Unitárius Élet

A Patakfalvi család Bibliája!

Az alábbi részletes  ismertető megjelent az Unitárius Élet 2006. / 4. száma 17-18. oldalán.

Albrecht Gyula

Kutyabőrért indult, Bibliával tért meg

Lógó orral tértem vissza szállásomra a paplakra, miután nem sikerült megszereznem a családi címeres levelet egy távoli rokontól – idézi hosszú évtizedek távolából a történteket énlakai Patakfalvi Sámuel úr, kinek személyében egy ősrégi lófő-székely család leszármazottját tisztelhetjük.

Nos, - mint meséli – tulajdonképpen nem is ő volt annyira „oda” azért a kutyabőrért, hanem Sándor nevű nagybátyja, a jómódú, pesti gyógyszerész. Ő akarta mindenáron tisztázni a nemesi származást. Sőt, ipszilont óhajtott felvenni a családnevük végére.

- Pedig hát igazán tudhatta volna, hogy az erdélyi nemesek és főnemesek – lásd például a Telekiek – mind sima i-vel írták nevüket – magyarázza Samu bácsi, akit szíves engedelmével szólítok így.

- S akkor – azt hiszem, éppen 1941-et írtunk – Sándor bátyám leküldött Énlakára, ahonnan származunk. Ott aztán felkerestem az unitárius tiszteletes bácsit és bemutatkoztam neki. Nagy szeretettel látott vendégül, ott is altatott. Kikereste a régi-régi, porosodó anyakönyvekből családunk dolgait. Sőt, még azt is kinyomozta, melyik Patakfalvinál van az eredeti kutyabőr. Üzent az illetőnek, aztán felkerestük. Ám a „rokon” hallani sem akart arról, hogy a nevezetes családi relikviától megváljék. Pénzt, akkor még nem is mertem ajánlani érte.

S, hogy bánatosan tértem vissza a parókiára, a tiszteletes úr megsajnált. – No, hogy ne menj vissza üres kézzel – mondta – hát megkapod tőlem ezt a Bibliát.

Kezembe vettem, s a bőr kötésen ezt olvastam: „Patakfalvi család Bibliája”. Ráadásul tele volt kézzel írott családi bejegyzésekkel. Például: „Anno Domini 1790 Die 27 February Az oroszlán jegy alatt Született 2fertály 3 órakor György fiam”. Utána ez következett: „Anno 1791 die 31 Julii meg holt”.

S aminek a legjobban örültem, egykori Patakfalvi Sámuel „nemes székely” felmenős hatsoros levelét is benne leltem, mely még I. Ferenc császár és király idejében, 1804-ben íródott.

Nagy boldogan hoztam fel Pestre a családi kincset, mely Szent Biblia „Magyar nyelvre fordíttatott Károli Gáspár által” és nyomtatott 1776-ban Lipcsében. Éppen 271 évvel azután, hogy az első írásos feljegyzés – még 1505-ből – Patakfalvi Kelemen székbírót és a „gyorsaságos”-nak is nevezett Pétert /aki valószínűleg gyorsfutár lehetett/ említi „az udvarhelyi constitutioban”.

E Biblia egyik érdekessége, hogy időrendi sorrendben elmondja a Biblia-kiadások történetét. Melyik volt az első, a második, stb., és melyiket, mikor, ki adta ki. Ez az ismertető, bizony nem igen található meg a Bibliákban.

Természetesen hozza a teljes Ótestamentumot is, 1028 oldalon. Majd ezután újabb különlegesség következik: „Az Ótestamentum mellé vettetett könyvek, amelyeket apokrifoknak neveztetnek”. És sorolja őket Tóbiás Könyve, Judit Könyve, Szuzanna Könyve, Ézsaiás Könyve, stb., 272 oldalon keresztül. /Apokrifnak a tételes vallások által hivatalosan el nem ismert, ősi vallási iratokat, könyveket nevezik./

A következő fejezet az Újtestamentum /370 oldal /, majd a „Soltárokkal” – azaz a Zsoltárokkal – zárul a kötet. „Az úgynevezett Szent Dávid királynak és prófétának 150 soltári. A francia nóták s versek szerint magyar versekre fordította Szenczi Molnár Albert.” Ez 134 oldalnyit tesz ki, kottákkal együtt.

- és a családi kutyabőr … ?

- nos, az is megkerült. Egy ház árát adtam érte, amikor másodízben küldött megszerzésére, követségbe Patakfalvi Sándor nagybátyám. Ilyenformán, talán a világ legdrágább kutyabőre lett, de még így is alig vált meg tőle a tulajdonos. Családja majdhogy nem térden állva könyörgött neki – mert igen szegénységben éltek – csak így sikerült végül valahogy nyélbe ütni a vásárt. A pénzt természetesen Sándor bátyám adta, akinek az 1940-es évek elejétől, az Astoria szállóval szemben volt patikája. És a sors fintora: a második világháború okozta pokoli felfordulásban nyoma veszett a drága kutyabőrnek.

Ám a Biblia még megvan, gazdája ma is féltve őrzi. S mint kiderül, az igazi érdekességre már csak itthon, Pesten bukkant rá Samu bácsi: a könyv végén, a kötés dupla belső borítóján – feltehetőleg – még a XVIII. Században, valaki róvásírással rótta tele.

- Számomra ezek megfejthetetlen jelek, de nagyon valószínű, hogy olyasféle titkokat rejtenek, ami írójuk szándéka szerint csak kevesek, talán kizárólag a családtagok tudomására tartozott. Egyedül azokéra, akik ezeket a „róvásokat” olvasni tudták.

Vajon mit rejthetnek a tintával két évszázaddal ezelőtt rárótt ősi jelek?

Megfejtésük a róvásírások tudós kutatóira, értőire várnak.

Albrecht Gyula