A mennyek országának írástudó gazdája …
” Megértettétek mindezt ? - kérdezte tőlük Jézus. Azok azt felelték: “Igen”. Ő pedig ezt mondta nekik: ” Tehát minden írástudó, aki tanítvánnyá lett a mennyek országának , hasonló ahhoz a gazdához, aki újat és ót hoz elő éléskamrájából.” Mt.13,51-52
Megérteni a dolgok lényegét - mindig is fontos kérdés. Mi az ami a megértéshez szükséges : előzetes ismeretek, ismeretek helyes osztályozása és használata … s folytathatnák a sort tovább, hogy mi minden szükséges a megértéshez. A megértés az alap ahhoz, hogy tudjuk pontosan miről is van szó. Amikor megértünk valamit, akkor meglátunk, meghallunk, megérintünk, megérzünk valamit, vagy lehet, hogy ennél több is:gondolatainkban az előzetes ismereteink rendeződnek , használhatóvá, gyakorlatba ültethetővé vállnak. A megértést megmagyarázni , talán csak akkor lehet, ha felismerjük azt hogy vannak közös dolgaink, közös kiinduló pontunk, vagyis van közös nyelv, ismeret amivel megközelíthetjük azt, hogy mi a megértés. A megértés amit itt olvasunk az a ” szüneidészisz “, amit a jézusi kérdésben a megértésre vonatkozik az ennél sokkal többet jelent.
“A szüneidészisz jelentése valamilyen együtt munkálkodás, az isteni gondolkodás kifejezése az emberi gondolkodással, a jelentésben még nincsen benne a szűken értett erkölcsi jelleg.” olvassuk Tóth Andrea elgondolkoztató , világhálón is megtalálható az igen részletes és hasznos tanulmányában .
Tehát, amikor Jézus megkérdezte, hogy megértették-e mindezt, akkor a megértés maga, nem csupán az értelmi, de a lelki “tevékenységre” is vonatkozott. A jézusi szóhasználatban lelkiismeretlenül nem lehet megérteni semmit, a lelkiismeret és a megértés együtt van, s feltételezi egymást. A dolgok megértéséhez szükséges tehát a lelkiismeret is.
Mire is kérdezte Jézus a tanítványokat, hogy megértették-e “mindezt” ? A Mt. evangélium 13 fejezetét, ha fellapozzuk, akkor erre a kérdésre választ kapunk: Jézus példázatokban és hasonlatokban magyarázza a mennyek országának a titkait. Sok példázatot, hasonlatot felsorol a mennyek országáról tanítva, majd megkérdi, “megértettétek mindezt ?”. A tanítványok felelete határozott: “Igen” ! Minden megértés egyben öröm és sikerélmény is. Próbáljuk felidézni, azt az örömöt, amikor valamit megértettünk, milyen boldogak voltunk! Legyen ez bármiről szó, minden megértés valaminek, ami addig titok, ismeretlen volt számunkra, annak a feltárulása is egyben. A megértés valaminek a megérése . A virág rügybe szökik :de mielőtt kibomlana kis burok védi és takarja el a világ elől.Majd kibomlik a rügyből a szép virág. A virág alatt a maghozó gyümölcs akkor kezd fejlődni amikor a szirmok elhullanak. Mindez csodálatos titok. Majd a gyümölcs nőni kezd, s amikor elérte a megfelelő mértet érni kezd. Amikor megérik ehetővé lesz. Ez az ehető megért gyümölcs - maga a megértés. Képzeljük el, milyen boldogok voltak a tanítványok , hogy Jézus kérdésére igennel válaszolhattak. Érett gyümölccsé értett mindaz amire Jézus őket addig tanította. Jézus akár be is fejezhette volna itt a további tanítást, hisz elérte a célját, a tanítványai megértették. Milyen ritka szép beteljesülés, amikor a tanító látja munkája értelmét : a tanítványai megértették amit tanít nekik! De ennyi még nem elég: a megszerzett tudást használni is kell, gyakorlatban kell látni, hogy miért volt a tanulás. Vagyis az érett gyümölcsöt le kell szüretelni, éléskamrába kell vinni, nem érdemes ott hagyni az ágon, hogy lassan elérjen, elszáradjon, vagy elrothadjon. A gyümölcsöt éléskamrába kell vinni, tárolni kell és a megfelelő időben lehet használni, amikor szükség van rá, amikor éhesek vagyunk. Éhes a mai ember a tudásra, az ismeretre, a mennyek országának a titkaira ? Az éléskamrából használja-e az értett gyümölcsöket ? A mennyek országának a titkait keresi-e, kutatja-e, akarja-e megismerni ? Mert hiszen sikerélményre, örömre az ” igen” örömére a mai ember számára is szükség van !
Jézus a tanítványok válasza után még egyszer összefoglalta amit addig tanított. A mennyek országának a tanítványa hasonlatos ahhoz a gazdához, aki újat és régit hoz elő az éléskamrájából. Ez egyben utalás is egyben a már elmondott magvető és búza és konkoly példázathoz : a gazda jó magot vetett a földjébe ( ahol aztán mégis megjelent a konkoly és a jó magból nem mindegyik hullott jó termőföldbe ) . De akár a mustármag példázatára is gondolhatunk ami kis mag, de elvetve fává terebélyesedik. Nos ezeket a maghozó gyümölcsöket őrizni, kell, ezek a maghozó gyümölcsök ( Babits ezeket félti, a Gazda bekeríti a házát versében : ” Kertem ódd a magvat! ” ) az elkövetkező termés előfeltételei, ezekre vigyázni kell, ezek nélkül nincs megértés, nincs gyümölcs .
A mennyek országa “jó gazda” kezében van. A mennyek országát nem lehet gondtalan gazdára bízni. A megértéshez szükséges az ismeretek birtokában lenni, a megértés előfeltétele hogy gazdálkodjunk okosan az érett gyümölcseinkkel. A gazda a mennyek országának a sáfára,de csak akkor ha tanítvánnyá lett. ( tudja szeretni az Istent és az embert, legalább is ezen fáradozik). A gazda csak szerető lelkű lehet . A gazda nem pazarolhat, a gazda nem lustálkodhat, a gazda mindig tudja, hogy mikor mit kell tenni. A gazdának az ó és az új mindkettő ott van az éléskamrájában! Ez a gazda pedig írástudó, aki tanítvánnyá lett, vagyis ismeri a törvényeket , ismeri mikor mi a helyes, mikor mit kell tenni. Megtudja különböztetni a jót a rossztól, a tisztát a tisztátlantól.
A mennyek országának az éléskamrája nem üres. Régi és új dolgok egyaránt megtalálhatóak ebben az éléskamrában. A gazda pedig nem zsugorgatja, hanem amikor kell akkor kihozza, kidobja a kamrából a gyümölcsöket - mert csak egy ideig lehet tárolni az éléskamrába a javakat. Az éléskamrát időnként fel kell tölteni, hogy amikor kell akkor legyen.
Mi milyen gazdák vagyunk ? Mi ismerjük az Írást ? Mi tanítványok vagyunk ? Van e olyan éléskamránk ahonnan újat és régit egyaránt kihozhatunk ? Megértettünk valamit a mennyek országának titkaiból ?
Ámen