RevC naplója

- — keresztelési gondolatok –

” Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem. Ő megsegített,  ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát.” Zsolt 28,6

A források ott fakadnak fel , ahol utat talál magának a víz a mélységből hogy a felszínre törhessen.  Ahol sziklás a talaj, hiába az enyhet adó tiszta víz , mert nem szakít utat magának a mélység - ha kell inkább felszakít mindent és vulkáni erővel dobja fel a kemény talajt.  Az iható forrásvizek ott fakadnak ahol természetes úttat talál magának a víz.  Van példa arra is, hogy a kemény sziklás talaj alatt is ihatóvá válik a víz, itt viszont kemény kézi erővel kell felszínre segíteni az iható vizet, vagyis kutat kell törni a sziklás talajban. Az emberi szívünk mélyén is ilyen csodálatos források vannak, amelyek nem az iható vizet, de azokat a drága érzéseket fakasszák felszínre amelyek révén széppé lesz az életünk. Így találunk társra , s amikor összedobban a szívünk valahonnan a mélyből megszólal egy hang és mi nem tehetünk egyebet, ki kell mondjuk a szót, ami a szív mélyében fakad fel az érzésekből, a gondolatokból.  Isten csodálatos szép érzéseket, nemes gondolatokat plántált a szívünkben , melyek hasonlóak a mélységben forrongó utat kereső forrásvízhez.  Az élet megpróbáltatásai sokszor legyengítenek és amikor úgy gondoljuk mindennek vége - akkor fakad fel a legnemesebb gondolat, a legszebb érzés, ami segít előbbre haladni. Máskor a nehézségek keménnyé tesznek és nehezen tudnak ezek a gondolatok, érzések felszínre törni - s ilyenkor szükségünk van valakire aki felszínre segíti a mélyből a szépet és a jót.

Legyünk gyengék, vagy legyünk erősek - a lélek mélyéről csak felszínre tör a csoda: az a hit ami összeköti lelkünket életünk adójával, a Teremtővel. Ez a titkos találkozás olyan amiről nehezen lehet vallani, hisz személyre szabott és a belső szobánk titkos csendjében marad , máskor önkéntelenül is  világgá kiabáljuk.  Most egy olyan áldott idővel áldott meg az Isten, amikor ha nem is hangosan, de annál erősebb érzéssel adjuk tudtára egymásnak, hogy örvendünk. Örvendünk a megszületett életnek, örvendünk a kis ártatlan mosolynak és lelkünk mélyének a legszebb gondolatait és legcsodálatosabb érzéseit szólaltatja meg ez az öröm!

Örömünket azzal is kifejezzük, hogy e kislányt elhozzuk a templomba és megkereszteljük! Együtt énekeljük a zsoltárt és imádkozunk bízó szívvel, víg hálaadással. Ez az öröm erőt ad nekünk - pajzsot a sok nehézség legyőzéséhez. Az örömnek, a hitnek a pajzsával érkeztünk ide, hogy erősödjünk meg jobban erőben és hitben. Az új élet erővel tölt el és ehhez az erőhöz kérjük a megtartás isteni áldását, ajándékát.

E kisgyermek, az Isten ajándéka. Vigyázzunk rá , mint szemünk fényére. Tanítsuk meg őt járni, beszélni, imádkozni. Legyen számára az örök élet ajándéka az üdvösség forrása! A keresztelői víz, mint a mélységből felszínre törő csoda erősítse meg az isteni áldást az ő életében és adjon a  szülei számára áldást, hogy békében, erőben, egészségben felnevelhessék . A jó Isten adjon testvéreket is számára, hogy legyen akivel játszódjon míg gyerek és legyen majd aki megfogja a kezét, amikor megbotlik s ha elesik.

Tartsa meg az életét a Gondviselő és  adjon hitet , hogy felismerve az Ő erejét , bízó szívvel vígan adjunk hálát megtartó teremtő jóságáért. Ámen