SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY

(1046 k. – 1095 július 29.)

Július 29-én van Szent László királyunk, Erdély fõvédõszentjének ünnepe.

Ezért nagy tisztelettel Õrá emlékezünk.

Miron Costin az egykori moldvai krónikaíró örök emléket állított Szent László
királynak, az által, hogy leírta, hogy a Magyarországra betörõ pogány kuno­kat
László király a Kárpátok keleti lejtõin túlra, egé­szen a Moldvát átszelõ
folyóig üldözte. Ez üldözés közben a király és kísérete elfáradt és megszomja­zott.
Amikor a hadak a folyóhoz értek, László király leszállott a lováról, megízlelte
a folyó vizét, ivott belõ­le, lovát is megitatta, majd így szólt emberihez:
szere­tem, szeretem…. Azóta e folyót Szeretnek nevezik.

Kedves néphagyományt rögzített a krónikás, ugyanakkor megszámlálhatatlan az a temérdek
ma is élõ hagyomány a Kárpát medencében, amely Szent László király személyéhez
fûzõdik.

Ma Szent Lászlóra emlékezik egyaránt a katoli­kusok és protestánsok világa, hiszen
Õt idézik a templomok falfestményeinek töredékei, az õ emlékét idézi az a kis
kerek kavics, amivel gyermekkorunk­ban boldogan játszadoztunk, egy-egy
gyógynövény, egy csobogó vízforrás, egy sziklahasadék (Torda), egy helységnév,
vagy a világörökség részévé nyilvánított a gelencei templom. Ha ez sem volna
elég, akkor fi­gyeljen mindenki egy pillanatra, önmagára és fel fog­ja fedezni
azt a személyt, aki 900 évvel ezelõtt beírta nevét a magyar szívekbe.

Azt mondhatom, hogy László, mint herceg és ki­rály, megtalálta minden ember örök
ideálját. Tudta, hogy az ember, mint Isten magasztos teremtménye nagyra
hivatott. Költõnket idézve mondom:

„Tele vágyakkal zokog a lelkem, a múlandón túli­ra, a természetfölöttire, az örökre,
amit szívünkbe ol­tott a Teremtõ. Elménk ezért szüntelen kutat, akara­tunk
cselekvésre késztet, és egyre élednek képességeink, hogy célba érjünk és
boldogok le­gyünk”.

Honfoglaló eleink is nyugodt, boldog hazát keres­tek és lelkük itt, a Kárpát-medencében
találta azt meg, ahol õket Jézus magasztos hite, valamint a ke­reszténység
szellemisége számtalanszor megérintet­te. Itt kapták meg Isten nagy ajándékát a
hitet, itt lett a magyar nép: „Isten gyermeke a hit által, a ke­resztségben”.

Itt kaptunk majdnem egyszerre földi és örök ha­zát. Ez a szent korona szellemi
üzenete is. Itt szület­tünk, itt növekszünk és érlelõdünk sikerek és sikerte­lenségek
közepette, itt tapasztaljuk meg szüntelen Isten áldását és nagyságát. Ez
életünk és emberi mél­tóságunk szilárd alapja. Ez életszeretetünknek és ha­zaszeretetünknek
forrása. Ez segít célunkhoz az örök életre, még akkor is ha néhányan
elfajzottak körünk­ben és nem a Jézusi Isten-és emberszeretetet szolgál­ják,
hanem pont ellenkezõleg önös érdekeiket elõtér­be helyezve állandóan rombolják
Isten magasztos világát és az emberi egységet!

Szent István királynak és népének az új ideált, a kereszténység fennkölt ideálját,
Jézus és evangéliu­ma adta.

László király egészen átadta magát ennek az új ideálnak, hogy „megerõsödjön az Úrban és hatalmas
erejében” (Ef 6, 10). Hitte, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden a
javukra válik (Róm 8, 2. E hit-ben elmélyülve átadta magát és egész lényét
Istené­nek és az ország népének! Mindennapi feladatainak végzésében
megtapasztalta Isten erejét, gondviselõ szeretetét, jóságát és vigasztaló
erejét.

A nép pedig ezt a tündöklõ, bátor szívû, áldozatos vitézt, erényes magyart megismerte és szívébe zárta. Bár
õ is népe példaképe lett, õ nem magát emelte a magyar kereszténység oltárára –
hanem népe elsõ apostolait, akikre mindig föltekintett: Szent István királyt,
Szent Imre herceget, Szent Gellért püspököt, Szent Benedek és András
szerzeteseket. A fiatal ma­gyar kereszténység sápadt ege folyamatosan gyara­podott
és lett egyre ékesebb, szentekkel, csillagokkal, nagyságokkal, hõsökkel.
Prohászka Ottokár mondta: „a nemzet akkor válik kereszténnyé, amikor eszmé­nyeit
keresztelik meg”.

Szent László élete arról tanúskodik, hogy a ma­gyar ugaron életet fakasztani, biztos jövõ fele haladni
csak az olyan ember képes, aki Jézust követi és taní­tásai szerint él. A
kereszténység ideálja nélkül a ma­gyar ember megsemmisül, néma mikrofonná,
sétáló hullává süllyed.

Ha visszatekintünk és megidézzük a múltat, meg­állapíthatjuk, hogy hazát alapító eleinknek Jézus és
tanításainak elutasítása, vagy elfogadása alakította elsõ évezredünket, és
érezhetõen hatott azt követõ életünkre és hazaszeretetünkre.

Hazánk és szülõföldünk szeretetének fokmérõje Isten országának szeretete, mert a szeretet befelé
hit-ben, kifele jóságban mutatkozik meg. A Jézusi hit és jóság az mely jóságot
áraszt gondolatban, jóságot szó­ban, életadásban, lélekformálásban, kultúrában,
cse­lekvésben. Szt. László királyunkra emlékezvén igaz kereszté­nyekként
imádkozzunk, hogy minket, az Anyaország, és a maguk akarata ellenére a
határokon kívül rekedt magyar testvéreinket soha, se szellemi, se erkölcsi, se
anyagi kár ne érjen.

Az új évezred egén fényesen ragyogjon felénk és fe­lettünk a keresztény
életeszmény, a felebaráti szere­tet, a keresztényi egység, a hit, remény és
szeretet, amely egykor életre kelt az igazság bajnokában, Lász­ló királyban és
utána sok-sok millió magyarban.

