Megtaláltuk Borbély Sándornak, az Országos Siketnéma Intézet néhai igazgatójának sírhelyét is.

Két nagynevű - erdélyi születésű - de a mai Magyarország terüle­tén elhalálozott iskolaigazgatóról van tudómásunk, akiknek tudtuk el­halálozásuknak helyét és idejét, de nem tudtuk, hogy hol és melyik te­metőben nyugosznak, és hogy gondozza-e valaki sírjukat.

Az egyik a Szentgericén 1869. dec. 27-én született és Tatabá­nyán 1945. febr. l0-én érszűkület következtében elhunyt GÁL KELEMEN, a Kolozsvári Unitárius Kollégium egykori igazgatója, a II. osztályú polgári hadi érdemkereszt tulajdonosa, az Unitárius Irodalmi Társaság elnöke, a Keresztény Magvető főmunkatársa és a Nevelésügyi Bizottság előadó­ja, a “Kolozsvári Unitárius Kollégium történetének ” írója volt.

A másik az Aranyosrákoson 1866. jan. 14-én született és Vácon, 1932. dec. 9-én elhunyt TORDAI EREOS BORBÉLY SÁNDOR, a Váci Országos Siketnéma Intézet igazgatója, a Koronás Arany Érdemkereszt tulajdo­nosa, a Váci Hírlap és a Siketnéma Közlöny munkatársa, több szak­mai könyv írója, kinek 1923-ban megfestették arcképét, szobrát pedig az Intézet előtt állították föl.

Léta Sándor a budapesti “Bartók Béla Egyházközség” lelkésze és e sorok írója elhatározták, hogy felkutatják a két igazgató nyughe­lyét s kutatásuk eredményéről beszámolnak az Unitárius Élet olvasó­inak.

Az említettek 2006-ban találták meg Gál Kelemennek a tatabányai temetőben levő sírját s erről be is számoltak az Unitárius Élet 2006. juli-aug. száma 19-ik oldalán.

Borbély Sándor nyugvóhelyének felkutatására 2007. október 16-án került sor, mikor meglátogattuk a Váci Országos Siketnéma Inté­zetet, ahol Kvojka Ferencné gyógypedagógus megmutatta az In­tézet Múzeumában őrzött Borbély Sándor hagyaté­kot: az általa írt könyveket, a róla szóló irodalmi megemlékezéseket, naplóját és gyászjelentésének egy példányát, amelynek érdekessége az alábbi zárómondat: “Ezt a gyászjelentést édesapánk maga fogalmaz­ta s kívánságára nyomattuk ki így.”

A gyászjelentésből megtudtuk, hogy Borbély Sándor 66 éves korá­ban, december 9-én reggel 5 órakor halálozott el s temetésére decem­ber 11-én, vasárnap du. 3 órakor került sor a Váci Országos Királyi Siketnéma Intézetből /itt volt lakása/ a váci evangélikus temető­be, ideiglenes sírhelyére, honnét a család ősi sírboltjában Ara­nyosrákoson temettették volna el

Az Unitárius Értesítő 1932. dec. 15-ei száma /11. old./ Borbély Sándor haláláról értesítve, azt írja, hogy “temetése dec. 11-én tör­tént Vácon, nagy részvét mellett, de, hogy ki temette és valóban az evangélikus temetőben-e és hogy onnét a tetemet kihantolva el-szállítottak-e az aranyosrákosi ősi családi sírboltba / és mikor?/ arról nincs tudósítás. Mint ahogy arról sincs, hogy hamvait /fele­ségével együtt/ mikor helyezték el szobra alatt s ki mondott felette gyászbeszédet?

Mindenesetre - örvendetes, hogy Borbély Sándor sírhelyét is megtaláltuk - s erről tudósítva kegyelettel áldozhattunk emlékének.

Kelemen Miklós

Egy unitárius könyvgyűjtő: homoródszentmártoni Gedő József

Gedő József azon unitáriusok egyike, aki nem az irodalom művelésével, hanem az irodalom iránti lelkesedéssel emelkedik kortársai fölé. Amint életrajzírója, Buzogány Áron említi /Homoródszentmártoni Gedő József / Ker.Magvető 1871. Vl.k./, meleg lélekkel és ápoló szeretettel fogad minden olyan törekvést, mely a nemzeti élet megújulását, a nyelv, az irodalom, a szellemi művelődés gyorsabb fejleszté­sét célozza.

