Interjú Sándor Szilárd unitárius lelkésszel

kérdezett Szentes Tünde egyetemi hallgató
(Sapientia kommunikáció szak — www.ms.sapientia.ro )

Hol és mikor tetszett születni?
1967 július 25-én születtem Erdőszentgyörgyön, édesapám tanító, édesanyám óvónő, most nyugdíjasok. Van egy testvérem, akit Jutkának hívnak aki Dicsősznetmártonbna érettségizett majd az Apáczai Csere János Tanítóképzőú Főiskolát Győrben … aztán férjhez ment és jelenleg Győr melletti faluban és a családjával.
Az iskoláinkat ott végeztük a faluban, most Székely Szent István Általános Iskola nevet vette fel. Én az érettségit Erdőszentgyörgyön végeztem. Utána voltam egy évet lakatos, majd ezt követően másfél évet, 16 hónapot katona. Harmadszori próbálkozás után jutottam be a teológiára, 1989 májusában, és ’89 decemberében végeztem az első szolgálatomat Dicsőszentmártonban. Nos ez remélem elég kimerítő válasz arra a kérdésre hogy mikor és hol születtemJ …

Hogy került be a képbe a lakatosmesterség?
Elvégeztem az érettségit, amikor egy helyet hagyott jóvá az akkori államhatalom az Egytemi Fokú Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Fakultáns részére … a felvételi eredményét tekintve :én voltam a második, az első kieső, nagyon nagyon kevés százalékon múlott. S akkor egy évet voltam Székelyudvarhelyen mint szakképzetlen munkás, s aztán ott sikerült lakatosi állásban elhelyezkedni. Présgépen dolgoztam, tulajdonképpen nem vagyok én lakatos, nem is voltam. Nem értek a lakatossághoz, inkább a famunkát szeretem.

Honnan jött az az ötlet, hogy ön a teológiát végezze?
… tízedikes koromban már eldöntöttem, hogy teológiára kerülök, ha mondhatom így, hogy eldöntöttem, holott ez az eldöntés nem csak egyirányú, hanem kétirányú folyamat egyértelműen. Hát én tízedikes korom óta készültem a teológiára, tehát mint jeleztem XII-ben az érettségi után nem sikerült oda bejutnom, utána másodszor sem sikerült bejutni, eközben voltam katona, és harmadszorra sikerült bejutnom. Először V-VIII-ban magyartanár szerettem volna lenni,magyar-orszosztanár, aztán IX,X-ben biológiatanár és X-ben, ezek szerint egy nagyon erős döntés és elhatározás vagyis annál több is még jöhetett közre. Tehát amit nevezhetünk elhívatásnak, elszólításnak…bárhogy nevezhetjük. A lényeg az, hogy amikor a X. osztályt elvégeztem rendszeresen készültem a lelkészi pályára.. tanultam.. sokat köszönhetek e felkészülésben Kovrig Magdolna magyartanárnőmnek akihez magánórákra mentem … , azóta elég következetesen volt mit „harcoljak”…amíg elvégeztem a teológiát….

Milyen időszak volt a katonaság az ön életében?
Ez egy nehéz időszak volt, már amennyire…hiszen mindenkinek nehéz a katonaság. … 4 hónapot voltam az ágyúsoknál, utána 12 hónapot szenes vagonokat ürítettem le. A katonakollegáim börtönből bejutott emberek voltak, mind ilyen büntetett előéletű emberek. Hát …. én is elég büntetett előéletű voltam, hiszen ’89 előtt kétszer a teológiára felvételiztem. Ez volt az én bűnöm. Érdekes életszakasz, mondjuk ha nem kaptam volna ezt a reumát a huzatos állomásokon, akkor egészen más lenne, de…miután a teológiát elvégeztem, a Saint Louis-i, Amerikai Egyesült Államokban egy évet segédlelkész, akkor hazajőve Pipe-Szásznádasi egyházközség segédlelkésze voltam 2 évig. Ez ott van Cikmántor után Segesvár fele, Pipe-Szásznádas. Két év után Szentháromságon voltam közel hat évet és akkor most olyan 4 éve, hogy itt vagyok Jobbágyfalván.

Hogy került Amerikába?
Amerikába úttörőként kerültem, … a ’89-es változások után, egy amerikai testvérgyülekezetből - Eliot Unitarian Chapel - a nyárádszentmártoni testvérgyülekezet lelkésze John Robinson, egy olyan teológust keresett Erdélyből aki segédlelkészségi tanyulmányai után vállalja hogy visszajön és folytatja egyházi szolgálatát idehaza ….az ottani gyülekezet eldöntötte, hogy egy erdélyi unitárius teológiai hallgatót hív ki egy évre gyakornok, segédlelkészi szolgálatra. A nyárádszentmártoni tiszteletes Varga Sándor , említett engem is, majd rám esett a választás,… megígértem, hogy visszajövök. … fontos volt, hogy aki kimegy, akkor az jöjjön vissza. Egyértelmű, hogy visszajöttem..másképp nem i smentem volna ki ha kint kellett volna marandom… majd hazajőve megnősültem , 1995 július 22-én, Pipe-Szásznádason voltam ekkor segédlelkész …ezek után a feleségem még egy évet egyetemista volt. A Bábes-Bolyai Tudományegyetem magyar néprajz-szakos hallgatójaként végzett. Majd ahogy végezett nem volt a helységben és közelben sem munkahelye …most itt van Csíkfalván, magyar tanárnőként és iskolaigazgatóként tevékenykedik. … , reméljük, hogy méltón szolgálni tudjuk a tanügy és az egyház fele is a közösséget.

Hogy ismerkedtek meg a feleségével?
A feleségem szászrégeni. Hát egy KMDSZ, ez a Kolozsvári Magyar Demokrata Szövetség, ami akkor alakult, az első lázas években. Egy KMDSZ találkozó keretén belül ismerkedtünk meg. Különben én tagja voltam az irodalomtársaságnak, Fekete Vince, Orbán János Dénes, Kelemen Hunor… Bréda mester volt, Bréda Ferenc az egésznek az elején. Gaál Gábor Irodalmi kör, aztán Bretter György .. Irodalmi kör nevet vette fel… mindig is vonzódtam az irodalom fele …. Magyar néprajz-szakos hallgatóként a feleségemmel alkalmunk volt ismerkedni, színházba jártunk együtt, a közös rendezvényekre…. közös érdeklődési kör, így megismerkedtünk.

Mikor születtek a gyerekek?
Fruzsina ’97 január 28-án, és ’99 augusztus 6-án született Mátyás. Fruzsina még a Pipe- Szásznádas-i Egyházközségben született és Mátyás már Szentháromságon született.

Milyen volt az első benyomás a faluról, Jobbágyfalváról? Ismerte azelőtt ezt a falut?
Hát ismertem, egyértelműen ismertem, hiszen Szentháromság közel van. Így a falut nem ismeretem, névre szólóan az embereket, az életüket, de a Nyárád mentiek élete általában egyforma. De hát én nem ismerem soha más gyülekezeti tagjait, úgyhogy itt sem ismertem a gyülekezeti tagokat, így egyértelmű, hogy ismerősök vannak, barátok, de így hogy ismerjem ebben az értelemben nem ismertem…
Hát az első benyomás, hát az egy…nem tudom különválasztani, tehát Jobbágyfalva és Nyárádszereda egyházközségben gondolkodom. Azt hiszem, hogy mind a két gyülekezet egy lendületesebb gyülekezet, aki építkezni akar, nagyon rég készül építeni. Nyárádszeredában a templomépítés, ami évekkel ezelőtt elindult. A gondolata itt Jobbágyfalván is a… volt itt egy gyülekezeti, felekezeti iskola, ami romos állapotban volt, de hát már rég az ideje, hogy beszélték, hogy ezt az iskolát le kell bontani, vagy meg kell újítani, vagy valamit kell csinálni ezzel az épülettel, új épületet, gyülekezeti otthont kell építeni.
Hát most ez az előkészítési munka, az úgynevezett kommunikáció, tehát a gyülekezeti tagokhoz eljutott a saját igényük felismerése, és céljaikért való tenni akarásnak a vágya és akkor így született meg, hogy 2003 decemberében már itt voltunk, és 2004-ben sikerült a nyárádszeredai templomnak az alapját is, nemcsak az alapkövét ünnepélyesen letenni, hanem megönteni az alapját. Különben ez egy nagy munka, hiszen a belső pincehelységet is el kellett készíteni. És ugyanúgy Jobbágyfalván lebontódott az épület az iskola…. és elkészült az alap. Az alap elkészítéséhez és a bontáshoz is a gyülekezeti tagok példásan és tényleg egyházszeretően álltak hozzá. Tehát ugyanúgy folytatódott az építkezés is, a 2005-2006-os évben felépült pirosban ez az épület, ez az úgynevezett gyülekezeti otthon, aminek adtunk egy nevet is: Storms Haven. Ez egy érdekes név, mert a storm az vihart jelent, a haven az pedig kikötőt jelent. Tehát nem a viharnak a kikötője, hanem a kikötőben a vihar. Ugyanis a sok viharban szükség van kikötőnkre, és a jó Isten tényleg vigyázott ránk a viharban eddig is, reméljük, hogy kikötőnk marad ezután is.
Na szóval a gyülekezeti tagoknak az adományai, a közmunkája révén, és természetesen más adományok révén, mint említettem a testvérgyülekezetet a Brewster-i gyülekezetet, valamint ha már szóba jött a Distrigaznak az adományát. Kölcsönt vettünk fel az Egyetemes Egyháztól, amit törlesztenünk kell. Reméljük, hogy az elkezdett munkák nem hiábavalóak, és a jó Isten is velünk lesz. Még azt hozzátenném, hogy most jelenleg éppen a templom külső javítása folyik, az úgy kezdődött, hogy először a templomnak a tetején kellett a cserepeket megforgatni, aztán a toronylefestés, belső meszelés.
Tehát itt az első benyomásoknál említettem, hogy ilyen belső, dinamikus, egyházszerető közösség van itt, Jobbágyfalván és Nyárádszeredában egyaránt. Például Nyárádszeredában az első benyomás nagyon kedves benyomás volt: az a karácsonyi kántálásnak a megszervezése. Újraélesztették a gyülekezeti tagok a hagyományt, és karácsonykor a gyülekezeti tagok egymást meglátogatják. Eljöttek hozzám is meg a kántornőhöz is, tehát ezek nagyon kedves benyomások. A fiatalok Nyárádszeredában nagyon lelkesek voltak az elején, mint ahogy a közmondás is mondja: „Új seprű jól seper”, ez természetes, hogy mindenhol így van. Na de hát ott kialakult a kedves, fiatal csoport, aztán később színdarabot tanultunk. Remélem, hogy továbbhalad ez az ifjúsági csoport, most legutóbb a konfirmandus nagyon szép zászlót adományozott az egyházközségnek, amit egy ünnepség keretében kell majd megünnepeljünk, illetve remélem, hogy megünnepelünk. Ének és versmondó versenyt szerveztek, szóval egy dinamikus, lendületes gyülekezet a nyárádszeredai, aki több..hogy is mondjam..mivel nem ott van a parókia, hanem Jobbágyfalván, ezért többet kellene Nyárádszeredában lennem. Így is amikor iskola van egy héten ott vagyok kedden, pénteken, szombaton, vasárnap, de kapcsolattartás szempontjából több munkát igényel a nyárádszeredai gyülekezet.

