RevC naplója

„Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.” Lk 2,8

Nézem a hideg havat. Érzem. Itt van karácsony. Látom a fehér hideget és érzem a meleg karácsonyt. Idebenn, lelkemben keresem a fehér, meleg karácsonyt. A hideg karácsonyi havon felcsillan valami szép – csak meg kell látnom. Látni meleg, tiszta szeretettel. Érzem, itt van karácsony. Érzem a hideg havat. Valaki virraszt, valaki őrködik.Valaki keresi a nyájat és valaki keresi a pásztort. Valaki alszik és álma fölött valaki virraszt. A hidegben fehér hókristályok csillámlásait szitálja a fény. Valaki eltévedt. Valaki keresi a tévelygőket. Tévelygők keresnek megtartó közösséget. Megtartó közösség hideg havazásban. Érzem, itt van karácsony.Oly sok az eltévedt lélek – s oly hideg a tiszta hó. Eltéved az ember az egymást kereső úton. Az út mindig adott , kínálja a célt, az irányt, vagy az ismeretlent. Az út nem változik, az út helyben marad – az út örök. Ha járunk rajta, akkor válik igazán úttá – ha nem járunk rajta belepi a gaz, ha kevesen járunk rajta, ösvénnyé keskenyedik. Az ember eltéved az úttól, mert belepi a hó, mert sokszor sűrű a köd. Sokszor az ember az úton is eltéved, mert, mert többfele ágazik szét és nem tudni sokszor merre érdemesebb haladni. Érdemes, hasznos utak. Kiérdemelt utak. Istenem. Haszontalan elveszejtő utak. Hideg, tiszta behavazott utak. Utak egy megtartó közösség fele. Utak. Kik ismerik merre, miért, honnan, hova ? A pásztorok. Nemcsak mutatják, de járják is az utat a nyájjal. Felismerhető arcú és lelkű emberek – pásztorok. Terelik a nyájat és időnként megállanak tanyázni. Tanyát vernek a szabad ég alatt. Ideiglenes szálláshely – gyorsan tovatűnő Ünnep. Pásztorok, vándorló nyáj őrei. Az ember eltéved egymást kereső útjain – mert az idő telik és kevés az alkalom arra, hogy tanyát verjünk Isten szabad ege alatt. Oszlik a sötétség – bomlik a fény. Hideg, tiszta a hó, fehér a Karácsony. Pásztorok mutatják az utat ember és ember között, pásztorok tanyáznak megtartó közösség havas útjain. Pásztorok tanyáznak, meleglelkű felismerhető szép , virrasztó szemű pásztorok. Ha követjük őket nem lepi be a gyom az utat és szívünk szabad egén megcsillan egy csillag – a sötétséget legyőző világosság melletti virrasztás oly édes csillaga. Éjszaka van – még éjszaka van, ha eltévedünk az egymás felé vezető úton, célt tévesztve a magány zsákutcái felé. Éjszaka van és a hideg hónak csak a fagyos szele homályosítja látásunk. Éjszaka – de jó, hogy őrködik valaki felettünk, de jó hogy virraszt valaki fölöttünk. Éjszaka - de jó, hogy pásztorok vigyáznak ránk! Majd, ha oszlik a sötétség, haladunk tovább, ha felismerjük az utat, ha szétárad bennünk is a fény, melynek árnyékánál virrasztanak a pásztorok. Nézem a hideg havat. Érzem, itt van karácsony. Jézus , a jó pásztor megszületett!