgyarmaton október 31-ét, a Reformáció napját is ennek szenteltük a megemlékezésmellett. A Hegyesi János Városi Könyvtárban tartott összejövetelen a magyar bibliafordításokkal foglalkoztunk, különös tekintettel az előreformáció és a reformáció eredményeként, annak egyik fő jelszava hatására, miszerint a bibliát át kell ültetni, le kell fordítani a nép nyelvére, hogy az érthetővé váljon mindenki számára, megszülettek. A bibliák közül mindig mély benyomást tettek rám azillusztrált bibliák. Van ilyen is néhány, amelyek őrzik a legnagyobb művészektől az ismeretlenekig a biblia-ihlette alkotásokat. Nemeskürty István történésznek, a „Tanár úrnak” 1990-ben a Szépirodalmi Könyvkiadónál megjelent egy összeál-lítása, válogatása „MAGYAR BIBLIA-FORDÍTÁSOK HUNYADI JÁNOS KORÁTÓL PÁZMÁNY PÉTER KORÁIG” címmel, amelynek végén egy nagyon érdekes, olvasmányos életrajzot közöl „Dallos Hanna, a biblia élményénekhuszadik századi fába metszője” címen. A „Biblia Éve- 2008” lezárásaként méltónak találtam, hogy megemlékezzünk erről az alig ismert művészről, akinek fametszeteivel Nemeskürty István is illusztrálta említett művét. Nemeskürty írja:

Dallos Hanna „életét végigkísérte az ótestamentumi zsidó és az újtestamentumi keresztény Biblia emberformáló élménye.” Dallos Hanna élettörténete maga is egy bibliás történetnek tekinthető. 1907-ben született Budapesten. Szülővárosában és Münchenben tanult iparművészeti szakon. Egy Rilke-kötet illusztrálása hozta meg az elismerést számára, majd egy Szent Imre hercegről készített sorozattal díjat is nyer. Milánóban, Londonban, Párizsban voltak kiállításai, ez utóbbiról Radnóti Miklós számolt be. Életre szóló barátságot kötött müncheni iskolai padtársával, Mallász Gittával. Férje is müncheni iskolatársa volt, Kreutzer József, bútortervező művész. 1934-ben hárman műtermet nyitottak a Dunára néző budai házukban. Sikeres évek jöttek, amelyek 1938-ban értek véget. A barátnő, aki úszóbajnok is volt és magasabb katonatiszti családból származott szerezte a megbízatásokat, amik teljesítéséből éltek. 1943-ban Budaligetre költöztek mindhárman, ahol egy – amint Nemeskürty írja - „afféle őskeresztény lelki közösségben, kolostori körülményeket teremtve éltek.” A német megszállás után Hannaszüleinek VII. kerületi lakásába költöztek, gondolva, hogy a nagy tömkelegbenbiztonságosabb az életük. Innen a férjet behívták munkaszolgálatra, ahonnan soha nem tért vissza. A gettórendelet elől a barátnő vakmerő ötletére egy János-hegy alatti villába költöztek néhány tucat zsidó asszony ismerősükkel. „A magyar honvédelmi minisztérium néhány magas rangú tisztjével összejátszva, katonai egyenruha-varrodaként működtek.”- fogalmazza Nemeskürty. Az üzem vezetője Gitta lett, az üzemeltető a katolikus Ranolder Intézet. A nyilas vérengző Kun páter pribékjeitől egy alkalommal a Wermacht egyik, közelben lévő ala- kulata védte meg, amelyiknek parancsnoka Hanna müncheni iskolatársa volt. A „hadiüzemet” tüntető gesztusként Angelo Rotta pápai nuncius is meglátogatta.

A varroda asszonyai kolostori-zárdai jellegű, zsidó-keresztény közösségként éltek és imádkoztak. Hanna, régi vágyának eleget téve, megkeresztelkedett. Nem mentesülni akart zsidó mivolta alól, ezért vállalta, hogy tovább szenved sorstársaival. Nemeskürty István leírása szerint 1944. december 2-án egy nyilas banda megtámadta a varrodát. Gitta gyors közbenjárására egy közeli SS-alakulat addig védte a villát, amíg az asszonyok el tudtak menekülni. Hanna előjött rejtekhelyéről és a visszavonuló nyilas vezető elé állt és megvallotta kilétét: Zsidó  vagyok.

1945 tavaszán halt meg Ravensbrückben, egy vasúti tehervagonban, ahová a tábort kiürítő őrök zsúfolták be a még életben maradt áldozatokat. „Nemeskürty István azzal fejezi be, hogy a magyar lexikonok, szakkiadványok nem igen tudnak Dallos Hannáról. „Már-már elveszni látszott a nagy szellemi temetőben, ahol feledésre ítélt honfitársaink porladnak.”- írja a szerző.

„Dallos Hanna életét a Biblia szelleme hatotta át.”- szól e bibliás élet summája.

