1. ÉNLAKI UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG CÍMERE

Az 1. sz. felső címermezőt a 2. sz. alsó címermezőtől egy vörös színű pólya választja el. Erre a pólyára helyeztem el a festett kazettán lévő híres székely rovásírásos „EGY AZ ISTEN” elhíresült unitárius jelmondatot.

A 2. sz. alsó címermezőben arany színű háttérben a fentiekben említett festett kazettán található ábrázolás stilizált változata látható. Egy fehér színű, feltehetően korondi bokályban három vörös színű, zöld levelű tulipán látható. A két szélső tulipánból zöld színű szárak kanyarodnak kétoldalt, melyek visszahajló végeiből vörös színű ikerszívek sarjadnak. Ez az összetett életfa szimbólum egyrészt az ősi múltat, a jelent és a jövendőbe vetett bizodalmat jelképezi, de ennél mélyebb jelentéstartalmat is hordoz.

A VIRÁG a szerelem ősi jelképe, továbbá a VILÁGMINDENSÉG, illetve a világmindenség eredetének szimbóluma, amire szimmetrikus alakja az együtt megtalálható FÉRFI és NŐI jelleg (porzók és bibe) kinyílása és becsukódása teszi alkalmassá.

„A VIRÁG tartalmazza, és egyúttal kifejezi a négy elem (FÖLD, ÉG, VÍZ, TŰZ) együttes hatását, hiszen a FÖLD-ből nő az ÉG felé, s fejlődéséhez a VÍZ-re meg az égi TŰZ-re, vagyis a NAP fényére egyaránt szüksége van. A virágok minden műfaj kedvelt témái: leghíresebbek a VIRÁGÉNEKEK, melyek közül az erdélyiek a legismertebbek.

A TULIPÁN, mint általában a virágok elsősorban a nőiséget jelképezik. A francia virágnyelvben a szerelem megvallásának a jele, Közép-Ázsiában a tavasz, a kiviruló természet szimbóluma. A magyar népművészetben igen gyakori a tulipán ábrázolása, jellé alakult formája megtalálható a kapufélfákon, fejfákon, kályhacsempén, cserépkorsón, szűrhímzésen és a szerelmi ajándékokon, így sulykolókon, vagy mángorlókon. Ez a gyakori előfordulás azt sugallja, hogy nem pusztán virágjelképről, hanem általánosabb jelentésű jelről van szó. Olyan női jelkép, mely egyben költőien megfogalmazott vulva ábrázolás, vagyis a TULIPÁN-t lényegében a két széttárt combnak és az „ÉLET KAPUJÁNAK ikonikus ábrázolása. A TULIPÁN-t a SZÍV-vel együtt, gyakran egymásba szokták rajzolni, ezzel kihangsúlyozva a szerelmi üzenet lényegét.”

„A SZÍV az érzelmek székhelyeként vált a szeretet, továbbá a szerelem szimbólumává. Eredete a középkori szerelmi szimbolikában gyökerezik, valamint abban a bibliai felfogásban mely szerint a SZÍV nemcsak az emberi test, de az emberi érzelmek, az intellektus, az életerő jelképes centruma is. Ez irányítja a cselekvést, a haragot, a szeretetet. A keresztény szimbolikában a LÁNGOLÓ SZÍV az Isten iránti forró szeretetet jelenti.”

2. HOMORÓDKEMÉNYFALVI UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG CÍMERE

Az 1. sz. felső címermezőt a 2. sz. alsó címermezőtől egy ezüstszínű hullámos pólya választja el, mely a községet kettészelő Kis Homoród folyót jelképezi.

A 2. sz. jobb alsó (látvány szerint bal alsó) címermezőben zöld színű háttérben egy páncélos jobb kart látunk, melynek kézfeje egy arany markolatú, ezüst pengéjű szablyát tart.

„A kard, szablya a hatalom, a bátorság, az erő és az igazságosság, továbbá a férfiasság jelképe. Fegyverként szimbolikusan mindig kétélű, hisz az igazság megvédésének és a gyilkolásnak is eszköze lehet. Pozitív értelemben az isteni igazság és a törvény képviselőjét jelöli, s ennél fogva királyi, hatalmi jelvény. A magyar királyok hatalmi jelvényei közé tartozik a Szent Istvánnak tulajdonított, Prágában őrzött kard, melyet a koronázási szertartás alkalmával e szavakkal nyújtott át a koronázó érsek: Övezd fel kardodat oldaladra leghatalmasabb!, hogy ezáltal az igazság hatalmát gyakorold. Ezzel a karddal suhintottak a magyar királyok a koronázási dombról a négy égtáj felé, hogy szimbolikusan kinyilvánítsák az egész birodalom fölötti hatalmukat. A székelyek ősi szokás szerint véres kardot, László Gyula szerint véres szablyát hordoztak körbe hadbahívó jelként. A karddal, vagy szablyával való temetkezés ősi szokás volt harcos eleinknél.”

A 2.sz. jobb alsó (látvány szerint bal alsó) címermezőben ábrázolt címerkép felidézi emlékezetünkben a község egykori határvédő szabad székelyeit. A már említett László Gyula régész professzortól tudjuk, hogy ezek a büszke székelyek az ősi fegyverrel, szablyával rontottak az ellenségre. Homoródkeményfalva helytörténetének kiemelkedő alakja Lakatos János, akinek hőstetteiről Orbán Balázs is megemlékezik „A Székelyföld leírása” című művében. Lakatos János több ízben bátran szembeszállt az Erdélyt és a falut megtámadó tatárokkal. Bátor helytállásaival ma is példaképül szolgálhat az emlékező utókornak. Ugyancsak ez az összetett címerkép állít emléket a község másik híres családjának a Bácsból Homoródkeményfalvára elszármazott Bencze családnak, akik lófőszékelyként teljesítették hazafiúi szolgálatukat, ha kellett a haza védelmében, ha kellett az Isten szolgálatában. Ismeretes, hogy a faluban született id. Bencze Márton a Magyarországi Unitárus Egyház néhai püspöke. Gyermekei áldozatos odaadásának köszönhető az unitárius egyházközség jelképeinek elkészíttetése és adományozása.

3. ABÁSFALVI UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG CÍMERE

Az 1.sz.felső címermezőt a 2.sz.alsó címermezőtől egy ezüst pólya választja el , mely a községet kettészelő Kis-Homoród folyót jelképezi.

A 2.sz.jobb alsó (látvány szerint bal alsó) címermezőben piros színű háttérben, zöld színű halmon egy fehér színű kövekből emelt lefedett stilizált mészégető KATLANT (baksát) ábrázoltam. A KATLAN kapuzatában vörös színű, tetején pedig aranyszínű tűz látható. Ez a címerkép a faluközösség többségének több évszázados, folyamatos megélhetést biztosító mészégetést és az ezzel folytatott kereskedést jelképezi.

