Isten őszi tekintete
Sándor Szilárd
„Felhő és sűrű köd van körülötte, igazság és jog trónjának támasza” Zsolt 97, 2
Keresztény testvéreim! Milyen sokszor halljuk és mondjuk e szót: testvérem. Nem tudom, hogy a gyakori ismétlés megerősíti a szavak jelentését, vagy inkább kiüresíti a megszokottság közönyével? Nem tudni mi a jobb. Dsida Jenő, a tiszta szavú költő elpirult, amikor számára igen fontos szót írt le. Lelke mélyén hordozta e szót, mint szent titkot. Jézus, pedig arra kérte tanítványait, hogy evangéliumot hirdessék a háztetőkön is. Vajon mi hogy vagyunk e szóval „testvérem”? Mit érzünk, mit gondolunk, hogyan használjuk e szót? Vajon „beszorult” e szó a lelkészek prédikációiba, vagy már csak szűk családi körben használjuk s azt is igen ritkán, de nem is tudjuk mit értünk ez alatt igazán? A testvér vér szerinti rokonságot jelent. A keresztény vagy keresztyén – kinek-kinek hite szerint – „hit szerinti rokonságot ” jelent. Nos akkor én, reformátusként, adventistaként, katolikusként, unitáriusként, vagy más felekezetűként megszólíthatom-e tőlem eltérő felekezetű testvérem ekképpen: testvérem? Ha igen, akkor mit értek ez alatt? Ha viszont nem szólíthatom meg mégsem valami ok folytán, akkor a testvér fogalma számomra beszűkült, nem használható csak megszabott jelentés-keretek között? Ki a testvér? Milyen a testvér? Milyen testvér vagyok én? Kinek vagyok a testvére én? És zúdulnak ránk a kérdés-viharok, ha nem érezzük, nem értjük, nem használjuk megfelelően e szót: testvér. Ha pedig jól értjük, tudjuk, azt hogy miről van szó, milyen összefüggésben használjuk a testvér megszólítást, mit tegyünk e szóval? Hordozzuk mélyen lelkünkben, mint békesség titkos csermelyét, vagy zúgjuk hullámzó folyóként e szót – testvér - hadd zengjenek a völgyek és igya el róna a hangot, ahogy egymást megszólítjuk: testvérem, testvéreim!
Vajon ha sokat ismételgetjük a számunkra igen fontos, életünkről szóló, életünket, befolyásoló szavainkat – mint amilyen a testvér is - akkor nem áll fenn a lehetősége annak, hogy egy idő után olyan megszokottá válik, mint pohárban a tiszta víz, amire csak akkor van szükségünk, ha szomjasak vagyunk és nem akkor, ha állandóan kínálják? De ha nem ismételnénk a számunkra fontos szavainkat, akkor nem felejtenénk el, mint ahogy elfelejtünk sokszor enni is, ha éhesek vagyunk, vagy szomjunkat oltani, ha szomjasak vagyunk? Az éhes ember elfelejti hogy egyen, szomjas pedig elfelejt-e inni? A testvér elfelejt testvér lenni?
Vannak szülők szerinti testvérek, vannak lelki testvérek, vannak szellemi testvérek és vannak édes és vannak mostoha testvérek: bárhogy nevezzük, bármilyen összefüggésben használhatjuk e szót, bármilyen vonatkozásra mutasson rá, egy világos mindig az együvé való tartozást jelöli. Testvér az, aki együvé tartozik. Testvér szűkebb, vagy tágabb családhoz, tartozó ember. Testvér – ugyanabban a hitben üdvösséget találó ember. Testvér - egyazon földrajzi bölcsőben ringatott közösséggé érett ember. Testvér – kereszt-testvér: kinek szülei komasági viszonyban vannak. Jelen esetben testvér – az, aki e sorokat olvassa, és akivel írja valahol, valahogyan valamiért, testvérei vagyunk egymásnak.
Amikor e magasztos, életünk gyémánt-fényét adó szót – testvér - olvassuk, vagy írjuk, elszeretnénk felejteni az olyan összefüggéseket, szókapcsolatokat, amelyben még drága anyanyelvünk használja e szót: testvér- harc, testvér-ellenség. A testvér nem lehet ellenség, mert akkor megszűnik testvérré lenni. A testvér-harc gyengíti a közösséget, ahol a testvérek élnek. Szeretnénk, hogy a testvér szavunkról csak a szép és a jó jusson eszünkbe. Szeretnénk mi is jó testvérei lenni egymásnak és szeretnénk, ha nekünk is jó testvéreink lennének. Ez a szavunk benne lobog a gyertyalángba, ami világosít a sötétségben, aki a házban vagyunk, és nem szeretnénk véka alá rejteni a gyertyatartót! A testvér szavunkat az isteni fényből itta fel a szemünk, ezért vigyáznunk kell szemünkre, hogy tiszta maradjon, vigyáznunk kell e fényre, hogy ha elveszítenénk e szót, legyen, ahonnan ismét visszakaphatjuk.
