Ti azért …
” Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes. ” Mt5,48
Amikor sok érv arról igyekszik meggyőzni, hogy nem érdemes két lépést tenni azon felül amit a járható úton megtehető, akkor valaki a járhatatlannak tűnő úton előttünk elindul. Járhatatlannak tűnik az út mindenkinek és valaki mégis elindul ezen az úton. Ráadásul két lépést azon felül tesz amit a járható úton már megtett. Aztán hátra szól nekünk, akik látjuk a járhatatlannak tűnő útra lépő igyekezetét és csak ennyit mond : ” Ti azért …” s hallani véljük, hogy még mond valamit, de az úton előre halad és mi már nem halljuk a folytatást. Ahhoz, hogy halljuk a folytatást nekünk is utána kell mennünk, mert ha nem vagyunk közvetlen közelében , ha nem vagyunk mellette az úton, akkor nem halljuk amit mond. A kérdés az is, hogy érdekel-e amit mond ? Valószínű nem is érdekel, hisz a számunkra járhatatlan útra lépett, ahova mi nem akarjuk követni, vagy azért mert nem a mi utunk és nem akarjuk azt az irányt, vagy azért mert túl nehéznek tűnik az út és nem vállaljuk fel.
Szóval a járható úton valaki ott van mellettünk és egyszer csak rálép egy számunkra járhatatlannak tűnő ( vagy lehet hogy az is ) útra , és visszatekint , és hozzánk szól: ” Ti azért …” és a többit amit mond nem értjük. Feltételezzük, hogy egy páran kíváncsiak vagyunk a folytatásra és utána megyünk és még meghallunk egy következő szót : ” legyetek…” , de aztán ismét többet nem.A hallottak egy kicsit mást jelentenek a járhatatlan útra való lépésünk után,mint annak előtte, amit a járható úton nem hallottunk: ” Ti azért legyetek..” Szóval legyünk! Legyünk a járhatatlannak tűnő úton is. Legyünk ott is, akkor is amikor az út járhatatlannak tűnik. Ne veszítsük el a legyünk felszólítását, parancsát, létét, áldását. Ti azért legyetek! A járható úton ezt meg sem halljuk, ez fel sem merül, mert a lét eleve adott,mert amikor szép és jó minden nem kell senki a legyetek felszólítással bátorítson. Szóval: ” ti azért legyetek!”
S ha már legyünk, akkor tovább megyünk igaz? Milyenek, legyünk, kik legyünk, miért legyünk… megannyi kérdés . S meghalljuk a következő szót: ” tökéletesek” . Ti azért legyetek tökéletesek…” No ez már túl sok! Nem elég hogy a járhatatlan úton megyünk valaki után, hogy meghalljuk a szavait, még tökéletesek is legyünk ? ! Vagy már mellette menni ezen az úton és meghallani amit mond, az már maga a tökéletesség? Mi a tökéletesség? Ki a tökéletes? Miért legyünk tökéletesek? Hogyan legyünk tökéletesek ? Meddig, hol, kinek , s miért épp mi ?
…. ezt már nem lehet szó nélkül hagyni! Vagy tovább megyünk az úton,vagy visszafordulunk. Ha visszafordulunk, akkor nem kapunk semmi választ. Ha tovább megyünk, akkor talán valamit mégis megértünk talán. És jön a folytatás: ” Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy…” Szóval, van egy minta, lehet tudni hogy ezt hogyan lehet ? Tökéletesnek lenni a járhatatlannak tűnő úton. Mint ahogy mi, mint ahogy ki ? De miért ? Látszólag a járhatatlan út járhatóbbá lesz, mert halljuk , értjük a szót. Most már nem fordulhatunk vissza, mert elveszítettük a visszafele irányt. Most már ebben a járhatatlan úton szükségünk van irányra, segítségre, további szóra. ” Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.” Az addig járhatatlan út járhatóvá lett, mert végig jöttünk rajta. Mert mi azért, mert mi azért legyünk, mert mi azért legyünk tökéletesek, mert mi azért legyünk tökéletesek, mint ahogy… mint ahogy a mennyei Atya. De hát azért hogyan legyünk az Atya tökéletességének a birtoklói ? Ez már sok, ez már felfoghatatlan, mint ahogy felfoghatatlan az is hogy a járhatatlan úton egyáltalán elindulunk és lám sokszor járhatóvá tesszük, mert vagyunk, és igyekszünk nem elérni, de megérinteni valamit abból ami tökéletes. A tökéletes nem befejezés, a tökéletes az a folyamat ami épp tökéletes fele segít, s mihelyt elérjük egy kicsit megpihenünk és indulunk tovább, járható és járhatatlan utakon. De jó hogy valaki előttünk már elindult a két lépéssel többet járó szeretetével az úton, hogy mi se legyünk magunkra maradva ha végig kell járnunk az utat. Ti azért …. és mi is !
Ámen