A 3.sz.bal oldali (látvány szerint jobb alsó) címermezőben kék színű háttérben a székelység legősibb jelképe látható. Egy páncélos jobb kar egy egyenes kardot tart, melynek alsó részén vértől csöpögő medvefej, felette egy vörös színű szív, felette pedig egy ötágú lebegő leveles korona látható. 1437-ig ez volt a székelység hivatalosan használt ősi címere. Ezt váltotta fel a Zsigmond király által adományozott új címer. Ezen kék színű háttérben egy aranyló Naparc növekvő ezüstszínű Holdarc látható. Mindkét címeres ábrázolás a határőrvédő székelységet jelképezi, akik évszázadokon keresztül önfeláldozó módon védték az ország keleti és délkeleti végeit. Az egyházközség címere László János nagyvállalkozónak, a falu szülöttjének nemes adományozásaként született meg.

4. KŐHALMI UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG CÍMERE

A 2.sz. jobb alsó (látvány szerint bal alsó) címermezőben vörös színű háttérben egy aranyszínű szkíta szarvasbika fejet látunk, mely balról (látvány szerint jobbról) jobbra (látvány szerint balra) tekint. A szarvas fejéből egy agancs korona terebélyesedik felfelé, melynek középső mezejét egy Félhold, e felett pedig Napkorong látható. Ezzel a csodálatos összetett jelképpel a Kőhalmon született és a fiatalságát is itt eltöltő László Gyula régész professzornak állítottunk emléket és fejezzük ki tiszteletünket.

Ismeretes, hogy nemcsak a honfoglalás korát feltáró ásatásaival vált híressé, hanem a honfoglaló magyarság mindennapjait megálmodó gyönyörű rajzaival is. Ezzel a címerképi megjelenítéssel nemcsak a tudás emlékét ápoljuk, hanem a jeles unitáriust is köszöntjük ezáltal.

„ A SZARVAS évenként lehullatott és újranövesztett agancsa révén A FÁHOZ kapcsolódó egyetemes jelkép: az ÖRÖK MEGÚJULÁS, az ÚJJÁSZÜLETÉS, a NAP illetve KRISZTUS szimbóluma. A növényként sarjadzó agancsú, vagy agancsai között „ÉLETFÁT” növesztő SZARVAS képe Eurázsia és Amerika szerte ismert. Arisztotelész szerint, ha a szarvas megrémül, lenyel egy kígyót, és ezzel megszerzi annak képességét: levedli bőrét, s így megifjodik. A keresztény eszmekörben ez a SZARVAS Krisztus szimbóluma, aki lenyelvén a KÍGYÓT, az ÖRDÖG JELKÉPÉT, az emberiséget szabadítja meg tőle, s az eredendő bűntől. Ezen túlmenően a SZARVAS a hosszú életnek és a halhatatlanságnak is jelképe. Szarvas szerepel Szent Egyed, Gellért, Hubertus és Szent Imre herceg legendájában.”

A 3.sz.címermezőben arany színű háttérben, zöld színű halmon egy piros színű egy tornyú stilizált várat látunk az alatta végigfutó Olt folyót jelképező ezüst színű hullámos pólyával. A stilizált vár a zöld halommal az egykori híres szász várerődítményt jelképezi, mely a környék lakosságának szolgált évszázadokon keresztül menedékhelyül. A címermezők színezetét tudatosan Erdélyország történelmi címeréből kölcsönöztem, ahol tudvalévően a kék szín a székelységet, a vörös szín az erdélyi magyarokat, az arany szín pedig a szászokat, mint országalkotó nemzeteket jelképezi. Az elmúlt évtizedekben az egykori szász településen az őslakók száma megcsappant, helyüket túlnyomó többségben a románság és szerényebb kisebbségben a székelyek foglalták el. Ennek eredményeként jött létre a kőhalmi unitárius gyülekezet is.

A fentiekben ismertetett címer a zászlóval együtt, szintén László János nemes adománya, amivel néhai nagybátyjának László Gyula régészprofesszornak állított tiszteletre méltó emléket.

5. FIRTOSVÁRALJAI UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG CÍMERE

A 2.sz.alsó osztatlan címermező vörös színű háttérben zöld színű hármas halmot látunk. A középső halmon egy háromtornyú stilizált várat ábrázoltam, arany színű tetőzettel, ajtókkal és ablakokkal. A vár alatti zöld mezőben a hátsó lábaira támaszkodó, ágaskodó fehér paripa figyelhető meg, piros színű nyereggel, kantárral zablatartó szíjakkal és arany színű kengyellel. A két szélső halmon egy-egy arany törzsű zöld lombozatú fenyőfát helyeztem el. Ez utóbbi címerképek a Hargita hegységet, illetve egyik legismertebb magaslatát a FIRTOST és ezek hatalmas erdőségeit jelképezi.

A magyar fanevek egy része utal a fa kozmikus jellegére, a fénnyel való kapcsolatára, mint fenyőfa, nyárfa, stb. (A FÁ-val kapcsolatos részletesebb tudnivalókat Oklánd címerének bemutatásakor ismertettem.)

Firtosváraljához és az egykori várhoz egy szép regék kapcsolódnak.

„A legismertebb rege ahhoz a sziklához fűződik, amely távolról tekintve egy felnyergelt és kantározott ló alakját utánozza. Ezt a helybeliek Firtos lovának hívják, és időjárás jóslásra is használják. Amennyiben a szikla fehér jó idő, ha elsötétül tartós eső várható. Erről a lóról szól az a rege, hogy Firtos várában egy szép tündérlány lakott, ki titokban egy szép daliás leventébe volt szerelmes. Atyja és a tündértörvény megtiltotta, hogy alacsonyabb származásúval viszonyra lépje. Ám ez sem akadályozhatta meg, a szerelmesek éjszakai találkozásait a Tündérkertben. Egy szép holdvilágos estén fellovagolt a levente a hegy meredek szirtjén, szerelmes tündére pedig ott várta a hegy ormán, kezét nyújtva, hogy felsegítse. De ekkor a ló elcsúszott és mindketten a mélybe zuhantak. A két szerető ifjú egybeölelkezve zúzódott össze a szirt szélén, a halálban ekként egyesülve. A ló pedig fennakadt és odatapadt a hegy oldalára.”

6. OKLÁND KÖZSÉG CÍMERE

A 2.sz.alsó osztatlan címermezőben vörös színű háttérben zöld színű hármashalmot látunk. A középső halmon egy arany törzsű és gyökérzetű stilizált tölgyfát látunk, zöld színű stilizált levelekkel és arany színű makkokkal. A gyökérzet alatt egy ezüst színű hullámos pólyát ábrázoltam, amely a Homoród folyót jelképezi. Ez a stilizált tölgyfa a település névalakjára utal, miszerint az Okland kifejezés magyarul a Tölgyfaországot is jelentheti. Ismeretes, hogy a tölgyfa több évszázadig élő szívós fafajta, amely ellenáll az időjárás viszontagságainak. Oklánd község vonatkozásában a helybenélők kitartását, élniakarását és jövőbe vetett reménységét jelképezi és hangsúlyozza. E mellett pedig az alábbi jelentéstartalmat is kifejezi.

