…Székelyderzsi és Székelymúzsnai imaheti szolgálatra készülve…
“Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember és elvet a szántóföldéjbe . Ez kissebb ugyan minden magnál, de amikor felnő nagyobb minden veteménynél és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágaik között.” Mt.13,31-32
Szeretett testvéreim, nagy szeretettel köszöntelek , az unitárius hittestvériségünk őszinte örömével. Nem is olyan rég alkalmunk volt találkozni a derzsi gyülekezeti dalárdával és a lelkész-házaspárral és - Istennek legyen hála - most a látogatást viszonozni tudjuk. Eképpen hát közületek vannak kik már tudjátok, hogy mi a tündérek földjéről érkeztünk, Tündér Ilona völgyéből - amint erről szót ejtettem jobbágyfalvi látogatásotok alkalmával. Igen , a Nyárád-mentének a domboktól ölelt falvai között tündér-vonulnak, különösen igaz ez Jobbágyfalvára és közeli falvaira, vagy ahogy nálunk-fele emlegetik Nyárád városára, ahol még őrzi a tündérek nyomait az erdő és a mező. Ti is jól tudjátok, hogy a tündérek léptein gyöngyörű színes és illatos virágok nyílnak, árnyas erdők susognak össze, tiszta vizű patakok, folyók csörgedeznek az őket ringató dombok és hegyek között. S hogy valóban tündérek jártak valahol azt a csodálatos madár-csicsergésről is tudjuk, akik megőrizték az éneküket. Hogy valóban tündérek jártnak valaha azt felismerjük a fák ízletes gyümölcseiről, a föld finom zöldségeiről, búzakalászairól, pipacsairól, vadrózsáiról, nárciszairól és gyalogborostyánjairól.
Gyalogborostyán. Izlelgetem e szót a számban. Olyan egyszerű és mégis gyönyörű. Gyalog - természetközeli. Aki gyalog jár annak van ideje meglátni az ösvényt amelyen lépked, annak van ideje megérézni az illatokat amit a szél hoz. Aki gyalog jár - az összeolvad az úttal , az nemcsak leéli, lerohanja, de megéli az életet. Borostyán - győzelem. A küzdelem ajándéka - a verseny célja, sokszor az amiért úgy érezzük élni érdemes , mert elismerik a munkánkat, felkészültségünket. Gyalogborostyán - vagy más szóval Ramocsavirág. Miért is lett olyan fontos ez a szép virág számomra most ? Hiszen a tündérek léptei nyomán nárciszmezők is illatoznak, mint ahonnan mi jöttünk. De én azt is tudom hogy itt Derzs és Múzsna közt egy Ramocsa nevű tündér járt ,akinek léptei nyomán ramocsavirág, vagy gyalogborostyán kezdett nyilni. S az is lehet, hogy egy pár évvel ezelőtt amikor kerékpárral jártunk errefele egyházközségünk fiataljaival találkoztunk is az itt maradt a tündérekkel, s mert gyalog is jártunk ezért kimondhatatlan örömmel ajándékozott meg az erdő és a mező.
Kedves testvéreim! Látjátok, érzitek milyen tündér-léptű a mi szülőföldünk ? Talán nincs is olyan vídék ahol tündérek ne jártak volna! Tündérek jártak Jobbágyfalván és tündérek jártak Derzsben és Múzsnában is, és lépteik nyomán a természet csodálatos szépségeit hagyták hátra. Erről beszélnek legendáink, amelyek bölcsőjénél életszeretetre ringattak bennünket. Erről beszél a jobbágyfalvi Tündér Ilona és a derzsi-múzsnai Ramocsa legendája is : gyönyörű életet teremtett Isten , és “minden amit alkotott ,igen jó” ( 1 Móz.1,31) Termőföldet, ivóvizet, levegőt - életteret teremtett Isten számunkra , és mindez igen jó! Mindez gyöngyörűséges, mindez csodálatos , mindez értünk van, hogy otthon legyünk benne. Isten azonban nemcsak a földet, de a menyországot is megteremtette. Számunkra e menyország csillagösvényekkel feltérképzett égi haza a magasban! Számunkra e menyország az ahova elvonultak legendáink tündérei és időnként életre kelnek , valahányszor lépteik nyomát felmelegítjük és óvó tenyerünkbe öleljük az erdő- mező virágait. Valahányszor vigyázunk e csodálatos földre annyiszor remélhetjük, hogy legandáink tündérei ismét meglátogatnak és gazdag ajándékait ismét nekünk adják.