Itt Jobbágyfalván milyen a gyülekezet?
Általában az unitárius gyülekezetek nem nagy létszámú gyülekezetek. Hát össz vissz 400 lelket számlál ez az egyházközség, amíg egy nagyobb létszám Nyárádszeredában van, de nem egy arány lenne ez a felosztás, hiszen több mint 250en vannak Nyárádszeredában és a többi része Jobbágyfalván.
A jobbágyfalvi gyülekezet, hát nem mondhatni, hogy idős gyülekezet, viszont fiatalok is vagyunk és vannak, de azért egy olyan keresztmetszetét hagyja az átlagos erdélyi korosztálynak, illetve az unitárius gyülekezeteknek, hiszen vannak nagyon idős gyülekezeteink, és vannak fiatalabb gyülekezeteink. Na hát egy fiatalabb gyülekezeteinkhez tartozó a nyárádszeredai gyülekezete, ahol a fiatalabbak többen vannak. De Jobbágyfalván is van egy fiatal ….tanács, fiatal házasokból álló …tanács. elindítottuk, amikor idekerültem..hát próbálkoztunk angol tanítással meg ének tanulással. Aztán később a fiatal házasok Bibliaórája révén, így neveztük el a különböző témákban találkoztunk és beszélgettünk.
Itt van egy nagyon aktív nőszövetség, ami egyértelműen a lelkészelőd és a felségének a munkáját dicséri. A lelkület ahogy összegyűlnek ösztől tavaszig minden csütörtökön, és különböző témákról beszélgetünk, illetve előadásokat hallgatunk meg. Például a legutóbb volt Gáspár Ildikó, a csontritkulásról tartott előadást és csontritkulást mért a tagok keretén belül. És akkor ilyenkor ami érdekes, hogy nem egy bezárt gyülekezeti esemény történik, hanem más felekezetből is jönnek és akkor ez egyértelmű, hogy ez nem csak külön unitárius csontritkulásról szóló dolog lett volna. Akkor..hát volt Bernád Ilona, a gyógynövényekről tartott előadást. Előadást hallottunk egy fiatal, végzett nyárádszeredai Iszlai Lórándtól, aki a genetikát végezte Temesváron és előadást tartott a génmódosított növényekről,ételekről. És akkor különböző világhálótól elkezdődően a politikai élettel befejeződően, vallási, bibliai üzenetekben való elmerülésig, mindenre jut alkalom az ilyen nőszövetségi találkozókon.
A nőszövetség az aki megszervezte az elmúlt évben a köri nőszövetségi találkozót, találkoztak a maros unitárius Nőszövetségi körök és ő az aki a közmunkával is kivette részét az ilyen bontásban, építkezésben az esperesi vizsgálószék fogadásában, különböző eseményekben amelyekben az egyházközségnek szüksége van.
A nőszövetségnek ez a szeretet kisugárzása egy nagyon fontos kommunikációs tényező meg eszköz. Így élnek az unitárius nők a gyülekezetben, és akkor ez a kedvesség, harmónia ez az imádságból fakadó belső lelki béke úgymond kisugárzik, és akkor kedves….. üzenettel érkezik a tagok fele. Minden alkalomkor imádkozunk, énekelünk.
Most próbálkoztunk egy gyülekezeti kórusnak is az elindításával voltunk is Magyarzsákodon érdeklődőként, de sajnos nem sikerült még egy ilyen gyülekezeti kórust létrehozni, ahol rendszeresebbek lennének a próbák, viszont különböző alkalmakkor, vagy ünnepi alkalmakra a vendégszónokok is amikor jönnek, hát a nőszövetség tagjai mellett férfiak is énekelnek, és van egy ilyen újra feléledő, remélhetőleg újra fellendülő igény. És tudom, hogy szeptemberben itt lesz Jobbágyfalván megszervezve a kórustalálkozó, és remélem, hogy ez egy ilyen „fertőzőgóc” lesz és újraindul majd a kórus. Jó hangú gyülekezeti tagjaink vannak, és nagyon jó lenne csoportba kötni ezt a kedves közösséget, és éneklő-daloló közösséggé tenni. Különben nagyon szép volt az egyik karácsony alkalmával, a tavalyelőtt, amikor egy közös ökomenikus kórus alakult ki. Különböző felekezeti tagok közösen végigjárták a három karácsonyi gyülekezetet s egymás énekét megtanulva, egymás énekét elénekelték a templomokban a három felekezet énekét. Napjainkban már zajlanak is a próbák és a Jobbágyfalvi Ökumenikus Kórusban. A karmester a katolikus kántornő és a falu jó hangú énekesei készülünk a szeptemberi kóürustalálkozóra.

Milyen a kapcsolata a falu másik két lelkészével?
Hát Sófalvi János plébános úr nagyszerű ember. Az önkritika és az emberszeretetnek a magaslatán van. Ezt nagyon kevesen tudnánk is, vagy tudjuk is megvalósítani. Hát ott van 37 év szolgálat a háta mögött. Nagyszerű ember, nagyon sajnáljuk, hogy most elfog menni a faluból. Egy pár hónapra Budapestre aztán utána máshova. Na de hát reméljük, hogy a plébános aki jön , már egy olyan hagyományba érkezik, ami a közösségnek az ökomenikus szeretetét, szolgálatát jelenti, és reméljük, hogy együttműködő plébános lesz e tekintetben is. Több alkalommal vannak közös rendezvényeink, istentiszteleteink. Hát kezdjem mondjuk a tavaszi búzaszentelői ünnep, a katolikus búzaszentelői ünnep, istentisztelet, amikor a három felekezet lelkésze kimegyünk a határba és akkor megáldjuk a határt, kérjük Istennek az áldását a termésre. Akkor ott együtt elénekeljük egymás énekeit. Ez is egy nagyon szép, kedves ünnep. A másik az…hát egyértelműen a nemzeti ünnepek alkalmával az iskolával karöltve együtt ünnepelünk. Most éppen ezt indítottuk el hagyományteremtő szándékkal, hogy a katolikus templomba a református lelkész prédikált, mindannyian ott gyűltünk össze. A következőkben a református templomban prédikálok én, s utána a katolikus az unitárius templomban és akkor így fogjuk cserélni évről évre. És a közös éneklés, a gyerekek és a felnőttek közös éneklése is felemelővé tette ezt a március 15-i nemzeti ünnepet.
Akkor egyértelmű, hogy ilyen alkalmak még, hát a termés megáldás, tehát ha van búzaszentelés, van határkerülés, akkor van őszi hálaadás és van termés megáldás, tehát ez is egy alkalom amikor a katolikus Szent Ferenc búcsú alkalmával és az unitárius őszi hálaadás ünnep alkalmával meg a református ünnep is az új búza zsenge. Tehát nagyon összefüggő ünnepek alkalmával együtt ünnepelünk, együtt szolgálunk, együtt vagyunk. És még november 1-én,a halottak napján, a hősök sírjánál szintén együtt vagyunk.
Különben most legutóbb megint volt egy érdekes és nagyszerű dolog, a Bocskai kórus Nyárádszeredából jött el a jobbágyfalvi templomba. A katolikus templomnak, jó akusztikája van énekelni, főpróbát tartani, akkor is együtt szolgáltunk és együtt volt a falu. Egy közös időpontba tettük az istentiszteletet, a nagyszebeni, hát…Európa fővárosa, kulturális fővárosa üzenetét, mondjuk átvéve, mi is az ökumeniát nemcsak a múltnak a jelképeivel lobogtatjuk, hanem itt egy olyan együtt élő kedves közösség van, akinek igénye is van arra, hogy lássa, hogy a lelkészek együtt tudnak szolgálni, és hogy nem egy belső feszültség, és hogy nem egy hitkülönbségből adódó szócsatázás… Tehát ez nincsen így.
A református lelkész is egy fiatal kollega és ő is készséges erre az együttmunkálkodásra, és ez így is a természetes, hiszen mindannyian ugyanannak a faluközösségnek vagyunk a tagjai.

Visszatérve az előző kérdésemhez. Amikor ide jött, befogadták a hívek hamar, vagy sok időnek kellett eltelnie amíg befogadták? Mennyire voltak barátságosak az itteni emberek?
…barátságosak voltak, tehát nem éreztem azt, hogy most idegenként jövök. Nem volt egy olyan érzésem, hogy na én most idegenként jövök és nem fogadnának szívesen vagy esetleg nem fogadnának szeretettel. Igencsak szeretettel fogadtak. Az első kedves dolog volt, amikor javasoltam, hogy kell egy orgonát vegyünk a templomba. Hát akkor összefogás szerint meg is volt az új orgona, tehát elektromos orgonája a templomnak. Hát hogyha nem, mondjuk, fogadtak volna szívesen, akkor biztos, hogy nem látták volna annak értelmét, hogy az orgonát megvegyék, mert hogy is mondjam egy hullámhosszon a közös szolgálatba egy hullámhosszon mozogtunk és mi is igyekszünk tovább is így munkálkodni. Hát kimeszelt parókiával vártak, természetesen mint minden lelkészválasztáskor, tehát kimeszelt parókiával vártak. Nem éreztem és nem érzem mai napig sem azt, hogy mondjuk ne fogadnának el, egyértelmű, hogy vannak és lehetnek nézeteltérések meg különböző gondolkodások összecsaphatnak. De ez nem azt jelenti, hogy egy ilyen belső konfliktust kellene feltételezni, vagy feszültséget kellene ráhúzni különböző gondolkodásra, hiszen ez a nagyon szép az egészben, hogy nem egyformán gondolkodunk és az a nagyon jó, hogy elfogadunk más gondolkodást és tiszteljük, és akkor igyekszünk érvényt szerezni saját gondolataink, saját érdemünknek. Tehát egyszóval nem éreztem azt, hogy idegenként jönnék ide a faluba. Ez azért nem kérdés, és nem is marad az.

