RevC naplója

“Lássátok milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek  neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt.” 1Jn 3,1

A szeretet jutalma maga a szeretet. Miként lehet e jutalomról hitelesen vallani ? Egyáltalán szükséges-e a szeretetről vallani ? Meddig természetes és meddig “mesterkélt” a szeretetről beszélni ? Vajon nem-e “beszéljük ki” , nem-e “írjuk ki” magunkból a szeretetet ?

Amikor megtapasztaljuk a szeretetet , akkor szétárad valami a belsőnkben és ez “kiül” az arcunkra.  De milyen a szeretet megtapasztalása ? Amikor megtapasztaljuk , hogy szeretnek . Amikor azt kapjuk amire a legnagyobb szükségünk van: szeretnek. Az éhező ételt, a szomjazó italt, a didergő meleget. Az éhezőnek a szeretet megtapasztalása az étel, a szomjazónak az ital, a didergőnek a meleg. A betegnek az ápolás, a gyógyszer. Az étel, az ital, a meleg, s ha betegek vagyunk a gyógyszer és az ápolás életszükségleteink. Ezért ha ezt megkapjuk, akkor a szeretetben részesedünk.

Vajon csupán ennyi elég ahhoz, hogy megtapasztaljuk a szeretetet ? Hiszen annak ellenére, hogy sok embert az tesz boldoggá, ha étele, itala, melege van és ha beteg ápolják és gyógyszere van, mégsem igazán tapasztalja meg a szeretetet. Miért ? Talán , mert hiányzik még valami ezen felül, ami a nagyobb szeretetet jelentené számára : a kényelmesebb otthon, a gyorsabb autó, több kirándulás a világ több helyére és a többi. De lehet, hogy egy rég nem látott kedves ismerőssel való találkozás tenné igazán boldoggá az embert , hogy a szeretet felismerésére jusson el. A szeretetet sokszor összetévesztjük a boldogsággal - pedig nem ugyanaz a kettő. Jobb esetben a boldogság feltétele a szeretet - de a szeretet feltétele nem mindig a boldogság . Vagyis aki szeret és akit szeretnek, az boldog, de nem csak akkor tudunk szeretni, ha boldogok vagyunk  , sőt!

Ha meg kellene határozzuk a szeretet fogalmát,  annak ellenére, hogy ezt előttünk már sokan megtették, mégis nehéz dolgunk lenne. A kisgyerek , azt mondja, szeretnek a szüleim, mert megveszik nekem azt amit én kérek tőlük. Az idős szülők azt mondják: szeretnek gyermekeim, mert hazalátogatnak. Vagyis azt, hogy szeretnek-e minket , azt általában azzal a gyarlóság-mérleggel mérjük le, hogy mi az amit mi kapunk  - ha valaki ad valamit ( ami boldoggá tesz minket ) akkor szeretnek - ha nem , akkor pedig nem . Vajon így van-e  ez , vajon helyesen mérlegeljük-e azt hogy mennyire szeretnek bennünket ? Vajon csak az szeret , aki adni is tud nekünk ?  Vagy fordítsuk meg a kérdést: tudunk-e mi úgy szeretni valakit, hogy nem adunk semmit számára ? Lám milyen magától értetődő : aki szeret az adni is tud - aki pedig semmit sem ad, az nem is tud szeretni. A szeretet ajándékozó , a szeretet nem lehet közömbös, nem lehet néma, nem lehet mozdulatlan .  A szeretet titka pedig - tanít Jézus  -  nemcsak abban áll, hogy mi mit tudunk általa kapni, miben tudunk részesülni, de abban is, hogy mit tudunk mi adni, mit és hogyan tudjuk elfogadni azt amit a minket szeretőnk nekünk adnak. A szeretet - tehát az elfogadás és a szeretet az adás is. Akit szeretek örömmel tudok adni számára azt ami boldoggá teszi, és megérzem, megfejtem azt is, ha valaki szeret engem abból amit és ahogy ad.

Bizony legtöbbször arról beszélgetünk, hogy mi az amit elvettek tőlünk, mi az amit mi másoktól eltudunk venni, mintsem arról, hogy mi az amit mi adni tudunk és amit eltudunk fogadni. A szeretet az elfogadás és az adás is. Vajon a mai ember megtudja-e látni, észre tudja-e e venni, azt amikor szeretik, amikor adni akarnak, amikor jelzik számára, hogy számítanak rá, hogy adjon.  Legtöbbször az elvárás szólal meg és nem a szeretet parancsa.  Elvárás azért, hogy szeressünk és hogy hagyjuk magunkat úgy szeretni, ahogy mások akarnak és nem úgy ahogy mi szeretnénk hogy szeressenek. Elvárások sokasága gyűrűzik a mai emberre rá. Milyen léleküdítő a szentírási vers, ami friss üde üzenetével megfordítja és “helyre teszi” a szeretetet. Segít meglátnunk , hogy van egy másfajta szeretet is amit időnként csodálatos dolog megtapasztalni - és ez nem más mint az isteni szeretet !

Az isteni szeretet  megtapasztalása - isten gyermeki voltunk meglátása. Ki  és milyen az Isten gyermeke ? Az aki megtapasztalja az isteni szeretetet. Ahhoz, hogy meglássuk kik is valójában az Isten gyermekei,az által tudjuk, ha összehasonlítjuk mindazokkal, akik nem Isten gyermeke. Túl könnyelműek lennénk viszont , ha mindezt azért tennénk, hogy megkülönböztessük Isten gyermekeit azért, hogy elítéljünk mindenkit aki nem tartozna ide. Isten gyermeke nem élhet elszigetelve a világtól, mert fáj a világ sebe a lelkén. Hiszen épp ez által lehet Isten gyermeke, hogy érzi mások fájdalmát, fáj minden ahol nincs szeretet . S e fájdalom hogy miért nem lehet mindenki Isten gyermeke nem teszi félrevonulóvá, de annál határozottabbá, hogy minél többen megtapasztalják az isteni gyermekség csodáját. Isten gyermeke az tehát, aki megtapasztalja az isteni szeretetet és ezt szét is tudja osztani.

Azért nem ismeri meg a világ az Isten gyermekeit, mert nem ismeri meg a világ a szerető Istent. Isten gyermekei tehát erről a szeretetről kell tanúbizonyságot tegyenek , ami által megismeri őket is az a  “világ” ahol az éhezőnek nem jut egy falatnyi kenyér sem, a szomjazónak egy kortynyi ital. Isten gyermekei a világban arról a szeretetről kell tanúbizonyságot tegyenek  , amivel Isten szereti őket.

Mi mennyire tudunk Isten gyermekei lenni ?

Ámen