E mennyek országáról már gyerekkorunkban hallottunk, amikor megtanultuk, hogy Szent László király sátorhelyén templom épült a Nyárád mentén és megtanultuk hogy Mátyás kiráyt nem lehetett semmivel eltántorítani az igazságtól, mint ahogy oly sok dologra megtanítottak szüleink, nagyszüleink, nevelőink. Majd a mennyek országáról tanultunk konfirmációink alkalmával Jézustól. Megtanultuk többek közt azt is hogy ez hasonlatos a mustármaghoz, a szántóföldbe rejtett kincshez, a kovászkoz, a gyalomhoz, a búza és a konkoly szérűjéhez. A mennyek országa pedig az ami közöttünk bennünk van, és ez az ország ahol az Isten-, és ember szeretet tökéletessé lesz. Istent pedig úyg tudjuk a leginkább szeretni ha megtanuljuk szeretni mindazt amit alkotott, azt a szülőföldet amiről, mint említettem tündérek járnak és léptük nyomán virágok nyiladoznak. Eképpen kerülünkközelebb az isteni szeretethez! Nem szerethetjük Istent, ha elfeledkeznénk arról a csodálatos életről, élettérről amit Ő teremtett! Az ember szeretetünk is azzal a felismeréssel kezdődik, hogy vigyázunk arra az útra ahol a tündérek után nemcsak mi de embertársaink is eljárnak majd, hogy ők is megcsodálhassák a tündérek nyomain illatozó gyalogborostyánokat!
Sajnos testvéreim, e teremtett világ eltávolodott Istentől és ” hiábavalóságnak vettetett alá” (Róm.8,2o) és ezért “sóvárogva várja Isten fiainak a megjelenését” ( Róm.8,19), mert ” sóhajtozik és vajudik” ( Róm.8,22). És az ember az oka annka, hogy a teremtett világ sóhatozik, az ember az oka hogy vajudik az újjulásra, megtisztulásra kész világ. Az ember az oka, mert sebet ejt e világon. Mert a tündérek lábanyomain nem jár alázattal és kipusztul az emberek léptei nyomán a virág, ihatatlanná lesz a víz, keserű, büdös a levegő.
Szeretett testvéreim. A mai hiterősítő istentisztelet “házi feladatul” számomra a környezet-védelem adatott. A több helyen megjelölt előírt szentírási versek közül én a msutármagról szóló példázatot választottam. E prédikáció címéül pedig a ” Mustármag szántóföldje” címet adtam. Beszédem elején nem tudtam engedni a “kísértésnek” hogy a mustármagot amit Jézus Isten országához hasonlított ne hasonlítottam volna én is azokhoz a ygöngyörű virágokhoz, amelyek nálunk is nyílnak. Számomra -Isten ne vegye vétkemül - az Isten országa nemcsak a mustármaghoz, de a gyalogborostyánhoz , a vadrózsához, a susogó erdőhöz, a csobogó tisztavizű pisztrángos patakohoz is hasonlít. Lehet hogy ez onnan adódik,hogy nálunk nem olyan közismert az a mustármag amit ha szántóföldbe vetünk nagy fává terebélyesedik , melynek ágain madarak fészkelnek. Számomra Jézus ezt a példázatot ha ma mondaná el , akkor a mustármag helyett akár bosikafenyőt, vagy mogyorót is mondhatna, mert a példázata úgy is érthető ez itthoni tájon. A lényeg az, hogy vigyáznunk kell a magokra és a szántóföldre. Vigyáznunk kell arra a magra ami ha jó földbe kerül magától terem ( Mk), arra a magra amire jól kell vigyázni, hogy ne kerüljön se tövisek közé, se kavicsos helyre sem pedig az útfélre, hanem a jó szántóföldbe. Vigyázni kell arra is, hogy ne feledkezzünk meg a vetésről, mert hiába a jó mag és hiába a jó szántóföld, ember is kell aki a magot elveti és a földet előkészíti és majd le is artja a termést. Amikor elvetjük a magjainkat, sose nézzük annak a nagyságát - mert a termést nem a mag nagysága adja, a termést, mint tudjátok a csíraképessége adja. Ez a csíra - maga az unitárius keresztény evangélium, ami minden időben, alkalmas és alkalmatlanban egyaránt meghozta a maga termését, 3o, 6, vayg 1oo annyit. Vigyázzunk hát rá , őrizzük , védelmezzük. Hasonlóképpen óvjuk a szántóföldet , a mi lelkünket, életünket, ahova e magok belehullanak. Majd a legszebb ajándékunk az lesz hogy a felnövő magból gyönyörű fa lesz melyek ágain madarak fészkelnek majd , akik énekükkel elkápráztatják a lelkünk , mint akik még örzik a tündérek dallamait.
Végül engdejétek meg hogy egy kedves közismert verssel zárjam elmélkedésem:
Benedek Elek: Szeresd a fát
Szeresd a fát, hisz ő is érez,
Gyengéden nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed
Hagyd annak ami, épnek, szépnek
Szeresd a fát !
Ő is anya, minden levele
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve,
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints föl reája,
Ne bántsd a fát !
Édes gyümölcsét várva várod
S te mégis letörnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad
S te bánkódnál majd, késő bánat,
Ne bántsd a fát!
Megtépett fának nincs virága,
Mint a vak, úgy néz a világba,
Oly bús a fa, a tördelt, tépett,
Mint anyád, ha elvesztene téged.
Szeresd a fát!
Ámen