Palaeologus Jakab - XVI. század
2008. július 1., kedd > unitariuselet423 évvel ezelőtt halt meg a XVI. század hányt-vetett életű teológusa : Palaeologus Jakab
A XVI. Század hányt-vetett életű teológus-gondolkozó életének bemutatásával a megelőző korok nem igen foglalkoztak. Ennek oka azzal magyarázható, hogy a magát egyedül üdvözítőnek tartó uralkodó egyházzal szembehelyezkedő “eretnek” Palaeologus emlékét nem tartotta szükségesnek fönntartani. Ennek ellenére voltak teológusok és irodalomtörténészek, akik, ha röviden is, de bemutatták életútját, már csak azért is, hogy érzékeltessék egy XVI. sz.-i gondolkodó nehéz és zaklatott életét.
Unitárius Egyházunkban Palaeologusszal abban a XVIII. sz. első harmadában irt Kénosi-Uzoni-féle egyháztörténelemben találkozhatunk, amely magyar nyelven csak 2005-ben került kiadásra.
Aranyosrákosi Székely Sándor 1839-ben az ” Unitaria vallás története” c. munkájában említi meg Palaeologus nevét.
1888-ban Jakab Elek” Kolozsvár története” című,- 1935-ben Gál Kelemen: “A kolozsvári unitárius kollégium története” , - 1972-ben és 1996-ban Bodor András a Ker. Magvetőben közzétett: “A vallás és művelődés és a tudomány szolgálatában álló első erdélyi magyar főiskola” - illetve Palaeologusnak a türelemről szóló tanításának ismertetése révén foglalkozik e XVI. sz.-i teológussal, 1990-ben, e megemlékezés írója, az Unitárius Életben állít emléket Palaeologusnak.
Életét, illetve munkásságát 1858-ban , a Budapesti Szemlében Szilágyi Sándor, - 1977-ben Zoványi Jenő, - 1987-ben Pirnát Antal nyomán Varjas Béla, - és 1995-ben Szakály Ferenc irodalomtörténész tesz említést Palaeologusról. A legbővebb Palaeologus ismertetés Lech Szczuczki: ” Két XVI. sz-i eretnek gondolkodó” c. /1980/ könyvében található és ez alábbi megemlékezés is az ő munkájára épül.
Származásáról és szülőhelyéről két féle tudósítással találkozunk.
Az egyik szerint 1347-től a Genovai Köztársaság uralma alatt Chiosz szigetén születik, a császári család tagjaként. A másik szerint apja egy Theodor Olimpidarios nevű kőműves, anyja egy olasz származású, - Tommasina di Giacomo nevű cselédlány. A kettő házasságából születik a Giacomo da Chio Péter néven is emlegetett Palaeologus.
Palaeologus apja kívánságára - tanulás végett - belép a Chios szigeten levő dominikánus rendbe, majd Genovában, Ferrarában és Bolognában tanulva, elnyeri a hittudományok magistere fokozatot. De nagy jártasságra tesz szert a bibliamagyarázatban, a patviasztikában, az egyháztörténelemben és a skolasztikus filozófiában is.
1554-ben Palaeologus Komstantinapolyban, a Szt. Péter nevét viselő dominikánus kongregáció tagja. Mint ilyen, eltávolodik a szigorú szerzetesi élettől s alkalma nyílik megismerkednie “a hit által való megigazulás ” tanával. E tan ismeretében kétségbe vonja a pápai felsőbbrendűséget és foglalkozik a mohamedánok megtérítési lehetőségével. Feltételezhető, hogy ezeknek tudható be, hogy 1557-ben Palaeologust a ferrarai inquizicio törvényszék elé idézi. Azonban a bíróság nem találja bűnösnek és fölmenti.
Palaeologust ez évben másodszor Genovában börtönzik be, mégpedig az eretnekség vádjával. Ügyét a római inquiziciós törvényszék vizsgálja, Palaeologus elismeri az ellene fölhozott vádakat és 1558. októberében a börtönből megszökik. Velencébe megy, ahol ismét letartoztatják s az inquizicio római börtönében tartják fogva. Az itteni börtönből is megszökő Palaeologust harmadszor 1560-ban tartoztatják le. Nem folytatnak ellene peres eljárást. Velencébe viszik, hogy onnét Rómába szállítsák, de Palaeologus innen is megszökik. Rómában azonban,
távollétében halálra ítélik s az akkori szokásnak megfelelően, képmását nyilvánosan, máglyán elégetik.
