Gazdag Árpád

HUMANIZMUS, PSZICHOANALÍZIS, VALLÁS

1981-ben kezdtem teológiai tanulmányaimat Kolozsváron. Kezdettől olvasgattam a hozzáférhető pszichoanalitikus munkákat (Gartner Pál: A lelki betegségek keletkezése és gyógyítása; Freud: Pszichoanalízis, Fromm: A szeretet művészete) és a jóga filozófiát (Baktay Ervin: A diadalmas jóga, Henry Clarke Warren: Buddhism in Translations).

1989-ben tettem szakvizsgát, 1990 márciusában áttelepültünk. Több munkahelyen és különböző munkakörökben dolgoztam, többek között: nevelő-tanár, titkár, ügyvezető asszisztens. 11 éve a UPC képújság csatornáját szerkesztem, otthonról. Ez a munka sok szabadidőt jelentett és így lehetőséget adott további tanulmányokra. Felfedeztem az amerikai humanizmust, ami a Church of Religious Humanism alapítójához, Joe Ben-Davidhez vezetett és egy újabb szakvizsgához, amelynek témája: modern elméletek a vallás jövőjéről ill. a jövő vallásáról. (Ehhez többek között a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület tanfolyamán ajánlott irodalmat is felhasználtam, résztvettem egy őszi konferenciájukon, ill. egy alkalommal személyes konzultáción.)

2009-ben úgy láttam eljött az ideje az unitárius szellemiség kezdeteinek megismerésére. Nekiláttam áttanulmányozni Dávid Ferenc Rövid magyarázat… és Rövid útmutatás… című alapvető műveit. Az előző a szentháromságról, második a bibliáról írt összefoglaló tanulmány. Mindkettőt 1567-ben adták ki (a másodikat kilenc nappal a tordai országgyűlés előtt). Átírtam őket mai nyelvre, majd lefordítottam angolra. Októberben kimentem Amerikába, hogy a korrektúrát és kiadást intézzem. 10 hetet töltöttem Portlandban, különböző tanfolyamokra, előadásokra, istentiszteletekre jártam. Ezek közül a fontosabbak voltak azok, amelyeket az unitárius egyház, az Amerikai Humanista Egyesület, és a Jung Oregoni Baráti Társasága szervezett (ld. gazdagarpad.blogspot.com.).

2010 januárjában tartott lelkészi értekezlet megválasztott a Teológiai Műhely világi gondnokává és vállaltam tanulmányok közlését az Unitárius Életben. Ezekhez a tanulmányokhoz több tudomány területéről szerzem az inspirációt, amelyek fényt vetnek a vallásra, mint egyéni és társadalmi jelenségre. Meghatározó ezek közül az a szellemi irányzat, amelyet humanizmusnak nevezünk, illetve a mélylélektan, mely behatóan foglalkozik a vallás jelenségével.

A humanizmusról

A humanizmus relatív fogalom. Mindig voltak, akik az emberi értékekre helyezték a hangsúlyt a hagyománnyal szemben. A humanizmus akkor kap szerepet, amikor a szellemi fejlődésben jelentősebb változás zajlik. Ilyen korban élhetett Ekhnaton fáraó, a monoteizmus „feltalálója”, az „emberiség első egyénisége”. Ilyen korra utal a Jézus utáni néhány nemzedék világszemléletében bekövetkezett forradalom, majd a reformáció kora, amelytől a humanizmust, mint szellemi irányzatot eredeztetjük.

A XIX-XX század fele a szellemi fejlődés felgyorsult, az értelemre és az emberi értékekre való hivatkozás mind gyakoribb lett. Még a kereszténységben is, lásd a semper reformandi (állandó reformáció) elvét követő unitárius eszmerendszert, amely Dávid Ferenc után lényeges pontokban szakított a keresztény dogmatikával: az eredendő bűnt felcserélte az eredendő jósággal; az ebből következő eleve elrendelést a szabad akarattal; a tekintélyben való hitet az értelemmel és lelkiismerettel (lásd: Dr. Erdő János hittanát).

Nem csoda tehát, hogy az egyetemes kereszténység csak vonakodva ismeri el a mi „keresztényi”-ségünket, hisz már maga Dávid Ferenc sem ismerne ránk!

Eredendő jóság, szabadakarat, értelem és lelkiismeret – mindezek erkölcsfilozófiai fogalmak. Ezekből következett, hogy az unitárius vallás Amerikában a modern humanizmus melegágyává vált. Első képviselője John Dietrich (1878-1957), aki az 1910-es években Spokane-i lelkészsége idején kezdte használni a humanizmus fogalmat vallásos értelemben. 1933-ban megjelenik az Első Humanista Kiáltvány – amikor Balázs Ferenc mészkői lelkész már javában hirdette Erdélyben a magyar vallásos humanizmus eszméit…

A pszichoanalízisről

A reformáció idejében megjelent humanizmussal egyidőben a tudomány lassan kikerült a keresztény egyház felügyelete alól. Így az orvostudomány is, amely a XIX. században már szigorúan materialisztikus szemléleten alapult.

Sigmund Freudot korán érdekelte a filozófia, széleskörű műveltségre tett szert mielőtt orvosi pályára lépett. Orvosként számos olyan esettel találkozott, ahol a szimptómák mögött nem tudott fizikai eredetű okot találni. Vállalva az orvostársadalom kiközösítését komolyan vette ezeket a „hisztériás” eseteket, és nekilátott a „nem létező” okok felderítésének. Először hipnózissal próbálkozott, majd úgy látta hatásosabb a probléma megértése és kibeszélése, amely katartikus élményhez juttatja a pácienst. Felismerte, hogy az álom a lelki problémák felderítésének „királyi útja”. Álomelemzés című könyve a pszichoanalízis alapvetése (1900). Elmélete szerint a libidó, mint szexuális jellegű ösztön-energia, és az ebből felépülő benyomás-világ meghatározza a jellemet és kapcsolatunkat a környezetünkkel. Kialakul e tudomány fogalom-rendszere: felettes-én, ösztön-én és én.

Tanítványa, Jung, akinek apja protestáns lelkész, mesterével ellentétben vallásos alkat. Vonakodik attól, hogy a szexuális ösztönt ismerje el alapvető energiának, viszont bevezeti az archetípusok (ősképek) fogalmát. A két alapvető ősképet animus-nak és anima-nak nevezi, a férfi és női lélek lényegének tartja. Ezek integrációja az individuáció, az önálló, tudatos egyéniséggé válás folyamata, amely a teljességhez vezet. Ezt a teljességet nevezi Jung én-nek, melyet „a tudatos és tudattalan lét összege”-ként határoz meg.

Freud egy másik jelentős munkatársa, Erich Fromm, a hatalomnak való önalárendelés és szabadság, birtoklás és létezés, imádat és szeretet közötti különbségről, ill. az ebből adódó konfliktusról ír nagysikerű műveket. Ezek a lélekkutatók nézetkülönbségeik ellenére az álmokban megjelenő jelképeknek ugyanolyan központi jelentőséget tulajdonítanak a mögöttük rejlő lelki tartalmak megismerésében. Azt is felismerik, hogy minél gyakoribb, ill. egyetemesebb egy jelkép, annál gyakrabban fordul elő a vallásos szimbolikában. Gyógyításról szóló elméleteik és a vallásról alkotott felfogásuk ezen a ponton összeolvad. Nem csoda tehát, hogy behatóan foglalkozott mindhárom gondolkodó a vallással. Felmerül a kérdés: mi a különbség lelkész és pszichológus között?

Így érkeztünk el a jelenkor nagy problémájához, amit anyag és lélek újabb szintű konfliktusaként lehetne leírni. Ismerős állapot, többé-kevésbé mindannyian átéltük már ezt a bizonytalanságot: MI VAGYOK? Nagy dilemma, fontos kérdés. Hogy mi köze ennek az istenhithez? Nézzük csak az ószövetségi kijelentést: VAGYOK, AMI VAGYOK! (II. Mózes 3.14).

