RevC naplója

az hogy mit jelent az hogy unitárius, azt minden érdeklÅ‘dÅ‘ talán ismeri, még azok közül is is akik nem unitáriusok: “unus, unitas”, Isten oszthatatlan egységét valló vallás..( tehát,vagyis nem az “arianus” a szógyök )

igen az unitárius az vallás, s mint ilyen a”religio, religare”, újraismételni , illetve összekötni valamit ami együvé tartozott .. újraismételni az isteni szeretetet, s ennek a megvallását , vagyis azt hogy Isten jónak teremetette meg az egész Földet, az életet, az embert… ezt ismételem mert minduntalan hajlamosak vagyunk arra hogy elfelejtsük.. sokszor újraismétlem hangosan vagy sokszor teszem ezt csak önmagam számára, hogy visszataláljak a lét tiszta forrásához a szeretethez, amikor szomjas vagyok és iható vízzel oltom a szomjam, amikor lelkem szomjazik akkor e tiszta forrás enyhet ad tüzes-kiszikkadt önmagamnak

.. a szeretetnek e megvallása hitem szülÅ‘földjén, üdvösségem anyanyelvén üzeni a reménységet és a megmaradás és jobbá levés és a fejlÅ‘dés örömét, az új eszmék és gondolatok fele ölelésre kész nyitottság oltalmával… újra átismételni az isteni szeretetet, elméllyedni az imádság csendjében, megtisztulni és tisztítóvá is lenni ez által, hogy elviselhetÅ‘bbek legyenek a gyarlósgától és bűntÅ‘l elszenyesedett mindennapok

.. üdvösségem anyanyelve tehát a szeretet jóságáé, az Isteni szereteté , ahonnan mindig árad az áldás és megbocsátás, jóvátételi áldozatra esélyt kínáló megtérésre buzdító és erre bíztató bizalom.. az ismétlés miképpen a tudás anyja, azonképpen a hitről való megvallás a visszatalálás ahhoz a tudáshoz ahonnan az isteni szeretet megtapasztalása újra és újra fogalmazza s ez által érthetőbbé és használhatóvá teszi az emberi létet

az unitárius vallásom nemcsak az isteni jóságnak az ismétlése, de ugyanakkor összekötése , összekapcsolása is a gyarló emberi természtemnek az isteni tökéletességgel, s ez által hit és lekiismereti szabadságot nyerek, eképpen szembesülök minduntalan saját bűneimmel hogy isteni segítség által a jóvátételi áldozatot hozzak, hogy üdvösséget s ez által örökéletet érdemeljek , mindazonáltal hiszek az ember jóra való képességében, mert az ember Isten teremtménye, még akkor is ha elfeledkezne vagy megtagadná is Istent

A bejegyzés kelte: 2007. november 10., szombat - 14:11, témája: Nincs kategorizálva. A bejegyzésre érkező hozzászólások hírcsatornája: RSS 2.0. Szólj hozzá te is, vagy hivatkozz a bejegyzésre a saját oldaladról!