Újévet köszöntő beszéd! Textus: Mt. 5, 14-16. „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és akkor világit mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei édes Atyátokat”.
Mottó:
”Boldog újévet kívánok az újesztendőben, Fehér kenyér dagadjon a nyárfatekenőben!
Hús, kenyér és ruha legyen mindig bőven,
A patikát felejtsük el az újesztendőben!”

Ma reggel, azzal az elhatározással keltem fel, hogy rendet teszek íróasztalomon, ahol rengeteg papirfecni, feljegyzés gyűlt össze, és könyvespolcomon, ahol már nem férnek a könyvek. Miközben ezt tettem, felötlött bennem, hogy rendet kéne tenni a lelkemben is, de ez korántsem megy olyan könnyen. Tudatom mélyén éreztem, hogy ezen a téren a jövőre kell koncentrálni, mert nem lehet mindent egyszerre összekuszálni, kidobni, vagy áthelyezni. Ezért lehet, hogy itt marad minden a régiben, bízva egy boldogabb és rendezettebb újesztendőben! Hátha jobb lesz a jövőben, mondtam én és lett mai prédikációm címe: Vígságszerző Újesztendő!

Január elseje a polgári év kezdőnapja. A pogány Rómában az évkezdetet Janus tiszteletére kicsapongással ünnepelték. Az emberek jókívánságokat mondtak, ajándékokat adtak egymásnak. Ennek helyére rendelte a római katolikus egyház Jézus körülmetélésének ünnepét. A római újév a Július Caesar-féle naptárreform eredményeként került január elsejére. A középkori Európában töb-bféle évkezdet volt szokásban: pl. hazánkban karácsonytól, december 25-től, számították. A változó évkezdetre utal az újév, és a kiskarácsony elnevezése is.
Újévkor az első nap szerencséjével az egész esztendő sikerét igyekeztek biztosítani. Éppen ezért sokféle tiltás fűződik ehhez a naphoz. Közismert az a hiedelem, hogy újév napján semmit sem adnak ki a házból, mert akkor egész éven át minden kimegy onnan. A közhiedelem szerint, ami e napon történik, az ismétlődik egész évben, ezért igyekeztek a hangoskodástól és a veszekedéstől is tartózkodni.
Január első napja alkalmas idő a férjjóslásra is. A bukovinai magyar lányok úgy vélték, hogy újév reggelén, amilyen nevezetű férfival találkoznak először az utcán, olyan nevezetű lesz a férjük. Lónyán a hagyományos újévi étel a kocsonya volt. A kocsonya elfogyasztása után a lányok mindegyike kiválaszt egy csontot, színes szalaggal megjegyzi és kiteszi az udvarra, akiét a kutya elviszi az éjszaka, az még abban az esztendőben férjhez megy.
Az újesztendei jósló, varázsló eljárásoknak igen fontos része volt a táplálkozás, megszabott ételek fogyasztása, illetve bizonyos ételek szigorú tiltása. Jól ismert a baromfihús evésének tilalma, mert úgy tartják, a baromfi elkaparná, hátrakaparná a szerencsét. Disznóhúst azt igen, azt kell enni, mert a disznó előretúrja a szerencsét. Előnyben részesítik ilyenkor a szemes terményeket (lencse, rizs, köles), abban a hitben, hogy a sok apró mag pénzbőséget jelent a következő esztendőben. Szokás volt egész kenyeret szegni, hogy mindig legyen a családnak kenyere. Az Ipoly mentén a mákos ételt tiltották, abban a hitben, hogy a következő esztendőben sok lenne a bolha a háznál. Hallgassunk meg egy újévköszöntő versikét is:
”Boldog újévet! / Bort, búzát, barackot, / Kurta farkú malacot, / Szekerembe kereket, / Köcsögömre feneket, / Poharamba vörösbort, / Hadd, ihassak bőven, / Az újesztendőben.”

Az évkezdő újévi szokások főként abból a hitből nőttek ki, hogy a kezdő periódusokban végzett cselekmények analógiás úton maguk után vonják e cselekmények későbbi megismétlődését, ezért az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeztek csupa kellemes dolgot cselekedni. Közismert szokás az is, hogy az óévtől hatalmas lárma, zaj, kolompolás közepette búcsúznak el. E zajkeltés ősi oka: a gonosz hatalmak elűzése, vagy csak az általános ünnepi féktelenség.
A jósló szokások, közé tartozik a hagymakalendárium készítése: (12 gerezd fokhagymára sót tesznek; amelyik gerezd reggelre nedves lesz, az annak megfelelő hónapban sok eső vagy hó fog esni), aztán a gombócfőzés: (a lányok papírszeletekre férfineveket írnak, ezeket gombócokba dugva vízbe dobják; és amelyiket először dobja fel a víz, az lesz a leány jövendő férjének a neve).

És miközben a világ népességének kéthatoda, azaz szinte kétmilliárd ember, a keresztények, örvendenek a kétezer éves hagyományból származó újévi köszöntésnek és találkozásoknak, felejthetetlen népszokásoknak, igaz ma már mind kisebb és kisebb mértékben, Magyarországon a Tilos rádió hullámhosszán egy részeg műsorvezető beleordítja az éterbe: „Kiirtanám az összes keresztényt”, és teszi mindezt december 24-én, karácsony estéjén! Kétezer éve a Szent család megmenekült a tömeggyilkosságtól, úgy látszik, hogy manapság a keresztények esélyei sokkal rosszabbak. Úgy látszik, hogy a gyűlölet mellé a gyilkos indulat is felzárkózott.

„Minél több képviselőjét sikerül kiirtani a reakciós papságnak és a reakciós burzsoáziának, annál jobb, és annál nagyobb lesz a mi sikerünk” – írta 1922. március 19-én, Molotovnak egy bizonyos Lenin nevezetű egyén! Talán itt, vagy ebben gyökerezik a hit, és a magyar kultúra -„szelle-mi gyökere”? Még az is lehet, hogy ennek tudatában írta Reményik Sándor „Élet az életért” c. versét, melyből idézek néhány gondolatot:[.1]
A jelen perc a jövendőnek ára,
És a jelent a múlt fizette meg.
Elmúlt egy év, hogy jöhessen a másik.
Milyen bölcsen rendelték el ezt,
És milyen kegyetlenül!
Ezért hát:
Ó Istenem teremts a semmiből,

Újesztendőt nekünk,
Fehér lapot, hogy írjuk végre rá
Igaz történetünk,
S váljék valóra, amit akarunk.
Óh mert Uram oly szánandók vagyunk.
Teremts a semmiből,
Valami újat már, valami mást,
Csak állítsd meg e szörnyű folytatást!
Kedves Testvéreim szeretett Atyámfiai! Egyházunk kebelén is feldereng egy újesztendő hajnala. Harmadik évezred, huszonegyedik évszázad! E szegény évszázad volt már minden, világvége, bölcsek köve, rémkép és remény, kérdés és válasz. Mint azt Reményik is mondja, tiszta fehér lap. Tetemre hívtuk számtalanszor és most, íme feltámad a tetem és mától bennünk lesz nap szerinti mértéke. Vajon milyen lesz? Szeretné tudni a kíváncsi ember, miközben megszólal Madách:

„Ne kérd tovább a titkot, mit jótékonyan takar el Isten keze vágyó szemed elől”! Áldott a kéz, mely eltakarja előlünk a jövendőt, mert biza sokan összeroppannának, ha ismernék mindazokat a megpróbáltatásokat, melyek rájuk várnak ebben az esztendőben. Isten, hála neki, mindnyájunkat megóvott ettől a félelemtől, és megteremtette számunkra azt a lehetőséget, hogy Jézusi hittel és reménységgel tekintsünk a jövőbe!

Mit szeretnénk látni és érzékelni ebben az esztendőben? Semmi esetre olyanokat, mint az elmúlt esztendőben, melyben volt, viszálykodás, meg nem értés, szeretetlenség és sajnos rengeteg képmutatás. Mindennek ellenére sikerűt Egyházunk csónakját biztos révbe kormányozni, úgy, hogy az nem csupán Egyházunk szűk köreiben volt érezhető, hanem abban a nagy egyházi rengetegben, mely 163 bejegyzett egyházával ellepi mindennapi életünket! Ezért érzem szükségesnek, hogy e nagyszerű alkalommal köszöntsem munkatársaimat, akik e nem is olyan könnyű feladat végrehajtásában oroszlánrészt vállaltak, akik egyházunk felvirágoztatása, javainak visszaszerzése és becsülettel való megtartása érdekében tevékenykedtek. És köszöntöm azokat is, akik mindent megtettek, hogy hátráltassák munkánkat, akik más utakon jártak és járnak jelen pillanatban is.
Továbbá Isten gazdag áldása, jósága és szeretete legyen és maradjon Egyházunk lelkészein és hívein egyaránt, hogy végezzék a rájuk bízottakat mindig pontosan és

szépen, miként a csillag megy az égen, mert csak úgy érdemes. Köszöntöm egyházunk újszülötteit, és rajtuk ke-

resztül a jövőt, hogy növekedhessenek testben és lélekben Isten és emberek előtti kedvességben, hogy lehessenek őseinktől örökölt vallásunk zászlóvivői!

Köszöntöm azon ifjakat, akik családot alapítottak a valláserkölcsi követelményeknek megfelelően, adózva az ősi szokásnak, megtartva a családi szentséget.

Köszöntöm Erdélyből áttelepült híveinket, akik végre megtalálták azt a nagycsaládot, ahol érezhetik a hit megtartó erejét, az imádság áhítatát, és az otthon a család melegét! És azokat is köszöntöm, és köszöntjük, akik még keresik egyházunkat, és reméljük, hogy még azelőtt megtalálják őseiktől örökölt vallásukat és egyházukat, mielőtt felszívná őket akár valamelyik idézőjelben mondott történelmi egyház, esetleg valamelyik szekta.

Végezetül meg kell emlékeznem mindazokról, akik örökre elmentek, köztük is templomunk nagy hiányzójára: Bencze Márton püspök urunkra, aki egész életét egyházának, és egyházközségének szentelte. Adjon mindnyájuknak a Gondviselő Isten csendes pihenést az édes anyaföld rögei között, szeretteiknek megnyugvást és vigasztalódást.
Kívánom, hogy a Gondviselő Isten gazdag áldása, jóra-vezérlő ereje legyen és maradjon minden Unitárius és másvallású testvérünkön, határokon innen és határokon túl. Neked Testvérem ki megtisztelted jelenléteddel a mai istentiszteletet tiszta szívemből kívánom, azt a bizonyos bórt, búzát, békességet, habár tudom, hogy e gyönyörű köszöntés sok kívánnivalót hagy maga után, és nem utolsó sorban:
- legyen előtted mindig jól kitaposott út,
- hogy, fújjon mindig hátad mögül a szél,
- az eső puhán essen földjeidre,
- a Nap melegen süsse arcodat
- és amíg újra találkozunk, hordozzon tenyerén az Isten.
Boldog Újesztendőt! Szívemből kívánom! Ámen!!!

2004. Január 25-én meglátogatta templomunkat Dr. Habsburg Ottó, a Pán Európai Unió elnöke és egy ökumenikus istentisztelet keretében előadást tartott “Lehet-e boldog Magyarország az Európai Unióban?” címmel.

————————————————————————————————-

Összefoglaló:

Lehet-e boldog Magyarország az Európai Unióban?

2004. január 25.-én egy ökumenikus istentisztelet keretében a budapesti Bartók Béla Unitárius Egyházközségünk (Hőgyes Endre u.3.sz.) templomában vendégül láttuk Őexcellenciája Dr. Habsburg Ottó, a Pán Európai Unió elnökét, aki előadásában Magyarország helyzetéről és helyéről beszélt a közös Európában.

Rázmány Csaba unitárius püspök bevezető szavai után, Parádi Gyula, a Bakáts téri templom plébánosa mondott imát a szószékről. Hivatkozott arra, hogy milyen közel állunk egymáshoz. Megemlítette Bartók Béla és Kodály Zoltán barátságát és imádkozott a közösség megtartó erejéért!

Rázmány Csaba püspök szószéki beszédében két gondolatot emelt ki és részletezett, melyek szorosan kapcsolódnak az elmúlt napok eseményeihez. 1568. január 6.-13. tartott tordai országgyűlésen mondották ki és iktatták törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadságot, először a világon. Ettől az eseménytől számítjuk az Unitárius Egyház fennállását. Kor. 3, 17. „Az Úr pedig a lélek, és ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság! A másik gondolat, a hónapnak időszerű eseménye: a Farsang! És nem véletlen, hogy éppen egy ilyen időszakban tartották a tordai országgyűlést, igazolja, hogy az öröm, a jókedv Istentől való, mert Ő is azt akarja, hogy teremtményei boldogok, örömteljes élettel megáldottak legyenek; az evangélium a Biblia örömüzenete töltse be minden ember szívét. Prédikátor: 9,9 – „egyed vigassággal a te kenyeredet, és igyad jósszívvel a te borodat, mert immár kedvesek Istennek a te cselekedeteid”!

