Önismereti négyzet és háromszög - a kontextuális pásztorációban
Képzeljünk el egy négyzetet, amit négy részre osztunk. A bal felső sarkába lejegyezzük saját talentumainkat, adottságainkat. A négyzet jobb felső sarkába pedig lejegyezzük azokat veszélyeket , amelyek számunkra csapdát jelentenek. A jobb alsó sarokba a feladatainkat írjuk le. A bal alsó sarok az allergiáink helye, ahova lejegyezzük mindazt, ami számunkra elviselhetetlenek, nehézségeket okoznak. Mindezt önmagunk és a világunk egy szegletével kapcsolatos viszonyával legyen kapcsolatos. Például: ha az önmagunk és közösségünk közti viszonyt
szeretnénk megvizsgálni, akkor a négyzet a következőképen nézhet ki:
| Tálentumok:
- “gondoskodás” a közösség tagjairól - a közösség tagjai ígényeire való érzékenység |
Csapdák:
- önmagunk ígényeinek az elhanyagolása, s s minden ami ebből következhet: “ kiégés”, éppen a számunkra fontos közösséggel való szembefordulás, érthetetlen, kiszámíthatatlan magatartásforma , stb |
| Érzékenység:
közömbösség, megbízhatatlanság |
Feladat:
a helyes határok, megtalálása a közösség és önmagunk igényei közt |
Gondokozzunk el azon, hogy mit jelentnek pontosan a négyzet különböző részeiben való felsorolt lejegyzések, keresve a motivációkat, és vizsgáljuk meg, hogy milyen viszonyban vannak egymással a négyzet különböző sarkaiban feljegyzett dolgok. Ennél a példánál maradva, mit jelent például a “ gondoskodás” ígénye a közösségünk tagjairól. Mi lehet ennek a forrása ? Milyen kapcsolatba lehet azzal amit abból a családból hoztunk magunkkal, ahol felnőttünk és esetleg melyik családtagunk iránti lojalitásunkat jelöli ? Ha valóban tálentum számunkra a közösségünkről való “gondoskodás”, pontosan ez mit jelent , miről való gondoskodás jelöl? Majd vizsgáljuk meg hogy a közösségünknek valóban szüksége van a mi gondoskodásunkra, vagy inkább nekünk van szükségük arra hogy gondoskodjunk a közösségünkről ? A talentum nem belső ígény, nem belső szükségszerűség, a talentum egy olyan adottság amivel élni tudunk – ez esetben közösségünk és önmagunk javára is. Majd gondolkozzuk el azon, hogy milyen reflexek alakulnak ki bennünk amelyek az adottságunk helyes alkalmazásához segítene hozza. Mik ezek a csapdák, mik ezek a veszélyek és ezekkel hogyan tudunk bánni, hogyan tudjuk kivédeni, vagy hogyan tudunk együtt élni ezekkel a csapdákkal? Ki akarjuk védeni, vagy inkább az áldozat szerepében jó nekünk tetszelegni ? Mit jelent a “kiégés” , esetleg kapcsolatba van-e a túlzott “gondoskodással” a közösségünk tagjai felé, miközben elhanyagoljuk saját ígényeinket ? Melyek azok a magatartásformák, amelyek számunkra is érthetetlenek lennének? Miután jól meghatároztuk a feladatunkat, saját magunk számára, hasonlítsuk össze ezt mind a három négyszög sarkával, hogy világossá legyen számunkra, hogy jól határoztuk-e meg a feladatunkat. A négyszög bal alsó sarkára is vizsgáljuk meg, elidőzve azon hogy mit is jelent számunkra az allergia, az érzékenység és gondokozzunk azon hogy mindezeket hogyan tudnánk elkerülni, akárcsak a csapdáinkat. Végül minden lehetséges összefüggéseit vizsgáljuk meg a négyszög sarkaiban leírtak viszonyával kapcsolatosan. A fenti modelt alkalmazhatjuk más vonatkozásban is, úgy mint a munkákkal való viszonyulásunkban, vagy más emberi kapcsolatiank esetében.
Képzeljünk el egy háromszöget, amelynek a közepében mi vagyunk . A háromszög egyik sarka a munkánkat, a másik sarka a családunkat míg a harmadik a megbízható közösségünkért való ténykedéseinket jelöli. A háromszög minden csúcsára külön külön figyeljünk oda. Mit jelent számunkra az a munka amit végzünk? Megvan az elégtételünk, van e sikerélményünk ? Hogyan jutottunk ehhez a munkához, és hogyan becsüljük meg? Felmerült-e a lehetősége annak, hogy más munkát végezzünk, ami számunkra nagyobb elégtételt, és elismerést adna? Minden munkánkkal kapcsolatos érzésünket, gondolatainkat jegyezzük le - vizsgáljuk meg ez milyen viszonyban azzal akik mi vagyunk valójában és milyen távolságra helyeznénk önmagunkat a munkánk háromszögének a belsejében ? Majd figyeljünk a saját családunkra, honnan jöttünk? Kik ( voltak) a szüleink ? Van(nak) e testvérünk ( eink) ? Hányadig gyerekként születtünk a családba ? Majd vizsgáljuk - ha már családot alapítottunk a mi családunkat. Hány gyerekünk van? Hogyan tudjuk betölteni a szerepet a családban szülőként ? Milyen összefüggésben van ez a munkánkkkal? Hogyan tudjuk fenntartani az egészséges viszonyt azokkal a csaladátagokkal ahol felnőttünk ? Mit jelent számunkra család és ezért mit tudunk tenni ? Majd figyeljünk a hámroszög harmadik szögére: mivel , hogyanb, mekkora mértékben, tudunk természtes módon hozzájárunli ahhoz a megbízható közésséghez, amelyhez szívesen tartozunk.
E fenti két önismereti gyakorlat mindenképpen saját lelki fejlődésünk és teljesebb életvitelhez segít. Ugyanakkor egy lelkiszpásztorációi módszer is, mint a kontextuális pásztoráció egy része. A lelkigondozói beszélgetések során, figyelembe tartva a fenti szempontokat eredményre segít egyes helyzetekben. A kontextuális pásztoráció hangsúlyt fektet a szülő- gyermek lojalitására, és a családban elfoglalt helyzetének a vizsgálatára. Ez vonatkozik arra a családra is ahol felnőttünk, és arra amint a családunkban igyekszünk megtalálni saját helyünket , miközben végezzük a munkánkat, hopzzájárulunk egy megbízható közösség kialakulásához és szülőként modelt mutatunk a gyermekeinknek.
A fenti szöveg a kontextuális pásztoráció konferencián való tapsztalat-szerzésem rövid összefoglalója. Használja ki-ki egészséggel!
jkrt
Szilárd