„A FA minden jelkép közül a legösszetettebb jelentésű egyetemes szimbólum. Az ÉLETET az ÉLŐFA, a HALÁLT a SZÁRAZFA jelképezi, ezáltal az ÖRÖK fejlődés és NÖVEKEDÉS, a FOLYAMATOS MEGÚJULÁS a kétértelmű (ciklikus és irreverzibilis) idő jelképe. A magyar FA nevek egy része utal a FA kozmikus jellegére, a FÉNNYEL való szoros kapcsolatára. A Fenyőfa és a Nyárfa ennek legkifejezőbb példái. A kozmikus jelleget testesíti meg a népmesékből ismert VILÁGFA, ÉLETFA, vagy az Ószövetség TUDÁSFÁJA. A görög mitológiában minden Istennek volt FÁJA és minden FÁNAK volt szelleme. A Főistennek ZEUSZNAK a TÖLGYFA volt a megtestesítője. Ismeretes, hogy a TÖLGYFA, több évszázadig képes élni, rendkívül szívós, anyaga kemény, dacol a természet erőivel és ellenáll azok a romboló hatásainak. Termése a MAKK,02 az állatok hasznos életadó tápláléka.”

A két szélső halom az Oklánd határában található Hagymástetőt jelképezi, melyeken egy-egy stilizált fehér szirmú NÁRCISZ látható, melyek óriási élő telepeken tenyészik.

E mellett a virágnak is fontos jelentéstartalma van. (Ezt bővebben Énlaka címer leírásánál ismertettem.)

7. SIMÉNFALVI UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG CÍMERE

A 2.sz.alsó osztatlan címermezőben vörös színű háttérben egy nyitott könyvet látunk aranyszínű szegéllyel. A könyv fehér színű lapjain arany színű Alfa és Ómega betűjelek a Bibliát jelképezik. A Biblia jobb oldalán (látvány szerint baloldalon) arany színű búzakalász, a bal oldalán (látvány szerint jobb oldalán) pedig arany színű szőlőfürtöt ábrázoltam. A címerképek alatt egy ezüst színű hullámos pólya látható, mely a község határában található Nyikó folyót jelképezi. A nyitott Biblia a betűjelekkel az Unitárius Egyházközség egy Istenbe vetett hitét jelképezi, de ennél mélyebb jelentéstartalmat is hordoz.

„A KÖNYV általában a BÖLCSESSÉG és az ISTENI TITKOK szimbóluma, melyeknek kinyilvánított voltára a NYITOTT KÖNYV, a ki nem nyilvánítottra pedig a CSUKOTT KÖNYV utal. A leghíresebb könyvek a BIBLIA, a TÓRA, valamint a KORÁN. A magyar KÖNYV SZÓ kínai eredetű vándorszó, mely török közvetítéssel érkezett hozzánk. Bár a Biblia nagyon sok helyen említi a KÖNYV-et, ám ez nem volt azonos a mai értelemben vett nyomdai termékkel. Az írásbeliség kialakulásánál előbb égetett agyagtáblákat, majd papiruszt, később pedig pergament használtak, melyek TEKECSFORMÁJÚAK voltak. Pál Apostol a könyvet és a tekercset, illetve a pergamentet egyaránt említi a Timoteusokhoz írt levelében (II.Tim 4,13) Mózes a TÍZPARANCSOLATOT kőbevésve kapta, de beszél ISTEN KÖNYVÉRŐL, amikor az ARANYBORJÚT imádó Izrael népének bűneit magára akarja vállalni és így könyörög: BOCSÁSD MEG VÉTKÜNKET! mert ha mégsem akkor törölj ki engem a KÖNYVBŐL, melyet írtál. Az Úr pedig felelt Mózesnek: CSAK AZT TÖRLÖM KI A KÖNYVBŐL, AKI VÉTKEZETT ELLENEM (II.Móz. 32-33) Dániel próféta látomásaiban és a Jelenések könyvében bukkan fel az ÉLET KÖNYVE, ez utóbbi hét pecséttel volt lezárva (Dán. 7,10; Jel. 5,1; 20,12) A református szimbolikában mindig a Bibliát jelképezte. Ugyanakkor a római katolikus egyházművészetben a próféták, apostolok, evangélisták és egyházatyák jelképe volt.

Erdélyben nagyon sok emlék őrzi a KÖNYV szimbólumot. Megtalálható nyitott és csukott formában református prédikátorok, teológus professzorok, római katolikus plébánosok, unitárius lelkipásztorok sírkövein, de rávésték az 1702-ben elhunyt MISZTÓTFALUSI KISS MIKLÓS Európa-hírű nyomdász és Biblia-kiadó sírkövére is.”

A Biblia két oldalán ábrázolt búzakalász és szőlőfürt az Úrvacsorai kenyeret és bort jelképezi, vagyis Krisztus testét és vérét.

„A BÚZA az állandóan újjászülető élet szimbóluma. Az ókorban a termőföld istenasszonyának a görög Démétérnek, a római Ceresnek jelvénye volt a búzakalász és a gyümölcsköteg bőségszaruval. A keresztény szimbolikában az úrvacsorai kenyeret, az ostyát, vagyis Krisztus testét jelképezi. Emellett emlékeztet a feltámadásra is, mert a romlandóságra elvetett magból új élet fakad. (I.Kor.15,42) Átvitt értelemben jelentheti a kalász a jó magot termő, Isten igéjére helyesen figyelő embert, aki az utolsó ítéletkor a mennybe, a konkoly pedig az örök tűzre kerül (Mt. 13,37-42)

A búzakalászt szinte mindig együtt ábrázolják a szőlőfürttel, mely Krisztus áldozatvérét jelképezi.”

„A SZŐLŐ egyik legősibb kultúrnövényünk, élet- és haláljelkép. Ahol csak termesztették, kezdettől fogva szent és isteni növénynek, élet-FÁNAK tekintették. A görög mitológiában Dionüszosz a bor görög istene. A Biblia a szőlő első ültetőjének a vízözön utáni emberiség ősapját, Noét teszi meg. A szőlőtő, mint Krisztus és a keresztény hit szimbóluma az evangéliumi kezdetektől fogva a vallásos művészet fő motívuma (Jn. 15,1-3). E jelképes tőke Ótestamentumi talajban gyökeredzik, de a hellenisztikus misztika táplálta. A szőlőlugasban alvó Noé maga az első tőke, melyből Krisztus az IGAZI SZŐLŐTŐ az ISTENI SARJ ered. A Noéban gyökeredző Krisztus szőlőtőkéje a kereszténység Életfája; gyümölcse, a SZŐLŐFÜRT meg a BÚZAKALÁSZ együtt az oltáriszentség (a bor és a kenyér, Krisztus vére és teste) jelképe. A rúdon függő szőlőfürt a feszület megfelelője a középkori keresztény művészetben.”

8. SZÉKELYUDVARHELYI DÁVID FERENC UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG

CÍMERE

Az 1.sz. felső címermezőt a 2.sz.alső címermezőtől egy aranyszínű pólya választja el egymástól, melyen zöldszínű betűkkel az EGYEDÜL TE VAGY AZ ISTEN jelmondat olvasható. Az alsó címermező három részre osztott 2.sz., 3.sz. és 4.sz. címermezőkből áll. A 2.sz.jobb alsó (látvány szerint bal alsó) címermezőben vörös színű háttérben, zöld alapon az egyházközség temploma és majdani tornya áll, aranyszínű tetőzettel és fehér színű falakkal. Ismeretes, hogy a DÁVID FERENC UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG 1990-ben alakult, majd azt követően kezdődött meg a modern templom felépítése. Ez a templom a gyülekezet élni akarását, szívósságát, kitartását és jövőbe vetett reménységét is megtestesíti, de ennél mélyebb jelentést is hordoz.