Létezik az egyházon belül az ún híveknek a meglátogatása? És ha igen, milyen gyakran látogatják meg a híveket?
Igen létezik. … minden évben van családlátogatás a gondnok és a pénztárnok kíséretével végiglátogatjuk a gyülekezetet. Ennek hagyománya volt és hagyománya van. Az első években palástos látogatás volt. Tehát palásttal és Szentírással látogattam a híveket,a gondnok és a pénztáros kíséretében … a legutóbbi családlátogatás, tehát az idei családlátogatás szintén áhitat keretében és Bibliával és palást nélkül történt. Hogyha mondjuk ez egy érdekes dolognak tűnik…..palást különben a fogadásra visszatérve, hogy a gyülekezet egy kedves palásttal ajándékozott meg engem, tehát a nőszövetség szolgálati palástot ajándékozott nekem. És elsősorban gyakorlati okok miatt nem mentem én családlátogatni palásttal, és nem más meggondolásból. Tehát mondom minden évben palásttal, tehát 2 éve, na és most az idén gyakorlati okból nem mentem, hogy vigyázzak a palástra.
Igen, a családlátogatás..hát ez egy évi családlátogatás, év eleji családlátogatás. Az év közbeni családlátogatások alkalomszerűek, ahogy megtudom, hogy valaki beteg, akkor igyekszem ott lenni.
A nyárádszeredai családlátogatás az a körzetfelelősökkel történt. Az első két évben. Tudniillik a gyülekezet az körzetekre van osztva és akkor eljártuk a körzetfelelősökkel a családokat, meglátogattuk. Hát most az idén ott ez elmaradt, viszont ilyen alkalomszerű családlátogatások vannak. És azért is alkalomszerű, mert ott a különböző munkahelyek és az egészen más életmód miatt nem lehet azt megcsinálni, hogy én akkor most elindulok és akkor egész nap megyek családlátogatni, mert több mint fele nem lesz otthon.
Akkor itt meg szeredában úgy van, hogy kedden vallásórára megyek és akkor marad időm délután családot látogatni, pénteken vagy szombaton, tehát alkalomszerinti családlátogatás. Érzem, hogy ezt a szolgálatot, ezt a lelkészi munkát sokkal jobban kellene végezzem. Igyekszem végezni, viszont sok, minden más mellett hát..kevesebb idő jut erre. Pedig egy nagyon-nagyon fontos szolgálat és nagyon-nagyon fontos munka. De a lehetőségekhez képest mindig valami elmarad, valami rovására megy, viszont mikor családlátogatni megyek akkor mindig olyan ünnepi érzés, tényleg olyan nagyszerű érzés, ahogy befogadnak, ahogyan várnak, ahogy olyan természetesen veszik, hogy már ott vagyok, ahogy beszélnek velem… ez érvényes, mondom, Nyárádszeredára is, ahol ritkábban vagyok ott, többet kell családlátogatni, itt Jobbágyfalván viszont végigmegyek a falun és akkor utána tudom a kapcsolatot tartani a gyülekezeti tagokkal. Szeredában ez nem nagy távolság, viszont tény az, hogy itt lakok és többet kellene oda járnom és többet kellene látogatnom a családokat. Így is…felírtam magamnak, hogy hol voltam, persze naplóba vezetem, de ehhez képest saját magammal nem vagyok kibékülve e tekintetben, viszont tudom, hogy ha azt csinálnám, akkor elmaradnának a pályázatok, elmaradnának a templomjavítások, külsőjavítás, parókiát kell javítani…pedig a pályázatok korántsem járnak olyan nagy elégtétellel és eredménnyel mint a családlátogatások..mégis tennem kell.. Most is nyáron van egy csomó javítani való, és akkor családlátogatni, s akkor jön a tél és nahát ezeket addig meg kell csinálni.

Milyen bizalom-megnyerési tevékenységet folytat a hívei körében?

ez egy érdekes kérdés.. a bizalom, ez vesszőparipám nekem. A múlt..tehát az előző gyülekezetben egy olyan időszakos kiadványt jelentettem meg ünnepről ünnepre, aminek az volt a címe, hogy Bizalom, és aztán Bízzatok. Az ottani szószékkoronára is fel van írva, hogy bízzatok. Tehát egy nagyon fontos része, nemcsak az üzenetnek, a Szentírásból jövő jézusi üzenetnek, hiszen a jézusi üzenetnek a kedves megkapó része, hanem a lelkészi munkában is, és egyáltalán aki nem méltó az emberek bizalma hát az…. magyarul aki embernek nem jó, papnak sem jó. Szóval ez a bizalom vagy valami hasonló…
Hát elsősorban a bizalomnak többféle részéről is beszélhetünk. A bizalom a gyerekek megnyerésének érdekében, tehát a vallásórák, a gyerekek az iskolában illetve a hétvégi vallásoktatás bizalmi légkör nélkül egyszerűen lehetetlenség lenne a vallásoktatás. Igyekszem a gyerekek felé sugározni azt, hogy nagyon szeretem őket, tényleg nagyon szeretem is a gyerekekkel való foglalkozást, viszont ugyanakkor igyekszem, hát szigorúbb, célirányosabb tanító-papbácsit is megjeleníteni. És akkor ez úgy hullámzik, hogy hol. Hol a bizalom, tehát rábízom a gyerekre, hogy elvégzi a kiadott munkát, hogy rábízom, hogy miben akar szerepelni…hát ilyenkor ő a legboldogabb, például, hogy anyák napján verset mondd. És akkor látom, hogy nem így van, akkor másképp kell a kérdést megközelíteni.
Tehát az egyik bizalmi kérdés a gyerekekkel való kapcsolattartás, például voltunk a tavaly, a fiatalabbakkal, a kisebbekkel, a nagyobbakkal is biciklitúrán. Ez egy nagyon jó bizalomépítő kapcsolat volt, amikor elindultunk…egy egyszerű kis dolog. Elmentünk Szentlászlóra a jobbágyfalvi 1-4-esekkel és visszajöttünk. Akkor az idén elmentünk Vadadra és visszajöttünk. Tavalyelőtt elmentünk 6 napig a nagyobbakkal, tehát 7, 10,11.es csoportból álló gyerekekkel, hát fiatalokkal, fiúkkal. Hát úgy, hogy elmentünk egyet fel Sóváradra onnan keresztül Parajdra, akkor onnan elmentünk Korondra, ott aludtunk. Akkor onnan átmentünk Udvarhelyre, Szerkére. Másnap elmentünk Székelyderzsbe, akkor Székelyderzsből hegyen, völgyön mindenen keresztül Székelykeresztúrra, onnan Magyarzsákodra. És akkor leérkeztünk Véckén keresztül Gyulakutára, akkor átmentünk az erdőn keresztül Szentháromságra. Na az egy nagyon érdekes bizalomgerjesztő munka volt, mert az-az igazság, hogy a csapat a bizalmát akkor nyeri meg egymás fele, és akkor igazi a bizalom, amikor ott vagyunk egy erdő közepén és akkor azt mondjuk: „Na akkor most hol vagyunk?” Hol van észak, hol van nyugat, hol van kelet, honnan jöttünk, hol vagyunk? Né le van ereszkedve a bicikli, ne bírom a hátizsákot. Akkor jön Boti, veszi Lórinak a hátizsákját, akkor két zsákkal megy ki. Na akkor Boti látja, na hát mégis egy csapat vagyunk, na akkor én is segítek, és akkor ő is segíti a másikat. Szóval ez a kis bizalom a …hát …. építő tevékenység ez a biciklitúra. Nagyszerű szép élmény volt az életemben, és így a szabadságom alatt mentem, még ha élünk, akkor szeretnék a fiatalokkal ilyen biciklitúrákat. Főleg most nagyon örvendek, hogy a sónak az útját Marosszentgyörgytől egészen Parajdig építik ki, és hát nagyon remélem, hogy ez a biciklitúra és ez a kedves kiscsoport tevékenység a jövőben is elindul..lehet hogy nem sikerül, de hát nem lehet mindent egyszerre csak külön, na és hát a hollandiai remonstráns fiatalok is, hát érdeklődtek, és remélhetőleg nem csak érdeklődni fognak, hanem el is jönnek velünk együtt közösen biciklizni. Az egyik évben felvetődött hogy mi menjünk ki oda és nem is lett volna gond, csak annyi kellett volna, hogy menjünk ki Hollandiába, jöjjünk vissza és akkor ott nekünk két hétig szállásunk, biciklink lett volna, vagyis minden úgy ahogy a Nagykönyv előírja, de hát igazán nem én akartam kimenni, hanem a gyerekeket kivinni, és mivel a gyerekek nem tudtak kimenni, én sem akartam, nem mintha nagyon tudtam volna, de nem is akartam. A lényeg az, hogy a gyerekekért és a fiatalokért van és nem azért, hogy én elmenjek, és mit tudom én ott most szórakozzak vagy biciklizzek. Tehát a bizalomépítésnek ez a része remélem a jövőben is fennáll. Ugyanakkor beszéltük azt, hogy Nyárádszeredában a nyárádszerdai napok alkalmával sportnapokat is szerveznénk, ami..hát az már elég bevett és nagyszerű dolog, hogy mondjuk körbeszaladják, körbebiciklizik a várost az ott lakók. Mi nem értékeljük, nem tudjuk, hogy tényleg milyen csodálatos, szép helyen lakunk, mennyi mindent köszönhetünk a jó Istennek, hogy ez szülőföldünkön megadatott. És a bizalomra visszatérve, ez a bizalomban az egyik legfontosabb dolog, de bizalom a jó Istenbe és bizalom a jövőbe, a reménységbe való bizalom. Egy csomó mindent bedobhatnék, amikor erről beszélek, de itt elsősorban úgy értettem, hogy köztem és a gyülekezeti tagok bizalmáról van szó, és én még csak oda jutottam el, hogy a fiatalokkal szerveztünk egy biciklitúrát, ami fontos volt bizalomépítés szempontjából.
Nahát a másik, amint jeleztem az a lap, tehát a gyülekezeti lap, amit szintén minden évben megjelentettem. Az elsőnek az volt a címe, hogy Hazanéző,.. amibe tulajdonképpen azt írtam le, hogy az adományok hova mentek és hova érkeztek. A halottakra való emlékezést említettem meg, meg különböző építkezéseknek az adományait, mennyi kell, mennyi hiányzik, a különböző rendezvényeket előre jeleztem. Viszont ez a munka ez egy külön embert igényel és éppen ezért nem csak ezt csináltam vagy csinálom, hát bizony elég sok helyesírási hibát vagy fogalmazási hibát követtem el vagy a számokat a régi és az új pénz átváltásnál elírtam, de viszont a szándék és a bizalomnak a kérdése, hogy ezt a pénzt ideteszem, és akkor oda megy, és fényképpel igazolva. Például amikor építettük ezt fényképek jelentek meg az építkezésről. Tehát a visszajelzés az nagyon fontos a gyülekezeti tagok fele, hogy az adományotok, a céladományotok ott van ahova…tehát jó helyre érkezett el, és akkor a bizalomnak a fenntartását mindenképpen segíti.
Nahát az idén is megfog jelenni egy ilyen gyülekezeti értesítő, csak eddig időszakosan hónapról hónapra illetve évről évre megjelent és az idén egyszerűen nem is láttam értelmét, de nem is tudtam volna. A másik pedig egy világháló is egy magyar meg egy angol nyelvű is.
A gyülekezeti értesítőcske a Hazanézőből Jóakarat lett a címe..nem is kiadvány, hanem egy A4-es lap összehajtva, ami megjelent minden sátoros ünnepen az idén viszont csak egy összefoglaló kiadványt tervezek az őszi hálaadás ünnepére, hiszen ez egy olyan nehéz munka, és egy kis tévedés elég sok mindent von maga után és ennek a célja nem épp a tévedés meg a félre informálás. Hanem éppen a bizalom megnyerésének az a fóruma lehetne és az is, ahol tényleg jó akarttal áll minden gyülekezeti tag a közösséghez, és ugyanúgy jóakarattal állok én is a közösségi munkához. Ha ehhez … a gyülekezeti tagok közül lenne bárki aki ezt szívesen csinálná, akkor az nagyszerű segítség lenne, mert megjelenhetne időről időre. Az idén nem tudtam ezt a munkát a sok más teendő mellett… .
Akkor egy másik bizalom kapcsolat a hívek és a lelkész között, az egyértelmű az amikor a hívek megbíznak a lelkészben és elmondják a belső lelki életüknek a titkait, amire volt egy pár alkalommal példa. Ami teljesen csak rám és a Jóistenre tartozik, ami ha lehet úgy mondani a lelki titok, a katolikusoknál van a gyónás, na hát itt is van egy olyan hogy abban az esetben hogy ha elmondanak a lelkésznek valamit és a bizalmát eljátssza, akkor egyértelmű, hogy megszakad ez a bizalmi kapcsolat. Tehát a van egy ilyen oldala is a lelkészi munkának és tehát az egyik a visszajelzés az adományoknak a visszajelzése, hogy igen ez egy bizalom a visszajelzés az nagyon fontos. A gyereknek a tanítása és a bizalom légkörének a megteremtése a vallásórákon, a biciklitúrák közben ilyen módszerek mindig akadnak. A másik pedig az nagyon fontos, hogy eltudjam mondani azt az üzenetet és hitelesen tudjam tolmácsolni azt az üzenetet amit vasárnapról vasárnapra, nem csak mondjuk munkahelyi kötelezettségből végzek, illetve a bizalomnak a kérdéséhez az is hozzátartozik, hogy menyire tudom elmondani az üzenetet úgy hogy hiteles legyen, bizalmat gerjesszek, illetve bizalomra vezessem a gyülekezeti tagokat akik részt vesznek az istentiszteleten. Hiszen nem egy adó, csatorna és vevő kommunikációs dologról beszélünk az istentiszteleten, hogy hát van az adó, mondjuk a szószékről jön az adó, a csatorna és akkor egészen más dolog a bizalom kérdése.

