RevC naplója

Sermon 26-07-09

Readings: Gen 11,1-9 , John 14: 8-17 (Jhon 18: 33-38)

Two stories thin morning whom are each other contra point

Both stories show us something about human love.

To understand the different in love of both stories we look at the meaning of advocate.

The advocate Jesus promised Phillips when he asked: “Show us the father” is an advocate whom is in line with thruth and love (also later called the spirit in our tradition) and when the truth and lobe are combined in the sprit then the father is there.

The two stories are contradicting each other.

In the first stories you see that people like them self’s that much (love them self’s that much) that the want to show it of by building a tower to say it differently the want to become like God’s. It is a tower to celebrate the love for theme self’s.

If when look to a role of the advocate Pilate in Jhon 18:33-38

John combines truth, love and with the aperients of the father

Palates combine through with washing his hands. He doens want to take a risk and want to stay in power. You could say through isn’t that impotent for him. He did not find any gild in Jesus but deliver him to the crowd. He is a kind of coward

To choice like this it still happens, we still washed our hand if we don’t want to take the risk. We can see in politics or in our own live when we back off and don’t want to come forwards when there is injustice.

The truth makes us free and in the truth lays love. That often what I tell the in mates when I work with to. Yes there is a possibility that the are convicted wrongly (like Jesus was convicted by pilates wrongly) but you know what you did and you know what to do and that is to crate a place where the sprite of the father can be.

It’s never to late for that

Because every one whom likes the thought listen to what I have to say. That is what following Jesus means And with in that choice the father shall be with us in him love

Amen

” Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr megvizsgálja a lelkeket.”

Péld. 16,2

Mindenki saját tetteit vizsgálja meg…”  Gal.6,4

” :.. legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.” 1 Pét 3,15

Az Isten és ember viszonyának egyik fontos kérdése : önvizsgálat - amikor az ember felteszi magának a kérdést, vajon mennyire tudtam eleget tenni az isteni elvárásoknak ? Erre a kérdésre többféleképpen lehet válaszolni:
1. Minden tekintetben megfelelek és mindenben jól járok el. ( önhittség)
2. Nem felelek meg szinte semmiféle tekintetben ( önbizalom hiánya )
3. Nem érdekel , hiszen miképpen tudnám felülvizsgálni önmagam az isteni mércével , miképpen tudom “megfejteni” az isteni értékeléseket saját magamra vonatkoztatva.( istentagadó magatartatás.)
4. Igyekszem az istenséggel kapcsolatba lenni és állandó lehetőséget találni a megújulásra, a reménységgel való “töltekezésre”, az istenséggel való kapcsolat által.

A 4. pont előremutatott: az Istennel való kapcsolatnak az eredménye a megújulás, a reménységgel való töltekezés.

Az Istennel való kapcsolat során egy pár szempont:

1. Isten teremtő és gondviselő erő.

2. Mint ahogy az egész teremtett világban felfedezhető az erő és a nyugalom békéjének a ritmusa, úgy az ember életében is van egy belső ritmus, az élet lüktetése. Ez nemcsak a szívdobogás, de az élet megélésének a ritmusa is. A nappalok és esték, az évszakok ritmusán túl van egy belső lelki ritmus is. Ez a belső lelki ritmusra , ha odafigyelünk, akkor igazán önmagunk lehetünk, vagyis “párhúzamosak”,
” kongruensek” vagyunk magunkkal.

Az önvizsgálat - az Istenhez való tartozásunk felismerésének az egyik lehetősége : e belső lelki ritmus megtalálása és az isteni harmóniához való igazítása. E lelki folyamat során a reménység forrásait tisztítjuk meg , amiről minden időben készek leszünk számot adni. A teremtett ember ha visszatalál a teremtő szeretet csodájához , akkor maga is megtelik csodatevő erővel, amely során szétárad a reménység a sokszor reménytelen, Istentől eltávolodott világban. Rajtunk is múlik ! Ámen

“Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.” 1 Móz 1,27
” Készítsétek el a fekélyek és a földet pusztító egerek képmását…”1 Sám.6,5
“… kövessétek azokat, akik a hit és türelem által öröklik az ígéreteket.” Zsid 6,12

Vannak kérdések amelyeket nem lehet válasz nélkül hagyni. Lehet hogy ezeket a válaszokat nem mondjuk ki hangosan , de valamiféle választ csak kell adnunk , ha másnak nem is, de legalább önmagunknak. Egy ilyen kérdés az , hogy milyen ember vagyok én ? Miként horodozom magamon Isten képmását. A választ nem is szóban , nem is vallomásokban, de annál inkább cselekedetekben kell megadni. Az isteni teremtő szó cselekedetté lett - ez maga az élet.  Jelzi hogy előbb a gondolat, majd a szó és csak utána a cselekedet. Isten nem véletlenszerűen , nem gondolkodás nélkül teremtette meg az életet, nem bízott semmit a véletlenre. Az ember - pedig a teremtés művének a vége, akit az Ő képmására teremtett.  Milyen ember vagyok én - milyen ez a képmás amivel Isten megteremtett ? Megtagadom az Alkotómat , letörlöm arcomról a teremtettség képmását? Mi is az a képmás ?

1 Sám 6 fejezetben a filiszteusok és Izrael harcáról olvasunk. A filiszteusok elvették a szövetség ládáját  és amikor visszadták ( mert sok csapás érte őket ) a betegségek képmásának arany ajándékaival adták vissza. Érdemes elolvasni ezt a fejezetet.

A Zsidó levél arra búzdít hogy azokat kövessük, akik hit és türelem által ígéretet örökölnek. Érdemes elgondolkozni azon, hogy mi is az a követés, mi az az a hit és türelem és milyen ajándék lehet az ígéretek öröklése.

Az ember ISten képmása - az ember minek a képmása ?

Testvérem a te képmásod mihez hasonlítható? Gondolkozzunk el ezen közösen - és talaljunk a hit és türelem útján vissza az ISten képmásának a felismerhetőségére ,hogy örökölhessük az üdvösség ígéretét.

Ámen