R E C E N ZI O /könyvismertetés/

A magyarság eredetének nyelvészeti kérdései

a Szentkatolnai Bálint Gábor emlékkonferencia kiadványa

Szerkesztette: Obrusánszy Borbála, PkD

Táltos kiadó Sepsiszentgyörgy, 2007

A nemzetközi konferenciát a MVSZ Szent László Akadémia és a Körösi Csorna Sándor Magyar Egyetem szervezésében 2006. december 8.-án tartották Budapesten, a Magyarok Házában.

A konferencia kiadványához Erdélyi István, háromszéki származású régész, történész akadémiai doktor, a Magyar Őstörténeti Munkaközösség elnöke írt előszót.

A szülőföld üzenetét Jakab Jolán a Szentkatolnai Bálint Gábor Általános Iskola történelem­tanára tolmácsolja.

ELŐADÁSOK:

Obrusánszky Borbála

Szentkatolnai Bálint Gábor újraértékelése - bevezetés -

Négy oldalon bevezeti az olvasót a konferencia tárgyába, Bálint Gábor lángelméjű nyelvtehet­ség, rendszerező hajlam, magasan képzett szaktudós, a tudományos igazság elkötelezettje, és megalkuvást nem ismerő szolgája, nem utolsó sorban pedig törzsökéhez és hazájához szent szerelemmel ragaszkodó ember világraszóló teljesítménye és hányattatásai.

Berényi Zsuzsanna, Ph.D eszperantista

Az eszperantista Bálint Gábor (1844. -1913.)

Életrajzi adatokkal szolgál, majd tudósít arról, hogy Bálint G. aki már az érettségiig 12, életé­ben összesen 30 nyelvet beszélt és kutatott, arra a megállapításra jutott, hogy akár egy láng-eszű nyelvész se tud természetes nyelvet tökéletesen elsajátítani. Szükségét látta egy egyszerű műnyelvnek, amelyben nincsenek nyelvtani kivételek, amelynek szabályai mindenre kiterjed­nek, és amely kielégíti az esztétikai igényeket is. Három ilyen közül választotta ki a 18 éves nyelvzseni, Ludoviko Lazaro Zamenhof műnyelvét, az eszperantót. Ennek alkotója a négy nemzetiségű lengyelországi Bielystokban jutott ugyanerre a következtetésre. Nyelvét mind­össze tíz év elteltével már Bálint Gábor is beszélte, és teljes odaadással népszerűsítette Magyarországon, mely rövidesen az eszperantista mozgalom fellegvára lett. De kiterjedt az egész világra, hatalmas irodalma van, és a világnyelvek között a helye.

Czeglédi Katalin, dr. „univ.” nyelvész, altajista Bálint Gábor és a magyar nyelv

Mottónak Reményik versét idézi a magyar nyelvről (kifelejtve belőle azt a sort, hogy: „mintha imádkozna” az olv.megj.) Ezzel ki is meríti a tárgyát. A címben felvett tárgy helyett a finn­ugor elmélet tarthatatlan voltát taglalja meggyőző érvekkel és tudományos adatszerűséggel.

A következő 60 (!) oldalon nagyjából a kazáni tatár „BASCSY” = basa, főnök szó vetületeit veszi szemügyre a tatár, mongol, török és finnugor nyelvek tükrében. Tanulságos olvasmány, amiből nemcsak a tárgyat ismerjük meg a legapróbb részletig, hanem arról is meggyőződik a képzetlen, vagy akár a képzett olvasó is, hogy a nyelvészet legalább annyira önsanyargatás, mint az élsport. Ellentéte a ponyvairodalomnak, mert amíg ez időpocsékoló szórakozás amaz gazdag jutalommal szolgál.

Johanna Domokos, Ph.D összehasonlító nyelvész, Ukla

A XIX. Század végi miser tatár szövegfeldolgozás korabéli kazáni tatár szöveghez

viszonyítva

Két tatár népmesét hoz párhuzamba különböző lejegyzésekből. Egyik lejegyzés Bálint
Gábortól származik.

Friedrich Klára tanár, rovásírás kutató
Szentkatolnai Bálint Gábor rovásírásos tevékenysége

Bálint Gábor már a szülői háznál megismerkedett a székely-magyar rovásírással, amit a magyar kultúra alapkövének tekintett Anyai nagyapja nem is használta a latin betűket. Feljegyzéseit fára rótta.

