Az élő Isten levelesládája…
” Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, mely nem tintával, hanem az élő Isten lelkével van felírva, és nem kőtáblára, hanme a szívek hústábláira. Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt. nem minth aönmagunktól,mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk, ellenkezőleg a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra,hogy az újszövetésg szolági legyünk, nem betüé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.” 2 kor 3,3-7
Szeretett testvéreim! Ahogy e szentírási verseket olvasom olyan érzésem van, mintha az emberi életünk betűkből és táblákból állana. Betűkből, melyek üzenetet tartalmaznak és táblákból, amelyekre fel lehet róni e betűket. Betű és tábla. Vajon csupán ennyit jelentene felolvasott szentírási vers ? Bizonyára sokkal többet! Egy szentírási verset olvasva megszólító érzéseink, nem minden esetben jelentik a szentírási vers üzenetét. Egy szentírási verset olvasva nemcsak érzéseinkre , de értelmünkre és akaratunkra is figyelnünk kell.
A felolvasott vers egyértelműen nyilvánvaló, már-már magától értetődő, észrevétellel indít : “Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak, a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok.” Mert… indul a gondolat. Mikor indulhat így egy megállapítás, vagy egy gondolat ? Amikor előzetes ismeretek birtokában vagyunk. Amikor feltételezünk két dolgot és e két feltélezésből , ha igaznak ítéltük meg, akkor következtetéseket vonhattunk le. E felolvasott szentjrtási vers feltéletezései arról üzennek, hogy a hit és cselekedet szerint felismerhetővé lesz a hívő ember.Végül is el kell indulni valahonnan - miért ne indulhatnánk el onnan, hogy a hit mutatója a cselekedet, mint ahogy a tudás mutatója tapasztalat, vagy a meggyőződés, s mint ahogy a tanítónak a leghitelesebb ajánlás a tanítvány. Mint ahogy a szakembert az elvégzett munkája minősíti - úgy a hit is a cselekedetek után nyer aranyfedezetetet, vagy adott esetben ajánlást. A felolvasott szentírási vers ezzel a feltélezéssel indul tehát - a hit ábécéje a tettek betüjének olvasatában érthető meg. Ilyen értelemben a hívők közössége külön külön “Krisztus levelének” alkotó részei. A hívő lélek, a hívő ember tehát hasonlítható az írott levélhez. Az ember olyan mint egy levél! Mint egy írott levél, mint egy kézzel írott levél… elmékedjünk e szentírási hasonlaton.
Az, hogy az embert egy ” krisztusi levélhez” hasonlítja Pál apostol, az egy mérhetetlen bizalomból fakad. Ez esetben nem a levélnek az anyaga, nem a tinta a fontos ( a tartalmat ismerjünk, mert az maga az egész emberi élet). A szentírás üzenetében a lényeg , ahogy fogalmaz a ” szívnek a hústáblája”, ahol ez az üzenet olvashatóvá válik. Az ember szíve tehát az a papír, az az anyag ahova az üzenetet nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írja fel az a bizalom, ami a szabadító hitben lel üdvösséget. A szív az élet , amelynek táblájára az Isten Lelke veti a betűket - elmékedjünk ezen a szentírási képen. Isten a szívbeli cselekedeteink alapján írja az életünket, aképpen alakít bennünket élő levelekké - a hitnek a koronáján, amelyet gyümölcshozónak teremt a jó Atya.
A felolvasott szentírási vers második része az ítéletről szól: ki az aki leolvassa a szívek tábláiról ezt az üzenet, ki az aki e leveleket olvassa ? A válasz - az aki az újszövetség szolgái szolgáivá lesznek , akik nem a betű, hanem e Lélek szolgái.
Kedves testvéreim, a mai vasárnap a hagyomány szerint a ” Gyümölcsoltó Boldogasszony” napja. A szentírási hagyomány szerint ezen a napon kösözntötte Gábriel angyal Máriát, és Krisztus ez értlemben a földnek drága gyümölcse (Mt 1,18-21), ezen a napon fogantatott. A szentírási hagyomány szerint ezen a napon veszi kezdetét a 4o napos jézusi böjt ezért a március hónap elnevezés a hagyomány kereszténységben a “böjt hava”.
A felolvasott szentírási versek szavakat tükröznek elém. Szavakat, érzéseket, gondolatokat - üzenetet. Ezek a szavak, gondolatok érzések a következőkben foglalhatóak össze a szavak szintjén: Isten lelke, ( vagyis: szentlélek), szívnek táblája ( vagyis az élet lényeges dolga, ami valóban számít) , önerőből való ítélet ( vagyis véges tudat, véges értelem, hit nélküli tudás), alkalmassá lenni a Lélek szolgálatára.
Elmélkedjünk közösen: Ámen