Kozma Ferenc / 1844 - 192o /

Napjainkban azoknak az Ígéretes “reformokénak korát éljük, amelyek kihatnak az élet minden területére, de nem az emberek, hanem a nagytőke érdekeit szolgálják. Ezek a reformoknak nevezett intéz­kedések a költőt juttatják eszünkbe, aki így írt: ” Repül a nagy kő, ki tudja, hol áll meg, ki tudja hol áll meg s kit hogyan talál el?”

Mi ma olyan elődre emlékezünk, kinek reformtörekvései a nép ér­dekeinek figyelembevételével és annak szolgálatában láttak napvilágot.

Ezen elődünk a Csekefalván 1844. febr. 17-én született Kozma Fe­renc tanfelügyelő.

Kozma Ferenc kora, - az egyháztörténet írók szerint, a Dávid Fe­renci kor utáni időszak, újabb fénykora volt. Az egyháznak olyan kivá­ló püspökei voltak, mint Aranyosrákosi Székely Sándor, Kriza János és Ferencz József. Olyan kiváló teológusa volt, mint Simén Domokos és e kor ismert, a székely nép nagy kutatója Orbán Balázs. Ez időben indult be az egyházi sajtó-irodalom s az egyházi életnek az a virágzó korszaka, melynek az I. világháborút lezárt trianoni békeszerződés ve­tett véget.

Kozma Ferenc papi családban született. Apja, szintén Ferenc /+ 1845/ Homoródkarácsonyfalván, majd Csekefalván szolgált. özvegy édes­anyja Rácz Rebeka nehéz anyagi körülmények között nevelte föl egyetlen gyermekét Ferencet. Márki Sándor “Kozma Ferenc levelező tag emlékezete” /1923/cimü munkájában elmondta, hogy az özvegy előbb apósa házánál húzta meg magát, 1848-ban másodszor is férjhez ment, de elvált, s egész életét fia neveltetésére szentelte.

Kozma Ferenc 1853-tól 186o-ig Székelykereszturon, 186o-tól 1867-ig Kolozsváron tanult. Érettségi után elvégezte a teológiai tanfolya­mot. Teológus évei alatt - 2 évig - az ekkori kolozsvári lelkész, Ferencz József helyettese volt, majd 1867-től 1869-ig a jénai, a heidelbergi és a zürichi egyetemen tanult tovább. 1869-ben angol ösztön­díjhoz jutott, de mielőtt Londonba utazott volna, az egyház a székely-keresztúri iskola tanárának rendelte, ahol görögöt, németet, és görög-római régiséget tanított. Egy év múlva a Kultuszminiszter kinevezte az akkor megnyitott szekelykereszturi tanítóképző tanárának, melynek 3 év múlva már ő volt az igazgatója. 1873. szept. 9-től Kolozs megye tanfelügyelői állását töltötte be.

Mint tanfelügyelő - olvasható a Keresztény Magvető 1887. évi számában /22o.old./- legfőbb igyekezete a pontos iskoláztatás, az is­kolák fölszerelésének tökéletesítése és a tanterv teljesebbé tétele volt.

Bár Kozma Ferenc a tanfelügyelői állásból 1904-ben nyugalomba vonult, azonban a közbizalom az Országos Eötvös Alap Kolozsváron fölépített “Tanítók Háza” gondnokának választotta. E tisztséget és a velejáró munkakört 1912. június 5-ig töltötte be.

Kozma Ferenc - írta Szent-Iványi Sándor - “Az unitárius élet munkásai” című /194o/ füzetben, az iskolahálózat kiépítésén és a taní­tás megreformáláson is munkálkodott. Iskolákat, óvodákat, gyermekottho­nokat, gyermekmenhelyeket létesített, ahol a magukra maradt gyermekek kellő nevelésben részesültek. Ugyanakkor dolgozott az Első Magyar Kul­turális Egyletben /EMKE/, az Erdélyi Irodalmi Társaságban és a Székely Történelmi Pályadíj Alapban. Nevéhez fűződött a szekelykereszturi Első Erdélyi Népbank létrehozása. Részt vett Udvarhely, majd Kolozs megye politikai életében. Felügyelő gondnoka volt a kolozsvári Unitárius Kollégiumnak, szervezője a szekelykereszturi Dávid Ferenc fiók-egyletnek, tagja a Főtanácsnak, alelnöke a Dávid Ferenc Egyletnek. Részt vett a 4oo éves Dávid Ferenc emlékünnepély szervezésében.

