Jobbágyfalva- Nyárádszereda Unitárius Egyházközség
45/2003

Kivonat a Jobbágyfalva-Nyárádszereda Unitárius Egyházközség, a 2004 év januári közgyűlési jegyzőkönyvéből:

„2. Az évi közgyűlést előkészítő keblitanácsi gyűlés határozatára ez alkalommal kiemelte Adorjáni Domokos gondnok egyházi tevékenységét az elmúlt évek
( több mint 20 éve gondoka a Nyárádszeredai gyülekezetnek ) során. Külön kitért annak hangsúlyozására, hogy ezen tevékenység az egyházszeretetének természetes folytatása volt.
3. A lelkész jelezte, hogy a jelen beszámolói közgyűlés alkalmával sor kerül az új egyházközségi vezetőségi választásra. A kérdés felvetésében szóba jött, a gondok választás is. A lelkész az Egyházi Alaptörvényre hivatkozva ismertette a gyülekezeti vezetőség, a keblitanácsi tagok megválasztásának a szükségességet. A lelkész ismertetése után átadta a szót a közgyűlésnek . Első hozzászóóként Kocsis József atyánkfia a keblitancsi tagok megválasztása előtt javalsolta Adrojáni Domokos tiszteletbeli gondoksággal való kitűntetését egyházszeretétéért és ismertette érveit a javalata mellett. Több támogató javaslat is elhangzott Adorojáni Domokos tiszteletbeli gondnokká való javaslatára ez évi egyházközségi közgyűlésen. A hozzászólások után a lelkész a javalatot szavaz alá bocsátotta.
A közgyűlési tagok kivétel nélkül ellenszavazat vagy tartózkodás nélkül támogatja a javaslatot és Adorjáni Domokos atryánkfiát tisztletbeli gondoksáégra javasolja az Egyetemes Egyház felé és kéri ezen elismerésben részesíteni Adorjáni Domokos atyánkfiát.”

Rövid beszámoló Adorjáni Domokos gondoki tevékenységéről, ami indokolttá tette a tiszteletbeli gondokságra való javaslatát: Adorjáni Domokos, 1942 július 11.-én született Kisadorjánban. 1978 és 2004 években volt a Nyárádászeredai gyülekezet gondoka. Kezdetben a gyülekezeti élet megszervezésében, 1984-ben a gyülekezeti istentiszteteti hely vásárlásában , majd ezek után ennek bebútorozásban, padok, szószék, úrasztala, ajtók ablakok asztalos-munkája és a kerítés, kapu, harangláb,mellékhelység elkésztésében is példásan kivette a részét a gondnoki szolgálatban.

Nyárádszereda 2005-05-30

Sándor Szilárd

A példaadás bátorsága – megvetés helyett magvetés
- konfirmációi egyházi beszéd -

„Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban.” Tim.4,12

Szeretett testvéreim, ünneplő gyülekezet! Emberi életünk magasztos érzései közé tartozik az otthon-tudat, az otthon-szeretet. Amikor szívünkben gyökeret ver az otthon-tudat szép érzése, szétáramlik bennünk a mindent legyőző bizalom és készségesekké válunk minden nemes érték befogadására és ezek megvalósítására. Az otthon-szeretet ezen értékek megvalósítására való törekedés alázatát és hűségét jelenti. Mai világunkban különösen szükségünk van az otthon megtalálására és az otthon szeretetére, hisz aki nem találja meg élétében az otthont, aki nem tudja megtapasztalni az otthon-tudat áldásait, az hiába veszi nyakába a nagy világot, mert ott is csak örök kereső ember marad. Az otthontalanul bolyongó ember állandó csalódásnak, veszélynek van kitéve. Aki nem tapasztalja meg, hogy tartozik valahova, ahol lelki nyugalmat talál és e helyet - amit otthonnak nevez - nem becsülné meg, annak számára a nyugtalanság és békétlenség útvesztőiből nincs kiút. Az otthon jelenti a házat, ahol lakunk és jelenti a családot, akikkel egy fedél alatt lakunk. Az otthon jelenti a szomszédokat, jelenti az utcát, jelenti a településünk közösségét és a nagy és mély lelkű emberek számára az otthon jelenti ugyanakkor a hazát is. Igen, hiszen nem mindegy, hogy otthonos vagy otthontalan számunkra az a szülöföld, amit hazának nevezünk. Minél szélesebbre tárjuk az otthonunk, annál nagyobb az élettér, amit számunkra az Isten ajándékba adott e Földgolyón. Az, hogy mit jelent az otthon arról sokat lehet elmélkedni,de hadd zárjam az otthonról szóló meghatározásom Petőfi Sándor István öcsémhez című versének költői kérdésével, mert hát az „otthon” az a szó, az a fogalom, amit ha használunk mindannyian értjük mit is jelent : „ Hát hogy mint vagytok otthon, Pistikám ? Gondoltok-e őgy néha néha rám ?”
Az otthon tehát mindazonáltal nem csak a körülvevő világot jelenti számunkra , hanem jelenti jól meghatározott helyünket és viszonyulásunkat is e világban , ahol élünk. Az otthon jelenti a szülő és gyerek kölcsönös tiszteletét és kapcsolatát, jelenti az egymás segítsését, jelenti a közös értékek megvalósítását. Az otthon az a hely, ahol kipihenhetjük a mindennapok fáradalmait munkánk után, ahol nemcsak az éjszakai alvás ad felfrissülést, hanem a családi közösségben elmondott imádság és az egymás iránti mély őszintet szeretet. Nagy szavak ezek szeretett testvéreim és tudom, hogy az életnek csak a szép dolgairól szólnak, arról, hogy milyennek szeretnék tudni az otthonunkat, ami nekünk és Istennek is tesztő. A valóság azonban másról is szól. Másról is szól, mert az emberi értékek megvalósítása nem egyszerű és nem könnyű feladat. Az otthon az a hely is ahol együtt élnek a szülők a gyerekekkel mindaddig, amíg a gyerekek önállóak nem lesznek és el nem hagyják a szülői házat. Annak ellenére, hogy eljhagyják a szülői házat a gyerekek, iskolába menve, majd külön családot alapítva, az otthon megmarad otthonnak azután is, amelynek mására alakítják majd saját családjuk otthonát is. Addig amíg erre sor kerül addig a gyerekek nemcsak felnőnek, de az édesapa, édesanya neveli is őket. Neveli őket szóval, jó tanáccsal és neveli őket magatartással, a szülők nevelik gyerekeiket egész kenyérkereső életükkel.
Az otthon tehát a lelki kiteljesedésünk, az önmegvalósító életünk életere és lehetősége is. Az önmegvalósításunk, lelki kiteljesedésünk, nevelésünk és önnevelődésünk folyán pedig elkerülhetetlenek az összeütközések, elkerülhetetlenek a vitatkozások, a feszültségek. Az otthon az a hely, ahol ezek a feszültségek egyensúlyt kapnak, a vitatkozás eredménye pedig mindig értékmegvalósítás lesz. Az otthon az a hely,ami megvéd bennünket a tévelygéstől és üdvösségünk fele vezet. Amíg erre azonban sor kerül addig egymás lelkét kovácsoljuk, egymás lelkéből csiholjuk ki a szép emberi értékeket, de talán a legszemléletesebben úgy mondahatnánk, hogy egymás lelkét oltjuk be a szeretettel,hogy cselekedeteink gyümölcse tápláljon mindannyiunkat. Az értékekhez való igazodásunk során, tehát elkerülhetetlen a vita, az elfogadás és megvalósítás komoly munkával jár. Ha azonban ezeket az értékeket nem vállalják fel a családok és nem igyekeznek beépíteni a fiatalok nevelésébe, akkor a felolvasott biblia verssel szólva megvetésben, elmarasztalásban lesz részük .
