szept
12
Beszámoló az 1994-1995 között eltöltött tanulmányi évről
1995. szeptember 12. kedd |
Beszámoló a Starr King Lelkésznevelő Intézet ösztöndíjasaként eltöltött időről
A távolság és egyéb okok miatt – többek között vasfüggöny mögött éltünk - nem volt lehetőség szorosabb kapcsolatot teremteni a Starr King lelkésznevelő intézettel, amely az Egyesült Államok nyugati részén Berkeleyben van, a San Franciscó-i Öböl partján. Balázs Ferenc az ott töltött éveket (1925-1927) “lelkem szerinti diákság”-nak nevezte. Én is annak nevezném, mert egy olyan világot ismerhettem meg, amely számomra görcsmentes volt. Sok várakozásnak kellett megfelelnem, mégis elememben éreztem magam. A tolerancia, a spontaneitás, a közvetlenség egyéniségemre, személyiségemre is pozitív változást idézett elő, szerintem.
Balázs Ferenc diáksága óta sok változás történt mindenféle téren. Megpróbálom bemutatni és ismertetni a jelenlegi intézményt.
1994. augusztus 9-én fél egykor érkeztem meg a San Francisco-i repülőtérre. Scott Prinster teológus és Earl Hyde házigazdám várt. San Francisco toronyépületei mellett haladtunk el, majd a San Francisco – Alameda Hídon áthaladva érkeztünk meg Berkeleybe. A Starr King School For the Ministry (továbbiakban: SKSM) a “Holly Hill-en, (Szent Hegyen) helyezkedik el, a Le Conte Avenue 2441 szám alatt.
Már megérkezésem után, rendszeresen bejártam a SKSM-be, ismerkedni a környezettel, a hangulattal és azokkal az emberekkel, akik a még meglévő nyári szünet alatt az intézményben tartozkodtak. Többek között megismerhettem a SKSM elnöknőjét, Rebeca Parkert.
Augusztus vége felé mozgalmasabbá vált az élet: folyamatosan érkeztek a diákok; a régiek és az újak. Összesen 66 diák tanult a négy évfolyamon. Az első évfolyamon aránylag sokan voltunk, 32-en. A diákok életkora 25 és 50 év között volt. Mindegyiküknek volt már meglévő, valamilyen végzettsége. Egy újabb hivatást éreztek, és változtatni szerettek volna az életükön, illetve karrierjükön. Ebből a célból, egy újabb képesítésítésért tanultak – munkahely mellett - a SKSM-n.
A “tanévnyitóra” augusztus 29-én került sor. Reggel nyolc órától gyülekeztünk az intézmény hall-jában, ahol kávét és süteményt szolgáltak fel. Mindegyikünk egy kitűzőre felírta a nevét, könnyebbé téve az ismerkedést, beszélgetést. Az én nevemet egy kissé nehéz volt kiejteni: Szandor-nak szólítottak. Az ismerkedést, tájékozódást egy közös áhítat követett az épület legtágasabb termében. Majd Rebeca Parker elnöknő ismertette a SKSM-et, ennek szabályzatát. Nem csak tudatta, de éreztette is velünk, hogy egy nagy család vagyunk, hazaérkeztünk: minden diák megkapta a SKSM bejárati ajtajának kulcsát. Ezt az otthonias hangulatot mindvégig érezni lehetett úgy az intézmény légkörében, mint berendezésében is. Közös ebéd alatt, mindenkiről fényképet készített egy erre felkért diáktársunk. Délután a “tanévnyitó“ csoportmegbeszélésekkel folytatódott. 10-10 diák alkotott egy-egy csoportot, amely vegyesen volt összeválogatva a négy évfolyamról.