Kozma Ferenc hivatali elfoglaltsága mellett jelentős irodalmi munkásságot is folytatott.

Fő munkája “A székelyföld közgazdasági és közművelődési állapota” /l879/ címet viselte, melyért a Magyar Tudományos Akadémia levele­ző tagjává választotta. A munka, melyet a Székely Egyesület l00,-Ft-al jutalmazott, ismertette a székelyek földjét, mezőgazdaságát, iparát, kereskedelmét, pénzügyét, közigazgatását és közművelődését - rámutatott a hiányokra és a tennivalókra. Azokra a szükséges reformokra, amelyek a Székelyföld lakóinak elöbbrevitelét eredményezhették.

A 470 oldalas munka Budapesten a Franklin Társulat nyomdájában látott napvilágot.

1882-ben jelent meg - Ipolyi Arnold; “Magyar mithologia ” című munkája hatására Kozma Ferenc; “Mithologiai elemek a székely népkölté­szet és népéletben” című munka, mely Kozma Ferencnek a Magyar Tudományos Akadémia 1882. május 8-án elhangzott székfoglaló beszéde volt.

A Keresztény Magvetőben jelent meg “Brassai, mint esztétikus” című tanulmánya és itt látott napvilágot a “Székely kérdésről” című /19oo/, a kérdést több oldalról megvilágított munka. A milleneumkor a Budapesten tartott Nemzetközi Unitárius konferencián “A lelkészi hivatal jelentősége egyházi, társadalmi és nemzeti szempontból “címen tartott felolvasást. Kozma Mihály szentgericei lelkész hátrahagyott dolgozataiból egy ” Temetési alapigék az ó- és újtestamentumból” című munkát állított össze. 1889-ben egy jelentést tett közre Kolozsvár szabad királyi város népoktatási ügyeinek állapotáról. A keresztény Magverőben jelent meg Dávid Ferenc, Kozma János, Kozma Gergely, Ja­kab Elek, Rédiger Géza és Kőváry László életrajza. A keresztény Magvető 1901. 5-ik füzete / 287.old/ szerint azonban tanügyi cikkeinek száma megszámlálhatatlan volt.

Márki Sándor szerint / Erdélyi irodalmi Szemle 1924. 426.old./ a Székelyföld megismertetésében Orbán Balázs mellett Kozma Ferencnek volt legnagyobb érdeme.

Kozma Ferenc munkássága elismeréseként több kitüntetésben ré­szesült, így pl. 188o-ban a M.T.Akadémia levelező tagjává, 1896-ban a kolozs megyei Tanítóegyesület tb. tagjává választotta, 19oo-ban, 3o éves tanfelügyelői munkásságát ünnepelve, nevére 4ooo Koronás alapítványt létesítettek és a Tanítók Házában szobát neveztek el róla.

Ennyit Kozma Ferencről a XIX. században élt unitárius tanfelügye­lőről, a M.T.Akadémia levelező tagjáról. Életének és munkásságának rövid bemutatása legyen figyelmeztető arra nézve, hogy a mai kor embe­rének sem olyan hangzatos és látványos reformokra van szüksége, mely idegen úgy múltjától, mint jelenétől, hanem olyan tettekre, amelyek elő­rehaladását, illetve szellemi és anyagi fölemelkedését egyaránt szol­gálják.

Kelemen Miklós

Kálnoki Kis Tamás

id. Kozma Mihály (1723-1798) kérelme a nyárádszentlászlói és gálfalvai unitárius eklézsiákhoz és patrónusaihoz, maga és könyvei biztonsága ügyében

Meglehetősen kevés információ maradt ránk id. Kozma Mihály unitárius lelkész-egyháztörténetíró életéről, pályájáról. Annak ellenére, hogy tudjuk: fáradhatatlan buzdítója volt Uzoni Fosztó Istvánnak (némi anyagi segítségnyújtást sem sajnálva paptársától), érdemes munkása, ihletett folytatója a Kénosi Tőzsér János és Uzoni Fosztó István neve alatt hírnévre jutott, már-már kultikus tisztelettel övezett, többek által (latinul) írt, kéziratos, unitárius egyháztörténeti műnek. Ismeretes, hogy e munka 1. kötetét 2005-ben jelentette meg Kolozsváron az Erdélyi Unitárius Egyház, Márkos Albert fordításában.