Van-e szociális tevékenység a gyülekezet keretén belül?
Igen, ez egy nagyon fontos dolog. Többen a holland remonstráns gyülekezetekkel kapcsolat évén beszéltük egy diakóniai szolgálatnak az elindításáról. Hát sajnos még csak az elindításnak a szükségességét és a felmérését beszéltük. Most, hogy az egyetemes egyháznak vannak szociális megbízottjai, szociális munkások és reméljük, hogy minél nagyobb eredménnyel járnak. Tehát, hogy az unitárius egyháznak van az a szociális munkása és Hollandia is, mondjuk felhívta erre a figyelmünket, de mondjuk nemcsak a munka, hanem tudjuk, hogy erre igény van egy reális igény.
Most már, hogy fontosabb dologról beszéljek, a nőszövetség keretén belül a szociális segítség abban nyilvánul meg, hogy hát kaptunk a vásárhelyi nőszövetségtől ruhadarabokat. Ezt a rászorulóknak szétosztottuk, de innen a nőszövetségi tagok részéről is, amivel a rászorulókat segítik. A betegeket egymás között meglátogatják elmennek és meglátogatják egymást.
Akkor az őszi hálaadás alkalmával, ami csak egy ….. értékű üzenet, viszont lehet, hogy érdekes a betegek úrvacsora látogatása alkalmával, viszünk kalácsot a betegeknek, tehát ez mondjuk nem oldja meg a problémát, hanem ilyen szociális odafigyelésre való igény…. tudomásom szerint van egy alapítvány Nyárádszeredában a Remedium alapítvány keretén belül Kocsis József pékségéből a Nyárád mentén: Szereda, Jobbágyfalva meg Csíkfalva mentén is minden rászoruló heti egy kenyeret kap. Úgyhogy ez a szociális munkának az egyik nagy segítsége, ami nem az egyház keretén belül működik, viszont egyértelmű, hogy szociális segítség, tehát nem az a lényeg hogy ki adja, hanem az hogy a szoruló megkapja a segítséget.
A másik szintén egy ilyen fontos dolog, hát az önkormányzatoknak van egy szociális munkása tehát ezt a szolgálatot amit a betegek gondozása jelenti ezt az önkormányzat szintén segíti. Akkor a testvér gyülekezet ébredezik, gondolatait ékezgeti afelé, hogy a fiatalok tanulmányi ösztöndíj programját indítsa el. No meg nagyon az elején van ez a beszélgetés, és úgy terv szintjén vetődött fel ez a kérdés, hogy minden tanulni vágyó fiatal felekezetre való különbség nélkül ekkora segítségben részesült. Nagyon nagyszerű program volt, és nagyszerű programként működött remélem most is az. Nem tudom, mert nem nézek hátra, nem az én szolgálati helyem. De itt is aszociális program keretén belül felvetődött az a kérdés, hogy az ösztöndíjprogram a tanulóknak a továbbtanulása érdekében elinduljon. Még csak levelezés, e-mailezés folyik erről, és annyi minden van pl. az építkezés, tehát elég nehéz erre a kérdésre is úgy odafigyelni, illtetve úgy felhívni a figyelmet, hogy… mondjuk a szociális munka vagy segítség… az nem is igazán azt jelenti, hogy keresünk egy külső segítséget és akkor az segít rajtunk, hanem azt, hogy mi egymás között hogy tudunk segíteni egymáson. És hogyha ezt jelenti a szociális gondoskodás akkor a nőszövetség ebben a tekintetben már.. a jobbágyfalvi nőszövetségre gondolok elsősorban , nagyon kedves és tényleg belső meggyőződésből, belső lelki igényből fakad az hogy segítsenek egymásnak és segítenek is egymásnak.

Melyek az egyházkerület testvérgyülekezetei?
Na most már a Jobbágyfalvinak a testvérgyülekezete Brewsetlbe van ez a Cape Code félszigeten, Amerikában és a nyárádszeredainak meg Duxberryben ez is a Cape Code szigeten, Massechusets államban.

Milyen viszonyban van a gondnokkal és a presbitériummal? Hogyan tartja velük a kapcsolatot?
Jó viszonyban vagyok velük, tehát két gondnok van a nyárádszeredai gondnok és a jobbágyfalvi gondnok és két kebli tanácsunk, két persbitérium van. Jó, legalábbis meg kell kérdezni őket is, de az én részemről erről nincs mit…

Milyen kapcsolatban áll a község vezetőségével? Gondolok Csíkfalva községre.
Mindkét község vezetőségével baráti viszonyba vagyok. Hát a polgármesterünk egy nagyszerű szervező ember. Csak előnyt lát a gyülekezetben. Hát a gyülekezet is és a falu is a nagyszerű belső energia szervezési készség meg a… persze ember hiba nélkül nincs. Én is ember vagyok, úgyhogy televagyok én is hibával. Aki elől jár azt jobban látják és a hibák azok felnagyobbodnak. Ez mindekire érvényes… A viccet félre téve.. a polgármester úr segítségünkre volt a volt felekezeti iskolának a megoldásának a kérdésében is. Együtt tudunk működni azon a téren is hogy az egyházközség telkét a helyi tanács béreli ahol állami óvódát működtet és azért bért fizet évente az egyházközségnek …ha nagyon akar az ember keresni konfliktust, akkor nem kell keresni mert van,..aminek az okát az ember elöször jó ha saját magában keresi és csak azután másban … a konfliktusok nem azért vannak, hogy kibeszéljük meg mélyítsük őket, hanem azért, hogy megoldjuk és végül is feszültség nélkül nincsen energia, …a mi esetünkben a „kapcsolat energiáját” nem a félréertés hanem a tenni-akarás feszültése adja, és ebben egyet tudunk érteni, együtt utunk munkálkodni..örvendek hogy ilyen nyitott és együttműködő polgármesterünk van !

Vannak olyan rendezvények a falun belül amelyeken részt szokott venni esetleg szervezni?
Hát az igazság az, hogy a szervezésben nem igazán veszem ki a részem, mert a gyülekezeti munka, az egyházi munka nagyon leköt, de az előző egyházközségemben Szentháromságon, ott oroszlánrészt vállaltam a rendezvények szervezésében, de most nem az a kérdés. Itt persze, hogy kiveszem a részem..részt veszek páldául a Jobbágyfalvi Ökumenikus Kórusban … az ökumenikus alkalmakon mindig kiveszem a részem mint lelkész … mint említettem a termés megáldás napok alkalmával , ami nemcsak egyházi ünnepély hanem szerencsésen falunapok keretében, községnapok keretében összehangolt szervezés, ahol a polgármesteri hivatal és az egyház közösen szervez. Tündérilona napok voltak eddig minden évben. Gondolom az idén is lesz, csak megváltozatták a tervét. Ha segítséget kérnek, bármiféle segítséget, a falu szervezésével kapcsolatosan tudják, hogy számíthatnak rám. És a lehetőségeimhez képest segítek. A feleségem vállalt a Tündérilona napok keretén belül egy színdarabot a Tündérilona színdarabot, amit a gyerekek előadtak a színpadon. Akkor egyértelmű, hogy a március 15 meg a nemzeti ünnepek alkalmával is a színdarabtanítás és a közösségnek az ünnepi megszervezése az iskola keretén belül is a feleségemnek egy szolgálata és tevékenysége az ottani kollegákkal és akkor az szerencsésen összecseng a polgármesteri hivatal és az egyházaknak a közös szervezése. És akkor a karácsonyi szervezések. Például ott szociális dolog, hogy a polgármester csomagot ad karácsonykor és együtt vagyunk, együtt ünnepelünk.

