RevC naplója

” Az Úr pedig parancsot adott a halnak, és kiköpte Jónást a szárazföldre.” Jón.2,11

Szeretett testvéreim ! A mai prédikáció címe: ” A szárazföldre kivetett ember “. A szentírás-olvasó ember számára, mind a Jónás könyvéből megjelölt alapgondolat, mind pedig a cím ismerős történetet idéz fel. Jónásnak, a prófétának a tanulságos története áll előttünk. Jónás: próféta - vagyis az Isten megbízottja. Isten megbízottjának pedig minden mozdulatáról, szaváról, gondolkodásáról , cselekedetéről valósággal lerí, hogy Istenhez tartozik. Mint ahogy az ember, nem tudja letagadni gondolkodásában, beszédében - bármennyire is megtanuljon idegen nyelven beszélni - hogy milyen nemzethez tartozik úgy a prófétát is felismerhető. Mint ahogy Mikes Kelemen a törökországi száműzetésében is letagadhatatlanul megőrizte az itthonról hozott érzéseket és nyelvet - úgy a próféta is megőrzi az isteni megbízatást, még ha időnként eltéved is, vagy eltántorodik is a megbízatásától. Mint ahogy a virágot a színéről és az illatjáról, ahogy a forrást a tiszta szomjat oltó vízéről lehet felismerni, a galambot a turbékolásáról az embernek hitét pedig cselekedeteiről lehet felismerni, úgy a prófétát arról, hogy Istentől megbízatást kapott.

Jónás tehát próféta volt. Istentől azt a megbízatást kapta, hogy menjen Ninive nevű városba és ott prédikáljon arról, hogy az emberek gonoszak. Jónás próféta nevével még találkozunk a 2 Kir 14,25 versében is, Jeroboám király idejében. A történeszek, ebből arra következtetnek, hogy erre az isteni megbízatásra J.e. a VIII. század közepe táján kerülhetett sor, érdekes módón azután, hogy már Ninivét elpusztították a Babilóniaiak. Ninivét - a történészek szerint -  a babilóniak 612-ben lerombolják Igy tehát az egész történet egy tanító törétnetként is olvasható, ahol nem a történeti tények, hanem az egész történetnek a jelképes üzenete a lényeg.  Ninive, az Izraellel ellenséges Assziria fővárosa volt -  Jónást tehát az Isten a népe ellenségéhez küldte, hogy hírdesse számukra az isteni ítéletet és a megtérés szükségességét. A történet hátterének az ismerete alapján , tehát érthető, hogy Jónás miért nem akart Ninivébe menni. Az ellenséges birodalmom fővárosába küldte Isten, hogy ott az ellenségnek a szemére olvassa az isteni megbízatást, hogy szemükbe mondja a gonosszságukat. Ki az az ember aki nem húzakodott volna ekkora nagy  és számára veszélyes feladattól ? Igy Jónás is. Nem szívesen vállalkozott e feladatra, ezért inkább kiválasztott egy másik várost, a görögök nagy kereskedésről híres városát, Tarsziszt. Kifizette az útiköltséget és hajóra szállt.

Útközben nagy vihar támadt és a hajót is már-már életveszélybe sodorta. A hajósok úgy vélik,hogy a hajón lennie kell valakinek aki miatt az Isten haragra gerjedt. Sorsot vetnek és a sorsvetés Jónást jelöli meg, mint az az bűnöst aki miatt az Isten az egész hajóra vihart zúdított. Jónást saját kérésére a hajóra dobják , ami után a vihar lecsendesül. A történet folytatásában Jónást egy nagy hal bekapja  és három nap után kiveti a szárazföldre, miután Jónás elindul Ninivébe, ahol hírdeti a megtérés szükségességét. A történet folytatásában Ninive bűnbánatot tart, Isten megbocsát és Ninive megszabadul. Érdekes a történet befejező része, amint Jónás bosszankodik és elkeseredésében saját életének végét kéri az Istentől. Bosszankodik azért,hogy nem lett a próféciájának igaza és azért mert nem pusztul el a város, ahogy ő hírdetette az ellenségnek. A város szélére megy ahol várja, hogy a nagy hőségben meghaljon.Isten itt sem hagyja magára  - egy bokor nő feje fölé, ami a nagy hőségtől árnyékot tart a feje fölé. Azonban nem sokáig - mert egy féreh miatt hamar elpusztul. Jónás most már a bokrot sajnálja - amikor Isten tudtára adja irgalmasságának az okát, a szeretetet ami jó ok volt arra, hogy  megszánja a megtért város lakóit. Jónás prófátával kapcsolatosan talán érdekes megjegyezni, hogy állítólagos sírját a mohamedánok Nebi junusban tisztelik.