Mongóliai kiküldetése idején Bálint tekintélyes mennyiségű anyagot gyűjtött Közép-Ázsiában, a Jenyiszej felső folyásánál hun rovásírásos emlékekből. Ezeket hazaérkezésekor átadta az Akadémiának, ahol Hunsdorfer a felbecsülhetetlen értékű gyűjteményt minden más anyagával együtt egyszerűen elégette. Nem izgatta magát az óriási botrány miatt, amit kavart galád cselekedetével. Ettől fogva csúfolták őt „Égető Pál”-nak. Németül jegyezte fel, hogy a magyarságnak, mint barbár nomád népnek saját írása nem lehetett. A magyar nyelvről is úgy vélekedett, hogy csak az magyar belőle, ami a többi finnugor nyelvben is megtalálható, a többi mind kultúrnyelvekből vett „kölcsönzés”.

Bálint Gábor azonban nem olyan fából volt faragva, aki könnyen megadja magát. Székely konoksággal visszautazott gyűjtései színhelyére, és helyreállította a gyűjteményt. Feldolgozá­sára azonban máig nem kerülhetett sor.

Bálint Gábor tanulmányozta a nagyszentmiklósi kincsek rovásfeliratait, amelyeket magyarul értelmezett. Máig cáfolhatatlan az olvasata, bár volt több török nyelvű próbálkozás is. Bálint szerint két fajta, ún.: gravírozott és karcolt jel található az edényeken. Előbbiek Gyula, az ötvös mester, utóbbiak a tulajdonos besenye fejedelmi család tagjainak a nevét tartalmazzák.

Kelemen Miklós lelkész-történész, Unitárius Egyház Bálint Gábor életének néhány kérdése

Két és fél oldalnyi terjedelemben értekezik arról, hogy Bálint Gábor, aki Szentkatolnán, a Kézdivásárhely melletti katolikus faluban nőtt fel, lángeszével és kifinomult érzékeivel minden külső segítség nélkül ráébredt a katolikus vallásgyakorlat megreformálásának réges-régi szükségére. Felnőtt korában az unitárius vallást választotta.

Angela Marcantonio, Ph.d, Róma

A finnugor elmélet és a magyar nyelv eredete

Az előadó valószínűleg a konferencián ismeri meg Bálint Gábort és tudományos álláspontját, aminek ellenére azonos nézetet vall: a finnugor elmélet tarthatatlanságát és tudománytalan voltát, érvénytelenné nyilvánítva és rávilágítva annak okaira. Ezeket a következőkben látja:

1. az uráli csomópont rekonstruálásának hiánya,

2. egy kiterjedt, fonológiai/lexikai összehasonlító korpusz hiánya,

3. egy kiterjedt morfológiai összehasonlító korpusz hiánya.

Nyelv- és népcsaládok feltételezése helyett, bizonytalan valóságtartalmú következteté­sek helyett a kutatás tárgyát képező nyelvek alapos megismerése, egyediségeik és hasonlósá­gaik tárgyilagos felleltározása. Ennek rendjén arra az egyetlen valós következtetésre jutha­tunk, hogy mindenik nyelv sokban hasonlít mindenikhez, és mindeniknek meg vannak a maga sajátosságai, amikből nem föltétlenül lehet következtetni közelebbi vagy távolabbi rokonság­ra. Az egyezések arra sem föltétlenül engednek következtetni, hogy melyik nyelv kölcsönzött a másiktól. A szerzőnek két magyar nyelvészeti tárgyú könyve van forgalomban.

Marácz László, Ph.D, Amsterdam Szentkatolnai Bálint Gábor igazsága

Bálint Gábor tudományos pályafutásának tragédiáját, egyben pedig Magyarország tudomá­nyos megszállását tárja fel az 1848-as szabadságharc után. A megszálló osztrák hatalom a magyar tudományos életet is megszállta. A MTA- ra kinevezte Paul Hunsdorfert fő könyv­tárosnak, aki magyarországi német volt. Magyarul beszélt, de hiteltelen tudományos mun­kásságával politikai célt szolgált: a magyar tudományos munka akadályozását és tévútra vezetését.

Ehhez Josef Budenz személyében segítséget is hozott magának Németországból, ahonnan az osztrák hatalom importálta a finnugor nyelvcsalád elméletét még a XVIII. században. Budenz minden tudományosságot nélkülöző nyelvész munkásságát a dolgozószobájában folytatta, az általa tanulmányozott nyelveket élőben nem ismerte meg. Magyarul soha nem tanult meg azon a szinten, amit az állása megkövetelt tőle.