Mik a tervei a jövőre nézve úgy mint lelkész?
… egyértelmű, hogy az elkezdett építkezéseket akarva akaratlanul tovább kell segíteni. Azt az akarva akaratlanul azért említettem, mert mondjuk ez nem igazán egy lelkészi munka, most beszéltem egy kedves evangélikus kollegával aki azt mondta: „Milyen könnyű azoknak a lelkészeknek, akik építenek vagy látványos dolgot csinálnak”. De egy olyan lelkész aki hitre juttat egy embert milyen sok munkájába és milyen sok tudásba és tanulásba és időbe telik. És az nem látszik. Az emberben megmozdul vagy megfordul valami és akkor az az igazi lelkészi munka és így is van. Tehát azért mondtam, hogy akarva akaratlanul említettem ezt a jelzőt, tehát egyértelmű, hogy…mondjuk azt a kérdést is láthatjuk, hogy mindínnyian Istennek temploma vagyunk, és ez a templom szent. Na tehát az építkezésnek a folytatása Nyárádszeredában a templomépítés folytatása, itt a gyülekezeti otthon építésének a folytatása, az ifjúsággal való több törődés, több odafigyelés, a nyárádszeredai ifjúsági csoport újraindítása, … Valahogy úgy kellene, hogy felnőjenek a fiatlaok hogy eljussanak arra a lelki magaslatra hogy ha nem hívja valaki őket egy közösségbe akkor is érezzék, hogy összetartoznak. Hát ezt szeretném, hogy a jövőbeli lelkészi terv között emlegetni, hogy hát nem tudatra ébreszteni, hanem elvezetni arra a lelki felismerésre, hogy a közösségnek az ereje nem igazán az elsősorban, hogy van egy ember a kör közepében és akkor ülök a kör közepén és akkor gyertek jó barátok vegyetek körbe, most az énekre viccesen ráhangolódva. Meg az hogy valaki mindig hiv.. legyen egy közös felismerés a közös együttlétnek az öröme. S ugyanez a nyárádszeredai nőszövetségre is ugyanezt szeretnénk, ha lelkészi tervnek lehet ezt nevezni, hogy láttam Jobbágyfalván a tapasztalatokból, hogy ez a belső igény a közösségben való részvételnek a belső igénye milyen nagyszerű és szép, és milyen természetes, milyen emberi. Na ezeket a belső igényeket szeretném felébreszteni az emberekben, a gyülekezeti tagokban a közösséghez való tartozásnak a belső igényét.
A bizalom terén a Jóakarat kiadványt szeretném minőségibb szintre elvezetni, tehát akkor, hogy ne engedjem meg magamnak, hogy elütök betűket, helyesírási hiba, rossz számokat írok, ilyen kis feladatok, ami nem igazán jó dolog. Egyértelmű, hogy szeretném folytatni a világhálós kommunikációt is, de már nem azzal az erőbedobással, mint ahogy elindultam, mert hát az elején nagyon elindultam és inkább az emberek között szeretnék lenni mint a világhálón de azért mint kommunikációs eszköz tudom tartani a kapcsolatot a külföldi hittestvérekkel és mondom gyülekezeti tagokkal is. Hát a lelkészi tevékenységem folyamán megjelent egy pár kis írásos füzetem a pipei egyházközség történetéről, a szentháromsági egyházközség történetéről. Megjelent egy kis füzetecske elmélkedésekkel, hát nem tudom, írásfüzér, kisregény, címe Felhők fölött mindig süt a nap. Aminek a bevételét az építendő templom javára ajánlottam fel. Ezek a könyvecskék mind elfogytak, sajnos már nekem sincs belőlük, úgyhogy valahol meg kell keressem, ha bele szeretnék lapozni…. De hát tervben szerepel, mindenképpen nyersanyagban elkészült a valamikori tordai lelkész kollegámnak az emlékére egy regény. Hát ez nyersanyagban már megvan annak a terve az, hogy ha a jóisten is úgy akarja és odakerül a támogatottság akkor 25 százalékát az özvegynek…. .. és az egyházközség javára is 25%-ot ajánlok fel..gondolodomazon is hogy folytatásban egy napilaban vagy folyoírat számára ajlnjam fel megjelentetni és annak a közlés százalákát osszam.. Mindenképpen terv az elkövetkezőre az, hogy vagy egy olyan lelkészi ütemet és munka tervet tudjak felállítani magamnak ami összhangba van a családfenntartói, édesapa meg férj szerepem is van .. a feleségem is dolgozik. A család és a közösségi munkának a kevesebb harmóniáját és a család munka utáni, hát megélhetési dolgaimat szeretném akár úgy hogy másodállást vállalok, akár…. szeretnék, és remélem, hogy fogok is faragni. Van egy tervem az elhunyt itteni lelkészek emlékére, ahogy van az az udvar oda a sarokra, a bejárathoz, egy emlékművet faragni ugyanis ahol Gergely Zoltán tiszteletes 56 áldozata és lelkésze volt ennek a falunak. És az ő emlékére Szász tiszteletesúr emlékére, persze Simon tiszteletes részére is ..tehát én vagyok az ötödik lelkész itt a faluban és a lelkész elődök, elhunytak, és kántorok emlékére az emlékművet. Ezek mind olyan látványos dolgok, hogy nem igazán a lelkészi munka lényegéhez tartozik, hanem a lelkészi munka lényegét…tehát a terv az marad elvezetni az embereket és elvezetni a gyülekezetet a hitre, és főleg elvezetni egy olyan belső igény nem is felébresztésére, mert az mégis mindenkiben ott van, hanem felismerésére, hogy jó egy ilyen közösséghez tartozni, jó egy ilyen gyülekezethez tartozni. Tudjuk értékelni és tudjuk ünnepelni az elért eredményeinket, felismerni a belső erőnket, az összefogásnak az értékét felismerni.
Végül is ezek állandó tervek, tehát úgy néz ki, hogy munkanélküli nem leszek a lelkészi pályámon, de szeretném ha kevesebb ilyen olyan munka lenne, mert akkor több más szép megvalósítás is szépen kinyílna mint a bimbóból a virág és hát nem csak az elején a gyomirtással kell foglalkozni, hanem kertöntözéssel a szép virágoknak a metszésével. Úgyhogy az volna az igazi, hogy ezt csináljam nem a….vagyis hát persze a felépült épületeknek az eszköz jellegét megmutatni, ez a célja az egésznek, tehát elsősorban nem az a cél, hogy most felépítsünk egy épületet hanem ez egy eszköz, tehát tervek között mondjuk még a parókiának a javítása, az ilyen dolgok mellett a túlsó épületnek a tervei között szerepel a környezetvédelemre való ráfigyelés, ránevelés. Egy ilyen környezetvédelmi, ökológiai központi helynek a megvalósítását. Az erdélyi magyar kárpát közösülettel és a Focus Eco Centerrel is kapcsolatban vagyunk, remélem hogy ez sikerülni fog.
Tervek között természetesen a gyerekeknek a nyelvtanítása is megvalósulhatna. A zenei meg az énekműveltségnek a fontos kérdése. Ugyanakkor egy ilyen lelkigyakorlatokat, tehát unitárius lelkészeknek, más felekezet lelkészei lelki gyakorlatainak a helye is lehetne. Ugyanis ökomenikus szinten is gondolkodva, most éppen Rábakecölbe egy nagyon kedves katolikus plébánossal találkoztam aki…pedig hát 2 hetenként lelkészeként összegyűlnek és lelki gyakorlatos napjaik vannak, és akkor különböző közös olvasmányok megosztása mellett lelki beszélgetéseket folytatnak. És a lelkészi terv között lehet emlegetni, akkor az is ott van, hogy a lelkészek lelki igényeinek a felkeltése… vagy hát hogy is mondjam..ez egy butaság amit mondok, tudom, nem is a lelki igényeinek a felkeltése, hanem a lelki igényeinek a megtalálása, a helyretétele, tehát, hogy közösségben…. például Nyárádmente egy csodálatos hely, ahol a lelkészek itt vagyunk egy csokorban. Hát miért nem tudnánk például összegyűlni kéthetente mondjuk közös erővel megtervezett közös olvasmányok alapján? Összegyűlünk, megbeszéljük, és ha nem égünk ki, akkor az üzenetnek, a vasárnapi szolgálatnak a munkája és a szolgálata is egészen más helyzetben tevődik fel, mint amikor elszigetelten, a magunk kis parókiájával végezzük a szolgálatainkat. De össze kéne tegyük, meg kéne beszéljük. Nem is egy ilyen lelkészi terv, hogy egy ilyen közös lelkészi szövetséget, egy ilyen ökomenikus lelkészi szövetséget valahogy életre hívni. Hiszen ott van mindannyiunkban az igény, csak valahogy összetenni ezeket a mozaikokat. Ugyanakkor terv az, mondjuk ilyen egyesületi szinten gondolkodva..nekem nagyon tetszik ez a kifejezés, hogy vis viatalis, ami azt jelenti, hogy életerő, na most már ez az életerő ez ott van mindannyiunkban és akkor…tulajdonképpen szellemi, lelki életerőt jelent ez a vis vitalis. Ez a szellemi, lelki hasonló ahhoz a metanomiához, amikor a gondolatok megváltoztatása, az elmében történik valami. Hát itt is lehet a szellem, a lélek, az elme síkján történik valami. Egy ilyen csoport, egy ilyen lelki közösségnek a létrehozását. Na hát mindannyiunkban ott van ez az igény, csak valahogy életre kelteni. Hát itt a Nyárád mentén mondhatnák itt vagyunk egy csokorban és akkor most is nem találkozunk. És akkor kéthetente legalább találkozhatnánk és akkor egy ilyen közös imádkozásban, meg bibliai textusok, igék megbeszélésében együtt működni. Ugyanakkor nemcsak a mi belső lelki békénkre és szolgálatainkra és lelki mechanizmusaink megvédésére gondolok evvel az alkalommal, hanem közös ökomenikus táborok szervezésére. A Nyárád mentének a gyermekeit megóvni, odafigyelni rájuk, hogy ne essenek a drognak, ne essenek az alkoholizmusnak, ne essenek az idétlen, semmitmondó életnek a az áldozataivá. Most nagyon nagy esély van erre, és hát ha lehet egy kemény kritikát megfogalmazni, akkor sajnálatos meglátásaim vannak az iskolai…. a feleségem előtt mondom a kritikát, de amilyen iskolai tevékenységek folynak. Tehát Nyárádszredában a líceumban tanítok vallást , hát hogy is mondjam a lelkészi cél a, ha mi lelkészek összegyűlünk, református, katolikus, unitárius, adventista közösséggel foglakozó emberek összegyűlünk akkor a közös dolgaink megbeszélése után együttesen jobban rátudunk figyelni azokra a gyerekekre, akiknek se nem vétkük, se nem üdvösségük előfeltétele az, hogy éppen milyen vallásban születtek meg. Tehát odakell figyelni. Ez mondjuk egy cél, mindamellett, hogy ez is egy elkezdett írás nyersanyagának az összerakása, az összetétele megjelentetése. Még nem tudom a támogatót hogy lesz mi lesz, de remélem hogy ha a nyersanyag ha megvan akkor egy kis energiával és egy kis erőbedobással sikerül befejezni. Aztán sok sok terv van még, de röviden ez, hogy a lelkészi terv és a család összhang, tehát ez egy nagyon nagyon nehéz dolog. Mert abban a családban, ahol két közösségi életben dolgozó ember van és tudjuk hogy állunk a közösségi munka közepette, hát biza eléggé oda kell figyelni egymásra, persze minden családban oda kell figyelni egymásra, hanem az olyan kérdésekre mint a közösségért való munka és a közösségért való áldozat összhangban legyen a családnak a lehetőségeivel, és valahogy tényleg felmutatni azt a természetes dolgot, hogy a nálunk például úgy van, hogy a lelsz abból él, amit az állami segély, a központi járulék, meg a gyülekezeti tagok fenntartási járulásával mondjuk kerete szab neki. Na hát énnekem a keret az megvan, de valahogy jobban a lelkészi cél mellett egy belső kis célként áll elő. Tehát nem tudom elválasztani azt, hogy na most én lelkész vagyok és a gyerekeimre, a családomra ne figyelnék oda …, bár ez sokszor megtörténik és ilyenkor mindig bűntudatom van…. az összhang megteremtése, megtalálása a lelkészi munka és a család között állandó célom, az is volt és úgy tűnik ez elég sokáig az is kell maradjon.. Köszönöm szépen a beszélgetést!