id. Kozma Mihály 1723. augusztus 6-án született, Torockószentgyörgyön. Kozma Ferenc, az 1875-ben kiadott Temetési alapigék előszavában örökítette meg dédnagyapja életének nevezetesebb eseményeit. Az ő jóvoltából tudjuk, hogy 1751 tavaszán lett id. Kozma nyárádszentlászlói lelkész. Itt alapított családot s születtek rendre jó képességű gyermekei: ifj. Kozma Mihály, Kozma Kata, Kozma János, Kozma József és Kozma Gergely. Tehetségének köszönhetően – Kozma Ferenc fogalmazott így – „Papságra lett menetele után csakhamar nótáriussá tétetett.” Ami (ha az egyház hierarchiáján belüli kategória) – mai fogalmaink szerint – a köri jegyzői „hivatalt” jelent(h)ette. Bár Káldos János marosszéki jegyzőként említi, nevezi meg tisztségét „fejezetnyi” unitárius historiográfiájában. Mindeközben lelkészi feladatai mellett – Derzsi Györggyel közösen – javában és nagy szorgalommal gyűjtögette a zsinati és consistoriumi végzések anyagát. Munkálkodásuk eredménye kéziratos másolat(ok) formájában mindmáig várja hasznosulását, sorsának jobbra fordulását (MsU 227.).

Nyárádszentlászló gyülekezetét 20 éven át szolgálta id. Kozma Mihály.

Innen Szentgericére kapott meghívást, 1771-ben.

Uzoni Fosztó István jegyezte fel, hogy amikor Kénosi Tőzsér János 1772. június 27-én meghalt, „temetése alkalmával [id. Kozma Mihály] sírva szedegette elő a szekrényből a leveleknek e történetre vonatkozó gyűjteményét, azokat az özvegytől megvásárolta és más, nála lévő, e célra nélkülözhetetlen töredékekkel együtt nekem átadta.”

Még talán el sem kötelezte magát végérvényesen Clio szolgálata mellett és nem is az ő kezében volt az írótoll, amikor már részt vett a História anyaggyűjtésében. Mi több: lemásolta Kénosi Tőzsér János eredeti kéziratát. Ezzel lehetővé tette a kollektív munka névadóira eső (anyag)részek megkülönböztethetőségét, a szerzőségi szakaszhatárok megállapíthatását, különös tekintettel a történetírói módszerekben megmutatkozó különbözőségekre. Ezt a tevékenységet és az eredményeként megszületett szövegmásolatot értékelte 1994-ben Káldos János így: „Szövegtörténeti szempontból tehát rendkívül jelentős a Kozma Mihály-féle másolat.”

Uzoni Fosztó István halála után (kézenfekvő módon) id. Kozma Mihály vette magához a barátja és paptársai kezéből kihullott pennát. S ő írta meg, dokumentálta az unitáriusok történetét az 1790-es évekig (III. könyv). Azért használható esetében a „dokumentálta” kifejezés, mert sokkal inkább jellemző nevezett történetírói módszerére a források, egykorú nyomatványok gondos összegyűjtögetése és szó szerinti másolataiknak hozzáillesztése elődei kéziratos munkájához, mint értékelő összegzése az általa (még) használt dokumentumoknak. Pedig amennyivel közelebbről látta, olvasta ezeket, annyival nyilván másként is értelmezte őket akkor, a maga idejében, mint mi, a történeti távlatokból visszatekintgetők ma (s ez számunkra érzékeny veszteség). Sajnálhatjuk, hogy az általa írt részben/könyvben ilyen értelemben vélhetően tetemes mennyiségű híjátus maradt.

Számos alkalommal bízta meg egyháza jelentős feladatokkal id. Kozmát. Pl. ő elnökölt az 1774-es, teológiai viták miatt nevezetes (Gellérd Imre által „vitatkozó”-nak mondott) hévizi zsinaton. 1778-ban pedig már a főtanács választotta meg jegyző(jé)nek. Ugyanekkor és az 1781-es kövendi zsinaton az ünnepi beszédet, pl. ő mondta. Ezekután érthető, hogy volt idő, amikor tisztségéből fakadóan a betegeskedő Lázár István püspököt helyettesítette. Nevezett egyházfőnek számtalan szolgálatott tett „püspökké léte alkalmával”, s ilyenképpen elöljárója bizalmát már csak ezért is bőven kiérdemelte és élvezte.

id. Kozma Mihály Szentgericén öregedett el (betegsége miatt 1792-ben befejezte történetírói munkásságát) és ott is halt meg, 1798. november 3-án. Rendtartó, szervező tehetségként, érdemes egyházi íróként tartja számon őt az utókor (Kelemen Lajos).