Miként őrizhetjük e látásunkat-adó tiszta isteni fényt? Hiszen színről színre sosem tudjuk mi az igazság, hisz tükör által homályosan látunk! Szomjas a szemünk az isteni fényre, testvérre szomjas a mi lelkünk. Igen mert mindenütt a méltányosságot, a kölcsönösséget, a pontos számadatok szerint kimutatható nagyságot és kicsinységet keressük és látjuk meg. A testvér pedig olyan, mint a barát, s valamivel még több is: „Minden időben szeret, aki igaz barát és testvérré születik a nyomorúság idejére.” Péld. 17,17 . Hadd, idézzem Márai Sándor „A Gyertyák csonkig égnek” című regényéből azt ahol a barátságról ír: „ Mint a szerelmes, úgy a barát sem vár jutalmat érzéseiért. Nem akar ellenszolgálatokat, nem látja valószínűtlen lénynek azt, akit barátjául választott, ismeri hibáit s így vállalja, minden következménnyel. Ez lenne az eszmény. S csakugyan érdemes élni az embernek ilyen eszmény nélkül? S ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, gyengeségét? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hűséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, ami jutalmat akar? Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a hűtlen barátot, mint az önfeláldozót és a hűségest? Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez önzetlenség, mely semmit de semmit nem akar és nem vár a másiktól? S mentől többet ad annál kevésbé vár viszonzást?”
E cím Isten őszi tekintete és a zsoltárossal elmélkedem. Vagy talán nem? Hiszem a zsoltáros Istenről és az ő trónjáról írt, amit a felhőről, a sűrű köd takar el a szemünk elől. Így sokszor nem láthatjuk az igazságot és a jogot, ami Isten trónjának a támasza. Átláthatunk-e ezen a sűrű ködön, ezen a felhő-függönyön, hogy bár az isteni trónus támaszát megpillantsuk? Fel tudunk-e tekinteni a magasba, ha nem szoktatjuk először fényre szomjas szemünket a felhők mögül kiszüremlő fényhez? Az isteni trónus támaszát, úgy láthatjuk meg csupán, ha először meglátjuk azt, aki közelebb van hozzánk: a testvért! Hiába akarjuk elseperni a felhőket a szivárvány elől, mert erre esetlenek, gyarlók, gyengék vagyunk. Hiába sugároznánk a Föld felől bármekkora és bármennyi fényt, hogy átvilágítsa a homályt Isten trónusa elől. Inkább a felülről szomjas szemünkre eső fényt engedjük, hogy tisztítsa szemünket. Igazság és jog, köd és felhő mögé burkolva. Mintha ránk telepedne egészen az őszi köd és a korán jött hideg és eltakarná azt, ami lényeges, ami megtart, ami üdvösséget ad. A XVI században milyen gyönyörűen vallott erről a ködről Bogáti Fazakas Miklós, ami már nem a dombok, hegyek, kősziklák tetejéről száll alá, hanem ami a mindenkori istenkereső ember lelkében gomolyog oly sokszor. Tisztuljon hát a látásunk az előbb említett költővel régmúlt időkből, hogy legyen, mire támaszkodjunk nekünk is ha az isteni őszi tekintet ránk fénylik: „ Igaz Úristen, igazra kérlek, igazságom fogytán, Szívem és nyelvem Tehozzád szakad, Kegyesen láss hozzám. Te légy én bírám, mert nincs már bírám, Tehozzád kiáltok. Rajtam lett veszélyt Te lásd meg Uram: igazat kívánok.” Sándor Szilárd
Nincs kategorizálva | Megjegyzés (0)bölcsességről való elmélkedés -prédikációra készülve
“Bennne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” Kol.2,4
” A felülről való bölcsesség elöször is tiszta, azután békeszerető,méltányos engedékeny,irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részlehajló és nem képmútató” Jak 3,17
Isten félelme a bölcsesség kútfeje - tanit a Példabeszédek könyve. A félemem és bölcsesség.A félelem nem gyávaság - a félelem az ismeretlentől való tartózkodás, egyfajta tisztelet. A félelem és gyávaság közt, oly nagy a különbség mint az alázat és gyámoltalanság közt.