… a városon kívül található forrás életbevágóan fontos a dombon épült város szempontjából .. föld alatti folyosókat vágtak a sziklába ami a forráshoz vezetett…a víz az élet fontos része.. Palesztina szegény volt vízben…ciszternékba gyűjtötték az esővizet… ecettel ,borral keverve itták..a kutaktól korsókban hozták a vizet emi kizárólag a nő dolga volt…kultikus mosakodáshoz a víz. 1 Sám 7,6 Mk7,3, Mt 15,2 a lábmosás profán cselekedet, szolgai munka.. kultikus cselekedet a száműzetés után apap aranykannéba vitte és az oltárra öntötte..a kereszténységben.. a keresztségben tetontját érte el… amerikai unitáriusnál vízek egybeöntése gyakorlat.. jelkép-használatban “az igaz emebr szája az élet forrása” Péld10,11 .. Jézus az “élő víz forrása ” Jn 7,37..

felhő.. felleg.. köd.. Isten felhő képében “száll alá” Noénak és Mózesnek .. ..fölmerül a kérdés vajon átja -e ISten a felhők mögül mi történik a Földön.. Jób22,13..áthatol-e a felhőn az ember imája ..Sir 35,16.. JÉzus menybemenetelekor a felhő elleplezi a titokzatos eseményt Mt 26,64

forgószél …Jóbnak Isten a forgószélből felelt Jób 38,1 Péld 10,25 : ” Amint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen, az igaznak pedig örökkévaló fundamentuma van “Ézsaiásnál, Jeremiásnál , Dánielnél és Ezékielnél is olvashtjuk hogy Isten a fogószélből jön elő ” hogy megfizesse búsulásban az Ő haragját..”

ki a víztelen forrás ?
ki a forgószéltyől sodort ködfoszlány?

Péter ezeket a hasonlatokat a hamis tanítókra alkalmazza..ugyanez a kép megtalálható Júdás levelében is.. és emiatt megkérdőjelezik hog Péter apostol-e a levél szerzője vagy csak a nevét adták a levélhez, hogy tekintélyt adjanak a sorok.. számukra nem ez a fontos..

víztelen források… hamis tanítók… hiábavalóság ami veszélyt is rejt magában.. amikor nem felismerhető a mi munkánk, akkor olyanok vagyunk mint a víztelen forrás ahonnan senki sem tudja szomját ontani és feleslegesen ásta ki a kutat hasztalan fárradt a korsójával a kúthoz….

ködfoszlányoklat sodró forgószél.. vihar után kitusztul az ég.. kissé forradalmi kép is.. szükség van a forgószélre hogy elseperje a ködöt az ég mennyezetéről.. ködfoszlány.. nem enged betekinteni a fényre a színre, a világosságra.. a szél, a vihar, a forgószél fájdalmat is okoz sokszor ,de utána mindig kiderül az ég… áldozat nélkül nincs üdvösség..

….

ámen és ámen

felhasznéltam H Haag Bibliai lexikonát

” .. a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál..”  1 Pét 1,7

” Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt… ” Mát 10,32

” Ismeri az Úr az övéit..” 2 Tim 2,19

a számítógépem tele volt egy csomó irattal és jelezte  szegény hogy ő csak pentium kettő és ne vérhjak tőle oly sok dolgot egyszerre..ígyhát takarítottam az irataim között és mielőtt kitöröltem volna egyet s mást hát feltettem az imént a RevC különben van egy időszerű bejezésem is:

pénteken egy kedves jobbágyfalvi fiatal hívemmel elbicikliztünk Székelyudarhelyig ahol Varga István vallástanárnál töltöttük az éjszakát és miután részt vettünk a szejkei unitárius találkozón a marosvásárhelyi autóbusszal ejöttünk Ákosfalvig ahonnan hazakerékpároztunk… vasárnap két szolgálatom volt mint mindig és délután pihentem ( nem vettem részt a csíkfalvi napok rendezvényén pihenésem okán )

De tanulják meg a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjank elől ott ahol sürgős segítségre van szükség, nehogy gyümölcstelenek legeynek.” Tit 3,14

Szeretett testvéreim! Áldozócsütörtök és pünkösd között valami különlges érzés keríti hatalmába a keresztény unitárius lelkületű embert. Ez az időszak a Jézusról való elmélkedés időszaka. Ez az idő az amikor az unitárius ember Jézusról gondolkodik, és különösen azzal összfüggésben, ahogy a tanítása meghozták az áldott gyümölcsöket. Ugynakkor ezeknek az áldott tanításnak az emberi életben megtapsztalható örömeiről. Mert öröm meggyöződni afelől, hogy a jezusi tanításnka a jeleit nap mint nap megtapasztlahatjuk. Öröm megtapasztalni azt hogy akik Istent szeretik annak minden javukra van. Öröm megtapsztalni azt, hogy a jézusi követők arról ismertetnek felhogy egymást szeretik. Öröm és boldogság megtapsztalni, hogy aki hallja és cselekszi a Jézus beszédét hasonlatos ahoz az emberhez, aki a kősziklára építetet a házát és hiába jöttek a szelek és a fellegek és hiába jött a vihar, mert aki a kősziklára épít annak a háznak az otthont adó menedéknek, ha erős kő az alapja megtartja a házat.
Az ember pedig, aki Isten hajléka erőss alapra kell hogy építsen hogy menedéke biztos legyen. A keresztény unitárius lelkületű ember áldozócsütörtök és pünkösd között ilyen gondolatokkal elmélkedik és különösen most, amikor a jézusi példázatnak a mindennapok életképei mutatják hogy hogyan dönti romba az árvíz a házat , amikor jönnek a fellegek és tombol a vihar, amikor jön az ár. Jézusra figyelünk és az ő tanításaira, valamint tanításainak az érvényességére, ennek megtapsztalható örömére. Minduntalan feltesszük magunknak a kérdést: miért hívja el az Isten kedves fogadott gyermekét, Jézust Húsvét után ? Miért nem maraduk a Nagypénteket legyöző Húsvéti öröm-üzenettel, ami megadja a választ az isteni gondviselésre miszerint a jó mindig legyőzi a rosszat , a szép legyőzi a csúfat, a szeretet a gyülöletet, az élet pedig diadalmaskodik a halál felett ? Milyen egyszerű és milyen mélyen eszményi és egyszersmind emberi lenne ha a jézusi üdvtörténet befejeződne a Húsvét válaszával a Nagypéntek felett… És amikor látszólag megoldottnak látszik minden mély emberi kérdés, amikor az evangéliumi történet arról szól, hogy Jézus legyőzi a halált és felkeresi tanítványait a kereszthalála után, beszélget velük és minden emberi óhaj és tapasztalat azt kívánná, hogy végleg a tanítványokkal maradjon, hogy tanításának véges emberi értelmünkre megtapasztlaható és látható érvényt szerezzen, ekkor a jó Isten elszólítja, magához hívja az Ő országába a menyországba.
A menyország pedig a földi ember számára megfoghatatlan, mert többnyire amit látunk, amit megtapintunk, amit hallunk, amiben részünk van azt tudjuk igazán megérteni , felfogni, megtanulni, követni. Igy az emberi okoskodás előtt, az első gondolat az öntudtara-ébredés fájdalmas, kiábrándító nyers valóság,, a mi a puszta tényekkel a sokszor elviselhetetlennek tünő mindennapok jelenlétével tör fel. Hiába a hősvéti győzelem, mert elvesztettük Jézust utána ismét… Az első Timoteusnak írt lévél 6,16 verse visszhangzik fel bennünk: „Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelítethetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom.” Isten pedig ebbe a megközelítehetetlen és tiszteletteljes , földi ember számára láthatatlan világba szólította el Jézust. Nem marad számunkra ezután egyébb mint a láthatatlan dolgokban való reménység, a hit. Ez a hit pedig épen abból a világból érkezik felénk ajándékba amit soksor fel sem foghatunk , nem láthatunk, nem közelíthetünk meg, amit menyországnak is nevezhetünk, amiről mindennpai imádságunkba kérjük, hogy „ …jöjjön el a Te országod, miként a menyben úgy a földön is…”
A hit tehát összeköti a menyországot a mi földi országunkkal. A menyország minden jónak és igaznak az örök isteni értékeknek a biztos és védett helye. A menyországban vana legbiztosab helyen mindaz ahonnan érkezik minden áldás. Tehát mégis van egy áldott kapcsolat a menyország és a mi földi oprszágunk között és ez a hit ajándékán keresztül jön létre ! Honnan ismerhető fel ez a hit ? Kérdez tovább a kereső ember .. honnan ismerhető fel hogy a hitnek ajándéka bennünk erővé nemesedik, ami minden szépnek, jónak, életnek a győzelmét adja , ami a húsvéti üzenet világosságával hajnalodik az emberi öntudaton ? A hit a cselekedetekről ismerhető fel. Mint ahogy Jézus tanításának az érvéneysségét is a jó cselekedetek gyümölcsi adják. Ezek a jó cselekedetek pedig megtanulhatóak. Minden tanulás alapja az ismétlés. Minnél inkább gyakoroljuk tehát a jó cslekedeteket annál inkább megtanuljuk. A hitnek pedig úgy van értelme ha ez cselekedetekben megmutatkozik, visszhangzik felénk Jakab apostol üzenete. Az a hit pedig ami bennünk a jó cselekedetek gyümölcseit termi meg, az mikor mutatkozik meg isteni cselekedetekben ? Kérdez tovább a gyanakvó ember ? Isten cselekedete mikor és hogyan mutatkozik meg ? Isten csak öncélúan vigyázna az örök értékekre ? A válasz erre a kérdésre éppen pünkösdkor , a következő vasárnap érkezik el hozzánk. Az istenti cselekedeten, a szentlélek kiradásán keresztül mutatkozik meg.
A felolvasott bibliai vers az örök kérdező ember számára választ ad. Jézus a menyországban van Istennél, ahol már nem lehet hozsánna után megfeszíteni, ahol nem lehet csókkal elárulni, nem lehet szenvedő-szomjazó kéréséére víz helyett ecettel kínálni, mert maga Isten vigyáz rá , mint ahogy a jó Isten vigyáz minden szépre, jóra , igazra, mint ahogy az Isten vigyáz az örökéletre. Ez az idő a tanítványok számára fontos idő volt,hogy felkészüljenek az isteni cselekedet, a szentlélek kiáramlásának a befogadására és az erről való tanuságtételre, ennek hírdetésére. Így jött létre pünkösdkor az első keresztény egyház: az emberek a tanúságot tett hit követői lettek, jó cselekedeteik által. Az egyház létrejöttéhez tehát nemcsak bátor péteri szózat kellett, nemcsak a szenlétlek befogadása és hírdetése, hanem ezt értő és elfogadó üdvösségre szomjazó emebri közösség is. Az Isten a maga cselekdetét csak az embereken keresztül valósíthatja meg éppen azáltal, hogy az emerbek a jó cselekdetekek gyakorlásával tanuságot tesznek az Isten jóságáról is. Jó cselekedetekkel készüljünk hát fel a szentlétlek befogadására mert enélkül gyümölcstelenenk lennénk mi is. Hol van a legnagyobb szükség a jó cseledeteinkre ? Ahol sürgős segítségre van szükség. Ott ahol napjainkban jöttek a szelek és jött a víz és romba döltek a házak, ott ahol tanuságot kell tennünk a bennünk lakózó szentlélekről és arról, hogy mi Isten templomainként biztos alapra építjük a hitnek megtartó menedékét. Adja a gondvisleő jó Isten hogy gadagon gyömölcsöző hitünk megteremje bennünk és körülöttünk Jézus békével távozó áldását, hogy a szenetlélek kitöltése bennünk is lelki fényt és világos értelmet adjon. Ámen és ámen.

