Füzesgyarmati találkozó, 2009. július 12.

Ismét emlékezetes, szép ünnepnap volt az idei Füzesgyarmati unitárius találkozó július 12-én.

Balázsi László püspök helyettes, főjegyző úr és felesége Mária tiszteletes asszony az egyházközség presbitériumával közösen most is nagyon gazdag programot szervezett és valósított meg.

Egy találkozó, egy várakozással teli találkozás mindig fontos esemény.

Mai, szeretet szegény világunkban különösen fontos, hogy legyen alkalom egymással találkozni, új ismereteket kötni, lelkiekben gazdagodni, hogy az istentisztelet után beszélgetve, hittel feltöltődve, új ismeretekkel mehessünk haza.

Ehhez a múltból merítve a jelenhez alkalmat találni nem nehéz, de megvalósításához közös akarat, kellő elhivatottság kell, és sok munkával jár.

Szándékosan nem használom a „búcsú” szót, mert ez a találkozó – de a többi unitárius találkozó sem - sem tartalmában, sem formájában nem az.

A búcsú katolikus teológiai fogalom, bűnbánati vallásgyakorlatot jelent. A latin indulgentia „készség a kegy gyakorlására” magyar megfelelője, tehát arra utal, hogy az ember búcsút vesz a rá váró büntetéstől, meghatározott katolikus liturgia szerint.

Az utóbbi években ez a búcsú sok helyen egyre inkább kereskedői kirakodó vásárral párosult.

Maradok az unitárius találkozónál, mint az évenkénti Füzesgyarmati találkozó, ami hagyományaiban, a részt vevők számában és megvalósított tartalmában egyenrangú, azonos jelentőségű a Szejkefürdői, és a Pestszentlőrinci unitárius találkozókkal.

Az idei rendezvény központi része a legnagyobb székely, a katolikusból unitáriussá lett Orbán Balázs emléktáblájának leleplezése és felavatása volt, születésének 180-ik évfordulója alkalmából.

Veres Emese Gyöngyvér néprajzkutató doktorandusz tartott előadást Orbán Balázs életéről, és Kolozsvári István a Berettyóújfalui Orbán Balázs Társaság képviseletében méltatta Orbán Balázsnak, a körzet 1870-es években volt országgyűlési képviselőjének tevékenységét.

Az unitárius gondolkodás mindig a szereteten alapszik, a segítő szándék és az összetartozás jellemzi, megőrizve az unitárius elődök emlékét. Ez hatotta át a mostani Füzesgyarmati, és az egy héttel korábban Verőcén tartott ökomenikus Erdélyi magyar találkozót is, ahol Balázsi László és Veres Emese Gyöngyvér közös előadása hangzott el Orbán Balázsról szép számú hallgatóság előtt az egyházi sátorban.

Nagyon fontos elődeink érdemeit ismerni és megbecsülni, abból a jelent építeni és a jövőt alapozni! Ez a sokszor és sokféleképpen kifejezett gondolat egy megfogalmazása olvasható Orbán Balázs szülőfalujában, Székely Lengyelfalván az 1875-ben felavatott iskola avatása alkalmával az anyaszentegyház könyvében az alábbi sorokkal:

„Míg kegyelet és szép hála dagasztja szívét az utódnak, kegyben él az előd és emléke megmarad”.

Maradjon meg Füzesgyarmaton is ez a szép hagyomány, hogy minden évben emlékezzünk meg elődeinkről, személyekről és eseményekről az alkalomhoz illően.

Ezúton is gratulálunk Balázsi László püspök helyettes, főjegyző úrnak és kedves feleségének a Füzesgyarmati unitárius egyházközség építésében eltöltött 20 évi szolgálatukhoz.

Az egyházközségi hívek és a találkozó résztvevői meleg szavakkal és ajándékokkal köszöntötték őket, felidézve a 20 évvel ezelőtti találkozás időszakát.

A legnagyobb ajándék az a találkozón is megtapasztalt szeretet, amivel a hívek körül veszik őket a gyülekezetben.

Még sok szolgálatban eltöltött évet, örömet és jó egészséget kívánok további munkájukhoz!

Hasonló találkozók szervezése és hagyomány teremtése példaképül szolgálhat a többi egyházközség számára.

Füzesgyarmat, 2009. július 12.

Kelemen Attila

Heltai Kft. ügyvezető igazgató

Mint a hű tanítvány, úgy állunk előtte,
Hiszen ő e nemzet nagy, bölcs nevelője,
Szelíd és jó mester
Élete tanulság, emléke örökség,
Úgy daloljuk őt, mint új idők új hősét,
Ki új díszt adott e nagy, szent szónak : Ember!

