” Hiszen egy atyánk van mindannyiunknak, egy Isten teremtett bennünket!” Mal 2,1o
(Budapest 1991 , Magyar Bibliatanács fordítása )
” Vajon nem egy atyánk van-e mindannyiunknak? Vajon nem ugyanaz az Isten teremtett-e minket ? ” Mal 2,1o
( Budapest 1987 , Szent István Társulat )
” Nem egy atyánk van-é mindannyiunknak ?Nem egy Isten teremtett-é minket ? ” Mal 2,1o
( Budapest 1991, Károly Gáspár fordítása )
Malakiás nevének jelentése az én hírnönököm. Milyen az én hírnököm ma ? Hol van ma Malakiás ? Szókimondó,még ha kellemetlen is, még ha fáj is - mert az igazság elhallgatása nem gyógyít, és nem lesz általa kellemesebb.
Az ószövetségi Malakiás korában a fogságból való hazatérés után a templomépítés kezdeti lelkesedését kiábrándulás következett. A prófétai jóslat a beígért jólét nem valósult meg. Isten félrevezette volna a népét ? - tették fel a kérdést egyre többen. Az Isteni jóságban való megrendülés lelkülete már önmagában bűn - Malakiás szerint . Ennek a lelki vakságnak a következménye volt az erkölcstelen életvitel is.E kishitűség eredménye volt az Istentől való eltávolodás. Malakiás kíméletlenül ostorozza mindazokat, akik az Istent beakarják csapni és a lelki megtartó közösséget is, ahova tartoznak . A bűnökkel való szembesítés alól nem kívételek a papok sem.
E szigorú elmarasztalást feloldja egy egy kérdés : miért ez Istentől és embertől való eltávolodás, miért e hűtlenség, hiszen Isten továbbra is godoskodik a népről, és a közösség továbbra is megtartó erő? Az egymáshoz való tartozás erős teológiai alapja ,hogy ugyanaz az Isten teremtett mindenkit . A panasz és elmarasztalás áradatát megszakítja e kérdésfelvetés.
Hiszen… indít a Szentírás egyik fordítója. Akkor használjuk e szót, ha feltételezzük, hogy ugyanazon a nyelven beszélve megértjük egymást. Hiszen … indul a szentírási vers, feltételezve hogy ugyanazzal az jóindulattal viseltetünk társaink felé, mint ők hozzánk. Hiszen … szólít meg minket is a prófétai intés mikor meglepődik a mi érthetelenségünk előtt, amikor nem elsősorban az érvek, de lelkiismeret tiszta hangjában kellene megbizonyosodnunk az Isteni segítség felől ,miközben mi hálátlanok , vagy egyenesen tagadók vagyunk. Hiszen …. dehát, hogy nem értjük ?
Egy más fordítás ezt a” vajon” kérdésfelvetésével közelíti meg. Vajon nem ugyanannak az Istennek vagyunk teremtményei ? A lelkiismeretünkben megfogalmazodó választ, amit a próféta vár tőlünk: dehogy nem ! Miképprn tudnánk Isten létét kétségbe vonni, ha nap mint nap kijelenti szeretetét életünkben ? Óh, hogy mi ezt nem látjuk meg : ez nem érv az Isten tagadására!
Károly foglamazása veretesebb: nem-é ? - teszi fel a kérdést . Hát nem egyről beszélünk, amikor ugyanarról a dologról van szó? Ez az “ugyanaz a dolog” - pedig az, hogy mindannyian élünk és ez az élet nemcsak élő fizikai, bilógiai valóságot, de lelket is jelent, amit a Teremtőtől kaptunk és Neki adunk vissza. Ezzel a lélekkel addig sáfárkodunk, amíg élnünk adatik. Annyi mindent menedzselünk , nos a lelkünket miképpen menedzseljük ? Annyi mindennel kereskedünk, nos tudunk a lelki kincseinkkel kereskedni, avagy ki elehet fejezni számbeli értékbe a szeretetünket, a reménységünket, a lelki gyümölcseinket letudjuk mérni és kitudjuk porciózni ? E kérdésfelvetés értelmetlen - hiszen ha ezen gondolkodnánk, akkor elfelejtkezünk arról ami Isten képmásának hordozóivá tesz bennünket, az emberi méltóságot nem lehet aprópénzre váltani.
Az Istenhez való tartozásunk felismeréséből csak előnyünk származik, de ennek ellentétének a bizonygatása felesleges és hiábavaló okoskodás. Ezt üzeni nekünk Malakiás , a próféta, a hírnök. Az Istenhez való tartozásunk megtartó lelki közösséget ereményez. Lelki közösségre pedig mindannyiunknak szüksége van - mert az ember társas lény. Ez vagy magától érthetődő, vagy kár minden magyarázat.
Az egy Istenhez való tartozásunk tudata testvérré tesz bennünket, és e szellemben, e lelkületben, e hitben testvérre találva erős lelki és megtartó közösség lehetünk. Adja Isten, hogy lelkünkben megtisztuljon e gondolat és ennek világosságában élve rátaláljunk az öröm, az üdvösség, a boldogság útjára. Boldogok akiknek a szívük tiszta - tanított Jézus. Tisztítsuk meg a szívünket, hogy megtaláljuk az utat az egy Istenünk felé. Ámen