„A TEMPLOM, az áldozó oltár, vagy Úrasztala fölé emelt épület, mely Isten földi lakhelyeként, s a VILÁGMINDENSÉG rendjének szimbólumaként az égi jelenségek földi tükörképe. A templom az isteni aktivitás helye, ahol az ember kapcsolatba léphet Istenével. A templomok építészeti jelképbe sűrítve foglalják magukba a mindenkori kultúra teológiai és kozmológiai tudását. A keresztény templom szimbolikusan Szűz Máriával és az Anyaszentegyházat megtestesítő nőalakkal azonos, de az ÚRRA is utal, hiszen nyugat-keleti tájoltsága a világosság, az isteni fény felé vezet. Más szempontból Jézus testének (jn 2,21) és az emberi testnek is a jelképe (I. Kor. 6,12).”

A 3.sz. bal alsó (látvány szerint jobb alsó) címermezőben szintén vörös színű háttérben zöld domborulaton egy arany törzsű és gyökérzetű, zöld lombozatú fenyőfát látunk, mely a Hargita hegységet, az annak ölelésében fekvő SZÉKELYUDVARHELYT és az egyházközséget jelképezi. (Ezen jelkép részletesebb ismertetése OKLÁND község címerleírásában olvasható.)

A 2.sz. és a 3.sz.alsó címermezőket egy 4.sz. beékelt címermező választja el egymástól. A 4.sz.címermezőben kék színű háttérben a címermező közepén egy nyitott Bibliát láthatunk, arany szegéllyel, fehér lapjain pedig szintén arany színezetű Alfa és Ómega betűjelekkel.

A Biblia felett az unitárius egyház alapítására utaló 1568-as évszám, a Biblia alatt pedig a Kisküküllő folyót jelképező ezüstszínű hullámos pólya található. A címermezőben ábrázoltak az Unitárius Egyházközséghez, valamint az egyházalapító Dávid Ferenchez való hitbéli és szellemi kötődést hangsúlyozzák.

9. SZÉKELYUDVARHELYI DÁVID FERENC UNITÁRIUS VEGYESKAR CÍMERE

Az 1.sz.felső címermezőt a 2.sz.alsó címermezőtől egy aranyszínű pólya választja el egymástól, zöld színű betűkkel a VOX HUMANA (EMBERI HANG) latin jelmondata olvasható. A Dávid Ferenc Unitárius Vegyeskar ezen szellemi üzenet jegyében végzi közösségépítő tevékenységét.

A 2.sz.jobb alsó (látvány szerint bal alsó) címermezőben egy a címermező közepét elfoglaló öt fekete kottavonalat látunk jobb oldalán (látvány szerint bal oldalán) egy basszuskulcsot, bal oldalán (látvány szerint jobb oldalán) pedig egy violinkulcsot. A címermező alsó részén egy fehér színű, aranymandzsettás jobb kezet ábrázoltam, aranyszínű karmesterpálcával, mely középen metszi a kottát. Ez a címerkép a VEGYESKAR-ban folyó színvonalas kórusmunkát és annak gazdag repertoárját szimbolizálja.

10. SZÉKELYKERESZTÚRI UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG CÍMERE

Az 1.sz.felső címermezőt, a 2.sz.alsó címermezőtől egy aranyszínű pólya választja el egymástól, melyen zöld színű betűkkel a MÚZSÁK ÉS ERÉNYEK jelmondat olvasható. Ennek latin nyelvű változatát a MUSIS ET VIRTIBUS jelmondatot olvashatjuk az ősi Székelykeresztúri Unitárius Gimnázium jelképén is. A 2.sz.alsó osztatlan címermezőben vörös színű háttérben a címermező közepén vörös színű háttérben egy arany szegélyű nyitott könyv Biblia látható, melynek gerincén egy aranyszínű lúdtoll (penna), fehér színű lapjain pedig aranyszínű Alfa és Ómega betűjelek. (Ennek részletesebb leírását a Beregi Unitárius Szórványgyülekezet címerismertetésében olvashatjuk.)

A nyitott Biblia jobb oldalán (látvány szerint bal oldalán) aranyszínű búzakalász, bal oldalán (látvány szerint jobb oldalán) pedig aranyszínű szőlőfürtöt látunk, melyek az Úrvacsorát jelképezik. (Az erre vonatkozó részletesebb ismertetés a fentiekben megtalálható.)

11. SZÉKELYUDVARHELYI 1. SZÁMÚ UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG CÍMERE

Az 1.sz. felső címermezőt a 2.sz.alsó címermezőtől egy aranyszínű pólya választja el egymástól, melyen zöldszínű betűkkel A HIT ISTEN AJÁNDÉKA jelmondat olvasható. Az alsó címermező három részre osztott 2.sz., 3.sz. és 4.sz. címermezőkből áll. A 2.sz.jobb alsó (látvány szerint bal alsó) címermezőben vörös színű háttérben, zöld alapon egy fehér színű a fiókáit saját vérével etető PELIKÁN látható. Ez a pelikán ábrázolás figyelhető meg a templom szószéki koronáján is. A pelikán és fiókái szimbolikus jelentést hordoznak, miszerint a pelikán Krisztust, vére a hitet, fiókái pedig a gyülekezetet testesítik meg. Ez az ősi keresztény szimbólum azonban mélyebb jelentést is hordoz.

„A PELIKÁN az önfeláldozás szimbóluma. Az önfeláldozásáról szóló legenda szerint csőrével felhasítja saját mellét, hogy kihulló vérével táplálni, feltámasztani tudja fiókáit. Így vált a pelikán a szülői szeretetnek, illetve Krisztus önfeláldozásának szimbólumává. Látható a keresztre feszített Megváltó ábrázolásai a tabernákulumok ajtaján. Az Úrmutatókon az Oltári Szentséget szimbolizálja. Református és unitárius templomokban gyakran látni a szószék fölött.”

A 3.sz. bal alsó (látvány szerint jobb alsó) címermezőben szintén vörös színű háttérben zöld domborulaton egy aranyszínű nyitott székelykapu látható, mely a Szejkefürdőn nyugvó Orbán Balázsnak a legnagyobb székelynek állít méltó emléket. Ismeretes, hogy Orbán Balázs sírjához 14 székelykapun keresztül jut el a látogató. Az emlékhelyet az Unitárius Egyházközség gondozza. Szomszédságában kerülnek megrendezésre minden év augusztusában az Egyetemes Unitárius Találkozók.