Jobbágyfalva-Nyárádszereda Unitárius Egyházközség Lelkészi Hivatala
65/2006

Főtisztelendő Egyházi Képviselő Tanács

Tisztelettel , bizalommal és szeretettel terjesztjük fel pályázatunkat a Jobbágyfalvi Unitárius Gyülekezeti Otthon folyamatban levő építkezésének a támogatása tárgyában. Jelen beadvánnyal szeretnénk a Főtisztelendő Képvileső Tanács figyelmét külön ráírányítani a tételes beszámolónkra és a fényképekre az eddigi elvégzett munkálatokról, hogy ezáltal is bíztosítsuk Önöket arról hogy az építkezés folyamatban van , a gyülekezeti tagok támogatásáról abban a helyzetünkben amikor tudatában vagyunk annak hogy önerőből képtelnek lenne e gyülekezet e beruházás megvalósítására ( e beadvány idejében is folyamatban van az épület belső vakolása a gyülekezeti tagok adományai és közmunkái által ) valamint azon törekvésünkről hogy minden lehetséges anyagi forrást igyekeztünk és ezután is igyekezni fogunk hogy megtaláljuk és felhasználjuk céljaink megvalósításához. Külön szeretnénk e helyen is hangsúlyozni köszönetünket az Egyházi Nyugdílysegélypénztárnak a folyósított kölcsönért, mely nélkül nem értünk volna el ereményt. A Nyugdíjsegélypénztár fele azon ajánlattal jöttünk, hogy a majd elkészülő Gyülekezti Otthonunk egy önellátó nyugdíjas lelkész házaspárnak egy szoba otthont bíztosítson a gyülekezet, aban bízva hogy e terv további tárgyalások eredményeképpen lelki és egyéb hasznot hoz majd mind e gyülekezet mind pedig a nyugdíjas lelkészházaspár részére.

Az eddig elért eredmények ( az épület és telek jogi helyzetének a rendbetéele, az engedélyek megszerzése, a bontási és építkezési munkálatok elvégzése ) bizalomra jogosít fel mindannyiunkat és abban bízunk hogy a folytatásban lehetőségek függvényében az Önök segítségére is számíthatunk.

Jobbágyfalva, 2006 október 20

Isten áldásával, atyafiságos tisztelettel:

Sándor Szilárd
Unitárius lelkész

Unitárius Egyházközség Lelkészi Hivatala  - Jobbágyfalva

Neh.3,26

Kedves Testvéreim!

A sok megpróbáltatás és viszály után – Istennek hála!  - elérkezett a szeptemberi hónap, amikor Őszi Hálaadás felé közeledünk.  A megpróbáltatások és nehézségek ellenére Isten erőt és lehetőséget adott számunkra, hogy segíteni tudjunk azokon, akik az özönvíz áldozatai lettek az idei évben. Ismeretesek egyházközségünk részéről a pénzbeli és a búza felajánlások (150 kenyér részére), amelynek kimutatása megjelenik majd a „Jóakarat”egyházközségi értesítőnkben, közelgő ünnepünk alkalmával. Két-kezi munkával és ott-létünkkel lelki segítséget is adhattunk a rászorulóknak, amikor a rom-eltakarítói munkában segítettünk már az áradat elvonulása után.   

A segítség-adásunk mellett nem tehetjük meg, hogy ne figyeljünk oda arra, ami értékeink megtartását és gyarapítását jelenti. Elengedhetetlenül szükséges volt a templunk tornyának a lekezelése az idei évben, bronzzal való lefestése. A szükséges kezelő-anyagot és az elvégezett munkát megelőlegezte a helybéli munkavállaló, aki kedvezményes árban végezte el a munkálatokat.  A torony lefestésére nem kell minden évben sort keríteni, de amikor szükségszerű azért kell elvégezni, hogy megelőzzük a nagyobb kiadásokat. Arra kérünk szeretettel -  minden egyháztagot - hogy tehetségéhez híven adakozzon a torony lefestési munkálataira, hogy lehetőségünk szerint Őszi Hálaadás Ünnepéig törlesszük az adóságunkat, az elvégzett munka után a vállalkozó fele.

Hitestvéri szeretettel:

Sándor Szilárd                                                    Balogh Pál

Unitárius lelkész                                                  gondok

Neh 3,26
(A Léviták szolgái pedig laknak vala az Ófelben, a vizek kapujának ellenéig napkelet felé és a kiemelkedő torony ellenéig;)

„…eljutottunk egy helyre, amelyet Szépkikötőnek neveznek…” ApCsel 27,8

Keresztény testvéreim! Milyen kicsiny és milyen szánalomra méltó az ember. Ugyankkor milyen hatalmas nagy és milyen méltóságos is. E két mondat ellentmondásos, de nagyon jól kiegészíti egymást. Az ember kicsiny és az ember hatalmas. Az ember szánalomra méltó és az ember méltóságos. Bár két ellentétes gondolat fogalmazódik meg mégsi mindkető igaz. Akkor értjük meg, hogy mit is jelentenek a szavak, ha kérdéseket teszünk fel. Mikor kicsiny az ember? Miért kicsiny az ember? Mikor hatalmas az ember? Miért hatalmas az ember? Hogyan kicsiny és hogyan hatalmas? Hogyan szánalomra méltó és hogyan méltóságos?

Mielőtt megválaszolnánk magunknak a kérdést hadd mondjak el egy példát a sajnálatos és szomorú múlt heti történésekből .

Nyikómenti faluban szép napsütéses délután van. Az emberek végzik a mindennapi teendőjüket, az őszi betakarítás körüli teeendőket. Látszólag minden békés és megszokott. Csak a falu föllött húzúdó sötét fellegek selytetik azoknak akik az égre néznek, hogy a mai nap mégsem a megszokott. A napsugarak behintik az egész tájat és messzire nemsokan néznek, hogy okik legyen a sötét felhők fölött búslakodni. A mindennapi szokott történéseket megszakítja a faluban hirtelne és vráatlanul megjelő törkölő és vészjelző rendőrautók. A rendőrök hangosan kiabálják a falusiaknak hogy készüljenek fel egy hatalmas nagy árvíz, áradat özönvíz érkezik a faluba és mentsenek amit lehet menteni és vonuljanak ki a folyómeder mellől, mert hatalmas nagy víztömeg közelít a falu fele. A lakóság nagyobb része nem vesz tudomást a vészjelzésről és csak nagyon kevesen mozdulnak meg a figyemeztetésre. Vannak akik a falu határábból indulnak haza fele. Sajnos amíg a falu határából haza érkeztek szembe-találkoztak az árral. Másokat otthonaikban talált az áradat és a padlásra, házak és csűrök tetejére menekültek fel. Lám milyen kicsiny és milyen szánalomra méltó, milyen kiszolgáltatott az ember amikor feltartóztatalnaul érkezik az árvíz magatehetetlenül áll és halálfélelmében menekül de alig tudja hogy hova merre lehet megkapaszakozni a mindent magával ragadó, mindent ledöntő víz elől. Az árvíz ahogy leapadt a túlélő emberek leszállottak a háztetőkről és a fák tetejéről lesegítették a túlélőket. Ahogy visszatértek otthonaikba az utcán, a kertben, az udvaron, és bent a házban is mideent elárasztott a térdig vagy annál felül érő iszap. Az ember megérzi hogy milyen kicsiny és milyen szánalomra méltó.

Az hogy az ember mégis miért nevezhető hatalamasnak és méltóságosnak, az az előbbi életkép folytatásából tűnik ki. Mindazok után hogy az árvíz elvitte mindenét hatalmas erejük van ezeknek az embereknek újra kezdeni és méltósággal elviselni a veszteséget.

Mit jelent méltósággal elviselni a veszteséget?

- mások fájdalmát is észrevenni
- odafigyelni és elfogadni a segítseget
- nem visszaélni a kiszolgáltatott helyzetben
- bízni a jövöben , és szeretni az életet, embert, Istent

-Mit jelent eljutni valahova… kezdet és cél ..és a közte levő bejárt út…

- eljutni egy helyre… hány és hány hjely létezik ami emberi életre alkalmas.. ki hogy látja meg ki hogy veszi észre, ki hogy éli le mindennapjait..?

hogy hívják a helyet ? Szépkikötő

kikötő…

feltételezi a vizet.. a tengert.. a vihart.. abiztos menedéket a szárazföldet, a tlajt

ez szép

egymásnak „kikötői” vagyunk, amiko regymást segítsjük a bajban..

Pál apostol Rómába megy fogolyként
Útközben vihar tombol a tnegren.. és elérnek a Szépkikötő nevő helyre..

Mi a szép?

Mia kikötő?

Az otthon , a szülőföld, az egyházközség egy kikötő.. ha azzá tesszük, ha úgy élünk, ha ki akarunk ha biztonságot akarunk

Torony… a biztos menedék…nehémiás korában.. a fogságból hazajött emebrek építik újra templom tornyát..

