RevC naplója

Mai elmélkedésünk tárgya az igazság gyümölcse. Milyen íze lehet ennek a gyümölcsnek ? - kérdezhetnénk. Talán keserű, talán édes, csípős-e , vagy inkább kellemes az ínynek ?  Szinte halom, amint gondolatban együtt értünk azzal, hogy az igazság gyümölcse csak azoknak keserű vagy csípős akik nem érlelték , akik távol állanak ennek érlelő napsugaraitól. Igy lehet édes, felszabadító, kellemes mindazok részére akik  gondozzák ennek termő fáját.

Az igazság gyümölcsei, mint minden gyümölcs nem terem csak akkor, ha valaki elveti a magvait. Ezek a magvak jó földbe kell kerüljenek,hogy jó termést hozzanak.  Az igazság magvai    - úgy vélem - akkor is gyümölcsöt teremnek ha nem kerülnek jó földbe, hisz ezek a magvak nem csalhatóak le, nem lehet helyettesíthetőek  semmivel. Valami vagy fehér, vagy fekete, vagy hideg, vagy meleg - így az igazság sem lehet sosem szürke vagy nem lehet langyos. Az igazság magvai ott is igazság magvai maradnak ahol nem fogadja be őket a talaj, de ha egy kis gyökeret eresztenének hatalmas fává növekedve maghozó gyümölcsöt hoznak. A gyümölcsérlelő nyár után máris elérkezett a szántás ideje. Szomjas a föld a magokra, szomjas a jövőt kutató, ezért dolgozó  ember a felszabadító igazságokra! Az igazság magvai olyan értékesek számunkra, mint múltunk, jelenünk, mint a jövőnk, egyszóval az életünk. Szükségünk van az igazságokra, mert szükségünk van a tiszta levegőre, a szomjat oltó italra, az éhséget csillapító ételre. A léleknek is szüksége van az igazságra, hogy a világosságban felismerhetőek legyenek az értékek.

Az igazságot lehet harciasan is követelni, amikor vagy a fehér, vagy a fekete kerül ki győztesen és megsemmisít mindent ami hazúg. E harcias már-már bosszúálló követelés sok sebet ejthet  - sokszor magán az igazságon is.

Az evengéliuni üzenet a békességes igazság arcát fordítja felénk. Békesség nélküli az igazság halott - fogalmazhatunk akár így is.  Az evangéliumi igazság része a békesség is, mert az igazság alapja az a szeretet, amit sokszor éppen az ellentmondások harcias kényszerével  küzdünk meg.

Adja meg számunkra az Isten az igazság gyümölcsének a jó ízét - és adjon erőt békességet teremteni önmagunkban és miközöttünk .Ámen

Gyakran hallani-olvasni manapság: nem tudod ? – kérdezd meg a világhálót! A számítógép megszemélyesítésének a korát éljük… mindjár-mindjárt nevet is adunk „nekik”és nyaksálat kötünk mint kedveseinknek télire, ( … hol van már ez manapság , a turkálókat és kamatlábakat figyelő világunkban ?! … ) hogy ne ferzőzze meg a vírus és a madár-, marha-, kutya-, majom-,vagy a digitális nett-influenza. Megkérdezzük a szürke képernyőt, Róbertet, Szilamért , Oliviát ,stb… és a kereső-programok egyszerre több oldalt is „betöltenek”,ahonnan választhatunk.Válasz mindig van, csupán az a kérdés, hogy azt a választ találajuk-e meg a szürke képernyőn, amire valóban szükségünk van, amit „hasznosítani” lehet. Ahogy leírom e szót „ hasznosítani” … - Csoóri Sándor gondolata köszön vissza rám:„ ..a világot nem föltétlenül a buzgó és hasznos emberek lendítik előre, a hanem a munkájukba belefeledkezők.” Amikor leültem a számítógépem elé írni (mert úgy lebegett előttem téma, a mondanivaló, mint szivárvány a templomtorony körül, amit nemrég sikerült nettes naplóm digitális adataiba „betáplálnom” … ) és kerestem a címet, az indító mondatot, amivel belekezdhetek e beszámoló jellegű írásomhoz. Kulcsár Zsolt Korunk 2oo9 júliusi számában megjelent „ Digitális függőviszonyok” című írásának hatása alatt keresgéltem érzéseimben, mintha e kutató lelkiállapotnak is lenne belsőzsebje, kézitáskája, vagy talán merev lemeze, esetleg Google, vagy Mozilla keresője, blogja, társalgója … amikor kereső lelkendezésem egy mondat szakította meg: „ Az internetezők és a nem internetezők közötti szakadék egyre mélyebbé válik, jóllehet egyre szélesebb rétegek kapcsolódnak valamilyen módon az internethez, az információs áramlatban való részvétel minősége nagyon különböző lehet.” Ezek után, beütöttem a kereső programba azt, hogy „ tükör” és a sok válasz mellett a www.tukor.lap.hu egyik lehetséges „adatbankját” nyitottam meg.Elmosolyogtam. Sok minden található arról ami a tükör, de egy választ sem találtam eredeti kérdésemre. Tovább nem keresgéltem. Kinyítottam a Szentírást , olvasni kezdtem, és a fenti Jakab apostoli törekék megszólítása után írni kezdtem.