Íme, hogyan fonódik össze humanizmus, lélektan és vallás. Ezt mi magunk is megtapasztalhatjuk, ha visszamegyünk az időben négy és fél évszázadot, amikor

Dávid Ferenc

Leírja milyen nehéz volt Zwingliusnak „az úrvacsorai test-kenyérből való kibontakozás”; hogy legyőzve a kegyetlen háborúskodás „tajtékjától” való rettegését szakított atyái hagyományaival; hogy „megzavarodott” az írásban tapasztalt ellentmondás miatt, „könyörgött”, és végül felismerte, hogy különbözik az Atyaisten, a fizikai világ teremtője az ő Szent Fiától, aki ezt a világot mibennünk lelkileg újjáteremti. Így különbözik az Ószövetség az újtól, mert „… különbözik a külső betű és jelkép a belső lelki értelemtől”, „a külső és belső ember”, „a külső és belső teremtés…”

Igen, Dávid Ferenc hasonló korban élt. És várta az 1570-es esztendőt, hogy Krisztus az ő „szájának lehelletével”, égi jegyek kíséretében végleg megtisztítsa a világot „az Antikrisztus szennyétől” és eljusson az EGY-ség felismerésére. Szegény, akkor még nem tudhatta, hogy a „testi világ” sem 6 nap alatt lőn …

Gazdag Árpád

A HIT OSZLOPAI

Horn Ildikó: Hit és hatalom — Az erdélyi unitárius nemesség 16. századi története

Egy az Isten és Vendégség, Jókai Mór megejtően romantikus regénye és Páskándi Géza áthallásos besúgódrámája – a legtöbbünk számára alkalmasint e két, egymástól oly markánsan különböző irodalmi mű reprezentálja az erdélyi unitárius felekezet belvilágát, s meglehet, elsősorban irodalmi művek révén véljük ismerni az erdélyi fejedelemség első évtizedeinek, János Zsigmond uralkodásának, és különösképp a Báthoryak vitézlésének viharos korszakát is: Kemény Zsigmond regényétől, a Gyulay Páltól Márton László jelenkori műveiig. Az epocha iránt táplált érdeklődés persze korántsem meglepő, hiszen a felekezeti vetélkedés, s még inkább a két nagyhatalom között ingadozó fejedelemség zajos vitákkal és véres leszámolásokkal tarkított politikai élete az ismerősség érzését kelti a XIX., a XX., s úgy tetszik, a XXI. század közönségében egyaránt. De éppígy frappírozóan ismerősnek és egyszersmind izgalmasnak hat e téma mindennemű szépirodalmi megformálás nélkül, egy részletekben gazdag, lucidus történettudományi monográfia tárgyaként is – amint arról Horn Ildikó munkáját olvasván egyhamar meggyőződhetünk.

A magyar kora újkor jeles kutatójának új könyve két főrészre oszlik: az első az unitárius felekezet politikai bázisának hatalmi szerepét, fel- és leértékelődési periódusait rekonstruálja a XVI. század második felének erdélyi történelmébe ágyazva, míg a második az unitárius politikai elit 21 korabeli képviselőjének életrajzát göngyölíti az olvasó elé. Az első pozícióit még az erdélyi protestáns egyházon belül megszerző antitrinitárius, azaz szentháromság-tagadó (vagy miként ellenfeleik bélyegezték őket a késő ókori szekta elnevezése nyomán: ariánus) felekezet János Zsigmond uralkodása alatt imponáló lendülettel látott a befolyásos hívek toborzásához. A nyughatatlan istenkereső Dávid Ferenc püspök és az orvostudományi jártasságát diplomáciai ügyességgel és teológiai tudással ötvöző fejedelmi bizalmas, Giorgio Biandrata hitsorsosává szegődött maga az ifjú fejedelem is, s e tény nagyban megnövelte az újdonat religio vonzerejét. Így történhetett, hogy a János Zsigmond váratlan halálát (1571. március 14.) követő időszakban kulcsszerephez juttatott (ám e lehetőséggel élni végül mégsem tudó) négy testamentumos úr mindegyike e felekezet követője volt.

Csakhogy a fejedelmi támogatás elvesztése mégis szomorú következményekkel járt az unitárius egyház számára, s Horn Ildikó elemzése világos okfejtéssel tárja az olvasó elé a felekezeti térhódítás megtorpanásának, s utóbb visszaszorulásának indokait. Báthory István fejedelemmé választásával az uralkodói pártfogás odalett, a hitvitázó agitáció lehetősége megszűnt, s a tehetséges, feltörekvő fiatalok megnyerésének programját a jezsuiták sikeresebben tették magukévá – úgyannyira, hogy számos unitárius úr leszármazottjából vált utóbb buzgó katolikus. A Báthory István lengyel királlyá választását követő évek, majd Báthory Zsigmond kiskorúságának időszaka mindazonáltal lehetőséget kínált az unitárius elit tagjai számára, hogy újfent visszatérjenek a hatalom köreibe, s hogy onnan várják és szenvedjék el a századvég és a századforduló véres erdélyi konfliktusait (köztük a második és egyben utolsó unitárius fejedelem, Székely Mózes tragédiáját), melyeknek részletes tárgyalása immár a kötet készülő folytatására marad.

A könyv második felét kitevő életrajzgyűjtemény személyes sorsokra lebontva ábrázolja, s árnyalja egyszersmind az első nagyegység történeti áttekintésének kiemelt célcsoportját. Színes személyiségű, magasan képzett, fortélyosan taktikázó és nehezen összeférhető urak arcképcsarnokát, s rokoni szálak egész szövedékét mutatja be Horn Ildikó, ám mi e szakaszból ehelyütt most csak a humanista műveltségű, s 1592 decemberében a teljes erdélyi hatalmi elit közreműködésével feláldozott és halálra szánt Gyulay Pál néhány mondatát idéznénk. Levelének sorai ugyanis megrendítően érzékeltetik a magát a közrendűek sorából felküzdő, s a propagandában felettébb hasznos udvari ember vigasztalan, s utóbb végzetessé váló gyökértelen helyzetének érzékeltetésére. „Kévánnám bizony csak az Istentől, hogy mindennapi kenyérért ne kellene más ember szájában néznöm és mástul várnom, lenne valami tulajdon helyöcském, kinek fruktussából az én kicsin rendöm szerént bátor infra mediocritatem élhetnék. […] minden nap az egy királra nézök, ennek szavait hallgatom, cseleködetit nézöm…de uram…ü halála miatt…ki kezdök innet menni…hova legyek? Kihöz menjek?”

László Ferenc

MEGEMLÉKEZÉS MÁRCIUS 15-RŐL

Múltunk Idézésekor át kell hangolódni az 1848-as eseményekre, mikor népünk akkori fiai nem csak anyagiakat, hanem életüket is feláldozták a haza oltárán „jó szívvel és ingyen”. Isten akaratából egy olyan évet értünk meg, melyben a jelzett események 150. Évfordulója alkalmából ünnepelhetünk. Ennek ismeretében nézzünk bele a „Népek tavaszának” forradalmi eseményeibe.

Tudni kell, hogy két fontos személy létezett az akkori eseményekben: az egyik a barikádokon, vagy a harcmezőn, a másik pedig, aki ünnepelte a forradalmat. Nekünk ma az a feladatunk, hogy fejet hajtsunk a hősök előtt és tiszta szívvel maradjunk meg a világ ünneplői között.

A szabadságharc eseményei 1848. január 12.-én, Itáliában indultak el, mikor Palermóban kitört a forradalom. Miután térdre kényszeríttették a nápolyi királyt, kiszabadították a politikai foglyokat. A vezetést nyomban egy ideiglenes kormány vette át, ami életre is hívta a demokratikus alkotmányt.

A következő hónapban már Franciaországra is átterjedt a forradalom, de ott a királyi kormány a tüntető tömegbe lövetett, mikor többen megsebesültek és meghaltak. Párizsban 1500 barikádot emeltek a forradalmárok s minden fontosabb stratégiai pontot: kaszárnyát, fegyverraktárt, de magát a királyi palotát is elfoglalták. Itt is ideiglenes kormány alakult, ami a tömeg nyomására kimondta a monarchia megdöntését és kikiáltotta a Köztársaságot.

Márciusban már Bajorországban is mozgalmak robbantak ki. Kilenc nap múlva Bécsre is átterjedt a forradalom. Metternich, birodalmi kancellár lemondott, Ferdinánd császár pedig alkotmányt és saját sajtószabadságot ígért.

Már a párizsi események hatására Kossuth Lajos megfogalmazta és előterjesztette javaslatait egy új, felelős kormány megalakítása érdekében. Ebből a beszédből lesz majd a híres 12 pont:

1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését

2. Felelős minisztériumot Budapesten

3. Évenkénti országgyűlést Pesten

4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.

5. Nemzeti őrsereget.

6. Közös teherviselés.

7. 7. Úrbéri viszonyok megszüntetése.

8. Esküdtszék, képviselet, egyenlőség alapján.

9. Nemzeti bank.

10. Katonaság esküdjék meg az Alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.

11. Politikai status foglyok szabadon bocsáttassanak.

12. Unió.

Az új hang hatással volt, hiszen a magyar felsőtábla éppen a bécsi forradalom hatására elfogadta a fenti javaslatot és március 15.-én, Pesten is kitör a forradalom és győz. A márciusi ifjak kezdeményezésére kinyomtatták a 12 pontot és szavalták Petőfi Sándor Nemzeti dal- át. A délutáni órákban már 10000 ember gyűlt össze a Nemzeti Múzeum előtt, akik a forradalom szellemétől átlelkesülve hallgatták a forradalmi követeléseket. A helytartó tanács és a hadparancsnokság is meghátrált és így sikerült kiszabadítania a Budán raboskodó Táncsics Mihályt. Gr. Batthányi Lajos külön magyar kormányt alakított. Március 20.-án az erdélyi liberális ellenzék kezdeményezésére megegyezés született arra vonatkozóan, hogy Erdély Magyarországgal való egyesítése céljából országgyűlést hívjanak össze. Az erdélyi vármegyék és székek: Marosvásárhely, Temesvár, Déva, Nagyenyed, Fogaras, Alsó – Fehér vármegye, Udvarhelyszék a gyűléseken üdvözlik a forradalmat és a 12 pontot, de a román vezetők is a társadalmi és nemzeti átalakulás kezdetét látták a forradalomban.