„ Senki meg ne vessen ifjú korod miatt ….” indul a felolvasott bibliai vers. Talán túl szokatlan egy konfirmaciói beszéd alapgondoalataként egy figyelmeztető, tanácsot adó már-már szigorú elmarasztaló bibliai verset választani. Szinte olvastam a gyülekezet tagjainak a gondolataiból amikor e verset választottam, hogy mi akar ez lenni, miért kell ilyen figyelmeztető és szigorú hangon indítani a konfirmációi alapgondolatot. Talán nem bízok a konfirmándus lelki szellemi emberi értékeiben, lelki tisztaságában ? Talán feltételezem hogy a mai konfirmándus okot szolgáltatna arra hogy „megvessék” ifjú kora miatt ? A félreértések elkerülése végett hamar meg kell jegyeznem, hogy a mai konfirmándust ahogy én ismerem sok okot nem szolgáltatott számomra arra, hogy elmarasztalhatnám ifjú korából adódó viselkedése miatt. Sőt határozottan állítom, tiszta lelkiismerettel hogy a mai konformándust Szász Botondot, ifjú kora miatt , semmivel nem tudnám megvetni, semmi olyant nem találtam magatartásában ami miatt elmarasztalhatnám vagy ne vállalhatnám azt, hogy most e prédikációban nyilvánosan dícsérően elismerjem ez ifjúnak a lelki-szellemi értékeit és tisztletet érdemlő bátorságát. Már maga az a tény is, hogy akarta és vállalta, hogy életkorának megfelelő időben konfiormáljon és ne várjon még egy évet, hogy a következő osztályokkal egy évvel később konfirmáljon, már szavak nélkül is elmond valamit ez ifjú egészséges magatartásáról , lelki értékeiről. Akkor mégis miért tartottam fontosnak,hogy ez ünnepi alkalomra a Szentírás alapgondaltaként a „ Senki meg ne vessen ifjú korod miatt…” gondolattal is szóljak a mai ünneplő gyülekezethez ? Miért fontos hogy meg ne vessen minket senki ifjú korunk miatt és mit jelent az ifjú kor miatt megvetés figyelmeztése ? Erre igyekszem egy pár mondatban, e kérdésre igyekszem a válasz egy részét megadni a továbbiakban.
Előszőr is tisztázni szeretném azt, hogy a szentírási használatban a megvetés, elmarasztalás, a lenézés a „ katafgóneó” szó jelentésében áll elöttünk, ami leértékelést jelent. Jelenti azt a megvető magatartást, amit akkor érdemel ki az ember, ha bizonyos értékeknek nem felel meg, nem igazodik azokhoz az elvárásokhoz amelyek miatt részesül a megvetésbe ami maga után vonja a kiközösítést. Igen, mert akit megvetünk azt ki is közösítünk, akit megvetünk azt nem fogadjuk be a közösségünkbe, azok számára nem tárjuk szélesre az otthonunk kapuját, ajtaját. Vagyis nem engedjük be a gonoszt, nem engedjük be a kísértő erőket, a rosszakaratot, irigységet és mindazt ami rombolná az otthonunkat. Így egyfajta védelmet biztosítunk az otthonunknak. Ezért van a kapu és ezért van az ajtó, hogy csak azt engedünkbe akik tiszteletbe tartják az otthon értékeit. Minden mást megvetünk, elzárkózunk tőle, nem fogadjuk be. Erre nagy szükség van, hogy az otthont megvédhessük. Isten, mivel nem személyválogató ezért mindenkit befogad az Ő országába és felajánlja számára a megtérés lehetőségét, hogy az Ő országába az isteni otthonba bebocsátást nyerjen. Így vagyunk mi is mielőtt beengedünk valakit, ami otthonunkba meg akarunk gyöződni afelől, hogy érdemes a befogadásra, mert vigyázza és gyarapítja, szebé teszi az otthont ahol élünk. Innen adódik a megvetés, a kiközösítés maga. Ezért vetjük meg egymást mi emberek, mert ki akarják fejezni, hogy mindaddig amíg nem igazodnak az otthon megtartó értékekeihez, addig számukra nincs közös találkozási lehetőség és így az otthon kapuja, ajtaja zárva marad.