A csendes ima, a Miatyánk közös elmondása és a hirdetések után Dinnyés József daltulajdonost hallgathattuk zsoltárokat énekelni. Az ünnepi köszöntések rendjén a kedves vendéget köszöntötte: Parádi Gyula plébános, egyházközségünk gondnoknője Sepsi Kovács Éva és egyházunk főgondnoka Mikó István.

Ezek után Dr. Habsburg Ottó, a Pán Európai Unió elnöke tartotta meg előadását: „Lehet-e boldog Magyarország az Európai Unióban? (Az egyházak szerepe ezen a téren) címmel.

Beszédében az elnök úr felvázolta egy élet tapasztalatából fakadó gondolatait és meglátásait, amelyeket megélt és megküzdött a közös Európáért és a magyar nép érdekeiért.

Beszédében utalt arra, hogy még nincs eldöntve az, hogy merre irányítják az Európai Uniót. Egy újabb harc és küzdelem áll előttünk és rajtunk is múlik, hogy jó irányba fog eldőlni sorsunk ebben a közösségben!

„Ami Istentől jön, az szép, ami mástól jön az nem annyira szép! A múlt rendszer nem hagyott annyi szépet, még alkotásaiban, épületeiben sem, az csúnyaság volt. Kereszténységünk termeli az igazi szépséget.”

Ezért rajtunk magyarokon is múlik, hogy az Európai Unió alkotmányában „Istent vissza tudjuk-e helyezni az ő trónjára”, mert Isten kimaradását belőle eddig a nem Európai és nem keresztény országok, vagy az Európai, de nem keresztény érzelmű országok határozták meg!

Az előadó kitért Magyarország fontos szerepére, amelyet betöltött a XX. században és ez a szerepe sorsdöntő lesz nemcsak nekünk magyaroknak, hanem egész Európa számára. Sokszor figyelmen kívül hagyjuk mekkora értéket képviselünk, és a külföldi idegenek kell erre minket figyelmeztessenek.

Bízhatunk a jövőben. Vegyük észre azokat a feladatokat, melyeknek meg kell felelnünk: keresztényi értékeink felmutatása, megélése és érvényre juttatása az Európai Unióban!

Lesznek nehézségek az Európai Unióban, minden változás nehézségekkel jár, de ezt a változást mi harcoltuk ki, magyarok, ezt akarjuk, ezért nincsen mitől félnünk. Ehhez hozzájárult a Pán Európai Unió is. Cselekednünk kell és „szavunknak súlya lesz!”

Tegyük meg e lépést a mi érdekünkben, képviseljük Magyarországot az Európai Unióban, adjunk hangot annak hagyományainak, kultúrájának, emeljük ki szépségeit, szellemi értékeit!

Hogy boldog lesz-e Magyarország az Európai Unióban az nagy mértékben rajtunk múlik, csak akarnunk kell és önmagunkat adnunk!

A püspök úr megköszönte e tartalmas és lélekemelő beszédet, és erre az alkalomra egy maradandó ajándékkal is megpecsételtük e találkozást, melyet Patakfalvi Sámuel műgyűjtő hívünk adott át: egy 1924-ből való plakettet, amely Dr. Habsburg Ottót ábrázolja 12 éves korában.

Ünnepi istentiszteletünket és találkozónkat Dinnyés József zsoltáréneklésével és végül unitárius himnuszunk eléneklésével zártuk.

Az ünnepi istentisztelet végén Dr. Habsburg Ottó könyveit dedikálta, és baráti beszélgetést folytatott vendéglátóival.

Összeállította  Léta Sándor lelkész

———————————————————————————————–

Előfohász: Rázmány Csaba püspök

A keresztény egyházak ökumenikus imahetét jöjjetek testvéreim egységesen zárjuk a következő imádsággal a szír liturgiából: világosságodban látunk világosságot Istenünk. Jézus a világosság teljessége. Te vagy az igazi világosság. Megvilágítod az egész teremtettséget és megvilágítasz minket is. A Te boldog világosságod és gondviselő Istenünk ragyogása már fénylik szíveinkben. Te tiszta és szent, aki a világosság honában lakozol, tarts távol minket a gonosz szenvedélyektől, a gyűlöletes gondolatoktól és add meg, hogy az igazságosság tetteit  a szív tisztaságával cselekedhessük.  Ezen áldott napon, mely összehozott bennünket közelből és távolból tisztelni Téged és egymást  arra kérünk, hogy őrizd meg a kereszténység s minden egyház egységét, egymás iránti szeretetét és tarts meg minket békességed teljességében. Adjunk hálát mindnyájan, hálás szívvel vidáman, a felettünk valónak, az egyetlen egy Istennek, aki egybe gyűjtött minket, hogy ünnepnapot szenteljünk és szent igéjével éljünk. Ámen!

—————————————————————————————————-

Ima: Parádi Gyula plébános

A mi Urunk Jézus Krisztusnak szeretete legyen veletek. Megköszönöm az Úrnak, hogy itt lehetek köztetek. Elhangzott püspök atya részéről az, hogy “közelről és messziről”, s mi annyira érezzük, hogy nagyon közel vagyunk egymáshoz. Ez az Úr ajándéka.  Előre is egy kis bevezetőt mondanék arra, hogy annak idején a török hódoltság után továbbra is megmarad Nagyszombatnak az a központi jellege, erkölcsi téren és a műveltségi központi jellege, ahol nem kisebb személy, mint Bartók Béla lés Kodály Zoltán tanultak.  A mostani úgynevezett szlovák székesegyházban orgonált Kodály. Ez a két ember egymásra talált, a nép ajkáról fakadt dallam, szépség, melegség, őszinteség, könny s öröm az amelyet ők a nemzet számára, mint kincstárat összegyűjtöttek. Mindezt azért mondom, amikor Kodály Zoltán a későbbiekben Kecskemétre került, mert édesapja ott volt állomásfőnök, Galántán is volt, így születtek a galántai táncok, föllapozta kecskeméti Végh Mihály prédikátornak a zsoltáros könyvét, az 55. zsoltárt úgy adta a világnak, pódiumokon, hangverseny termekben, úgy ismerjük, mint Psalmus Hungaricus. Most mielőtt átjöttem volna a  Bakáts téri templomból kántorom énekelte (55 Zsoltár)  Felemelsz minket s akkor itt van az akinek az édesapjának és édesanyjának a kelyhét, amikor megkoronázták őrizzük az esztergomi bazilikában.  S annak a kehelynek négy talpa van és én azt tegnap este megjelenítettem magam előtt. A négy talpa: okosság, igazságosság, erősség és temperancia. Mi ebben a fegyelemben tartunk össze, s köszönjük, hogy egymást indítjuk és bátorítjuk, hogy merjünk többek, igazabbak lenni és a fiataljainknak a fegyelmezettsége, az a mi szívünkből árad, sokat várnak tőlünk, de mi olyan sokat kaptunk, az a nagy generáció, amely nagyon sokat kaptunk. Nem tudjuk eléggé megköszönni. Őfelsége Ottó főherceg is ezt köszöni meg az Ő szüleinek. Méltó és igazságos, illő és üdvös, hogy mindig és mindenütt hálát adjunk néked, mi Urunk szentséges atyánk, mindenható örök Isten, Krisztus a mi Urunk által, mert Ő általa vezeted az igazság megismerésére népedet, és azt akartad, hogy az egy hit és az egy keresztség az Ő  titokzatos testévé tegyen minket. Te Krisztus által árasztottad ki minden népre a szentlelket, ki ajándékainak sokféleségében csodálatosan működik és megvalósítja az egységet, fogadott fiaidban lakozik, betölti és kormányozza az egyházat. Ezért mi is az angyalok kórusához társulunk, dicsőítünk Téged és újongva mondjuk: Szent vagy, szent vagy mindenség Ura Istene, dicsőséged betölti a mennyet és a földet, áldott ki az Úr nevében jön, hozsanna a magasságban.

——————————————————————————————–

Őexcellenciája Dr. Habsburg Ottó látogatása alkalmával mondott beszéd

Kor. 3, 17 „Az Úr pedig a lélek, és ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság! Prédikátor: 9,9 – „egyed vigaszsággal a te kenyeredet, és igyad jósszívvel a te borodat, mert immár kedvesek Istennek a te cselekedeteid”!

János az evangélista az mondja: Az Isten lélek, és akik őt imádják szükség, hogy lélekben és igazságban imádják! Pál apostol meg ezt: ”Az Úr pedig a lélek, és ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság”. Mindez a Világlélek.

Dávid Ferenc az egyetlen magyar alapítású vallás, az unitárius vallás megálmodója, hagyta, hogy az Úrnak lelke az isteni erő, a jóra való segedelem főleg az igazságnak lelke, teljesen betöltse az ő lelkét. Mert ő már akkor tudta, hogy ahol az Úrnak lelke ott a szabadság! És ezzel nem mondtam semmi újat, ugyanis az Úr lelkének valós jelenléte szabadságot szül. Ez nem más, mint a kauzalitás törvénye, axióma, vagy sarkigazság, ugyanis itt egy magától érthetődő dolog történt. Ahogy a hatalom fegyvere és a fejedelem támogatása mellé egyházalapító püspökünk mellé szegődött, azt nem saját érdekei érvényesítésére használta fel, hanem azonnal kimondta a vallásszabadságot.

Mindez Tordán, 1568. Január 6-13 napjain történt, gondolom a törvény szövege mindenki előtt ismert. Erre a törvényre azért vagyok büszke, mert szerintem e törvény nem más, mint magának a vallásnak a Magna Chartája, mely Erdélyben született meg és ezért megérdemli, hogy úgy emlékezzünk meg róla, mint a sokra hívatott magyar és unitárius történelem arany dátumáról, és az még jobb lenne, ha az arra illetékesek az Európa Unió Parlamentjében, büszkén terjesztenék e törvény nagyszerűségét.

„És végül, nagyon jó lenne, ha végre, beleivódna a magyar nemzet és a világ köztudatába, hogy létezik egy olyan fogalom - a türelem – amely e törvénnyel együtt született meg, amikor máglyán égették meg az „eretnekeket” (pl.Genfben Szervét Mihály spanyol reformátort, akinek halála 450-ik évfordulóján emlék-táblát helyeztünk el a Pestszentlőrinci, Szervét Mihály téren található unitárius templomunkban). Amikor Franciaországban ezer számra mészárolták le a hugenottákat, a kor francia protestánsait (Párizs 1572 aug. Szent Bertalan éj). Amikor Alva ezredes, ezrével gyilkoltatta le a Németalföldi protestánsokat, amikor Angliában a törvény kimondása után negyven évvel is máglyán égették meg a szentháromságtagadókat. És, ami a legszembetűnőbb az nem más, mint az, hogy ebben az időben Erdély fejedelme, Magyarország királya, János Zsigmond, aki a törvényt aláírásával szentesítette alig volt 28 éves”.

És érdekes módón e törvény kimondása, a vigaszság és derű, a jókedv és a játék természetes megnyilatkozásának időszakában, a farsangban mondatott ki, mely időszakra a prédikátor ezekkel a nagyszerű szavakkal hívta fel az emberiség figyelmét, hogy egye mindenki vigaszsággal az ő kenyerét, és igya jókedvvel az ő borát, mert kedvesek lettek isten előtt az emberek cselekedetei. Talán ennek köszönhető, hogy mi unitáriusok több mint 300 éven át felemelt fejjel, mosolyogva és vidáman tűrtük el magyar, de másvallású testvéreink üldözését és megaláztatását, a rekatolizációt és ellenreformációt, majd egy rövid, ugyanakkor nagyon gazdag lelki és felfelé ívelő, egyházunkat építő és gazdagító élet után, az elmúlt negyven év megalázóan agymosó gyakorlatát, így jutva el a mai szekularizált világba, melyben ismét meg kell küzdenünk, egy tollvonással eltulajdonított vagyonunkért, ingatlanjainkért, melyeket sajnos mindmáig visszaszerezni nem tudunk! Kár lenne azonban ez irányba elmenni, ezért javaslom, hogy „dum spiro-spero”, amíg élünk remélünk címszó alatt, elmélkedésünk folytatása gyanánt térjünk át ez év s e hónap aktualitására! A teremtő Isten, mivel a Világ megalkotásában örömét lelte, természetszerűleg beleépítette az öröm és derű lelkét nagy Opusába. A Világ tehát jókedvvel, és vidámsággal teremtetett, jókedvre és vidámságra. A teremtmény alapeleme azonos a teremtőjével. Vajon az ember lehet kivétel e törvényszerűség alól? Nem testvéreim, mert az ember mindenestől a természet fia, lelke által Isten gyermeke, így nem csak arra hívatott, hogy az isteni örömöt csupán ösztönösen élje, hanem legyen annak élvezője, és megtestesítője.

