RevC naplója

” ..  egyenesen Jézushoz menve igy szólt : “Üdvözlégy Mester! ” - és megcsókolta őt. Jézus ezt mondta neki ” Barátom, hát ezért jöttél!”" Mt.49-5o

Így önmagában e rövid történet  akár szép is lehet: valaki ( mi tudjuk , hogy Júdásról van szó ) egyenesen Jézushoz megy. Egyenesen. Tehát, ismerte őt, tudta és járta is az utat , mely Jézushoz vezet. Egyenesen - határozott szándékkal . Egyenesen, egyértelműen, félreérthetetlenül, okkal, céllal.

Jézust nehéz megtalálni ? Nehéz egyenesen feléje menni ? Nehéz felismerni Jézust és a hozza, feléje vezető utat ?  Neki ( Júdásnak ) ez megadatott. Olyan titok tudója volt, amit nem sokan mondhattak el magukról: egyenesen Jézushoz menni. Ismerhette a szűk , de életre vezető utat ? Ismerhette a forrást, amiből ha valaki iszik soha szomjas nem lesz ? Nem tudjuk, ellenben az elbeszélés alapján (mi tudjuk, hogy Júdás ) egyenesen Jézushoz ment.

Nemcsak az utat ismerte Jézushoz, de ismerte Jézust is ! Mit érne az út, ha nem ismerné Jézust ? Mit érne az eszköz, ha nem lenne cél ? Ismerte Jézust és a történet folytatásából az is világos, hogy Jézus is ismerte őt . Hiszen köszönt Jézusnak ” Üdvözlégy Mester! ” . Sőt mi több, nemcsak ismerték egymást, de valószínű meghitt viszonyban is lehettek, hiszen megcsókolta ( Júdás ) Mesterét.  A meghitt személyes viszony jele: a kézfogás, az ölelés, a csók.

Jézus fogadta köszönését ( Júdásnak ).  Kissé talán szokatlan módon : ” Barátom, hát ezért jöttél! “

Ha nem ismernénk a történet, akár egy szép eseménynek lennénk a tanúi: a tanítvány találkozik a Mesterrel , üdvözli, megcsókolja , aki köszöntésében felsóhajt valamiért: barátom, hát ezért jöttél !

A Mester barátjának nevezi a tanítványát. Vagyis saját titkaiba , belső lelki életébe engedi be. Barát , az aki segítségemre van , s akit én is segítek ahol ahogy csak tudok. A barátok, találkozáskor kezet fognak, megölelik és megcsókolják egymást.

Miért mondta Jézus, hogy ezért jött  az ő barátja ? Talán csak azért hogy megöleljék, megcsókolják egymást. Lehet a barátok találkozásának a célja az ölelés, a csók, vagy ez természetes velejárója a találkozásnak ?

Fájdalmas a történetet tovább olvasni : ” Akkor odamentek, rátették kezüket , és elfogták.”

Egyenesen Jézushoz menni, megölelni, megcsókolni és utána látni,hogy elfogják azt akit megölelünk, megcsókolunk, a barátunkat. Az árulás lehetősége , akár tudatos, akár tudatlan ott van mint esély a barátok találkozásakor.  Vajon Jézus ( Júdás ) barátja tudatosan, vagy tudatlanul árulta el Mesterét ? A tényen - sajnos nem sajnos - semmit sem változtat: elárulta ! Csókja után látta, hogy elviszik megkötözve, akit előtte csókolt. Az önvád ítélete miatt - mint tudjuk - végzett életével.

A dolgok nem bonyolultak, a dolgok egyszerűek - s talán épp ezért nehezen érthető, mert elszoktunk az egyszerű dologtól ( minden olyan összetett, nejlonba csomagolt, tasakolt , eltitkolt , bonyolult lett körülöttünk, a globalizáció és a jégeső és a hirtelen napsütés utána ).

Túlságosan könnyű, vagy túlságosan kényelemesek vagyunk arra, hogy a dolgok egyszerűségét, értelmét  meglátjuk. Inkább Júdást kiáltunk egymásra, minthogy védjük magunkat a júdás-szindrómáktól. Nehogy a tudatlan , vagy tudatos árulás csapdájába essünk időnap előtt.

Egyenesen Jézushoz, mi eltalálunk-e ? Hogyan köszöntjük, hogyan öleljük, csókoljuk mi Jézust ? Félünk-e az árulás öntudatlan veszélyétől ? Milyen barátjai vagyunk, lehetünk, tudunk le mi Jézusnak ?

Egyenesen Jézushoz , Nagycsütörtök éjszakáján.

Ámen