Másnap reggel kilenc órakor közös áhítattal kezdtük a hivatalos bemutatkozásokat: az előző nap készített fényképeket mindenkinek személyesen fel kellett ragasztania a falra erősített nagy karton lapokra. Közben elmondotta, hogy kicsoda, honnan jött, mi volt az előző foglalkozása és mit csinál jelenleg. Én is bemutatkoztam annak rendje és módja szerint, fényképem ott maradt a falon, egész tanévben. Ez a hét továbbra is tájékozódással, ismerkedéssel telt el.
Előadásokat szeptember 6-tól hallgattunk. Mi, diákok választhattuk meg azt, hogy milyen előadásokat látogathatunk. Ennek érdekében egy tanulmányi információs kiadványt kaptunk kézhez, amelyből az induló kurzusokról vehettünk tudomást. Miután a hallgató kurzusokat választott, egy zöld kártyát töltött ki, ráírva az előadás számát, a tanár nevét, majd saját adatait. Ezt, jelentkezésként, leadta a megfelelő tanárnak. A létszám korlátozott volt. A tanár, a bejelentkezések alapján, kiválaszthatta a megfelelő diákokat, majd kifüggesztette névsorát. Így, a diákok tudomást szerezhettek arról, hogy kinek milyen kurzusra sikerült bejutnia. A létszám korlátozás miatt tehát, nem minden diáknak sikerült egy választott kurzusra bejutnia, ezért több zöld kártyás jelentkezést töltöttek ki, más kurzusokra, tanárokhoz is beadva azokat. Nem volt különbség az évfolyamok tárgyai között, bármikor felvehető volt egy-egy adott kurzus. A tanárok közül mentort lehetett választani. Jelenleg két tanár és négy tanárnő tanít a SKSM-ben. Ezeken kívül, más egyetemről is hívhatók meg tanárok, lelkészek/lelkésznők.
A Teológiai Intézetek Egyesülete (GTU -Graduate Theological Union) 10 teológiai intézményt foglal magába:
- az AESW - American Baptist Seminary of the West-et;
- a CDSP - Church Divinity School of the Pacific-et;
- a DSPT - Dominican School of Philosophy and Theology-t;
- a EST - Franciscal School of Theology-t
- a GTU - Graduate Theological Union-t;
- a JSTB - Jesuit School of Theology of Berkeley-t;
- a PLTS - Pacific Lutheran Theol. Seminary-t;
- a PSR - Pacific School of Religion-t;
- a SETS - San Francisco Theological Seminary-t;
- és a SKSM - Starr King School for Ministry-t.
Meg van adva a lehetőség minden SKSM diák számára, hogy előadást választhasson bármely szemináriumról, és ez a lehetőség kölcsönösen működik: más teológiai intézet diákjai is hallgathatják a SKSM előadásait. A teológiai intézetek között szoros együttműködés van: közös könyvtárt üzemeltetnek és könyvesüzletet, ahonnan bármely kurzushoz szükséges könyv megvásárolható.
Minden előadás egytől három pontig van értékelve. A hallgatónak össze kell gyűjtenie legalább 90 pontot. Például: a nyolc félév alatt, ha minden félévben legkevesebb négy előadást hallgat, akkor ez 32 elődást jelent. Ha a 32 előadást beszorozzuk 3 ponttal, az 96 pontot tesz ki.
A félév végén beadott dolgozatok és a kurzusokon végzett tevékenység alapján, a hallgatók minősítést kapnak. Ha a minősítés jó, a megfelelő pontszámot kapja meg. Ha nem, akkor hiába járt előadásra a hallgató, egyik következő (bármely) félév során, a tárgyat még egyszer fel kell vennie.
A négy év (ajánlott tanulmányi idő hossza) folyamán, minden félévben összeül egy vizsgáztató bizottság, amely tanárokból és lelkészekből áll. Szóbeli vizsga során, a hallgató minősítést kap egytől ötig. Az első három pont azt jelenti, hogy lelkésznek megfelel; aki négy pontot kap, annak azt ajánlják, hogy még tanuljon; aki pedig öt pontot szerez, azt végleg eltanácsolják.