Bár a keresztény Ó és Középkor igen sajnálatosan, az aszkézist és az ezzel járó fájdalmas, szenvedőleges életformát tette ideáljává és egyben kötelezővé az ember számára, mégis méltányolnia kellett az ember öröm, derű és vidámságvágyát, s a régi pogány Saturnália ünnepét átvéve, beiktatta az egyházi évbe a FARSANGOT, a Vízkereszt és Hamvazó-szerda közötti pár hetet, így kötve végre kompromisszumot az egyház, örvendezni és vigadni szándékozó híveivel.

Tudom, és tudjuk, hogy sokan vannak, akik megkérdőjelezik ma is a Farsang létjogosultságát az egyházi évben, de e kétkedőknek semmi esetre sincs igazuk, ugyanis a vallásos hit az egész életet felöleli, így a vidámságot és az örömöket is. E gondolatot támasztja alá nagyon eklatánsan Pál apostol, aki a Tessalonikabelieknek ezt írja: „mindenkor örüljetek, szüntelen imádkozzatok”. De mi lett ezekkel a szokásokkal, hova is lettek? Ma már mondhatnám így is: régi farsang, -régi böjt, vagy így: -régi világ elmúlt szokásai! Nézzünk ezek közül egy néhányat:

Kezdeném a farsang farkával, mert az a leggazdagabb! A farsang utolsó csütörtökje az un. kövércsütörtök, amikor nagy sütés-főzés, szomszédolás járja. Szombaton tetőfokára hág a farsangolás, mégpedig annak a korsó bórnak a kiásásával, melyet az előző év legényavatásakor ástak el a kocsma pincéjébe. Vasárnap a rokonok felkeresik egymást, sőt a közeli falvakból is érkeznek a lógósok, azaz a háló vendégek. A farsangi lakoma egyik kiemelkedő eseménye a kanok ivója vasárnap, és az asszonyoké hétfőn, amit természetesen zárt ajtók mögött tartottak a helybeli kocsmában. A farsangfarki napokon el kell takarítani a karácsonykor levágott hízót az utolsó falásig, majd megkezdődik a farsangot búcsúztató bál, a lármás táncos mulatság, amikor az asszonyok azért ugranak táncközben magasra, hogy akkorát nőjön a kenderjük. Lehetne napestig sorolni a népszokásokat, melyek valamikor lélekkel töltötték ki az emberek egy éven át tartó nehéz életét. Tették az emberek mindezt, mert tudták, hogy milyen szigorú az egyházi böjt, miközben jött a rengeteg tavaszi munka, és ők alig várták a húsvéti bárány megérkezését. Voltak a farsangnak is túl-kapásai, na de minek nincsenek?

Mai világunkban, mint annyi minden, összekeveredett a farsang a böjttel, ezért örökké van farsangunk, és bármikor lehet böjtünk, s így tulajdonképpen nincs igazán se farsangunk, se böjtünk. Igazi Ady-fiak lettünk, akik aprópénzre váltottuk a farsang és a böjt igazi aranyát, és vele együtt mi is elsírhatjuk: „Én a szívemet szétszakítottam, ahány darabja, annyi felé van, Pár darab jutott mindenkinek, és nem jutott az egész senkinek”…

De ha sajnos mindez így van, akkor e farsangi időszakban jó lenne tisztázni helyzetünket!

Jókedvű Istenünk vidámságra és örömre hívott el. Tudd hát testvérem, hogy nem kell elkomorodj, amikor belépsz a templomba, és nem kell elszomorodj, ha Isten nevét veszed a szádra imádság közben. A társadalomban pedig, egyed vigassággal a te kenyeredet, és igyad jókedvvel a te borodat, mert Isten a végből adta a kenyeret és a bort, hogy azokat mértékletességgel fogyasztva, erős és egészséges legyen a te tested, ugyanis ezt már az ókori gondolkodó is tudta, hogy „mens sana, in corpore sano”, vagyis ép testben ép lélek! Téved hát az-az ember, aki azt hiszi, hogy Isten előtt értékesebbé válik, ha megtartóztatja magát az egészséges étkezéstől, minthogy az is téved, aki azt hiszi, hogy a bornemisszaság erény!

Textusunk azt is megmondja, hogy ki és mikor eheti vigaszsággal az ő kenyerét, és mikor ihatja jókedvvel az ő borát, azaz kié, és milyen áron lehet az emberé az élet farsangi ajándéka? Akkor, ha kedvesek Isten előtt a te cselekedeteid!

Itt van a lényeg, kedves testvéreim, ugyanis ha cselekedeteid nem kedvesek Isten előtt, akkor jajonghatsz Te is a Zsoltáríróval: „Könnyhullatás volt kenyerem, éjjel és nappal, amikor azt kérdezték tőlem, hol van a Te Istened”?

Természetesen van zsiványmulatság, és van Bacchanália, de mi már tudjuk a költővel, hogy. „jobban esik a munkásnak a munkán szerzett barna kenyér, mint kalács a tétlennek, bármily puha bármily fehér”.

Hát csupán ennyit szerettem volna elmondani e farsangi istentiszteleten annak reményében, hogy kedvesek már Isten előtt a mi cselekedeteink, amikor a legnagyobb tisztelettel és szeretettel üdvözlöm a szószék magasságából, Dr. Habsburg Ottó excellenciás urat, a PÁNEURÓPA UNIÓ elnökét, aki megtisztelte szerény hajlékunkat jelenlétével, és mindazokat, akik lehetővé tették e találkozást, mely találkozás remélem emlékezetes, marad a jelenlevők lelkében és egész egyházunkban, ahova bízom benne, hogy a mai napnak történése arany betűkkel fog beíródni. Kívánom excellenciás uram, hogy érezze továbbra is jól magát körünkben, legyen igazi farsangja, további élete jókedvű, vidám, és örömmel teli, amit nem csupán Önnek, hanem minden jelenlevőnek szívemből kívánok! Ámen!

Köszöntések:

Parádi Gyula, plébános úr:

Megköszönöm azt, hogy megemlíthettem azt az élményt amikor  sok magyar fiatalt nagyon tiszteletre méltó pedagógusok elhozták Esztergomba fiaikat, és kérték:  tessék magyarázni!. Ne kiokosító magyarázattal, hanem lássanak és akkor volt alkalom, hogy azt a kelyhet is kezükbe adtam, magyar fiataloknak, amelyet IV. Károly király őfelsége és Zita királynő adományoztak az Esztergomi prímásnak, hogy bemutassa a szentmise áldozatot.  Ez egy szecessziós alkotás. Nagyon szép! Négy talpa van és ezért a sarkalatos erényeknek a szimbolumának tekintem: prudencia, justitia, fortitudo, temperancia … a belső fegyelem, amely kell hogy sugározzon fiataljaink felé. Megköszönöm, hogy ezt elmondhattam. A másik, szinte gyermeki áhítattal simogattam meg azt a két párnát, amelyen édesapja s édesanyja térdeltek. Amikor egy édesapjának e nemzetnek az üdvösségét vállalta magára. Istentől kapott tekintély és hatalom, mennyire hiányzik. Nincs hova fellebbeznünk, aki a maga igazságosságával, és szeretetével bátorítana minket. Ezt köszönjük, hogy eljött közénk és az a bátorítás, amelyet mindig fiatalos lelke, melyet a bencés atyáktól kapott. Ha az ember fellapozza az Új idők régi magazinját, a kicsiny kis gyermektől végig olyan odaadással néztük később is és fellapozzuk azt is, hogy az a mindig Isten gyermekének a mosolya és bizalmas reménye, amelyet most elhozott közénk. Ezt köszönjük. Isten hozta!

Sepsi Kovács Éva gondnokasszony:

Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntjük Őexcellenciáját, Dr. Habsburg Ottót a Pán Európa Unió  elnökét és én, mint Pán Európa Uniós tag külön örülök, hogy újra találkozhatom őexcellenciájával és az egyházam nevében is szeretném megköszönni, hogy eljött ebbe a kis otthonunkba. Énnekem is van egy rövid történetem: a Habsburg Ottó családnak egy családi ereklyét tartok mindig közel a szívemhez, két fényképet, amit Szalay Erzsébettől kaptam  és nagy örömmel és mindig meleg szívvel tartom közel hozzám.  És köszönöm, hogy eljött hozzánk, a mi kis otthonunkba, Erdélyországba.

Mikó István, főgondnok:

Excellenciás Uram a Magyarországi Unitárius Egyház nevében engedje meg, hogy mély tisztelettel köszöntsem és különös örömömre szolgál, hogy az időpont közel esik ahhoz, amiről a püspök úr is említést tett a prédikációjában, nevezetesen január hatodikához, amikor ezelőtt 436 évvel Tordán kimondták a vallásszabadságot. Ennek alapján Erdélyben a vallás gyakorlása az unitáriusok részére is és minden más hitfelekezetnek szabaddá vált, amit azután megerősítettek 1606-ban a bécsi békében Mátyás főhercegnek az aláírásával, ami azután most már magyar királyság területén is egyértelművé tette a vallásszabadságot. És hogy még egy dátumot említsek, 1848-ban Ferdinánd által kiadott törvény az unitárius vallást bevett vallássá nyilvánította.  Ez a három dátum után következett ide s tova 150 évvel, hogy a Habsburg ház feje unitárius templomunkban megjelent és ez valóban számunkra egyházunk történetében, egy történelmi eseményként kerül  azt hiszem hosszú hosszú évtizedekig, évszázadokig is megemlékezésre.  Engedje meg, hogy egy néhány szót szoljak  erről a templomról is: Magyarországon gyakorlatilag az unitarizmus ( a nagy Magyarországon)  Erdélyben született és ott is erősödött meg. Az ellenreformáció után a mai Magyarország területén gyakorlatilag unitárius egyházközség kevés létezett, és igazában 1848 után kezdett megint fejlődésnek indulni.  Az első templomunk Budapesten a múlt század (1890) végén épült a Nagy Ignác utcában, azonban az unitáriusok nagyobb tömege a Trianoni békeszerződés után Erdélyből elmenekült, kitelepült és szükségessé vált egy második templom létrehozása, illetve az Erdélyből kitelepült fiataloknak valamilyen otthonnak a létesítése. Ekkor került sor arra, hogy az amerikai és angol unitáriusok, akiknél az unitarizmus is már a 17.századtól meghonosodott, segítségével megvásárolták elődeink ezt az épületet 1924-ben, és kialakították 1928-ban ezt a templomot. Ez lett a Misszió Ház, amely otthont adott a tanulni vágyó unitáriusoknak. Ez a története ennek a helynek, ennek a háznak és itt tudjuk köszönteni az excellenciás urat. Engedje meg még, hogy egy érdekes emléket fölelevenítsek: ezelőtt 100 évvel Gödöllőn Ferenc József császár egyik asztali beszélgetését megörökítette szárnysegédje, egy ezredes: Alberto Malgutti, és amikor a monarchiáról esett szó a császár a következőt mondotta: A monarchia nem mesterséges teremtmény, hanem egy organikus test, mely menekültek számára egy menedék, mindazon néptöredékeknek, amelyek szétszórva élnek Közép-Európában. Akik a saját forrásaikra támaszkodnak csak szánalmas sors vár rájuk és játékszerévé válnak hatalmas szomszédaiknak. Ez pontosan 100 évvel ezelőtt hangzott el. Most !, amikor a monarchiában abban az időben még 11 nemzet egyesült és most amikor itt állunk május elseje előtt, amikor az Európai Unióhoz csatlakozunk, talán más megfogalmazásban, nem ugyanezt mondhatjuk el az Európai Unióról?  Ezt szerettem volna előrebocsátani s azt hiszem - talán ha megengedi excellenciás uram - ez a bevezetője lesz annak a beszédének, amelyet az Európai Unióról fog mondani. Isten hozta még egyszer és mély tisztelettel üdvözlöm.

————————————————————————–

Patakfalvi Sámuel műgyűjtő és unitárius hívünk - a saját és a Bartók Béla Unitárius Egyházközség közös ajándékát - átadta Dr. Habsburg Ottó őexcellenciájának, a következő kísérő szavakkal:

“… Én csak arra kérném, hogy ne vigyen minket be az Európai Unióba; az Európai Uniót hozza ide nekünk, ez a lényeg, s amint olyan gazdasági helyzetbe jutunk, amit kérünk hogy támogasson a kapcsolataival, tapasztalataival, … akkor nem kell félnünk, hogy mi lesz a szebb jövővel és a szebb jövedelemmel…” “Olyan ajándékot szerettünk volna ajándékozni, amelyhez valamilyen kapcsolata legyen Habsburg Ottónak, és sikerült is találnunk egy olyan plakettet, amelyik Habsburg Ottót ábrázolja 12 éves korában…”

Őexcellenciája Dr. Habsburg Ottó látogatása

Kor. 3, 17. „Az Úr pedig a lélek, és ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság! II. Prédikátor: 9,9 – „egyed vigaszsággal a te kenyeredet, és igyad jósszívvel a te borodat, mert immár kedvesek Istennek a te cselekedeteid”!
János az evangélista az mondja: Az Isten lélek, és akik őt imádják szükség, hogy lélekben és igazságban imádják!

Pál apostol meg ezt: ”Az Úr pedig a lélek, és ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság”. Mindez a Világlélek.