Az igazsághoz hozza tartozik az is, hogy miután elvastam az Unitárius Közlöny 2oo9 augusztusi számában Szabó László kollegám írását a Szindi Kalákázásról a beszámoló engem is írásra késztett. Kalákázás - hiába keresnénk a „hálón”, mert csak információkat találunk, de személyes érintést ( amiről a bözödi öreotthon beszámolója is ír ) aligha. Jobb átmenni a szomszédba és személyesen találkozni, mint skypon, vagy emailen megtervezni a délutáni találkozást… Közben tovább lapozom a Korunk a már említett számát. Horváth Gizella „ Palackba zárt idő írása” bíztat, hogy fogjak hozza az eltervezett beszámolóhoz, ne fuseráljam el az időt az íróasztalomnál keresgélésekkel, filozófálgatásokkal.Érdemes a dolgokat lejegyezni, érdemes a dolgokról beszámolni, mert „ Az elbeszélés levetővé teszi számunkra, hogy lezárt, beteljesedett idővel találkozzunk, olyan idővel, amely nem telik már, ugyanis eltelt, vagy pontosabban:betelt, bevégeztetett. Palacka zárt idő.” Ígyhát az én beszámolóm sem lehet egyfajta önigazolás, az eltelt szolgálatról, de inkább olyan tükörbe nézés, amit nem lehet digitalizálni, mint ahogy nem lehet a hitet képletekbe, szabályokba begyömöszölni anélkül, hogy kárt ne szenvedne a lélek mélységeinek a hajszálerei. Igy hát én sem teszem másképp: tükörbe nézek „hangos szavaimmal”, amit megosztok azokkal, akik végig-olvasnak. Talán valamit így is adhatok s majd valamiben részem lehet ez által is, amit aztán ismét megoszhatok másokkal .

A Jobbágyfalvi-Nyárádszeredai Egyházközség tükörképét szeretném e pár sorban leképezni. Lehet, hogy soraim árnyékfoszlányok csupán, lehet, hogy Naptól visszatükröző vakító fény-szilánkok, de mindenképpen valósak, mert a mienk, életünknek, szolgálatunknak, saját időnknek része. Amikor gondolatiam lejegyzem, már elkezdődtek a nyárádszeredai templomunk, valamint a jobbágyfalvi Gyülekezeti Otthonunk ablakainak az asztalos-munkái.A templomra, reménység szerint, a külső ablakok és ajtók elkészülnek az idén. A jobbágyfalvi Gyülekezeti Otthonunk ajtó és ablakainak egy része is elkészül és bízunk abban, hogy ha az idén nem is sikerül mind felszereljük az ablakokat arra az épületre, melynek külső-belső vakolása perselyes és nemes lelkű adakozásból került össze,majd sikerül az elkezdett munkát folyatatnunk. A munkálatokhoz szükséges anyagiak, az idei testvérgyülekezeti látogatásunkkor tett Duxbury és Brewster testvérgyülekezet adakozásnak, a Maros Megyei Tanács támogatásának, valamint a gyülekezeti tagok adományainak köszönhetőek. A gyülekezeti tagok részéről folyamatos az adakozás továbbra is.