A bölcsesség megszerzéséhez szükség van a félelmre. Nem a rettegésre, nem a megfutamodásra, nem a gyávaságra - de a féelelmre van szükségünk ahhoz hogy bölcsen, okosan,értelmesen, helyesen lássuk a világot s ezek által helyesen tájékozódjunk az üdvösség felé vezető úton. Bölcsességre
az felsoroltakért van szükségünk. Ki az akit nem érdekel a saját üdvössége? Szomorúan kell megállapítanunk, hogy amennyiben eltávolodunk a hittől, Istentől annyiban nem érdekel a saját üdvösségünk sem. Lehetünk-e bölcsek Isten nélkül, a hit nélkül ? Valószínű lehetünk bölcsek hit nélkül is, viszont ez esetben lemondunk saját üdvösségünkről - sokszor anélkül hogy tudnánk ennek veszteségét.
Mi, templomba-járó gyülekezet a hit szeriti bölcsesség útját keressük. Azt a bölcsességet ahol az ismeret kincse van elrejtve. Ez a kincs pedig a szeretet kettősége:Isten és embertársaink iránt.Bölcs ember az tehát aki ismeri a szeretet ,és aki gyakorloja is.Az ismeret önmagábannem lehet cél, az ismeret eszköz a bölcsesség eszköze. A bölcsesség sem öncélú, mert egy olyan állapotot , életet jelent ahol kézzel fogható közelségben van az üdvösség. A bölcsesség kincse tehát az ismeret és ki ennek a birtokában az a saját üdvösségének az útján jár, a sokszor szűk, de életre vezető ösvényen.
Ez a bölcsesség felülről jön - tehát Istentől, a hit gyakorlása által. Milyen csodálatos Jakab levele ahol e bölcsességnek a tulajdonságai tárja elénk: tiszta,békeszeretető,méltányos,engedékeny,irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes,nem részrehajló és nem képmútató.
Ha külön külön elmélkedünk ezen tulajdonságokon, akkor közelebb kerülünk magához a bölcsességhez is.
tiszta—
békeszerető—
méltányos—–
engedékeny——
irgalmas—–
jó gyümölcsöt hoz——–
nem részrehajló——-
nem képmútató——
ámen
Ismerjük, ismerhetjük Istent ?
Nincs kategorizálva | Megjegyzés (0)Segítség - elmélkedés prédikációra készülve
” Sőt téged is kérlek hűséges munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evagéliumért.” Fil.4,3
Humoros s talán közismert történeteken elmélkedtem az elmúlt héten.
1. Egy ember utazik a vonaton. Jön a jegycsípő és kéri a jegyet, majd megállapítja hogy rossz vonatra ült fel. Az utas válasza:
- Igen , tudom, hogy rossz irányba utazok, de olyan kellmes itt ezen a vonaton és inkább ezt választottam
2. Friedman története:A vándor útja egy hídon át vezetett. Jól megépített híd egy örvénylő folyó fölött. A híd közepén találkozott egy másik emberrel, aki egy kötelet fogott a kezében és arra kérte őt hogy fogja meg a végét. Megfogva a kötő másik végét váratlanul leugrott a hídról. A vándornak nem kis erőfeszítésébe tellett hogy ne csússzok ki a kötél másik vége a kezéből.
- Húzzál fel - kiabált kétségeesetten a kötél végén csüngő.
- Miért ugrottál be ? - kérdezte a hídról a vándor.
- Húzzál fel, az életem a kezedben van ! - jött a válasz.
- Persze, segítek, de te is kapaszkodj. Odasegítelek a híd lábfájához és kapaszkodj t eis felfele. Egedül nem tudlak felhúzni, ha te is nem segítessz magadon.
- Az életem e kezedben van, én semmit sem tehetek magamért.
- Nem így van! Te is kapaszkodj!
- Nem tudok. Segíts rajtam.
S ez a beszégetés így folyt mehűghatározatlan ideig, míg egyzser így szólt a hídon a vándor:
- Kapaszkodj te is mert ha nem elengedem a kötél végét!
- Nem teheted , hisz az éeltem a kezedben van.
- Miért ugrottál be? Ki vagy te, hogy nem tudsz magadon segíteni ?
- Segíts.
- Rendben van, de te is kapaszkodj! Ha nem akkor elengedem a kötél végét!
A történet szerint a kötél végét elengedte a vándor. A folytatás az olvasóra vagy a hallgatóra van bízva hogy beesik vagy sem a vízben az akinek saját felelősége hogy ne zuhanjon alá.
Segítség - a másik emberért csak akkor lehetésges, ha a segítséget kérő is akar magán segíteni.