Egy Budán napvilágot látott névtelen röpirat éppen arra mutatatott rá, hogy Erdélynek Magyarországgal való egyesülése az erdélyi románoknak is javukra válna, mert Magyarországon már „feljött az igazság és a szabadság napja”, itt már nincsenek „sem jobbágyok, sem nemesek, nincsenek sem urak, sem szolgák”, de csak az egyesülés megvalósulása esetén lesz így Erdélyben is. Az erdélyi románok Brassói Kiáltványa reménységgel fogadta az uniót, hiszen ettől éppen a zsarnoki törvények megszüntetését remélte. Szemben azonban Simion Barnut visszautasította az uniót, de annak tárgyalását a román nagygyűlés bízta. A kiáltványt azonban ő is széles körben elterjesztette.

Az új kormánnyal, az új utakra lépő országban megkezdődtek a munkásmozgalmak: céhlegények, nyomdászok, proletárok, de a parasztmozgalmakkal is találkozunk, melyek arra irányultak, hogy kitágítsák a jobbágy – felszabadítás körét. Fontos helyet foglal el, azonban az együtt élő nemzetiség ilyen irányú mozgalma is, hiszen mindannyian nagy várakozással tekintettek a változások elé.

Batthányi kormány május 12.-én még határozottan elutasította egy önálló magyar hadsereg teremtését, de 15.-én, kimondta egy 10000 főnyi reguláris sereg létrehozását, amit toborzás útján valósítottak meg. A fegyverfogásra nagyobb számban a szegény parasztok, falusi nincstelenek, de olyanok is vállalkoztak, akik egyszerűen a munkanélküliség elől menekültek, de sok esetben áldozatkészségből, önként is jelentkeztek: munkások és értelmiségiek is.

Az első honvéd zászlóaljak megalakulása nem csak a forradalom katonai helyzetére hatott jótékonyan, hanem a forradalom állásait gazdasági téren is igyekezett megszilárdítani. Az új alakulatok igényei lehetővé tették, hogy iparágak egész sora komoly tevékenységekbe kezdhessen. Ennek a nagy seregnek azonban komoly kiadásai fedezésére a kincstár nem volt képes, ezért a közvéleményhez fordult ismét Kossuth Lajos abban a reményben, hogy sikerül összegyűjtenie egy új magyar bankjegy fedezetét.

Az a forradalom, amely megjelenése óta sikert sikerre halmozott, egyszerre megtorpant, hiszen ellenforradalmi fordulat következett, amikor az udvar közvetlen támadásra indult Magyarország ellen. A forradalmi erők minden erejükkel, tehetségükkel igyekeztek megakadályozni a harc kirobbanását, de mivel újabb alárendeltséget nem voltak képesek elviselni, így meg kellett indítaniuk az önvédelmi harcot.

A szeptemberi fordulat középpontját nem az ellenállás szellemének az erősödése, vagy a pesti nép újabb megmozdulása, hanem a képviselőház balra fordulása jelentette. Nem sok időre éppen bizalmi kérdések felmerülése miatt megalakították a Honvédelmi Bizottmányt, melynek az volt a feladata, hogy állandóan ellenőrizze a miniszterelnököt. A Bizottmány tagjai közé erdélyi liberálisokat is választottak: Madarász Lászlót, Nyáry Pált, Patay Józsefet és Semberey Imrét. Madarász László az, akit vád alá helyeztek elszámolatlan pénzek miatt és megvonták tőle a bizalmat.

Legfontosabb feladat tehát lassan az lett, hogy megteremtsenek egy erős hadsereget. A Honvédelmi Bizottmány ezért nagy lendülettel folytatta a toborzást és egymás után alakította meg az új honvéd zászlóaljakat. A honvédsereg gyalog zászlóaljainak száma decemberre 64 volt, amihez csatlakozott még a császári hadseregből 22. sorgyalogezredbeli zászlóalj is, amely leszakadt a hadtestről. Eredményesen folyt a lovasság szerevezése is s közben rohamos léptekkel haladt előre a honvéd tüzérség kiépítése is. A császári hadseregtől örökölt ütegen kívül decemberre már 32 honvédüteget is számláltak. Decemberben tehát a forradalom hadseregében 84000 gyalogos, 8000 huszár és 3000 tüzér szolgált. Ez első sorban is annak, az emberek tízezreit elöntő lelkesedés hullámnak volt köszönhető, ami miatt már sok helyen a sorozást nem is kellett elrendelni.

A harcok megkezdődtek az ország szélein az ellenség mellékhaderőivel, de a nemzetiségi felkelőkkel is. Az utóbbiaknak az volt a legnyomósabb oka, hogy a magyarországi nem magyarok az ellenforradalom nyílt fellépését közvetlenül megelőző és követő időszakban nem sok bíztatást kaptak nemzeti követeléseik méltányolását illetően. Emiatt pedig természetes, hogy a szerb, vagy éppen a horvát példa, aki megelőzően szembeszállt a forradalommal – megtalálta a román követőit is. A szembeszegülést olyan események is erősítették, mint pl. az az aranyoslónai esemény, mikor az újonc toborzás alkalmával az összegyűlt tömegbe belelőttek a katonák és 13 ember halálát okozták. Ugyanakkor az ellenállást erősítette és emiatt a forradalom számára nem lehetett megnyerni a román parasztságot, mert késleltették a felszabadítási törvény kiadását. A balázsfalvi országgyűlésen pedig annak az óhajnak adtak hangot, hogy az osztrák kormánynak rendelik alá magukat, amit nem nagy megértéssel fogadtak a havaselvi románok. Igaz, volt egy magát megnevezni nem akaró kisebbség is a balázsfalvi képviselők között, akik jelezték Batthányinak, hogy amennyiben a románok jogait is tiszteletben tartják, akkor meg lesz alakítva a kölcsönös szeretet és egy hónapon belül minden kényszerítés nélkül 20000 román fog honvédnek felcsapni. A román nemzeti forradalom útját azonban már semmi sem tudta elállni.

A harcok kitörése után sorban vesztették el a Dunán túl, feladták a fővárost, látni kellett az ellenség önkényuralmát a megszállott vidéken, de tapasztalni kellett azt is, hogy az ellenségnek magyar támogatói is vannak. Elérkezett az a pillanat, mikor kirobbant az önvédelmi harc. Az Erdélyre vonatkozó részében Damjanits tábornok vezetésével mintegy 50000 harcos állomásozott februárban Szolnokkal átellenben létesített táborban s ezzel az ellentámadás feltételei meg is teremtődtek. November vége óta Erdély majdnem egész területe az ellenség kezében volt s számítani lehetett arra, hogy az ellenség hamarosan kísérletet tesz Nagyvára, majd Debrecen elfoglalására. Ebben azonban mindenek előtt a székelyek gátolták meg az ellenséget, a Székelyföld lakói októberben gyűlést tartottak Agyagfalván, ahol kimondták, hogy általános népfelkelést szerveznek a forradalom minden rendű és rangú ellenségeinek megleckéztetésére. Ennek köszönhetően néhány nap múlva 30000 székely állott fegyverben s a gyenge császári csapatok arra kényszerültek, hogy kivonuljanak a Székelyföldről, de a Háromszék kivételével. Itt lángolt fel másodszorra is a népfelkelést és a fegyverhiányt Gábor Áron tizedes kezdetleges öntödéje igyekezett pótolni. Puchner eredeti támadásáról lemondott (Nagyvárad) és 17000 fős csapatot irányított Háromszékbe. A régebbi győzelem után most már vereséget szenvedtek a székelyek Hídvégnél. Eddig azonban megerősödött a forradalmi csapat, mely Bem vezetésével tört előre. Nagybánya tájékáról indult el decemberben és Kolozsváron átvágta Puchner útját, aki Nagyvárad meghódítására indult. Karl Urban csapatait követve Bucovinába ment és addig üldözte őket, amíg Urban csapatai szét nem szóródtak. 4000 emberét Észak – Erdély őrizetére hagyta, 9000 emberével pedig bevonult Marosvásárhelyre. Gálfalvánál útját akarta vágni Puchner csapata, de nem sikerült. Közben székelyföldi honvédekkel erősítette csapatát. Puchner támadására válaszolva üldözőbe vette, majd Dévánál Damjanits csapataival egyesülve 3000-nyi erősítést kapott. Nagyszebent is elfoglalta. Március 20.-án tehát Erdély területén Gyulafehérvár és Déva várőrségét és az Érchegységben körülzárt román felkelőket leszámítva nem volt többé ellenséges fegyveres erő.