Ime a történet, rövid történeti háttérrel. Ennek a történetnek pedig egy mozzanata a mai evangéliumi vers alapgondolata : amikor a hal kiveti, egyes fordítások szerint kiköpi a szárazföldre. Ezt a szentírási képet Babits Mihály költő személetes sorokban így verseli meg a Jónás könyve költeményében:
” és akkor az Úr parancsolt a halnak
ki Jónást a szárazra kivetette,
vért, zsirt, epét okádva körülütte.”
Szinte magunk előtt látjuk a hal gyomárból kiöklendezett embert. Még akkor is, ha értelmünk tiltakozik az életszerűsége ellen. Számunkra nem az a lényeg,hogy mekkora nagy hal lehetett ahol Jónásnak három napig levegője és élettere volt. Számunkra, e képből nem a hogyan-történehetett-mindez a lényeges, nem ez a fontos. A vízi állatból kiköpött ember elképzelt látványa fog meg inkább. Eljátszunk gondolatainkkal e képpel. Szintje látjuk magunk előtt ahogy felsóhajt a szárazföldön és ahogy mély lélegztetet vesz. Már-már halljuk is képzeletünkben a hangot ahogy sóhajt . Az állat mélységéből megszabaduló ember sóhaja - aki már maga sem tudja hogy a hal számára menedekéet, vagy börtönt jelentett.  Talán érezhette, hogy a hal számára maga is kellemetlen volt - s még humoros mosolyra is fakadunk: Jónás nem volt jó falat a halnak, nem tudta megemészteni, ki kellett köpje. Nem a hal gyomrában volt a vég - nem tudott megszabadulni attól, hogy küldetését teljesítse, lám a megbízatásnak eleget kell tegyen: kell menjen Ninivébe. Mint ahogy a hegyen épült várost sem lehet letagandi, mert messziről látszik, mint ahogy a fákat is gyümölcseiről , az embereket a beszédeikről ismerik meg, úgy a prófátát is arról lehet megismenri, hogy az isteni megbízatásnak eleget kell tegyen.

Tesvérem mit mond számunkra ez a történet? Ráismerünk-e életünkben olyan jelekre, amikor mi sem akarjuk vállalni a ránk bízott feladatokat és inkább más irányba indulunk, mint ahova megbízatásunk lenne ? Ráismerünk-e arra,hogy időnként mi is , a közösségünk, mintha egy nagy hal gyomrában lenne, amit kiköp a nagy hal és szárazföldre kerülve visszatérünk abba az irányban ahonnan eltévedtünk anank elötte ? Vagy ne csupán a közösségünkre gondoljunk - gondolj saját életedre kedves tesvérem - volt-e életedben olyan időszak amikor a rád bízott munkát, feladatot elől el akartál menkülni és mintha egy nagy hal gyomrában érezted volna te is magad ami egy idő után szárazföldre vetett. Valószínű az élettapasztalat ad hasonló életérzéseket - mégha nem is vagyunk próféták, mint Jónás, mégha nem is kell az ellenség fővárosában megtérsét hírdetnünk és mégha nem is bosszankodnánk az ellenség megtérése miatt. Milyen sokszor felismerhető a saját életünkben ez a jónási rettegés, vagy a jónási gyötrelmes kijózanodás! Sokszor a hal gyomrába kell jelképesen mi is kerüljünk ahhoz, hogy értékelni tudjuk a szárazföldet ! Meg kell éreznünk azt hogy minket is kivet a nagy hal, minket is kiköp a nagy sötétségből, mert a fénynek, a világosságnak, a szárazföldnek vagyunk a gyermekei . Még ha sérti is a talpunkat a szárazföld, mégha fáj is, ha megalázó is a feladat amit e földön sokszor elvárnak tőlünk - még ha értelmetlennek tűnik is oly sokszor is a megbízatás, a munka - akkor is a sötétségből kikerülve életre vagyunk ítélve. Isten parancsot adott a minket körülvevő , minket börtönbe vagy menedékbe záró halnak , sötétségnek, hogy köpjön ki a szárazra, mint annak idején Jónást!

Szeretett testvéreim magunk is szárazföldre kivetett emberek vagyunk - e bibliai történet több féle képpen lehet olvasni és számunkra tanulságot levonni, üzenetére rátalálni. Ma ez az evangéliumi történet, e megközelítésben így áll elöttetek. Adja Isten hogy lelkünk épülését elősegítse és ne sajnáljuk e nagyszerú életet itt e szárazföldön, de tegyünk meg minden tőlünk telhetőt azért, hogy megérdemeljük a hőségben az árnyékot és legyen erőnk újabb magot vetni ha a férgek elpusztítanák az árnyékot adó bokrot, ahol meghúzódunk. Ámen

Az imahétre március első hetében kerül sor , 2 és 7 közötti napokban. Az Isten-tiszteletek minden délután Nyárádszeredában 5-kor, míg Jobbágyfaván délután 7 kor kezdődnek . Szolgálattevő lelkészek:

