A tálentumok sáfárai …
„Márpedig a sáfároktól azt követelik meg, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon” 1 Kor.4,2
Ha a legtöbb – vagyis az öt - tálentumot is kaptuk, mégis végesek maradnak a lehetőségeink. Öt tálentumból, hiába is szeretnénk hat, hét, nyolc, harminc, hatvan vagy száz annyit gyarapítani. Bogáncskórós tépelődő indulataink, drága-köves értékvesztettségeink, útféli közömbösségünk miatt - hiába is szeretnénk az öt tálentumból többet termelni mint még egyszer öt. Ámbátor, még mindig szerencsésebbek vagyunk, ha nem ástuk el , tétlen őrizve tálentumainkat. Vigyázz értünk Úristen és légy gyámol ügyünkben!
A sáfároktól nem kérnek, de követelnek. A sáfároknak nem javasolnak, de parancsolnak. A sáfárnak nem a véleményét kérik ki, de számon kérik őket! A sáfár nem bizonytalankodhat – a sáfár egyértelmű és világos, érthető kell legyen. A sáfár a hűség szolgája. Szolga, aki nem kiszolgálja, de szolgálja az gazdáját. A sáfár gazdájának nincs is szüksége kiszolgálóra, mert nem önkényeskedő, nem kényúr, nem pöffeszkedő zsarnok. A gazda nem zsarnok. A zsarnoknak ugyanis nincs sáfára, a zsarnoknak esetleg házmestere van, házura, kapitánya, vámszedője. A sáfárok gazdája nem önkényes – hisz a sáfárt is kötelezi a munkája, a sáfár akármilyen megbízónak nem is tud szolgálatába szegődni. A sáfár megszűnne sáfár lenni, ha valaki nem sáfársággal bízná meg. A sáfárokat ki kell érdemelni, a sáfárokat meg kell becsülni , a sáfárok munkájával nem lehet csúfolkodni, bűntetlenül nem lehet leértékelni. Aki megbecsüli, értékeli és megtartja a sáfárt, annak hűséges és kötelességtudó szolgája van.
Hol találhatunk ma hűséges sáfárokat - és hol találunk ma gazdát , aki elismeri a sáfár munkáját ? Mi milyen sáfárok vagyunk testvéreim? Mi milyen gazdák vagyunk testvéreim? Felismerjük-e, hogy mivel bízott meg mindannyiunk Ura Istene ? Felismerjük-e, hogy megbízó Urunk hűséget követel mindannyiunktól? Felismerjük-e Isten ajándékozó szeretetét – tudunk-e hálát adni, hűséges sáfárkodással? Tudunk-e a sáfárok gyülekezeteivé lennünk ? Megmozdul-e valami ott bennt lelkünk mélyén október, 6.-án, 23.-án ? Méltók tudunk-e maradni azokhoz, akik előttünk jártak? November 1-én, milyen sáfárai vagyunk szeretteink emlékének ? Sáfárai vagyunk az eljövendőnek, a mustármagból kinövő árnyékot adó terebélyes fának ? Sáfárai vagyunk-e, tűzzel megsózatott világunknak ? Sáfárai vagyunk-e szűkebb és tágabb közösségünknek ? Tudjuk-e hogy, amennyiben sáfárok vagyunk úgy tőlünk is hűséget követelnek? Kérdések és válaszok sáfárai. Márpedig a sáfároktól hűséget követelnek. A kérdések hűségét – a válaszok hűségét. Sáfárság. Kötelesség. Hűség. Szeressük, becsüljük meg a gazdát és a sáfárt ! Márpedig mindenkitől számon kéri Isten sáfárkodását, hűségestől és tékozlótól egyaránt.Öt tálentumaink mellé szerezhetünk még ötöt. Úgy legyen! Ámen.