„A KAPU az átmenetet jelképezi két állapot, térbeli, vagy időbeli, barátságos-ellenséges, természetes, természetfeletti, profán-szent, élő-holt, két életkor, magzat-csecsemő, ifjú-öreg, két naptári időszak, világosság-sötétség, nappal-éj, óév-újév, tavasz-nyár, továbbá két világ pokol-mennyország között. A kapu összeköt és átenged, mint a híd, de el is választ, kizár, vagy berekeszt. A kapu naptári szimbolikája egyetemes. A székelykapuk napsugaras ábrázolásai a felkelő és a lenyugvó napot jelképezik. „

A 2.sz. és a 3.sz.alsó címermezőket egy 4.sz. beékelt címermező választja el egymástól. A 4.sz.címermezőben kék színű háttérben a címermező közepén egy nyitott bibliát láthatunk, arany szegéllyel, fehér lapjain pedig szintén arany színezetű Alfa és Ómega betűjelekkel. A Biblia felett az unitárius egyház alapítására utaló 1568-as évszám, a Biblia alatt pedig a KISKÜKÜLLŐ folyót jelképező ezüstszínű hullámos pólya található. A címermezőben ábrázoltak az Unitárius Egyházközséghez, valamint az egyházalapító Dávid Ferenchez való hitbéli és szellemi kötődést hangsúlyozzák.

12. HOMORÓDALMÁSI UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG

Az alsó címermező három részre osztott 2.sz., 3.sz. és 4.sz. címermezőkből áll. A 2.sz.jobb alsó (látvány szerint bal alsó) címermezőben vörös színű háttérben, zöld domborulaton egy arany törzsű és gyökérzetű zöld lombozatú ALMAFA látható, hét aranyszínű almával. Ez a jelképi ábrázolás egyrészt utal a település névalakjában szereplő ALMÁSRA, másrészt mélyebb jelentést is hordoz.

(Részletesebb leírása Oklánd címerismertetésében olvasható!)

A 3.sz. bal alsó (látvány szerint jobb alsó) címermezőben ugyancsak vörös színű háttérben zöld halmon egy fehér színű MÉSZÉGETŐ KATLAN látható, ajtajában vörös színű, tetején aranyszínű lángokkal. Ismeretes, hogy Homoródkeményfalvához és Abásfalvához hasonlóan Homoródalmáson is évszázadokon keresztül foglalkoztak mészégetéssel és kereskedéssel. Ez a jelképi ábrázolás ennek állít emléket. A 4.sz. beékelt címermezőben kék színű háttérben, aranyszínű harangot, a harang alatt az Unitárius Egyház alapításának 1568-as aranyszínű évszámai láthatók. A címermező alsó részén látható ezüstszínű hullámos pólya a Kis-Homoród folyót jelképezi. A HARANG a homoródalmási közösség életében fontos szerepet töltött be az évszázadok során. Az emberi élet sorsfordulóinak, jeles ünnepeknek, természeti katasztrófáknak volt hírkeltője és hírhordozója. Fentieken túl az alábbi mélyebb jelentést hordozza.

„A HARANG olyan szakrális tárgy, amely az Ég és Föld között függve közvetít a két világ között, s mindenekelőtt az Isteni Törvény kinyilatkoztatását. Isten hangját jelképezik, de nyelve egyúttal a Nő és Férfi harmóniáját is szimbolizálja. A harang hangja a rossz elűzését és a megtisztítást is szolgálja. A keresztényeket a Halottak Napján való harangozás a feltámadásra emlékezteti. Magyarországon a déli harangszó a nándorfehérvári ütközet emlékére szólal meg. Katolikusoknál a halál órájában a legkisebb harangot, a LÉLEKHARANGOT csendítik meg, míg a protestánsoknál az egy, vagy több harangozás a halott nemét is jelzi. A magyar nép sokhelyütt úgy tisztelte meg a harangszót, hogy amíg szólt felhagytak a beszéddel s keresztet vetettek.”

A címerpajzsok alatt kék színű szalagokon a települések, vagy egyházközségek névalakjai, a szalagszéleken pedig az első írásos említés, az 1568-as egyházalapítás, valamint a címeravatás évszámai olvashatók.

Pécsi L. Dániel jelképtervező

ELLENVETÉSEK AZ UNITARIZMUSSAL SZEMBEN ÉS

LEHETSÉGES HELYES VÁLASZOK

Amikor nyugdíjba mentem, egyik célom az volt, hogy jobb úriemberré váljak. Teljesen tisztában vagyok és voltam, hogy sohasem válik belőlem igazi úriember – ez engem mindig is tökéletesen meghaladt. Amikor azt mondom „úriember”, arra a meghatározásra gondolok, amit a drága Lionel Blue Rabbi adott erre a szóra. Ő azt mondja: „Az úriembernek és úrhölgynek egyik megkülönböztető tulajdonsága, hogy halála előtt minden papírját és üzleti ügyét rendbe tegye, ezáltal a lehető legkevesebb kellemetlenséget hagyva az örökösökre és a leszármazottakra.”

Amint ezt meghallottam Blue Rabbi szájából, rögtön tudtam, hogy igaza van. Viszont be kell ismernem, hogy ezek szerint a normák szerint én még csak meg sem közelítem az úriember fogalmát. Megfogadtam hát magamban, hogy megpróbálok, amennyire ez csak lehetséges, jobb úriemberré válni.

Hosszú folyamat ez, és én csak a legelején tartok még. Borzasztóan nehéznek találtam ezt a dolgot. Szégyenletesen nem vagyok tiszta, és reménytelenül rendszertelen vagyok. De én akkor is felszereltettem néhány új polcot a tetőtérben, hogy a kósza könyv-oszlopok tömkelegét csökkentsem a házban. Most például, tudom, hogy egy bizonyos könyvem megvan; ha tudnám azt is, hogy hol van, kimondottan áldás lennék, így viszont borzasztóan stresszes tudok lenni.

És miközben frusztráltan és füstölögve kerestem azt, amiről tudom, hogy itt van, csak éppen képtelen vagyok megtalálni, és itt-ott könyveket kihúzogatva keresgéltem, egy fölső polcról a fejemre esett egy vékonyka, fényes-szürke fedelű könyv. Ellenvetések a kereszténységgel szemben. Elhangzott a Cambridge-i egyetem hittudomány szakán, 1963-ban.

Az azért készült, hogy a keresztények, akik alapvető ellenvetésekkel szembesülnek vallásukkal kapcsolatban, tudjanak ezekre válaszolni, még akkor is, ha nem tudják igazukról mindig teljesen meggyőzni azt, aki az ellenvetést teszi. Jó ezzel megbirkózni és mégis megtalálni az erőt ahhoz, hogy megmaradjunk hitünkben. A kiadók egész sor ilyen jellegű könyvre gondoltak, beleértve ilyet, hogy Ellenvetések a humanizmussal szemben, vagy Ellenvetések a római katolicizmussal szemben. Így aztán óhatatlanul jutott eszembe, hogy mi is megpróbálkozhatnánk azzal, hogy Ellenvetések az unitarizmussal szemben.

Azt hiszem a nagy német filozófus, Friedrich Nietzsche mondta, hogy messzemenően tiszteli azokat, akik bátran vállalják meggyőződéseiket, de annál inkább ítéli úgy, hogy dicséretre méltóak azok, akik készek akár támadást is intézni saját meggyőződéseik ellen.