Úgy vettem észre, hogy minden hallgatónak komoly felelősségtudata van. Különben csak az jön ide tanulni, aki valóban meggyőződésből tanul. A tanulmányok befejezése után, nem mindenki vállal lelkészi állást. Van aki vallástanítóként működik tovább, van aki mint lelki tanácsadóként tevékenykedik valamely gyülekezet közösségében.
Az elmúlt félévre, négy 3-3 pontos előadást választottam, összesen 12 pont értékben. Két előadást a SKSM-ben: a meditáció, lelki elmélyülés gyakorlatát, illetve a vers, biblia és prédikálás kurzusát. Egyet a Presbiteriánusok Szemináriumában: Jézus életéről, különböző korok és emberek Jézus képéről szóló előadást. Gyakorlati teológia – prédikálás kurzusra pedig a Baptista Szemináriumra iratkoztam be.
Az előadások megbeszélés formájában történnek, annak alapján, amit a kiadott könyvekből, szakirodalomból elolvastunk. Minden előadáshoz legalább négy - öt könyvet kell egy félévben áttanulmányozni, majd heti egy oldalas tanulmányt írni. Tanév végén egy hosszabb összefoglaló dolgozatot kell beadni egy meghatározott témával kapcsolatban.
A tanárok illetve a SKSM vezetősége és diákok között mély bizalom van. Minden diáknak kulcsa van a bejárati ajtóhoz, mindenki akkor használhatja az épületet amikor szükségét érzi. Használható a konyha, főzhetnek, tanulhatnak, használhatják az információs eszközöket, mint például a számítógépet, internetet. Akár szálás céljából is bent lehet maradni az épületben.
Jó lenne, ha a SKSM és a kolozsvári teológia között szorosabbá válna a kapcsolat, különösen a diák és diák kapcsolatokból lehetne sokat tanulni. Meggyőződésem, hogy mi, erdélyi unitáriusok sokkal többet tudunk adni, mint kapni, ami a hit kérdését érinti. Ezáltal nemcsak az amerikai diákok, de mi magunk is gazdagabbak leszünk. Figyelembe véve, hogy más-más kultúrában élünk, ami jó nekünk, azt meg kell tartani.
Az 1927. esztendő óta, újra lehetőségünk van, hogy tudomást vegyünk erről a csodálatos, szabad, toleráns világról; ahhoz, hogy tapasztalatainkat gazdagítsuk, minden erdélyi unitárius teológus hallgatónak felhívom a figyelmét: mutatkozzanak be, adják meg címeiket, küldjenek fényképet. A bemutatkozásokat el lehet küldeni az iskola címére, akár az én nevemre is:
SÁNDOR LETA
2441 Le Conte Ave
Berkeley, CA 94709
Főtisztelendő Egyházi Képviselő Tanács!
Újra jelentkezem Berkeleyből, a StarrKing lelkésznevelő intézetből ahhoz, hogy beszámolhassak az utóbbi hónapok eseményeiről.
1994. decemberében sikeresen zártam a félévet, úgy a teológiai tanulmányok, mint szolgálatok terén. Amellett, hogy négy kurzusra jártam, a berkeleyi unitárius gyülekezet életében is tevékenyen jelen voltam. Minden héten két délelőttöt a gyülekezetben töltöttem, mely alkalmakkor, a lelkésszel és lelkésznővel – Richard Boekeval és Johanna Boekeval - együtt különböző gyűléseken vettem részt, vagy családokat látogattunk. Több alkalommal is szolgáltam, és előfordult kétszer is, hogy én állítottam össze az Istentiszteleti rendet (rám bíztak mindent).
Két Őszihálaadó Istentiszteletet tartottam a berkeleyi templomban: az egyiket (erdélyi hagyományaink szerint) szeptember utolsó szombatján, amikor fogadást rendeztek tiszteletemre; a másik az amerikai Öszihálaadás ünnepe volt, november 24-én.
