RevC naplója

konfirmációi ünnepre való készülés

“… egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek, ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben … ” Ef. 4,5-6

“… és ismered az ő akaratát, és megtudod ítélni, mi a helyes, mert megtanultad a törvényből. “  Róm,2,18

Keresztény testvéreim! A mai (július11) vasárnap ünnep a gyülekezetünk életében. Ünnep, amikor egy ifjú hitéről tesz tanúbizonyságot gyülekezeti közösségében.  Ezt az ünnepet úgy nevezzük, hogy konfirmáció.  A konfirmáció -  megerősítést jelent. Erre utal a 123-as számú kérdésünk  kátékérdésünk válasza is:  ” A konfirmáció az unitárius hitben való megerősödés kinyilvánítása … “

Ez a válasz pedig olyan kérdést tesz fel, hogy mi ez az “unitárius hit”, amiről vall , előzetes ismeretei alapján, a fiatal ? E kérdésnek a megválaszolására nem elég , s talán nem is hivatott egy ünnepi prédikáció, de talán sikerül valamit feltárni abból, hogy az unitáriusok számára mi is a konfirmáció .  Az unitárius hit egyik fontos tanítása Isten egységének a tanítása. Isten egységéről sok helyen olvashatunk a Szentírásban - amelynek egyik szép példája a fenti bibliai vers is, Pál apostol  Efézus gyülekezetnek írt soraiban.  Isten egységének szentírási alapjai mellett, életünk tapasztalataiban is rátalálhatunk ismeretünk ama forrására, ahonnan egy szerető mennyei Atya személyes gondviselése sugárzik felénk.

Egy az Isten - olvashatjuk szellemi nagyjaink munkáiban, akik a történelem már-már elfelejtett idejéből időnként megszólítják a lelkiismereti tükrében önmagát szemlélő embert.Olyan nagyjaink vallották e hitet, mint Erdély első királya János Zsigmond ( 1541-71) mint a messze földön ismert nagy tudású Enyedi György  (1555-1597),vagy Brassai Sámuel ( 18OO-1897 ), akit az utolsó erdélyi polihisztornak tartanak nyilván, de folytathatnánk a sort Orbán Balázzsal ( 183o-189o ), a Székelyföld leírása szerzőjével, és vége hossza nem lenne a felsorolásnak ha napjainkig szeretnénk összegezni azon unitárius nagyjaink, akik nagyszerű munkássága miatt jó érzéssel ejtjük ki azt a szót, hogy unitárius, mert abba a szellemi birodalomba tartozunk ez által ami önbizalmat ad és további olyan szolgálatra kötelez ahol e fogalmat, hogy unitárius a megfelelő helyre teszi az ember tudatában.

Talán hasznos dolog kitekinteni itthoni tájainkról és megállani a “nagy világban” egy-egy olyan unitárius mellett, akik nevüket beírták nemcsak az unitárius történelemben, de nevük ott van azok között, akik az emberiség szolgálatában nagyot alkottak.  A teljesség igénye nélkül talán érdemes megjegyeznünk Benjamin Franklin  ( 17o6-179o ) nevét, aki íróként, tudósként, a villámhárító felfedezőjeként, Amerikai Egyesült Államok államelnökeként  valamint a Függetlenségi Nyilatkozat társ-szerzőjeként és a szabadságharc egyik jeles résztvevőjeként tart nyilván a történetírás. Samuel Morse (1791-1872) , a távíró és morse-jel feltalálója nevét talán könnyebben megjegyezzük  , de érdemes Theodore Parker (181o-186o ) a rabszolga- felszabadítás élharcosának a nevét is megjegyezni. Alexander G. Bell                      ( 1847-1922) a telefon feltalálója, valamint a süketnéma jelrendszer első kidolgozója neve mellett már csak Tim Berners-Lee nevét érdemes említeni aki a világhálós standardjának a feltalálója.

Ezen nevek mint lobogó csillagok, az emberiség sokszor elsötétedő egén, akik nevét kiejtve unitárius szó mellett, lelkünk megtelik jó érzéssel. Az unitárius ember számára az értelem és a hit egymásnak nemhogy ellentétei, de egymást kiegészítői is. Az értelem világossága segít a jobb és helyesebb tájékozódásban, míg a hit ehhez a tájékozódáshoz adja a lelkiismeret fényét. Unitárius elődeink a szabadságot, mint Istentől jövő áldott lehetőséget éltek meg s ebben a lehetőségben az emberiség szolgálatát mint célt láttak meg és igyekeztek beteljesíteni legjobb tudásuk és erejük szerint. Jó érzés ebbe a “csapatba” tartozni , jó érzés múltunk eme alapkövein megállani, hogy messzebb lássunk a sokszor elsötétedő jelenünk viharos fellegein túl is!

