Szejkei Találkozó

A szejkefürdõi Egyetemes
Unitárius Találkozón egyházunkat Elekes Botond fõgondnok képviselte és a
következõ ünnepi beszédet tartotta:

Tisztelt Ünnepi Gyülekezet!

Kedves Unitárius Testvéreim!

Elõször is engedjék meg, hogy a Magyarországi Unitárius Egyház Elnökségének, illetve a
ma­gyarországi unitáriusok nevében nagy tisztelettel és szeretettel üdvözöljem
az Unitáriusok Egyete­mes Találkozójának minden résztvevõjét. Itt sze­retném
megjegyezni, hogy Rázmány Csaba püspök úr váratlan betegség miatt kénytelen
volt Buda­pestre visszautazni. Püspök Úr megbízásából az Õ üdvözletét és
jókívánságait is tolmácsolom.

2005 tavaszán a Magyarországi Unitárius Egy­házban tisztújító választások voltak. Az
elkövetekezendõ 6 évre megválasztották az Egy­ház lelkészi és világi
elöljáróit, továbbá a fõható­ságok tisztségviselõit. A választásokat követõen
áttekintettük az aktuális ügyeket és elkezdtük az elkövetkezõ idõszak
feladatainak és célkitûzései­nek számbavételét, megfogalmazását.

Egy sokunk számára váratlan és könnyen félre­érthetõ epizód rávilágított egyik
legsürgõsebb fel­adatunkra: az Erdélyi Unitárius Egyházzal mie­lõbb rendeznünk
kell közös dolgainkat.

Mindenki számára teljesen világos, hogy a Kár-pát-medencében élõ unitáriusok egy tõrõl
fakad­nak. Az elmúlt évszázad történelmi viharai az uni­tárius családok, az
egyes unitárius emberek életében és sorsában más és más fejleményekkel jártak.
Közös vallásunk azonban, az Egy Igaz Is-ten szeretete, az õseinktõl örökölt
unitárius hitval­lásunk életünk közös fundamentuma maradt. Ez az az origo,
egyházi mérföldkõ ahonnan a III. évez­redben közösen elindulhatunk, amire közös
unitá­rius jövõnket felépíthetjük.

Napjainkban a magyar unitáriusok két Unitá­rius Egyház égisze alatt, az erdélyiben és a ma­gyarországiban
gyakorolják hitelétüket, a két önálló egyház szervezeti keretei adják
spirituális igényeink egyházi es világi kereteit. A két püspök­ség közeledésének
és szervesülésének felgyorsítá­sa stratégiai célkitûzés. Azoknak a kérdéseknek
a megoldásában amelyeknél a közös fellépés és je­lenlét többletet eredményez,
szükségünk van az integráció mielõbbi megvalósítására. A közeledés, a közös
érdekképviselet alapvetõ feltétele azonban a két egyház, a két püspökség
kölcsönös elismeré­se. A két püspökség egyenlõ félként, egymás felté­telek
nélküli tiszteletére kell, hogy alapozza közös dolgainak rendezését.

Egyházunk jövõjével kapcsolatosan sok min­denrõl kell beszéljünk, vitatkozzunk, azonban
van nehény eleinktõl kapott érték, amirõl nem. Az egy­ház szervezeti keretei, a
hitélet gyakorlásának és módjának formai és tartalmi szabályai lassan fél
évezredes múltra visszatekintõ értékek. Meggyõ­zõdésem, hogy ezen értékek
megkérdõjelezése egy­házunk hanyatlásával járna.

A minket, unitáriusokat jellemzõ szabadelvûsé­get ne tévesszük össze a
szabadossággal!

Az egyházaink fundamentumát jelentõ önálló egyházközségeket összefogó püspökségekrõl
és egyéb fõhatóságokról ne gondoljuk, hogy részvény­társaságok! A gyülekezetek
nem alapítványok vagy káefték, egyházaink nem unitárius betéti tár­saságok laza
hálózata!

Bizonyos vagyok abban, hogy akik Egyházunk elkövetkezõ évszázadát az elõbb említettek
szerint képzelik, tévúton járnak. Óvakodjunk a hamis pró­fétáktól!

Én derûlátó vagyok: hiszem, hogy amennyiben mi, jószándékú unitárius hívõk
összefogunk és te­vékenyen részt veszünk egyházaink építésében, meg tudjuk
teremteni egyházaink közös jövõjét! A magam részérõl mindenkit biztosíthatok,
hogy alá­zattal, legjobb tehetségemmel és szorgalmammal ezen dolgozom.

Elekes Botond fõgondnok

Elhangzott az Unitáriusok Egyetemes Világtalálko­zója elnevezésû ünnepi rendezvényen
(Szejkefürdõ, 2005. augusztus 13.).