Gellérd Imre, az unitárius papság beszédeinek értékelő summázója, a Négyszáz év unitárius prédikációirodalma (Kolozsvár, 2002) c. monográfia szerzője szerint, id. Kozma Mihály egymaga közel 500 beszédet írt le – annál minden bizonnyal jóval többet írt meg és mondott el. Mert a történetírásnál is kedvesebb volt számára híveinek szószéki szolgálata, a prédikációírás, prédikálás. Homiliáit 12 kötetben hagyta hátra (Kelemen Lajos). Ezek között az egyik egy 444 oldalra terjedő „bámulatos gondossággal megírt imakönyv – mai szemmel nézve – prédiációs kötet” (Gellérd Imre).

Prédikációinak sorából – nevezett monográfus nyomán – már csak azért is érdemes egy-kettőre felhívnunk a figyelmet, hogy jelen sorok olvasója (korunk, a globális világ unitárius, hívő embere) érzékelhesse az egykor éltek, régen voltak és elhangzottak örök aktualitását. Egyéni mellett társadalmi léte köznapi jelenségeiben – az elődei által megélteken okulva, megállapításain elgondolkodva – felismerhesse a sorsát mindenkor befolyásoló törvényszerűségeket. Nem utolsó sorban azért, hogy kedvet csináljunk a megidézettek, Gellérd Imre összegző munkája forrásainak, ihletőinek olvasásához. Higgyék el: izgalmasabbak ezek Harry Potter-nél.

A konzervatív mentalitásúként kategorizált Kozma Mihály egyik böjti beszédében, pl. arról elmélkedett hosszasan, hogy milyen legyen a jó lelkipásztor. Ime ennek summázata: „ … teherbíró legyen, mint az ökör; … éleslátású legyen, mint a sas; … valóban legyen ember; … bírjon kellő erővel és szent haraggal, amikor az istentelenekkel hadakozik. Emellett ajándékozzon … az ő hallgatóinak: nyelvet, mely tud könyörögni; kezet, mely tud adakozni; lábat, mely tud felebarátja segítségére sietni.” Felsoroltak aligha vallanak világi értelemben konzervatívizmusra, porlepte gondolkodásmódra.

Emellett új prédikációs műfajt teremtett. A szószéki szatírát:

„Az élet teátrum, nyílik is a függöny, mit látunk? A trónban ül az udvari bolond, körülötte a bölcsek. Mi ez? – Felfordult világ. A butaság világa. … Most egy szekér jelenik meg, melyet ember, oroszlán, sas és ökör húz … Érted-e mi ez? – Az, hogy a közjónak szekere nem a bölcsek, hanem a bolondok által vonatik. … Látok egy olyan égig érő lajtorját, melynek csak két foka van a két végében. Óh, felfordult világ! Be ostobák vagyunk, midőn az alsó fokról a felsőre akarunk lépni. Generálisok akarunk lenni, holott még közkatonák sem voltunk. Püspökök akarunk lenni, holott még diákok sem voltunk. Bizony felfordult világot élünk. Az igazi értékek el vannak tiporva. Csak az vigasztalhat, hogy az arany a sárban is arany marad. Így ítéld meg a jeleni életet, s hallgass vele. Légy jó egészségben. Ámen.” (Gellérd Imre).

A prédikációirodalom-történész által levont tanulság ezek fényében nem is lehetett más: „ … virágnyelvét hívei bizonyára megértették, s jól esett nekik hallani a jelképesen kifejezett fájó igazságokat.”

A Felfordult világ c. beszédét id. Kozma Mihály 1777-ben írta és mondta el. Akkor, amikor az (unitárius) emberek valóban felfordult világban éltek.

Mint egyháztörténetíró 3 kötettel gyarapította elődei munkáját. Utódait pedig végrendeletileg a „továbbvaló írásra és megőrzésre” kötelezte.