(Juhász Gyula: Prológus Eötvös József Ünnepére)

La niñez, tu ilusión y tu contento,
la que al darle el saber, le diste el alma.
Con la luz de tu ingenio iluminaste
la razón en la noche de ignorancia
Por ver grande la Patria tú luchaste
con la espada, con la pluma y la palabra.

(Leopoldo Corretjer: Himno a Sarmiento)

Nemzetnevelők

A 19. század derekán a Nyugat-Európában bekövetkezett gazdasági és kulturális fejlődéshez s polgárosodáshoz képest megkésett, a nyugati civilizáció perifériáján található államok némelyikében komoly reformmozgalmak bontakoztak ki, melyek legfőbb célja az ország mielőbbi felzárkóztatása volt a haladónak, sikeresnek és műveltnek tekintett államokhoz. A nemzeti liberalizmus és progresszió rendszerint kulcsfontosságúnak tekintette a nép kulturális színvonalának emelését, a népoktatás, az általános alfabetizáció ügyének előmozdítását. Nem volt ez másképp a nemzeti romantika bűvöletében élő Magyarországon, s a függetlenségét épp csak kivívó, az önálló nemzetfejlődés útjára lépett Argentínában sem. Mindkét országban egy-egy nagy formátumú és jelentős műveltségű politikus vált az oktatásügy élharcosává: Eötvös József és Domingo Sarmiento.

Báró Vásárosnaményi Eötvös József (1813-1871) és Domingo Faustino Sarmiento Albarracín (1811-1888) kortársak voltak, s bár két különböző földrészen éltek, életpályájuk, céljaik és eredményeik között nagyon sok a hasonlóság. Ez akkor is így van, ha Eötvös József békésebb, kompromisszumokra jobban hajló személyiség volt, mint harcosabb, mondhatni politikusabb alkatú, s olykor ellentmondásoktól sem mentes argentin szellemi rokona.

Mindkettejük eszménye a művelt, felelős polgár volt, erről álmodtak és írtak dolgozószobájuk magányában, miközben odakünn gauchók és csikósok kurjantása hangzott, a pampákon félművelt caudillók szava volt a törvény, s írástudatlan magyar parasztok röghöz kötött félrabszolgaként robotoltak.

Ideáik és az őket körülvevő valóság közötti áthidalhatatlannak látszó különbség nem szegte kedvüket, sokkal inkább a helyzet reális felmérésének igényét erősítette bennük. 1845-ben szinte egyidejűleg született meg a Facundo és A falu jegyzője. Az irodalmi romantika fénykorában mindkét alkotás erős realista, már-már szociológiai-szociográfiai vonásokat mutat. Sarmiento részben valós történelmi szereplőkkel mutatja be a „barbarie” és „civilización” küzdelmét, de Eötvös alakjai is valósághűen ábrázolják a feudális vármegyei rendszer korruptságát, a jobbágyság szenvedéseit. A gauchaje és a bomló magyar feudális rend barbárságával szemben áll a művelt, felvilágosult szabadelvű polgár civilizált világa. Sarmiento a barbárságot köztes állapotnak tekinti a vademberi lét (ser salvaje) és a civilizált létforma között, s így hisz benne, hogy a gaucho a tanulás révén felemelhető, ahogy Eötvös báró is vallja, hogy a néppel együttérző felvilágosult magyar nemes értelmiségi képes a közművelődés ügyét diadalra juttatni.

A külföld irányába való nyitottság, a külhoni eszmék és gondolatok kritikus adaptációjára való készség mindkét politikus jellemzője. Eötvös Trefort Ágoston társaságában 1835-ben bejárta Svájcot, Németországot, Németalföldet, Franciaországot és Angliát, s útja során megismerkedett Victor Hugóval és Lamartine-nal. Alig egy évvel később Sarmiento visszatérvén chilei emigrációjából Quiroga Rosas könyvtárában Chateaubriand, Victor Hugo, Lamartine és Tocqueville műveit olvassa, s igaz csak egy évtizeddel később, de neki is része lesz világkörüli utazásban, melynek során Amerika és Európa oktatási rendszereit tanulmányozza. Mindketten megismerhették a politikai emigránsok keserű sorsát is: Sarmiento többször is Chilébe menekült politikai ellenfelei elől, s 1848 őszén a báró is a müncheni emigrációt választotta.

Az átmeneti kudarcok és a meg nem értettség azonban nem akadályozhatták meg a hazájuk felemelkedése és a nemzetnevelés ügye mellett elkötelezett államférfiakat, hogy tovább munkálkodjanak céljaik elérése érdekében. 1867-ben Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter lesz, s törvénybe iktatja a kötelező elemi iskolai oktatást és lerakja a modern tanítóképzés alapjait. 1868-ban, a magyar népiskolai törvény elfogadása előtt alig két hónappal Domingo Sarmientót Argentína elnökévé választották. Az új államfő teljes tekintélyével kiállt a fiú- és leánygyermekek egyenlő oktatása mellett, s elnöksége alatt alakult ki az argentin tanítóképzés intézményrendszere.