Vasárnap, szeptember 25-én Gellérd Judittal és férjével, George Williams-szal, a San Francisco-i unitárius templomban vettünk részt a délelőtti Istentiszteleten, melynek keretében úrvacsorát osztottunk.
Október 13-16 között részt vettem egy lelkészi értekezleten Los Gatosban, ahova a berkeleyi gyülekezet lelkésze, Richard Boeke vitt el. A kör lelkészei gyűltek össze, dolgaik megbeszélésére, valamint három napos kikapcsolódásra. Érdeklődéssel és barátsággal vettek körül, mindenki a legnagyobb kíváncsisággal kérdezősködött unitárius életünk felől.
Október 23-ra Stochton unitárius gyülekezete hívott meg szószéki szolgálatra.
Október utolsó vasárnapján a teológiai intézetben erdélyi estet tartottunk. Ezt az estét, Gellérd Judittal együtt rendeztük, Ő adományozta és készítette a jelenlevők megvendégelésére, a finom erdélyi vacsorát. Én pedig a kolozsvári teológiáról és diákokról, a saját diákéveimről tartottam előadást videó vetítéssel színezve azt. Gellérd Judit erdélyi útjai során készített filmjeiből levetítettük azokat a részeket, amelyek idevágóak és találóak voltak. Filmrészletel látott el már akkori házigazdám, David Keyes is. Ez erdélyi estnek is jó visszhangja volt.
November elején részt vettem egy teológiai értekezleten, Refugio helységben. Egy rövid beszámolót, ismertetőt tartottam addigi amerikai ottlétemről és meglátásaimról. Beszédemet négy pontba foglaltam össze:
1. Testvérkapcsolat létrehozása a SKSM és a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet között. Jó lenne beindítani egy SKSM nyári programot Kolozsváron, angol nyelv tanítását egy SKSM végzősdiák részéről; kölcsönös látogatásokat a tanárok és vezetőségi tagok részéről; a SKSM-re bevezetni az erdélyi unitárius egyháztörténelem és vallástanítás oktatását; a diákok Erdélybe való látogatását;
2. Az első lépés az lenne, ha a diákok egymásközti levelezése beindulna;
3. A következő tanévre is az ösztöndíj biztosítva legyen, egy erdélyi lelkész számára. Jó lenne, ha a lelkész mellett a felesége is megtapasztalhatná az amerikai UU életet, és nem utolsósorban a “kissé” más kultúrát.
4. Hozzanak létre egy testvérintézményi tanácsot diákok, tanárok, vezetőségi tagok részvételével, akik ezt az intézmények közötti kapcsolatot életben tartják.
Elmondottam azt a gondolatot is, hogy ha az amerikai UU diákok már most a teológiai évek alatt kapcsolatot teremtenek egy erdélyi diákkal; akkor, amikor mind a ketten lelkészek lesznek egy-egy gyülekezetben, a testvérkapcsolatuk is jobban fog működni majd.
Mindezt nagy érdeklődéssel hallgatták, és elég nagy visszhangot váltott ki. Ezt onnan tudom, hogy Leon Hopper, aki jelen volt ezen a konferencián, utólag elmondotta, hogy nagy hatást gyakoroltam a jelenlevőkre.
November 22-én Istentiszteletet tartottam diáktársaimnak, tanárainknak és érdeklődőknek. Otthoni liturgia szerint végeztem mindent, természetesen angol nyelven, a nagyszámú jelenlevők megelégedésére.
November 4-én jelen voltam az iskola vezetőségi gyűlésén, ahol egy rövid beszámolót, ismertetőt tartottam ottlétem fontosságáról; ismertettem eddigi tevékenységeim, élményeim. Mindezt a vezetőség nagy érdeklődéssel hallgatta és örömmel fogadta.