Dávid Ferenc az egyetlen magyar alapítású vallás, az unitárius vallás megálmodója, hagyta, hogy az Úrnak lelke az isteni erő, a jóra való segedelem főleg az igazságnak lelke, teljesen betöltse az ő lelkét. Mert ő már akkor tudta, hogy ahol az Úrnak lelke ott a szabadság! És ezzel nem mondtam semmi újat, ugyanis az Úr lelkének valós jelenléte szabadságot szül.

Ez nem más, mint a kauzalitás törvénye, axióma, vagy sarkigazság, ugyanis itt egy magától érthetődő dolog történt. Ahogy a hatalom fegyvere és a fejedelem támogatása mellé egyházalapító püspökünk mellé szegődött, azt nem saját érdekei érvényesítésére használta fel, hanem azonnal kimondta a vallásszabadságot.

Mindez Tordán, 1568. Január 6-13 napjain történt, gondolom a törvény szövege mindenki előtt ismert.

Erre a törvényre azért vagyok büszke, mert szerintem e törvény nem más, mint magának a vallásnak a Magna Chartája, mely Erdélyben született meg és ezért megérdemli, hogy úgy emlékezzünk meg róla, mint a sokra hívatott magyar és unitárius történelem arany dátumáról, és az még jobb lenne, ha az arra illetékesek az Európa Unió Parlamentjében, büszkén terjesztenék e törvény nagyszerűségét.

„És végül, nagyon jó lenne, ha végre, beleivódna a magyar nemzet és a világ köztudatába, hogy létezik egy olyan fogalom - a türelem – amely e törvénnyel együtt született meg, amikor máglyán égették meg az „eretnekeket” (pl.Genfben Szervét Mihály spanyol reformátort, akinek halála 450-ik évfordulóján emlék-táblát helyeztünk el a Pestszentlőrinci, Szervét Mihály téren található unitárius templomunkban). Amikor Franciaországban ezer számra mészárolták le a hugenottákat, a kor francia protestánsait (Párizs 1572 aug. Szent Bertalan éj). Amikor Alva ezredes, ezrével gyilkoltatta le a Németalföldi protestánsokat, amikor Angliában a törvény kimondása után negyven évvel is máglyán égették meg a szentháromságtagadókat. És, ami a legszembetűnőbb az nem más, mint az, hogy ebben az időben Erdély fejedelme, Magyarország királya, János Zsigmond, aki a törvényt aláírásával szentesítette alig volt 28 éves”.

És érdekes módón e törvény kimondása, a vigaszság és derű, a jókedv és a játék természetes megnyilatkozásának időszakában, a farsangban mondatott ki, mely időszakra a prédikátor ezekkel a nagyszerű szavakkal hívta fel az emberiség figyelmét, hogy egye mindenki vigaszsággal az ő kenyerét, és igya jókedvvel az ő borát, mert kedvesek lettek isten előtt az emberek cselekedetei. Talán ennek köszönhető, hogy mi unitáriusok több mint 300 éven át felemelt fejjel, mosolyogva és vidáman tűrtük el magyar, de másvallású testvéreink üldözését és megaláztatását, a rekatolizá-ciót és ellenreformációt, majd egy rövid, ugyanakkor nagyon gazdag lelki és felfelé ívelő, egyházunkat építő és gazdagító élet után, az elmúlt negyven év megalázóan agymosó gyakorlatát, így jutva el a mai szekularizált világba, melyben ismét meg kell küzdenünk, egy tollvonással eltulajdonított vagyonunkért, ingatlanjainkért, melyeket sajnos mindmáig visszaszerezni nem tudunk! Kár lenne azonban ez irányba elmenni, ezért javaslom, hogy „dum spiro-spero”, amíg élünk remélünk címszó alatt, elmélkedésünk folytatása gyanánt térjünk át ez év s e hónap aktualitására! A teremtő Isten, mivel a Világ megalkotásában örömét lelte, ter-mészetszerűleg beleépítette az öröm és derű lelkét nagy Opusába. A Világ tehát jókedvvel, és vidámsággal teremtetett, jókedvre és vidámságra. A teremtmény alapeleme azonos a teremtőjével. Vajon az ember lehet kivétel e törvényszerűség alól? Nem testvéreim, mert az ember mindenestől a természet fia, lelke által Isten gyermeke, így nem csak arra hívatott, hogy az isteni örömöt csupán ösztönösen élje, hanem legyen annak élvezője, és megtestesítője.

Bár a keresztény Ó és Középkor igen sajnálatosan, az aszkézist és az ezzel járó fájdalmas, szenvedőleges életformát tette ideáljává és egyben kötelezővé az ember számára, mégis méltányolnia kellett az ember öröm, derű és vidámságvágyát, s a régi pogány Saturnália ünnepét átvéve, beiktatta az egyházi évbe a FARSANGOT, a Vízkereszt és Hamvazó-szerda közötti pár hetet, így kötve végre kompromisszumot az egyház, örvendezni és vigadni szándékozó híveivel.

Tudom, és tudjuk, hogy sokan vannak, akik megkérdőjelezik ma is a Farsang létjogosultságát az egyházi évben, de e kétkedőknek semmi esetre sincs igazuk, ugyanis a vallásos hit az egész életet felöleli, így a vidámságot és az örömöket is. E gondolatot támasztja alá nagyon eklatánsan Pál apostol, aki a Tessalonika-belieknek ezt írja: „mindenkor örüljetek, szüntelen imádkozzatok”. De mi lett ezekkel a szokásokkal, hova is lettek? Ma már mondhatnám így is: régi farsang, -régi böjt, vagy így: -régi világ elmúlt szokásai! Nézzünk ezek közül egy néhányat:

Kezdeném a farsang farkával, mert az a leggazdagabb! A farsang utolsó csütörtökje az un. kövércsütörtök, amikor nagy sütés-fő-zés, szomszédolás járja. Szombaton tetőfokára hág a farsangolás, mégpedig annak a korsó bórnak a kiásásával, melyet az előző év legényavatásakor ástak el a kocsma pincéjébe. Vasárnap a rokonok felkeresik egymást, sőt a közeli falvakból is érkeznek a lógósok, azaz a háló vendégek. A farsangi lakoma egyik kiemelkedő eseménye a kanok ivója vasárnap, és az asszonyoké hétfőn,

amit természetesen zárt ajtók mögött tartottak a helybeli kocsmában. A farsangfarki napokon el kell takarítani a karácsonykor levágott hízót az utolsó falásig, majd megkezdődik a farsangot búcsúztató bál, a lármás táncos mulatság, amikor az asszonyok azért ugranak táncközben magasra, hogy akkorát nőjön a kenderjük. Lehetne napestig sorolni a népszokásokat, melyek valamikor lélekkel töltötték ki az emberek egy éven át tartó nehéz életét. Tették az emberek mindezt, mert tudták, hogy milyen szigorú az egyházi böjt, miközben jött a rengeteg tavaszi munka, és ők alig várták a húsvéti bárány megérkezését. Voltak a farsangnak is túl-kapásai, na de minek nincsenek?

Mai világunkban, mint annyi minden, összekeveredett a farsang a böjttel, ezért örökké van farsangunk, és bármikor lehet böjtünk, s így tulajdonképpen nincs igazán se farsangunk, se böjtünk. Igazi Ady-fiak lettünk, akik aprópénzre váltottuk a farsang és a böjt igazi aranyát, és vele együtt mi is elsírhatjuk: „Én a szívemet szétszakítottam, ahány darabja, annyi felé van, Pár darab jutott mindenkinek, és nem jutott az egész senkinek”…

De ha sajnos mindez így van, akkor e farsangi időszakban jó lenne tisztázni helyzetünket!

Jókedvű Istenünk vidámságra és örömre hívott el. Tudd hát testvérem, hogy nem kell elkomorodj, amikor belépsz a templomba, és nem kell elszomorodj, ha Isten nevét veszed a szádra imádság közben. A társadalomban pedig, egyed vigassággal a te kenyeredet, és igyad jókedvvel a te borodat, mert Isten a végből adta a kenyeret és a bort, hogy azokat mértékletességgel fogyasztva, erős és egészséges legyen a te tested, ugyanis ezt már az ókori gondolkodó is tudta, hogy „mens sana, in corpore sano”, vagyis ép testben ép lélek! Téved hát az-az ember, aki azt hiszi, hogy Isten előtt értékesebbé válik, ha megtartóztatja magát az egészséges étkezéstől, minthogy az is téved, aki azt hiszi, hogy a bornemisszaság erény!

Textusunk azt is megmondja, hogy ki és mikor eheti vigaszsággal az ő kenyerét, és mikor ihatja jókedvvel az ő borát, azaz kié, és milyen áron lehet az emberé az élet farsangi ajándéka? Akkor, ha kedvesek Isten előtt a te cselekedeteid!

Itt van a lényeg, kedves testvéreim, ugyanis ha cselekedeteid nem kedvesek Isten előtt, akkor jajonghatsz Te is a Zsoltáríróval: „Könnyhullatás volt kenyerem, éjjel és nappal, amikor azt kérdezték tőlem, hol van a Te Istened”?

Természetesen van zsiványmulatság, és van Bacchanália, de mi már tudjuk a költővel, hogy. „jobban esik a munkásnak a munkán szerzett barna kenyér, mint kalács a tétlennek, bármily puha bármily fehér”.

Hát csupán ennyit szerettem volna elmondani e farsangi istentiszteleten annak reményében, hogy kedvesek már Isten előtt a mi cselekedeteink, amikor a legnagyobb tisztelettel és szeretettel üdvözlöm a szószék magasságából, Dr. Habsburg Ottó excellenciás urat, a PÁNEURÓPA UNIÓ elnökét, aki megtisztelte szerény hajlékunkat jelenlétével, és mindazokat, akik lehetővé tették e találkozást, mely találkozás remélem emlékezetes, marad a jelenlevők lelkében és egész egyházunkban, ahova bízom benne, hogy a mai napnak történése arany betűkkel fog beíródni. Kívánom excellenciás uram, hogy érezze továbbra is jól magát körünkben, legyen igazi farsangja, további élete jókedvű, vidám, és örömmel teli, amit nem csupán Önnek, hanem minden jelenlevőnek szívemből kívánok! Ámen!

1. Téli népszokások

1.1. Téli asszonyi ünnepek
Amikor a mezőgazdasági munka befejeződött, az asszonyok munkaidejüknek jelentős részét fonással töltötték. November második felében kezdődött a fonás, és gyakran farsangig tartott. Tilos volt azonban fonni az egyházi és népi ünnepeken, jeles napokon, így Borbála, Luca napján, Karácsony két napján. A fonóban beszélgetés, énekszó, játék mellett jobban ment a munka, és ez volt a társas összejöveteleknek, a népköltészet megszólaltatásának, a népdaléneklésnek egyik fő alkalma. A magyar szerelmi líra jelentős része is a fonókhoz kapcsolódott, a maskarázás, alakoskodás természetes “színpada” is a fonó volt.
November-december hónapban egy sor, női munkatilalommal kapcsolatos jeles napot is találunk, s ilyenkor szokták a lányok találgatni, ki lesz a férjük. András-napon a lányok böjtöltek, csak három szem búzát ettek, három csepp vizet ittak, s akkor megálmodták, hogy ki lesz a férjük. Hasonló jósló szokások fűződtek Katalin, Borbála és Luca napjához is.

1.2. Luca napja (december 13)
A decemberi asszonyi ünnepek közül hazánkban legjelentősebb Luca napja. Lányoknak, asszonyoknak tilos ilyenkor dolgozniuk. Számos történet szól arról, hogyan büntette meg Luca azokat, akik szőni, fonni, varrni, mosni mertek az ő ünnepén. Luca büntetésből a fonó asszonyhoz hajítja az orsót, kóccá változtatja a fonalat, bevarrja a tyúkok tojókáját.
Luca napján alakoskodni is szoktak. A Luca-alakoskodó fehér leplet hord, arca elé vagy fejére szitát tesz. Ellenőrzi a fiatalokat, a lustákat megszégyeníti.
Luca napján kezdik készíteni a Luca székét, amelynek segítségével Karácsony böjtjén felismerik a boszorkányokat. Alig van olyan falu, ahol nem ismernék a Luca székéről szóló babonás történeteket. A lucaszéken készítője minden nap dolgozik valamit, úgy, hogy éppen Karácsony estéjére készüljön el. Akkor elmegy az éjféli misére, és ott megismeri a falu boszorkányait, mert ilyenkor szarvat hordanak. Utána azonban menekül haza, különben széttépnék a boszorkányok. Legjobb, ha mákot szór el az úton, mert a boszorkányok kötelesek a mákot felszedni, s így a történet hőse megmenekül a bosszújuktól.
Az ország nyugati részében Luca-nap hajnalán “kotyolni” járnak a kisfiúk. Szalmát vagy fadarabot visznek magukkal (legjobb, ha ezeket valahol elcsenik), s arra térdelve mondják el köszöntőjüket. Utána kukoricával vagy vízzel öntik le őket a háziak, ők pedig a szalmával, fával “megvarázsolják” a tyúkokat, hogy egész évben jól tojjanak. A köszöntőt mondó gyerekek ezután ajándékokat kapnak.
Akár tavasszal, György napján, Lucakor is szabadon garázdálkodnak a gonoszok.