A jó lelkű adakozók arcvonásai felderengenek, az időnek, mint élő víznek forrás-tükrein. Arcok, tekintetek - mint könnyező idő tükörképei. Arcok, tekintetek, a múló idő festményei, fájdalmak beárnyékolta völgyekben eredő forrás vízgyöngyeinek tiszta felületén. Így lesz az ember élő tükörré és így látja meg önmagát mások tekintetében. Ebben az élő tükörben látom, gondokaink, keblitanácsosaink, híveink lelkes hozzáállását és adakozását, amit épülő egyházközségi épületeink érdekében tettek és tesznek továbbra is. Szelíd tekintetű, határozott arcok, akik az épületeink falainak a vakolásához a homokot, a meszeléshez a meszet, a villanyszereléshez a kábeleket, bejárati templom-ajtót adományozzák. Egy arc, e mozgó élet hullámázó víztükrén azé, aki beszerelte adományba a villanyt az épülő templomunkba. Egy másik arc azé, aki cégének elmúlt évi jövedelméből az egyházkozség részére adományozott, majd egy másik arc azé, aki az idei évre a világháló szolgáltatást adományozta a lelkészi iroda használatára. A élő víznek tükréből rám tekintenek azok az arcok is, akik a Lókodi Öregotthon javára zöldséget adományoztak és akik a Kövesdombi unitárius gyülekezettel közösen elvittük az adományokat. De ott látni azokat a gyerekarcokat is e tükörben, akik a Szejkei találkozó előtt velem csodálták meg a Székelyderzsi és Homoródkarácsonyfalvi templomokat. Ez élő forrásvíznek buzgó tükrén felderengenek azok az arcok is, akik már évek óta betegágyakon fekszenek,majd felderengenek azok a vonások is, kiknek arca ezután rajzolódik az édes otthon bölcsőringató reménységébe, és itt vannak azok az arcok is, akik már nincsenek közöttünk, mert eggyé olvadtak a ráncok az örökkévalóság leheletével ,mindaddig amíg homályosan látunk.

Istenem mennyi arc, mennyi leírhatatlanul szép vonás ! Ott látom e tükörben az elmúlt ünnepeink alkalmával a Marosi Egyházkörünk „Jóakarat” kiadványának ,mint Jeremiásnak, csontjaiban égő lobogó tűznek mondanivalójának a szerzőit és hálás szemű olvasóit. Látom e tükörben, amerikai hittestvéreink tekintetét, amint mosolyognak és örvendezenek, hogy segíthetnek rajtunk, akik számukra megtartó gyökér, gyümölcs-hozó ágak, nehéz acél-,vagy éppen ólümtükör, lehetünk továbbra is. Látom e tükörben, hollandiai remonstráns barátaink bíztató üdvözleteit, látom olasz unitárius barátom könnyes örömét, amikor velem találkozott öt év után még egyszer. Látom a norvég, az afrikai, a francia, az indiai és filippi szigeti, a jappán és kitudja még honnan és hány kereső világnak világát, virágnak virágát. Látom, magyarországi testvéreink felénk fordulásának a mindent megtiszítani-megszépíteni megtartani akaró vágyálmát, akratát és szeretetben megedzett tetteit. És … látom a tükör-verte arcokon elcsattanó lelki pofonokat, mint önfia de sokszor az önszüleje vágta sebeket is … és látom, amint e sebeket gyógyítani igyekszünk. Látom, a „ szigorúan ellenőrzött evangélium” kalapácsának a vakütéseit, a sarló miatt a felsebzett tenyereket mielőtt éppen simogatni igyekezett volna. Ott látom ez élő tükörben a világháló-adta lehetőséget, és ott látom e mindjárt perzselő forró tükörben mindazt a tüzet és fényt amibe nem tudok beletekinteni a fájdalomtól és a vakító fénytől. Tesvérem azt kívánom számodra, hogy ha e tükörbe belekintsz te is mindannyiunk Istene adjon számodra lelki elégtételt és bölcs türelmet és mindent megértő és megmagyarázó szeretetet, további erőt a szabadsághoz. Ámen.