Hétfő          -  Demeter Sándor Lóránt -      székelyderzsi unitárius lelkész
Kedd         -  Gede Csongor - kolozsvári református vallástanár és lelkész
Szerda       -  Solymosi Zsolt -     kolozsvári unitárius vallástanár és lelkész
Csütörtök  -  Józsa Lajos -         tordai unitárius lelkész
Péntek       -  Szén Sándor -  siménfalvi unitárius lelkész
Szombat    - Mezei Csaba -  kolozsvári unitárius lelkész

“A ruhánk és a sarunk is elnyűtt a nagyon hosszú úton” Józs 9,13

Gyászoló tesvéreim! Egy hosszú és lezárult élet előtt állunk meg kegyelettel. Néhai M.F. visszaadta lelkét a teremtő Istennek, akitől kapta és akitől ezután soha el nem szakad. Keresztény unitárius hitünk szerint elhunyt embertársunknak sem élete sem halála nem volt hiábavaló. Az emberi élet legdrágább kincséről sok vélemény és álláspont alakulhat ki. Egyes nézetek szerint az emberi élet ledrágább kincse a hosszú életidő. Egy ismert közmondásunk szerint ,dolgozzunk úgy mintha örökké élnénk és imádkozzunk úgy, mintha holnap már meghalnánk. Egy másik szállóigévé vált imádság szerint: éljünk sokáig, haljunk meg hamar. Talán vége hossza nem lenne felsorolni azokat a gondolatokat, amelyek eltérő vagy hasonló nézeteket vallanak az emberi élet legdárgább kincséről és a hosszú élet titkáról. Bárhogy is tesszül vesszük érzéseinket és gondolatinkat egy dolog világos előttünk: bármennyire is hosszú legyen egy emberi élet egyszer úgyis elérkezik a végső óráig és itt kell hagyni ezt a földi létet. Amennyiben tehát a földi életünk legrágább kincsének a hosszú életet nevezzük meg csupán, úgy ez a kincs elvesztődik amikor üt a végső óra és csak addig tudhatjuk magunkénak ezt a kincset amíg életünk van. Az emberi élet - hitünk szerint - azonban nem csupán e földi életről szól. Az emberi élet egyik talán legszebb szakasza az itt e földi létben áll, de hitünk szerint a koporsóval nem zárul le az emberi élet. Ezt a hitelvet  csupán akkor ismerjük fel, ha az emberi élet legdrágább kincsét magunkkal tudjuk vinni halálunk után is. Mi lehet hát az a legdárgább kincs amit magunkkal vihetünk halálunk után is ?Mi lehet az  életnek a legdrágább kincse ,ami halálunk után is magunkkal marad ? Tehetjük fel a kérdéseinket eltávozó embertársunk koporsója előtt, de tehetjük fel a kérdést önmagunknak is. Mielőtt erre a kérdésre válaszolnánk, engedjétek meg, elmondjam eltávozó embertársunkkal való beszélgetéseink egy részletét elevenítsem fel e végtisztességet tevő gyülekezet előtt. Ott ültünk a konyhában , amikor még élt néhai felesége és arról beszélgettünk, hogy mi az emberi élet ledrágább kincse. Sok válasz előjött a kérdés kapcsán, sok dárga kincsről beszélgettünk ami az ember életében dárga érték.  Érték az élet maga, amit nem szabad felelőtlenül eldobnunk magunktól - emlékeszem egy megállapításra ahogy beszélgettünk - még akkor sem ha már túl sok a szenvedés. Az emberi élet drága értéke a másik ember - akivel társ vagyok - emlékeszem vissza egy kedves mondatára az elhunyt embertársunk felesége szavaira. Majd elmesélték küzdelmes de szép együtt töltött 57 házasságukat, amikor nagyon keveset voltak távol egymástól. A könyvelő feleség és a valamikori Nyárád Szövetkezet alapítói közt szereplő inas, majd mester ember mindennapi sokszor monoton életükben visszaemlékezve sok szépet talaltak, amikor felismerték azt, hogy milyen nagy érték a társ akivel együtt él az ember. Majd megosztották velem bánatukat, hogy az emberi élet drága értéke megőrzése mellett , a család mégis hiányos volt, mert nem született gyermek a házasságukból. Az emberi élet drága kincse a munka . Érték az az erő és tudás,amivel az ember dologozni tud és érték az a munka amit feladatul osztanak az emberre és értékké válik maga a jól elvégzett munka is. Érték a munka még akkor is ha nem értékelik megfelelőképpen sokszor - akkor is becsületesen el kell végezni a munkát , mert csak így lehet érték.

