A gyógyító érintés
“Asszony megszabadultál betegségedből…” Lk. 13,12
Egyházközségünkben holnap ünnepeljük az Édesanyákat. Hogy ez túl késő lenne ? Valószínű, hiszen az édesanyákat köszönteni, sokszor túl késő. A hagyományos ” anyák napi ünnepség” május első vasárnapján van, viszont a mi egyházközségünkben az anyák napi ünnepséget a gyereknap közelségében ünnepeljük már több éve. Az édesanyákat és a gyerekeket ünnepeljük tehát. Édesanya és gyerek - szét nem választható, mert egyiküket sem említhetjük, hogy ne gondoljunk a másikra. Hiszen, édesanyát a gyerek teszik édesanyává, a gyerek édesanya nélkül pedig nincs. Mind az édesanyák, mind pedig a gyerekek nemcsak hogy feltételezik egymást de külön külön egyikük sem létezhet.
Bizony sokszor megszakad ez a kapcsolat, ez az egység az édesanya és gyerek között. Megszakad, ha e földi létből távozik valamelyikük. Bizony vannak édesanyák akik gyermeküket már az utolsó útra kísérték és vannak gyermekek, akik édesanyjukat kísérték utolsó útjukra. Az élet törvénye azt mondaná, hogy a gyerek legyen az aki rögöt dob édesanyja koporsójára a temetőben, viszont sajnos ez nem minden esetben van így. Az édesanya és gyerek az “Életről” szól, az összetartozásról szól és milyen szomorú, megrendítő amikor e kapcsolat megszűnik az elmúlással, a kegyetlen halállal. Ezért hát addig lehet az édesanyákat köszönteni amíg velünk van. Ezért, hát örvendezzenek az édesanyák is a gyermeküknek!
Nem fő szándékom az, hogy szomorú dolgokat szakítsak fel senki lelkében oktalanul - de ha mégis ezt teszem, ez csak azért van, hogy e szomorú dolgokkal felhívjam a figyelmet a gyerek és édesanya kapcsolatának a fontosságára, hogy úgy bújjanak a gyerekek az édesanyjukhoz, és úgy öleljék magukhoz az édesanyák a gyereküket, mint akikhez hozza tartoznak , mint akik egymás számára mindig is fontosak maradnak. Ne félelemből tegyétek ezt édesanyák és ne rettegve tegyétek ti gyerekek, hanem örömmel , hogy van édesanyátok, örömmel, hogy van gyereketek! A félelem, a rettegés beteggé tesz.
Bizony nem is olyan egyszerű hogy az ember legyőzze félelmét, rettegését! Egyetlen dologgal győzheti ezt le: a szeretettel! Ha megtelik a lélek szeretettel, akkor az kiűzi a félelmet, ha szeretettel telik meg a lélek, akkor ott nem lesz hely a félelemnek, a rettegésnek vagy más sötét rémisztő dolgok számára. Az édesanyákra tehát gondoljunk szeretettel, a gyerekekre gondoljunk szeretettel! Ha mellettünk élnek, akkor öleljük át őket, ha örök békében nyugszanak , akkor kulcsoljuk imára kezünk és mondjunk el értük egy imát!
Lukács evangélista egy asszonyról ír, akiben ” betegség lelke lakott” s emiatt annyira meggörnyedt, hogy nem tudott felegyenesedni. A ” betegség lelke ” miatt nem tudott felegyenesedni. Ezt a tizennyolc éve beteg, görnyedt asszonyt Jézus megérintette , aki ezután felegyenesedett.
Most nem szeretnék mélyebb fejtegetésbe bocsátkozni sem a ” betegség lelkéről” se pedig a görnyedt hátú asszonyról, sem pedig Jézusnak a gyógyító érintéséről. E történetet csupán így önmagában , egyszerűségében szeretném megosztani - mondhatni teológiai ( amihez egy keveset értek ), vagy orvosi ( amihez nem értek - talán egy picit a lélektanhoz , ami szintén az orvoslathoz tartozik ) magyarázat nélkül. A történetre szeretném felhívni a figyelmet tehát: egy betegség lelke miatt görnyedt asszonyt megérintett Jézus, s az asszony ezek után felegyenesedett.
Kérdezd meg magadtól testvérem: találkoztál görnyedt hátú asszonnyal életed során . A válasz talán legtöbb estben : igen. Kérdezd tovább önmagad : ki volt ez az asszony: ismeretlen valaki, vagy ismerősöd, netán édesanyád, nagyanyád, dédanyád ? Gondolkoztál el azon , hogy miért görnyedt hátú az az asszony ? Talán a betegség, talán az idő miatt. És most tedd fel magadnak a másik őszinte kérdést: érintetted meg ezt az asszonyt, fogtad meg a kezét, hogy segítsd felállni a székről, leszállani a lépcsőn, vagy kiszállani az autóbuszból ? Hiszem , hogy igennel válaszolsz. Nos, vetted-e észre , hogy a segítő kézmozdulatod után e kedves asszony kiegyenesedett kissé és meleg mosollyal köszönte meg segítséged ? A te érintésed is gyógyító érintés volt ekkor!
Az édesanyákra figyelünk - szeretnénk lelkükbe látni s ha van a betegség lelkének egy parányi szikrája is bennük kezünk érintésével lesimogatni gyermekéért fáradó arcukról a nehéz földre szegezett tekintetüket, hogy felegyenesedjenek.
Ámen