A kövesdombi és a jobbágyfalvi unitárius gyülekezetek nőszövetségi képviselői közösen meglátogattunk a Lókodi Kiss Rózália Ökumenikus Öregotthont. E látogatás alkalmával meglátogattuk a Székelyudvarhely Belvárosi-, a Recsenyédi-,a Homoródkarácsonyfalvi- , és a Csekefalvi unitárius templomokat. A két gyülekezet adományait átadtuk az Öregotthon lakóinak ,majd közösen énekeltünk és verseket szavaltunk egymásnak.

A látogatásról készült képek megtekinthetőek itt.

Istennek legyen köszönet a mai napért!

” .. ha valaki hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan,mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát.Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.” Jak 1,23-24

Az ige hallgatójává lenni - mit jelent ? Hallgatni - és közben elengedni a fülünk mellett a gondolatokat, az üzenetet. Hallgatni - és habár el is vesztődik sok minden az ige üzenetéből mégis olyan gondolatokat, érzéseket indít el bennünk e hallgatás, amire szükségünk lehet.

Az ige - vagy az Ige: az evangéliumi üzenet teremtő, formáló, gondviselő ereje, a beszéd lelke, ” Isten szava”. Az unitárius lelkész nem Isten szócsöve,de az isteni üzenet megvallója, az evangélium hirdetője, mit aki az igéről beszél, erről téve tanúbizonyságot a szószéken. Az igéről beszél ezt “nyújtja át” hallgatóinak , de nem az Ige kizárólagos “tulajdonosaként” . Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az igét ne “birtokolná”. Aminek tulajdonosai nem vagyunk, attól még birtokolhatjuk, nemde ? Például az életet adó levegő, a napfény, az utca porát lemosó eső nem vagyunk tulajdonosai, de birtokoljuk, hisz minden pillanatban lélegzünk, az arcunkat a Nap lebarnítja, az út porát pedig letisztítja a zápor. Az ige birtokában lehet csupán az igéről beszélni, vagy átnyújtani a hallgatóknak ennek üzenetéből valamit. Mint ahogy “birtokba vesszük a levegőt” és lélegzünk, úgy jut el az igének, a léleknek leheleteként is azokhoz akikhez beszélünk vagy akikhez írunk. Az ige nem kizárólagos jussunk tehát, nem előjogunk, nem hétpecsétes titkunk, amit csak a beavatottaknak nyújtunk át. Az ige az Isteni üzenet, amit mindenki megérthet, amiről mindenki beszélhet , de érthetővé e beszéd révén csak az értelem és hit fényében válik. Éppen ezért az unitárius lelkészek szóhasználatában nem gyakran fordul elő az “igehirdetés”, vagy “igemagyarázat”, inkább közkedveltebb a szószéki szolgálat kifejezés a közkedveltebb. Az igehirdetés manapság nemcsak szószékhez “kötött”, tehát valószínű át kellene értelmeznünk mi is e kifejezést amikor az igéről szóló vallomást igyekszünk pontosítani.

Az ige - az isteni üzenet- amit szólani kell , amiről írni kell, amit prédikálni kell, amit nem lehet elhallgatni ,amit nem lehet és nem is szabad másképp mondani,mit ahogy az megszólította a szolgálattevőt, mint ahogy Isten kijelenti a maga titkát az unitárius lelkész részére, amiről aztán vallania kell. Jaj,annak a lelkésznek akit nem szólít meg az Isten, mert milyen üzenetről vallana … Ezért kell őszintén és tisztán szélesre tárni a lelket annak aki lelkész, annak aki az igéről szól, hogy oda az ige fénye, esője, levegője, szivárványa besüssön, bevilágítson, beáramoljon! Persze ez nem könnyű és nem magától értetődő szolgálat sokszor, de a jézusi szóhasználatban ez “gyönyörűséges iga”.