„Mikoronméglen gyermekded volnál,
Kihoza Béla király jó Magyarországba,
Hogy dicsekednél te két országban,
Magyarországban és mennyországban.
Letelepedél Bihar-Váradon…
Te arcul tellyes, szép piros valál,
Tekéntetedben embereknél kedvesb,
Beszédedben ékes, karodban erõs,
Lám, mendent te ejtesz, ki teveled küzdik.
Tagodban ékes, termetedben díszes,
Válladtul fogva mendeneknél magasb;
Csak szépséges császárságra méltó,
Hogy szent korona téged méltán illet.’’

– írja kedvesen a Szent László királyról szóló re­gös ének, a régi magyar
irodalom e gyöngyszeme:

Rázmány Csaba püspök

Missziós munka, közösségépítés és hitéletszervezés

(I. rész)

Ebben az elmélkedõ írásban minden egyház küldetése megvalósításának néhány alapvetõ
szervezési kérdésével kívánok foglalkozni. Külö­nös tekintettel a mi unitárius
egyházunkra, ahol úgy érzem, hogy az utóbbi évtizedekben, – nem kis részben
külsõ nyomásra – ezeket a kérdéseket na­gyon elhanyagolták. E tekintetben
sajnos a rend­szerváltás után sem változtattunk alapállá­sunkon és
módszereinken. Ma is azt a hagyományos felfogást valljuk, hogy aki
hitélet­re vágyik az úgy is megkeres bennünket. Nincs szükség misszós
munkára, vagy pasztorizációra. Ez azonban koránt sincs így. Egy nagy egyháznál
talán még megengedhetõ ez a fel­fogás, de egy kis egyháznál ez kész
öngyilkos­ság! Ha valaki katolikus, szinte minden magyar településen
megtalálja a maga templomát. Tudja, hogy hová kell mennie, ha misét akar
hallgatni. Ennek ellenére még ott is sokszor folyamodnak ah­hoz a gyakorlathoz,
hogy becsöngetnek a lakótele­pi lakásokba, megkérdezik, hogy milyen vállásúak
és ha katolikusok, akkor hová szoktak templomba járni? Ott bejegyeztették-e
magukat a hívek közé? Ha nem, akkor felírják a nevét és rendszeresen jönnek az
egyházi adó beszedése céljából.

De mit csináljon egy szegény unitárius, ha on-nan, ahol õ lakik 100-150 km-re van
a legközeleb­bi unitárius gyülekezett? És lehet, hogy még ott sincs templom!
Akkor azt sem tudja, hogy hol és mikor szoktak istentiszteletet tartani? A
legjobb esetben fogja magát és eljár a helyi református templomba. Így
veszítjük el híveink egyre na­gyobb részét, mert szervezetten nem foglalkozunk
lelki gondozásukkal. Egy egyháznak nemcsak az a kötelessége, hogy aki betér
valamelyik temlomába, ott számára is biztosítja a lelki élet feltételeiet,
hanem az is, hogy felkutatja híveit. Megismeri problémáit. (Pl. ha
gyerekeik vannak, azok hittanoktatása hol és miként oldha­tó meg?) Hogy a
nagyon távol élõket ellátja meg­felelõ vallásos olvasnivalóval (pl.
bibliaolvasá­si tanácsadóval, családi, gyermek hittanoktatási anyagokkal,
egyházi kiadványokkal), hogy azt érezze az illetõ hívõ: egyházam törõdik
velem, kinyújtja felém a kezét és segít lelki életem problémáinak megoldásában.
Ha valamely egyháznak égetõen szüksége van missziós tevé­kenységre, az az
unitárius egyház. Ugyanis hihe­tetlen mértékben szét vagyunk szóródva az or­szágban.
Ezért természetesen nem a híveket kell korholni, mert megélhetésük, vagy
családi kap­csolataik kötik egy olyan kisebb helyhez, ahol nin­csen unitárius
gyülekezet. Ellenkezõleg, ki kell dolgozni, meg kell valósítani azokat a
módszere­ket, megoldásokat, amelyek segítségével az uni­tárius hitéleti
központoktól legtávolabb élõ híveinkkel is rendszeres, élõ, eleven kapcso­latot
tudunk fenntartani.

Ez már csak azért sem halogatható tovább, mert manapság egyes új egyházak és
szekták hi­hetetlen mértékben „nyomulnak elõre” híveik se­regének látványos
gyarapítása céljából és növekvõ mértékben célozzák meg a más egyházak által el­hanyagolt,
lelkileg kellõen nem gondozott, vagy azoktól valamilyen okból elszakadt,
esetleg szem­befordult híveit, hogy saját híveik táborába átcsá­bíthassák.

A missziós munka korábban azt jelentette, hogy a keresztény, –
elsõsorban katolikus egyház – a nem keresztények lakta ázsiai, afrikai országok­ban
igyekezett a keresztény tanok térjesztése, megismertetése révén új híveket
szerezni ma­gának, mivel a más vallásúakat vagy pogánynak, hitetlennek,
esetleg bálványimádónak tartották. Ez a helyzet mára alapvetõen megváltozott. Ake­resztény
egyházak ma nincsenek olyan hely­zetben, hogy más világvallások rovására ter­jeszkedjenek.
Sõt nagyon sok esetben az a helyzet, hogy már az is nagy eredmény, ha sikerül a
keresztényeknek a muszlin vallásra vagy más szektákba való átlépését
meggátolni. Éppen az új pápa – még Ratzinger bíborosoként – fejtette ki egyik
könyvében, hogyha a keresztény vallá­sok elerõtlenedését, vonzerejének
csökken­tését nem tudjuk megakadályozni, akkor en­nek helyét az iszlám fogja
elfoglalni. Érdekes, hogy azzal kapcsolatban egyáltalán nem beszélt
elítélõen az iszlámról. Sõt azt hangsúlyozta, hogy az iszlám felfogása áll a
legközelebb a keresztény­séghez, valamennyi más világvallás közül.

Az iszlám nagy elõnye, hogy sokkal jobban szervezett, mint a kereszténység és
hívei sokkal jobban követik tanait, mint a sokféle – izmus és a kozmoplitizmus
által megzavart gondolkodású ke­resztények. Látnunk kell tehát, hogy világmére­tekben
és hazánkban is, nemcsak az áru piacán folyik kíméletlen harc, új területek
megszer­zéséért, birtoklásáért, hanem a lelkek világá­ban is, ahol
egyesek a legagyafúrtabb marke-ting-módszerektõl sem riadnak vissza
annak érdekében, hogy szellemi befolyásukat növelni tudják egyes
néprétegek körében.