Eltávozó embertársunk életében ilyen érték volt a munka. A felolvasott szentírási vers szerint a ruhánk és a sarunk elnyűvődik, elszakadozik a hosszú úton. Ezért újabb és újabb ruhára és cipőre van szükség. A dolgok elhasználódnak és meg kell újítani, vagy újakat kell készíteni. Néhai M.F. munkája a cipőkészítés volt, suszter volt tehát. Szükség volt a munkájára és szükség van a cipészek munkájára ma is, hiszen az út hosszú és a lábbelik elrongálódnak. Hogy mennyire hosszú az út azt maga az eltávozó néhai M.F. is tudta, hisz habár házassága idejében az útjai csupán a munkahelyig és haza vezettek és nagy ritkán máshová - de életének volt egy olyan szakasza is amikor igen hosszú utat kellett bejárjon a hideg szibériai fogságig és vissza. Az embert megpróbáltaltó hidegben, nélkülözésben és értlemetlen megalázó munkában volt része bőven. Talán ezért is tudta megbecsülni az életet , a munkát, a társat  és ezért kereste a soha el nem fogyó, soha el nem használódó kincset az életében. Talán ezért is volt olyan fontos neki is hogy egy látogatásom alkalmával elmesélje életét és beszélgessen velem, hogy mi a legdrágább kincs az emberi életben. 

Mi lehet az élet legdrágább kincse amit magunkkal vihetünk  haláunk után is ? Néhai M. F. ezt a kérdést nekem megválaszolta az említett beszélgetésünk alkalmával. Hadd őrizzem meg e rám hagyott titkot és ne valljak erről a válaszról, hisz csak nekem mondotta és nem bízott meg azzal hogy elmondjam ezt a temetésén. E helyett engedjétek meg hogy elmondjam - hitünk szerint - mi az a legdrágabb kincs amit magunkkal vihetünk halálunk után. Talán sokan tudjátok is mielőtt megválaszolnám e kérdést. Talán sokan tudjátok, hogy csupán egy kincsünk van amit magunkkal viehtünk az életünk folyamán: Ez pedig nem a sarunk, ne a ruhánk, nem az anyagi értékeink, nem a házunk, nem a pénzünk, kertünk, vagy hasonló dolgaink. Az élet legdrágább kincse amit halálunk után is magunkkkal vihetünk az a lélek.  Ez a lélek az ami Istentől jött és ami Istenhez tér vissza. Ez a lélek az ami örökéletű, amelynek kincse soha nem rozsdásodik be, nem lehet elrabolni, nem infálódik, nem értéktelenítődik el - ha felismerjük és ha vigyázunk rá. Ebben a lélekben kapjuk a hitnek dárga ajándékát, ami átvezet bennünket az elmúlásból , a halálból az örökéletbe és vígaszt nyújt gyászunk idején.Számára fontos volt keresztény unitárius hite melyhez ragaszkodott élete végégig , s melyben örök üdvösségre lel.E hit számára fontos volt amiről tanubizonyságot is tett a templomlátogatásai során.

Néhai M.F. ruhája és saruja, élele elnyűtt a hosszú életúton. Élete vége fele betegségében ápoló kezek gondoskodtak róla, hét hónapos özvegysége idejében.  ” Végül elszakad az ezüstkötél, összetörik az aranypohár, a korsó eltörik a forrásnál és a kerék belezuhan a kútba. A por visszatér a földbe, olyan lesz mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta” Préd 12,6-7. Mi marad eltávozó embertársunk lelkéből  élete után hátra? Vajon az egész lélek eltávozik tőlünk és csupán emléke él tovább, vagy valami tanulságot letudunk vonni az ő életútjából is, hiszen minden élet egy tanulságot hagy hátra.Majd egyszer elnyűvi a hosszú út a mi ruhánkat és a mi sarunkat is és nekünk is számot kell adnunk arról a lélekről amit Istentől születésünkkor kaptunk és amivel sáfárkodtunk életünk folyamán.

Eltávozó embertársuk számára legyen könnyű a föld, hozzátartozóit vígasztalja az Isten!

Ámen

E pár sort szentírási vers vezérgondolata nélkül jegyzem le. Elmélkedés, elemzés,útkeresés, gondolatébresztés a jóakarat szabadságára. Ez elmélkedés a szomorú tényekről szól. A szomorú tények láthatóak, érezhetőek, tapasztalhatóak - mert ha tény, akkor lehet akár könyörtelen is, mert a szomorúság felette igen elsötétíti az ember gondolatait.Ezért szükséges az elmélkedés, az elmélkedésben van elme, az elme pedig a világosságban elemez, útat keres, ébred és ébreszt a szabadságra és hitre, türelemre, lelkiismeretre… de talán így is túl tágas e kitekintő ahhoz, hogy átfogható legyen. Ezért az elmélkedésről és a szomorúságról áttérek a tényekre. Tényekről, csak tényszerűen lehet beszélni, vagy írni. A tények számunkra, azok amelyek megtapasztalhatóak , vagy valamilyen szinten tudomást szerzünk a körülüttünk levő világunk egy átfogható szeletéről.Csak azokat a tényeket tudjuk megismerni, amelyek látószögünkbe, kezünk ügyébe kerülnek, hallható távolságra történnek tölünk. Ezen tények amelyekről most elmélkedem szomorúak. Pontok szerint szomorkodom.