- b.l.-

A Patakfalvi család Bibliája

Augusztus végén a füzesgyarmati Hegyesi János Városi Könyvtárban az országos rendezvény keretében ökumenikus bibliaolvasást szerveztünk. Úgy éreztük, hogy ebből sem maradhatunk ki mi unitáriusok itt a végeken. Boldogok vagyunk arra, hogy a mi kezdeményezésünk nyomán sikerült ez a tervünk is.

Meglepett az a lelkesedés, amivel fogadták a megkeresettek ezt az elgondolásunkat. Az ország köztudottan legvallástalanabb részén szeretnek bibliát olvasni, legalábbis ez derült ki az eredményből. A helyi Tv által is közvetített rendezvényre mintegy 30 biblia került elő, több mint fele a miénk. Különböző kiadású, a nagyon régitől, száz egynéhány évestől a legújabb fordításig, a magyarok mellett angol, héber, görög, román nyelvű bibliák is.

Az összejövetelt a „Tebenned bíztunk eleitől fogva” kezdetű, 90. Zsoltár, a népszerű protestáns himnusz eléneklésével kezdődött. Utána e sorok írója előadást tartott a kereszténység szent könyvéről az Unitárius Élet előző két számában megjelent cikkek alapján. Ezután következtek az olvasók. Volt közöttük református, katolikus, unitárius, vallástalan, egyházon kívüli, felnőtt, fiatal, hittanos. Elhangzott a salamoni áldás, a 103. hálaadó zsoltár, az újszövetségi boldogságmondások, példázat az irgalmas szamaritánusról, a tékozló fiúról, az imádságról szóló tanítás, példázat a gazdag ifjúról, a szőlőmunkásokról, a kisgyermekekről, a magvetőről, a Zákeusról szóló példázat, valamint a szeretet himnusza. A 12 felolvasó: Antal Ági tanárnő és Bere Kati vállalkozó, a városi önkormányzat képviselői, Simonné Bagdi Erzsébet és Kovácsné Csák Irmus, a Polgármesteri Hivatal számviteli dolgozói, presbiterek,

Simon Anna végzős közgazdász, Kiss Viktória és Csák Emese szegedi egyetemisták, Kovács Réka szeghalmi gimnazista, Éri Alexandra, Pengő Dániel és Éri Brigitta általános iskolások, valamint Balogh Balázsi Zita óvodapedagógus, kismama. A rendezvényen megtekinthettük a bibliák mellett, a könyvtár dolgozói által, a bibliával kapcsolatos anyagokból készített montázst is. A rendezvény a „Szívemet hozzád emelem” kezdetű, 25. Zsoltár eléneklésével zárult. Jó élmény volt mindannyiunk számára ez a találkozás.        -b.l-

A Patakfalvi család Bibliája!

Az alábbi részletes  ismertető megjelent az Unitárius Élet 2006. / 4. száma 17-18. oldalán.

Albrecht Gyula

Kutyabőrért indult, Bibliával tért meg

Lógó orral tértem vissza szállásomra a paplakra, miután nem sikerült megszereznem a családi címeres levelet egy távoli rokontól – idézi hosszú évtizedek távolából a történteket énlakai Patakfalvi Sámuel úr, kinek személyében egy ősrégi lófő-székely család leszármazottját tisztelhetjük.

Nos, - mint meséli – tulajdonképpen nem is ő volt annyira „oda” azért a kutyabőrért, hanem Sándor nevű nagybátyja, a jómódú, pesti gyógyszerész. Ő akarta mindenáron tisztázni a nemesi származást. Sőt, ipszilont óhajtott felvenni a családnevük végére.

- Pedig hát igazán tudhatta volna, hogy az erdélyi nemesek és főnemesek – lásd például a Telekiek – mind sima i-vel írták nevüket – magyarázza Samu bácsi, akit szíves engedelmével szólítok így.

- S akkor – azt hiszem, éppen 1941-et írtunk – Sándor bátyám leküldött Énlakára, ahonnan származunk. Ott aztán felkerestem az unitárius tiszteletes bácsit és bemutatkoztam neki. Nagy szeretettel látott vendégül, ott is altatott. Kikereste a régi-régi, porosodó anyakönyvekből családunk dolgait. Sőt, még azt is kinyomozta, melyik Patakfalvinál van az eredeti kutyabőr. Üzent az illetőnek, aztán felkerestük. Ám a „rokon” hallani sem akart arról, hogy a nevezetes családi relikviától megváljék. Pénzt, akkor még nem is mertem ajánlani érte.

S, hogy bánatosan tértem vissza a parókiára, a tiszteletes úr megsajnált. – No, hogy ne menj vissza üres kézzel – mondta – hát megkapod tőlem ezt a Bibliát.

Kezembe vettem, s a bőr kötésen ezt olvastam: „Patakfalvi család Bibliája”. Ráadásul tele volt kézzel írott családi bejegyzésekkel. Például: „Anno Domini 1790 Die 27 February Az oroszlán jegy alatt Született 2fertály 3 órakor György fiam”. Utána ez következett: „Anno 1791 die 31 Julii meg holt”.