Ha figyelembe vesszük azt, hogy ma hazánk­ban az embereknek mintegy 40%-a vallja
magát ateistának, 60%-a vallásosnak, de ezeknek csak egyharmada jár
rendszeresen templomba vagy az iskolás gyerekeknek még a fele sem részesül rend­szeres
hitoktatásban, – és sajnos ezek számát sza­porítják önhibájukon kívül a mi
unitárius gyere­keink is! – akkor azt hiszem nem kell sokat magarázni azt,
hogy a missziós tevékenység miért elengedhetetlen a mai világban.

A misszós tevékenység fõ célkitûzésének ma elsõsorban a szórványban
élõ, egyházunk­kal még rendszeres kapcsolatban nem álló saját híveink
felkutatását, a velük való kap­csolatfelvételt, a megértõ foglalkozást, segítség­nyújtást kell tartanunk. Évek óta folyik a termé­ketlen párbeszéd arról, hogy az erdélyi egyháztól meg kellene kérni a Magyaror­szágra áttelepült unitárius hívek címeit és ezeket levélben meg kellene keresni,
hogy melyik legközelebbi egyházközség hitéletébe tudnának bekapcsolódni? Ennek
az égegyadta világon semmi értelme nincs. Nemcsak azok hiá­nyoznak
égyházközségeink hívei közül akik az utóbbi 10 évben Magyarországra áttele­pültek,
hanem sokkal többen. Mégpedig azért, mert nem mentünk utánuk. Nem kerestük
velük a kapcsolatfelvételt. De hogyan tehettük volna? – hallom az ellenkezõ
kérdésfeltevést. Nagyon egy­szerûen. Ma már minden településen van va­lamilyen
idõszakos helyi orgánum, amely legalább havi rendszerességgel megjelenik.
Azokon a településeken, ahol a statisztikák alap­ján tudjuk, hogy meghatározott
számú unitárius él, fel kell adni egy közérdekû hirdetést, – ezt
általában ingyen szokták közölni – hogy kérjük unitárius hívek jelentkezését
ezen és ezen a cí­men, telefonszámon, a helyi unitárius szór­ványgyülekezeti
hitélet beindítása céljából. Ha ezt egy párszor megismételjük, biztos
összejön néhány olyan agilis hívünk, akik majd a többieket is felkutatják.

Egyházszervezeti rendszerünk és Alaptörvé­nyünk nagy hiányossága, hogy ebben nincsen
rögzítve, hogy egy településen vagy egy ki­sebb településcsoportban hány hivõ
kezde­ményezheti az unitárius hitélet szervezeti kereteinek megteremtését a
Magyarországi Unitárius Egyháztól. Ezért erre én most a követ­kezõ javaslatot
teszem.

1.
Egy településen 5 fõ az a minimális lét­szám, ahol a hitélet valamilyen
csíráját el lehet indítani, olyan formában, hogy havonta, kétha­vonta valakinek
a lakásán találkoznak közös bib­liaolvasás, ének és imádkozás céljából. Ide nem
tudunk lelkészt biztosítani, de a szórványgond­nok lelkipásztor évente
legalább egyszer, meglátogatja ezt a bázisközösséget.

Tehát 5-24 fõig alakulhatnak egyes települése­ken bázisközösségek.

2.
25-49 fõig már érdemes szórvány gyüleke­zetet alapítani, ahol az egyház
kéthavonta leg­alább egyszer biztosít lelkészt, az istentisztelet megtartására.
Más alkalmakkor a lelkigondozó vezeti a vallásos foglalkozásokat, a már
említett módon, – bibliaolvasás, közös éneklés és közös ima formájában. Továbbá
ellátja a híveket a megfelelõ egyházi kiadványokkal, pl. a gyerekek vallásos
nevelésérõl készült útmutató, bibliai mesék, gyer-mek-imádságok és vallásos
énekek. A felnõtteket pedig bibliaolvasási segédlettel. Ezen kívül érde­mes
lenne még egy Unitárius Breviáriumot is kiadnunk, amelyben az
unitárius szellemiség legnagyobb képviselõinek mûveibõl emel­nénk ki
szemelvényeket, az Istenrõl, hitrõl, val­lásról, erkölcsi alapértékekrõl,
nemzetrõl, hazá­ról, családról, a különbözõ jó és rossz emberi tulajdonásokról.

3.
50-99 fõig a hívek már leányegyházközség alapítását kezdeményezhetik,
amelyik valame­lyik közeli anyaegyházközséghez tartozhatna és lelkészi
szolgálata is innen lenne megválósítható, havonta legalább egy alkalommal
rendezett isten­tisztelet formájában. A bázisközösségekre és a
szórványgyülekezetekre vonatkozó közösségi for­mákat természetesen itt is
fenntartanák. Felké­szültebb világi személyekbõl – akik lehetnek taná­rok, vagy
egyéb humán értelmiségiek – megfelelõ egyházi tanfolyamos képzés révén
kiképezhetõk azok a személyek, akik a közösséget hitéleti szem­pontból együtt
tudják tartani, amikor a lelkész nincsen helyben. Ez feltétlenül fontos, hogy a
kö­zösségnek legyen helyben lakó lelki vezetõje is. Az egyházunkban elterjedt
presbiteri forma erre a célra nem alkalmas. A szórványgyülekezettõl kezdve
természetesen már kell legalább 3-5 fõs presbitériumot választani, de ezek
inkább a kö­zösségi élet anyagi, technikai feltételeinek megte­remtésével
foglalkoznak, mint a hitélet vezetésé­vel. Erre külön alkalmas embereket kell
kiképzeni, akiknek lelkileg és mûveltségileg is megfelelõ fogékonyságuk van az
ilyen tevékeny­ségre.

Végül 100 fõ felett lehetne önálló egyház­község létesítését kezdeményezni,
úgy ahogy ezeknél is az istentiszteleteket, (úgy mint a szór­ványgyülekezeteknél,
vagy leányegyházközségek­nél) valamely más egyház templomában, imahá­zában,
vagy valamilyen kulturált mûvelõdési teremben, bérlet formájában oldanánk meg. Az
egyházközségnek már önálló lelkésze lenne, aki a közeli 1-2 leányegyházközség,
vagy gyülekezet alkalmi szolgálatát is ellátná.

A missziós munkához feltétlenül hozzátar­tozik az évenként legalább
egyszeri családláto­gatás, közösségépítõ rendezvények tartása: Kisebb
közösségekben a havonta egyszeri szere­tetvendégség, elõtte egy rövid
áhítattal, majd egy rövid verses, énekes, zenés mûsorral és baráti be­szélgetéssel.