1. Ma meglátogattam egy kedves lelkész kollegámat, akivel elbeszélgettünk azon nyárádszeredai szomorú tényekről, melyek számunkra fontosak. A nyárádszeredai ortodox alapkőállításról és a kereszt kirúgásának tényét jártuk körül. Egyet értettünk abban, hogy akár az egy évvel ezelőtti és mai napig meg nem került tompai unitárius harang, akár az újabb adakozásból ismét felállított süketdemeterfalvi ellopott ( és mai napig sincs meg a tettes ) kisharang, akár a szeredai temetőből ellopott vas sírkeretek és vaskeresztek, vagy a református tulajdonban levő kerítés vascsöveinek ellopása, akár a törvényesen vagy anélkül földbe ásott ortodox fakereszt kettétörése vallási vandalizmus. ( A sort folytatható sajnos, akár  nyárádmenti katolikus templomból ellopott szobrokkal, vagy akár más vídéken más felekezetű templomba való betöréssel és egyházi értékek, jelképek meggyalázásával.) Keresztény unitárius lelkészként, az 1568 január13.-án kimondott tordai országgyűlés türelemi rendeletére is hivatkozva , mindenféle vallási vandalizmust elutasítok, illetve ezek ellen határozott állást foglalok. Ez érvényes azokra az esetekre is, amikor egy vallásos jelkép ( jelen esetben a román ortodox kereszt jogilag és törvényesen vitatott helyen Nyárádszereda főterén legyen is ) akár törvénytelenül is került egy helyre. A tiltakozás kifejezésére a vallási jelképek meggyalázásának a formája - mint az  igazság elégételére tett kísérlet - nem ad helyes választ.  Egyértelmű, hogy az ellopott harangok, vaskeresztek, szobrok vagy más vallási vandalizmusok és konkrét esetben most az ortodox kereszt kettétörése között vannak különbségek. Egyik különbség az, hogy az előbbiek esetében a vallási szimbólumok értékesítése volt a fő cél, míg ez utóbbi esetben egy tiltakozási forma. Mindentől függetlenül   a vallási vandalizmus ténye megállapítható minden esetben. A tények pedig könyörtelenek. Falak, amelyen akkor érdemes csak áthaladni, ha előzőleg ajtót építünk bele.

2. Felháboríthatnak az ortodox templomok építései - van kérdésem ezzel kapcsolatosan: ettől, vagy még valami más is kell ahhoz, hogy jó egyháztagok, vagy egyáltalán erdélyi magyarok legyünk ? Annak idején 199o-ben Magyari Tivadar kolozsvári diák, ma egyetemi docens  egy cikket írt a Mátyás  király szoborcsoport védelmében, melynek a címe a következő volt ” Tiétek itt a tér, mert mi nőttünk itt fel.” A körmenettel körbe jártuk a teret és zsoltárokat énekeltünk. A Mátyás szoborcsoport - hála Istennek ! - ma is áll. Nem tudom, sajnos, de érdmes lenne utána olvasni és cikket közölni arról az időről amikor Kolozsváron a Protestáns Teológiai Intézettel szemben eyg szoborágyút építettek,( amit később kicseréltek )  mint hősök emlékművét és arról is időről is jó lenne többet írni amikor az Intézettel szemben felépült az ortodox katedrális és nem messze az ortodox szeminárium és hogy mindezek után a Teológiai ma is működik, még ha ilyen-olyan ateista és magyar nyelvű világhálós támadások is érték is.Egyházra is szükség van és vannak egyház-szeret hívek. Az Egyház lehet történelmi, neoprotestáns, vagy szektának nevezett  gyülekezet, lehet magyar vagy román, keresztény, vagy iszlám, zsidó, hindu, taoista, stb.  Szükség volt és még szükség van Egyházra. Persze keresztes hadjáratokra, vallási háborúkra nincs szükségünk.Nincs szükségünk fekete márciusokra sem.  Igen , és most egy nagy kanyarral …arról is jó lenne ha többet olvasnánk, hogy milyen világ volt amikor  Bodor Péter marosvásárhelyi kútja helyére mikor ortodox templom épült a katolikus templom szomszédságában és hogy milyen színdarabokat adtak elő a színházban annak idején, miről írtak a sajtók , és kulcsolódtak  szorosabbra az imádkozó tenyerek. A türelem nem gyávaság. A türelemhez erőssnek és bátornak kell lenni.  Jó lenne megkérdezni azokon a településeken lakó magyar vagy székely testvéreinket, akiknek kisvárosuk vagy falujuk főterén már felépült a templom (és azóta is üres csak néha egy-egy ünnepen jönnek  a zarándokok )  hogy ez mit jelentett az ők életükben , a saját közösségük formálásában.  A gazdasági pénzügyi válság idejében inkább a nyárádszeredai ortodox keresztrombolókkal legyenek tele az újságok és meghintve a közvéleményt e hirrel , mintsem a megoldásokat keresnénk a jövőre, nemde ?! Talán van más megoldás is … csak jó lenne meghallgatni is egymást és ne csak egyedül beszélni.