December 16-án, az első félév véget ért. Mind a négy tantárgyból eredményesen végeztem a félévet, habár meg kell jegyeznem, hogy itt nincs félévvégi vizsga; év közben a kötelező dolgozatok, tesztek, felszólalások, csoportmunka együtt adják a végeredményt. Ezen kívül ötödik, de nem hivatalos óraként a zeneórákra is eljártam, alaposan megismerve az amerikai énekeskönyvet. A “Singing the living tradition” címmel ellátott unitárius univerzalista énekeskönyvben, három közös éneket fedeztem fel: a 193. számú unitárius énekünket, az 57.-et és a 16.-at. Több Istentiszteleti alkalommal, az első szakaszt magyarul is elénekeltem.
December 17-én Dallasba utaztam meglátogatni a petrozsényi gyülekezetem testvérét, a Horizon UU-t. Egy egész hónapra hívtak meg. Hasznosan és kellemesen telt az idő, tevékenyen részt vettem az egyházközségi életben, több alkalommal is sikerült felszólalnom: többek között Karácsony estéjén és Karácsony első napján. Rövid történeteket meséltem el, eseményekről, szokásokról, hagyományokról beszéltem.
Fodor György, volt petrozsényi elődömmel is találkoztam, aki egy kis magyar csoportot szervezett. Havonta egy alkalommal magyar nyelvű Istentiszteletet tartott a testvérgyülekezetünk támogatásával. Alkalmam kínálkozott arra is, hogy Fodor Györggyel együtt Karácsony ünnepének délutánján, Istentiszteletet és Úrvacsora osztást tartsunk húsz magyarnak. Jelen volt a testvérgyülekezetünk lelkésze, Dennis Hamilton, és még egy egyháztag is.
A lelkészi család fogadott be otthonába: Mary Kay Hamilton és Dennis Hamilton. Egész ott tartozkódásom alatt, az ők vendégszeretetüket élveztem. Minden vasárnap részt vettem Istentiszteleteiken. Január 15-én pedig én prédikálhattam.
Nagyszerű barátság és kapcsolat alakult ki úgy közöttünk, lelkészek között, mint gyülekezeteink között is. Elhatároztuk, hogy a következő évben, 1996-ban a Horizonból többen is eljönnek hozzánk, Erdélybe.
Január 17-e már újra Berkeleyben talált. E hónap utolsó hetén, ismét fontos esemény zajlott le. A berkeleyi gyülekezetben hatan gyűltünk össze erdélyiek: Kovács István professzor, dr. Gellérd Judit, Kelemen Éva, Kelemen Levente, Sándor Szilárd és jómagam. A testvérgyülekezeti mozgalomról beszélgettünk, amely hasznos volt mindannyiunk számára.
Január 22-én az Oakland-i unitárius templomban Kelemen Levente oklándi lelkésztársam tartott Istentiszteletet, amelyet beszélgetés követett. Ugyanaznap egy lelkészavatáson is jelen voltunk, ahol minket hármunkat: Kelemen Leventét, Sándor Szilárdot és engem bemutattak a jelenlevő gyülekezetnek.
Nagy öröm és boldogság volt ott lenni mindannyiunknak azon az ünnepségen, amelyet David Keyes, ötvenedik születésnapja alkalmából rendezett és amelyet erdélyi lelkészek társaságában ünnepelt meg.
Január végén öt napra ellátogattam Santa Barbara-ba, ahová a Live Oak unitárius gyülekezet lelkésznője, Bets Wienecke hívott meg. Vasárnap prédikáltam, majd meséltem az erdélyi unitárius gyülekezeti életről. Olyan eredményes volt a találkozó, hogy testvér-gyülekezeti kapcsolat alakult ki köztünk: a Live Oak és a petrozsényi gyülekezetem között.
Egyázi Képviselő Tanácsnak küldött jelentésem, hazaérkezésem után
Februárban ismételten több tevékenység is adódott: részt vettem a dél kaliforniai lelkészek értekezletén és több gyülekezetet látogattam meg; az egyikben, vasárnapi szolgálatot végeztem. Február 18-26 között, egy hetes körútat tettem meg Észak-nyugat Amerikában és Kanadában. Minden nap más-más gyülekezetben voltam és mindenhol beszélnem kellett. Istentiszteletet végeztem Spokaneban és Vancouverben. Mindenhol nagy érdeklődéssel fogadtak, legtöbb helyen én voltam az első fecske.
