Karácsonyi fohász

Jöjj el piciny Jézus

fény a sötétségben,

s hozz egy kis meleget

az emberi szívbe.

Hideg, nyirkos télben

az emberek fáznak.

Hiszen Te is tudod,

oly kevésre vágynak.

Egy baráti szóra,

meleg kézfogásra.

Gyújts egy kis csillagot

a napkeleti égre,

s hozz egy kis gyógyírt

az embertelenségre.

Bandi András, Pécs

ÚJÉVI PÁSZTORLEVÉL 2004

A tovatűnt óesztendőt búcsúztatva, az újat köszöntve, áhítattal gondolok vissza arra a nagyszerű pillanatra, amikor november 15-én megállhattam a Dévai vár magaslatán, egyházalapító püspökünk Dávid Ferenc börtöncellája előtt, ahol mintegy ezer unitárius hívő társaságában magasztos szellemét idézve tehettem tiszteletet, és helyezhettem el a Magyarországi Unitárius Egyház kegyeletteljes koszorúját.

Úgy érzem, hogy ezen megemlékezés nagyban hozzájárult, hogy hitemben megerősödve, próbáljam minden Magyarországon élő, és hitét gyakorló unitárius felé sugározni, az őseinktől örökölt unitárius hitben való megszentelődés, és a hivatástudatban való megerősödés szükségszerűségét, globalizált és szekularizált világunkban, a 2004-es esztendő első óráiban.

Újévi köszöntésemet a Galata levél 5 része, 13-ik verséhez szeretném kötni, mely vers így hangzik: „Ti testvéreim szabadságra vagytok hívatva, csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak”!

Jézus, életünk példaadója, minden megnyilatkozásában, minden szavával és minden gondolatával Istent sugározta. Rövidre szabott élete bizonyságtevés volt Istenünk nagysága és fensége, valamint az örök emberhez lehajló jósága, megbocsátó szeretete és gondviselése mellett. Hitt az ember szabadságában és a szüntelen fejlődése áldott lehetőségében. Ebből fakadóan hívta fel az emberek figyelmét, hogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, mely szabadság sajnos mai világunkban mindinkább a szabadosság területére siklik át, hanem inkább az emberek, mint testvérek éljenek, és egymásnak szeretetben szolgáljanak.

Csakis az egymást szerető és egymásnak szeretetben szolgáló emberek lehetnek képesek magasztos cselekedetek végrehajtására.

Mi, akik az evangéliumi eszmény cselekvőinek, és hirdetőinek valljuk magunkat, most újév első perceiben Isten felé fordulunk, és neki lélekáldozatot mutatunk be, magunkévá téve Pál apostol nagyszerű szavait: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt, és Isten békessége mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat”. (Fil. 4,4).

Ugyanakkor Jézus szellemében, megpróbálunk felebarátaink felé fordulni, és nekik szeretetben szolgálni, hogy ebben az évben is melyről hisszük, hogy az előzőnél jobb lesz, megteszünk mindent, hogy a családi tűzhelyünk, egyházi közösségünk, felebarátaink, hazánk és népünk, és minden jóakaratú ember békességét, jólétét, anyagi és szellemi gyarapodását, minél teljesebb mértékben, szüntelenül munkáljuk.

Gondviselő Egy Istenünk erősítsen meg mindannyiunkat, hogy az evangélium szellemében, egyházalapítónk és hitvédő őseink útmutatása szerint, erős hittel és példaadó élettel, jézustanítványokká magasztosulhassunk.

Isten gazdag áldása nyugodjék meg templomainkon és imaházainkon, lelkészeink hitépítő szolgálatán, híveink áldozatkész lelkületén és áhítatos imádkozásán.

Ilyen gondolatokkal kívánok, mindnyájuknak békességet, megértést, egymás iránti szeretetből fakadó szolgálatot, továbbá eredményes áldott újesztendőt.

Atyafiságos üdvözlettel és főpásztori szeretettel:

Rázmány Csaba

püspök