1.3. Karácsony
A karácsonyfa-állítás szokása a XIX. század negyvenes-ötvenes éveiben városon jelent meg először, Erdély néhány megyéjében még a háború alatt is újévkor, az “aranyos csikó” hozta a gyermekeknek az ajándékot.
A karácsonyi játékok legrégibb rétegét hazánkban is a latin nyelvű liturgikus játékok képviselik, amelyek a XI. századtól kezdve az istentisztelet részét képezték. A XVII-XVIII. században főként iskolások és laikus vallásos társaságok előadásairól szólnak a tudósítások. A XIX. századtól a betlehemezés két fő formáját ismerjük: az élő szereplőkkel (pásztorjáték) és a bábokkal előadott (bábtáncoltató) karácsonyi játékot. A jó-rossz, szegény-gazdag ellentét igen egyszerű, szemléletes formában mutatkozik meg a játékokban. A tréfát a pásztorok szolgáltatják, akik félreértik az angyal latin szavát. Tudatlanok, de jószívűek, és csekély javaikból szívesen adakoznak. A betlehemezést szintúgy, mint másféle színjátékos szokásokat adománykérő formulák zárják le.
A betlehemes játékok mellett ismerünk más, helyi elterjedésű paraszti misztériumokat és moralitásokat is. Ilyen volt pl. a Paradicsom-játék, amely Ádám-Éva napján a bűnbeesés történetét adta elő.
Főként katolikus vidékeken volt divat a karácsonyi asztal készítése (pl. Somogy megyében szénát borítottak az asztalra, és a sarkaira különböző tárgyakat: fésűt, kaszakövet, kést raktak, majd asztalkendővel letakarták).
Az ország sok részében karácsony böjtjén a csordás egy csomó vesszővel végigjárta azokat a házakat, ahol tehenet tartottak. A gazdaasszony annyi vesszőt húzott ki a csomóból, ahány tehén a háznál volt, és megcsapkodta a csordás lába szárát.

1.4. A regölés (december 26)
A regölés a télközépi, karácsonyi, újévi köszöntés Európában ismert szokásának magyar változata. Ilyenkor a gyermekek, legények vagy felnőtt férfiak házról-házra menve bőséget, boldogságot kívánnak a következő évre. Nyelvészeink szerint a regölés név finnugor eredetű, és etimológiailag összefügghet a régi magyarok sámánjainak eksztázisba esésével is.
A XVI-XVIII. században a vízkereszt utáni első hétfőt regelő hétfőnek nevezték. Heltai Gáspár a XVI. században a regelő hetet említi, mikor az emberek isznak, tobzódnak, s ez szerinte az ördög nagy ünnepe. Az utolsó két évszázadban a Dunántúlon és Erdélyben volt szokásos a regölés.
A Dunántúlon legények jártak láncos bottal és köcsögdudával felszerelve olyan házakhoz, ahol eladó lány volt, és elénekelték varázséneküket. Ennek egyik állandó motívuma a termékenységvarázslás: a gazdának és háza népének jó egészséget, vagyont kívántak. A második részben egy leányt regöltek össze egy legénnyel. E két állandó részt megelőzi a beköszöntő, melyben a regösök elmondják, hogy hosszú, fáradságos útról érkeztek. Néha megemlítik, hogy nem rablók, hanem István király szolgái. A bevezetőhöz tartozik a csodaszarvasról szóló részlet is.
A regölés első kutatója Sebestyén Gyula volt. Nem volt zeneértő - fonográffal vette fel az énekeket. Mások - főként Lajtha László - jegyezték le őket.

1.5. Hejgetés (dec.31 - Moldvai csángók)
A hejgetés célja az új esztendőben a gabona, a kenyér mágikus úton való biztosítása.
Résztvevői legények, akik elsősorban a lányos házakat keresik fel. A mondókát ostorok csattogása, harangszó, furulya, dob és a köcsögdudához hasonló “bika” hangja kísérte. A hejgetés a búza élettörténetét mondja el a mag elvetésétől a kenyér elkészültéig.

1.6. Névnapi köszöntés (december 26-27)
December 26-27-én köszöntik a magyar falvakban az Istvánokat és a Jánosokat. Tekintettel arra, hogy e két férfinév igen népszerű hazánkban, az István- és János-napi köszöntés a karácsonyi ünnepi ciklus fontos része: baráti ünneplő alkalom, mikor az ismerősök meglátogatják egymást, és munkaszüneti nap lévén, a terített asztal mellett elszórakoznak.

1.7. Aprószentek napja (december 28)
Sok helyen vesszőből font korbáccsal megcsapkodják a lányokat, hogy egészségesek, szépek legyenek.
A korbácsolás Győr-Sopron megyében a legényavatással kapcsolódik össze. A legények végiglátogatják a lányos házakat, és szép, régies dallamú ének kíséretében korbácsolják a háznépet. A lányok szalagot kötnek a korbácsra, az édesanyák pedig előre becsomagolt húsdarabokat adnak át a csoportnak. A legények ezután visszatérnek a kocsmába, s a szabadban felállított tűzhelyen megfőzik az összegyűjtött húst. Ezt fogyasztják el a közös vacsorán, ahol a legények avatása történik. Ezen az ünnepségen csak férfiak vehetnek részt.
Az avatás maga hosszú beszéd kíséretében történik, amely összekapcsolja a betlehemi gyermekgyilkosság történetét a legényavatás tényével. A beszéd végén a keresztapák leöntik a legényt egy pohár borral, utána kiadós ivás következik, majd az újdonsült legényeket elviszik látogatóba egy-egy lányos házhoz. A kislányok és az édesanyák elnéző mosollyal segítik át a kótyagos legényeket a nehéz viziten, s ezzel be is zárul életüknek ez az ünnepélyes fordulója.

1.8. Újév napja (január 1)
A télközépre eső, karácsonyi, újévi évkezdés a napév szerinti időszámítással együtt honosodott meg Európában, s a római birodalomból sugárzott szét. Az egységes január elsejei évkezdést azonban sok nép csak az utolsó évszázadokban fogadta el, hazánkban is csak néhány évszázad óta kezdődik ezen a napon az év.
Feltételezhetjük, hogy a honfoglaló magyaroknál az évkezdés őszre vagy tavaszra eshetett. A nomadizáló pásztornépeknél a két időpont jelentőségét növelte a nyári legelőkre vonulás és az őszi, téli legelőkre, szállásra való visszavonulás gyakorlata. Ennek a régi, tavaszi-őszi évfordulónak emléke az őszi és tavaszi pásztorünnepekben maradt fenn, ezek azonban egy évezred alatt más jelleget öltöttek, “európai” ünnepekké váltak.
Az évkezdő újévi szokások főként abból a hitből nőttek ki, hogy a kezdő periódusokban végzett cselekmények analógiás úton maguk után vonják e cselekmények későbbi megismétlődését, ezért az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeztek csupa kellemes dolgot cselekedni. Közismert szokás az is, hogy az óévtől hatalmas lárma, zaj, kolompolás közepette búcsúznak el. E zajkeltés ősi oka sokféle lehetett: a gonosz hatalmak, az óév kiűzése, vagy csak az általános ünnepi féktelenség.
A jósló szokások közé tartozik a hagymakalendárium készítés (12 gerezd fokhagymába sót tesznek; amelyik gerezd reggelre nedves lesz, az annak megfelelő hónapban sok eső vagy hó fog esni), a szilveszteri ólomöntés (a frissen öntött ólom formájából jósolnak), a gombócfőzés (a lányok papírszeletekre férfineveket írnak, ezeket gombócokba dugva vízbe dobják; amelyiket először dobja fel a víz, az lesz a leány jövendő férjének a neve).

1.9. Vízkereszt (január 6)
Már a XV. században jellegzetes magyar szokás volt a papság vízkereszt napi ala-mizsnagyűjtése. Ezen a napon volt a házszentelés, és ilyenkor írták fel a három napkeleti király nevének kezdőbetűjét az ajtóra.
A XVI. század óta dokumentált szokás a csillagozás és a csillagének éneklése. Egyes vidékeken a mai napig is járnak gyermekek a kirúgható csillaggal háromkirályok képében köszönteni.

1.10. Farsang (Vízkereszt - Hamvazószerda)
A farsangi ünnepkör legfeltűnőbb mozzanata a jelmezes-álarcos alakoskodás. A XV. század óta szólnak az adatok a férfi-női ruhacseréről, álarcviselésről, az állatalakoskodások különböző formáiról. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban. A XVI. századtól említik Cibere és Konc, vagyis a Böjti Ételek és a Húsételek tréfás küzdelmét is.
Napjaink leglátványosabb farsangi alakoskodása a Mohácson lakó délszlávok csoportos busójárása. E busók fából faragott álarcokban jelennek meg, mozgásuk, viselkedésük rituálisan meg van szabva. A busóálarcot eredetileg csak a felnőtt sokác férfiaknak volt szabad felölteniük, a legények másfajta álarcot viseltek.
Az farsangi alakoskodók általában kis párbeszédes jeleneteket is előadnak, ilyenkor kerül színre a tréfás halottasjáték vagy lakodalom is. A farsangi lakodalmas játékok közül leglátványosabb a nyugatdunántúli rönkhúzással összekötött mókaházasság. A kidöntött fát húzták végig az úton a leányokból, legényekből álló párok. A menet közben bohókás esküvő játszódott le. A rönkhúzást olyankor rendezték meg, mikor a községben abban az évben nem volt lakodalom.
Régebben az ország sok részén szokás volt húshagyókedden a pártában maradt leányokkal tuskót húzatni.
Szokásos volt a farsang idején a lányok, asszonyok külön farsangolása is.
A farsang gondolatköre elsősorban a házasság témája körül forgott. Azokat a lányokat, akik pártában maradtak, farsang végén szokás volt kicsúfolni. Szatmárban pl. kongóztak: húshagyókedden a pártában maradt lányok ablaka alatt pléhdarabokat ütögettek a fiúk.
Zoborvidéken a farsang utolsó előtti vasárnapját Talalaj-vasárnapnak (talalaj-vasárnapi énekek), míg farsang vasárnapját Sardó-vasárnapnak nevezték (sardózás).

1.11. Balázsjárás, Gergelyjárás (február 3, március 12)
Balázs-napi szokás a balázsolás (Balázs püspök ünnepe): a torokfájósokat parázsra vetett alma héjával megfüstölik, hogy ezzel a fájdalmat, betegséget okozó gonoszt elűzzék.
Balázs (a diákok patrónusa) és Gergely (I. Gregorianus pápa) napja volt az iskolások ünnepe. Ilyenkor a diákok házról házra járva jelmezesen vonultak fel, adományokat gyűjtöttek az iskolának és új diákokat toboroztak.

2. Tavaszi népszokások

2.1. Virágvasárnap
A Biblia elmondja, hogy Jézust utolsó útja Jeruzsálembe vezette. A nép örömujjongása közt vonult be a városba, pálmaágakat, virágokat hintettek a lába elé. Innen a virágvasárnap elnevezés.
Hazánkban virágvasárnapi szokás volt a kiszehajtás. Néhány palóc faluban még az 1950-es években élt a szokás. Lényege: egy női ruhába öltöztetett szalmabábut körülhordtak, majd elpusztították, vízbe dobták, vagy elégették. Szomszédaink ezt a bábut egyaránt tekinthették a halál vagy a tél megszemélyesítésének. Hazánkban szintén mágikus rítusnak tartották a kiszehajtást, a hozzá fűződő ének azonban inkább tréfás jellegű, s arra utal, hogy vége a böjtnek, kiviszik a böjti ételeket, és behozzák újra a zsíros ételeket, a sonkát: “Haj, ki kisze, haj! Jöjj be, sódar, jöjj!”.
A Nyitra-vidéki magyar falvakban a kisze hajtása után következett a villőzés. A leányok feldíszített fűzfaágakkal jártak házról házra, itt tehát a szokás közvetetten a tél kivitelére, a tavasz behozatalára is utalt.