Összefogás a segítségben: egy közösség érdekében - a közösséget arra ösztöjözni hogy közösséggé formálódjon, hogy közösség legyen. Munkatársak a segítségben.
Pál apostol kéri a munkatársa segítségét. Ki tud segíteni? Aki hűséges munkatárs. Ki a hűséges munkatárs ? Aki segít.
Kiknek kéri a segítséget Pál apostol? Akik érettek a segítség elfogadására :akik együtt küzdenek Pál apostollal.
Miért küzd Pál apostol ? Az evangéliumért. Miért küzdenek azok akiknek segítséget kér Pál aposotl, Az evangéliumért.
Mi az evangélium ? Örömüzenet. Mi ez az örömüzenet? Isten szeretet.
Tanulságok:
1. A segítőnek hűséges munkatársakra van szüksége.
2. Azokon lehet segíteni akik magukon is segítenek.
3. A segítőnek nem szégyen segítséget kérni.
4. Az evangéliumért csak együtt lehet küzdeni.
A népi mondás a tanulságot több féleképpen is kifejezi: Segíts magadon és az Isten is megsegít. Ne várd hogy a sült galamb a szádba repüljön. Madarat tolláról, embert barátjáról. Kölcsey a haza nagy költője jegyzi meg. ” Hass alkoss gyarapíts s a haza fényre derül.”
Kérés a gyülekezt fele:
Legyünk az evangéliumért küzdők, hűséges munkatársak az evangéliumért.
Ámen
Táborozni - a heggyel szemben
” Refidimből útnak indulva, megérkeztek a Sinai-pusztába, és tábort ütöttek a pusztában. Ott táborozott Izrael a heggyel szemben.” 2 Móz.19,2
Augusztus 20.-hoz közeledün kidőben , Szent Iszván ünnepe felé. Ünnepelni azt, hogy keresztény magyarok vagyunk, ünnepelni a magyar hazát. Ünnepelni azt hogy őseink keletről elindulva a Kárpát medencében rendeztek be. Lelki szemeink előtt megjelennek - legendákból, történelmi könyvek lapjairól, vagy talán a Ópusztaszeri Nemzeti Parkunk Feszti-körképéről - őseink bivaly-fogatos hazaérkezése. Talán magunk előtt látjuk - tovább lapozva a régmúlt korban - a véres ütközeteket, ahogy megküzdött a múlthoz való rögeszmés ragaszkodás a jelen kihívásaira választ adó jövő-köszöntéssel. Megborzongunk sok véres ütközet csatazajának visszhangja hallatán - amint emlékezünk. Látjuk a vérmes Komppányt és csapatát, amint véres karddal hívja megvédeni István és az ” idegenek” ellen a sámánok és táltosok sznet tüze mellé révülettel letepepedett magyarokat. Mekkora nagy feszültség - mekkora nagy ellentmodás és küzdelem. Útkeresés és elszánt kiállás - egymás ellen egymásért. Tele van e kor a táltosok szent tüzének füstjével a, mint összekeveredik a templomok tömjénfüstjével. E két füst fellleg alatt pedig magyarok harcolnak egymás ellen, mert mindketten jobbat akarnak egymásnak, másképp látják a jövőt. Mit is ünnepelünk ? Azt hogy István felismerve a Nyugathoz való igazodás szükségességét államot alapított - és legyőzte a belső ellenzéket. Belső ellenzékre pedig mondig is szükség volt. Ellenzék nélkül megfertőzi a hatalom a vezetők gondolatiat. Az ellenzék olyan mint a port összeseprő szél ami elhordja a magvakat a termő földbe. Az ellenzékre mindig is szükség volt és ezután is szükség lesz. Ünnepeljük azt hogy felvettünk a keresztény hitet , de nem azt ünnepljük hogy István legyőzte a belső ellenzékét, nem azt ünnepljük hogy István legyőzte Komppány vezért és csapatát.
Elindultak az ősmagyarok és letelpedtek a Kárpád medencébe- sokszor a hegyekkel szemben, a hegyek hát amögé, a völgyekbe, síkságokba - ott ahol otthont, szülőföldet teremthettek maguknak.Letelepedtek tehát és nem letáboroztak! A kettő között különbség van.
