RevC naplója

Jézus miután a némát meggyógyította bejárta a városokat és falvakat , ahol tanított és gyógyított, hírdette az evangéliumot. Tanítványokat hívott maga mellé e szolgálatra, mert ” az aratnivaló sok , de a munkás kevés.” Tehát Jézus nem szántni, nem vetni, nem gyomlálni, hanem egyenesen aratni hívja a tanítványokat.! Majd elmondja nekik mitévők legyenek ez aratásban: ha valaki pket be nem fogadja még a porát is verjék le lábaikról. Majd elbocsátotta tanítványait,  ellátva őket jó tanácsokkal. Jó tanácsai élettapasztalatából és Istennel való kapcsolatának a forrásából származtak. Egy ilyen jó tanácsában az élet kegyetlenségéről fest képet amikor ” mint juhokat a farkasok közé” hasonlatot használja a tanítványok és a világ vontakozásában. Jelképről van itt szó  és nem kiszolgáltatottságról. Erről is, de emellett még több fontos dologról. A juh - az élet, a békés hasznos állat . A farkas a ragadozó a megsemmisítő, az életben maradáshoz harcolnia kell és támadni, megsemmisíteni.A tanítványok nem lehetnek ilyen támadók, akik valakik életére törjenek - ők mint juhok , akiket gondozza és őrzi a pásztor, tehát nem védtelenek. E gondoskodás mellett viszont maguknak is vigyázniuk kell magukra. Ehhez az önmagukról való gondoskodáshoz adja Jézus a jó tanácsot : legyetek okosak mint a kígyó és szelídek mint a galamb. Kígyó - nem az okoskodás, hanem az okosság. “Az értelem a hit lámpása” - tanít a káténk. Szelíd, mint a galamb - nem gyáva, nem önfeladó - hanem szelíd, vagyis békésen önvédekező.

Kiss Mihály  az 18oo-s évek unitárius lelkészét idézem, amikor a kígyó okosságáról és a galamb szelídségéről elmélkedik : ” Az okos szelídség feltételéből következik, hogy az engedelmesség ne legyen vak és még kevésbé szolgai. Szándékainkat hozzuk összhangba saját magunkkal is: Ez azt jelenti, hogy bírjunk kellő önérzettel és helyes öntudattal.Ne vállakozzunk erőnket és tehetségünket felülmúló feladatokra.”

Szavai ma is értékesek. Ámen