2.2. Húsvét
Húsvét két legnépszerűbb szokása az öntözés és a tojásfestés. Mindkét szokást falu és város a mai napig gyakorolja, népszerűségük nem látszik csökkeni. A különbség az, hogy míg régen a kútból húzott vízzel öntötték le a leányokat, ma már falun is szagos vízzel locsolnak. A locsolás helyett néhány észak- és nyugat-magyarországi faluban húsvétkor vesszőzést találunk. A locsolás és a vesszőzés egyaránt a jelképes termékenyítést és a rituális megtisztítást célozza.
Régi szokás a tojásfestés és a tojásokkal kapcsolatos játék. A tojásfestés az asszonyok, lányok dolga. Legegyszerűbb módja, hogy a tojás felületét levéllel burkolják be, s úgy teszik a festékbe; utána a csipkézett levél helye világos színű marad. Régebben házi festékanyagokat használtak: hagymalevél, zöld dióhéj főzetét, vadkörte- vagy vadalma héját, gubacsot stb. A tojások “írásának” legismertebb módja az, hogy viaszt olvasztanak meg, s a folyékony viasszal a tojás héjára írják a kívánt mintákat. Ha a viasz megaludt, a tojást a festékbe teszik. A színes tojásról a viaszt letörlik, s a helye sárgásfehér marad. Ezt esetleg másfajta színnel színezik. Karcolással készülnek a vakart vagy kotort tojások; a díszítőmotívumokat éles szerszámmal kotorják a tojásra. Még nagyobb ügyességet kíván a patkolt tojások készítése.
Húsvéti szokás volt Erdélyben a kakaslövés is. Régen élő kakasra lövöldöztek régies íjjal és nyilvesszővel, újabban már csak festett céltáblára. A célba lövést tréfás rigmus kíséri. Először perbe fogják a kakast, majd elmondják a kakas búcsúztatóját. Ha a nyíl pontosan a kakas szívébe fúródik, véget ér a játék. A szokást kakasvacsora fejezi be.
A szokások másik csoportja egyházi rítusból vált népszokássá. Már a XII. században a nagyszombati szertartáshoz tartozott a tűzszentelés, a katolikus falvakban szokás volt az ételszentelés is. A gyermekek szokásaihoz tartozott a lármás nagyheti Pilátus-verés. Régi szokás a húsvéti határkerülés is, melyhez Zalaegerszegen a török harcokkal kapcsolatos történeti eredetmondát fűztek.

2.3. Komatálküldés
A húsvétra következő fehérvasárnapon volt szokásos a komatálküldés. Ezt a szokást főként fiatal lányok gyakorolták, de előfordult az is, hogy leány fiúnak, vagy fiúk egymásnak küldték. A komatálat küldők egymást testvérré fogadták, sírig tartó barátságot kötöttek, s ezután magázták és komának, a lányok pedig mátkának nevezték egymást.
A komatál tartalma tájanként változott, de nem hiányzott belőle a húsvéti tojás, kalács, kis üveg ital. Az ajándékot kapó kivett a tálból egy húsvéti tojást, s helyette két másikat rakott a tálba cserébe; más helyeken az egész tálat elvette, s helyébe egy másik tálat küldött. A komatál átadása énekelt, mondott köszöntő kíséretében történt.

2.4. György-nap (április 24)
Tavaszi gonoszjáró nap, ekkor a boszorkányok szabadon garázdálkodhattak. Tüskés ágakat, nyírfaágakat tűztek a kerítésbe, ajtóra, hogy a gonoszt távol tartsák. Aki ilyenkor a keresztútra ment, megláthatta a boszorkányokat; e nap hajnalán mentek a néphit szerint harmatot szedni. Lepedővel szedték fel a mezőről a harmatot, majd kifacsarták a lepedőt, s az így nyert nedvet megitatták a tehenekkel. Másutt a harmattal együtt a búza hasznát lopták el a boszorkányok másoktól. Közben azonban mondogatták: “szedem, szedem, felét szedem”, ezzel jelezve, hogy csak a haszon felére pályáznak, nehogy a hatás nagyon is feltűnő legyen, s kiderüljön a gonoszság.
György napja volt a magyarságnál az állatok első kihajtásának legfontosabb időpontja is. Ilyenkor mágikus praktikákkal igyekeztek védeni a legelőre tartó jószágokat. A Zala mentén első kihajtáskor az istállóküszöb mellé belülről láncot, kívülről tojást tettek, ezen kellett a jószágnak átlépnie, s azt tartották, hogy olyan erősek lesznek, mint a lánc, olyan gömbölyűek, mint a tojás.

2.5. Május elseje
Már a XV. században is május első napján a házakat zöld lombokkal díszítették fel. A májusi zöld ágat, a májusfát a székelyek jakabfának, jakabágnak, hajnalfának is hívták, másutt májfának nevezik.
A májusfaállítás hazánk egész területén ismert. A májusfát elsősorban a legények állították a lányoknak. Régen a fát főként lopták a legények, s ezért a hatóságok igen sokszor tiltották a szokást. A májusfával adta tudtára a legény a falunak, hogy melyik lánynak udvarol. A májusfa a Jászságban nyárfa vagy jegenye, krepp-papírral díszítik, általában szalagok, üveg bor és más ajándékok is kerülnek rá. Palóc területen a legény csak a fát állította fel, s a leány és édesanyja díszítették. Sok helyütt pünkösdkor vagy május végén “kitáncolták” a fát, vagyis a fa kidöntése táncmulatság keretében, muzsikaszó mellett történt.
A szokás új formája a májusi virág küldése. A legények szépen feldíszített cserepes virágot küldenek annak a lánynak, akinek udvarolnak, s a virág az ablakba kerül.
Májusi felvonulást első ízben 1890-ben rendeztek Budapesten a magyar munkások.

2.6. Pünkösd
A pünkösdi királyválasztás a történetileg jól dokumentált szokások közé tartozik. Már a XVI. században pünkösdi királyságnak nevezték az értéktelen, múló hatalmat, s feltehetjük, hogy maga a szokás jóval régebben is ismert volt hazánkban. A XVI-XIX. századi adatok legtöbbször a verseny keretében választott pünkösdi királyról szólnak. Székely gyermekek bothúzással, másutt lúdnyakszakítással és más ügyességi versenyek keretében választottak maguk közül pünkösdi királyt. Századunkban a versennyel választott pünkösdi király eltűnt.
A XVIII. század végétől ismert egy másik szokásforma is. A falu legényei és lányai közül kiválasztott pár (király és királyné) virágokkal feldíszítve járta körül a falut; másutt a gyermekek közül választották a pünkösdi párt.
Napjainkban is élő szokás még Dunántúlon a kislányok pünkösdi királynéjárása. A kis királynő feje fölé társnői selyemkendőből vont “sátrat” tartanak. A lányok házról házra járnak köszönteni, közben rózsaszirmokat hintenek szét. A királynő néma szereplő, s nem szabad mosolyognia, ha a háziak nevettetik. A rítus mágikus célja a kender növekedésének előmozdítása. A leánykák magasra emelik a királynőt, s közben azt mondják: “Ekkora legyen a kender!”. A köszöntésért ajándékot kapnak.

3. Nyári népszokások

3.1. A Szentiváni tűzgyújtás (június 24 előestéje)
Június 24. előestéje volt a szertartásos tűzgyújtás legfontosabb időpontja. A más időpontokban gyújtott ünnepi tüzek népszerűsége nem vetekedhetett a nyári napforduló időpontjában gyújtott tűzzel. A tüzet azért gyújtják - a falun kívül, dombon, temetőben -, hogy a gonosz szellemeket, sárkányokat elűzzék. Ezért a tűzzel csontokat, szemetet égetnek, hogy nagy füstje legyen. (”Mintha az ördögnek akarnának tömjénezni.”) A tüzet a lányok át szokták ugrani, ebből jósolnak férjhezmenetelükre vonatkozóan.
A szokás a XVI. században már általánosan ismert volt. Szintén a XVI. század óta ismert ez a szólás: “Hosszú, mint a szentiváni ének.” Heltai Gáspár 1570-ben ezt írta: “Hallottam, hogy igen hosszú a Szent Iván éneke, hogy az ördög megkezdvén, el nem végezhette, hanem megfulladott rajta.”
A XIX. századtól a magyar proverbiumgyűjtemények a szólást a tűzgyújtást kísérő több részes, igen szép rítusének-sorozatra vonatkoztatták, mely a Nyitra környéki magyarok közt volt ismeretes. Akárcsak a pünkösdölő ének, ez is gazdag mitikus motívumkincset ölel át.
A szentiváni tűzgyújtáshoz sokféle hiedelem fűződött. Bod Péter feljegyzése szerint (1750-es évek) üszögöket vittek a gyermekek, és felszúrták a káposztáskertben, hogy a hernyó a káposztát meg ne egye, vagy a vetések közé, hogy a gabona meg ne üszkösödjék. A tűzugrás alkalmából a tűzbe dobott gyümölcsnek gyógyító erőt tulajdonítottak. Szokás volt mezei virágokból, füvekből koszorút kötni s ezt a ház elejére akasztani, tűzvész ellen.

4. Őszi népszokások

A gazdasági élet ünnepei
Az aratóünnepet ott tartották meg, ahol kalákában dolgoztak, vagy ahol felfogadott aratók végezték a munkát. Az aratás befejezésekor aratókoszorút kötöttek, és azt ünnepélyes menetben a földbirtokos vagy a gazda elé vitték. Az aratást vacsora, táncos mulatság fejezte be. A családi aratást nem követte aratóünnep. Éppúgy, mint más európai népeknél, nálunk is egy sor hiedelem és varázscselekmény fűződött az aratáshoz, különösen az utolsó gabonacsomóhoz, amely a szántóföldön maradt aratás végén.
Szeptembertől novemberig tartottak a gazdasági évet lezáró ünnepek. Ilyenkor fizették ki régen a cselédek bérét, ilyenkor voltak a pásztorünnepek is.
Bérfizető, pásztorfogadó nap volt pl. szeptember 29. (Mihály-nap). Kelet-Magyarországon a pásztorok, főként a juhászok Dömötör napján (október 26.) tartottak búcsút, s ezen a napon számoltak el a gondjukra bízott juhokkal. A Dunántúlon sok helyütt október 20-án, Vendel napján tartották a pásztorünnepet.
A gazdasági év fontos állomása lehetett november 1., továbbá november 11., Márton napja is. Márton napja már a XIV. századi magyarországi krónikában is határnapként szerepelt. Sok helyütt Márton-nap volt a cselédfogadás, legeltetés, a gazdasági év befejezésének határnapja. A nyugati megyékben a pásztorok ilyenkor hordták köszöntő kíséretében “Szent Márton vesszejét”.
Az őszi vigasságok közé tartoztak a szüreti mulatságok is, amelyekhez az egész országban lovas felvonulások tartoztak. A termeket, lugasokat szőlőfürtökkel ékesítették. Az ünnepséget tánc követte.
Mindenszentek napjára rendbe teszik a sírokat, gyertyát gyújtanak a temetőben. A katolikus falvakban a házakban is gyújtottak gyertyát, minden halott emlékére egyet.
Baranya megyében ősszel tartották az úgynevezett leányvásárokat is. Az édesanyák ilyenkor a leányok egészünnepi ruhatárát magukkal vitték, s egy nap ötször is átöltöztették az eladó lányokat. A leányvásár a fiatalok ismerkedési alkalma volt.

Lehet-e boldog Magyarország az Európai Unióban?

- Habsburg Ottó előadása a budapesti unitárius egyház istentiszteletén

2004. január 25-én egy ökumenikus istentisztelet keretében a budapesti Bartók Béla Unitárius Egyházközség a Budapest, Hőgyes Endre u.3.alatti templomában vendégül látta Őexcellenciája Dr. Habsburg Ottót, a Pán Európai Unió elnökét.

Rázmány Csaba unitárius püspök bevezető szavai után, Parádi Gyula, a Bakáts téri templom plébánosa mondott imát a szószékről. Hivatkozott arra, hogy milyen közel állunk egymáshoz, megemlítette Bartók Béla és Kodály Zoltán barátságát és imádkozott a közösség megtartó erejéért.

Rázmány Csaba püspök szószéki beszédében két gondolatot emelt ki: az 1568. január 6.-13 között tartott tordai országgyűlésen mondták ki és iktatták törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadságot, először a világon, ettől az eseménytől számítják az Unitárius Egyház fennállását. A másik gondolat, a hónapnak időszerű eseménye, a Farsang, mely kifejezi, hogy az öröm, a jókedv Istentől való, hogy teremtményei boldogok, örömteljes élettel megáldottak legyenek.

A püspöki ima után Dinnyés József daltulajdonost hallgathatták a szentmise résztvevői zsoltárokat énekelni. Az ünnepi köszöntések rendjén a kedves vendéget, Dr. Habsburg Ottó urat köszöntötte Parádi Gyula plébános, majd egyházközségünk gondnoknője, Sepsi Kovács Éva és egyházunk főgondnoka, Mikó István.

Ezek után Dr. Habsburg Ottó, a Pán Európai Unió elnöke tartotta meg előadását: „Lehet-e boldog Magyarország az Európai Unióban?” címmel. Beszédében az elnök úr az egyházak szerepét emelte ki az uniós csatlakozás folyamatában, felvázolva élettapasztalatai-ból fakadó gondolatait és meglátásait, amelyekért megküzdött a közös Európáért és a magyar nép érdekeiért. Beszédében utalt arra, hogy még nincs eldöntve az, hogy merre irányítják az Európai Uniót. „Ami Istentől jön, az szép – fejezte ki nemes egyszerűséggel az eszmei gondolatot, mondván „kereszténységünk termeli az igazi szépséget”. Ezért rajtunk,

magyarokon is múlik, hogy az Európai Unió alkotmányában Istent vissza tudjuk-e helyezni az ő trónjára vagy sem.