Nincs kategorizálva | Megjegyzés (0)Gyülekezeti társalgó
http://groups.yahoo.com/group/jobbagyfalvanyaradszeredaiunitariusok/
szeretném ha ezen a társalgón minél több jobbágyfalvi és nyárádszeredai gyülekezeti tag rajta lenne akinek világhálója van,így sok felesleges dolgot ki lehetne küszöbölni , és az infiormáció-áramlást is segítené— természetesen a személyes találkozásaokat semmi sem helyettesítheti
Nincs kategorizálva | Megjegyzés (0)Unitárius ifjúsági konferencia
Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet
400105 Kolozsvár, 1989. December 21. u. 9.; e-posta: odfie@unitarian.cj.edu.ro
telefon és távmásoló: (004)0264-450284, -598228
XXXII. Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferencia
Várfalva, 2008. augusztus 21–24.
Téma: A CSALÁD
Az erdélyi unitárius és más felekezetű, szabadelvűen vallásos fiatalok szervezeteként működő Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) idén augusztus 21–24. között szervezi meg a XXXII. Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferenciát.
Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet évenkénti konferenciája az erdélyi unitárius ifjúság életében nagy múltra tekint vissza: az 1900-ban alakult ODFIE első ilyen jellegű seregszemléjét 1928-ban szervezte. Az 1991-től ismét évente megrendezett konferenciák elsősorban egy megadott téma feldolgozását célozzák, többnyire olyan területekről, amelyek az ifjúságot foglalkoztatják.
Idei csúcsrendezvényünk témája a család. A témával kapcsolatos előadások, kiscsoportos beszélgetések és az istentiszteletek mellett a közművelődési programrészeknek is fontos szerepet szánunk. A konferencia záró mozzanataként kopjafát avatunk.
A XXXII. Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferencia időpontja 2008. augusztus 21–24., helyszíne az aranyosszéki Várfalva. Az előreláthatólag 200 fős részvételű konferencia programterve alább olvasható.
PROGRAMTERV
Augusztus 21., csütörtök
Délután: érkezés, bejelentkezés, elszállásolás.
18.30 – 19.20 – nyitó istentisztelet
– szolgálatvégző: Rácz Norbert ifjúsági lelkész, az ODFIE elnöke
19.20 – 20.30 – nyitóünnepély: üdvözlő beszédek, a konferencia menetrendjének ismertetése, helybeli gyermekek műsora
20.30 – 22.00 – vacsora
22.00 – tábortűz
Augusztus 22., péntek
8.00 – 9.30 – reggeli
9.30 – 10.00 – áhítat
10.00 – 12.20 – előadások:
A párválasztásról
– Lakatos Csilla unitárius lelkész, pszichológus (Miskolc)
A család társadalomtörténeti szerepe
– Czakó Gábor író, publicista, képzőművész (Budapest)
12.30 – 14.00 – kiscsoportos előadások a konferencia témájának különböző vetületeiről:
A rítusok fontossága a családban
– Lakatos Csilla unitárius lelkész, pszichológus (Miskolc)
A párkapcsolatok fejlődési lehetőségei
– Pál Tünde pozitív pszichoterápiás tanácsadó (Árkos)
A keleti és a nyugati ember családképe egykor és ma
– Székely Kinga-Réka unitárius lelkész (Homoródszentpéter)
14.00 – 16.00 – ebédszünet
16.00 – 19.00 – választható tevékenységek
– kézműves foglalkozások: fazekasműhely, textilfestés
– filmklub: a konferencia témáját érintő filmek vetítése
– grafológiai elemzés
– sporttevékenységek stb.
19.00 – 19.30 – esti áhítat
19.30 – 21.00 – vacsora
21.00 – buli
Augusztus 23., szombat
8.00 – 9.30 – reggeli
9.30 – 10.00 – áhítat
10.00 – 12.20 – előadások:
Felkészülés a családi életre
– Zöldy Pál családterapeuta, magatartás-kutató (Budapest)
– Barlay Tamás vezető szerkesztő (Duna Televízió, Vallási Műsorok Szerkesztősége, Budapest)
Nemzedékek jelenléte a családban. Nagycsaládok
– Székely Kinga-Réka unitárius lelkész (Homoródszentpéter)
12.30 – 14.00 – kiscsoportos előadások a konferencia témájának különböző vetületeiről:
Családon belüli kommunikáció. A családtól való leválás fiatalkorban
– Zöldy Pál családterapeuta, magatartás-kutató (Budapest)
Családsegítő társadalom. Jogi megközelítés.