1849 elején már elkezdődtek a politikai csatározások és a baloldali békapárt között. A békepártiak elengedhetetlennek tartották a baloldaliak kiszorítását, de Kossuth megbuktatását is. Egyszerre azonban nem lehetett támadásba lendülni, csak fokozatosan.

A harc szintéren megjelent az orosz beavatkozás az elszigetelt Magyarország ellen. Ekkor nem csak a csapatok összpontosításához fogtak, hanem egy népfelkelés beindítását is szorgalmazták. Bár látszik az Udvar és a nemzetiség szövetségének meglazulása, sőt a román – magyar megegyezés is létrejött, de az összeomlás felé vezető útról már nem volt visszatérés. Arad, Temesvár és a világosi fegyverletétel következett és az a pillanat, melyben a csata elveszett, de az eszme megmaradt örökké.

Pap Gy. László

Ottó bácsi meséi
Királybéka és a tollashátú kiskutyus

Hol volt, hol nem volt, az égig érő nagy hegyeken innen, a lapos mezőn túl volt egy sűrű, kerek erdő. Ez a kerek erdő olyan kerek volt, mint egy nagy kerek sajt, csak éppen nem volt benne egy darab lyuk sem, mert nem sajtból volt, hanem hatalmas fenyőfák és makkos tölgyfák nyújtogatták a fejüket az ég felé.
Az erdő közepén tisztás volt, itt élt a Királybéka, az erdei békák uralkodója, minden békák királya. Még a folyóparti brekuszok is nagy tisztelettel brekegték ki a nevét, mielőtt beleugrottak volna a vízbe, hogy kifogjanak egy-egy óvatlan szúnyogot vagy muslincát.
A Királybéka szép barna volt, mint a barna kenyér héja, és úgy brekegett, hogy visszhangzott tőle az egész erdő. Most viszont nem brekegett, mert délutáni álmát aludta egy odvas fatörzs barlangjában, még a béka-mobil-telefont is kikapcsolta, nehogy felzavarják a giliszta ebéd után.
Már éppen arról álmodott, hogy meglátogatja az unokáit, a kis ebihalakat a közeli tóban, amikor egyszer csak felriadt.
- Ejnye, teringette, álmomat a zaj elvitte! - pislogott szép nagy szemeivel. - Ki sír itt? Mindjárt kiporolom a kabátját, ebugatta, zajos csibész!
Kiugrott a barlangból, hát majdnem fellökte egy kiskutya, az bömbölt keservesen, nagy könnycseppek szánkáztak le az orra mellett az avarba.
- Hé, te! Nem szégyelled magad, felébresztettél, irrgum-burgum! Tudod-e ki vagyok? Én vagyok a békák királya, ha én elbrekegem magam, összeszalad az egész erdő, de még azon túl is minden béka ideugrik, no, ehhez tartsd magad! Mi szél hozott az erdőbe, te bikkmakk?
- Brü-hü-hü, brü-hü-hü, jajajaj, jajajaj! - hangzott a felelet.
Erre aztán elkerekedett a Királybéka nagy szeme még nagyobbra. Hát micsoda értetlen fajzat tévedt ide az erdőbe?
- Beszélj nekem értelmesen, mert meghúzom a füled, te lakli!
- Tessék nézni…tessék nézni…jajajaj, brühühü…-zokogott a kutyus, de ettől nem lett okosabb a Királybéka.
- Mit nézzek?
- A hátamat!..
- Nocsak, nocsak…ejha…- nézi a Királybéka a kutyus hátát- …no de ilyet! Hát ez toll!
- Igen…brühühü…toll nőtt a hátamon, rajtam nevet az egész utca…jajajaj, eljöttem az erdőbe, hogy ne lásson senki.
- Én még ilyet nem láttam. Hogy került a hátadra ez a szép toll?- lett kíváncsi a Királybéka.
- Ez szép?! Hát mi vagyok én, vadkacsa? - nézett szemrehányóan a kiskutya. - Megnyaltam a szomszéd bácsi kezét a kapuban, mire ő rám kiáltott, hogy “hüccs innen, te nyálas, nőjön toll a hátadra!”, pedig én…brühühü…jajajaj, szeretem az embereket, én nem harapok, jajajaj, és most tollas lettem, mint a tyúkanyó. Pedig az én kis gazdám beíratott kutyakiképző iskolába is, ott mondta az oktató bácsi, hogy aki nem harap, az cukrot kap…nekem pedig toll nőtt a hátamon, brühühü,  jajajaj! - törött el a mécses megint keservesen.
- Úgy látszik a szomszéd bácsi valami gonosz varázsló lehet, de egyet se búsulj, kiskomám! Szerencséd van, hogy találkoztál a békák királyával. Az én száz esztendős nagyanyám szokott segíteni a bajba jutott kis békákon. Te ugyan nem vagy béka, de ha megkérem a mamát, úgy levarázsolja rólad a tollat, hogy öröm lesz nézni.
Ezzel felkapta a béka-mobil-telefont a Királybéka és belebrekegett.
A bánatos tollashátú kutyus nem értett semmit az egészből, mert a kutyusok nem tudnak a békák nyelvén.
Miután lebrekegte az üzenetet a Királybéka, rákacsintott a kutyusra.
- Utazunk a mamához! - azzal hatalmas békaugrásokkal nekivágott az erdei ösvénynek, a kiskutya alig tudta követni. - Énekeljünk, hogy vidámak legyünk! - brekegett hátra a jószívű Királybéka.
Gyerekek, tudjátok-e hová utaztak? Kanizsára bizony, a kanizsai állomásra, mert a kanizsai tó mellett lakott a béka nagymama.
Nagyon megörült a béka nagymama a Királybékának, adott neki két nagy puszit és utána megszemlélte a tollashátú kiskutyát.
- Csukd be a szemed és légy bátor! - azzal a béka nagymama elbrekegte a varázsigét és mielőtt a kutyus kinyithatta volna a szemét, úgy eltűnt a hátáról az a borzalmas toll csúfság, mintha ott sem lett volna. A kiskutya megint rendes kutya lett, csóválhatta a farkát vidáman, mint a többi rokon.

Ezek után, ha a kiskutyus meglátott egy ugró békát vagy valamelyik napozó társát, barátságosan ugatott nekik, hiszen tudta milyen jó szívűek.  Vigyázzatok ti is a békákra, kedves gyerekek!

- - -

Szólások és közmondások bibliai párjai

Ó s z ö v e t s é g

„Nem mind arany, ami fénylik.” Bűneset (I.Móz.3:6)

„Eltűnt mint szürke szamár a ködben.” Énók (I.Móz.5:24)

„A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.” Ábrahám Egyiptomban (I.Móz.12:10-20)

„Se szeri se száma.” Ábrahám utódai (I.Móz.15:5)

„Kereket old.” Ábrahámnak hírt hozó héber (I.Móz.14:13)

Hágár (I.Móz.16:6)

„Kő kövön nem marad.” Sodoma pusztulása (I.Móz.19:24-25)

„Éhes, mint a farkas.” Ézsau (I.Móz.25:27-34)

Saul serege (I.Sám. 14:31-32)

„A harag rossz tanácsadó.” Ézsau terve (I.Móz.27:41)

„Kölcsön kenyér visszajár.” A csalót becsapják (I.Móz.27:1-29 és

I.Móz.29:21-23)

„Bokor a szállása, harmat a takarója.” Jákób menekül Ézsau elől (I.Móz. 28:10-11)

Illés menekül Jezabel elől (II. Kir. 19:1-8)

„Jól forog a kereke.” Jákóbmeggazdagodik (I.Móz.30:25-43)

„Nagy kő esett le a szívéről.” Jákób kibékül Ézsauval (I.Móz. 33)

„Hol kerék, hol talp.” József életútja (I.Móz.37-50)

„A pénznek nincs szaga” Józsefet eladják a testvérei (I.Móz. 37:12-36)

„Nincs olyan titok, ami ki ne derülne.” József életben van (I.Móz.45:25-28)

Ákán bűne (Józsué 7:1-26)

Géházi kapzsisága (II.Kir. 5:20-27)

„Minden jó, ha a vége jó.” József megismerteti magát testvéreivel (I.Móz.50:20)

„Szelíd, mint a kezes bárány.” Mózes (IV.Móz.12:3)

Jákób (I.Móz.25:27)

„Minden hájjal megkent.” A ravasz gibeoniták (Józsué 9.)