A másik fogalom, ami figyelmet érdemel e figyelmeztetés rendjén az „az ifjú kor” miatti megvetés. A „ hé neótesz” az az ifjú amiről a Szentírás nekünk beszél. Az ifjúság meghatározója a lendület az erő, a világmegismerő és világot jóbbá tenni akaró cselekedet. A Szentírás amikor az ifjúság miatti megvetésről beszél, nem ezek az értékek ellen emel szót. Mindamellett, hogy a fiatalságnak megvannak a maga előbb felsorolt erényei - amire nagy nagy szükségünk van - mellette a tapsztalat hiánya miatt ott vannak azok a gyengeségek, amikre jó odafigyelni, amit erősíteni kell. Az ifjúra az is jellemző , hogy annak kezdetén van, hogy megteremtse saját otthonát miután megismeri és magáéva teszi a világot. Nos ezekről a drága értkekről beszél Pál apostol Timetust figyelemztetve. Így arra figyelmezteti az ifjút, hogy a megvető magartartástól ellentétbe legyen magvető. Aki csupán a megvetés elzárkózásánál marad az kizárja magát sok mindenből, aki viszont a magvetést fel tudja vállalni az létalkotó, értékmegvalósító életet él és otthonává teszi maga körül a világot. Ez azzal a nehézséggel jár, hogy példává váljon, mindazokban a drága felbecsülhetetlen értékekben, amelyeket felvállal és megvalósít. Ez a magvetői példadó cselekvő élet amivel az ifjú elindul világmegismerő útjára. Ezáltal nem megvetésben, hanem elismerésben és tiszteletben részesül. Melyek ezek az értékek amelyeket Pál apostol útravalóul ajánl az ifjaknak ? A vers további részletiben olvasható , vagyis példája lenni: „… a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban.”
A példaadás tehát nem csupán életkori sajátosság, hanem az örök érvényű igazságokhoz, a belső tekintélyhez való szüntelen és önzetlen alkalmazkodás. A példadáshoz bátorság kell. Előszőr is saját gyarlóságaink tudatában kell lennünk és alázattal kell viszonyulnunk ahhoz a példaképhez, amit mi magunk is megvalósítani igyekszünk. Keresztény unitárius vallásunk Jézus példáját állítja elénk, mint követendőt, mint ami üdvösséger visz, amit ha követni igyekszünk, a bűntől mindinkább szabadabbak leszünk, s így bebocsátást nyerünk a „mi Urunk örömére” és így nem részesülünk megvetésben, kirekesztésben, kiközösítsében. Úgy lehetünk hát magunk is jó példákká, ha Jézus követő alázattal igyekszünk megvalósítani azokat az értékeket, amelyeket Pál apostol itt felsorolt: a beszédben, a magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban. Ezek azok az értékek, amelyek megvalósítása által bebocsátást nyerünk abba az otthonba, amit Isten országának szoktunk megnevezni. Ez a mi lelki otthonunk, ahol lelkünk békességet és áldást nyer.
Röviden hadd térjek ki az itt felsorolt értékekre: a „beszédben való példaadás” nyomán ismerhetőek fel gondolataink, ezért fontos miképpen és miről, és hogyan beszélünk. Ahhoz, hogy példák legyünk a mi beszédünkben, úgy beszédünk mindazokról az értékekről kell szóljanak, amelyek számunkra és szeretett testvéreink számára fontosak, elismertek és örökérvényű célokként állanak előttünk. Kedves konfirmándusunk, a beszédben való példaadása során, a káté és egyébb kérdések ismeretéről tesz tanubizonyságot.
A „magaviseletben való példaadás” nyomán, mi emberek , az elmondott szép szavaink aranyfedezetét teremtjük meg. Jakab apostol sokat hangoztatott figyelmeztétésével szólva, a mi hitünket cselekdetekben mutatjuk meg. Elmondott szavaink értelmetlenek ha nem igyekszünk ezeket megvalósítnani. A példaadás tehát az érték-megvalósító életet jelenti, oly módon hogy azt követni, megismételni lehessen mások számára is, valamint ezek által örömöt nyerjen mind a példamutató, mind pedig a példa követője , vagyis a boldogság útján lépkedjenek.