Eötvös József és Domingo Sarmiento annak a 19. századi nemzeti szabadelvű szellemi-politikai irányzatnak volt a képviselője, amelynek meggyőződése volt, hogy a nemzeti felemelkedés legfontosabb eszköze a kiművelt emberfők sokasága, a sikeres országépítés fundamentuma a képzett, felvilágosult, a közösségért és önmagáért felelősséget vállaló polgár. Bár az általuk létrehozott intézményrendszerek maradandónak bizonyultak, eszményeik sokszor csak hangzatos szólamok formájában maradtak fenn, s ez részleges magyarázatot nyújthat az argentin és magyar nemzetfejlődés egyes visszásságaira. Jorge Luís Borges így írt 1974-ben: „Nem állítom, hogy a Facundo a legrangosabb argentin könyv;…Csak annyit mondok, hogy ha példaként állítottuk volna magunk elé ezt a könyvet, az egész történelmünk máshogy - jobban - alakult volna.” Borges véleményét Eötvös József munkáival kapcsolatos analógiaként talán Magyarországra nézve is megfontolhatnánk.

(Tudomásom szerint Sarmiento műveinek nincs magyar, és Eötvös munkáinak sincs spanyol fordítása. Rövid írásom elsődleges célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a magyar-argentin szellemi-történelmi párhuzamokra és további kutatásokat, fordítómunkát ösztönözzön.)

Milványi Cseszneky Miklós

Forrás: http://www.mbk.org/Article681.html

A GYŐZTES és a VESZTES

Mikor a győztes követ el hibát, azt mondja: “Hibáztam”,
és megtanulja a leckét.

Mikor a vesztes követ el hibát, azt mondja: “Nem az én hibám”,
és másokra próbálja hárítani a hibát.

Egy győztes tudja, hogy az ellenségesség a legjobb tanító.

Egy vesztes áldozatnak érzi magát az ellenségesség előtt.

Egy győztes tudja, hogy cselekvéseinek az eredményei tőle függnek.

Egy vesztes a balszerencse létezésében hisz.

Egy győztes sokat dolgozik,
de sok szabad időt is teremt saját maga számára.

Egy vesztes mindig egy “nagyon elfoglalt” személy,
akinek még az övéi számára sincs ideje.

Egy győztes egyenként száll szembe a kihívásokkal.

Egy vesztes megmászhatatlan hegyet lát maga előtt,
és hitetlenül kaparászik azon.

Egy győztes ígéretet tesz, szavát adja és meg is tartja azt.

Egy vesztes ígéreteket tesz, de nem ad semmi biztosítékot,
és amikor hibázik, igazolgatja magát.

Egy győztes azt mondja:

”Jó vagyok, de még jobb leszek“.

Egy vesztes azt mondja:

“Nem vagyok éppen olyan rossz, mint sokan mások“.

Egy győztes meghallgat, megért és válaszol.

Egy vesztes csupán várakozik, míg rákerül a sor, hogy beszéljen.

Egy győztes tiszteli azokat, akik többet tudnak, mint ő, és megpróbál tanulni tőlük valamit.

Egy vesztes ellenkezik azokkal, akik többet tudnak, mint ő, és csak a hibáikat veszi figyelembe.

Egy győztes valamivel többért érzi felelősnek magát, mint csupán a munkájáért.

Egy vesztes nem vállal fel semmit és mindig azt mondja:

”Csupán a munkámat végzem“.

Egy győztes azt mondja:

”Kell létezzen egy jobb út, hogy megcsináljam…“.

Egy vesztes azt mondja: ”Mindig így csináltam”.

Egy győztes a megoldásnak egy része.

Egy vesztes a problémának egy része.

Egy győztes azt veszi figyelembe

”hogyan néz ki a fal összességében”.

Egy vesztes “a téglát” veszi figyelembe,

”amit el kell helyezzen “.

Egy győztes, mint Te, megosztja a felismeréseit…

Egy vesztes elrakja az ilyesmit és megnyugszik azzal, hogy birtokolja…

———————-

Hogyan válhatsz győztessé?

Egyszerűen csak légy hajlandó felismerni,
hogy miért választottad eddig a vesztesre jellemző alapállást!

Május-Június havi tudósítás az Unitárius Életnek a kocsordi gyülekezetről

Tudósításunkat a gyülekezet életéről a Húsvét utáni vasárnapon tartott presbiteri gyűléssel végeztük az előző számban. Anyák napi ünnepélyt a május 10-i vasárnapon tartottunk a hittanos növendékek szereplésével. Említésre méltó, hogy május 21-én megtartottuk az áldozócsütörtöki Isten-tisztelelet, melyen Mk. 16.19-20 „…megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.” alapján arról beszéltem, hogy Jézust nekünk nem a teste, hanem hátrahagyott evangéliuma és szellemének ereje teszi.