Amikor, tehát  az unitárius hitről tesz tanúbizonyságot  gyülekezetünkben egy ifjú, akkor ezen szellemi örökséget viszi tovább, amire a múlt alapján nagyon röviden utaltam. E szellemi örökség viszont nemcsak a múlt öncélú megbecsüléséért fontos, de azért is,  mert a jelenben is biztos “fogódzót”  jelent az útjait kereső ember számára. E  “fogódzó” nemcsak a hit és értelem kettős erejével segít “megkapaszkodni” a mindennapokban, de ugyanakkor olyan biztos menedékké is lehet e lelki- szellemi kapocs a ma ember életében, ami összeköti a hitet a tudással, a külső tekintélyt a belső tekintéllyel, végső soron az embert az Istennel.

Mint utaltam rá, az unitárius hitnek egyik fontos kérdése az Isten egységének a kérdése s ennek az egyik szép részét választottam ki beszédem alapgondolatául. Az alapgondolat az istenegységet az istenséghez tartozó kapcsolódás felsorolásával fejti ki:  ” …egy az Úr, egy a hit,  egy a keresztség…” Istennel - vagyis az Úrral - való kapcsolat a hit útján lehetséges és ez a kapcsolat a keresztségben lesz láthatóvá.  Hiába elmélkedünk Istenről, ha elmélkedésünkben nem közelítjük meg Őt hittel, de hiába közelítenénk meg a Teremtőt, ha e közelségnek ne adnánk látható jelét a keresztségben.  Vagyis aki Isten jóságát megtapasztalja maga is jóvá válik, akit megérint az isteni szeretet annak szeretnie kell. Ez a kapcsolat pedig az ember személyes ügye Istennel.  Nem lehet senkit sem “rábeszélni” sem erőszakolni arra, hogy milyen úton jusson el Istenhez, esetleg rásegíteni erre az útra.   Az Isten útjára való rásegítés egyik drága lehetősége a hit dolgaival való foglalkozás.  Ez pedig meglátszik, úgy ahogy az ember megéli a keresztségét. Az unitárius hit dolgaival való foglalkozáshoz segítséget nyújt a káté . A konfirmáció tehát erről a kátéismeretről való bizonyságtéttel, ami arról a hitről szól, ami az egy Istenünkkel való kapcsolat megéléséhez segít.  A káté tehát az az ismeret-anyag ami a hitünk megértéséhez és megéléséhez segít hozza. A káté a “katekétika” görög szóból származik . Ez pedig a ” katekhein” szóból származik amelynek jelentése : valamit fentről lefele hangoztatni, hogy az visszhangozzék.  Tehát a hitre segítés útjának szép eredménye a visszhang. A konfirmandus a hitnek ama visszhangját “adja vissza” amit felülről megosztottak vele.  Elsősorban maga a jó Isten adott számára olyan talentumot amivel megérti a hitre segítés hangjait. Ezen hangok pedig a szüleitől, tanítóitól érkeznek feléje amely hangok visszhangját adja, mindaddig amíg ” meg nem érik” maga is halható értelmes hanggá nem lesz majd mások számára.

“… egy az Istene és Atyja mindeneknek, ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben …” - folyatja Pál apostol üzenetét.  E szentírási üzenetet nem kell különösebben kifejtenünk talán. Akik értjük , érezzük ez evangélium lényegi üzenetét nem szükséges külön magyarázat erre, akik pedig nem fogjuk fel ezt, talán még időre van szükségünk ahhoz, hogy magunkévá tegyük e “pálapostoli” felismerést.  Az üzenet lényege: a körülöttünk  és bennünk levő világ vizsgálata által jutunk közelebb a dolgaink okaihoz és céljaihoz , amelyeket ha a maguk   egységében ismerhetünk meg, az egészet átfogja az  isteni teremtő és megtartó  erő.

A gondolkodó ember, ha a világot a maga egységében látja meg, akkor közelebb kerül e teremtő Erő akaratának a felismeréséhez is, éppen az által, hogy meglátja azt, hogy mi a helyes. E látásmódnak hitbeli helyességéről tesz bizonyságot ifjú testvérünk . Isten segítse őt ebben és legyen velünk ,hogy szavai a mi lelkünkben is visszhangozzanak.Ámen.