„Nem ijed meg a maga árnyékától.” Jáél megöli Siserát (Bírák 4:17-22)

„Inába száll a bátorsága.” Gedeon harcosai (Bírák 7:3)

Saul katonái (I.Sám.13:5-6)

„Sok kicsi sokra megy.” Ruth kalászt szedeget (Ruth. 2:2-3)

„ Hiányzik egy kereke.” Dávid Ákis királynál (I.Sám.21:11-16)

„Aki á-t mond, b-t is mondjon.” Jefte (Bírák 11:29-40)

„Kimutatja a foga fehérjét.” Delila árulása (Bírák 16:4-21)

„Kicsi a bors, de erős.” Dávid legyőzi Góliátot (I:Sám.17)

„Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó.”

Saul leányát (Mikált) Dávidhoz adja feleségül (I.Sám.17:25)

„Madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni.”

Jonathán és Dávid barátsága (I.Sám. 18.)

„Olajat önt a tűzre.”

Jonathán védelmébe veszi barátját Dávidot apjával szemben (I.Sám. 20:27-33)

„Fáj rá a foga.” Dávid megkívánja Betsabét (II.Sám.11:2-4)

„Más kertjében kapálgat.” Betsabé Dávid szeretője lesz (II.Sám.11:2-4)

„Van mit aprítania a tejbe.” Salamon gazdagsága (I.Kir.3:13)

„Aki a korpa közé keveredik,megeszik a disznók.”

Salamon házasságai (I.Kir. 11:1-13)

Új.szöv. tanács: „Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában…” I.Kor.6:7

„Jó tett helyébe jót várj.” Ráháb (Józsué6:23)

A seraptai özvegy lángos (I.Kir.17)

Elizeus és a sunemi asszony (II.Kir.4:8-18)

Az arámok megvendége (II.Kir.6:8-23)

„Jobb később, mint soha.” Manassé megtérése (II.Krón.33:15-16

„Olyan a feje, mint egy biliárdgolyó.” Elizeus (II.Kir.2:23)

„Eltalálta szarva közt a tőgyit.” Aháb halála (I.Kir.22:34)

„Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!”

Az ellenség megvendégelése (II.Kir.6: 8-2

„Minél több van, annál több kell.” Nábót szőlője (I.Kir.21.)

„Nem ettünk egy tálból cseresznyét.” Dániel hűsége (Dán.1:8)

„Az arany tűzben tisztul, a polyva megég.” A három ifjú a tüzeskemencében (Dán.3:16-27)

Új.szöv. tanács: „..a ti megpróbált hitetek, mely sokkal értékesebb a veszendő,de tűzben kipróbált aranynál…” (I.Péter 1:6-7)

„Aki másnak vermet ás, maga esik bele.” Dániel az oroszlánveremben (Dán.6: 25)

Hámán bukása (Eszter 7.)

„A baj ritkán jár egyedül.” Jób története

Ú j s z ö v e t s é g

„Anyja, lánya.” Salome (Mt14:6-10)

„Senki sem próféta a saját hazájában.” Jézust megvetik (Mt.13:53, Luk.4:14-30)

„Késő bánat, eb gondolat.” Péter megbánja, hogy megtagadta Jézust (Mt.26:75)

Júdás visszaviszi a 30 ezüstöt (Mt.27:4)

A jobb lator a kereszten (Luk.23:40)

„Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó.” A két testvér példázata (Mt.21:28-31)

„Aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli.” A talentumok példázata (Mt. 25:14-30)

„Nincs rajta áldás.” Jézus vérdíja (Mt. 27:3-10)

Zákeus vagyona (Luk.19:1-10)

„Ami késik, nem múlik.” A tanítványok jutalma (Mk.10:28-31)

„Hálni jár belé a lélek.” Jairus lánya (Luk.8:42)

„Jó kifogás sose rossz.” A nagy lakomára meghívottak (Luk.14:15-24)

„Addig a barátság, míg zsíros a konyha.” A tékozló fiú barátai (Luk.15)

„Aki keres, talál.” Az elveszett drachma (Luk.15:8-10)

Az elrejtett kincs, az igazgyöny (Mt. 13:44-46)

„Más szemében meglátja a szálkát, magáéban a gerendát sem veszi észre.”

A farizeus és a vámszedő (Luk. 18:9-14)

„Kecskére bízták a káposztát.” Júdásra, mint tolvajra az apostolok pénzét (János 12:4-6)

A hamis sáfár ( Luk.16:1-12)

„Ki korán kel aranyat lel.”

Magdalai Mária találkozik Jézussal (János 20:1-18)

„Hamarabb utolérik a hazug embert, mint a sánta kutyát.”

Anániás és Szafira (Ap.csel.:5)

„Ütheti bottal a nyomát.” Pál menekülése a damaszkuszi zsidók haragja elől (Ap.csel.9:23-25)

„Kutyából nem lesz szalonna.” Sault a jeruzsálemi tanítványok nem fogadják maguk közé (Ap.csel.:9:26)

„Jobb adni, mint kapni.” Tábita (Ap.csel.:9:36)

„Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!” Félix (Ap.csel.24:24-25)

A gazdag ifjú (Mk. 10:17-27)

Jézus követése nem enged halogatást (Luk.9:59-60)

„Nem esik messze az alma a fájától.” Timóteus (II.Tim.1:5)

Heródiás leánya (Mt.14:6-10)

Felhasznált irodalom:

O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások 8.kiadás TALENTUM

Biblia (Új fordítású ) Kálvin Kiadó 1992

Megjegyzés: Ez a gyűjtemény egy tervben lévő kiadvány egyik fejezeteként jelenleg is folyamatos bővítés alatt áll. (2007.04.02.)

Závodny Mária

szerkesztő

Forrás

BUDAPESTI UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG

Január 1-jén a budapesti unitárius egyházközségben köszöntötték az újesztendőt azok a gyülekezeti tagok és egyházközségi, egyetemes egyházi elöljárók, akik a több éves hagyományhoz hűen a Nagy Ignác utcai templomba jöttek.

Az istentisztelet szószéki szolgálatát a gyülekezet lelkésze: Kászoni József végezte a Zsolt 72, 18; 118, 23 illetve a Róm 5, 5 alapján. Imádkozott és közérdekű hirdetéseket tartott, valamint a „püspöki körlevelet”, Balázsi László főjegyző ismertette.

Istentiszteletet követőn a jelenlevők az első emeleti gyülekezeti teremben gyülekeztek, ahol szeretetvendégségre került sor. Annak a reményében koccintottak a megjelentek, hogy az újévben azok az új feladatok, amelyek megvalósítandóak mindannyiunk részéről, megnyugtató megoldáshoz vezetnek, és végre egyházi életünkre vonatkozóan prosperálást eredményeznek.

Január 11. a Kossuth Rádió egyenes adásban közvetítette a Nagy Ignác utcai templomból azt az ünnepi istentiszteletet, amelyet egyházunk fennállásának 442. éves évfordulója alkalmából tűztek műsorra. 55 percen keresztül sugározta a rádió adása a Kárpát-medencei magyarság és a nagyvilágba szétszóródott magyarok számára a türelmi rendelet és lelkiismereti szabadságot megelevenítő ünnepi műsort. A visszajelzések, amit az egyházközség kapott írásban és telefonon azt igazolta, hogy a fogadtatás a hallgatóság részéről is elnyerte azok tetszését. Az ünnepi istentisztelet utolsó perceiben az Ars Renata régizene együttes közreműködött korabeli szerzők zsoltárait énekelve: Balassi Bálint, Dávid Ferenc, Bogáti Fazakas Miklós, stb.

Január 14., este 6 órakor vendégül láthattuk Horn Ildikó docens, egyetemi tanárt az érték+őrző sorozatunk keretében, aki elő történelemmé varázsolt a 16. században élt unitárius nemesek életén keresztül azt a történelmi időszakot, amely oly fontos a mi számunkra. János Zsigmond első erdélyi fejedelem udvarához tartozó nemes urak, mint pl. Csáky Mihály, Hagymássy Kristóf, Bekes Gáspár, Stanislaw Niezowski élete megidézése jelentette azt az élményt a hallgatóság számára, amely felkeltette mindannyiunk érdeklődését a professzor asszony, nemrég megjelent könyve elolvasásához, amelynek címe: Hit és hatalom, alcíme: Az erdélyi unitárius nemesség 16. századi története. (A könyv egyházközségünkben megvásárolható az érdeklődők számára.) Az este szeretetvendégséggel zárult.

Január 21. csütörtökön meghívásunkra érkezett hozzánk Borókai Gábor a Heti válasz főszerkesztője, aki Média ma, - holnap címen tartott előadást. A tervezett idő ilyen alkalmakkor, amit az előadóknak felajánlunk, 40-50 perc, de tekintettel a jenlévők érdeklődésére és azon érdekfeszítő eszmefuttatások kifejtésére, amellyel vendégünk elkényeztetett az időt meghosszabbítottuk közel másfél órára. Az előadás végén az érdeklődők részére Borókai szerkesztő úr könyvét dedikálta, nem kevés példányszámban. Ez a rendezvényünk is ágápéval zárult.

