Rövid beszámoló egy hosszú konferenciáról!

ÁLLAM ÉS EGYHÁZ AZ EGYESÜLT EURÓPÁBAN!

Az egyházak szerepe a közös Európában.

A Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatalának Egyházi Kapcsolatok Államtitkársága, „Állam és Egyház az egyesült Európában” címmel, konferenciát rendezett 2004. szeptember 28. és 30. között, az Országház Felsőházi termében.

A nemzetközi tudományos konferencia résztvevői tudósok, egyházi vezetők, egyetemi professzorok, politikusok, történészek, jogászok és közéleti szereplők voltak. Ezen a széles körű szakmai fórumon lehetőség nyílt a vallás, az egyház, az állam és az európai társadalom kapcsolatainak és együttműködésének vizsgálatára.

Unitárius Egyházunk képviseletében részt vettem ezen a konferencián, ahova 40 egyház meghívottját várták. A több mint 260 hazai és 32 külföldi meghívott közül 200 személy vett részt a két és fél nap leforgása alatt. Az előadások reggel 10 órakor kezdődtek és délután öt óráig tartottak. Az első két nap négy-négy előadás hangzott el, amelyeket szekció üléseken (workshop) beszéltünk meg. A harmadik nap délelőtt még elhangzott két előadás, melyet a korreferátumok előadása, valamint plenáris ülés zárt.

Az Országház.

Nemcsak a nemzetközi meghívottak színvonalas előadása, hanem az Országház Felsőházi Terme is csodálatos élményt nyújtott. Be kell vallanom, hogy ez volt az első alkalom, amikor belülről is megnézhettem a Felsőházi Termet és az első nap délután idegenvezető segítségével megismerhett(ük)em részletesebben az épületet. A levezető elnök és előadó emelvény mögött 6 nemesi címer, mellettük két oldalon két festmény található: bal oldalt az Aranybulla kihirdetéséről készített kompozíció, míg jobb oldalt a Habsburgok fiatal Mária Terézia trónját megoltalmazó katonai segély megajánlása képviseli. A teremből kilépve a folyósóra, az idegenvezető felhívta a figyelmünket az ablakpárkányokon levő szivartartókra, melyeket ma már nem használnak, mert tilos a dohányzás az épületben, de amíg a Felsőház is működött a felsőházi tagok közül nagyon sokan szivaraztak. A szünet lejárta után otthagyták a szivarjaikat a tartókban. Egy-egy előadás, megbeszélés után sokan már nem találták meg szivarjaikat. Ezért sokan nemtetszésüket fejezték ki. Az idegenvezető elmondta, hogy különösen Móricz Zsigmond bosszankodott emiatt. A folyosóról bementünk az északi társalgóba, ahol az ország legnagyobb kézzel szőtt perzsaszőnyege található, melyet Magyarországon szőttek. Megjegyzem, hogy az Országház két háza teljesen identikus, hasonló a méreteiben, elrendezésében (az Országház tervezője Steindl Imre (1839-1902)). A társalgóban található márványoszlopokon három-három népi mesterséget ábrázoló szobrok vannak. Innen átmentünk a kupolába, ahol a királyi korona és koronázási jelvények vannak kiállítva.

A kupola 27 méteres magas, a körterem 20 méter átmérőjű. A kupolacsarnokot tizenhat uralkodó szobra és címerpajzsa díszíti: szemben a főlépcsővel Árpád nyitja a sort, majd - balról jobbra haladva - Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, II. András, IV. Béla, Nagy Lajos, Hunyadi János és Hunyadi Mátyás következik; azután az erdélyi fejedelmek közül Báthori István, Bocskai István, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György; végül pedig három Habsburg: III. Károly, Mária Terézia és II. Lipót állnak.

A kupolából nyílik az ajtó a Vadászterembe, amely az Országház nagyebédlője. “Megharsan a völgyben hajtók riadása, / Nincs földön, égen sincs, vadnak maradása” - idézi fel Arany János gyönyörű sorait Körösfői-Kriesch Aladár a déli falra festett freskón. Itt a bölénnyel viaskodó hun testvérkirályok, Buda és Attila fejedelmi mulatsága, majd a terem északi oldalán a magyar szecesszió kiemelkedő mesterének balatoni halászatot ábrázoló freskója található. A bejárati falsíkon Spányi Béla festette meg öt híres-neves magyar vár művészi látványát. Ezekből már csak egy található Magyarország területén: az Anjouk és a Hunyadiak Visegrádja; a többi az ország területén kívül van: a Hunyadi-birtokok központja, Vajdahunyad vára; a Thurzókat, s Thökölyt idéző Árva vára; Klissza, a német lovagrend nevezetes dalmáciai erőssége, s végül Csák Máté fészke, Trencsén.

Előadók és témák.

Egy kis kitérő után visszatérek a konferencia témájához. Olyan neves előadók szólaltak meg, mint Dr. phil. Otto Kallscheuer Berlinből, Prof.Dr. David Martin szociológus Londonból, Dr. Tad Stahnke a nemzetközi vallásszabadság tanácsának ügyvezető igazgató helyettese (US Commission on International Religious Freedom), Prof. Dr. Ineborg Gabriel, a bécsi egyetem teológiai karáról, Dr. Joachim Heise, Állam-Egyház-kutatások Intézete Berlinből, Prof. Dr. Vicenzo Pace a Nemzetközi Vallásszociológiai Társaság elnöke a Pádovai Egyetem Szociológiai Karáról, Prof.Dr. Rik Torfs, a Leuveni katolikus Egyetemről, Dr. theol. Christopher Körner Sachsens-i Evangélikus Egyház, Prof Dr. Gyáni Gábor, MTA Doktora és Dr. Komoróczy Géza, ELTE BTK asszirológiai és hebraisztikai Tanszék.