A missziós munka eszközei között kell szere­peltetni a különbözõ tájegységi, vagy
országos ta­lálkozókat, rendezvényeket, egyes speciális vallá­si, erkölcsi,
ifjúságnevelési, lelkigondozási feladatok megbeszélése céljából. Annak érdeké­ben,
hogy akik szórványban élnek és nem talál­kozhatnak rendszeresen nagyobb számban
hit­testvéreikkel a közösségi együttlétek felemelõ és új erõt adó élményében is
részesülhessenek az Unitárius Egyház keretében ezen alkalmakkal. Ez azt az
érzést erõsítheti bennük, hogy egy jólszervezett, jólmûködõ, erõs egyház
megbecsült tagjai lehetnek.

(Folytatásaa2005/5-összámban)

Dr. Zoltán Zoltán

Erdélyi villanások

Sárba taposott igazgyöngyök között bóklászva

Úgy adódott, hogy a közelmúltban egy olyan erdélyi körutazáson sikerült
résztvennem, amely útvonalon ritkán szoktak társasutazásokat szer­vezni. Mindig
a régi megszokott Nagyvárad – Ko­lozsvár – Marosvásárhely – Szováta –
Gyilkos-tó – Békási szoros – Gyergyószentmiklós – Csiksomlyó útvonalat
látogatja meg a legtöbb ma­gyar turista, holott ezen kívül is még sok érdekes
és értékes emlékhelye van ennek az országrész­nek. Így az egyik utazási iroda
éppen az én kezde­ményezésemre indított egy utat Nagykároly – Tasnád –
Szõdemeter – Érszentmihály – Nagybánya – Koltó – Zilah – Zsibó – Dés –
Szamosujvár – Szék – Torda – Torockó – Torockószentgyörgy – Abrudbánya – Veres­patak
– Belényes – Magyarremete – Nagyvá­rad útvonalon. Ennek élményeirõl,
tapasztalatai­ról szeretnék a következõkben beszámolni, hátha mások is kedvet
kapnak e nem mindennapi ka­landtúrára.

A magyar határt a Nyírbátor közelében lévõ tavaly megnyitott válfaji új
határátkelõnél léptük át, ahonnan csak pár km-re fekszik Nagykároly városa.
Ez a város elsõsorban a Rákóczi-féle sza­badságharcot lezáró 1711-es
nagymajrényi fegy­verletételt végrehajtó Károlyi Sándorról vált hí­ressé, vagy
hírhedté. Kinek hogy tetszik! A család nevét is errõl a városról kapta.
Romantikus stílus­ban átépített várkastélyuk ma is ott áll egy szép nagy park
közepén. Igaz, nagyon elhanyagolt ál­lapotban. Ma egy szegényes régészeti és
termé­szetrajzi kiállításnak ad otthont, ez a dohos sza­gú, lepusztult épület.
Pedig híres királyi várakra emlékeztetõ nagy lovagterme, csodálatos, fes­tett
famennyezetével ámulatba ejtõ. Akárcsak az elsõ emeletre felvezetõ impozáns
nagy lépcsõ­rendszer, mahagóni színû, fából készült csavart oszlopsorával.

A város híres szülötte még Károli Gáspár a teljes Biblia elsõ magyar
fordítója, aki ezt a mûvét már az északmagyarországi Göncön fejezte be és
Vizsolyban nyomtatta ki. Továbbá Kaffka Mar-git, aki a kastély
bejáratával szembeni kis utcá­ban, egy belsõ udvari lakásban született. Emlék­táblája
az utcai fronton lévõ ház falán, mellszobra pedig a közeli kis parkban van
elhelyezve. Ugyan­itt található Petõfi Sándor mészkõbõl faragott, eléggé
rosszul sikerült szobra is. Ugyanis minden­kire hasonlít, csak reá nem. Ha nem
lenne aláír­va, hogy Petõfi, sohasem jöttünk volna rá. Egyéb­ként Petõfi
életében nagy szerepet játszott ez a város. 1846. szeptember 8-án itt a
megyebá­lon ismerkedett meg Szendrey Ignác uradalmi jó­szágigazgató
gyönyörû leányával: Júliával, aki­be egybõl beleszeretett és egy év
múlva el is vette feleségül. Nászútra is a közeli Koltóra mentek, Petõfi
egyetlen gróf barátjának meghívására. (Egyébként Szendrey Júlia nem itt, hanem
a Ba­laton melletti Keszthelyen született). Itt található még a piaristák
gimnáziuma, – a volt megyehá­zával szemben – ahol Ady Endre középiskolai ta­nulmányait
elkezdte.

Nagykárolyból utunk Tasnád – és nem Tus­nád! – felé vezetett, a Himnusz költõjének: Köl­csey
Ferencnek a szülõházát megtekinteni. Tasnád 1/3-ában ma is magyarok lakta
kisváros. Egy dombtetõn helyezkedik el. Mellette (a kisvá­ros gyógyfürdõjénél)
kell elfordulni Szõdemeter felé, ahová kritikán aluli kátyús, göröngyös
út ve­zet. A falu lakói ma többségben görög katolikusok, de mivel 1948-ban a
romániai kommunista fordu­lat után ezt az egyházat beolvasztották a görögke­leti
(ortodox) egyházba, a templomot és a mellette lévõ parókiát is az ortodox
egyház kapta meg. Mindez azért érdekes, mert a parókia épületének homlokzatán –
egy verandával körülépítve – ta­lálható a Kölcsey Ferenc születésére
emlékeztetõ eredeti feketemárvány emléktábla. Az ortodox pó­pát azonban nagyon
zavarta az odalátogató sok magyar „alkalmatlankodása”. Ezért fogta magát és
lemeszeltette a táblát, mondván, hogy az már nincs meg. Néhány éve azonban a
görög katolikus egyház visszakapta a templomot és a parókiát is és az új pap
letisztíttatta az emléktáblát és azért az ma újból látogatható. A
Kölcsey-család azon­ban köztudomásúan református volt. A nagy gö­rög katolikus
templommal szembeni dombon áll egy kis református kápolna. Akkorácska csak,
mint amekkorák a temetõkben szoktak állni. Azonban meglepõen nagy telke van. Ezen
a tel-ken a kápolna mellett szerénykedik egy kis Kölcsey-szobor, alig van
vagy 80 centis, de leg­jobb esetben is csak egy méteres. Nagyon szépen
kidolgozott, mûvészi alkotás. Kölcsey arcvonásai is tökéletesek. De
elszomorító, hogy a magyarság erejébõl csak egy ilyen mini szobrocskára futotta
a nemzet imádsága: A Himnusz szerzõje, költõjé­nek. Úgy vélem, hogy a Nemzeti
Kulturális Örök­ség Minisztériumának jobban oda kellene figyel­nie, az ilyen
nevezetes történelmi emlékhelyek kérdésére és azok állapotára. Megítélésem
szerint ugyanis a Himnusz költõjének ez a mini szobrocs­kája inkább
megmosolyogtató és sajnálatra mél­tó, mintsem emlékezésre késztetõ.