Bálint Gábort kiküldték az Orosz Birodalomba a mongol nyelv tanulmányozására, amit Fogarasi János akadémikus támogatott, és az Akadémia is kiegészített. De mihelyt Bálint megállapította, hogy finnugor nyelvcsalád nem létezik, azonnal támadás alá vették, és min­dent elkövettek pályafutása megtöréséért. Ebben el is érték, hogy Bálint nem lehetett akadé­mikus, és világraszóló eredményeivel nem érte el a méltó elismerést. Halála után feledésre is ítélték, ami alól a mai hivatalos tudományosság sem menti fel.

Arany János, akadémiai főtitkársága idején még verseiben is védelmére kelt Bálintnak, elitél­ve az osztrák abszolutizmus képviselőit, akiktől a magyar tudományos életet a kiegyezés se tudta megszabadítani. A szerző idézi Arany János verseit.

Példákkal szemlélteti az elnyomók tudománytalan munkálkodását és tudományellenes ügykö­dését. A példák között a korábban is felmerülő mongol, török, finn „bascsy, basa, paa”, sőt az angol „boss” hívja fel magára újból a figyelmet.

Obrusánszy Borbála Ph.D történész-orientalista
Bálint Gábor tevékenysége és hun kutatási eredménye

Mint háromszéki születésű és azonos diszciplínát művelő tudós, részletes tájékoztatást nyújt Bálint Gábor életéről és pályafutásáról, mely ragyogó eredményeivel írta be nevét a tudo­mány, a magyarság és az unitáriusok történetébe. Leírja a Bálint-Budenz vitát és annak máig tartó utóhatásait.

Leírja Bálint Gábor külföldi és erdélyi tevékenységét. Ebből kiemeljük az oroszországi, a mandzsúriai és kaukázusi kutatóútjait, mezopotámiai török bizalmi állását, athéni egyetemi tanárkodását. Ezt követően kolozsvári egyetemi tanszékvezetői állását, ahova székely összefo­gással hívták haza. És amely idő alatt részben fel tudta dolgozni hatalmas gyűjtőmunkáját. Leírja, hogy Bálint zseniális és tudományosan dokumentált megállapítása szerint a ma élő mongol, tatár, török, turáni (a magyar) és finn népek az egykori hun birodalom népeinek leszármazottai. Ez nem közvetlenül és nem szükségszerűen, de dokumentálható egyéb tudományágakkal társítva az összehasonlító nyelvészet eszközeivel is. Bálint Gábor nem dolgozott a mai tudomány eszközeivel és módszereivel, de eredményei messze meghaladják a korát, sőt ma is használhatók. Egyes eredményeit a tudomány máig nem szárnyalta túl, sőt azóta feledésbe merült értékeket tudott az utókor számára megmentem. Bálint Gábor a világ egyik legnagyobb nyelvtehetsége volt. Idézem a szerző konklúzióját a hazai tudományos viták tárgyában:

„A magyar tudományos közéletben máig nincs biztosítva a kutatás szabadsága, ugyanis, aki a finnugor álláspont helyett más komoly, megalapozott kutatási eredményre jut, azt ellenségnek bélyegzik, holott a tudományban többféle nézetnek kellene egyszerre jelen lenni.”

Szecsenbátor, Ph.D nyelvész, Höhhot, Kína

A dzsungáriai csaharok történetének, kultúrájának és nyelvjárásának rövid összefoglalása

A csahar mongolokat a XVII. és a XVIII. sz. folyamán a Mandzsu Birodalom (Qin-dinasztia) az északnyugati határok őrzésére alkalmazta. Eredeti keleti lakóhelyükről telepítette őket szolgálati helyükre, ahol ma az utódaik élnek. Őseiket erre lázadásuk leverése után ítélte a mandzsu Qin-dinasztia. A szerző tárgyalja nyelvjárásuk sajátosságait

Alfréd Tóth Prof. Dr., linguistic, Arizona

Is there a finno-ugric or uralic language family? — Van-e a finnugor, vagy uráli nyelvcsalád?