3. A félreértés kockázatát is vállalom ezzel az elmélkedéssel. Már túl késő van ahhoz, hogy részletekbe bocsátkozhatnék.A szomorú tényekről elmélkedjünk közösen. Világosítsuk meg az arcunkat a hit és lelkiismereti türelem fényével és vessen árnyékot a jövő termésére az arcunk , ha túl hevítene a téli Nap hidege.

Talán még folytatás is kövekezik majd ebben a témában, de az elkövetkező napokban egyházközségi ügyvitellel és családlátogatásokkal leszek elfoglalva.

A 2oo8-as lelkészi jelentésben utaltam arra többször is arra, hogy a templomépítéssel kapcsolatos kérdésekre a későbbeikben még visszatérek. E rövid bejegyzés ezt az ígéretet törleszti.

A mai nap sor került a nyárádszeredai templomépítés eddigi elkészült munkálatainak az átvételére. Ezt a tényt azért látom fontosnak híranyagként közölni, mert a tetőszerkezeti és egyébb munkálatok ténylegesen már 2oo8 júniusában elkészültek, de a hivatalos átvételre s majd az adósság törlesztésére csupán a mai napon került sor.  Ezzel az átvétellel együtt az egyházközségnek- a tavalyi évi Egyetemes Egyháztól és Kultuszminisztériumtól kapott támogatások és pályázatok felhasználásával -  sikerült az elkészült munkálatokat ( falazat, külső és belső lépcsők, tetőszerkezet a csillaggal, villámhárítóval és csatornával ) kifizetni. A kifizetés mellett az egyházközség megelőlegezte a tetőszerkezet tűzvédelmi szempontból  és kórokozók elleni lekezelésének a rész-kiadásait is.

A munkálatok átvételére azért került ilyen későn sor, mert az egyházközség templomépítő bizottsága tüzetesen felülvizsgálta az elvégzett munka kiadási értékeit . Miután e vizsgálatokat befejezte a bizottság - amelyeket a Building Investing Cég is elfogadott  - sor került a munkálatok átvételére és az adósság törlesztésére.

E rövid bejegyzéssel a gyülekezet köszönetét tolmácsolom a Building Invest Cég fele, hogy támogatóan állt az átvételi tárgyalások lezárásához. A gyülekezet nevében köszönetet mondok az Egyetemes Egyháznak, a 2oo8-as évi költségvetési támogatásért, valamint a pályázatírásokhoz nyújtott segítségért, melyek eredményeképpen a Kuluszminisztériumhoz beadott pályázatataink sikerrel jártak. Köszönet  a Kultuszminisztériumtól kapott támogatásért, köszönet e pályázatok elnyeréséhez a támogatásért a tavalyi évben még kormányon levő RMDSZ képviselők és államtitkárok része.  Egyházközségi vezetőként köszönetet mondok a gyülekezeti tagok templomépítési céladományaiért és a felajánott támogatásért.

Isten adja, hogy a templomépítés tovább folytatódjon és belakja majd lélekkel az Istenben bízó gyülekezet! Áradjon szét közöttünk és bennünk a jóakarat és türelem a hitnek drága ajándéka és oltalma. Isten dícsőítésekor vegyük észre embertársainkat is, imádkozó kezünk nyíljon szét tiszta  tenyerekké, nyújtsunk segítő kezet a rászorulóknak. A közelgő hit és lelkiismereti szabadság 441. évfordulóján a türelem és megmaradás kettős áldásában részesüljön minden reménytelen ember  válságos világunkban.

Bizakodó bizalommal,

Sándor Szilárd

” Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról, hanem a másikéról.Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete ?” 1 Kor 10,29

” … ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.” 2 Kor 4,2

Szívesen meghallgatnám Pál apostol véleményét egy pár dologgal kapcsolatosan, mielőtt elhamarkodott véleményt formálnék egy-egy fontos kérdésben. Valószínű szóba állana velem, hogy meggyőzzön megtért hitéről. Valószínű, bevezetőjében mélységes bűntudatáról vallana, majd elvezetne a szeretet himnuszáig.

Kezembe adná megmaradt és elveszett leveleit, de valószínű nem szeretné, ha egy mondatot kiragadnék egy-egy leveléből. Nos a vitám Pál apostollal nem Isten természetéről szólna . ( Azon már régen túl vagyok, hogy megismert teológiai   igazságaimról győzködnék bárkit is, még Pál apostolt is ideértve , nem Jézusról, vagy Krisztusról váltanék egy pár szót, hanem egészen másról: a lelkiismeretről. Megkérdezném például, hogy mennyire volt lelkiismereti kényszer és milyen más okok vezérelték a pogány misszióban. Nagyon kíváncsi lennék arra hogy erről beszél velem , és remélem nem titkolná el előlem az őszinte válaszait.