Az előadó kitért Magyarország fontos szerepére, amelyet betöltött a XX. században és ez a szerepe sorsdöntő lesz nemcsak nekünk magyaroknak, hanem egész Európa számára. Sokszor figyelmen kívül hagyjuk mekkora értéket képviselünk, és a külföldi idegenek kell erre minket figyelmeztessenek. Habsburg Ottó szerint bízhatunk a jövőben, ha észrevesszük azokat a feladatokat, melyeknek meg kell felelnünk: keresztényi értékeink felmutatása, megélése és érvényre juttatása az Európai Unióban. Lesznek nehézségek az Európai Unióban, minden változás nehézségekkel jár, de ezt a változást mi harcoltuk ki, magyarok, ezt akarjuk, ezért nincsen mitől félnünk. Ehhez hozzájárult a Pán Európai Unió is.

Cselekednünk kell és „szavunknak súlya lesz!” –mondta, - adjunk hangot hagyomá-nyainknak, kultúránknak, emeljük ki szépségeit, szellemi értékeit. Hogy boldog lesz-e Magyarország az Európai Unióban az nagy mértékben rajtunk múlik, csak akarnunk kell és önmagunkat adnunk!

A püspök úr megköszönte e tartalmas beszédet, majd az alkalomra egy maradandó ajándékkal kedveskedtek a magas rangú vendégnek, melyet Patakfalvi Sámuel műgyűjtő hívünk adott át: egy 1924-ből való plakettet, amely Dr. Habsburg Ottót ábrázolja 12 éves korában.

Az ünnepi istentisztelet végén Dr. Habsburg Ottó könyveit dedikálta, és baráti beszélgetést folytatott vendéglátóival.

Összeállította Léta Sándor lelkész, bővebben a www.unitarius.hu honlapon.

————————————————————————–

Habsburg Ottó előadása:

Lehet-e boldog Magyarország az Európai Unióban?

Püspök úr, főgondnok úr, főtisztelendő uram, hölgyeim és uraim és kedves keresztény testvéreim. Nem is tudják, hogy mennyit jelent az, hogy ma ebben a kis templomban tudunk találkozni. Vissza kell emlékeznem minden félére, de mindenek előtt szeretném szívből megköszönni a püspök úrnak a szent beszédjét. Tényleg sokat számított számomra ez a beszéd, mert egyre rámutatott arra a mi ma talán nagyon is döntő. És ez pedig az: kenyérről, borról, boldogságról beszélt. És tudják az a szép a mi kereszténységünkben, hogy az a remény, amelyet nekünk Urunk adott, hogy abban a reményben tényleg boldog emberek lehetünk. A legnehezebb időkben is föltarthatjuk azt, hogy hiszünk és hogy van jövőnk. És hölgyeim és uraim ez ma rengeteget számít, amikor ma, - és erre nem is gondoltam, hogy ki fogok térni, de szabadjon, mivel a prédikáció minden féle gondolatokat ébresztett bennem s még egyszer szeretném köszönni, hogy erre a prédikációra elhívtak, - hogy tényleg van valami, ami nagyon számit abban ami most fog történni május elsején, azaz hogy teljes jogú tagok leszünk az Eu-ban. Hölgyeim és Uraim, még nincs eldöntve az, hogy hova irányítjuk ezt az Európát. Még mindig van egy nagy harc; harc, amely nagyon ádáz és nagyon régi már, hogy mi a keresztény szellemben boldog utat akarunk, vagy pedig egy szomorú utat? Én most az utolsó időkben sokat járom azt a 10 országot, amely most be fog jutni az EU-ba. Volt alkalmam 20 éven át a Parlamentben az ők ügyes bajos dolgaikkal foglalkozni és ez nekem egy szent és szép feladat volt. De talán ebben a harcban van valami, ami rengeteget számít és amit csak most láttam igazán amikor végigjártam azokat az országokat, ahol a totalitárius rendszer uralkodott. Tudják, abban a kérdésben: hogy minek szenteljük ezt az alaptörvényt, amelyről szó van, hogy Istenről szóljunk vagy nem? ez egy valami nagyon nagy dolog, és ebben a közösségben volt egy javaslat, amely gyönyörű volt. Az a lengyel barátaink részéről jött, hogy Isten a szépség Istene. Hölgyeim és Uraim tudják, hogyha az ember átjárja mindezeket az országokat akkor megláthatja: az ami Istentől jön az szép, és az ami valami mástól jön, az nem olyan szép. Hogy a totalitárius rendszerek, legyenek akár a hitlerizmus, vagy akár a bolsevizmus, csak csúnya dolgokat hagytak hátra. Csúnya dolgokat még abban is, ami építettek, és hogy voltak gyönyörű szép dolgok, amelyeket Isten nekünk a történelemben hagyott. Nézzük a mi kultúránkat, egy szép kultúránk van, nagyobbára a vallásnak a kultúrája volt. És az amit a kommunizmus vagy a nácizmus hagyott az csupa csúnyaság volt és nem volt az a gyönyörű szép, majdnem azt mondhatjuk, paradicsomi kilátás, mint ahogy nálunk ez így van. Ebből a szempontból én nagyon boldog vagyok, hogy holnap Pakson leszek. Paks egy vitás hely, mert sokat tárgyalnak arról, hogy ott van atomközpont, de Paksban van valami más is, van egy templom. Annak idején amikor felépítették az ipart Pakson az volt a felsőbb rendelet, hogy ebben a községben templom nem lesz. És a végén az első az volt, hogy először a Makovec egy gyönyörű szép kis templomot épített, talán Európának egyik legszebb templomát építette fel, mert nekünk olyan sokat mond ez a templom, mert éppen ez éppen a boldogságnak és szépségnek a temploma. És hogy ezen kívül nemcsak egy katolikus templom van, ott van még egy református templom, ott van egy lutheránus templom és mindezek nekünk valamit mondanak, amellett, ami ott a központban áll, ez a nagy ipari és mondjuk technikai része a városnak, ami nem olyan szép, mint a templomok és tényleg itt az ég és a föld között van egy kapcsolat, az ég a szépséget, s a jövőt adja, amit mi adunk egyszer sikerünk lesz ha hűségesek maradunk Istenhez, de semmi esetre nem lesz szép hogyha magunkat dicsőijük. Ez egy hallatlan valami mert erről van szó, most az eu-ban. És kitérek erre a dologra, ami nem éppen a témához tartozik, és mégis véleményem szerint a témának egy központja, hogy ebben az eljövendő alapokmányban Istenről beszéljünk-e vagy nem? Ez egy nagy dolog és nekem, - ezt kevesen tudják, - nekem hallatlan alkalmam volt ebből a szempontból tudomást szerezni. Ott voltam amikor ez a csata kezdődött. 1943-ban Washingtonban voltam, háború volt, és akkor volt az, hogy úgy döntöttek a vezetők, hogy meg kell tárgyalni, egy valaminek a létesítését, amely megörökíti azt a szellemet, amely ebben a háborúban úgy látszik létezett. S ennek folytán hárman összeültek: az amerikaiak, az angolok és az oroszok. Egy helyen találkoztak, amelyet én jól ismerek Denbart Oaks, Washinton kellős közepén. Az első ülés alkalmával akkor elsőnek felszólalt a szovjet uniónak a képviselője, Maxim Litrinov és azt mondotta: minden esetre mindenek előtt egyet szeretnék mondani és ez az hogy számunkra elfogadhatatlan, hogy ebben az alapokmányban szó legyen, mint ahogy hagyományos Istenről vagy egy felsőbb lényről. Azt mondották, hogy el kell kergetni mindezeket a szellemeket trónjukról s odaültetni az embert. Sajnos, a többiek ezt elfogadták. Már csak azért is mert nagyon rosszul össze volt alkotva a társaság, ott volt Anglia külügyminisztere, Anthony Eaden, akit én is elég jól ismertem, és aki hát nem éppen egy kiváló keresztény volt, mert Istent gyűlölte, Én nem értettem miért csinálta, de így volt az nála, és a másik Litvinov mellett Algehis volt aki az egyesült államokat képviselte és akiről később kiderült, hogy szovjet kém volt az amerikai kormányban. Onnét indult ki ez a pont, és annak idején mivel mind a hárman megegyeztek, ezt a szöveget javasolták az Egyesült Nemzetek számára. Ezt aztán átvitték 1945-ben a San Francisco-i konferenciára és a konferencia legelején a hat iszlámi állam, akiket oda meghívtak azt a javaslatot hozták be: helyezzük Istent vissza az ő trónjára, ebben a szövegben el kell ismerni Istent. Volt erről is szavazás, de 11 szavazat ellen visszautasították Isten ebben a szövegben és ez a 11 államból hat mohamedán és öt délamerikai volt. A tragédia az, hogy mi akkor nem voltunk ott, mert sajnos akkor nem voltunk az európai képviseletben, ennek folytán mi nem vagyunk annyira felelősek. De ez legalább megmentett bennünket ettől, de sajnos egyetlen egy európai állam nem szavazott Istenre. Hölgyeim és Uraim, ez egy nagy dolog. Ez valami, ami a jövő számára nagyon sokat számit és most újra lehetőség nyílik, mert azóta mindig a bizonyos totalitárius oldalról azt javasolták, hogy nem szabad Istenről beszélni minden szövegben, amikor nálunk történelmileg az összes nagy adatok mind valamiképpen Istennel tartanak kapcsolatot. Még akkor is ha nem éppen szent szövegek vannak, de legalább ott van az Isten neve. S erről lesz szó az eu-ban is. Ott van a lengyel javaslat és erre van egy bizonyos támogatás is, nem tudom, hogy mi lesz, attól tartok, hogy nem fog sikerülni, mert erős a nyomás ellene, de meg kell próbálnunk . Mert ha nem beszélünk Istenről az EU közösségben, akkor Európa szelleme meghal. Járjuk az országot, hol van szép, hol van gyönyörű kulturemlék, mint ami éppen valamiképpen Istenből származik s ezt ne felejtsük el. Bocsássák, mert de ezt inkább a szent beszédben kellett volna mondanom, elvégre egy kereszténynek joga van erről is beszélni honfitársaihoz, mert én úgy érzem, hogy egy óriási érték számunkra, hogyha megint visszatérünk azokhoz az alapértékekhez, amelyek mégis a mi keresztény civilizációnknak az alapja. És ez a szépség s ez a boldogság. Holnap Pakson leszek és szeretek oda menni, mert talán egyike a legszebb templomoknak. Azt gondolom először is a felszabadulásnak egy szimbóluma, mert abban az évben kezdték építeni, amikor vége volt a kommunista rendszernek és másképpen is gyönyörűen szép, és külön stílus. Talán itt az országban sokan nem is tudják, hogy épen mennyire Magyarországon egy új stílust hozott bele, aminek jövője van, amiben óriási fantázia van. Mások is már átvették és ennek folytán azt szeretném mondani Istennek hálát adhatunk, hogy itt Magyarországról újra jön egy új stílus amelyiknek megint van kapcsolata Istenhez és amelyben tényleg azt mutatják, hogy van még nekünk lelkünk. Mert a szépség Istene egyúttal a mi lelkünk Istene is. És ennek folytán amikor hallottam azokat a szép énekeket, amelyeket és nem éppen mertem énekelni, de kissé olvastam a szövegeket, gyönyörű szépek ezek és ez is mutatja azt, hogy mennyire szép és nagy az érték a mi kultúránkban, a mi jövőnkben, és hogy miért van az, hogy bízhatunk a jövőben, ha csak mi megfelelünk annak, ami a mi feladatunk itt ezen a földön. Tehát hogy tovább vigyük azokat az értékeket, amelyeket elődeinktől kaptunk és amelyeket az utódok számára is biztosítanunk kell.

