N. Bíró Tünde temetésére készülve
“… A mélységből kiáltok hozzád Uram! Uram halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra!Ha a bűnöket számon tartod Uram, Uram, ki marad meg akkor? De nálad van a bocsánat, Uram ezért félnek téged.Várom az Urat, várja lelkem és bízom ígéretében.” Zsolt 13o,1-5
“…elbúcsúztunk egymástól..” ApCsel.21,6
” A világ pedig elmúlik és annak kívvánsága is, de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.1.Jn 2,17
Gyászoló tesvéreim! Egy gyötrelmes és gyönyörű, szép és szomorú élet előtt állunk meg kegyelettel. Igen - így gyötrelmes is szép is, gyönyörű és szomorú is. Néhai Bíró ( született Gálfalvi )Tünde élete. Én így ismertem azt aki most örökre távozik. Ezekkel az ellentmondásokkal teli élet volt az övé. S ezek az ellentmondások most kisimulnak , ezek az érthetetlen dolgok most örökre titkok maradnak. Örök titok marad - immár csak az ő titka, amit soha meg nem osztott senkivel, még sokszor szeretteivel sem. Ha igaz az , hogy minden embernek van titka ,akkor ez hangsúlyozottan igaz néhai embertársunkra, akit most utolsó útján készülünk elengedni.
A felolvasott szentírási versek életének mottója is lehetne egyeben, viszont ugyanakkor a mostani gyászos lelkület , e végtisztessége tevő gyúszoló család és gyülekezet kegyeletteljes búcsúja is.
” A mélységből kiáltok hozzád, Uram, URam halld meg szavamat!” - fogalmaz a zsoltáros helyettünk is.Amit nem tudnak kimondnai a gyászban megrendült családtagok, a gyermekek, a szülő, a testvérek, a közeli és távoli rokonok, a barátok és ismerősök - azt kimondja a zsoltáros helyettünk. Amit nem tudott kimondnai néhai embertársunk, amikor a betegség gyötörte, azt kimondja a zsoltáros minden betegségben szenvedő ember helyett. A mélységből kiabálni. a mélységből keresni az Istent. Ez a mélység a szeretet-szomj mélysége amit a családi fészek melege jelentett az ember számára. Ez a mélység - az elveszített haza , az otthon amiért újra és újra meg kell harcolni, meg kel ldolgozni. Ez a mélység a lélek mélysége - amit emebr nem érthet meg, csak az Isten, ha imádságban csended szóval elküldjük a fohászt felééje. Ez a mélység a gyász, az élet nehézségeinek, a gyötrelmenek a szomorúságnak a mélysége. Ez a mélység a bűn mélysége amibe gyakran beleeseünk s ahonnan már sokszor ki sem látunk. Erről a mélységről ha sokat beszélnénk akkor beleszédülne a lelkünk.Ez a mélység a halál mélysége - ahonnan nincs már visszaút. Ez a mélység ugyanakkor a szeretet a vígasztalás mélysége is .
A bűn zsoldja a halál - emlékeztet az evangélium. A bűn következménye elszakadás Istentől és majd a gondviselésének az ajándékaitól s majd végső soron az élettől. Ebből a mélységből csak a zsoltáros biztatása tud kisegíteni : ki maradna meg ha mindenkinek számon tartaná az Isten a bűnöket ? Hiszen épp nála van a bűnbocsánat.
Van aki akkor is megtud bocsátani, ha bocsánatot sem kérnek tőle - és még akkor is bocsánatot kér ha nem vétkzett volna. Igy lesz a lelke szabad és reménységgel, szeretettel teljes. Ezzel az isteni várakozással bizakodik sokszor a mi lelkünk - ez várakozás ad reménységet hogy életünk nem hiábavaló még a gyötrelemek idejében sem. Ez a bizakodás ad erőt búcsút venni az örökre távozótól. Mert hitünk szerint az Istentől jövő lélek vissza tér hozza, honnan ezután soha el nem szakad - és ez vigaszt ad a mi elmúlásunk felől is és vigaszt a gyász idejében.
“..elbúcsúztunk egymástól..”
Búcsút veszünk attól , aki már nem fog szembe jönni velünk, akinek emléke szívünkben örökre megmarad.
A világ elmúlik és annak kívánsága- ami megmarad az az isteni akarat szerinti élet , ez csupán ami örök.