Szóval adott az ige, és adott az ige “átvevője” megértője, megtapasztalója, szószólója. Ezek után fordíthatjuk figyelmünket a hallgatókra, az ige befogadói felé csupán, akinek “átnyújtsa”,akikkel megérteti, akiknek vall , beszél, ír, akik fele közöl a lelkész, a pap, az igehirdető, a szolgálattevő, a prédikáló. A kérdés már nem az,hogy van-e ige, és hogy van-e aki ezt “átvegye” és “tovább adja”, hanem az hogy miként, hogyan történjen ez, hogy ennek értelme és hatékonysága legyen,hogy a szellemi- lelki magvetés ne az útfélre, vagy a kavicsok , tövisek , hanem a jó földbe, a lélek mélyére hulljanak, ahol termést is hoznak. Vagyis az ige “termést” hoz , az igének a hallgatása az olvasása nem elvesztegetett idő!

Kérdés lehet az is, hogy csupán az igehirdetés mikéntjével, HOGYAN-jával van-e baj, vagy a hallgatókkal is esetleg lehet gond. Nó,szóval - ez egy nevetséges és igen sértő kérdésfelvetetés is lehet a hallgatókra, a befogadókra vonatkoztatva. Kérem szépen: ha nem tetszik az ige akkor nem hallgatom, akkor nem olvasom , akkor ott olvasom el , ott hallgatom meg ahol tetszik, ahol nekem való, ahol megszólít. Igen - eképpen is lehet gondolkodni. Ennek az útnak is megvan ugyanakkor a veszélye nemcsak az igehirdetőre, de igen - kérem alázattal- a hallgatókra, olvasókra nézve is. Hiszen az ige nem arról szól, hogy mi az ami nekem tetszik, mi az amit szívesen hallgatok. Az igét nem lehet tetszés szerint megválogatni. Mi van akkor ha az ige nem arról üzen, hogy milyen szép és jó vagyok, de szépségeim és jóságaim mellett felhívja a figyelmet a nem éppen szép és jó tulajdonságaimra, amin jó lenne változtatni ? Nem lehetünk önkényesek az igével szemben, mint ahogy az ige nem a pap a lelkész tulajdona, úgy nem lehet a hallgatóság, a befogadók, a róla olvasók tulajdona sem és ez nem változik meg a kényünk kedvünk szerint, sem a papnak, sem a híveknek.

Szóval az igét elsősorban meg kell hallgatni,el kell olvasni, meg kell érteni és el kell fogadni, szívben-lélekben kell forgatni. Mindezt természetesen akkor, ha felismerjük,hogy szükségünk van az igére. A felismerés adja a “kell”belső parancsát - ez már belülről megszólító ígény, lelki éhség, lelki szomjúság - és nem kényes válogatás. Úgy kell hallgatni, olvasni az igét, mint ahogy reggeli ébredésünk után köszöntjük első pillogással az új napot. Úgy érdemes csak “ráhangolódni” az ige befogadására, mint amikor ajkunkhoz visszük az úrvacsorai kenyeret és bort Jézusra emlékezve és mindazokra, akik előttünk jártak s akik örök üdvösséget nyertek hitünk szerint az örökkévalóságban. Az igét nem érdemes eleve kritikával, előítélettel és tetszetősé , reklám vagy bármi más meghatározás alapján hallgatni, olvasni, befogadni. Nincs unitárius vagy nem unitárius ige, csak ige van! Az ige nem azért igaz vagy hasznos mert unitárius vagy nem unitárius hirdeti, hanem azért mert ige! Az ige az üzenet magja, ami gyökeret ver és ami nagy fává növekedik, a tudás és a hit a reménység fájává , ahol romolhatatlan lelki gyümölcsök teremnek.

Szóval az igéről beszélni, írni, ezt meghallgatni vagy elolvasni nem is olyan könnyű, nem is olyan egyértelmű dolog. Kevesen vagy kevésszer figyelünk oda a lelki éhségre és szomjúságra, kevesen, vagy inkább kevésszer nyitjuk ki a lelkünk az ige beáramló fénye és szivárványa előtt. De ha eljutunk az ige hallgatására, az erről való vallomásra, az ige szolgálatát ha végezni tudjuk, akkor lelkünk szivárvány-színekkel gazdagodik, tiszta forrásból enyhül a szomjunk, és éhségünk tápláló étellel elégítjük .