Január 31. is a kiemelkedő napok jelzőjével került be új évünk új hónapjának záróakkordjaként. Ünnepi istentiszteletünk meghívottjai voltak: Farkas Boglárka a Hír Tv-nek szerkesztője, Zsombori Erzsébet selyemfestő és Jánkyné Szabó Mária énekes. A hónapzáró istentisztelet befejezésével, a nem kevés érdeklődő levonult a gyülekezeti terembe, ahol kezdetét vette az a könyvbemutató, amelyre Farkas Boglárkát hívtuk meg, akinek Befejezetlen című könyvét Elekes Botond főgondnok mutatta be. Őt követően hallgathattuk Mohai Gábor előadóművészt, aki a képkiállítást nyitotta meg, végül pedig a kolozsvári Operaház nyugalmazott csellistája gyönyörködtetett virágénekekkel. Az ízletes szendvicseket és az ízlésesen megterített asztalokat Finta Csillának és férjének Finta Józsefnek köszönhettük.

Február 12. pénteken du. 17 órakor került sorra az Erdélyi Könyv Egylet és a Dávid Ferenc Egylet közös rendezésében arra a könyvbemutatóra, író-olvasó találkozóra, amelynek címe: Rajzoljunk magunknak egy világot címet viseli. A kötet írói közül többen is megjelentek, akiket Veress Zoltán a könyv stockholmi szerkesztője mutatott be és köszöntött, pl. Jókai Anna, Abloncziné Szabó Magda, Horváth Zsuzsa – Hoffmann Rózsa képviseletében, Dávid Gyula stb. Az előadást zenehallgatás tette élvezetesebbé Kurlik Eszter (hegedű) és Nagy Judit (cselló) fellépésével. A rendezvény szeretetvendégséggel fejeződött be.

Február 13. szombaton este 7 órától vette kezdetét a farsangi bál, amelyet az újonnan alakult ifjúsági csoport tagjai szervezetek meg és hívtak össze minden érdeklődő számára. Programjukban szerepelt egyebek mellett: Nyitótánc – Palotás, Táncverseny, Vetélkedő, Tombolasorsolás, Tánc hajnalig, élő zenével, minden korosztálynak. Mindez a jelenlévők kellemes együttlétére és szórakoztatására.

ÍGY ÉLÜNK ÉS DOLGOZUNK FÜZESGYARMATON ÉS A GYULA ÉS

KÖRNYÉKE SZÓRVÁNYGYÜLEKEZETBEN…

2009. december 31-én fél tizenkettőkor Füzesgyarmaton hívogatott óév búcsúztatóra és újév kö-

szöntésre a harangszó. Szép és felemelő volt, mint minden esztendőben. Egy kis pihenés után pedig

indultam a legkorábbi vonattal Budapestre, hogy az újévi 2010-i istentiszteletet és a püspöki foga-

dást, az eddigiektől eltérően együtt tartsuk meg a Nagy Ignác utcai templomunkban. A szószéki szolgálatot megosztva Kászoni Józseffel, a helyi lelkésszel , mintegy 70 érdeklődő hallgatta meg. Úgyszintén a főjegyző és főgondnok által közösen megfogalmazott (szintén újdonság) és szétkül-

dött, e lap hasábjain is megjelentetett újévi köszöntőt, pedig a mostoha időjárás kedvezőtlen volt.

Az istentisztelet után a gyülekezetei teremben szinte mindenki megjelent a fogadáson, ahol Elekes

Botond főgondnok mondott pohárköszöntőt, majd pezsgőbontás következett és elfogyasztottuk az

alkalomra rendelt szendvicseket és a Brock Margit asszony készítette finom székely fánkot (pánkót),

amit e helyen is megköszönünk a még mindig (hiszen nyugdíjas) hűséggel segítő Brock házaspárnak.

Január 3-án megtartottuk a gyülekezetünkben is az újévi ünnepi istentiszteletet, amelyen megemlé-

keztünk az előző évben elköltözött testvéreinkről, a keresztelésekről, konfirmálásról, házassági

megáldásról, aranykönyvi adományozásokról, sikeres rendezvényeinkről, ünnepélyeinkről.

Január 10-én a „Vallásszabadség Világnapja” (A Patrubány Miklós vezette Magyarok Világszövetsé- ge indítványozta így nevezni a tordai ediktum emléknapját még néhány évvel ezelőtt.) alkalmából

emlékistentiszteletet tartottunk, amelyen elhangzott a lelkiismereti és vallásszabadság törvénye is.

Január 12-én Budapesten részt vettem a 2010-es évünk első elnökségi ülésén.

Január 16-án Budapesten lelkészi értekezletet tartottunk az előző év decemberében újjáalakított

Teológiai Műhellyel. Az Alaptörvény előírása szerint a jelenlévők megválasztották a Teológiai Mű-

hely lelkészi és világi vezetőjét. Az előbbi tisztet Lakatos Csilla miskolci lelkésznő, az utóbbit pedig

Gazdag Árpád fogja betölteni. A lelkészek mellett a világiak számára továbbra is nyitott a belépési

lehetőség a műhely tagjai közé és részt venni annak munkájába. Az egyházi főhatósági testületek munkájában Gazdag Árpád fog részt venni. A közös gyűlés konkrét tennivalókat fogalmazott meg

a 2010-es esztendőre vonatkozóan. Köztük fontos helyet foglal el az Unitárius Élet szerkesztőbizott-

ságának kibővítése, a munka hatékonyabbá tétele, a folyóirat tartalmának bővítése, gazdagítása is.

Január 17-én megtartottuk egyházközségünk számadó közgyűlését. A sok szép eredmény mellett

sajnálattal állapítottuk meg, hogy a gyülekezet mind jobban elöregedik, a fiatalság pedig húzódik

el a vidékről az ország nyugati része felé a jobb megélhetés érdekében. A gyulai szórványgyülekezet

lassan erősebbé válik, mint az anyaegyházközség mind adakozásban, mind pedig lélekszámban.

Január 17-én délután megkezdődött az egyetemes imahét. Biharnagybajomba hívtak a reformátu-sok a megnyitón szolgálni, ahol feleségemmel énekszámokat is adtunk elő. Az imahét folyamán

szolgáltunk a helyi református, katolikus templomban, a dévaványai református templomban, Béké-

sen ökumenikus részvételben megtekintettük Wass Albert : A funtineli boszorkány című regényének színpadi adaptációját. A mi templomunk is megtelt, ahol a református lelkész szolgált. Utána híveink

és nyugdíjas klubtagjaink bőségesen megvendégelték a megjelenteket finom süteményekkel, teá-val és a gondnok által felajánlott borral. Majdnem mindenhol minket is megvendégeltek a hívek.

Január 24-én zártuk istentiszteletünkön a sikeres, lélekemelő imahetet, azzal, hogy folytatjuk majd.

A nyári, július 11-i alföldi búcsúra, amelynek központi témája a trianoni átkos diktátum 90. évfordu-

lójára való emlékezés lesz, meghívtuk ünnepi szónoknak a református, biharnagybajomi lelkészt.

Január 27-én Budapesten újabb, a február 6-i zsinatot előkészítő elnökségi ülést tartottunk.

Január 30-án Kecskeméten Elekes Botond főgondnokkal együtt részt vettünk a Duna-Tiszaközi Szór-

ványegyházközség közgyűlésén, ahol az Alaptörvény előírásaival ellentétes előzmények után a je-lenlévők Balázs Mihály gondnok mellett megválasztották a főtanácsi-zsinati képviselőjüket Szalon-

tainé Kisgyörgy Zsuzsa személyében. A közgyűlés utasította a képviselőket az erdélyi egyházzal

való egyesülés támogatására a február 6-án tartandó zsinaton.

Január 31-én a füzesgyarmati Hajnal István Idősek Otthonában tartottunk istentiszteletet.

Február 2-án részt vettem Budapesten az Egyesült Nemzetek Szervezete Társasága számadó és

tisztújító ülésén. E gyűlésen az egyházunk részéről (még egy nyugdíjas evangélikus püspököt és egy

katolikus plébánost választottak) beválasztottak az ENSz Társaság Kormányzó Tanácsának tagjai kö-

zé az elkövetkezendő öt éves ciklusra. A 2009-es zárszámadást és 2010-es büdzsét is elfogadtuk.

Február 5-én, pénteken délelőtt a Békés Megyei Képviselőtestület elnökének, Domokos László kez-

deményezésére és meghívására részt vettem a megyei legmagasabb rangú egyházvezetők megbe-

szélésén. A történelmi egyházak helyzetéről, jövőbeni teendőiről, lehetőségeiről értekeztünk. Köz-

ponti helyet foglalt el a tárgyalások során a közelgő választásokban az egyházaink szerepvállalása is.

Ugyanaznap délben részt vettem az Idősügyi Tanács (amelynek egyedüli képviselője vagyok az egy- házak részéről) évi első gyűlésén, amelyen a nyugdíjas társadalom jövőbeni kilátásairól tárgyaltunk.