Közben a második félév is elkezdődött. A második félévben csak két előadást választottam. Úgy mondhatnám, hogy az elmúlt fél évben saját műveltségem érdekében választottam meg kurzusaimat; ez utóbbi félévben pedig úgy, hogy minél többet tanulhassak a gyülekezet szervezéséről és építéséről. Az egyik előadás tehát, gyakorlati szempontból tárgyalta a gyülekezet szervezését, a másik előadás a hívek lelki életének gyarapításáról szólt.
Mindezek mellett, szabadidőmben a legújabb történeti Jézus kutatásokkal foglalkoztam. Nagy érdeklődéssel fordultam Marcus Borg tanulmányai, könyvei felé. Alkalmam volt egyik előadásán részt venni. Két könyvét is lefordítottam magyar nyelvre: Jesus, a new vision-t, (Jézus egy új látomás vagy Jézus új fényben) és Jesus in contemporary scholarship ( Jézus a mai kutatások alapján).
Februárban a Livermore-i unitárius gyülekezetben is szolgáltam.
Sajnálattal állapítom meg, hogy a StarrKing teológián nincs Biblia-szak. David Keyes-el beindítottunk egy Biblia kört, amelynek keretében Biblia magyarázattal foglalkoztunk. Sajnos érdeklődők kevesen voltak, de mi kitartóan, még akkor is ha csak ketten voltunk jelen, megtartottuk a Biblia órát.
Márciusban is lefoglaltak voltak a vasárnapjaim. Két vasárnap mint vendég lelkész szolgáltam a Sierra Foothills nevű szórványgyülekezetben, amely akkor alakulóban volt, lelkész nélkül is, a hívek nagyon tevékenyen szervezkedtek.
Március 26-án a Los Gatos-i gyülekezetben szolgáltam, ahol kérésre a hagyományos erdélyi liturgiát követtük. Ahhoz, hogy minél hitelesebb legyen az erdélyi Istentisztelet, a nők és a férfiak külön ültek.
Áprilisban a húsvéti ünnepeket a berkeleyi gyülekezetben töltöttük. Április végén pedig San Joseban végeztem szolgálatot.
Májusban San Franciscóban vettünk részt egy testvér-gyülekezeti találkozón.
Május 14-én a berkeleyi gyülekezetben, vasárnap reggel teológiai előadást tartottam.
Május l8-án véget ért a tanév. Részt vettünk a kibúcsúzó Istentiszteleten, amelynek keretében a végzett lelkészeknek kiosztották az okleveleket. Ez alkalommal nyújtották át nekem is azt az elismerő oklevelet, amely igazolja, hogy egy évet a Berkeley-i Starr King lelkésznevelő Intézetben töltöttem.
Június 2-8 között ismét meglátogattuk, most már a feleségemmel együtt a Live Oak unitárius univerzalista gyülekezetet, amely testvér gyülekezetté fogadta a petrozsényi gyülekezetemet.
Június 15-20 között pedig részt vettem az unitáriusok Spokaneban rendezett évi közgyűlésén, amelyre háromezer tag gyűlt össze az ország minden tájáról. Minden nap délelőtt és délután is munkacsoportos megbeszélések voltak, különböző találkozások, Istentiszteletek. Ezek keretében több testvérgyülkezeti kapcsolattal foglalkozó megbeszélést is rendeztek, amelyek keretében az érdekeltek és érdeklődök felszólaltak és megbeszéléseket folytattak.
Június 30-án hazaérkeztem, és egy hónapi pihenés után, augusztus elsején újra megkezdhettem lelkészi szolgálatomat a petrozsényi gyülekezetemben.
Atyafiságos tisztelettel
Léta Sándor
Powered by FireStats