Majd faggatnám arról, hogy mit ért lelkiismereten. Itt e kérdésben talán vitába is szállanék vele: mit ért azon, hogy “mások lelkiismerete” ? Honnan veszi a jogot, hogy “mások” lelkiismeretéről szót ejtsen. Mit az , hogy a “másik” lelkiismerete ? Nos, valószínű, úgy érvelne ,hogy mások lelkiismereti álláspontjukat megosztották vele, és ő erre utal. Nos: minden tiszteletem azon lelki vezető iránt, akivel megosszák mások lelkiismereti dolgaikat. Valószínűsítem, hogy Pál apostol ilyen tiszteletre méltó lelki vezető is volt , aki hatással volt a társaira és megosztották velük lelkiismereti kérdéseiket. Igen ám, de Pál apostolnak ez fájt. Fájt, hisz különben nem írt volna arról, hogy mások lelkiismerete vádolta az ő szabadságát. Ez a lelki vezető vallomása saját fájdalmáról. És itt - igen - itt szótlanul hallgatnám, amint erről beszélne nekem.

A lelki vezető, vagy lelki gondozó saját szabadságát vádolja mások lelkiismerete. Mit jelent a vád ? Egy más fordítás szerint a “vád” kifejezés helyett a “kárhozat” olvasható ! Vagyis vádolja, kárhoztatja más lelkiismerete Pál szabadságát. Tehát mások lelkiismerete meghatározná, alakítaná,  formálná, kisebbítené Pál szabadságát - és ez ellen Pál határozottan tiltakozik. Számára fontos a lelkiismereti szabadsága !  Több fordítás e kérdést így fogalmazza meg : ” Miért vessem alá szabadságomat egy másik lelkiismerete ítéletének ?” Szóval Pál nem mond le saját szabadságáról, még lelki gondozói hivatása teljesítésekor sem, nem engedi,hogy más lelkiismerete formálja a szabadságát. Miért ? A válasz egyszerű: neki is van lelkiismerete !

Nos milyen következtetéseket vonhatóak le, a nagy tanító soraiból? Talán röviden a következők:

1. Akinek van lelkiismerete,  az nem kell mások ítéletétől tartson, illetve felvállalja saját tetteit ezeknek minden következményeivel együtt. A lelkiismeret visszautasítja a vádakat, az ítéleteket, amelyek szabadságában korlátoznák az embert. A  lelkiismeret tehát szabadságra segíti az embert. ( És itt még nem beszél a tiszta lelkiismeretről, itt még nem beszél arról, hogy az ő lelkiismerete vádolja-e őt, kárhoztatja-e, megítéli-e, vagy sem. Egyszerűen arról van szó, hogy joga van saját lelkiismerete ítélőszéke előtt megállania és ebbéli szabadságáról nem mond le. Vállalja e szabadságot minden kihívásaival,veszélyeivel, ítéletével, lelkiismereti mérlegeléssel együtt. )

2. Pál apostol számára a szabadság és lelkiismeret két olyan fontos érték, amiről nem tud és nem is akar lemondani.

A második felolvasott bibliai vers az 2 Kor.4,2 részben ellentmond az előbbi gondolatmenetnek. Itt épp arról szól, hogy mások lelkiismeretének ajánlja magát. Vagyis mások lelkiismereti ítélete számára fontos. Erre azért van szükség, hogy befogadják azokat a tanításokat, amelyeket hirdet. Pál apostol felismeri, hogy a lelkiismerete ellenében, nem lehet meggyőzni senkit. Tehát mások lelkiismereti szabadságának a tisztelete számára is fontos! Ez az ajánlás pedig elsősorban nem az embereknek való tetszésben, nem az emberek elismerése szempontjából lényeges számára, mert a mércét, a végső ítéletet, mint minden kérdésben Isten ad meg számára. Ennek az ajánlatnak a lényege az isteni üzenet hamisítatlan hirdetése, az Igének az igazságnak a szólása révén.  Akik számára pedig nem világos az evangélium lelkiismereti szabadság szerinti hirdetése, azok nemcsak Pál apostol evangéliuma számára, de a lelkiismereti szabadság számára elvesznek.  Ezek fölött Pál sajnálkozik, de a kérdést lezárja ezzel, nem támadja, vagy erőszakkal nem akar senkit meggyőzni a lelkiismereti szabadság világosságáról, vagy igazságáról, hisz ezzel éppen önmagának mondana ellent, és hitelét vesztené az evangéliumi hirdetésének.