Özönvíz.. fogság,, torony..kikötő

Isten adjon erőt számunkr ahog kikötőket építhessünk…tornyaink pedig legyenek a hitünk látható kikötői..

Ámen

„ Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek , ne is csüggedjen.” Ján.14, 27

Gyászoló testvéreim, végtisztességet tevő gyülekezet ! Földi életünknek vannak olyan helyzetei, amikor - úgy tűnik - , hogy feleslegessé válik minden szó, minden emberi beszéd. Van alkalom, amikor szavak nélkül többet tudunk mondani egymásnak, mintha egyszerre mondanánk ki a legszebb és leglényegretörőbb szavakat. A szavak ilyenkor nemcsak hogy feleslegesek, de sokszor fájdalmat is okoznak. Fáj annak aki kimondja és fáj annak, aki hallgatja. Fájnak a kimondott és a meghallgatott emberi szavak, amikor szavainkkal már nem tudjuk megváltoztatni a valóságot. Lelkünkbe tépnek, szívünkbe hasítank a szavak, amikor a valóság fájdamat okoz, mert megváltoztathatatlanul sebet ejt bennünk. Ezek a sebek befele vérzenek és ezért nem lehet bekötözni, nem lehet kötszerrel, kenőccsel ápolgatni, gyógyítgatni őket. Vannnak bár orvosságok, amelyek többé-kevésbé enyhítik, elviselhetőbbé teszik, hogy együtt éljünk lelki sebeinkkel, de ezek nem alkalmasak a gyógyításra. Lelki sebeink egyetlen ovossága egyedül az idő. Az idő az ami, ha nem is gyógyítja, de elviselhetőbbé teheti belső láthatatlan, de mégis fájdalmasan lüktető sebeinket. Az idő azért gyógyít – mert tőlünk függetlenül telik – és tisztítja érzéseinket, közelebb segít bennünket a szeretet megtapasztalásához, s ez által orvossága lesz lelki fájdalmainknak. Tehát az idő azért orvossága fájdalmunknak, mert hozzasegít a lelki fájdalmaink egyetlen orvosságához, egyetlen gyógyítójához, a szeretethez. Lelki sebeink egyetlen gyógyszere tehát a szeretet, amelynek szüksége van időre. A szeretet nem születik meg egyik pillanatról a másikra, mert időnek kell eltelnie ahhoz, hogy bennünk valósággá legyen. Időre van szükség ahhoz, hogy a lelki sebek gyógyuljanak a szeretet erejével.
Azzal kezdtem beszédem, hogy vannak emberi életünkenk olyan helyzetei, amikor feleslegessé válnak a szavak, mert fájdalmat okoznak, annak is aki mondja és annak is aki hallgatja. Majd azt mondtam, hogy azért feleslegesek a szavak, mert a fájdalmat okozó valóság megváltoztathatatlan. Aztán azzal folytattam, hogy e valóság lelki sebeket okoz és ezen sebek egyedüli orvossa az idő, mert elhozza a szeretetet. Erről a szeretetről beszélve, e szeretet hangján szólva a fájdalmat okozó valóság mellett is értelme lesz az emberi szónak. Gyászoló testvéreim, végtisztességet tevő gyülekezet e szeretetnek az üzenetét szólottam felétek, amikor felolvastam e szomorú órában a Szentírás üzenetét a János evangéliumából: „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom ahogy a világ adja. Ne nyugtalalnkodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.”
A felolvasott szentírási hely Jézus szavaival szól hozzánk, az ő bíztatásával szólít meg. Szükségünk van e jézusi szavakra. Szükségünk van a jézusi bíztató szóra. Szükségünk van, mert a szavak nélküli valóság döbbenete és fájdalma csupán ideig-óráig lehet elviselhető. Bármennyire fájnak a szavak a megváltozhatatlan valóságban mégis vígaszt adnak, hisz a szeretet könyvéből, az evangéliumból, Jézus szavaival szólít meg bennünket. Az örökélet lapjainak üzenete szólít meg és akárcsak a múló idő gyógyító vígasza, úgy a szentírási bíztató szó is a szeretet hangján szólít meg. Megszólít és arról beszél, azt ígér, azt ad amire a legnagyobb szükségünk van ebben az órában. „Békességet hagyok nektek …” – szólít meg a jézusi szentírási üzenet. Békességről szól, békességet nyújt felénk.
A békesség az emberi lélek legfőbb vágya, ami a szeretetből születhet meg. Minden embernek szüksége van a békességre, hogy kiteljesedjen és testet ölthessen, megvalósulhasson a szeretet. Békességre van szükségünk, hogy teremjen a föld maghozó növényt és gyümölcsérlelő fát, békességre van szükségünk, hogy szívünk csendjében megszülethessenek a szavak. Békességre van szükségünk, hogy megszülessünk és hogy családban felnőjjünk és békességre van szükségünk, hogy magunk is családot alapíthassunk. Békességre van szükség a családokban, békességre van szükség, hogy a maghozó búzaszemeket learassuk és a gyümölcsérlelő fákat leszüretelhessük. A békesség az élet bölcsője, és békesség a szenvedés, a lelki sebek gyógyírja is. Békességben születünk meg és békességben vágyunk élni és békességben vágyunk örökre megpihenni, békességben vágyunk örök búcsút venni elhunyt embertársainktól. Nagy szükségünk van tehát a jézusi békességre.
Ezt a békességet keressük egész életünk során, ezért a békességért közdünk egész életünkben. A békességért, a jézusi bíztatás befogadásáért. Mert örökké háborog a mi szívünk, mert a világ zaja, az élet amiben élünk örökké zaklat, örökké kihívások, előre nem látható meglepetések elé állít, ahol helyt kell állani, ahol nincs időnk megállani és gondolkodni. Ahol a békességes cselekedeteinkre bízzuk önmagunkat és engedjük, hogy megszólítsona jézusi szó, az evangéliumi bíztatás elragadjon minket. Ezt a békességet megtalálni nem könnyű, ezért a békességért sokat kell szenvedni, sokat kell érte szenvedni és legfőképp naggyá kell növekednünk a szeretetben.
Szívünk lelkünk örökké zajos, zajos mert keresi az isteni célt, hogy mi célra születtünk meg a földi világra, hogy Istennek milyen terve van velünk. Lelkünknek ezt a háborgását csak a békesség csendesítheti le. Jézus az önmaga békességének nyugalmával ajándékoz meg bennünket. Ez a békesség az Istenbe vetett hitből fakad. Van viszont egy másfajta békesség is,amit Jézus a világ békességének nevez. Nem tér ki arra, hogy milyen ez a békesség amit a világ ad, csupán azt mondja, hogy az a békesség amiről ő beszél, az a békesség amit ő ad, az nem olyan mint a világ békessége. A jézusi békesség nyugalmat áraszt emberi szívünkbe, a csüggedésből kigyógyít és eltölti szívünket a szeretettel.
Gyászoló testvéreim! Most azért gyűltünk össze, hogy végtisztességet tegyünk eltávozó néhai Fazakas Gyula keresztény testvérünknek. E végtisztességben keressük ezt a békességet a mi lelkünkben is, keressük a jézusi lelki csendességet adó szavakat. Keressük akárcsak eltávozó embertársunk kereste egész élete során a békességet és aki immár megtalálta üdvőzítőjénél, a gondviselő Istennél. Annak a néhai emebrnek a végtisztsségére gyűltünk ide, akinek az életét ti jobban ismeritek mint én, hisz eyg faluban éltetek vele, sok ideig láttátok küszködését, békesség-keresését. Azt hogy ki volt néhai Fazakas Gyula valójában azt csupán a gondviselő örökkévaló egy igaz Isten tudja aki lelket adott neki születásekor és aki e lelket tőle visszakérte,hogy örökké fényledjék az örök világosságban és eggyé legyen Istenével. Egy néhai embertársunknak a végtisztességén vagyunk jelen, akit én ott láttam késő ősztől kora tavaszig a templom padjában. Ott láttam ahogy úrvacsorában részesült. Találkoztam vele nyáron amint vezette trakort hogy a földet művelje. Egy olyan embernek a végtisztsségén végzem a szolgálatot akit ha bár rövid ideig is volt csupán alkalmam ismerni szeméyesen én is megtapasztaltam a segítőkészségét , amit személyesen nekem és családom számára önzetlenül tudott adni. Ott láttam a votl felekzeti unitárius iskola közmunkájánál a tavalyi évben és láttam lelkesedését ahogy bontotta a régi falakat. Emlékszem, jól emlékszem, bennem él hangja, amint beszélgettük, hogy bontás után építenünk is kell és vele együtt osztoztam a tavalyi évben örömében, ahogy elkészült az új épület alapja és vele együtt reménykedtem a folytatás lehetőségében és értelmében. Örömmel ajánlotta fel a majd elkészülő épület számára a szőnyeget amit majd leterítünk az elkészülő épületbe. Egyszóval tele volt tervvel, lelkesedéssel és vággyal, hogy megtalálja a jézusi békességet. Együtt kerestük ekkor is a jézusi békességet, de nem úgy ahogy a világ adja, hanem ahogy a jézus-kereső emberek egymásnak adni tudnak soha el nem múló hittel és reménykedéssel, és szeretettel.
Most pedig itt állunk a gyászoló család mellett. A végtiszteséget tevő gyülekezet bíztató együttérző szeretetével. Szólom a vígasz szavait és egyben megköszönöm Istennek, hogy megismerhettem, ha e rövid időre is ez eltávozó embertársamat. Szeretném, ha e gyászos órában a gyászoló család is velem együtt hálát tudna adni, hogy övé lehetett eltávozó néhai kedves Fazakas Gyula. Arra kérem a gondviselő Istent , hogy fordítsa hálaadásra a gyászoló lelkű gyülekezet szívét, hogy hálát adjon ezért az életért kinek végtisztességet tenni gyűltünk össze. Köszönje meg Istennek mindazt a szépet és jót amit eltávozó emebrtársunk életében neki adhatott és ha kell, ha megbántotta valaha életében szeretteit, embertársait akik most itt vannak, vagy esetleg bármi ok miatt nem tudtak eljönni temetésére, hát tudjanak megbocsátani számára , hogy békességes legyen az ő távozása. Békességet hagyok nektek.. mondta Jézus tanítványainak . Adja Isten hogy ezt a békességet , az együttérző és reménységet adó szeretet békességét adhassuk egymás számára és csöndesen vegyünk búcsút eltávozó embertársunktól. Búcsúzzunk el tőle, mint aki mindig velünk fog maradni a szívünkben, a lelkünkben, ahova életével kitörölhetetlenül beleírta magát és engedjük el, engedjük át őt a gondvisleő oltlamazó egy igaz Istenünkenk akinél megtalálta mér a végső békességet. Legyen számára könnyű a föld és számunkra hittel vígasztaló az eltávozósa. Isten legyen vele, Isten legyen velünk!
Ámen