– Györffy Emőke ügyvéd (Kolozsvár)
Nagycsaládban élni
– Barlay Tamás (vezető szerkesztő, Duna Tv, Vallási Műsorok Szerkesztősége, Budapest)
14.00 – 16.00 – ebédszünet
16.00 – 19.00 – összetett műfajú vetélkedő a Választmány és az egyházkörök képviselőcsapatai között
19.00 – 19.30 – esti áhítat
19.30 – 21.00 – vacsora
21.00 – 22.30 – Haranglábi népzene – lemezbemutató
– közreműködnek: haranglábi adatközlők és szászcsávási zenészek, Tőkés Lóránt unitárius lelkész, a lemez szerkesztője
23.00 – ROLE-koncert
Augusztus 24., vasárnap
9.00 – 10.00 – reggeli
11.00 – 13.00 – záró istentisztelet
– szolgálatvégző: Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkész, az ODFIE volt elnöke
– kopjafa-avatás a templom kertjében
– szolgálatvégző: Pálfi Dénes sinfalvi lelkész
13.00 – búcsúebéd, oklevelek kiosztása, eltávozás
Gyermeksátor (péntek – szombat: 10.00 – 14.00)
Itt az előadások ideje alatt a kisgyermekek felügyelet mellett játszhatnak, rajzolhatnak.
Megjegyzések:
A konferencia idei témáját követve, mindenkit arra biztatunk, hogy családjával együtt érkezzen a konferenciára.
Szállás: sátorban, illetve igény szerint házaknál.
Bejelentkezés és további részletek az alábbi elérhetőségeken:
Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE)
1989. December 21. u. 9. sz.
tel., távmásoló: 0264-450284
maroktelefon: 0744313564 (Demény Enikő), 0742023220 (Sándor Krisztina)
odfie@unitarian.cj.edu.ro
A “gerice6-konferencia” utáni elmélkedésem
1.A magyarországra áttelepült szorványhívek gondozása talán nem összeegyezhetetlen az MUE reformjával ( pontosabban az EUE-zal való egyesülése ), de mint ahogy nem zárja ki egyik a másikat, nem vagyok meggyöződve hogy feltételezik-e egymást vagy sem , ebbéli tisztább nézőpont
kialakítására még további tanulási folyamatra van szükségem hogy ezt világosabban lássam.
a) feltétlezzük hogy kölcsönösen feltétlezi, meghatározza az egyik a
másikat:
- ez esetben egyértelmű hogy a MUE nem törődik az áttelepült szorványhívek
gondozásával ( ezt a magam részéről itthonról Erdélyből nem tudom elfogadni, sem féltételezni, már elég ok ennek elvetésére például Pap Gy. László Debreceni lelkész újonnan megismert blogja )
- kérdés: a MUE az áttelepült szorványhívek gondozásán kívül ( a különben az Erdélyből származó lelkészi tagságával ) még milyen más fontos feladatokat lát el ( természetesen a mint sokszor említett kevés lélekszémú látogatottságú szertartások végzése mellett ), a külfödi angol és más nyelvű hittestvérekkel való kapcsolatartás stb mellett, vagyis miben fogalmazza meg a küldetését, önmaga számára, és a társadalom számára és ez miként ” tapogatható” le ? ( ez egy komoly és kritikus kérdésfelvetés, de akár az én egyházközségi szolgálatomra is feltehetik a gyülekzeti tagok a kérdést amire nekem is válaszolnom kell )
- továbbá: ki az, vagy kik azok akik számonkérheti (k) a MUE vezetőségét és milyen erkölcsi, jogi, stb alapon, hogy ennek pozitív eredménye legyen ( a kutya a saját vackát megugathatja, de a vacka nem ugat vissza.. a kérdés az hogy mihez hasonlítható a MUE hogy ne vacakká törpüljön, illetőleg mi lehet
az a hasonlat amivel “operálva” nemcsak a hatás-ellenhatás, de a kívánt eredmény is megszületik , történetesen az áttelepült szórvbányhívekre való nagyobb és eremdényesebb odafigyelés)
- a MUE tulajdoképpeni “felszámolása” után mi lesz az az alap amire biztosan tovább lehet építeni ( ezt pedig csak közösen - értsd u.n “ellenzéikek” és “hatalmat gyakorlók” - lehet helyesn végiggondolni és előkészíteni) és eképpen az elvesztődött lelkeket kapcsolatba hozni az egyházzal, ki lenne ez
és miként tenné ezt ? ( Hiszen ha jól értem a papok azok maradnak,vagyis a tartalom nem változik, csak a forma, vagy a keret ha úgy tetszik, nos miként lehet a keretet a formát úgy meghatározni , úgy eladni, úgy bemutatni hogy ne a ” hatalomról való búcsú” képzetét adja,és ezt nyiltan felvállava
