Életünk ideje …
” Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradtság, olyan gyorsan eltűnik,mintha repülnénk.” Zsolt 9o,1o
Kegyelettel N. Ács Rozália koporsójánál
Az életről - ahányan vagyunk , annyiféleképpen beszélhetünk, írhatunk. A csecsemő semmit sem tud róla, de érzi a gondoskodást, az ételt, a levegőt , a lelki közeledést. A járni tanuló gyerek számára az élet - az új dolgok felfedezése. A beszélni tanuló gyerek számára az élet - a beszéd. Aztán az élet a játszás, a tanulás, az élet a munka. Az ifjú számára az élet a szerelem - majd az élet a szeretet. S mindezek mellett az élet lehet gondoskodás hiányának a félelme vagy fájdalma, az éhezés és szomjúság gyötrelme, a járás lehetetlensége, a süket csend, az elveszett játékok állandó keresése, a munka keresése, beteljesületlen szerelem vagy állandó szeretet-hiány. Az élet az akik és és ahogy vagyunk - az élet az amit és ahogy adunk vagy elveszünk - az életről mégis mindent elmondani, leírni -lehetetlen.
Az unitárius keresztény ember számára az élet Isten teremtő gondviselő szeretete - s azért élünk, mert mennyei Atyánk lelket adott e porlandó, halandó testbe. Sokféleképpen elmélkedhetünk az életről, de talán közös kiindulási alapunk lehet a fenti megállapítás: az élet az Istentől kapott lélek “birtoklása”, erre való vigyázás, ezzel való sáfárkodás. Lélek, az ami szívünkben dobog, lélek - a mi levegővételünk, lélek: a csend és a beszéd, a gondolat, az értelem , az érzés, az akarat. E lelket , akár meg is lehet tagadni, el lehet úgymond felejteni, azt hogy Isten születésünkkor ránk bízta - hitünk szerint ettől még semmi sem változik. Ha nem vennénk tudomást e lélekről, attól még e lélek él és e lélek a legszebb mit emberi életünk titkának nevezhetünk - hitünk szerint. Ez a lélek az mi bennünk élet - ez a lélek az ami születésünktől halálunkig elkísér. Amíg e lélek bennünk él és bennünk mozog, addig élünk.
Hitünk szerint az életnek van ideje, van hossza, van kezdte és van vége. Ez az az idő amit emberi életnek nevezünk - amíg az Istentől kapott lélekkel sáfárkodunk. Hitünk szerint ez a lélek az örökkévaló Istentől jön , az ő Lelkének egy része - s amikor életünk ideje betelik itt e földi létben , akkor ezt a lelket visszaadjuk, Akitől kaptuk . Mielőtt visszaadnánk - számot adunk , hogy miképpen sáfárkodtunk a ránk bízott drága kinccsel.
Az életidőnk - ami e földi létre szabott - véges. A zsoltáros ezt a felismerést fogalmazza meg. Életünk ideje hetven , vagy ha több nyolcvan esztendő. Ezt tudomásul kell vennünk - nem élük míg a világ e földön - adja tudtunkra a zsoltáros, de ez a mi tapasztalatunk is, hisz akik élünk eltemetjük az örök honba térőket. Akiket eltemetünk - azoknak az életidejük itt e földön lejárt. Azoknak már utolsót ütött az óra. Mi itt vagyunk - és kötelességünknek teszünk eleget , a végtisztesség órájában. Akik itt vagyunk e végtisztesség órájában - tudjuk , látjuk és fájlaljuk hogy az élet véges.
A zsoltáros e hetven avagy nyolcvan évben meghatározott életidő elteléséről azt állapítja meg, hogy nagyobb részük hiábavaló fáradtság. Bizony sokszor hiábavaló a mi beszédünk vagy hallgatásunk, hiábavaló a keresésünk és megtalálásunk, hiábavalóvá lehet sok minden - kivéve egy dolgot - hitünk szerint : az Istentől kapott lélekkel való sáfárkodásunk nem hiábavaló!
Elhunyt testvérünk életét gyászoló családja így összegzi : Iklandon született , földműves család gyermekeként. Átélte a második világháborút, amit sokat emlegetett , hiszen szülőfalúja mellett húzódott a frontvonal. A háború végén családot alapított. A fiatal család Marosvásárhelyre kötözik, majd Csíkfalvára - ahol kis boltjuk jövedeleméből éltek. Itt születtek lányaik Olga és Ibolya. Olga lányát 9 évesen el kellett engedje és utolsó útjára kísérnie. Majd Nyárádszeredába költöztek ahol folytatták a kereskedést, de a kommunizmus eltulajdonította vagyonukat. Családja úgy ápolja emlékét ez asszonynak , hogy amikor csak tehette dolgozott akár földművesként akár kereskedőként. 1992-ben utolsó útjára kísérte férjét , idős korában is sokáig dolgozott, majd élete utolsó idejét ágyban töltötte, majd a szürke hályog megvakította. Unokái úgy emlékeznek rá, mint aki bármit főzött ízletes volt . Életében mindenért hálás volt és engedelmes.
Eddig a gyászoló család visszaemlékezése az elhunyt életre. Nehéz összegezni, azt ami hozzánk közel áll nehéz elengedni azt, aki életünk részévé lett. “Életünk ideje hetven avagy nyolcvan esztendő és nagyobb részük hiábavaló fáradtság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk. “
Eltávozó embertársunk emlékét őrizzük gyülekezetünk közösségében is.Emlékét őrzi a vasárnapi harmónium zsoltáros hangja amit az egyházközségének adományozott családja, emlékét őrzi az új építés alatt álló templomunk részére tett adománya. Mindaz ami nem volt hiábavaló fáradtság az életében megmarad mind a családja mind a gyülekezete számára. Legyen számára könnyű a föld - Isten adjon számára csöndes pihenést, lelkét ragadja az örökkévalóság honába, ahol nem éget a fájdalom, s ahonnan örök béke száll ránk. Hű volt mindhalálig keresztény unitárius hitéhez, melyben örök üdvösséget nyer. Isten legyen vele, Isten legyen velünk.
Ámen