Családjának származási helye az udvarhelyszéki Homoródszentmárton. Dédapja György, Barcsai Ákos fejedelemtől nyert nemeslevelet, 1659-ben. Nagyapja, szintén György, Abrudbánya főjegyzője, tanácso­sa, majd főbírája. Apja Alsó-Fejér vármegye táblabírája. Anyja Sán­dor Klára.

Gedő József 1778. aug. 21-én születik Abrudbányán. Iskoláit 1791-től 1798-ig Kolozsvárt végzi. Magántanítója több évig a Kazinczyval is levelezést folytató Kozma Gergely. Életére nagy befolyást gyakorol az Európát fölrázó francia forradalom, melynek nem csak fölismeri, de ápolja is szabadságeszmét átalakító nézeteit. Tanuló­társai “Gedő polgár”-nak nevezik s Ő e “polgár” szóban a tiszta de­mokrácia alapját, az emberiességet értékeli.

Szabadság és irodalom szeretetét nagy mértékben előmozdítja atyai barátja, a templom és iskola építő Lázár István püspök, akinek tanulókorában évekig házánál lakik. Jogot a római katolikus líce­umban kezd tanulni, de atyja elhalálozásakor /1800/ hazamegy édes­anyja gyámolítására. Később a jogot magánúton végzi el.

1813-ban megnősül. Felesége toldalagi Szathmári Anna. Házassá­gukból 3 leány és 2 fiú születik, de csak két lánya: Anna és Teréz jutnak el a családalapításig.

1841-ben elhalálozik felesége s ettől kezdve életét az irodalomnak szenteli.

1846 óta állandóan Kolozsvárt lakik. Bár szoros értelemben vett hivatalt eddig sem viselt - hiszen abrudbányai tanácsossága, aranyos­széki pénztárossága, képviselőtestületi tagsága inkább csak tisztsé­gek,- de most, felesége halála után, teljesen visszavonulva, öröklött vagyonából az irodalomnak él. Uralkodó szenvedélye a könyvszerzés és az olvasás. Sokat áldoz a hazai és külföldi könyvekért. Levele­zésben áll az irodalom korabeli nagyjaival: Kazinczyval, Döbrenteivel, Bölöni Farkas Sándorral, aki gyakran föltárja előtte terveit. Egyébként Gedő könyveinek jelentős részét éppen Bölöni Farkas Sán­doron keresztül szerzi be, aki abrudbányai és szentmihályfalvi tar­tózkodása idején könyvszerző bizományosa. Kapcsolatban áll a Landerer könyvkiadóval s Kozma Gergellyel együtt részt vesz annak kia­dásra kerülő regényfordításában. Gedő irodalmi áldozatkézségére jellemző, hogy pl. Horváth Lázár kiadandó “Lyra” című zsebkönyve költségeire l.000,-Ft-ot kölcsönöz.

Az irodalom mellett érdeklődést tanúsít az ifjúság nevelésének kérdésére. Jakab József a göttingai egyetemről levélben számol be az ottani tudományos és társadalmi állapotokról, nem fe­ledkezve meg Gedőt tudósítani a számtan és a természettudományok körébe tartozó ismeretekről.

Gedőt Buzogány Áron az ország legműveltebb fiai egyikének tartotta, aki könyvtárát a kolozsvári unitárius főgimnáziumnak ajándé­kozza.

Halála 77 éves korában, 1855.aug.29-én következik be. A kolerá­nak esik áldozatul. Porai a kolozsvári temető melletti Demeter-féle kertben nyugosznak.

Gedő József egy új korszak képviselője volt, a nemzeti hala­dás és művelődés legbuzgóbb, legöntudatosabb híveinek egyike, aki - Buzogány Áron írta - meleg szeretettel fogadott minden eszmét és tö­rekvést , amely nemzeti életünk megújulását, nyelvünk, irodalmunk fejlesztését célozta.

Temetésén Kriza János, akkori kolozsvári lelkész mondott beszédet, ki Gedő érdeméül azt említette föl, hogy “az emberszeretet ön­zetlen, tiszta indulatával vált apostollá s gyűjtögette az igazság drága kincseit, abból a célból, hogy azok által gazdagabbá és neme­sebbé tegyen több szívet és lelket, mint amilyen gazdag az övé volt” Emlékét őrizzük !

Gedő Józseffel foglalkozó irodalom:

Buzogány Áron: “Homoródszentmártoni Gedő József ” Keresztény Magvető. 1871.

Kozma Ferenc: “Kozma Gergely”. Keresztény Magvető. 1876. 1. füzet.

Kriza János: “Gedő József ” /Necrológ./ 1885.

Kelemen Miklós