Majd visszatérve Tasnádra, onnan Érdmind­szentre, Ady Endre szülõfalujába
vezetett utunk. Megint borzalmas, kátyús úton. De megérte. Az Ady-család
egykori portája ma is szépen gon­dozott. A telek egyik sarkában áll az a
régi kis zsúpfedeles épület, amelyben Ady született. Majd a bejárattal
szemben az a késõbb építtetett kúria, amely már polgári ízlés szerint van beren­dezve
és több szobából áll. Ebben egy Ady-múze-um mûködik, amely Ady életének egyes
korszaka­it mutatja be, korabeli fényképekkel, írásokkal, családjáról,
barátairól, szerelmeirõl és híres kor­társairól. Ez egy nagyon kis falu, ma már
csak 160-an lakják. Utunk következõ állomása Ákos volt, ahol egy nagyon
szép, vörös téglából épült, ikertornyos, Árpád-kori ref. templom található,
amely a török hódoltságig a Benedek-rendi szer­zetesek kolostorához tartozott.
Aztán Szatmárnémetin át Nagybánya felé. Ezen az útvonalon is
nagyon sok híres történelmi vonatko­zású hely található. Érintettük például Sárköz
városát, amely lakosságának fele ma is magyar. Van egy Vécsey-kastélya.
Aztán Szinérváralja következett. Itt születet Erdõsi Sylvester Já­nosbibliafordító. Majd Misztótfalu, ahol KisMiklósszületett és a Németalföldön kitanulva a betûmetszés és nyomtatás mesterségét, hazajött, hogy tudását és munkáját szülõföldjén hasznosít­sa. Majd Nagybányán át szálláshelyünkre: Koltórautaztunk.
Itt a falusi vendéglátás kere­tében voltunk ellátva vacsorával és szállással,
igazi magyaros vendégszeretettel. Ez a falu máig megmaradt magyarnak. Lakói
nagyon éltrevaló, élelmes emberek. A korábbiakban zöldségter­mesztésükrõl
voltak híresek, amelyet könnyen el tudtak adni a közeli nagy bányász-és
iparváros­ban Nagybányán.

Következõ nap reggelén Koltónmegtekintet­tük TelekiSándorkétkastélyát, a
régit és az újat, amelyben PetõfiSándorésSzendreyJú­liatöltöttékmézesheteiket1847.
szeptember és október 29. között. Ez alatt a hat hét alatt írta Petõfi legszebb szerelmes
verseit. (28 vers született itt. Például a Szeptember végén címû is.) Majd
Nagybánya következett. NagybányaaZazarfolyópartjánfekszik. Jól elkülönül
egy­mástól a régiésazújváros. A régi városnak szép középkori fõtere van.
Most kezdik felújítani az épületeket. Csak a régi Szecessziós Palatínus szálló
van még nagyon lepusztult állapotban. A tér egyik házában született LendvaiMártona
Nemzeti Színház egykor híres mûvésze. De volt a téren Mátyáskirálynakis
háza. A fõtérrõl nem messze egy kis parkban áll a város egyik leghíre­sebb
mûemléke a csodálatosan szép SzentIst­vántorony, amely egy korábbi
gótikus templom maradványa. Vele szemben az újabb görögkeleti templom, mellette
a kat. fõtemplom. Ennek háta mögött áll a ScholaRivulinanevû iskola,
amely­nek egykor MisztótfalusiKisMiklósis növen­déke volt. A városból
kifelé tartva elhaladtunk az egykori híresmûvésztelepmellett, amelyet
1896-ban Hollósi Simon alapított. Itt alkotott Iványi Grünwald Béla, Réti
István, Ferenczy Kár­oly és Thorma János, akik a plainair-festészethazai
meghonosításával nevet szereztek a nagy­bányai iskolának. Ma kemping található
a helyén. A város eléggé elaggott múzeumában (a fõtemp­lom mellett) azonban még
ma is nagyon sok nagy­bányai mûvész több, kevésbé híres, de nagyon szép
alkotása tekinthetõ meg.

Nagybányáról a szamoscikói szoroson át Zsibófelé tartottunk, hol a Wesselényi-kastély
megte­kintése szerepelt útiterveinkben. A kastély sajnos ma is nagyon
elhanyagolt állapotban van. Az épü­letbe nem lehetett bemenni. Sõt az épületet
kívül­rõl is csak úgy lehetett megtekinteni, hogy jegyet kellett vennünk a
parkjába otromba módon beépí­tett „botanikus kertbe”, amely 2 db vascsövekkel
összefogott üveggömbbõl készült, olyanokból, mint a brüsszeli világkiállításra
készült Atomium gömbjei. Vagy valami ufó-leszálló állomásé. Eb­ben a botanikus
kertben semmi különösebb, egzo­tikus látnivaló nem volt. Sõt azt sem tudom,
hogy minek tartják fent, mert a közelben nincsen egye­tem, amelynek a botanikai
oktatásához a szemlél­tetést szolgálná. Lesétálva a kisvárosba azt lát­tuk,
hogy a modernizáció jegyében a neobarokk jellegû épületek harmonikus
együttesébe beerõ­szakoltak egy-két csupa üveg bankszékházat, amellyel az egész
tér jellegét tönkretették. A zsibói látogatásuk nagy élménye a ref.templommeglátogatásavolt.
Az 10 évi gyûjtögetésbõl el­készített csodálatosWesselényi-szobornakörülhettünk,
amelyet a templomkertben a temp­lom bejáratánál állítottak fel. Wesselényit
ereje teljében lévõ reformkori személyiségként ábrázol­ja, ez a hatalmas,
erõteljes szobor. Méltóan egy igazi nagy hazafihoz, mint amilyen Wesselényi
volt. Alatta egy bronztáblán a latin felirat a csa­lád õsi mondását idézi:
Sohase hátrálj. A templom melletti ref. iskola épületét és telkét kisajátítot­ták
és oda most egy öttornyú, óriási görögkeleti templom épült, amely mellett a
mostani elég nagy ref. templom, csak egy kápolnának fog tûnni.