S aminek a legjobban örültem, egykori Patakfalvi Sámuel „nemes székely” felmenős hatsoros levelét is benne leltem, mely még I. Ferenc császár és király idejében, 1804-ben íródott.

Nagy boldogan hoztam fel Pestre a családi kincset, mely Szent Biblia „Magyar nyelvre fordíttatott Károli Gáspár által” és nyomtatott 1776-ban Lipcsében. Éppen 271 évvel azután, hogy az első írásos feljegyzés – még 1505-ből – Patakfalvi Kelemen székbírót és a „gyorsaságos”-nak is nevezett Pétert /aki valószínűleg gyorsfutár lehetett/ említi „az udvarhelyi constitutioban”.

E Biblia egyik érdekessége, hogy időrendi sorrendben elmondja a Biblia-kiadások történetét. Melyik volt az első, a második, stb., és melyiket, mikor, ki adta ki. Ez az ismertető, bizony nem igen található meg a Bibliákban.

Természetesen hozza a teljes Ótestamentumot is, 1028 oldalon. Majd ezután újabb különlegesség következik: „Az Ótestamentum mellé vettetett könyvek, amelyeket apokrifoknak neveztetnek”. És sorolja őket Tóbiás Könyve, Judit Könyve, Szuzanna Könyve, Ézsaiás Könyve, stb., 272 oldalon keresztül. /Apokrifnak a tételes vallások által hivatalosan el nem ismert, ősi vallási iratokat, könyveket nevezik./

A következő fejezet az Újtestamentum /370 oldal /, majd a „Soltárokkal” – azaz a Zsoltárokkal – zárul a kötet. „Az úgynevezett Szent Dávid királynak és prófétának 150 soltári. A francia nóták s versek szerint magyar versekre fordította Szenczi Molnár Albert.” Ez 134 oldalnyit tesz ki, kottákkal együtt.

- és a családi kutyabőr … ?

- nos, az is megkerült. Egy ház árát adtam érte, amikor másodízben küldött megszerzésére, követségbe Patakfalvi Sándor nagybátyám. Ilyenformán, talán a világ legdrágább kutyabőre lett, de még így is alig vált meg tőle a tulajdonos. Családja majdhogy nem térden állva könyörgött neki – mert igen szegénységben éltek – csak így sikerült végül valahogy nyélbe ütni a vásárt. A pénzt természetesen Sándor bátyám adta, akinek az 1940-es évek elejétől, az Astoria szállóval szemben volt patikája. És a sors fintora: a második világháború okozta pokoli felfordulásban nyoma veszett a drága kutyabőrnek.

Ám a Biblia még megvan, gazdája ma is féltve őrzi. S mint kiderül, az igazi érdekességre már csak itthon, Pesten bukkant rá Samu bácsi: a könyv végén, a kötés dupla belső borítóján – feltehetőleg – még a XVIII. Században, valaki róvásírással rótta tele.

- Számomra ezek megfejthetetlen jelek, de nagyon valószínű, hogy olyasféle titkokat rejtenek, ami írójuk szándéka szerint csak kevesek, talán kizárólag a családtagok tudomására tartozott. Egyedül azokéra, akik ezeket a „róvásokat” olvasni tudták.

Vajon mit rejthetnek a tintával két évszázaddal ezelőtt rárótt ősi jelek?

Megfejtésük a róvásírások tudós kutatóira, értőire várnak.

Albrecht Gyula

OLVASOM  A  BIBLIÁMAT …

/…ÉS A KÖNYVEK KÖNYVE IHLETTE ALKOTÁSOKAT./

Tapasztalataim szerint Kis Bibliánk bevezető imádságát hittanórásaink nagyon kedvelik:

„Kezünkben Bibliánk, / A lelkünk kenyere; / Kérünk, édes Atyánk, / Táplálj minket vele. /

Taníts törvényeidre, / Hogy megismerhessünk, / Teremtő munkádban / Neked segíthessünk.”

Nekem is van a tucatnyi (magyar és idegen nyelvű) bibliám közt egy lelkem kenyere, a Brit és Külföldi Bibliatársulat adta ki Budapesten 1926-ban. Nagybátyámék vették, amikor Brassóban laktak kenyérkereseten. Családi biblia, családi bejegyzésekkel a végén, az erre a célra befűzött lapokon. Nagybátyám és nagynéném családtagjai után az esketés napja, 1923.