Pünkösd szombatján Felhős Szabolcs misszionárius szervezésében unitárus búcsúünnepséget tartottunk Vásárosnaményban. Ezt pünkösdi Isten-tisztelettel és Úr-vacsora osztással vezettük be. Az ünnepi beszédet Balázsi László főjegyző úr mondotta, az Úr-vacsorai ágendát magam mondtam az 1.Kor.4.20. „Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben.” alapján. A tárgy az volt, hogy az Úr-vacsorai jegyek erejét a hívekre kitöltetett Szentlélek teszi.

A búcsú közönségének többségét a gyülekezet kissebségi tagjai képezték. Hasonlóképpen előadók is voltak közülük. Megragadott a volt Iskola Múzeum termeiben rendezett kiállítás gyülekezeti életünk múltjáról, és a gyülekezet ifjúságának, gyermekeinek felszabadult játszadozása az Eötvös kúria udvarán. Ők mindannyian a kisebbséghez tartozók voltak. Különös köszönettel tartozom Felhősné Dr.Csiszár Sarolta múzeumigazgató nőnek az ennivalóért, ami több fogásból állt az egész közönség számára. Mindent húsmentesen, szójából és gombából készített. Azon túl, hogy fölséges volt, nagy élmény volt számomra, hogy egy ekkora rendezvényen mindenki ezt fogyasztotta, és senkinek sem maradt semmi hiányérzete.

Felemelő élmény volt a Felhős Szabolcs által felfedezett Dandos Gyula 56-os nyíregyházi vértanú ifjúsági vezér post mortem hadnaggyá avatása, és az, hogy hozzátartozó hiányában egy kisebbségi fiatal édesapának adták át az erről szóló oklevelet, akitől szép szavalatot is hallottunk. Akinek már kereszteltem gyereket, és Isten segedelmével az idén a következőt is megkeresztelhetem. Az oklevél átadásakor szívhez szóltak a szavak arról, hogy egy oszthatatlan haza polgárai vagyunk mindannyian. A hadnaggyá avatott Dandos Gyulának sem csak a vallása volt magyar. Cigány származása nem volt akadálya annak, hogy magyar hazafi és vezér legyen. Ezen felbuzdulva egy másik kisebbségi fiatal azt mondta, hogy ők származásuktól függetlenül magyarnak vallják magukat. Ennek Dandos Gyula hadnagy a záloga, akinek emlékét mi mint unitáriusok is a szívünkben őrizzük származásunktól függetlenül. Csak annyit kívánnék ehhez hozzátenni, hogy de jó lett volna ezzel a világháborúkat és Trianont megelőzni! Másnap Kocsordon és Nyíregyházán volt Úr-vacsorás és Pünkösdi istentisztelet. Prédikációt az 1.Kor.4.20-ból mondtam, mint előző nap vásáronaményban, Úr-vacsorai ágendát pedig a Ján.20.22-ből: „Ezt mondván rájuk lehelt és így folytatta: Vegyetek Szent Lelket!”.

Pünkösd másodnapján csak Kocsordon tartottunk Isten-tiszteletet. Június 14-én vasárnap a bevett szokás szerint vásárosnaményi híveink ellátogattak Kocsordra, hogy gyermeküket templomban keresztelhessék. Június 19-én, pénteken szomorú gyászesemény miatt hívtak a nyíregyháza melletti Kemecsére. Varga Csaba unitárius atyánkfia munkabaleset következtében váratlanul elhunyt. Mindössze 53 éves volt, és az egész város életében nagy űrt hagyott maga után. De felesége, sz. Kósa Ilus, aki férje álmaiért változtatta meg pályafutását, Isten segedelmével folytatni akarja a vállalkozást. Leánya Zsanett, aki nemsokára önálló ügyvédi irodát nyit, szintén édesapját tekinti példaképének. Elhunyt testvérünk sepsikálnoki származású volt, de Kemecsén született, ahol vallását közvetlenül nem gyakorolhatta, de szívében hűséggel megőrizte ősei minden hagyományával együtt. Isten adjon nyugodalmat és üdvösséget, hozzátartozóinak pedig erőt és vigasztalódást! Ámen.

Ez már a második olyan gyászszertartás, amit erélyi származású szórvány hívünk felett tartottunk. Ezzel szemben kereszteltem idén öt gyereket, ami igen örvendetes, feltéve, hogy Isten segedelmével siker koronázza missziónkat és eredményes hitoktatást is tudunk végezni Isten dicsőségére, mindannyiunk lelki épülésére.