Unitariznussal szembeni ellenvetés

Leírtam néhány olyan ellenvetést, amelyet különböző emberektől hallottam, az unitarizmussal és az unitáriusokkal szemben. Az unitáriusok negatívak, hidegek, önelégültek, felszínesek, sekélyesek, naivan és irreálisan optimisták, vakon és bután nem akarnak szembenézni a bűn és gonosz valóságával; terméketlenül racionálisak, kínosan pedánsak, unalmasak, barátságtalanok, nincs bennük szeretet, száraz számológépek, unalmas irodalmárok, ötlettelenek, istentiszteleteiken nem szeretik a színeket, a mozgást és az aromaterápiát; fakók, nem elkötelezettek, híján vannak a szenvedélynek, sápadt laodiciánusok, meggondolatlan újítók, kaotikus és arrogáns individualisták, céljukban, meg abban, ahonnan támogatóikat választják szűklátókörűek, öregesek, kispolgárok.

És ez még csak a kezdet.

De kezdjük valami olyasmivel, amivel magam is hajlok arra, hogy egyetértsek. A hosszú szó: unitarizmus. Már önmagában nem kifejezetten vonzó szó. Biztos, hogy szükségünk van rá? Egyszer segítettem megírni egy unitárius pamfletet úgy, hogy egyáltalán nem használtuk benne ezt a kellemetlen szót. Éppen elég ’izmus’ van már a világban, sajnos. Ezek közül sok mögött rejlik gonoszság, és igazán meg van a világ még egy ’izmus’ nélkül. Biztos, hogy pont mi kell legyünk az egyik? Remélem nem. Semmi szükség rá.

Beszélhetünk unitárius megközelítésről, unitárius hitről, unitárius attitűdről, unitárius vallásról, és így tovább. Az ’unitárius’ fogalmat, mint fő-, valamint melléknév, büszkén megtarthatjuk, természetesen. A reformáció korabeli unitáriusok semmilyen különleges nevet nem akartak. Sokan egyszerűen csak „testvér”-nek szólíttatták magukat, mint ahogyan a lengyel testvérek. Az ellenzőik voltak, akik rájuk sütötték az „unitárius” nevet.

Maga a szó: unitárius, a háromság dogmájának vitáiból eredt. Egy teológiai címke volt, amelyet azokra ragasztottak, akik ezt a dogmát nem találták túl hasznosnak vagy meggyőzőnek. Napjainkban annyira már nem foglalkoztat minket a háromság úgy, mint sok évvel ezelőtt. Hajlandóak vagyunk elismerni, hogy a háromság doktrínájában lehetnek nagyon mély ismeretek – az egység a sokféleségben és a kapcsolatok természete, például – abban az esetben, ha a doktrínát modellként tekintjük, és nem mint végleges, szó szerint értelmezett igazság, amelyet mindenkire rá kell erőltetni.

Szerencsére az „unitárius” szó gyökere egyszerűen csak egységet jelent. Csak Isten egységét ismeri el. (Bár nem könnyen megfogalmazható, mit is jelent ez egészen pontosan!) De semmi szükség arra, hogy behatároljuk magunkat poros, régen elfelejtett disputákba a háromságról.

Keressük a szellem egységét

Sokkal gyümölcsözőbb, ha a szellemi egységet keressük, a szellem egységét a béke kötelékében. Nagyon sok nő és férfi spirituális élete kapcsolódik a spirituális egység vagy akár a spirituális egység pontjainak kereséséhez; megpróbálják megkeresni és segíteni növekedését és fejlődését. Itt vagyunk mi mindannyin, úgy tűnik külön-külön vagy csak attól az illúziótól szenvedünk, hogy külön-külön létezünk, és szükségünk van arra, hogy egymás felé nyúljunk és kiteljesedést találjunk egymással való egységünkben. Ha ez nem sikerül, az eredmény nyomorúság és szenvedés. Létfontosságú az emberi kapcsolatok szempontjából keresni és megtalálni ezeket az egység-pontokat, valamint azok fejlődését segíteni. A szellem összes azon gyümölcsét tartalmazza ez, amelyeket Pál szeretetnek, örömnek, békének, türelemnek, kedvességnek, tűrőképességnek, valamint megbocsátásnak, hitnek és reménynek nevez.

Van egy másik féle egység, amelyet keresünk, dédelgetünk magunkban. Ez pedig az, hogy egységgé forrasszuk az ész felfedezéseit és a szív előérzeteit, más szóval: a tudományt és a vallást. Hisszük, hogy e kettő egységben van. A tudósok felfedezései az emberiség legnagyobb vívmányai közé tartoznak, és egy rendszeres világegyetemet tükröznek, nem pedig egy véletlenszerűt – vagy legalábbis egy olyan univerzum, ahol a rendet, az értelmet és a célt maga az ember megteremtheti. Tehát mi örömmel fogadjuk a tudományos felfedezéseket, még akkor is, ha ezek új problémák elé állítanak. Amikor ezeket a felfedezéseket megfelelően megértjük, mélyebb áhítatot, hódolatot és hálát fogunk érezni az élet titkaival szemben.

Egységet keresünk kapcsolatunkban a nem-emberi világgal. Ennek az egységnek a kutatása rejlik a modern ökológiai mozgalom mögött. A keresett egységnek mintegy szimbóluma, összefoglalása az Istenséggel való egység, annak állandó kutatása. A keresztény világ számára az Isten-ember egységet Jézus Krisztus jelképezi. Olyan megérzés ez, amit megoszthatunk, a nélkül, hogy kisajátítanánk. Tehát elismerjük, hogy az Isten-ember egység több, mint egyetlen szent emberben testesül meg, és ennek nem csupán egy egyház lehet tanúi. Így a szó „unitárius” ezekre az egységekre kell, hogy emlékeztessen minket. Az ilyenfajta egység keresése és a vele való foglalkozás egy élet munkája.

Most akkor foglalkozzunk azzal az állítással, hogy az unitáriusok negatívak. Állandóan kritizálnak, és megmondják mi a gond más emberek hitével, valamint az is, hogy ők miben nem hisznek, de nem nagyon igyekeznek világossá tenni, ők miben hisznek. Tehát negatívak, csak tagadnak és rombolnak. Válaszként azt mondhatjuk el, hogy nem szabad elfelejteni, hogy azokra a dolgokra, amelyek nem illenek bele tökéletesen a szokványosba, gyakran mondják, hogy negatív. Minden egyes esetben a „nem” mögött mindig ott van egy „igen”. Az egyik dologra adott „nem”, tulajdonképpen „igen” valami másra. Létezik az, amit a nagy tagadás erejének nevezünk.

Senki sem véglegesen elveszett Isten számára

Szeretem azt a módot, ahogyan egyik lelkészünk foglalkozik azzal a váddal, hogy az unitáriusok negatívak. Azt mondja, évekig kezelték kívülállóként más ortodox felekezetek, nem mintha túl keveset hitt volna, hanem éppen azért, mert túl sokat hitt. A helyett, hogy azt hitte volna, hogy Isten csak néhány emberhez beszélt a régmúlt időkben, mint unitárius, Dr. Hall úgy hitte, hogy Isten minden emberhez beszél még a legrosszabbakhoz is. A helyett, hogy úgy tekintene Jézusra, mint a világ egyetlen megváltójára, ő Jézusra is, meg minden jólelkű férfira és nőre úgy tekintett, mint megváltókra. A helyett, hogy néhány csodát fogadna el, amelyeket a bibliában lejegyeztek, ő tisztelettel fordult a teremtés nagy csodája felé, meg az élet csodája felé, mint olyan. A helyett, hogy Isten jelenlétét valamilyen templomi szentségben elrejtve képzelné el, ő megtalálja a kinyilatkozott Istent az egész univerzumban. A helyett, hogy azt mondaná, csak a biblia tartalmazza Isten igéjét, ő úgy tartja, hogy minden igaz és felemelő ige isteni sugallat. Erről bármit el lehet mondani, csak azt nem, hogy negatív: ez a vallás nem szűkebb, hanem tágabb körben igenel.