május 30., de nem Brassóban, hanem otthon, Lókodban, mert akkor a szolgálni kényszerűen elment székely ifjak életük fontos eseményeire hazamentek a szülőfaluba. Egyébként a második bécsi döntéskor végleg hazatelepedtek, mert székely rokonaik közt akartak élni, és oda várni haza gyermeküket… Aztán egész életük a várakozásban telt el. Az első Balásy László 1924. március 28-án született, de egy napos korában meghalt. A második Balázsi László 1925. december 21-én született. Egy reszkető kézzel írt (valamikor a 80-as években!) bejegyzés mutatja azt az örökös várakozást, ami nem engedte semmilyen dátumot beírni évtizedeken keresztül. Aztán, amikor nagybátyám megözvegyült (1971-ben halt meg nagy- néném, aki még mindig reménykedett egyetlen gyermeke hazatérésében), és legkisebb testvére (Édesapám) gondjaira bízta magát, érezve, hogy lassan ő is elmegy, bejegyzett ennyit a fia neve mellé: „meghalt 1945-be oroszfogságba 20 éves korba”. Nagybátyám sokat mesélt nekem az első világháborúban való részvételéről, hat éves fogságáról, a vodkás orosz férfi- akról, akik mindig csak ittak és „forradalmaskodtak” és a helyettük dolgozó asszonyaikról.

Egy kicsit bevörösödött ő is, de hamar kiábrándult az egészből az 50-es évek elején egy bölcs megfogalmazás szerint: ott messze Szibériában vágtuk a hatalmas fenyőket, hogy építsük a

szociálizmust, pusztítottuk a vadon erdeit, és most az ágai ide is lesújtottak, lecsaptak.

Szó esett arról is, hogy a sok, háború utáni hírek dacára ő már biztos volt, hogy a fiuk nem

tér haza, fordultak Vöröskereszthez, elmentek érdeklődni hazatért foglyokhoz, de sehol sem- mi reményt adó hír. Akkoriban kérte meg öccsét, édesapámat, hogy ha a négy fiú után, az ötö-

dik gyermek is fiú lesz, kereszteljék Lászlónak. Ámde végre jött egy leányka is, a nővérem.

Így a hatodik gyermekre kellett várni, hogy ha az fiú lesz, ő lesz a László név tovább éltetője.

Megérkeztem én, és Lászlónak keresztelt a szép templomunkban Dr. Simén Dániel, akkori egyházi főjegyző, teológiai tanár. Dénes nagybátyám aztán a népes családunkat is segítette,

ahogy tudta. Középiskolai és teológiai tanulmányaim alatt gondja volt rám is, a jeles biblia

mellett értékes könyveit (többnyire világutazókról, felfedezőkről szólók) is nekem adta, mert szeretett olvasni és brassói életük alatt áldozott jó könyvekre is. A sok bibliám közül, ha ezt

veszem elő, egy megmagyarázhatatlan érzés kerít hatalmába, amit nem tudok megfogalmazni.

A Magyar Bibliatársulat Alapítvány Kuratóriumának és Közgyűlésének egyházunkat kép- viselő tagjaként megadatott az, hogy Dr. Pecsuk Ottó főtitkárunk kezdeményezésére meghir-dessük 2008-at a Biblia Évének. A bibliatársulat minden tagegyháza örömmel elfogadta, majd a katolikus egyház is társult a kezdeményezéshez előzetes egyeztetések után. ( Az már

csak a furcsaságok közé tartozik, hogy most meg úgy jelenik meg mindenhol, mintha ők ta-lálták volna ki ezt a dolgot!) A Biblia Éve jelszava a Jelenések Könyve első részének harma-

dik verséből való: Boldog, aki olvassa…Írásom nem arra irányul, hogy okos dolgokat mond-jak a Könyvek Könyvéről. Számomra valóban a lélek kenyere, nem teológiai hittételek tára, forrása, nem is történelmi adattár, még csak nem is erkölcstan tankönyv. Aki ezekre gondol kizárólagosan, az szerintem nem jó úton jár. Sok megállapítás értékkereszténységnek nevezi a keresztény unitárius életfelfogást. Ez a bibliára is érvényes, abból csak az értékes dolgokat használhatjuk hitéletünk megélésére, szellemi-erkölcsi életünk gazdagítására, erősítésére.

Nincs helye itt annak, hogy azt a sok mindent felsoroljuk, amit ma bele sem írnánk ebbe a könyvgyűjteménybe! Mindenkinek meg kell legyen a „saját” (nem pontosan olyan értelem- ben, amint nekem ) bibliája, amit felhasználhat szellemi-lelki-vallásos vagy világi életfelfogá- sának, szemléletének csiszolására. Szokásom szerint én a versek világába megyek ismét el, hogy érzékeltessem, hogy a szép szó művészei miként öntötték formába bibliai élményeiket.

Nekem mindig segít szolgálataimban, ha a biblia olvasása mellett ott vannak ezek a művek is.

