Emlékezünk az elhunytakra…
” Ha a halál árnyéka völgyében járok is nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy , vessződ és botod megvigasztal engem” Zsolt 23,4
Vannak dolgok amelyeket nem értünk meg s mégis magyarázni szeretnénk - s vannak dolgok, amelyeket ha nem magyarázzuk úgyis értjük. A világ úgy szép ahogy Isten megteremtette : érthető és érthetetlen dolgainkkal, magyarázatra hiába váró és örökös magyarázható dolgainkkal. Van idő, amikor egy beszédes csend többet elmond , mint bármilyen hosszúra nyújtott beszéd - és ismét van idő amikor nagyon nehéz megszólalni, s mégis beszélni szólani kell. Beszélni kell, hogy érthetőbb legyen a csend, beszélni kell, hogy a lélek nehogy megszakadjon a nagy csendben. A zsoltáros a beszédes csendet szólaltatja meg: ” … nem félek semmitől mert te velem vagy…”
Az embernek bizony számos oka lehet a félelemre, különösen ha a halál árnyékának a völgyében jár . Hogyan lehet nem félni, hogyan lehet beszélni, amikor a halál árnyéka vetül szomorú arcunkra ? A zsoltáros egy titkot tár fel: a halál völgyében is van vigasztalást, s e vigasztalás nem más, mint az az üzenet, hogy ott is velünk van az Isten! A halál völgyében is velünk van az Isten és vigasztal. Vigasztal a botjával és vesszejével, vigasztalja mindazokat akik felfele tekintenek gyógyító vigasztalást várva a halál siralom-völgyében. Istenem hogyan lehet felfele tekinteni? Istenem, de nagy szükségünk van a te botodra és vessződre! A botra ami Mózes kezében kettéosztotta a tengert, hogy a szolgaság házából kivezessen , ha a pusztába is, de azért csak az Ígéret földje fele! Mózes botja kettéválasztotta a nagy vizet, hogy a pusztába térhessen népe - s a vessző a keserű vizet a pusztába ihatóvá tette ! Istenem a te botod ha felemelt az Ígéret földje fele vezető nagy próféta az ellenség ellen , akkor győzedelmeskedtek ! Ez az a bot, amivel a sziklára sújtott, hogy víz fakadjon fel belőle! Ez az a bot amire nekünk is szükségünk van Istenünk, mert inkább menekülünk a pusztába, mintsem a szolgaság házába maradjunk, hisz tudjuk hogy a végső megérkezés az Ígéret Földjéhez vezet. Erre a botra szeretnénk rátámaszkodni , hogy a halál völgyében is járni tudjunk, hogy vigasztalásodra találjunk! Szükségünk van a te vessződre, ami gyökeret ver a földben és teteje a mennyig ér fel ! A siralom völgyében szükségünk van a te vigasztalásodra, a te botodra és a te vessződre, hogy megtapasztaljuk, hogy te velünk vagy ebben a nagy mélységben is, a halál völgyében is!
Ezekkel az érzésekkel imádkozunk együtt egy bánatos asszonnyal , akinek a családjában igen nagy baj történt az elmúlt héten. Együtt imádkozunk a dédunokáit gyászoló asszonnyal, aki Istenre emeli a tekintetét és kéri az Ő vigasztalását, hogy kimondhatatlan gyászában álljon unokája mellé, aki elvesztette gyermekeit és férjét az elmúlt héten. Uram irgalmazz, Uram irgalmazz, Uram irgalmazz! …. Ámen