Egy másik erőteljes ellenvetés az unitáriusokkal szemben a következő: az unitáriusok bután és naivan optimisták. Figyelmen kívül hagyják a bűn és a gonosz realitását, így aztán sekélyessé és a valóságtól elrugaszkodottá válnak. Nem mondom, hogy nincs igazság tartalma ennek a vádnak. A XIX. században voltak unitáriusok, akiket annyira lenyűgözött a tudomány haladása, hogy arra a gondolatra jutottak, a haladás szinte elkerülhetetlen: „csak előre és fölfelé, mindörökké”. És mégis, mindez nem ennyire egyértelmű és ennyire egyszerű. Ezek az emberek nemcsak emberi léptékben látták a haladást, nemcsak itt a földön, hanem az örökkévalóság vonatkozásában is.. Az emberi bűn és gonosz realitása nyilvánvaló, és nem ismerek egyetlen unitáriust sem, aki ezt tagadná, vagy figyelmen kívül hagyná. Az igazi kérdés az, hogy mit lehet ezzel tenni? Hogyan viselkedjünk a bűncselekményekkel, a butasággal, az emberi szenvedéssel szemben?

Mi nem akarjuk kimagyarázni a bűnt és a gonoszt – remélem. Elismerjük létüket. Úgy fogadjuk el, mint ösztönzést a megértésre és a cselekedetre. Nem kell ezekkel kapcsolatban semmiféle bonyolult elméletet felépítenünk – javítani való dolgok, amennyire ez csak telik tőlünk. Olyan hozzáállás ez, amely reményt takar. Érezzük, hogy kell valamit tennünk ellene, és nézzük, hogy mit lehet. Most én nem azt akarom mondani, hogy ez a tökéletes megoldás. Nem az. De gyakorlatias, és vallásos, még akkor is, ha nem ad egy teljes magyarázatot arra, mi a bűn és a gonosz. És nem gondolom, hogy ez olyan nagy baj. Nem reális az elvárás, hogy a vallásnak meg kell mindent magyaráznia. Hiszünk abban, hogy a jó erőit tudjuk mozgósítani, és használni őket a gonosz ellen, jöjjön, aminek jönnie kell. Amint azt a nagy amerikai unitárius regényíró, Herman Melville mondja: „Szivárványt terítek az ember katasztrofális naplementéjére.”

Még egy kritika. Jöjjön ez egy másik nagy angol írótól, John Cowper Powys. Ő a következőket mondja valahol: „Én úgy tekintek a vallásokra – a katolikus egyházra például – mint egy nemes és szép művészi munka, amelyet az emberiség épített névtelenül saját maga megelégedésére, amely egy kellemes és romantikus menekülési formát biztosít az élet banális dolgai elől.”. Eddig úgy tűnik egy húron pendül – legalábbis részben – Don Cupitt-al és A hit tengere című munkájával, mivel a vallást úgy tekinti, mint amit ember teremtett, és nem úgy, mint természet fölötti jelenség. Aztán így folytatja: „Engem egyáltalán nem zavarnak ezek a következetlenségek és lehetetlenségek. Ha nem lenne csodálatosan lehetetlen, ha nem jönne be lángokban a körön kívülről, nem érdemelné meg a vallás nevet. Egy racionális vallás önmagában is fogalomzavar, és csak a megfelelően buta embereket érdeklik az ilyen anomáliák. Annak, hogy ez a csodálatos találmány egyáltalán megjelent a földön, számomra abban áll az értéke, hogy onnantól kezdve az ember elgondolkodik azon, mennyire valószínű az, hogy az univerzum valódi igazsága olyan csodálatos valami, amely mindattól különbözik, amiről bárki is álmodhatna.”

Kétségtelenül kihívás, és úgy érzem, értem is, amiről beszél. Racionális vallás alatt, gondolom, egy nagyon óvatos, körültekintő, a részletekben elvesző valamit ért, míg a vallás igazi lényegét úgy értelmezi, mint valami magasztos, szenvedélyes, mindent magával ragadó látomás. Amennyiben tényleg így érti, egyet is érthetünk vele. Ennek ellenére nem mondhatunk le arról, hogy a józanságnak, a kritikai szellemnek igenis fontos szerepe van a vallásban. Hogy miért? Mert a kritikai szellem nélkül, valamint a józanész tisztító hatása nélkül, a vallás sokszor vált nagyon csúnyává és arrogánssá, vérre szomjazóvá és gyilkossá. Az emberek ilyenkor azt gondolják, hogy joguk és kötelességük megkínozni és meggyilkolni mindazokat, akik nem osztják az ő hitüket. A józanészre és a kritikai szellemre szükség van ahhoz, hogy ezt a ferdülést kijavítsák. Évszázadokig az emberek hitték, hogy léteznek boszorkányok, akik mint titkos erő léteztek azért, hogy a társadalmat aláássák és átjátsszák az ördögnek. Nem is tudjuk, hány-ezreket vádoltak meg, kínoztak meg és égettek meg az úgy nevezett keresztény igazság nevében. Számos millióit mészárolták le az elmúlt évszázadok folyamán.

Ragaszkodjunk erősen ahhoz, ami jó

Ha Powys úr mindezeken egy pillanatig elgondolkodott volna, nem utasított volna el ilyen lenézően a mi tétova és teljesen nem megfelelő próbálkozásainkat arra, hogy a vallást és a józan és kritikai szellemét a lehető legjobban összeegyeztessük. Mi négy nagy emberi hagyomány örökösei és őrzői vagyunk, amelyek egybeolvadása alkotja a mi személyes vallásunkat. Az emberi erő elégedett, magabiztos ünneplése, ami az őskori görögöktől származik. A kérdezés kritikai szelleme, mely már a régi görögöknél is megvolt: mindent kipróbálni, és erősen ragaszkodni ahhoz, ami jó. Az emberi tragédia érzékelése, mely szintén az őskorból jön: az életünk rövid, és csupa szenvedés, és mégis, férfiak és nők képesek nemessé válni az által, hogy szembenéznek a legrosszabbal, amit csak a sors hozhat. Az a tradíció, mely a zsidóktól és Jézustól, valamint az ő követőitől maradt ránk: hogy az élet ajándék, és Isten szeretetet kovácsol az élet tragédiáiból és szenvedéseiből.