Ezen elmélkedés és Pál apostoli tanítás után a kérdés számomra az, hogy mindezt hogyan lehet gyakorlatban meglátni és alkalmazni miután 1568 január ezen napjain Tordán Dávid Ferenc idejében János Zsigmond fejedelem idejében a hit és lelkiismereti szabadságot törvénybe mondotta ki az országgyűlés.   2009 januárjában döbbenetes képek keringenek a világhálón a közel-keleti háborúról. De nem kell a közeli távolba tekintsünk, mert a lelkiismereti szabadság kérdése itthoni tájakon is ránk kérdez. Nos nem kérdés e két link közötti különbség híranyagának az eltérő súlyú kérdése , de egy mindkettőben közös: a lelkiismereti szabadság kérdése.

A lelkiismereti szabadság - hitem szerint - nem az alvó lelkiismeretet jelenti, hanem éppen az élő lelkiismeret ébrentartására figyelmeztető szolgálatot. Így lehet a szabadság egyfajta szolgálat , ahol épp a szolgálat teljesítése teszi szabaddá az embert. Szolgálat - a lelkiismereti szabadságért.  1568 ezen napjaiban Dávid Ferenc püspökünk szívre tett és áldásra emelkedő  kézzel vallotta, hogy a hit Isten ajándéka - majd e vallomása révén új felekezet, az unitárius egyház megalapítója lett. 2009 - ben e vallomás lelkiismeretünkben tovább visszhangzik. A kérdés az, hogy mennyire tudunk együtt élni e lelkünkben megszólaló, vagy időnként megszólító lelkiismereti szabadság visszhangjával … Mennyire síratjuk az ártatlan megholtakat, szenvedőket,  bármilyen isteni hitnek ajándékát fogadták is el. Mennyire tudunk kiállani saját lelkiismereti szabadságunkért, az evangélium világosságában felismerve egymásban a tesvért.

Akkor tehát mit kezdünk a közel-keleti döbbenetünkkel ?  Akkor tehát mit kezdünk a vallási vandalizmus elleni ítéletünk mellett, mások lelkiismereti vádaskodásával, amelyek szabadságunkat sértik ? Hogyan tudjuk ajánlani magunkat akképpen, hogy minden ember lelkiismerete és Isten előtt is világosak, érthetőek, evangélium szószólói lehessünk ?

Igen, tudom, ezek kérdések, és a világnak nem kérdésekre, de válaszokra van szüksége. Nem arra van szüksége, hogy 441 évvel ezelőtti értékekről hogyan tudjuk leporolni a port , hogy ragyogjon gyertyaként a lámpatartóban és ne a véka alatt sínylődjön. Lelkiismeretem szabadságának minden kíváncsiságával kérdem ti hogyan látjátok? Számomra fontos a ti lelkiismereti szabadságotok teljes tisztelete is, de ugyanakkor fontos az is hogy ne vádoljatok szabadságomban. No persze: nem vagyok Pál apostol de jézusi tanítványként odafigyelek arra is amit tőle tanulhatok.

Én így látom e kérdést:

A lelkiismereti szabadság értelmezésének több és több hangot adni , akképpen, hogy érthető, alkalmazható , vagyis használható legyen és eképpen hozzon áldást evangéliumi világosságot az életünkbe. Csak reménykedni tudok, hogy ez elmélkedéssel egy kis pislogó gyertyafény árnyékát én is tisztelt olvasóim arcotokra vetettem.

Bizakodó reménységgel

Sándor Szilárd

unitárius lelkész

A soron következő vasárnapon közgyűlési beszámoló lesz Jobbágyfalván és Nyárádszeredában. A múlt vasárnapra tervezett Jobbágyfalvi közgyűlés elmaradt - ezért holnap két közgyűlésre kerül sor ( feltélezhetően Nyárárdszeredában nem marad el holnap a közgyűlés) A beszámoló közgyűlés előre is tekint. Ennek jobb megszerevezéséhez, ma este keblitanácsi gyűlés lesz Jobbágyfalván. A gyűlés előtti gondolataim jegyzem le a fenti szentírási vers kapcsán.

Elolvasni az írást és megmagyarázni.

Mi az írás ? ( itt szentírás, isteni törvény )

Mi a magyarázat ? ( Itt predikáció. )

Az írásnak és magyarázatnak van egy méllyebb és szerteágazóbb jelentése is.Ehhez egy pár szempont:

- írás - gopndoaltok jelhagyása, hogy ne feledjük el, vissza vissza lehet térni és emlékezni lehet, ha ne feledjük el a betüket, a szavakat, a jelentést, az írást

magyarázat -  a tájékoztatáshoz szükséges, hogy ne értsük félre a jeleket.

A vallásszabadás 441 éves évfordulója fele érkezve majd elmékedésem lejegyzem az elkövetkezőkben és közzé teszem e blogon. Addig is elmélkedjünk azon, mit is jelent pontosan nekünk az írás, és a magyarázat.

itt

“Az ember lelke az Úrtól kapott mécses… “Péld. 20,27

Adjon az Isten olajat mécsesünkbe és lángot az olajhoz,hogy ez új évben ne tévedjünk el a sötétségben!