1562 május végén Palaeologus Tridentben tartózkodik. Mivel az itt folyó zsinat érvényteleníti menlevelét, Palaeologus II. Alfonz ferrarai herceg támogatását kéri. A zsinat résztvevői közül többen elítélik az inquizicio eljárását, ezért nem lépnek föl Palaeologus ellen. Azt javasolják, hogy utazzon Rómába, és tisztázza magát. Palaeologus azonban nem Rómába, hanem Prágába megy és ott várja fölmentését.
A Prágában tartózkodó Palaeologust a tridenti zsinat elnökgége írásban szólítja föl ügyének mielőbbi tisztázására. Palaeologus Prágában pártfogóra talál a protestánsok összebékítésén fáradozó humanista Matej Kollin személyében, kinek ajánlásával menedékjogot kap szászországi tartózkodásra, Ágost szász választófejedelemtől. Azonban a megélhetési gondokkal küzdő Palaeologus rövid szászországi tartózkodás után Wittenbergbe megy, hogy az ottani egyetemen katedrához jusson. Több sikertelen kísérletezés után visszatér Prágába, ahol azzal fenyegetőzik, hogy ha nem kap menedékjogot, akkor a protestánsok védelmét veszi igénybe.
1563. augusztusában Palaeologus a császár tridenti követén Draskovich Györgyön keresztül felszólítást kap, hogy kérje a római Szentszéktől tévedéseinek megbocsájtását. Az inquizició börtönéből már többször megszökött Palaeologus tisztában van azzal, hogy Rómában máglyahalál várja. Ezért a prágai humanista ajánlásával kapcsolatba lép a szellemi élet képviselőivel, a cseh és német reformátorokkal. Az ő közbenjárásukra Miksa cseh király biztosítja megélhetését. Ez teszi lehetővé, hogy házasságot kössön a prágai történész, a jómódú M. Kuthen lányával, Eufroziával. Ez anyagi háttérrel Palaeologus támadásba lendül. A nagy nyilvánosság előtt elítélően nyilatkozik a tridenti zsinatról és annak résztvevőiről. Kapcsolatba lép a protestáns központtal, amely Prágában lelkipásztori tisztséget ajánl föl számára.
Az eretnekekkel szemben fokozott szigorral föllépő új pápától ígéretet kap ügyének kedvező tisztázására, de az inquiziciót jól ismerő Palaeologus nem bízik a pápai ígéretben. 1568 elején két kibúvóval teli levelet ír V. Pius pápának, melyek fényt vetnek protestáns érzelmeire. A levelek II. Miksa közvetítésével jutnak el a pápához. Azonban e próbálkozás az egyházi és a császári politika, valamint Palaeologus taktikázásának következtében eredménytelenül végződik s Palaeologusnak el kell hagynia Csehországot. Prágából most Lengyelországba megy. Krakkóban kapcsolatba lép az antitrinitarizmushoz közeledő Dudits Andrással, ki jóindulatú barátnak és mecénásnak bizonyul. Palaeologus rövid krakkói tartózkodás után 1562. februárjában Erdélybe utazik, ahol meg akarja ismerni az ottani unitárizmust, majd ugyanazon év júniusában visszamegy Krakkóba. Itt most ideológiai, politikai és társadalmi kérdésekkel foglalkozik.
1573. januárjában Palaeologus Kolozsvárra megy, ahol rövid, teológiai témájú munkák írása után tavasszal szülőföldjére Chios szigetére utazik.
Prága elhagyása után Palaeologus ismét anyagi gondokkal küzködik. A császár megvonja az anyagi támogatást s mivel kiderül, hogy chioszi vagyona hangoztatásának nincs alapja sehonnan sem remélhet anyagi támogatást. Legtöbb reménye a török hatóságokban van, melyek szívesen fogadják, tudván, hogy törekvéseinek egyike a kereszténység és a mohamedánizmus egyesítése, amely a törökre nézve - legalább is szerintük - anyagi előnyöket is biztosit számukra. Rövid kontantinápolyi tartózkodás után, 1573. júliusában Palaeologus előbb Kolozsváron, majd Gerendi birtokán tartózkodik. Innen 1575 őszén Moldván keresztül Lengyelországba megy, ahol részt vesz a lengyel trón megszerzéséért folytatott politikai küzdelemben.