Február 6-án gondnokunkkal és főtanácsi képviselőnkkel jelen voltunk az egyházegyesítő zsinaton.

Nem rajtunk múlott, hogy a „megbetegedett” ellenzék miatt a zsinat határozatlanképtelenné vált.

Február 12-én két budapesti megemlékezésen vettem részt. Délelőtt a Nemzeti Kegyeleti Bizottság

farkasréti temetőbeli megemlékezésén, a budapesti ostrom áldozatainak szentelt megemlékezésen

megszégyenítően, alig kéttucatnyi ember vett részt (az énekes középiskolások némileg emelték a

részvételi arányt), amelyre a fővédnök Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke sem jött el. Szomorú volt az érdektelenség, már hőseinkre sem tudunk méltóképpen emlékezni.

Ugyanaznap délután 4 órakor más volt a hangulat a Turul téren tartott megemlékezésen. Méltó- ságteljesen nagy tömeg emlékezett az elesett hősök emléke előtt. Négy történelmi felekezet lelké- sze(köztük én is) mondta el gondolatait, egykori résztvevő, átélő (Lányi Zsolt) mondta el a tragikus eseményeket, Döbrentei Kornél költő olvasott fel verset, civilszervezetek, emlékezők koszorúztak.

Február 16-án délelőtt az Unitárius Élet újonnan felállt szerkesztőbizottsága tartott megbeszélést.

E jelen sorok írója mellett Léta Sándor lelkész, Gazdag Árpád, a Teológiai Műhely gondnoka, Kászoni

József lelkész, Dr. Karner Ottó író és Horn Ildikó történész beszélgetett a folyóirat ezutáni sorsáról.

Délután 3 órakor e sorok írója fogadta a Püspöki Hivatalban Dr. Bándi Kund, az Összmagyar Testület

vezetőjét (örökös elnöke a nemrég elhalt nagynevű erdélyi költő Bartis Frenc), megbeszélést tartva

a magyarság jövőbeni szándékáról, tennivalóról, szétszórtságbeli összefogásról, együttműködésről.

Február 21-én Darvason eltemettük Bura Józsefné sz.Gyólai Róza 51 évet élt testvérünket. Türelem-mel viselt nehéz betegség után adta vissza lelkét teremtőjének. Nagy résztvevő gyülekezet kísérte

utolsó útjára. Két lánya, akik tanítványaim voltak az iskolában, kértek fel a búcsúszertartás elvégzé-

sére, mert nem tartozott egyházközségünk, vallásunk tagjai közé. Isten adjon csendes pihenést neki.

Február 21-én Gyulán tartottunk szórványbeli istentiszteletet a környékbeli hívek közösségében.

Február 25-én istentiszteleten emlékeztünk meg a kommunizmus áldozatairól a templokerertben.

Február 27-én nagy élményben volt része a hittanos gyerekeinknek. Budapesten a Püspöki Hivatal

termeiben vette fel a Magyar Televízió gyermekeink két műsorát, amiket március folyamán fognak

közvetíteni. Az egyik összeállítás a könyörülő szamaritánus eljátszásáról szólt, a másik pedig arra

kért őszinte választ a szereplőktől, Szabó Lőrinc híres verse alapján, hogy mi leszek, ha nagy leszek.

Remek és hangulatos volt a fővárosba utazás és a gyerekek lelkesedése az ismert, Bencze Márton

vezette Tv-stáb munkája, és a felkészítő lelkészházaspár munkája nyomán. Várjuk a műsorainkat!

Március folyamán a négy unitárius ifjúsági adás közül kettő a mi gyerekeink munkáját dicséri majd!

Február 28-án a helyi Hajnal István Idősek Otthonában tartottunk farsangi műsoros istentiszteletet.

Március 6-ra Egyházi Képviselő tanácsi ülést tervezünk, amelyen részt kívánunk venni a gondnokkal.

Március 11-én nyugdíjas klubunkban műsorral és a gyülekezetben köszöntöttük nőtestvéreinket.

Március 14-én részt veszünk a városi ünnepségen, gondnokunkkal és a lovagrendi testvéreinkkel

koszorúzunk. Utána a templomunkban ünnepi, műsoros istentiszteletet tartunk a település vezetői-

nek jelenlétében, utána a templomkerti ’48/’49-es emlékműnél elhelyezzük az emlékezés virágait.

Március 24-én részt veszünk Gyomaendrődön egy általános nőnapi ünnepségen, ahol műsorunkkal

köszöntünk nyugdíjasokat és fiatalabbakat, versekben és énekekben tolmácsolva jókívánságainkat.

Március folyamán megkezdjük a szokásos felkészülést Nagypéntekre, hogy újra előadjuk a hagyo-

mányos Péterffy Gyula-féle unitárius Passiót dalárdistáinkkal, gyülekezeti énekeseinkkel és a Nép-

dalkör közreműködésével. Természetesen híveink kiveszik részüket a hazajobbító választásokra való

előkészületekből is, hiszen érdekli őket a település és a haza sorsa.

/balázsi lászló/

Kocsord, Unitárius Egyházközség

Szt. István út 30. 4751

Tudósítás a gyülekezet életéről a 2009. július – 2010. február közötti időszakban

Minden jó, ha a vége jó, hangzik a magyar mondás. De lehet-e az élet jó, ha vége a halál? Sőt lehet-e jó, amikor hosszú és pusztító szenvedés vége nem a gyógyulás, amikor a halál is megváltásként érkezik a szenvedés után? Képesek vagyunk-e akkora hitre, hogy jajszavaink között az mondja meg az Istenben bízó lélek válaszát? Azt, hogy élni mégis mindenkinek jó és mindenkinek kell, akit életre ítélt a minden teremtményéről egyforma szeretettel gondoskodó Isten.

A szinte már teljes valójával az anyagi világ felé fordult emberben van-e még ennyi hit és ennyi bizalom a teremtő iránt? Van-e még annyi erő Istenbe kapaszkodó lelkünkben, amennyi kell ehhez? Gyermekeink zuhanva csökkenő létszáma vajon nem arról beszél, hogy

épp ez az, aminek fogyatékában vagyunk, amiben híjával találtatunk? Templomlátogatóink ritkulása, a megüresedő templompadok vajon nem éppen lelkünknek erről a kiüresedéséről szólnak?

Fájdalmában és szomorúságában is két fennkölt példával szolgált egyházi életünk az elmúlt év második felében. „Mondottam, ember küzdj, és bízva bízzál!” Ezt az üzenetet kiáltotta Rázmány Csaba Béla püspökünk július 30-i és Kelemen Miklós lelkészünk december 11-i búcsúztatása Hőgyes Endre utcai templomunkból. Mire példa ez a két fájdalmas búcsúztatás? Példa arra, hogy minél többen, minél jobban becsülünk és szeretünk valakit, annál fájdalmasabb tőlük a búcsúzásunk. De minden búcsúzás után van vigasztalás is. Példa arra, hogy minél gazdagabb az elköltözködők élete, annál nagyobb érték az utánuk maradó hagyaték. Többet ők már nem hagyhatnak ránk, Rázmány Csaba nem viseli tovább a püspöki palástot, Kelemen Miklós nem írja tovább könyveit, de nekünk van mit őriznünk áldott örökségükön. Búcsúztatásuk erre szolgál példa gyanánt a hátra maradottaknak.

De példa-e ez a két búcsúztatás arra, hogy nekik megérte végig élni az életüket, végig küzdeni küzdelmüket, végig szenvedni szenvedésüket? Lehet-e erre igennel, vagy nemmel válaszolni? A választ csak Istennél lehet megtudni, de Isten mindenikünkben ott van,

mint a szeretet lelke és lelkiismerete. Ő senkit sem enged nemmel válaszolni. Sőt kötelez bennünket a lelkiismeretünk kimondani az igent. Igenünk hitelét pedig az adja meg, ha örökségükből elveszni semmit nem hagyunk. Ha úgy őrizzük meg annak minden kincsét, mintha ők tovább viselnék palástjukat, könyvespolcunkat tovább gazdagítanák. Így hangzott el ez a két búcsúztatáson, így kellene tartanunk a búcsúztatottak élő emlékezetét is.

Július 30-án Kocsordról egy hét fős csoporttal vettünk részt Rázmány Csaba püspökünk búcsúztatásán községi önkormányzatunk, személyesen Jakab Zsigmond polgármester úr jóvoltából, aki mikrobuszukat térítésmentesen bocsátotta rendelkezésünkre.

Ezúton is fogadja gyülekezetünk hálás köszönetét.

Augusztus 9.-én Vásárosnaményban, 16.-án Nyíregyházán tartottunk délutáni Isten-tiszteletet a Kocsordon tartott délelőtti Isten-tisztelet után.