Az angol nyelvű előadás a tagadó választ egy hosszú összehasonlító szófelsorolás kíséretében adja meg. 100 magyar szó és a hozzáillesztett határozott névelő észt, vogul, lapp, osztják, nganaszán, zűrjén, szelkup, votják, cseremisz, mordvin és finn megfelelőjét adja meg. Utána a megfelelések 14 féle százalékszámítását közli. Ezekből kiderül, hogy megfelelések nagy arányszámban vannak a feltételezett finnugor nyelvekben úm.: 10 és 33% között. Olvasói megjegyzés: 1. a mongol, tatár és török megfelelések megadása nélkül a kérdés megválaszolását hiányosnak érezzük. 2. A kiragadott 100 szó viszonylatában még a felsorolt nyelvek között is hiányosnak érezzük az összehasonlítást.

Ezután 100 magyar szó sumer és akkád megfelelőjét adja meg. Jóllehet a sumer írásjelek hangértékét csak rekonstruálni tudjuk, a felsorolt szavak nagy arányú egyezése mutatható ki.

Veres Péter

Ősmagyarok a Kaukázus előterében, különös tekintettel Bálint Gábor kaukazológiai

munkásságának tükrében (helyes magyarsággal: munkásságára - az olv. megj.)

A kővetkező 37 oldalon keresztül az utolsó előadó összegzi a korábban elhangzottakat az átlag olvasó számára is olvasmányos fogalmazásban. A tárgyban való kitűnő tájékozottságról és olvasottságról tesz bizonyságot.

A jelenkori hazai akadémiai tudományosságról azt állapítja meg, hogy elmarad a nyelvkutatás területén elért nemzetközi eredményektől, és azokat nem is követi figyelemmel. Az előadás éles polémia a következetes és oknyomozó tárgyilagosság érdekében az áltudomány ellen. Olvasói kiemelés: Bakay Kornél muzeológust is bírálja azért, mert olyant állított, hogy a paprika sumér termény.

A szerző mindenkit a maga kaptafája mellé igyekszik utasítani, megállapítva, hogy nálunk kevés felkészültség van interdiszciplináris vállalkozáshoz, kutatóinknak a maguk szakmáját kell minél több felkészültséggel és tisztességgel művelniük, kerülve a műkedvelést. Megismerjük Bálint Gábor méltó követőjét, Mészáros Gyula nyelvész professzort, akit Kemal Atatürk hívott Ankarába Kisázsia, közelebbről Anatólia holt nyelveinek tanulmányozására. Az előadó a Kaukázus északnyugati előterében végzett terepmunkájáról ad átfogó leírást. Ennek rendjén megtudjuk, hogy az orosz hódításnak hosszasan ellenálló oszéteket miként űzték el hazájukból a hódító orosz hadak. Megismerjük a kabardokat, (cserkeszek és adigék) akik nyelvtanát Bálint Gábor készítette el a máig legteljesebb kabard-magyar-latin szótárral együtt, aminek fénymásolatából a kabardok csak most értesülnek nagy kutatójukról, leírhatatlanul sok hálával és szeretettel. A Szocsi környékéről elüldözött adigék nyelve már ki is halt. A szerző bebizonyítja régészetileg és nyelvészetileg, hogy hosszú vándorúján a magyarság­nak át kellett vonulnia az említett térségen és érintkeznie kellett a kabardokkal.

A kiadvány egy angol nyelvű összefoglalással és egy Zárónyilatkozattal végződik. Ezt 15 neves tudós és a szöveget szerkesztő jogász írta alá.

Az aláírók követelik, hogy az MTA tartsa tiszteletben a Magyar Alkotmány és a törvényhozás előírásait a tudományos kutatás szabadságára és pártatlanságára nézve.

Kocsord, 2008. január 18.

Nyitrai Levente, lelkész

Az Unitárius Egyház az egyetlen magyar alapítású egyház, és csak magyar földön jöhetett létre.