Hölgyeim és Uraim ez nagyon döntő ebben az évben amikor május elsején 10 állam lesz tagja az eu-nak. Hát sikerült behozni, mert az sem volt egészen egyszerű annak idején, az egyes európai kormányok az amerikaiak vezetésével úgy döntöttek, hogy a 10 közül csak hármat lehet bevenni az eu-ba. Ez már 1994-ben így volt, és akkor a mi európai parlamentünk, amely akkor éppen költégvetési vitában volt, és én, aki most egy öreg képviselő vagyok, 20 éven át voltam tagja az eu parlamentnek, hát tudtam azt, hogy a költségvetés az az alkalom, ahol meg lehet kínozni a kormányokat, hogy rávegyük arra, hogy azt csinálják, amit mi kívántunk. Fölhasználtuk a költségvetést, rákényszeritettük a kormányokat, hogy a 10 államot engedjék be. És ez ami a számunkra persze rengeteget jelent. Egy új nagy lépés lesz, ne feledjük el, hogy ez a lépés nagyobbára Magyarországról kezdődött. Mert egy biztos: az 1956-os szabadságharc volt az a döntő csata ami eldöntötte az úgynevezett hidegháborút. Érdekes, hogyha visszatekintünk a XX. Századra ahol olyan sok nagy háború volt, hát három világháború volt ténylegesen: első világháború, második világháború és a hidegháború, amely éppen olyan háború volt, a nemzetek szenvedése, a veszteségek szempontjából, éppen olyan világháború volt, mint a másik kettő, és mind a három háborúban az történt: kezdődött a végén azzal, hogy aki a végén elvesztette az győztes volt. Második pont egy valamilyen döntő csata volt. A döntő csata után még elég soká tartott, míg a végleges döntés jött. Az első világháborúban a Verdeni csata volt, amely eldöntötte a háborút; a második világháborúban Sztalingrád volt, és a harmadik háborúban a döntő csata pedig a nálunk levő szabadságharc volt. Én mindig azt az elvet vallottam, hogy mindenkivel beszélek. Előny volt, mert akkor mindenkit ismertem, a kommunistáktól s szélső jobboldalig. És a végén mindenki elfogadta, ahogyan németül mondják a „bolondok szabadsága” . Tudtam beszélni mindenkivel és senki sem gondolta azt, hogy összeesküvést létesítek ővelük. De láttam azt, rengeteg kommunistát ismertem nyugaton 1956 után és tényleg úgy volt, hogy ezek a kommunisták ott veszítették el amikor nálunk volt a szabadságharc, ott veszítették el bizalmukat a jövőben. Nézzék, annak idején, 1956 előtt volt a kommunistáknál egy alapelv, az úgynevezett irreverzibilitás. Azaz hogyha egyszer egy kommunizmus hatalmon van ez a történelem vége, esetleg külföldi csapatokkal lehet még valamit változtatni, de magában ez olyan rendszer amely végleges. Hát akkor nálunk, megtanulták, hogy ez nem így van, mert 1956 legyőzte a kommunista rendszert azután a külföldi csapatoknak kellet bejönniük, hogy visszahelyezzék őket trónjukra. De vége volt az egésznek, mert először látták azt, hogy még vezető kommunisták is Spanyolországban, Franciaországban, hogy tényleg itt egy fordulat van, mert a kommunizmust egy nép megdöntötte és ez volt az amiért 56 volt a hidegháború fordulópontja. És ami azután következett ez már csak ennek az eseménynek volt a következménye. Én annakidején 1956 november 5-én egy magyar adáson Spanyolországból kérdezték, hát hogy most mi van: én azt mondtam, hogy csatát veszítettünk, de a háborút megnyertük. És tényleg így is volt. Attól kezdődött az a változás, amelyik nekünk szabadságot hozott és ez Magyarországról jött. És erre, nem akarom mondani büszkék lehetünk, de Istennek adjunk hálát, hogy ez volt az első nagy történelmi feladatunk ebben a században. Hogy itt tényleg Magyarország részéről jött valami s ennek folytán éppen most, amikor Magyarország teljes jogú tagja lesz az eu-nak, Magyarországnak nagyon nagy hírneve lesz, és erre mivel én itt egy unitárius templomban vagyok, szeretnék hálát mondani az unitáriusoknak, hogy mennyire támogattak bennünket, amikor Ekárttal együtt képviseltem a magyarokat. Úgy volt, hogy amikor megszakadtak a diplomáciai viszonyok Amerika és Magyarország között, senki sem képviselte, mert sajnos a magyar diplomaták mind eltűntek. Akkor ott voltam én Washingtonban, ott volt Ekárt Tibor, akkor még a kisgazdapárt elnöke, s akkor mi átvettük a magyar képviseletet, aminek azért volt bizonyos lehetősége, mert én elég mindenkit ismertem Washingtonban, úgy hogy voltak élő kapcsolataink. Akkor nehéz volt a magyarokkal, mert nem szabad elfelejteni, hogy annak idején az emigrációban volt egyetlen egy hatalom, amelynek nagy pénzei voltak, és ez a cseh hatalom volt, Benes vezetése alatt, mert annakidején amikor a németek bevonultak Prágába az akkori cseh elnök, Haha az egész állami vagyon felét átadta Benesnek Londonba, úgyhogy ő evvel az óriási összeggel tudta akkor a politikáját vezetni az emigrációban. Egy kis példa: most éppen 50 éve az események után derültek ki mindenféle adatok, melyekről jómagam sem tudtam. Pl. azt nem is tudtam, hogy Benes volt az, aki már 1943-ban azt mondotta, a jövő Magyarországon Rákosi Mátyásé, mert ő az egyetlen demokrata Magyarországon. . Bent van most az adatokban, azok nem fognak megjelenni, mert rendszerint nagyon ügyes a propaganda, ezt gyorsan eltüntetik. De ez is mutatja, mennyire beleszóltak mindenféle magyar ügyekbe, a magyar emigrációban volt sajnos egy pár gyászmagyar, kiket pénzelni lehetett és akiket felhasználtak nemzetünk ellen, míg általában az amerikai magyarság, hát nagyon egységes volt, és akkor szeretném megköszönni, mert akkor én ebben dolgoztam, hogy mennyi támogatást kaptunk az unitáriusok részéről. Akiknek volt súlya Amerikában s akik tényleg támogatták a magyar ügyet. Szeretném elmondani, keresztény testvéreim, hogy büszkék lehetünk ebben a kis kápolnában arra, hogy mi történt akkor a második világháború idején.

Hölgyeim és uraim, ez annyit jelent, hogy legyünk nagy csoportok vagy kis csoportok, mert persze vannak többé keresztények, mint pl. az én katolikus egyházamnak Mindszenty József, az egy nagy ember volt, aki sokat tett az ország érdekében; voltak mások is és szóval azt is szeretném mondani, hogy tovább kell mennünk azok az úton, amelyet éppen azok, akik igazi keresztények voltak nekünk megmutattak. Ez annyit jelent, hogy most vannak nyilvánvalóan feladataink. Vannak sokan itt az országban, akik azt mondják, hogy milyen előnyünk lesz ebből az egyesülésből? Persze, minden ilyen nagy eseménynek vannak hátrányai s vannak jó részei. Ez egy természetes folyamat. Lesznek nehézségek, nem lesz minden könnyű, de általában azáltal, hogy mi magyarok kiharcoltuk ezt a fordulatot, hogy tényleg itt döntő volt Magyarország szerepe s azon kívül egészen logikus volt, hogy az a végső lépés a felszabadulás mellett, az a bizonyos Pán Európai piknik1989 augusztus 19-én Sopronban ez természetesen erről az oldalról is jött, Magyar részről is jött és ezt hála istennek sokan tudják, Magyarországon kívül is, hogy ténylegesen is mennyit tett Magyarország ennek a jó ügynek a szolgálatában. Ezt föl kell használnunk. Kedves testvéreim, itt van egy nagy feladatunk nekünk. Először az, hogy Magyarország bekerül az eu-ba. Ott lesz súlya, ha csak mi akarjuk, nézzék, nekem sokszor azt mondják, hogy a kis államoknak mi lesz a szerepük, mert vannak, nem is mondom nagy hanem kevésbé kis állam, mert nem szabad elfelejteni hogy világtávlatban, úgy Németország, mint Franciaország is csak inkább nagyobb kis állam, mert nagy állam egészen máshol van, de nekünk itt egy óriási morális tőkénk van, amit képviselnünk kell, és ezt használjuk fel a magyar hagyomány érdekében, használjuk fel azért, hogy dolgozzunk az igazságért itt ebben az országban honfitársaink számára, gondoljunk arra, hogy itt egy szép szociális jövőt tudunk biztosítani, Itt csak egy pontra szeretném felhívni önök figyelmét, nézzék, sokan vannak itt most az országban, akik azt mondják, hogy mi agrár ország vagyunk, tehát nem lesz jövőnk. Mert van nehézség a mezőgazdaságban. Én nem hiszem. Éppen ellenkezőleg. Amikor én most járom ezt az országot és látom ezt az áldásos szép földet, amelyet Isten nekünk adott, akkor tudom, hogy ott van nagy fantázia. Mert tényleg úgy van, hogy ebből a földből jön az óriási jövő, nemcsak mint élelmiszer, amire mindig szükség lesz, hála Istennek bor és kenyér van s erről is szolt a jó Isten amikor a szent beszédben szolt hozzánk ma. De azon kívül van más is, nézzék sok meg nem újuló nyersanyag el fog tűnni, mert túl sokat fölhasználtuk, de van ebben a földben az a megújuló nyersanyag, melyel új igazi gazdaságot tudunk fölépíteni. Óriási fantázia van itt a mi földünkben, úgy hogy nem szabad félni attól, hogy mi agrár ország vagyunk, hanem agrár ország is legyünk. És ezen az alapon itt óriási magyar lehetőségek vannak. A másik pont az, megint csak egyéni tapasztalatból beszélek. Jártam Horvátországban, Szlovákiában, románában, vagy inkább Erdélyben, de a románoknál is vannak ne felejtsük el a csángókat, akik magyarok és Erdélyen túl élnek. És Lengyelországban, olyan óriási lehetőségeink vannak nekünk. Hogyha most rátekintünk az eljövendő új európai térképre, hát valami feltűnő az a bizonyos nagy Magyarország, amelyről beszéltek a múltban megvan! Összenő a Duna-medencéje, eltűnnek a határok, Csak egy kis példát szeretnék mondani: sokat jártam a Horvát-szerb háború idején, pl. Eszéken. Akkor a város a front volt. Hat kilométerre volt a szerb hadseregtől. Többször jártam ott, és egy szép nap mikor már kezdődött javulni a helyzet, amikor már egy ENSZ misszió volt ott, ennek a missziónak volt egy vezetője, egy amerikai tábornok, aki a mi részünkről jött oda s amerikaivá lett, és egy szép nap, amikor a szerbek mg a másik oldalon voltak szerettem volna látni, mi van odaát. Ott is vannak magyar falvak. El is látogattam a magyar falvakba. Egy ENSZ autóval jártam át arra a vidékre amelyet az Eszékiek nem is ismertek, mert éveken át nem tudtak átmenni kelet felé Eszékből. Eszékben volt egy szép híd, ezt fölrobbantották a szerbek és azon a napon amikor ez történt egy nagy lövöldözés volt én éppen ott voltam és amikor visszatértem az első vukovári látogatásomról fölkértek a kereskedelmi kamara részéről, hogy meséljem el mit láttam. Voltak emberek, akik 6 éven át nem tudtak visszatérni földjükre, hát én tartottam egy előadást, és elkezdtem az előadást, azzal hogy gratuláltam nekik, hogy a szép, amelyet fölrobbantottak már kezdik felépíteni, pedig még a háborúnak nem is volt vége. Ami mutatta, hogy milyen bátorság volt ebben a városban. Mikor végeztem kimentem a kereskedelmi kamarának az elnöke, egy fiatalember azt mondta: nagyon örültem, hogy ön is részt vett abban hogy itt mi felépíthettük e hidat és tudja, hogy ha most befejezzük a hidat, ha nyitva lesz az út, akkor három óra alatt Budapesten lehetünk. Nem azt mondták, hogy Zágrábban, nem azt mondták, hogy Belgrádban, Budapestről beszéltek, és tudják, mi ennek a Duna-medencéjének vagyunk a szíve és ez a mi nagy feladatunk a többiekkel szemben. Én nagyon örülök annak pl. hogy a nemzetiségi kérdésben kiváló munkát végeznek most nálunk. Hogy itt egy együttértés van, a német ajkúak, a szlovák ajkúak, még a cigányokkal szemben is, tényleg nehezebb mint másoknál, de mégis ott is sikerült. Ez megmutatja azt, hogy mennyire ennek a Duna-medencnek lesz a szíve. Sokat beszéltek annakidején, hogy helyre kell állítani Nagy-Magyarországot, annak idején a második világháború idején mindig azt mondták hogy nem nem soha. Nem mondom, hogy bölcs volt ezt így mondani, de tény volt, és most magától létesül. Magától összenő ez a vidék,. Nemrég Szlovákiában voltam, elképzelhetetlen lett volna, még öt évvel ezelőtt is, hogy ma a szlovák kormánynak a helyettes miniszterelnöke egy magyar ajkú ember: Csáki képviselő. Hát kérem szépen ez mutatja, hogy milyen óriási fantázia van a mi helyzetünkbe. De akkor ne csak arra gondoljunk, hogy itt most egy óriási összeműködési lehetőség van, de hogy vigyük be és evvel szeretnék végezni, ebben az eu-ba azt a szellemet, amely tényleges alapja volt nemzeti nagyságunknak, hogy hiszünk Istenben, hogy bízzunk abban, hogy milyen feladatot adott nekünk az Isten. A mi vallásunk alapja is az, hogy fölépítse ezt a jövőt, hogy helyezzük vissza Istent trónjára, az eu-ban, és hogyha ezt mi tehetjük, hát azt mondhatjuk megint Istennek hálát tudunk adni, hogy ebben az időben élhettünk. Nehéz idő volt, komoly idő volt, de mostanáig sikeres volt, és Isten segítségével sikeres lesz a jövőben is. Köszönöm!

Boldog lesz Magyarország az eu-ban ha mi is akarjuk és együttműködünk!!!