Vajon elég csupán a meghallgatás, elég csupán az elolvasás fáradsága ? Mi értelme lenne ha meglátjuk a tiszta forrást, de nem hajolunk fölé, hogy szomjunk csillapítsuk ? Mi értelme lenne ha a szemünket eltakarnánk a szivárvány elől ? Mi értelme lenne csupán hallgatni az igét, de be nem fogadni és ha már befogadtuk nem engedni hogy ott “dolgozzon” , gyökeret verjen a szívünkben, szárba szökkenjen, fává növekedjen ? Mi értelme lenne a betűket ismerni, de nem írni és nem olvasni ? Mi értelme lenne csak tudni , de nem cselekedni a jót ? Semmi , barátaim semmi , semmi értelme nem lenne mindezeknek! Értelme, csak az éhséget és szomjúságot csillapító ételnek és italnak van - csak az üdvösségre segítő igének a befogadásának és lelki munkájának van.

Az ige először tükörré kell váljon az életünkben - hogy lelkünk sugarait felismerjük benne, hogy életünk értelmét és szépségét felismerjük és ennek örvendezzünk. S ha valóban lelki tükörré lesz az ige, akkor ne feledjük el arcunk tükörképét . Tükör által homályosan látunk - de ha az ige lesz tükörré az életünkben, akkor nemcsak hallgatói de cselekvői is leszünk az igének.

2Thessz 3,13 .. ne restelljünk meg tehát a jónak a cselekvésébe!

Ámen

” Nincs bennem harag, de ha tövis és gaz kerül elém, küzdeni fogok ellene és elégetem!”
Zsolt 27,4

A tízparancsolat ” ne hazudj” követelménye arra is vontkozik, hogy őszinték legyünk saját magunkkal szemben. Vagyis ha harag van a szívünkben valami ok miatt ( vagy lehet hogy ok nélkül ) akkor ne mondjuk azt hogy nincs. Ha pedig nem tudunk megbocsátani azoknak akik ellenünk vétkeztek, akkor ne mondjuk azt hogy megbocsátottunk. Márpedig harag az időnként felgyűl a legszeretőbb szívben is. Márpedig a tapasztalat azt mutatja, hogy nem magától érthetődő mindig a megbocsátás és időre van szükség ,még az elhangzó bocsánatkérés ellenére is. Akkor hát miért kellene a megbocsátást ,vagy a harag nélküli szívet hazudni ? A hazúgság is a parancsolat megtagadása nemde ? Természetesen az említetett lelki vagy tudati állapot a szeretet kettős parancsolatával való “lelki tisztálkodás” előtti időről beszél. De tény az hogy ez maga az élet, hiszen a búzatáblába valaki konkolyt hint és el kell néznünk,hogy együtt nő fel a konkoly a búzával, nem tudunk gyomlálni a búza gyökerének a kárára.

Ősz közeledik. A konkoly és a gaz már nem ugyanaz mint tavasszal. A kukorica is felnőtte már a gazt, a burján alatt már a hagyma fejezik, a paradicsommal viszont igen könyörtelen lehet a gaz, ha felnő a piros termésig! Ezért a gazt már ki kell tépni, a kertet meg kell gyomálni, és legjobb elégetni a gazt,hogy ne terjedjen a magja majd jövőre . Igy jó elégetni a gazos érzéseinket, a haragot, a nehéz megbocsátani-tudást is. Ennek viszont füstje van sokszor, ami kellemetlen tud lenni,mert levegőtlen és csípős, forró. E nélkül viszont jövőre több gazot teremne a föld. Ha pedig azt hazudnánk,hogy megbocsátottunk, de közben nem így van e kepmútató hazúg állapotot sokáig úgysem tudjuk fenntartani.

A gaz miatt pedig jogos a harag. A vétek miatt pedig érthető a megbocsátani nehezen tudó lelki és tudati állapot.

Égessük el a gazt, hadd gomolyogjon a füst , sercegjenek a pokol magvai! És aztán jussunk el a megbocsátás esélyének a pontos tisztázásához. A szülő is azt mondja a gyermekének, ha valami rosszat tesz: megbocsátok,ha …. ne átalljuk ezt a “ha” feltételt hangosan kimondani vagy leírni. A bogáncskoró nem terem gyümölcsöt, a konkoly se búzaszemeket. Ezeket jó elégetni, és önmagunkban is a gazos érzéseinket. Ehhez adjon Isten erőt, lelkiismeretet,tudást!

