Unitárius Élet

Áhítat a MUE EKTanács alkalmából:

Példabeszéd a gonosz szõlõművesekről.

2008. július 12.-én.

1). Bibliaolvasás. (Mt 21,33-46)

2). Bibliamagyarázat.

A példázat értelme.

Félreismerhetetlenül meglátható a kép, hogy Izrael, mint szőlőskert szerepel a mondanivalóban, azzal kibővülve, hogy a példázatban bérlőkről van szó.

Köztudott, hogy Jézus korában a Jordán Északi vidékén, illetve a Genezáret mellett sok olyan szőlős volt, melyet palesztinai bérlők műveltek. Ez az újabb tartalom bontakozik ki a példabeszédben, de azzal a felerősödött formával, hogy két csoportban tárgyalja az író az ellenőrzők megjelenését.

Elsősorban a prófétákról van szó, akikről különben nagyon sokat beszélt a hagyomány, akik közül sokat meg is öltek a zsidók. A példabeszéd döntő fordulata akkor következik be, amikor sor kerül Jézus, mint Isten fia megjelenésére. A fiú érkezéséből arra következtetnek a bérlők, hogy az apa már nem él, s ha megölik az örököst, akkor övék lehet a szőlős. A fiú sorsa tulajdonképpen Jézus sorsát tükrözi.

A példázat utolsó mozzanatában Isten igazságos ítéletéről olvashatunk. A bérlők tulajdonképpen Izrael későbbi nemzedékei, akik nem szolgáltatták be a gazdának a gyümölcsöt. Magától értetődik, hogy ezután olyan bérlőnek fogja kiadni a szőlőst, aki teljesíti megígért kötelességeit. Azokat a bérlőket viszont, akiket a zsidók személyesítenek meg, kizárja a lehetőségből.

A példázatbeli célzást határozottan megértették Jézus ellenfelei, mivel tulajdonképpen újabb lehetőséget szolgáltatottak arra, hogy véghezvigyék, aljas, rágalmazó és gyilkos szándékukat.

Alkalmazás.

Azt is mondhatjuk, hogy béreljük bizonyos szempontból ezt a földi teret, azt az életet, melynek része a sajátunk is. Isten a nagygazda, aki megbíz a felelősségteljes munkával. Nem sajátíthatjuk ki sem az Ő kertjét, sem saját életünket. Éppen azért úgy kell viselnünk magunkat, hogy egy percre se feledjük el Istennel és életünkkel szembeni kötelességeinket.

Ez a kötelesség felfokozódik, amennyiben Jézus tanításaira, illetve azokra az emberekre gondolunk, akik tanítása szellemében élik életüket. Ámen.

3). Gondviselő Istenünk, szerető édes Atyánk! Alázattal köszönjük mindenkori figyelmeztetéseidet, s azt, hogy ezt nem csak akkor adod tudomásunkra, amikor bezárt ajtó mögött vagyunk magányunkban, hanem akkor is, amikor éppen azért gyülekezünk, hogy a te ügyeddel foglalkozzunk.

Kérünk, hát Atyánk, adj erőt nekünk, hogy jó belátással, teljes odaadással dolgozzunk szőlősödben. Ne az eljövendő „ítéleted”, embertársaink megítélése legyen az irányadó ebben a tevékenységünkben, hanem a munka, melyet önszántunkból felvállaltunk a közösség érdekében.

Add, Atyánk, hogy minden ténykedésünk őseink áldott ügyének megfelelően történjen, s döntéseinken rajta legyen a múltbeli határozatok helyessége, de jövendőnkre vonatkozók felelősségteljessége is. Ámen.