Mi a kedvességet választjuk az erőszakkal szemben, a megbocsátást a bosszúval szemben, és a tudást a tudatlansággal szemben. Az emberi együttérzést jobban értékeljük, mint az ideológiát. Örömünket leljük a zsenialitással rendelkező nőkben és férfiakban, szentekben, prófétákban, hősökben és hősnőkben, akik példája nemesíti az egész emberiséget. És nem feledjük, hogy részei vagyunk egy egésznek, amelyben minden élőlény a testvérünk. Tudjuk, ez a látomás nem csak a miénk. Nem a mi tulajdonunk. Nem akarjuk ráerőszakolni saját címkénket. Távolról sincsenek ilyen szándékaink. Ez dogmatikus lenne, és mi tudjuk, hogy ez a látomás az egész emberiség öröksége. És azt is tudjuk, hogy minden ellenvetés elhamvad és elillan ezzel a csodálatos, dicsőséges látomással szemben.

Frank Walker nyugdíjba vonult unitárius lelkész.

Ezt a cikket az ő könyvéből szerkesztettük át, melynek címe „Hajlam a gonoszra és más mesék a váratlanról”.

Az írás megjelent az angol unitáriusok havonta kétszer megjelenő Inquirer című újságának 2007. december 1. számában. Az itt közzétett cikket fordította: Kászoni József, lelkész.

Templom a Logan közepén

Vannak, helyek, amelyek valóságosak, reálisok számomra: a konyha, ahol napközben, hét közben, elég sok időt töltök; veteményeskert, amelynek gondozására hosszú évtizedek után is jó visszaemlékezni; hegyi ösvények, amelyeken – ha időm engedi – szeretek gyalogolni és közben meditálni, elmélkedni; magyarkúti ingatlanunk, ahol mindig jó együtt lenni gyülekezetem tagjaival, barátainkkal; lenni, templomunk, amelyben az utolsó 14-15 évben nem is kevés időt töltöttem. Vannak helyek, amelyeket nem igazán szeretek: bevásárló központok, gyorséttermek, zsúfolt épületek, tömegközlekedési járművek csúcsforgalom idején, repülőtere, stb..

A repülőterek nem olyan helyek, ahol az ember él hosszabb ideig létezik. Ezeken többnyire csak átutazunk és minél hamarabb sikerül, annál jobb. Ezek többnyire tiszták, kényelmesek, drágák, és annak ellenére, hogy több százezer ember számára épültek, mindig személytelenek is ráadásul. Sokszor megfordultam már a nagyvilág kisebb és nagyobb repülőterein, de mintha egy kicsit kivétel lenne ez alól, a Bostonban épült Logan repülőtere.

Utoljára ezen a repülőtéren a tavaly előtt jártam, utamban hazafelé tartva, egy testvéregyházközségi konferenciáról. Amikor beléptem az óriási röptérre, az teljesen tele volt utasokkal. A már bent levő emberek fáradtak, közömbösek, bosszúsak, aggodalmasak voltak. A sorok hosszúak, a türelem mindenki részéről meg rövid. Kedvenc repülőterem egyáltalán nem volt szeretetre méltó ebből az alkalomból.

Természetesen az alkalmazottak, mint mindig, most is udvariasak voltak. Mindent megtettek annak érdekében, hogy a sorok hamarabb mozdulhassanak és elfogyhassanak, de emberből ott soha nem lehet kifogyni, és mindenkinek szüksége volt személyes figyelemre, felvilágosításra, útlevélkezelésre. Már majdnem elértem a sor elejére, amikor egy szokatlan figyelmeztetésre kaptam fel a fejemet. „Úrvacsoraosztásra 11. 30-kor kerül sor a repülőtér kápolnájában. Felekezeti hovatartozástól függetlenül, mindenkit szeretettel várunk!”

Tűnődtem egy keveset úrvacsoraosztás? hiszen vasárnap van. Amint csomagjaimat bechekkoltam, (beadtam) elindultam megkeresni a kápolnát, amit egy műanyag fal mögött nemsokára meg is találtam. Amikor benyitottam, egy kellemes kis négyszögű szobában találtam magam, amit egy szép zöldszínű faltól-falig szőnyeg borított, és amelyben kb. 25 db. kényelmes szék volt elhelyezve, félkör alakú formában. Belépésem pillanatában már három ember tartózkodott, de ezek kb. két perc múlva el is mentek. Nagyszerű, gondoltam magamban, így legalább majd csak ketten leszünk: a pap meg én.

Leültem. Nemsokára egy fiatal pap jött be, felém biccentett, meggyújotta a gyertyákat, elrendezett egy pár könyvet az oltáron, majd eltűnt egy oldalsó bejáraton. Az ajtó nyílt és egy középkorú hölgy jött be, majd leült; őt követően egy fiatalember; picit később sötétebb bőrű házaspár, talán indiaiak, és még sokan mások érkeztek a kezdés időpontjáig. Mire a pap miseruháját felöltve bejött a kápolnába a félkör alakú székek mind foglaltak voltak. Egy páran a szobácska hátsó felében még álltak is.

Így került sor úrvacsoravételre azon a reggelen, egy egyszerű félórás mise keretében, egy rövid homiliával, imával, amely többnyire arról szólt, hogy legyen békéje a világnak, ezen belül közép-keletnek, azoknak, akik a reptéren dolgoznak (érdekes én akkor nem is gondoltam rájuk) és mindazoknak legyen békességük, akik aznap utaztak. Milyen köre alakult ki így a szeretetnek! A helyén való szavak, és a jó szándékok gondolatával egyetemben.

Ezt a békét a jelenlevők egymásnak is kívánhatták Jézus szavaival: „Békesség nektek!” mindenki üdvözölhette a mellette, előtte, mögötte ülőket. Ettől aztán úgy éreztük: már nem is vagyunk idegenek egymás számára abban a kis kápolnában. Mert egy pillanatra közelebb hozott minket egymáshoz ez a rendkívüli találkozás, annak ellenére, hogy mind különböző irányba utaztunk tovább, a mise végeztével.

Aztán kiálltunk a kenyér és a bor felvételéhez, majd egy újabb rövid imát és áldást követően mindennek vége lett. De ami engem meglepett: ami engem igazán meglepett, hogy ezt követően az emberek a szertartás végeztével is még együtt maradtak, s a székükben ülve beszélgettek. Mielőtt a pap kiment volna a teremből megkérdezett egy pár ember uticélja irányáról, majd Isten áldását kérte további utunkra.

Lám, mit érhet egy egyszerű istentisztelet: a tömegből személlyé formált, változtatott bennünket. Ami első látásra közönségesnek, unalmasnak tűnik az valóságossá, reálissá változhat. És mindez a hitélet (liturgia) gyakorlása által történhetett, mert az embereket, akik addig közömbösek voltak egymás számára, részére Isten elé állította. Így sikerül a helyeket, és az embereket is úgy látnunk, ahogy Isten lát minket.

Azóta a röptereket egy kissé másképp látom. Számomra már nem személytelenek, hanem emberekkel, Isten teremtményeivel telis-tele helyek: ott dolgozó alkalmazottakkal, utazókkal, olyan családtagokkal, akik búcsút vesznek szeretteiktől az elválás pillanataiban, tele van férfiakkal és nőkkel és gyerekekkel, vagyis mind olyan személyekkel, akikért Jézus is élt és meghalt. A Logan számomra ezen túl nem lesz többé olyan, mint amilyen addig volt: sem a Heathrow, sem Gatwick, sem az Arlanda, sem az O’Hare, sem a New-Yorki JFK, sem a Ferihegy, sem…

Kászoni József, lelkész

Ámen.