A nagy katolikus német író, Novalis (Friedrich von Hardenberg) ‚Christenheit oder Europa‘ c. híres esszéjében azt hányta Luthernek - s a többi protestáns reformátornak - a szemére, hogy a vallásból filológiát csináltak. Míg a katolikus rendszerben helye volt a szepségnek, a művészetnek, a tradíciónak, az egyetemességnek, Európának -, addig a protestáns alapító atyák az IGAZSÁGOT keresték, az Írásban Isten igéjét, ill. annak interpretációjat. Ezért vált olyan fontossá számukra maga a szöveg, a helyes textus, a Biblia. Ravasz László, nagy érdemű református püspökünk valahol azt írja, milyen szép, hogy egy betűért (homoousion vagy homoiousion) készek voltak emberek meghalni - az igazságukert. Azt már nem tette hozza, hogy nem csak halni, de ölni is tudtak ugyanazért a betűért…

Furcsa, hogy a 16. századbeli kérdések hirtelen ismét aktuálissá válnak napjainkban. A politikában újból szembekerült a Nyugat az Iszlámmal, az iszlamisták ölnek-halnak vallási interpretációjukért, Bush elnök úgy beszél, mint egy református hadvezér, a racionalizmusból kiábrándult emberiség ismét a vakhitben leli az élet értelmét. Dávid Ferencnek érdeme, hogy olyan egyházat alapított, amely hű maradt ugyan a jézusi tanításhoz, de a filológusok interpretációit elvetette. A magyar unitarizmus számára eleitől fogva fontos alap a józan ész, míg a többi felekezet makacsul kitart ma is a ‚Credo quia absurdum’ (azért hiszem, mert abszurdum) formula mellett. Egyházi filológusaink (tisztelettel mondom) azzal foglalkoznak, hogy milyen szellemi vektorok eredője ez a magyar fejlemény. Honnan kapta Dávid az ötletet? Az izgága spanyol Miguel de Servettől, akinek szerepét oly gyönyörűen vázolta fel számunkra Sütő András (‚Csilag a máglyán’)? A minden lében kanál olasz Biandratától, aki aztán állítólag Dávid Judása lett? A kicsi lengyel rakowi mozgalomtól, aminek ma már valóban csak a filológiában leljük nyomát (Rakowi katekizmus)?

De Dávid élő és életképes egyházat alapított. S ha megkérdezzük: hogyan van az, hogy neki sikerült az, ami máshol - abban a korban - senkinek sem, a filológusok elnémulnak. A történészek olyasmit magyaráznak, hogy Erdélyben olyan volt a politikai helyzet, hogy miután az utolsó katolikus püspököt ágyuzással kikergették Gyulafehérvárról, zavaros állapot keletkezett, amiben Dávid könnyen halászhatott. Ostobaság: az egész kereszténységet a zavar állapota jellemzi abban a században, mégis csak nálunk maradt meg az unitárius egyház napjainkig, ezért zarándokolnak ma amerikai UU-k (unitárius univerzalisták) Kolozsvárra, saját gyökereiket ott keresendő.

A filológusok kihagyják az egyenletből a földet, a talajt, amiben a jó mag kicsírázott, kikelt, és szép virággá nőtte ki magát.

Milyen talaj volt a magyar lélek? (Szándékosan írok magyart s nem erdélyit, mert nagy szamárság, hogy ezt a két jelzőt folyton szembeállítjuk egymással!) Mindenesetre fogékony a dávidi tan iránt. S mi volt annak a magva? Az, hogy Egy az Isten, hogy Ő az Egyisten. Erős igazság ez, nagyszerű jelmondat! Ipolyi Arnold katolikus püspökünk a többi között nem tudta ugyan megfejteni isten szavunk eredetének titkát, mondván, hogy végülis se nem perzsa, se nem héber, se nem más, hanem magyar, amióta magyar nyelven beszélnek hozzá és róla. S Ipolyi is ír az ősi egyisten fogalmáról.

Hajdanában hittünk a Csaba királyfi meséjében, hitigazság volt számunkra a hun rokonság, a székely-hun kapcsolat. Azt tudjuk, hogy a gótok arianusok voltak (akik tagadták, hogy Isten és Jézus egy es ugyanaz), s hogy szimbiózisban éltek -Erdélyben is - Attila hunjaival. Earle Morse Wilbur unitarius egyhaztortenetének 2. kötetében (A History of Unitarianism in Transylvania, England and America, Boston, 1945) óvatosan megemlíti (talán a mi Szent-Iványi Sándorunk hatására), aztán elveti annak a gondolatát, hogy ennek az ariusi hitnek maradványai tovább éltek volna Erdélyben. Azóta megdőlt a hun mítosz is, míg Lászlo Gyula kaput nem tárt ismét neki… (László nagy tétele szerintem nem a kettős honfoglalás elmélete, hanem az a meglátása, hogy két vagy több egymásnak látszólag ellentmondó hipotézis nem zárja ki mindig egyik a másikat. Nem mindig vagy-vagy az igazság, hanem sokszor is-is). Hogy a hun-gót hit ezer esztendő után is élt még a Mezőség dombjain, magam sem tudom elképzelni. De valami vonzóvá tette Dávid tanítását, valami, ami szónoki készségén túl mutat.