ellenállásba ütközve további felesleges, vagyis eltiprásra, megsemmisítésre törekvő harcot folytasson, hanem arról szóljon, hogy ez által a lelkészek, a hívek vagyis az egész magyarországi unitáriusság ebből
csak nyerne, vagyis a lelkészek is átláthassák és meggyöződjenek afellől hogy ez a járhatóbb út, aminek nemcsak érzelmi vagy történelmi és egyébb érvei lehetnek, de mindeképpen előremutató és kedves szép dolog, amit a lelkészek is közösen akarjanak, hogy megsztülessen az ” egyházpolitikai
akarat” miről szó volt a G6-n, ezt az akaratot pedig csak akkor lehet megnyerni, ha nem a vereség-tudattal vagy hatalom-féltéssel való társítást tartják szem előtt akik ezért harcolnak, ez egy rossz “csali”, hogy mondjam úgy, … egy másik kérdés: mihelyt megszűnik a püspökségi státusz mennyivel lehet a lelkészi kart jobban mobilizálni, ösztönözni és munkájukat jobban elismerni hogy jobban és eredményesebben végezzék a feladatukat, különösképpen a szorványhívek gondozását illetően ( ami a lelkész nélküli egyházközség jelenét és jövőjét illeti, az esetelges Unió után megszűnne létezni ?, vagy ez ez virtuális unitárius közösség csupán ami az egyetemes papság elvén értékmegörző és új értékek teremtője, és termelője, “értkekesítője” lenne ? mindenképpen érdekesnek és értkesnek
tűnik számora ez a kezdeményezés és szívesen veszem ha tájékoztatnak a működésükről, ha ezt szintén érdemesnek tartják és szívesen teszik majd )
b) feltélezzük hogy a kettő kizárja egyik a másikat
- ez esetben a lelkészek azért nem gondozzák megfelelő-képpen a szorványhíveket, az áttelepülteket, mert félnek hogy az EUE-zal való egyesüléshez vezet ( ami homályos és láthatatlan képzete miatt nem érzik valami miatt biztonságban munkájukat, létüket, javadalmazásukat, magukat,
stb) .. ( ez számomra is furcsa következtetés )
- a MUE “mint olyan” és az áttelepült szorványhívek gondozása mögötti irdatan szakadék behozhatatlan, mert a MUE programájban nem szerepel és valamiért nem törődik megfelelőképpen ezzel a kérdéssel, amennyiben az ok mögött csupán a nem-törödöséget, a felelőtlenséget feltétlezzük úgy ezt a MUE elutasítja és erre ráérzett a G6 is, amikor “a két zászló majd egy zászló lesz” szónoki fordulatot elismerően nyugtázta, s ebben az esetben a szorványhívek szorványstátusza szűnik meg tulajdonképpen - vagyis ha a kettő kizárja egymást akkor nincs kapcsolat a MUE és a szorványhívek gondozása közt ( ezt nem tudom a magam részéről sem feltétlezni sem elfogadni )
…minden kérdést nem akarok - s talán nem is lehet- e pár mondatban kimeríteni
Isten áldása legyen velünk és adjon elszántságot és tisztánlátást, erőt és
hitet a szolgálatotokhoz
” Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretre és jó cselekdetekre
buzdítsuk” Zsid,10,24
” Az én igaz emebrem hitből fog élni és ha meghátrál nem gyönyörködik benne
a lelekem” Zsid 10,38
Nekem az a véleményem hogy mi unitáriusok - akár a Duna, Szamos, akár Nyárád vagy más folyók partjain - jobban össze kell tartsunk és ezt ki is kell fejeznünk valahogyan mind szervezeti, mind szolgálati szinten! Egy Istenünk áldja meg ebbéli törekvésünket,
Szilárd
Nincs kategorizálva | Megjegyzés (0)A július 6.-i ünnepi közebédre tett adományok
1. Fazakas József 20 lej
2. László Tibor 20 lej
3. Sztrátya Ferenc és neje 40 lej
4. Menyhárt Attila és neje 40 lej
5. Kocsis Jánosné 20 lej
6. Kocsis Zsigmond 40 lej
7. Kocsi Lajos és neje 40 lej
8. Balogh Károly 4 személy 80 lej
9. László Mózes és Emília 40 lej
10. ifj.Májai Zsigmond és neje 40 lej
11. Szász Csaba Levente és neje 40 lej
12. Szász Kamilla és Lajos 4 személy 80 lej
13. Aszalós Ábel és neje 40 lej
14. Szász Zsigmond és neje 40 lej
15. Adorjáni Árpád 50 lej
16. Nyárádszeredai hívek - 11 személy - 220 lej
Termék-adományok az ünnepi asztalhoz:
Csizmadia Ella – tejföl, Szász Csaba Levente - bor és pálinka, ifj. Májai Zsigmond - bor pálinka és zöldség, László Tibor - pálinka, Aszalós Ábel – bor, Menyhárt Attila - 1 zsák káposzta és 20 kg krumpli.