“Mert így szóltok: Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat ha jő, nem ér el minket; mert a hazugságot választók oltalmunkul, és csalásba rejtezénk el!” Ézs 28,15

Hiányzott a mai nap a szülőfalum Szent István ünnepe. Kerékpárral gurultam Jedd felé, mintsáb dühbe guruljak. Mi is hiányzik - kérdem magamtól - az ünnep ? No nem. Valami más. Valami, ami a szülőföld lélegzetének esőfelhőjével szórta eddig az áldást. Az örökségben van valami állandó , valami ami örök. Ami nem múlik el. Az örökség csak az lehet ami nem kopok el, ami nem tűnik el a foszlányos pókháló szálai között. Nos. Mit is hoztam magammal szülőfalumból , Székelyszentisváról, milyen örökséglet, amit megőrizhettem, mert megörzőtt engem is ?Kérdés az is hogy mi őrizzük meg az örökséget, vagy az örökség őriz minket …

A jelen szövetsége , a jelen frigye - nem lehetséges az elmúlt és az eljövendő nélkül. Szövetség szálai, melyek eygbekötik a múltat a jelennel , egybe szőve mindaz ami örök, ami s ami megtart eképp.

A jővő ígérete - mindaz ami ránk vár a holnapok ajándékaként, vagy kemény küzdelmeink eremdényeként.

Ézsaiás szomorú arcával tekint felénk. Minden az elmúlásról, a halálról , a nagy tartalmatlan csendről beszél. Nem azért születtünk, hogy meghaljunk, de ha születtük meg is fogunk halni. A jelen szövetsége a mi, és az utánunk jövő nemzedék jövőjének ígéretén örökli a múltat ? Nem. A múlt örökségével szövi a jelen a jövő beteljesédésével gondviselt ígéretét.

Ma Nyárádszentlászlón találkoztam egy volt unitárius kántornővel, aki elmondása szerint 33 éve kántorizált unitárius egyházközségben - és elmondása szerint nincs semmi nyúgdíja. Ezért szomorú - jól kereső gyermekei segítik. Szomorúan hallgattam végig az életszomorúságának a történtetét. Egyebet nem tehettem , senkit nem szidtam, semmit nem ígértem neki. Mindez ma augusztus 2o.án, amikor nem találkozott Tőkés Markóval, amikor egyáltalán nem is volt semmiféle ünnepély Székelyszentistvánon.

pont.

Kezembe került a könyv.

Amikor leültem a gép elé,hogy megírjam gondolataim e könyvről , kerestem egy online illusztrációt és az egész bejegyzés eltűnt. Másodszorra írom hát e bejegyzést - de már nem lehet olyan mint az első volt.

Kérdés az hogy immár húsz év után hányszor törlődött ki nemcsak a bejegyzés, de az “ellenőrzött evangélium” kérdése is a társadalom “asztaláról”. Ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz hogy szembenézzünk a közelmúlt eme tényével… aki pedig nem tisztítja meg a sebeket a betegség a bensőben rombol, a bőr alatt. Esetleg eltűnhet a seb alól a genny - de ekkor viszont egy űr marad a tályog helyén ami bármikor beszakadhat, ha nem forrana össze. Miként forrana össze a seb, ha állandóan fertőtleníteni akarjuk ? Kinek bocsánssunk meg, ha nem tudjuk ki vétkezett ellenünk ? Miért kérnénk bocsánatot ha , amit tettünk nem tulajdonítattik véteknek ?

A könyvet olvasva ismét megfogalmazódott bennem a vágy, hogy bizony jó lenne tudnom kik ütöttek a rabköteles katonaságban , jó lenne tudnom kik voltak a “jóakaróim” 1984-től 1989-ig. Valószínű én sem véletlenül kerültem futószallagra,amiért már 16 éves korában nyiltan mondtam, hogy a Teológiára felvételizek. Valószínű a bakaságban kapott kulyak-pofonok sem véletlenül csattantak az államon , a homlokomon és a többi sok más “érdekes dolog” ami velem is megtörtént.