„Az Tekintetes Nemzetes Sz[ent] Lászlai és Gálfalvi Unit[á]r[ius] Ecclesiában levő Patronus Urakhoz, Patronákhoz és az Ecclesia több betsületes tagjaihoz alázatos instatiája benn írt Kozma Mihály[na]k

Tekintetes Patronus Uraim! ’s Asszonyaim és a’ Szent Ecclesiának több betsületes Tagjai

Az Istennek ő felségének több Csapásai, és a’ Világi élet keserves Esetei között, a’ tűz miatt való romlás mely siralmas állapot légyen /: kivált kiken történik :/ Szemeink[k]el láttjuk, illő tehát a’ mennyib[e]n lehet azt kerülni.

Meg gondolván énis hogy különös hellyett, ut mellett, mezőben vagyon lakásom, igen könnjen egy óra alatt rajtam történhetik ezen romlás vagy gonosz emberek[ne]k szándéka ’s cselekedete által, vagy magam Házomtolis meg eshetik sok szelvészes időkb[e]n, minthogy szeles hellje[n] lakom, Mellyekre nézve éjtzakai álmomis nem bátorságos sőt félelmes, látván a’ példákbolis és hal[l]ván most itt, most amott Mások[na]k siralmas állapottjukat; nevezetesen tsak mostanában 3. Papok[na]k illyen keserves sorsát Ha rajtamis meg találna törtenni, soha többé azon romlásból ki épülnem nem lehetne; Nem emlittem kitsin vagyonotskámat; hanem drága Könyveimet, mellyeket majd gyermekségemtől fogva tellyes ügyekezettel, sok farattság, járás által, nehezen és drágán szerzettem össze, mellyek ha füstbe menné[ne]k soha többé azoknak meg szerzésében módom nem lenne. Ezen félelmes állapotomat nem másként, hanem t[e]k[inte]tes Patronus Uraim által lehetne meg orvosolni, és megelőzni. Minek okáért t[e]k[inte]tes Jó Patronus Uraim[na]k e’ szerént jelentvén félelmes és keserves romlást szülhető állapotamat; kérem egész reménséggel talállyanak irántam és securitásom felöl valami explikénst, tudniillik ha Házom meg sendelyeztetnék elégséges securittásom lenne. Különbenis szeles hellyen lévén házom, nem régen szalmával jol meg fedetett; de mind a’ szél, mind a’ rothadás annyira meg győzte fedelét, hogy már tavaly egyszer megdugottaltatott suppokka; mégis essőben majd mindenütt tsepeg, kivált Eszakban lévő könyveimre is bé foly, ott lévén roszszabb az fedél:

Állapotom ’s Házam illyen igazittását ha t[e]k[inte]tes, Jó Patronus Uram kegyességéből meg nyerhetném, éjtzakai nyugodalmam bátorságosabb lenne, magam hivatallját is tsendesebb elmével hűségesen folytathatnám, míg itten való maradásom lehetne; de az utánnam való successornakis mind securitassa, mind abbol származott öröme lenne. Ezzel magamat egész reménséggel Gratiájokban ajánlván vagyok

T[e]k[inte]tes Patronus Uraimnak méltatlan szolgája Kozma Mihály N[yárád] Sz[ent] Lászlai Unit[a]r[ius] Parochus.

Sz[ent] László. 4ta febr. 1767.”

Az irat lelőhelye (jelzete): Magyar Országos Levéltár R 302 17. t. 7. 15. sz.

Irodalom:

Gellérd Imre: Négyszáz év unitárius prédikációirodalma (Kolozsvár, 2002) 117-127.

Káldos János: Egy fejezet az unitárius egyháztörténet-írás történetéből. In Klaniczay-emlékkönyv. Tanulmányok Klaniczay Tibor emlékezetére. Szerk.:Jankovics József. (Budapest, 1994). 386-397.

Kelemen Lajos: Szentgerice. In: Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok. [2.] (Bukarest, 1984). 177-179.

Kénosi Tőzsér János-Uzoni Fosztó István: Az Erdélyi Unitárius Egyház története. I. (Kolozsvár, 2005). [XI.]

[Kozma Mihály-Kozma Ferenc:] Temetési alapigék. Az Ó– és Új Testamentomból öszszeszedegette Kozma Mihály szentgericzei unitárius pap és esperes. Bővítette és sajtó alá rendezte Kozma Ferencz. (Kolozsvár, 1875). II-XVI.

Uzoni Fosztó Istvánnak az Unitárius Egyháztörténethez írt elöljáró beszéde. Ford. Márkos Albert. = Keresztény Magvető. 72. 1940. 3. 132-133.