Báthory István lengyel királlyá választása után Palaeologus ismét Morvaországban tartózkodik. Dávid Ferenc halála után, az erdélyi dogmatikai reálizmus élére áll s mint ilyen, kerül ellentétbe a katolikus egyház irányította császári érdekekkel. Miután nyíltan csatlakozik a lengyel és erdélyi “eretnek ” mozgalmakhoz, Róma ismét nyomoztat. Az egyház hatására II. Rudolf 1581 decemberben letartoztatja a lengyelekkel és a törökkel folytatott üzelmei és államtitkokat sértő politizálása okán s mint “politikai kalandort” fogolyként Rómába viteti. Itt 1583. februárjában az inqizició halálra ítéli s az ítélet végrehajtására átadja a világi hatóságnak.
Palaeologust 1585. márc. 23.-án lefejezik s holttestét - irataival együtt – elégetik.
A fentiekben 423 évvel ezelőtt bekövetkezett mártír-halálára emlékezve hánya-vetett életét mutattuk be.
Világnézetének bemutatása az alábbiakban kerül sor. Azt azonban már most tudni kell, hogy Palaeologus “formálisan” nem tartozott a XVI. sz.-i Unitárius Egyházhoz. Célja a hagyományos protestáns felfogás átértékelése, valamint a keresztények, a zsidók és a mohamedánok egyesítésére irányult. E cél elérése érdekében minden korabeli eszközt igénybe vesz, de az akkori egyház és politika hatalmi összefonódása megakadályozza tervei kivitelezésében.
Ami Palaeologus teológiáját illeti, nem foglalkozik a szentháromság kérdésével. Mivel célja az összes felekezet egyesítése, Istent olyan létező “egységnek” tekinti, akitől a teremtés elválaszthatatlan, akihez képest az ember semmi, és akiről csak az érzékek útján lehet homályos ismereteket szerezni. Istent olyan bírónak tartja, aki az embernek kegyelmet adhat, de ez a kegyelem nem elég feltétele az üdvösségnek!.
Palaeologusznál az Isten keresése az emberrel született ösztön, amely azonban nem eredményezi az üdvözülést.
Az ember Palaeologus szerint az erények és a vétkek keveréke, melyben bár a vétkek az erősebbek, de az ember kap olyan lehetőségeket , amelyekben az erények kerülnek előtérbe. Az ember származásának kérdését Palaeologus homályosnak tartja és kételkedik abban, hogy az ember két ősszülőtől származik. Kételkedik a paradicsom létében, mint ahogy abban is, hogy ami az ó-testamentumi leírásban történt, az megfelel a valóságnak. Ádám vétkét egyéni véteknek tartja, amely nem terheli az utódokat.
Az Ábrahám nevű ősatya - szerinte - olyan ember, aki lezár egy régi és megnyit egy új korszakot. Ő az új-szövetség Krisztusa, de hatásköre és jelentősége kisebb, mint Krisztusé. Ábrahám hitből való megigazulását úgy érti, hogy Ábrahám hitt Isten ígéretében. Abban, hogy idős - és meddő felesége fiat fog szülni. Megigazulása úgy értendő, hogy őt Isten fiává fogadta és örökösévé tette. Leszármazottjai pedig már Isten természetes gyermekeinek tekinthetők.
A körülmetélés és annak jelentőségét abban látja, hogy ez különbözteti meg a választott népet a többitől.
Az ó-szövetség tanítását alapvetőnek mondja, bár kihangsúlyozza, hogy az az érzékekkel befolyásolható emberek számára készült, jelképeket és összehasonlításokat alkalmaz. Célja az, hogy megmutassa Isten hatalmát és az ember figyelmét az örökkévalóságra irányítsa. Az ó-szövetség szerinte történelmi alkotás.
Az újszövetség felöl úgy nyilatkozik, hogy az egyaránt vonatkozik a jelen és a jövő időre. Ami benne a múltra vonatkozik, az már megmásíthatatlan. A jelen viszonylagos, a jövő pedig bizonytalan - mondja Palaeologus.
Jézus Krisztus megjelenését Palaeologus fontos időpontnak tekinti. Vele Isten azt akarja elérni, hogy a Mózes követők bűnbánatra és önvizsgálatra ébredjenek. Jézus tevékenységében két szakaszt különböztet meg. Az első szakasz a zsinagógában lezajló tanítás, ahol Jézus három dologról igyekszik hallgatóit meggyőzni. Először arról, hogy Ö Isten fölkentje. Másodszor, hogy a zsidók mindenkor Isten választott népe. Harmadszor pedig, hogy a törvényt mindenkor be kell tartani. A törvény - Palaeologus szerint mindenkinek egyenlő esélyt ad, mindenkit egyforma mértékkel mér és mindenki számára biztosítja a tévedések kijavításának lehetőségét.