Gárdonyi Géza „Írás a Bibliába” című versét (Érdekes, hogy a saját vallásából kiábrándult

szerző is az Újszövetség Könyve elé írja e gondolatokat. Az unitárius vallás is-én is- értéke- sebbnek tartja ezt, mint az Ószövetséget.) Sokszor szoktuk idézni, valamelyik versszakát be-

írni ajándékba adott bibliába, imakönyvbe, zsoltárba : „Ez a könyv a könyvek könyve, / Sze-

gény ember drágagyöngye. / Égi harmat lankadtaknak, / Világosság földi vaknak. / Bölcses-ségnek arany útja: / Boldog, aki rátalál! / Szomjas lelkek forrás-kútja, / Hol pohárral Krisztus

áll. Ez a könyv az örök törvény, / Királyon lánc, rabon napfény, / Tévelygőnek hívó harang, /

Roskadónak testvéri hang. / Elhagyottnak galambbúgás, / Viharvertnek ereszet, / Haldoklónak

angyalsúgás: / < Ne félj : fogd a kezemet! > Gyermeknek is: < Mily szép rege! >, / Bölcs- nek: < Rejtelmek tengere! > / Fal, - s túl rajta élő hangok, / Köd, s benn zengő hárfák, lantok. / Templomok közt legszebb templom: / Csak megnyitom s benn vagyok. / Ablakán a Paradi- csom / Rózsáira láthatok. Minden fakul, minden romlik, / Márványvár is összeomlik. / Bí-

borleplek ronggyá mállnak, / Dicsőségek füstbe szállnak. / Csak ez a könyv nem tér porba, / Mintha volna élő lelke!… / Ez a könyv a Mózes bokra: / Isten szíve dobog benne.”

Szabolcska Mihály papköltő „Nehéz órában” című versében így vall e könyv hatásáról:

„Kietlen puszták vándorának, / Sötét, olajfás hűs berek: / Nyílj meg nekem, te, szent csodás könyv, / Fáradt vagyok, pihenhetek. / Lelkem körül úgy zúg a számum, / Üvölt a kétség viha- ra… / Adsz-e erőt a csüggedőnek? / Csodás oáz: Szent Biblia. Hideg, fagyos világban járok, / Legében lelkem úgy remeg. / Körülöttem – bármerre nézek, - / Fásult szívek, jégemberek. /

De itt talán, míg elcsodálom / A tiszta tündöklő eget, Hebron beszédes, szép vidékét / S az ős Siont : fölengedek!…És a nyitott, fénylő lapokra / Lehajtva izzó homlokom: / A Kanahánt hit-

tel keresve, / Szent sátruk én is hordozom. / Derül, borul az ég felettünk, / De ám napunk ha

rossz, ha jó : / Csak zúg az ének sziklahittel : / < Az Úr erős, mindenható! >”

Bódás János számára is menedék, erőforrás az Írás: „Van úgy, hogy rám nehezül minden bűnöm / s úgy érzem, borzad, aki rám tekint, / el kellene a földről menekülnöm, / de sehol egy biztató fény nem int, / s bárkihez mennék, követ vetne rám…/ s asztalomon, mint sokszor, most megint / ragyogni kezd, mint a nap, a Bibliám.” Túrmezei Erzsébet evangélikus diako-

nissza egy olyan bibliáról beszél, amelynek mostoha volt a sorsa, várva, hogy minden jóra forduljon. A biblia így beszél: „…Örököltek / engem, a régi, kopott könyvet. / Az új örökös magatelten / nézett körül a házon-kerten, / s mit nem ítélt elég becsesnek, / eladogatta ósze- resnek. Egy darabig megtűrt. Én vártam, / Erő volt lapjaimba zártan, / élet, vigasztalás, bé- kesség…/ múltak a nappalok, az esték…/ de nem nyitott ki…nem kellettem…/ ott porosod- tam elfeledten. Most eladott az ószeresnek. / Kik öreg bibliát keresnek, / talán belépnek ma, vagy holnap / s szomjú szívvel megvásárolnak. / Aztán olvasnak reggel-este, / erőt, vigaszt bennem keresve, / a könnyük lapjaimra perdül, / s kis otthonukra boldog csend ül.”

A világ csak hangulat - írta Reviczky Gyula, a hányatott sorsú, szépszavú költő. „Imaköny-vem” című versében megidézi a Szentírás legszebb imáját: „Az Úr imádságát ütöm fel / (Ki- sérőm a nehéz úton, / S vigasztalást vegyít a kínhoz / A te imád, ó Jézusom! / Imádság kell a

Szenvedőnek, / Akit a sors árván hagyott. / Úristen, én nem zúgolódom: / Legyen a te akara- tod.” Ugye ismerős Vörösmarty Mihálynak „A szegény asszony könyve” című verse is?