A kérdés mégsem ilyen egyszerű és nem ennyire egyértelmű számomra. Lehetnek mára akik már igyekeztek jóvá tenni vétkeiket - vagy legalább is igyekeznek. Sőt lehetnek olyanok akik végérvényesen megmaradtak örök figyelőknek. Lehetnek , olyanok akik az áldozati helyzetüket kívánják “értékesíteni” előjogként és végérvényesen felülni erre a járműre és ezen utazni.

A múlt kása-kavaró edényéből ha tányérra öntjük a folyékony, de hamar megdermedő anyagot hiába teszünk rá fahéjat, kakaót, gyümölcs-darabkákat, porcukrot , vagy bármit is . Hiába minden szirupos megdermedt kanál kása, még ha meleg lenne is. Hiába mert már nem kására , de kenyérre és borra van szükségünk. Ezért a búzamezőket és a szőlős dombokat kell vigyáznunk jobban mint a grízes zsákokat.

Ha a jó Isten további életem szempontjából fontosnak ítéli , hogy megtudjam kik voltak a ma is élő 89 előtt “jóakaróim” akkor a kép világossá lesz számomra is ( egy párat mintha már tudnék közülük). A kérdés számomra nem az hogy szükséges-e a múlt sötétségéről tudni ( igen, hogy ez világosságra és tisztánlátásra segítsen ), hanem annál inkább az lesz a kérdés, hogy és mint van ma és hogyan lehet jobb és szebb a holnap.

A gyülekezeti otthon részére a Brewster tesvérgyülekezet adományokat tett az ablakok beszerelése érdekében. Az adomány gazdaságosabb felhasználása érdekében több árajánlatot kérünk be és a mínőségi munka és ennek árának függvényében használjuk fel az adományt. Egy költségvetés már érkezett - ma egy másik cég is felméri a munkát és ennek kiadásait.

Közben a közmunka folytatódik, Szász Cs. Levente és Májai Zsigmond egyházközségi vezetők szervezésének és a gyülekezeti tagok adományának köszönhetően. A belső és a külső falak levakolása megtörtént. Jelenleg a tető alatti tér felfalazása folyik. Minden eddigi munka a gyülekezeti tagok adományának köszönhető és az ez évi perselyes adakozás teljes mértékben erre a célra fordítódik. Ahogy elkészülnek az ablakok erről is fényképet közök ezen az oldalon.

A gyülekezeti otthon munkálataival egy időben készülnek a nyárádszeredai épülő templom ajtóinak és ablakai. Ez a tesvérgyülekezet, a Megyei Tanácstól elnyert pályázat, valamint a gyülekezeti tagok adományának köszönhető.

Ez csupán egy rövid beszámoló a külső építkezésekről.

Az idén a Brewster tesvérgyülekezeti szolgálati látogatás alkalmával a ” Common Voices ” csodálatos kórusát volt alkalmam meghallgatni. Meghatott a női kórus előadása. Már az első éneket hallgatva megfogalmazódott bennem, hogy jó lenne ezeket az énekeket magyarul is énekelni. Nos az alábbiakban egy énekfordítási kísérletet osztok meg , ajálnva mindenkinek szíves figyelmébe a szép , egyszerű dallamot a képen és az ehhez kapcsolódó szöveg-fordítást .

1) Isten hozott, Isten hozott, Isten hozott miközénk. Isten hozott, Isten hozott, Isten hozott miközénk.

2) A szeretet, a szeretet, a szeretet, a szívben él. A szeretet, a szeretet, a szeretet bennünk él.

3) Isten szeret, Isten szeretet, Isten szeret minket itt. Isten szeret, Isten szeret, Isten szeret minket itt!

4) Itthon vagyunk , itthon vagyunk, itthon vagyunk e helyen. Itthon vagyunk, itthon vagyunk, itthon vagyunk mindannyian.

5) Isten hozott , Isten szeret,itthon vagyunk e helyen. A szeretet, a szeretet, a szeretet bennünk él.