Érdemes lesz talán e kérdéssel többet foglalkozni.

A társadalmi ill. közösségi-népi oldalt elhanyagolva megint csak utánzói vagyunk ebben is másoknak: mert ugyan mi jó származhat Magyarországból? Ha viszont annak is figyelemmel adózunk, valóssá válik Bartók Béla mondata arról, hogy az unitárius az egyetlen magyar eredetű egyház.

Éltető Lajos Portland, OR

Forrás: http://www.mbk.org/Article51.html

Barátok és orgonaszezon Erdélyben

John Midgley

„Erdélybe tavasszal kell menni!” – szólt a jó tanács. Cecilia Midgley lelkésznőt figyelmeztették, hogy ne télen menjen Erdélybe, mert az idő lehet nagyon szigorú, és az utazás meg nehézkes. Így aztán, annak ellenére, hogy éppen befejezte egy éves elnökségét a General Assembly élén, májusban elfogadta Szabó Árpád, Erdélyi Unitárus püspök meghívását, azzal a céllal, hogy megerősítsék a két felekezet közötti régi kapcsolatot, és hogy újratalálkozhasson barátokkal, valamint azért, hogy többet tudjon meg közös örökségünkről.

Az utazás magába foglalt egy rövid budapesti megszakítást, ahol a régi baráttal, Kászoni József, a Budapesti Unitárius Egyházközség lelkészével találkozhattak újra. Szép és forgalmas egyházközsége a gyönyörű főváros kormánynegyedében van. Jó volt látni magyar fordításokat és képeket az Inquirer –ból (brit és ír unitárius hetilap), a hirdetőtáblán, és meghallgatni az épületekről szóló tárgyalások állását. Ezeket az épületeket a kommunista kormány kobozta el. Az unitáriusok már annak is örülnek, hogy eddig visszaszerezték tulajdonaik 5%-át.

Aztán tovább Erdélybe, Románia azon területére, melynek nagyon sok magyar anyanyelvű lakosa van. Gyerő Dávid lelkész, a püspök adminisztrációs tanácsadója, fogadta nagy szeretettel Celiát és Johnt a kolozsvári repülőtéren, és segítőkész kalauznak bizonyult az ott töltött öt nap alatt.

Először is a Püspöki Hivatalról: tiszteletet parancsoló épület a központi utcán. Ott, a püspök tágas hivatalában, Celia átadta Szabó Árpádnak a General Assembly üdvözletét. Kávé és rágcsálnivalók mellett, a múlt nehézségeiről és a jövőbeni reményekről beszélgettek, melyek fokozatosan valósággá válnak. A püspökség épületében van egy középiskola is, és elhangzott az épület visszakövetelésének története, 1989 után. „Beléphettünk újra a hallba, mely valamikor a kápolnánk volt, levettük a kommunista jelképeket és visszahelyeztük püspökeink képeit, majd felmentünk a szószékre, ahonnan újra hirdethettük: „Egy az Isten!”

Később az emeleten, válthattak néhány szót a középiskola tanáraival, mely iskola komoly modernizáláson ment át, hazai és külföldi barátok anyagi támogatásával. A múltban ebben az épületben volt a főiskola is, ahol a lelkészek tanulnak, de a kommunista korszak alatt a négy fővallást „ökumeniába” kényszerítették, és a közeli Teológiai Főiskolába költöztették. A kötelező együtt működést nyugodtan fogadták, és mai napig gyakorolják. A tanárokkal délidőben beszélgettek, olyanokkal is, akik már jártak Britanniában; elmesélték, hogyan oldják meg állandó cserével a főiskola elnökségét, és hogy éppen Rezi Elek, a rendszeres teológia tanára, a soros elnök.