A nép fogalmát Palaeologus a zsidósággal azonosítja, mely, mint Isten pártfogoltja kap ígéretet az üdvösség elnyerésére. Az isteni feltételek betartásának ellenőrzésére - Palaeologus szerint - a királyok, a próféták és a papok hivatottak. Az apostolok a nép tanítói kik arról tanítanak, hogy az üdvözülés mindenki számára adott és mindenki részesülhet benne.
Palaeologus igen nagy figyelmet fordít a keresztények, a zsidók és a mohamedánok egyesítésére. Szerinte Krisztus első igazi követői azok a mohamedánok, akik soha nem állították, hogy Jézus természeténél fogva Isten és csak, mint Isten fölkentjeként említették. - A mohamedánokat az “ígéret fiai “-nak mondja, kik rendelkeznek isteni törvénnyel , bár szent könyvük a Korán, számos képtelenséget is tartalmaz. Egy Istenben bíznak s a szentlelket Isten erejeként említik. Bár Palaeologus híve és egyben szószolója a vallások egyesítésének, de megjegyzi, hogy annak fő propanálói a keresztényekből a mohamedán hitre áttért renegátok.
A keresztény egyházról szólva Palaeologus kijelenti, hogy annak bukását a világi jogokat és az anyagi értékeket kisajátító tevékenység idézi elő, melynek jogosságát az egyház dogmákkal támasztja alá. Palaeologus nézete szerint az egyháznak és az államnak szoros összhangban kell állnia, mert mind a kettő csak így tudja elérni az Isten által kitűzött célját.
A jelenkori papi rendet Palaeologus félművelt és ragadozó hajlamú társaságnak tekinti, amely kevés kivétellel vakon engedelmeskedik a pápának.
A társadalom - mondja Palaeologus, a szigorú hierárhiára és a kölcsönös alárendeltség elvére épül. Az emberek nem egyformák, ezért szükségük van a társadalmi életet szabályzó törvényre. Az emberek közötti függő viszonyt Palaeologus hármas tagoltságúnak ítéli. Az első csoportba tartozóknak azokat ítéli, akiknek tisztelettel, szeretettel és engedelmességgel kell viseltetni. A második csoportba maga a család tartozik. A harmadikba azok a felebarátok, akik segítségre szorulnak. A fentálló társadalmi ellentéteket Palaeologus szerint a felettes hatóságok atyai magatartása szüntetheti meg. Az embereket a törvényesség betartására kell ösztönözni. Ellensége a vagyon halmozásának és az uzsorának, de állást foglal a pénzalapra helyezett áru-csereforgalom és a kamatmentes kölcsön mellett.
Bár a világi hatalmat isteni eredetűnek tartja, különbséget lát a köz és a magánember között. Úgy ítéli meg, hogy a hivatalt betöltő közember veszély esetén nem hagyhatja cserben sem állomáshelyét, sem munkatársait, a magánember pedig köteles gondoskodni hozzátartozói biztonságáról.
A nős embert Palaeologus a társadalom teljes jogú tagjának tekinti. Míg a házasságot sérthetetlennek, addig a házasságtörést súlyos véteknek minősíti. A törvénytelen gyermektől minden jogot megvon. Elismeri a szülőknek a gyermek sorsa felett való rendelkezés jogos voltát. Míg a művészettel szemben megértő, addig a mágia felől elítélőleg nyilatkozik.
Palaeologus nem antitrinitárius nézeteket vall, hanem az egyházi állásponttól eltávolodott, úgynevezett “szabadgondolkodók” álláspontját képviseli.
A XVI.sz.-i erdélyi antitrinitárius mozgalomban közvetve vesz részt 1571-ben és 1574 tavasza és 1575 júliusa között. 1571-ben, mint a keleti nyelveket értő bizottság elnöke, a Bibliát volt hivatott a r.k. iránytól megtisztítva lefordítani. Ennek elősegítésére alkalmazzák a kolozsvári iskola szász tagozata igazgatójának.
Dávid Ferenccel való kapcsolata alig ismert. Többször váltottak levelet. Kapcsolatukat bizonyítja, hogy Dávid Ferenc fia Krakkóban Palaeologus házában lakott és részt vett Dávid Ferenc halála után a védelmében készült munka írásában. Szerepe van Dávid Ferenc krisztológiájának alakításában. Elsősorban abban a nézetében, hogy Jézust nem kell Istennek tekinteni.
Ennyit Palaeologusról.
Emlékének kegyelettel adózunk.
Kelemen Miklós, lelkész
Kategória: Akik előttünk jártak | No Comments »