Augusztus 23-án Kocsordon is megemlékeztünk a nyugati keresztény magyar királyság megalapításáról. 30-án délután ökuménikus szolgálatban vettem részt a kultúrotthon díszparkjában tartott kopjafa szentesésen. A kultúrotthon Móricz Zsigmond nevét viseli, a kopjafát is az ő művének szentelte ajándékként faragója, a községünkben lakó, marosvásárhelyi származású Szöllősy Lajos szobrász és festőművész.

Szeptember 20-án Vásárosnaményban, 27-én Kocsordon és Nyíregyházán tartottunk Úr-vacsorás Isten-tiszteletet őszi hálaadás alkalmából.

Október 4-én Kocsordon az Isten-tisztelet elmaradt, hogy részt vehessünk Hódmezővásárhelyen a felújított templom újraszentelésén. Az ünnepségen Bálint Benczédi Ferenc erdélyi püspökünk mondott őszi hálaadó beszédet, Balázsi László megbízott magyarországi püspök mondott Úr-vacsorai ágendát. A gazdag templomi műsor után közebéden vettünk részt, amely alkalommal pohárköszöntőként elmondhattam egy emlékezetes eseményt a hódmezővásárhelyi templom és gyülekezet életéből.

Az okt. 11.-i Isten-tiszteletet a tizenhárom aradi vértanú és Battyányi Lajos miniszterelnök emlékének szenteltük.

Okt. 25-én Isten különös kinyilatkoztatásaként jelent meg Isten-tiszteletünkön Dr. Abrudbányai János lelkész és teológiai dékán leánya, Dr. Varga Lászlóné Abrudbányai Erzsébet, amikor az 1956-os forradalomról és vezető egyéniségéről, az ő édesapjáról emlékeztünk meg. Mely alkalommal édesapja templomi emléktábláját is megkoszorúzta.

Ezúton nemrég elveszített férjéről, gyülekezetünk szülöttéről, a tudományos kutató Dr. Varga Lászlóról is megemlékezünk.

November elsején megemlékeztünk a halottak napjáról és a reformáció ünnepéről.

November 8-án Vásárosnaményban, November l5-én Nyíregyházán is megemlékeztünk a Kocsordi Isten-tisztelet után Dávid Ferenc vértanú haláláról.

November 29.-én, advent első vasárnapján Jakab Ferenc gondnok úr adventi koszorút ajándékozott a templomnak, amelyen meggyújtottuk az első gyertyát.

December 5-én, szombaton, meghívás alapján részt vettem Kolozsváron, az Unitárius Kollégium dísztermében tartott emlékkonferencián, melyet az 1989-es romániai karácsonyi események tárgyának szenteltek. Több tudományos előadás hangzott el, köztük Tőkés László királyhágó melléki református püspök, Európa parlamenti képviselő és sorstársai beszéde. A János Zsigmond Unitárius Gimnázium növendékei az eseményhez kapcsolódó színi előadást tartottak.

December 13.-án, advent harmadik vasárnapján megemlékeztünk Kereki Gáborról, gyülekezetünk első lelkészéről, aki saját kezűleg festette műemlék templomunk színes, virágmintás mennyezetét. Ez alkalommal adtuk át a gyülekezetnek Angliában élő özvegye

üdvözletét, aki két ízben tett nagy összegű adományt templomunk felújítására.

December 20.-án, advent utolsó vasárnapján Szalacsi Józsefné presbiter és kórustag

szervezésében és adományából Erdélyben gyűjtött adventi és karácsonyi népdalokat adott elő Béltekiné Szívós Ágnes karnagy vezetésével a mátészalkai Dancs Lajos énekkar. Ezúton is köszönetet mondunk fáradozásukért, mellyel élmény dússá tették ünnepszentelésünket.

December 24.-én este megtartottuk karácsonyfa ünnepélyünket, melyen gyermekeink verset szavaltak és harminc ajándékcsomagot osztottunk szét az Unitárius Alapítványtól pályázaton nyert támogatásból. Másnap, karácsony első napján Úr-vacsorát osztottunk mindhárom gyülekezetünkben. Mint mindenik sátoros ünnepen, másodnapi Isten-tiszteletet is tartottunk a kocsordi gyülekezetben.

Az év utolsó vasárnapján megtartottuk az utolsó presbiteri gyűlést, előkészítve a következő közgyűlést, melyet az óévi és újévi Isten-tisztelet után következő vasárnapon, 2010. január 3-án tartottunk. Ezen a közgyűlésen oldottuk meg gyülekezetünk képviseletét a képviselő- és főtanácsi gyűléseken. Jakab Ferenc gondnok úr a pénztárnoki és gazdasági életünket vezető tevékenységet vállalta magára a közgyűlés bizalmából, mivelhogy betegeskedése nem teszi lehetővé számára az utazást. A gondnoki tisztségre pedig a fiatal önkormányzati dolgozó és hűséges templomlátogató Pócsi Gábort választották, aki szívesen vállalja az utazást. Aki minden évben egyszer Szentegyházán, vagy Homoródalmáson vesz Úr-vacsorát. Aki a fentebb említett Szöllösy Lajos szobrász és festőművésztől festményt

Rendelt templomunkról ajándékba a homoródalmási unitárius gyülekezetnek.

A következő hat évre minden más aktív tisztségviselőt újraválasztottunk.

A gazdasági életről szóló beszámoló rendjén részletesen beszámoltam a lelkészi lakás átalakításáról, ami folyamatban van. Az átalakítás támogatásokból folyik, és már nincs messze a befejezéstől.

Január 10.-én és 17-én Vásárosnaményban ill. Nyíregyházán is tartottunk Isten-tiszteletet. Január 25, 26, 27 és 28. napjain ökuménikus imahetet tartottunk az unitárius templomban, a két református imateremben és a baptista imaházban, Nt. Szalay Kont Miklós és neje, Nt. Szalayné Gacsályi Dóra református, valamint Takács Zoltán baptista lelkész közreműködésével. Az imahét záróakkordjaként Takács Zoltán baptista lelkész és felesége, Zsuzsa mátészalkai lakásukon vacsorát adtak, melyen Jakab Zsigmond polgármester úr és felesége, Erzsébet is jelen volt.

Isten adjon békességet minden magyarországi unitáriusnak és minden más hiten levő honfitársunknak, akik között élnek szent vallásunk gyakorlatában. Örömmel jelentjük, hogy az elmúlt év folyamán megkereszteltünk 12 gyermeket, eskettünk egy házaspárt.

Szomorú szívvel, de Isten akaratában megnyugodva jelentjük, hogy 2009. 03. 23.-án végtisztességben részesítettük és utolsó földi útján elkísértük Nyíregyházán Széplaki Jánosné testvérünket, akinek 91 életévet ajándékozott a jóságos teremtő.

2009. június 19.-én Kemecsén mondtam búcsúbeszédet a tragikus hirtelenséggel élete és pályafutása delén, 53 évesen elhunyt Varga Csaba atyánkfia ravatalánál.

2009. október elsején vettünk búcsút Kocsordon sokat szenvedett testvérünktől, Bakos Tibor Zsigmondtól, akit Isten 67 éves korában szólított magához hűséges szerettei közül.

Az év utolsó napján Lakatos Barnabás 58 éves testvérünket búcsúztattuk Kocsordon, akit súlyos szenvedés után szólított magához a könyörülő Isten.

Isten adjon békességes pihenést hazaszólított testvéreinknek, lelküknek örök üdvösséget, szeretteiknek vigasztalást.

Nyitrai Levente

lelkész

Szeged

2009. december 25-én, Karácsony első napján az ünnepi hangulatot árasztó templomba érkező hívek átérezték az orgona hangjai mellett a zsoltár üzenetét: „Úr Istennek szent fia születék e világra.”

Ez az örömhír kísérte végig az istentiszteletet. Kiss Mihály tiszteletes úr elmélkedése alapjául Lukács evangéliuma 2. részének 1-20. verse szolgált. A szép karácsonyfa előtt Gábor Hajnalka karácsonyi verset mondott, ajándékot is kapott.

Sokan vettek úrvacsorát, melyet Faragó Antalné adománya biztosított.

2010. január 10. Kiss Mihály lelkész úr felolvasta a híveknek Balázsi László püspökhelyettes-főjegyző úr újévi üzenetét és Bálint Benczédi Ferenc kolozsvári püspök úr újévi pásztorlevelét Isten áldását kérve a beköszöntő új évre:

„Célok, tervek, álmok vezessenek ez évben!
Isten áldása jó sikerekre vigyen!
A küzdő akarat győzi le az akadályt.
Éltet a hit, a remény, s szívbéli hű szeretet.” /M.R./

A jelenlévők megkapták az újévi naptárt, amelyen az idén a százéves hódmezővásárhelyi unitárius templom látható.

2010. február 7. Az apostolok cselekedetei 20. részének 9-10. verse képezte az elmélkedés alapját és az Ószövetség ide vonatkozó részei.

Isten szeretete hívta elő az életet a földön. Jézus szívünkben lakó szelleme a legbiztosabb életjel.

Szeged, 2010. február 7. Vitálisné Miklós Éva