Zisbóról a megyeszékhelyre Zilahravettük utunkat. Eléggé hosszú és döcögõs volt
arra is az út. Zilah széle egy ronda iparváros benyomását keltette. Ahogy
azonban a központ felé haladtunk egyre kellemesebb látvány fogadott. A
neobarokk házak nagy része szépen fel volt újítva. De ezek közé is beraktak
egy-két üveg torzszüleményt. Így a fõtér sarkán is. A fõtéren a megyeháza
épülete elõtt áll a FadruszJánosalkotta impozáns Wes-selényi-szobor,
amely a nagy fõurat egy hozzá alázattal forduló öreg magyar paraszttal ábrázol­ja,
aki egy papiros tekercset ad át neki. Ez a job­bágyfelszabadítás tényét
szimbolizálja. Az nap délelõttjén járt ott MádlFerencköztársasági el­nökünk,
aki egy szép nagy piros-fehér-zöld szala­gos koszorút helyezett a szoborra.
Sajnos délután­ra, amikor mi odaértünk, a piros-fehér-zöld szalag már le volt
köpve. (Ennyit a toleranciáról!) A Wes­selényiKollégium, ahová
Nagykároly után Ady járt, mamárnemmagyariskola. Csak az em­léktábla utal
erre, hogy egykor ez a szép épület Adytistanulóiközötttudhatta.

Utunkat ezután Désfelé vettük, amelyben a gótikus ref. templom nagysága és
szépsége káp­ráztatott el bennünket. Ez a város is 1945 elõtt még magyar
többségû volt. Aztán a mezõségi Székfelé tartva (ahol szálláshelyünk
volt) Szamosujváronhaladtunkát. Ebben az egy­kor örmények lakta városban
már csak 120 ör­mény él. Megálltunk a város szélén, a börtön mel-lett lévõ
óriási temetõnél, mert kiderült, amit kevesen tudtak eddig, hogy a XIX. század
híres al­földi betyárja: RózsaSándorittvaneltemetve. Élete utolsó éveit
ebben a várbörtönben töltötte. Nagy sima síremléke könnyen megtalálható a te­metõ
legszélsõ sarkában. A szamosujvári város­nézést most mellõztük. Holnap még
visszatérünk.

Széken a Mezõség jellegzetes népviseletérõl híres nagyközségében a falu bejáratánál
lévõ, na­gyon szép, – az osztrák vendégfogadókkal is összehasonlítható
színvonalú – SóvirágPanzió­banvolt a vacsoránk. (Miért Sóvirág? Azért,
mert egykor Szék is sóbányász város volt. Csak egyszer beomlott a bányája.
Sokan ottvesztek és ekkor ab­bahagyták a bányászatot.) A panzió a polgármes­ter
tulajdona, aki egy 45 év körüli jólmegtermett, délceg fekete ember. A szép
éttermen kívül, (ahol nagyon jó a konyha is), több vendégszoba is talál­ható,
festett széki bútorokkal berendezve. Igaz, hogy a szobák nem túl nagyok, de a
berendezés az pazar. A vacsora is nagyon jó volt. Utána fiatalok népi
tánccsoportja mutatott be néhány helyi jelle­gû táncot. Akik nem fértek el a
panzióban, azokat magánházaknál helyezték el. Így nekem is ma­gánszállás
jutott. De nem bántam meg, egy na­gyon tiszta családhoz szállásoltak el.
Patyolat tiszta volt minden. Az utcai szoba az ún. széki szoba, festett széki bútorzattal, tányérokkal,
szõttesekkel volt díszítve. Ott helyeztek el. A férj asztalos. Õ készítette a
panzió bútorzatát is.

Másnap délelõtt a ref.templommeglátoga­tásávalfolytatódott a program. A fiatal,
– far­mernadrágos – lelkész ismertette a falu és a temp­lom történetét. Asóbányászat1818-banszûntmeg.Városirangjukat1884-benvesztettékel.
A templomot a kercsi (délerdélyi) barátok épí­tették, csúcsíves stílusban. 1554-benDávidFe­rencidejébenittebbenatemplombanvoltazunitáriusokelsõzsinata,
amelynek meg­szervezésével Dávid Ferenc Tamáspapotbízta meg. Késõbb a
város reformátussá lett. Kétszer volt hosszabb ideig a reformátusok püspöki
szék­helye. Ma is közel kétezer református él itt. A ka­tolikus és görögkeleti
kevés. Azonban 1990. után a szekták itt is nagyon kezdtek elterjedni. Így már
van adventista, pünkösdista, jehovista és szabad keresztény gyülekezet is. A
falut egyébként 4 részre osztják. Van Alszeg és Felszeg, továbbá Tü-zes-szeg és
Csipke-szeg. Tüzes-szeg azért mert ott többször volt tûzvész. A lelkész úr
elfelejtette az unitáriusokat, de kiderült, hogy Csipke-sze-genazoknak
is vanegyszépimaházuk.Énlát-tam, amikor a falu szélén álló skanzent
mentünk megnézni.