A korreferátorok Prof Dr. Tomka Miklós egyetemi tanár, Dr. Gábor György vallásfilozófus Dr. jakab Attila Európai Összehasonlító Kissebbségkutatások Közalapítvány, valamint Dr. Wildmann János PTE BTK Vallástudomány vezetője voltak.

Az előadások öt nagy téma köré voltak csoportosítva: Vallások és egyházak Európában, Vallási pluralizmus, Az állam és az egyházak viszonya, Egyház-finanszírozás és Európai és nemzeti identitás.

Egy kiemelt téma a sok beszélgetés közül.

Az egyik munkaszesszió (workshop), amelyen részt vettem az egyházak feladatáról szólt, melyet be kell töltenie a közös Európában. A munkacsoportot vezető elnök, három gondolatot ébresztő kérdést tett fel a résztvevőknek:

1. Van-e szükség a jelen társadalomban az egyházra?
2. Melyek azok az értékek, melyekkel az egyháznak rendelkeznie kell és azokat közvetítenie kell?
3. Képesek-e az egyházak arra, hogy ezeket a feladatokat betöltsék a társadalomban?

Az közös vélemény szerint a kérdés nem úgy tevődik fel, hogy van-e szükség?, mert igenis minden időben szükség volt az egyházra és mindig is szükség lesz, amíg ember él a földön és foglalkozik az isteni gondolattal, választ keres olyan kérdésekre, hogy hogyan alakult ki az élet, hogyan lett az ember, mi az ember célja a földön, és mi lesz vele a halála után? A kérdés az, hogy miként tudja kielégíteni az egyház az emberek vallási igényüket a társadalmi változások és alakulások következtében is.

Ezt a küldetést pedig minden vallás maga határozza meg, és teljesíti a maga lehetőségei szerint.

Mindenképpen jelen életünkben és helyzetünkben az egyház szerepe, hogy felkészítse az embereket az uniós társadalomra. Feladata gátat emelni a nyugatról beözönlő szennynek és rámutatni az elfogadható és szeretetben megtestesülő békés együttélést biztosító megoldásokra, magatartásra és értékekre. Feladata, hogy továbbra is képviselje az eddig elfogadott társadalmi értékeket, alapigazságokat, Isten és felebarát iránti szeretetet. Feladata rámutatni az egyetemesre, arra mi összeköt, és nem elválaszt, az emberi értékekre, amelyek építenek és nem rombolnak.

Vallási sokszintűségben élünk, ezért az állam feladata a vallási szabadság biztosítása, melyet jogszabályok meghozatalával ér el. Az állam szerepe biztosítani a szabad vallásgyakorlatot, a restrikciók, korlátozások felszámolását, és ha az állam a köz érdekében korlátozásokat is hoz, de ezek ne sértsék az egyházak önrendelkezési jogát. Az állam feladata a tolerancia, diszkrimináció elleni küzdelem, hogy ne csak a közösség, de az egyén vallásszabadsága is biztosítva legyen. Az állam feladata egyformán kezelni a különböző vallási közösségeket.

A két és fél nap eseménye, az előadások sokszínűsége és gazdagsága olyan terjedelmes, hogy alig fér bele ebbe a kis tájékoztatóba egy parányi részlete. Remélem ezzel is egy kis betekintést adhattam a kedves olvasónak a lezajlott konferenciáról.

Léta Sándor, lelkész.

Kelemen Lajos emlékest

2004. október 1-én az Uránia Nemzeti Filmszínházban, a kolozsvári Művelődés és Brassai Véndiák Alapítvány Kelemen Lajos emlékestet tartott.

Megnyitó beszédében az intézmény művelődésszervező igazgató helyettese megemlítette, hogy Kelemen Lajos neve és munkássága a mai Magyarország területén kevésbé ismert, mert Kelemen Lajos kimondottan Erdély történelmének volt kutatója, és legjobb ismerője. Így tevékenysége csak az erdélyi és főleg az ottani magyar társadalmi körökben vált ismertté.

Az emlékesten Kelemen Lajos Naplójából, Szabó András előadóművész olvasott fel részleteket. A Napló érdekessége az, hogy azt Kelemen Lajos is elveszettnek tudta, s annak pótlására két ízben is hozzáfogott – másodszor kórházi ágyán. Örvendetes, hogy a Napló előkerült és – előreláthatóan a jövő év elején – könyv lakban az érdeklődök kezébe is kerülhet. E Naplóból olvasott fel részleteket a már említett előadóművész az I. világháborút követő román megszállás történéseiből.

Ezt követte Szabó Zsolt főszerkesztő könyvbemutatója, aki Sas Péter szerkesztésében 2002-ben megjelent „dr. Gidófalvy István” címen írt életrajzi történet című könyvét ismertette.

Ezután az „Erdély levéltárosa” című dokumentumfilm bemutatására került sor. Ebben az ismertnevű kortársak és tanítványok emlékeztek Kelemen Lajosra. Ezeknek sorában hallottuk és láttuk Molnár Lehel lelkész afia összefoglaló, Kelemen Lajos munkásságát méltató előadását.

Az emlékestre meghívót kapott egyházunk püspöke, kinek képviseletében Kelemen Miklós lelkész, – néhai Kelemen Lajos unokaöccse – jelent meg.