Sokat olvastuk-olvassuk teaestéken, vallásos összejöveteleken, mindig ugyanazzal az él- ménnyel. A versbeli Rózsakert a bibliából fogant imakönyv, amit kér olvasni Sára néni a

szomszédasszonyától, mondván: „Higgye meg, most oly jól esnék. / Mert hiszen, ha már az ember / Szépszerént jól lakni sem mer, / Már ha szűken él kenyérrel, / Éljen Isten igéjével, / Így legalább árva lelkünk’ / Az imádság tartja bennünk.” A szomszédasszony együttérzően

válaszol: „< Könyvem nincs több, csak ez az egy. / De ha már úgy megkívánta, / És ettől függ

boldogsága, / Vegye egy felét jó névvel, / Én beérem más felével. > S fele ide, fele oda, / Könyvét két felé osztotta. / Most a két jó öregasszony / Hogy semmi jót ne mulasszon, / Fél könyvből, de nem fél szívvel, / Imádkoznak este regvel, / S ha van Isten mennyországban, Nem imádkoznak hiában.” Juhász Gyula bibliás élményei gyönyörű versek születéséhez vezettek. A több ezer éves szövegek nem csak a költő korában fogalmazódtak át eleven és

figyelmeztető üzenetekként, hanem napjainkra is érvényes a hatásuk, csak olvasni kell a bibliával együtt, vagy mellette: „Nyomorok mélyéből, bánatok éjéből, / Fölkiáltunk Hozzád a

kietlenségből, / Ura seregeknek, atyja igazaknak, / Mutasd meg hatalmad földi hatalmaknak. / Vérünket ontottuk, könnyünket öntöttük, / Rettenetes évek zúgtak el fölöttünk, / Fejünk koro- nája lehullott a porba, / Reményünk vetését vihar eltiporta. Jöjjön a hajnal / Új diadallal, / Jöjjön az élet, / Szóljon az ének, / Hallelujázzon / Minden e tájon! / Kelettől nyugatig neved

áldja minden, / Régi fényt, új lángot adj nekünk, nagy Isten! Pogányok jöttek be szent örök- ségedbe, / Istenünk, hová tűnt szívünk régi kedve. / Égi madaraknak lakomája lettek, / A földi vadaknak martalékul estek, / Vérüket ontották, könnyüket öntötték, / Akik szent hazánkat iga-

zán szerették.” Írás közben döbbenek rá, hogy irodalmunkon lehetetlen átvezetni a biblia ol-

vasásának élményéből született alkotásokat, mert a biblia ott van a legrégibb irodalmunktól a legújabbig számtalan alkotásban, sőt, néha még az ateista irodalmárokat is megihleti a Könyv.

Ady Endrét, az Istennel állandóan hadakozó és Vele kibékülni vágyó nagy költőnket biblia-

ihletésű versei teszik számomra a legnagyobb költőnkké. A „Tudakozzátok az írásokat”, „Boldog, aki olvassa”szentírási felhívások, vagy a későbbi „Tolle et lege - Forgasd és olvasd” megszólítás ( bizonyára Ady is ismerte a nagy egyháztanítók írásait is ) Ady „napiparancsa” lehetett, és élete sok helyzetében lelki kenyeret hozott ki az olvasmányélményeiből. Befejezé- sül ezek egyikét idézzük, amely nekünk is táplálékunk lehet és bibliaolvasásra ösztönözhet:

„Mikor elhagytak, / Mikor a lelkem roskadozva vittem, / Csöndesen és váratlanul / Átölelt az

Isten. Nem harsonával, / Hanem jött néma, igaz öleléssel, / Nem jött szép, tüzes nappalon, / De háborús éjjel. / És megvakultak / Hiu szemeim. Meghalt ifjúságom, / De őt, a fényest, nagyszerűt, / Mindörökre látom.”

Összeállította: Balázsi László

A Biblia éve - 2oo8.

Egyházi lapunk, az Unitárius Élet húsvéti száma “A Biblia éve - 2008 ” cím alatt, Pecsuk Ottónak a MBTA főtitkárának tollából megismerhettük mindazt, amit a 12 tagegyházzal rendelkező Társulat eddigi munkásságáról és ez évi terveiről, egy vallásos, az egyházi életben is részt vevő embernek illik tudnia. Azonban az ismeretterjesztő munka hátterében van valami, amire föl kell figyelnünk. Ez pedig a Biblia kisajátítása - a 2 nagy protestáns és a katolikus, valamint a vonzás-körükhöz tartozó egyházak részére.

Ennek figyelembe vételével szükségesnak tartom, ha hívatlanul is, de kapcsolódva a Biblia évéhez, a Bibliához kapcsolódó ismereteinket - a teljesség igénye nélkül - az alábbiakban felújítani:

Mindenek előtt azt mondom el, hogy a Biblia olyan 2 részből álló, vallásos színezetű könyv, amelynek I, része a zsidóság ó-kori törté­nelmét mutatja be, a világ teremtésétől a Jézus születését megelőző korig. A II. része Jézus életét és tanítását közli, kiegészítve az apostolok cselekedeteivel és azoknak Jézusról vallott fölfogásával.

Mind a két rész a mi unitárius hitünk alapjáról, az Isten egységé­ről tesz tanúbizonyságot!

Tudnunk kell, hogy a Biblia görög eredetű szó, amely magyarul “könyvet” jelent. Jelen esetben azoknak a könyveknek gyűjteményét, amelyeket a kereszténység - zsinati végzések alapján - szentnek nyilvá­nít.