Székrõl Boncidáramentünk, ahol egykor az Erdély Versaills-nek nevezett Bánffy-kastélyállt.
1945-ig még laktak benne. A háborúban ka­pott egy-két belövést, de alapvetõen
azért pusz­tult le, mert a környékbeliek széthordták, majd az állam is sorsára
hagyta. Most nemzetközi összefo­gással próbálják helyreállítani. Kerek
bástyator­nyokkal körülvett épület. Ezeket a tornyokat már befedték, hogy ne
pusztuljanak tovább. De romo­san meredezõ fõhomlokzatához hozzá sem nyúl­tak. Szamosújváronmegnéztük a téglalap ala­kú gazdagon díszített, földszintes, vagy egyemeletes régi, örménykereskedõházakat.
Majd a hatalmas örménykatolikustemplo­mot, amelynek legfõbb értéke a
mellékkápolná­ban található nagy Rubens-festmény,Krisztusleemeléseakeresztfáról.
A templom gondnoka elmesélte a szamosújvári örmények történetét, akik Moldvából
költöztek be ide, az üldöztetések elõl. Többségük ekkora már elvesztette
eredeti ör­mény nevét. A moldvai ragadvány neveiken je­gyezték be õket. Ilyen
ragadvány nevek pl. a Patrubán (Négy bani), Kabdebo (Ökör fej), stb. 1944-ig a
templom becses értéke volt az a fest­mény (Rubens: Jézus leemelése a
keresztfáról), amelyet a város kapott az osztrák császártól és magyar királytól
a neki tett szívességekért (köl­csönökért). 1944-ben a kivonuló magyarok Pan­nonhalmára
menekítették. 1950-ben a MagyarÁllam visszaadta Romániának. Sokáig a kolozs­vári
Bánffy-palotában, majd az 1990-es évek vé­gétõl a helyi múzeum raktárában
porosodott, míg nemrégiben sikerült visszaszerezniük, de csak megõrzésre.
Szamosújvár után Kolozsvárkövet­kezett, de az itteni látnivalókat nem
taglalom. A város szépen fejlõdik. De itt is kezdenek elural­kodni a
városközpontba nem illõ, csúnya, színes üvegdoboz épületek. Az unitárius
fõtemplom fel­újítása most folyik. A mellette lévõ híres SORA üzletházat
nyugati típusú bevásárlóközponttá alakították át. A közeli Széchenyi tér is
szépen fej­lõdik. Meglepõen sok itt a „digó ízlést” tükrözõ olasz cipõbolt.

A következõ napokban szálláshelyünk To­rockóvolt. Tordán és az Aranyos
völgyén ke­resztül vezetett ide utunk. Sohasem értettem, hogy SzentmihályfalvátmiértkereszteltékátMihaiViteazulnak?Most
kiderült, 1601-ben Básta császári katonái itt ölték meg a Havasalföldet
Erdéllyel egyesíteni akaró fejedel­met. Majd Sínfalvakövetkezett unitáriuserõdtemplomával.
Aztán Várfalva, majd Bor­rév. Itt hagytuk el az Aranyos völgyét
és a Torockó-patakmenténhaladtunk tovább. Torockó elõtt 2 görögkeleti
nõi kolostor van. Ad-dig egész jó az út. Azután viszont olyan, mintha
megbombázták volna. Kátyú-kátyú hátán. Ilyen hullámvasút út után érkeztünk be
estefelé a cso­dálatos Székelykõalatt megbúvó szépséges Torockóra,
amely rengetegetfejlõdött,ami­ótalegutóbbittjártam. A falu központjának
házai szépen felújítva, leírhatatlanul elbûvölõ látványt nyújtottak. Az
unitárius templom mö­götti házsorban lévõ vendégházbelsõ udvarán
kialakított étkezde emeleti teraszán fogyasztot­tuk el vacsoránkat, ami nagyon
kitûnõ volt. De ami még ennél is csodálatosabb az innen elénktárulkozó kilátás.
Olyan ez, hogy Svájcban, vagy Tirolban is alig lehet ennél fenségesebbet
elképzelni. Elõterében az unitárius templom nagy fehér tornya, majd mögötte a
Székelykõ ha­talmas sziklatömbje tárult a szemünk elé.

Kiderült, hogy TorockóilyenjólsikerültfelújításaabudapestiV.kerületiönkor­mányzattalmárévekkelezelõttkialakítotttestvérvárosikapcsolatnakköszönhetõ.Õk
nyújtottak anyagi és szakmai segítséget a régi há­zak korhû felújításához.
Köszönet érte! Más ma­gyar városok is követhetnék példájukat hasonló­an,
híres-neves erdélyi magyar falvak épületállományának felújításában. A
torockóikat annyira váratlanul érte az a fejlõdés, és a nyomá­ban megnövekedett
idegenforgalom, hogy fogadá­sára még nincsenek is igazán felkészülve. Üzleti
tekintetben még nem is tudtak ennek követelmé­nyéhez igazodni. Az unitárius
templom déli ré­szén lévõ üzletekben ezért élelmeskorondiaknyitottaküzleteketés
árusítják a jólismert portékáikat. Ezt kellene más erdélyi falvak lakói­nak is
eltanulniuk. Mondtam is házigazdánknak – aki a falu alpolgármestere, – hogy nekik is cél­szerû lenne megszervezni a helyi ajándéktárgy kínáltatot, amelybõl egynéhányat ma még csak a községi múzeum
elõterében vehetünk meg.

A következõ napon Tordánnéztünk egy kicsit jobban széjjel. Megnéztük az
óvárosházával szem­ben lévõ kat.templomot,aholavallásszabad­ságotelõszördeklaráló1568-ashíresország­gyûlésttartották.
Majd a gótikusreformátustemplomota fõtér D-i részének közelében. E
mellett van JósikaMiklósszülõháza, aki 1794-ben itt született. Mögötte a
Fejedelmekháza(amelyet most újítanak fel). Régen ebben szálltak meg az
idelátogató fejedelmek. (Ma mú­zeum van benne.) A régireformátusparókiát,
ahol a Bemhez igyekvõ PetõfiSándoraz akkori lelkész: MiklósMiklósgondjairabíztafelesé­gétéskisfiát.

Azunitáriustemplomot„én egyedül fedez­tem fel”, mert nem szerepelt a programban. A ka­tolikus templommal szembeni régi városháza mö­gött van egy kis utcában. Nagyon szép templom. Csak egyik oldala süllyedõben van. A harangozó, -  egyébként magyarul alig beszélõ román cigány­asszony – amellett lévõ kis parasztházban lakik. A szép paplak egy kicsivel arrább lévõ keresztut­cában van.

Tordamásiknagyérdekességeanemrégújbólmegnyitottsóbánya,
amely a város Ko­lozsvár felõli felsõ végén van, egy kis utcában. A római
kortól bányásztak itt sót. De nagyon inten­zíven a Habsburgok alatt. KétóriásiaknájaaFerencésaMáriaTerézialenyûgözõ.Az
egyik egy hatalmas tojásalakú, a másik pedig egy koporsó alakú. Minden dúcolás
nélkül úgy állnak mint a cövek. Volt szerencsén már egy-két sóbá­nyában
megfordulni (pl. a bertchesgadeniben, a wieliczkaiban, a parajdiban, de ilyen
lenyûgözõ óriásaknákat még nem láttam. Érdemes lesz oda elmenni és
leellenõrizni, hogy igazat írtam-e?)