Az ünnepi istentisztelet perselyes adománya 292 lej (ebből 250 lej a Cantuale fellépéséi díja – maradt 42 lej). Pénzbeli összbevétel - 982 lej
Összkiadás az ünnepi asztalhoz (hús, víz, kenyér, kalács, rizibizi, csirkehús) - 772 lej
Az ebéd elkészítésének a gázkiadása – 30 lej Maradék 180 lej –
A pénzbeli maradékból 100 lejt az emléktábla kiadási költségére fordítunk (így az egyházközség további 100 lejjel marad adós az elvégzett munkáért), a 80 és 42 lejt (összesen 122) bevételezzük az egyházközségi perselyes adományba a különböző más kiadások fedezésére.
Köszönet a Jobbágyfalvi Unitárius Nőszövetség tagjainak (László Margit, Szász Kamilla, Nagy Klára, Májai Lenke, Szász Kinga, László Juliska, László Angéla) az ünnepi étel elkészítéséért és gondoknak, pénztárnoknak, kántornőnek, Aszalós Ábelnek és nejének, a feltálalásért!
Nincs kategorizálva | Megjegyzés (0)Adományok a gyülekezeti Otthon villanyszereléséhez
1. Kocsis Jánosné 30 lej
2. Dordea Józsefné 10lej
3. Dordea Mihály 10 lej
4. Szász D. Levente 10 lej
5. Balogh Attila 30 lej
6. Mózes István 25 lej
7. Mózes Istvánné 25 lej
8. Szász Cs. Levente 50 lej
9. Szász Kinga 50 lej
10. Májai Albert 100 lej
11. Balogh Károlyné 15 lej
12. id. Kocsis Istvánné 10 lej
13. Kocsis József 10 lej
14. id. Kocsis Zsigmond 15 lej
15. Id. Kocsis Zsigmondné 15 lej
16. ifj. Kocsis Zsigmond 10 lej
17. id. Nagy Sándor 5 lej
18. id. Nagy Sándorné 5 lej
19. ifj Nagy Sándor 20 lej
20. ifj. Nagy Sándorné 20 lej
21. Sándor Szilárd 50 lej
22. Sándor Éva 50 lej
23. Szász Ágostonné 5 lej
24. László Józsefné 20 lej
25. Balogh Ákosné 10 lej
26. Balogh Ákos 10 lej
27. Mennyhárt Attila 5 lej
28. Menyhárt Éva 5 lej
29. Tanászi Ferenc 20 lej
30. Ballus Józsefné 10 lej
31. id. Balogh Pál 5 lej
32. id. Palogh Pálné 5 lej
33. ifj Balogh Pál 10 lej
34. ifj Balogh Pálné 10 lej
35. Szász Lajos 50 lej
36. Szász Lajosné 50 lej
37. László Tibor 20 lej
38. László Tiborné 20 lej
39. id. Sütő József 25 lej
40. ifj Sütő József 25 lej
41. Sztrátya Ferencné 30 lej
42. Incze Lajosné 10 lej
43. Mihócsa Józsefné 50 lej
44. Mihály Bálint 25 lej
45. Mihály Bálintné 25 lej
46. László Márton 30 lej
47. Fazakas Árpád 15 lej
48. Fazakas Árpádné 15 lej
49. Varga Ervin 25 lej
50. Varga Emőke 25 lej
51. Nagy Tibor 25
52. Nagy Klára 25 lej
53. Szabó János és Ilonka 15 lej
54. Fazakas Lajos 20 lej
55. Szász Anna 20 lej
56. Májai Zsoltánné 100 lej
57. Mezei Jánosné 20 lej
Összesen - 1245 lej
Ebből a villanyvezetékekre kifizetve 580 lej. A villanyszerelés munkadíja még nincs kifizetve, a begyűlt adományokból a villanyvezetékek megvásárlása után a maradék 665 lej.
A gyülekezeti otthon építésére további adományokat várunk, amit a vakolásba fogunk értékesíteni, majd a villanyvezetékre, való csatlakozásra. További terv között szerepel pályázni a munkálatok további folytatása érdekében.
A lelkészek és gondokok nevét megörökítő emléktábla kiadásába eddig adományozott Gombos Ferenc 200 lejt. Az emléktáblák - a készítő - Török Levente adománya, valamint a betűrovást is kedvezményesen készítette el. A gyülekezet tartozik még 200 lejjel a készítőnek.
Nincs kategorizálva | Megjegyzés (0)