Míg az Ó-szövetség héber, addig az Újszövetség görög nyelven íródik. Mind a kettő kultúrtörténeti dokumentum.

A héber nyelvű Biblia a zsidók szétszóródása után használhatatlan­ná válik. Ugyanis a héber nyelvet fölváltja a görög és az arám nyelv, így a II. századtól az addig héber nyelven íródó Biblia görög és arám nyelven kerül az emberek kezébe.

A legrégibb bibliák közül legismertebb a görög “Septuaginta”, az arám “Targum ” és a latin “Vulgata. Magyarországon a Bibliát hazai nyelven a reformáció szólaltatja meg.

Az alábbiakban a felekezeti hovatartozás és a teljesség igénye nélkül olyan 18 Biblia- fordítóról emlékezünk meg, kik lehetővé teszik a Szentkönyvnek magyar nyelvterületen való anyanyelvű használatát. A fölsorolás a fordítók születési évének sorrendjében történik!

1. / PÉCSI TAMÁS / ? /

Prágában tanuló, szerémségi pap, huszita ihletettségű Biblia-fordító, kit munkájában új szavak használata és helyes alkalmazása jellemez.

2. / ÚJLAKI BÁLINT / ? /

Pécsi Tamás fordító-társa, ki 1439-ben az eretnekség gyanúja miatt - híveivel - Moldovába települ át. Vagy az egész Biblia, vagy csak bibliai részek fordítója.

3. / BENCZÉDI SZÉKELY ISTVÁN / 1500 u. - 1563 u./

Krakkóban tanuló, szikszói, olaszliszkói, majd gönczi prédikátor. A zsoltárokat ülteti át - szolgai hűséggel - zsidóból magyar nyelvre. Fordítása gyarló, minden lendülettől mentes.

Krakkóban kerül kiadásra.

4. / SYLVESZTER JÁNOS / 1504 k. - 1551 u./

Az első, aki magyar földön, magyar nyel­vű nyomtatott Bibliával jelentkezik. Sárvár-Újszigeten iskolamester és nyomdavezető. Krakkóban, Wittenbergben és Bécsben tanul. A magyar népnek ajánlott Újtestamentum fordítását kritikai vizsgálattal, de sza­bad fordítással végzi és az evangéliumokat hexameterből és pentameterből álló párversekkel köti össze. A nagy tudású, de anyagias fordító Ma­gyarországon először használ héber betűket. Élete végén a protestánsok­hoz csatlakozik.

5. / PESTI GÁBOR / ? - 1542 u. /

Patricius család tagjaként Bécsben tanul. Buda török kézre kerülése után János király özvegye kíséretével Erdélybe megy. Bibliafordításának célja a hamisításoktól megtisztított szöveg magyar nyelvű kiadása. A négy evangéliumot tartalmazó, művészi stílusú fordítása 1536-ban kerül kiadásra.

6. / SZEGEDI GERGELY / 1511- 1570./

Wittenbergben tanuló prédikátor, l0 zsol­tárt fordít magyar nyelvre, melyekben páros és visszatérő rímeket alkal­maz.

7. / HELTAI GÁSPÁR /1515- 1579/

Szász eredetű, Wittenbergben tanuló lel­kész nyomdász és író. Előszót is tartalmazó bibliafordítása latin, né­met és görög nyelven íródó bibliákon alapszik. Az 1552-ben elkészülő munka Heltai vallásváltoztatásai miatt nem válik népszerűvé. Dávid Ferenc híve.

8. / KÁROLYI GÁSPÁR / 1529 -1591/

Wittenbergben és Svájcban tanuló gönczi lelkipásztor, az ortodox teológia híve. Vizsolyban nyomtatott, felekezeti jellegű Bibliája a tridenti zsinat után szervezkedő magyar református egyház híveinek szellemi tápláléka hiánypótló, kifogástalan magyarság­gal íródó munka görög szövegű Bibliára épül föl. Az addigi ” i”-ző nyelvjárással szemben ” e “-ző nyelvjárással készülő fordítás hatással van a széppróza-irodalomra is.

9. / MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER / 1536 -1572 /

A magyarországi Református Egyház szervezője, a nyers, türelmetlen, támadó modorú vitatkozó reformátor. Wittenbergben tanul. A zsidó nyelvből fordított Bibliája Debrecen iparos és kereskedő polgárai számára készül. Ótestamentumi fordítása 1565-ben, Újtestamentum fordítása - többek anyagi támogatásával - 1568-ban ké­szül el.

10. / SZÁNTÓ ARATOR ISTVÁN / 1540 - 1612/

Jezsuita tanár. Pázmány Péter katoli­kus hitre térítője Rómában tanul. Az Ó-testamentumnak magyar nyelvre ültetője.

11. / FÉLEGYHÁZI TAMÁS / 1540 k. - 1586 /

A mezőtúri, majd debreceni iskola­igazgató Krakkóban, Breslauban, az Odera melletti Frankfurtban és Witten­bergben tanul. Bő jegyzetanyaggal ellátott Újtestamentumát görögből fordítja magyar nyelvre.

