Sasfióka a nyúlfészekben és a jézusi asztalközösség
Úrasztali szolgálatra készülve …
” És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta.Erre megnyílt a szemük , és felismerték, ő azonban eltűnt előlük” Lk. 24,3o-31
Egy tanulságos történetet hallottam a Nyárádszeredai Középiskolások Vallásos Vetélkedőjén. Igyekszem emlékezetből felidézni. A magas szikla tetejére rakott sasfészket vihar tépázta meg, oly annyira, hogy kiestek belőle a tojások. Egy tojás - valami csoda folytán - nem tört össze, hanem egy nyúlfészekbe hullott, ahol a fészek melegétől életre kelt. A kis sasfióka együtt nőt fel a kis nyulakkal, akiket nagyon szeretett, igen vigyázott rájuk nehogy a karmával, vagy a csőrével megbántsa őket. Ahogy nőtt mégis egyre szomorúbb lett. Túl szűk volt számára a fészek - de a fészek közeli tisztás is kevésnek bizonyult. Szomorúan nézett fel az égre ahol látta, hogy a hozza hasonló madarak az eget szelik tágra feszült szárnyaikkal. Szomorúsága egyre nagyobb és nagyobb lett - s akkorára nőtt, hogy elhatározta egy szakadékba veti alá magát. Így is történt. Nekifutamodott és a nagy szakadék alá belevetette magát. Ahogy zuhant alább és alább szárnyát a szellő fellibbentette és … repülni kezdett. Felismerte, hogy szárnya van , és nem zuhan a mélységbe.
A sasfióka felismerte szárnyait s majd használta is, ezért nem zuhant a mélységbe. A szakadékba való zuhanás helyett messzire repült és már megtalálva önmagát nem volt szomorú, élete célját felismerve már szárnyalni tudott . Többé nem volt szüksége a nyúlfészek melegére, védelmére, de saját szárnyaival száguldhatott tovább.
A történet mese. Nehezen tudjuk elképzelni, hogy a sasfióka ne falja fel a kis nyúlkölyköket, vagy hogy egy sasfókát éppen egy nyuszi nevelne fel. A húsvéti humor kedvéért arra is ráfigyelhetünk, ha már a nyuszi tojásokat fest, akkor sasfiókár is nevelhet, nemde ? :-) Ennek történetéről röviden olvashatunk a Jóakarat 2o1o húsvéti számában . Anélkül, hogy most a húsvéti nyuszi és piros tojás meséjébe belefeledkeznénk , számunkra nem a történet hitelessége, de mondanivalója a fontos. E szerteágazó mondanivalójú mesének egyik tanulásága éppen a felismerés titka, amit ha megfejtünk akkor szárnyalni tudunk, vagyis nem a szakadékba zuhanunk alá, de szárnyalni tudunk.
A szentírási versben is ott van e fogalom: felismerés. A tanítványok felismerték Jézust. Honnan ismerték fel ? A kenyér megtöréséből, a bor megáldásából, a hálaadás volt a jézusi ismertető jegy , amit ő az utolsó vacsora alkalmával gyakorolt. A tanítványoknak megnyílt a szemük - miután felismerték Jézust, aki eltűnt szemük elől és ahogy elment emlékeiben felidézték e találkozás örömét.
Számunkra mit jelent az ismeret? Miről ismernek fel minket ? ( A jézusi tanítványokat arról ismerték fel, hogy egymást szerették. Az unitáriusok ismertető jele a történetírás feljegyzése szerint így áll előttünk : ” úgy szerették egymást, mint az unitáriusok.” ) Vagy lépjünk tovább: miről ismerik fel a nyárádszeredai, a jobbágyfalvi, a nyárádmenti, az erdélyi, a magyar közösséget ? Sasok lennénk mi is a nyúlfészekben , akik még nem fedeztük fel a szárnyaink titkának örömét ?
Miről ismernek fel ? Arról amilyen vagyunk, amit teszünk, ahogy élünk .
Az úrasztala előtt vizsgáljuk meg önmagunkat, nyerjünk erőt a jézusi életből, szolgálatból és ismerjük fel Jézust a mi életünkben , ismerjük fel egymás arcában a jézusi vonásokat és legyünk azon,hogy a jézusi vonásokat a mi arcunkon is felismerjék. Ne áltassuk magunkat. Legyünk őszinték saját magunkhoz és ne feledjük Dávid Ferenc biztatását se : “Szárnyad van lelkem meg nem tagadd magad ! “
Így vegyük a kenyeret és a bort magunkhoz. Így emlékezzünk Jézusra. Ismerjük fel Jézust és tegyük ismertté az által ahogy élünk . S végül : ne rohanjunk a szakadék fele , de ha szakadékban zuhannánk tárjuk ki szárnyaink, a hit és lelkiismereti szabadság szellőjén , a szeretet viharán , a hit szivárványán szárnyaljunk , szárnyaink meg ne tagadjuk!
Felismerni Jézust: levegő a szárnyaink alatt. Felismerni Jézust: szárnyaink kitárása a mélység fölött. Felismerni Jézust, a kenyérben és borban, felismerni Jézust a cselekedetben , hitben , életvitelben. Ámen