Torockóra visszatérve meglátogattuk a szom­szédos Torockószentgyörgyötis. BrassaiSá­muelszülõházát.
Majd megmásztuk a falu köze­lében lévõ Toroczkai-várromot. Elég nehéz
volt a nagy melegben és a nagy kaptatók miatt, de megérte. A Vár egyiklakótornyamégelégjóállapotbanvan.
Könnyen helyre lehetne állítani és a nagyvázsonyi Kinizsi-várhoz hasonló múzeu­mot
alakítani ki belõle. A kilátás innen is csodála­tos volt. A falu és a környék
olyan fenséges lát­ványt nyújt, mintha repülõgéprõl szemlélnénk a megnyugtatóan
szép, szelíd, dombos-hegyes tájat. Aki teheti jöjjön el ide is. Én „maszek
alapon” fel­kerestem a község agilis unitárius lelkészét: Kop­pányiBotondotés
megkértem, hogy mutassa meg az unitárius templomot belülrõl is. Nagyon szép,
gondozott templom. Különösen aranyozott szószéke nagyon szép. Visszatérve
Torockóra ott is a harangozóné segítségével nézhettem szét az unitárius
templomban, ami sok hasonlóságot mu-tat a szentgyörgyihez.

A következõ napon az Aranyos-völgyénha­ladtunk tovább a Móc-vidéken át
Topánfalváig, majd onnan Abrudbányafelé. Utunk végcélja az utóbbi
idõkben sokat emlegetett Verespatakvolt,aholazegykoribányavároskát,mostateljeslebontásveszélyefenyegeti,azalattarejlõaranykincsmiatt.AhelyszínenjárvaVerespatakrólszólóhíradásokatiselégten­denciózusnakkelltartanunk.Arólaközöltfelvételekalapjánúgytûnt,minthaazegészfalumáregyromhalmazlenne.Egyáltalánnemígyvan.Csakakétlegszebb,legstíluso­sabbemeletesházálltetõzetnélkül,málla­dozófalakkal,lógóablakokkal.Atöbbiházmégegészjóállapotbanvan.Bárnagyonso­konottatábla,hogykisajátítva,lebontásraítélve.Sikerültkörbejárniafalut.Ittolyanszéprégiházakvannakmég,csodálatosko­vácsoltvasablakrácsokkal,hogybámulatos.Azunitáriustemplomnaksincsbeszakadvaatetõzete,
ahogy a felvételek alapján sejteni le­hetett. Csak egy kicsit elhanyagolt a
környéke. Egyéként a templom környékén temetkezési hely van. Rengeteg Székely
nevû elhunyt sírkövével. Egytõl-egyig mindegyiknek magyar neve van. Teljesenõrültséglenneeztafalutlebontani.
A ciános aranykinyerési technológia környezetká­rosító veszélyeirõl nem is
beszélve. Ebbõl egyolyan élõidegenforgalmiközpontotlehetnekialakítani,
mint a sokkal silányabb kinézetû kaliforniai Calicoegykori aranybányász
városká­ból, amely csak egyszerû faházak sorából áll. De a benne lévõ üzletek,
kocsmák, vendéglõk, ajándék­boltok, a személyzet öltözete, a kínált áruválasz­ték
mind olyanok, mint amilyenek a XIX. századi aranyláz idejében lehettek.
Verespatakról vissza­fele jövet beugrottunk Abrudbányárais. E város neve
hallatán sokakban – így bennem is – külön­bözõ romantikus elképzelések
élhetnek. Hiszen ez volt az aranybányász vidék központja. Ma egy na­gyon
elhanyagolt, lepusztult kisváros benyomását kelti. Volt olyan templom, amelynek
beszakadt te­tõzete mellett a málladozó falakon bokrok virítot­tak. Elszomorító
látvány volt.

Egy illuzóval kevesebbel távoztam innen!

Hazafele Aranyosfõn,a Vártóp-hágónát a Bihari-hegységbe, Kiskohés Belényeskörnyé­kére.
Kiskohmellett nemrég tártak fel egy kis cseppkõbarlangot, az ún. Medvebarlangot,
mert nagyon sok medve-csontvázat találtak ben­ne, akik bentrekedhettek a
bejárati nyílás beom­lása után. Gyenge kis barlangocska. A mi aggtele­ki
cseppkõbarlangunknak még a csecsemõkorú unokája se lehetne. Belényeskörnyékéntöbbmagyarfaluvan(Pl.
Magyarremete, Köröstárkány és Gyanta), amelyek magyarellenes atrocitások
színterei voltak 1944 õszén. Mi utolsó esténken Magyarremeténszálltunk
meg, ahol szintén van egy olyan református templom,amelyben Árpádkori freskókat
találtak.

Belényesegész szép kisváros és korántsem fekszik olyan hegyes környezetben, mint ahogy a
térképrõl gondolnánk. Hazafelé még útba ejtettük Nagyszalontát, ahol a Csonkatoronybanmeg­néztük
az AranyJánosemlékmúzeumot.Na-gyon szép, értékes anyaga van, négy egymás
fölött elhelyezkedõ teremben. Egyébként AranyJánoshalálautánaztfia,AranyLászlókezdemé­nyezéséreállítottákhelyre,amúzeumlétesí­tésecéljából,
egy olyan romos lakótoronyból, mint amilyen ma a torockószentgyörgyi. Javasla­tom
tehát nem példa nélküli. Nagyszalontán az Arany múzeummal szembeni parkban egy
hatal­mas Avram Iancu fej áll, miközben a múzeumban egy olyan csodálatos kis
szobor-makettet fedezhe­tünk fel, – amely PuskásSándorpáratlanul
nagyszerû alkotása – AranyésPetõfitalálko­zásátábrázolja és feltétlenül
köztéri megvalósí­tásra kívánkozik.

Végül a lassan megújuló, megszépülõ Nagyvá­radonkeresztül tértünk vissza
Budapestre. Gyö­nyörûen halad a szecessziós Sas-félepasszázsházteljes
felújítása. Örömmel nyugtáz­tuk, hogy újra megnyílt Adykedvenctörzská­véháza,
a volt megyeházával szemben, közel a belváros sétáló utcájához. Ahol egyébként
egyre több színvonalas, teraszoskávézótalálható és ezek mindinkább igazi
élettel, polgári hangulattal kezdik megtölteni ezt a sokáig méltatlanul elha­nyagolt
szép várost. Ilyen érzésekkel és benyomá­sokkal hagytuk el az európai belépés
küszöbére ért Erdélyt és Partiumot. További szép sikereket kívánunk az
otthoniaknak, az ott maradottaknak. Akik szülõföldjükön várják be sorsuk jobbra
for­dulását.