12. / BOGÁTI FAZAKAS MIKLÓS / 1548 -1598. u. /

Antitrinitárius prédikátor. A zsoltárok fordítását és átdolgozását Augustinus, Justinianus, nebiai érsek feldolgozása alapján Pécsen végzi. Fordításában a racionális bibliaér­telmezésre törekvő munka panaszt és reménységet sugárzó része a fordító lelkiállapotára vonatkozik.

13. / PÉCHI SIMON / 1570.k. - 1642 /

Erdélyi kancellár, a szombatos vallás terjesztesse. Beszél káldeai, zsidó, görög és latin nyelven. A zsidó nyelvű Bibliát költői lendülettel, fejlett stilisztikai érzékkel ülteti
át magyar nyelvre, Stílusát nyugtalanság és zaklatottság jellemzi. Fordítását - halála miatt - nem végzi be.

14. / KÁLDI GYÖRGY /1573 - 1634./

Nagyszombaton és Rómában tanuló jezsuita szerzetes. Erdélyben, majd osztrák rendházakban működik. Gon­dosan csiszolt, gördülékeny fordítása Bécsben 1626-ban jelenik meg és alig tér el a korábbi protestáns szövegektől. Káldi a katolikus jellegű bibliafordítás megteremtője.

15. / SZENCZI MOLNÁR ALBERT / 1574-1631./

Debrecenben, Wittenbergben, Heidelbergben és Strassburgban tanuló kálvinista prédikátor. Lobvasser német szövegére támaszkodó, a sajtó alá filológiai műgonddal készülő zsoltár­fordítása különböző dallamokra készül. Több, mint l00 kiadást ér meg.

16. / KOMÁROM CSIPKÉS GYÖRGY / 1628-1678/

Komáromban, Sárospatakon és Utrechben tanuló kassai iskolaigazgató, majd debreceni puritán elveket val­ló lelkész. 1718-ban Leidenben kiadásra kerülő Biblia fordítását a ha­táron elkobozzák és elégetik. Újabb szállítmány, mely a Károlyi-féle Bibliára alapoz, de megváltoztatja a szórendet és kihúzza a fordítónak nem tetsző szavakat, 1789-ben érkezik Debrecenbe.

17. / KOMJÁTI BENEDEK / XVI.sz./

Bécsben tanuló és Perényi Gáborné nyalábvári udvarában tartózkodó nevelő Pál apostol leveleit fordítja magyar nyelvre.

18./ BÁTORI LÁSZLÓ / ? /

Falusi iskolamester, majd Pálosrendi szerzetes. A Buda melletti Hűvösvölgy egyik barlangjában folytat reme­te életet. Ma már ismeretlen bibliafordítása Mátyás király Corvinájá­ban kap helyet.

Íme az irodalomtörténetből is ismerős 18 bibliafordító, kiknek nagy szerepe van abban, hogy a Bibliát magyar földön, magyar nyelven ol­vashatjuk. Ez számunkra azért is jelentős, mert arról győznek meg, ami hitvallásunk alaptétele. Arról, hogy az Isten személyében és lényegében egy! Jézus emberként válik a szeretet eszme hirdetőjévé. Végül szól ar­ról a világról, melynek létezése felől más és másképpen nyilatkoznak a különböző világnézetet valló emberek.

Mi 2008-ban, a Biblia évében, annak, magyar nyelvre fordítóira emlé­kezve újítjuk fel a Bibliára vonatkozó ismereteinket. Bízunk abban, hogy a Biblia vezet el ma is mindenkit ahhoz az “egy” Istenhez, kinek lényege a szeretet.

Felhasznált irodalom;

Benedek Marcel; “A magyar irodalom története.”1938.

Bod Péter; ” Magyar Athenas” 1982.

Féja Géza ; “Arcképek régi irodalmunkból.”1986.

Kenyeres Ágnes ; ” Magyar életrajzi lexikon.”1969.

Kénosi- Uzoni; “Az erdélyi Unitárius Egyház története. I. k. 2005.

Klaniczay Tibor; ” A magyar irodalom története l6oo-ig.”1964.

Klaniczay-Szauder-Szabolcsi; ” Kis magyar irodalomtörténet”196l

Nemeskürty István; “Magyar Biblia-fordítások Hunyadi Jánostól

Pázmány Péter századáig.”1990.

Pintér Jenő; “A magyar irodalom története a legrégebb időktől Bessenyei György fellépéséig /1526-1772/ 1909.

Simon István; ” A magyar irodalom” 1979.

Szabó Géza; “Palsarétum - Magyar Zsoltár. 1979.

Szerb Antal; ” Magyar irodalomtörténet. 1934 és 1972.

Többen: „A magyar irodalom története 1849-ig” 1968.

Zoványi Jenő: „A magyarországi protestántizmus 1565-1600-ig. 1977

Kelemen Miklós

ny. lelkész