Másnap reggel korán indultak Segesvárra, egy egynapos kirándulásra, ahol öröm-könnyek között találkoztak Nagy Ferenc lelkésszel, aki ma egy ereje teljében lévő, 92 éves úriember. Ferinek már régi kapcsolatai vannak az Egyesült Királyságban, és a 90-es évek elején szolgált Celia templomában, Urmstonban. Szilvapálinkás poharak fölött ajándékokat és emlékeket osztottak meg odaadó családjával, aztán pedig meglátogatták az új építésű templomot, melyet a Petőfi park vesz körül. Aztán elmentek egy másik unitárius középiskolába, mely éppen felújítás alatt áll, hiszen nagyon rossz állapotba került miután a kormány elkobozta. Aztán további néhány mérföldnyi utazás után, egy másik új templomot tekintettek meg, mely azok számára épült, akik a falvakból jöttek el.

A következő napi kirándulás Tordára vezetett, a híres Országgyűlés színhelye, ahol az unitárius egyház nagy mártírja, Dávid Ferenc, kihirdette ediktumát, János Zsigmond unitárius fejedelem idejében. Útközben megálltunk egy fiatal lelkész sírjánál, aki 2006-ban szívrohamban meghalt, a felekezeti iskola fölött folytatott vitában. Aztán át az Aranyoson, rövid megállóval a Tordai Hasadéknál, gyönyörű tavaszi virágokat és a madarak énekét csodálni; aztán tovább Torockóra, abba a faluba, ahol „a nap mindig kétszer kel fel”. Az unitárius templom dominál, és van egy kedves népművészeti múzeum egy forrás közelében, ahova az állatok inni, a falusiak pedig mosni járnak. Károly herceg néhány nappal azelőtt járt ott. Érdekli a térség. Vajon tudja-e, hogy Erdélynek volt valaha egy unitárius uralkodója?

Majd – zötyögtető lyukakon át, császkáló barmok, lovas-szekerek és földeken dolgozó magányos emberek mellett – egy másik falusi templomhoz értek, ahol a szó „unitárius” a történelemben először lett kiírva az épületre, 1613-ban. A következő megálló egy másik gyönyörű falusi templom, amely kétszer égett már le, és kétszer építették újra. És már folytatódott is az út, rövidke megállókkal, csak azért, hogy a rengeteg orgonabokor, számtalan árnyalatú virágaiban gyönyörködhessenek.

Vasárnap reggel volt a pünkösdi istentisztelet. Celia végigvonult a Dávid Ferenc utcán a püspökkel, a Kolozsvári I. Unitárius Egyházközség lelkészével, Bálint Ferenccel, és két másik lelkésszel együtt a templomhoz, mely kiemelkedő épülete a fő utcának. Miután egy majdnem 300 lelket számláló gyülekezet előtt mondott beszédet, Celia részt vett az úrvacsoraosztásban. Megható volt a pillanat, amikor ő maga abból a kehelyből kortyolhatott bort, amelyből maga Dávid Ferenc is, a 16. században. Ezalatt John Midgley a Kolozsvári II. Unitárius Egyházközségnél mondott beszédet, Kolozsvár egyik külső negyedében, és szintén részt vett az úrvacsoraosztásban.

A vasárnapi ebéd a két kolozsvári lelkész és családja körében zajlott. Lehetőség adódott történetek cseréjére és a jövőről való beszélgetésre. Az év végén Szabó püspök visszavonul, és éppen folynak utódja megválasztásának előkészületei. Sok mindenre büszke lehet, hiszen 12 évien át vezette az egyházat; nem is akármien évek voltak ezek, hanem a változás évei. Nemzetközi szinten is prominens alak lévén, nagyra értékeli mindazokat a kapcsolatokat, amelyeket a Vallási Szabadságért Egyesület, valamint a Nemzetközi Unitárius és Univerzalista Tanács hozott számára és egyháza számára. Aggódik azon, hogyan lesz lehetséges megtartani a falusi egyházközségeket, mikor olyan sok fiatal költözik vagy a nagyvárosokba, vagy külföldre.

Akármi is történjék, a mi ottani unitárius unokatestvéreink továbbra is toborozzák és képezik fiatal lelkészeiket, miközben egy szabadabb világhoz adaptálódnak. Az a feladat, hogy visszaszerezzék vagyonukat, és újraépítsék iskoláikat, elfoglaltságot és kihívásokat hoz életükbe.

Pünkösd vasárnapján Célia és John megtanulta, hogy a „spirit” szó (szellem, lélek) magyar változata hasonlóan hangzik az angol „lilac” (orgona) szóhoz. Ezen az ösztönző, és ajándékként ható úton a csodás Erdélyben lélek és bokor egyaránt virágzott.

John Midgley visszavonult unitárius lelkész