A „ szeretetben való példaadás” a szeretet megélését és a jó cselekedetek gyakorlását jelni oly módonhogy azt mások által is gyakorolni lehessen. A példaadás tehát egyfajta titkot tár fel arról, hogy a szeretetet hogyan kell gyakorolni, hogy mások által is követhető gyakoroloható lehessen.
A „hitben való példaadás” lényege, hogy ezt gyakorlova mindig újabb lehetőséget és útat tudunk feltárni önmagunk és követőink előtt is, hogy az örök és szerető Istenünkkel állandó kapcsolatban, gyermek-szülői boldog viszonyban legyünk. Ez által lelkünk megbizonyosodik az örök értékek valósága és megvalósítása lehetősége felől, vagyis az elmélet és gyakorlat kiegészíti és erősíti egyik a másikat. A hitben való páldadásunk folytán erösödünk meg az otthon-tudatunkban.
A „tisztaságban való példaadás” nyomán, arról a lelki tisztságról teszünk tanu-bizonyságot, ami egész életvitelünkről beszél. A tisztaságra szükségünk van, hogy az értékeink csillogjanak és fényjenek. A szemét a piszok, a tisztátalanság elfedi az értékekről a fényt és csillogást és így sötétség szakadhat ránk. Hiába a beszédben való példaadás, ha nem tarjuk tisztán szavainkat, hogy érthetőek és jó üzenet-közlőek legyenek. A magaviseletben való példadáshoz is szükséges a tisztság, mert ha magaviseletünk példája bepiszkolódna akkor hiába rendelkezünk az értékekkel lelkünk mélyén ezek nem tudnak az életünkbe beépülni. A szeretetben való példaadáshoz is szükséges a tisztság, hogy nem erőszakoskodjunk a szeretetünk gyakorlásával, ami által megszűnik szeretet lenni. A hitben való példaadáshoz is szükséges a tisztaság, hiszen „tükör által homályosan látunk” és hogy e drága isteni ajándékot tudjuk elfogadni. A hitet csak a tiszta lelkű ember tudja elfogadni, mert dacos, haragos, sértődött, vagyis sötét, piszkos, gyarló lelkületű ember ezt nem tudja elfogadni.
Szeretett testvéreim! A konfirmáció arról a hitről való tanubizonyság, ami erről a tiszta hitről szól, amit a felolvasott Szentírás számunkra, mint elvárást fogalmaz meg. Aki erről a hitről, példát tud adni, abban élővé lesz a jézusi szeretet, aki e hitről tanubizonyságot tesz már maga is példává lesz. Íme az ifjú hogyan lehet példává: tanubizonyságot tesz a benen élő tiszta hitről és ez által kéri hogy az egyház önálló tagjai közé felvegyük. Fogadjátok bíztató türelemmel és örömmel ez ifjúnak a hitvallását. Téged pedig ifjú barátom az Isten éltessen sokáig, hogy szüleidnek, testvérednek, szűkebés tágasab csládagjainak továbbra is öröme teljék benned. Ne feledd hogy a keresztény unitárius egyházközséghez való tartozás ahhoz a közösséghez való tartozást jelenti, ahol az említett értékekhez való viszonyulásunk határozza meg egyházközségi közösségünket. Oszd hát meg lelked tisztaságát azza a közösséggel, aki felvesz tagjai közé és aki bíztat téged, akire mindig számíthatsz és aki sokat vár tőled , mert vállalod a példaadás bátorságát.Érezd magad otthon e közsségben és védd az otthonát e közösségnek. Isten áldjon! Ámen és ámen. Sok szeretettel : Sándor Szilárd

A vallomás az esélyétől, a szolgálat öröméig

Sándor Szilárd
1994-1995 között a Missouri Állam Eliot Unitarian Chapel segédlelkésze,
Rev.John Robinson lelki vezetésével

1. Önmagam és az olvasó buzdítása

„ Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen a szeretetre és a jó cselekedetekre buzdítsuk” Zsid.10,24

Kedei Mózes esperes úr a „Vallomás magunkról” második kötetében megtisztelt azzal hogy közölte gondolataim az amerikai élményeimről is. „ Midőn azt írtam…” - éppen az erdélyi unitárius lelkészi munka kezdetének kezdetén voltam, és hát nem igazán volt egészen „tiszta az ég”, hogy Vörösmarty gondolatát folyatassam, Isten azonban e borús felhők mögül is rám szórta gazdagon áldásait. Amikor a „Vallomás..” üzenetét fogalmaztam, alig egy pár hónapja, hogy érkeztem haza Erdélybe, amerikai segédlelkészi tanulmányútamról (ha lehet ezt így nevezni) és állottam szolgálatba a Pipe–Szásznádasi Egyházközségbe. Az amerikai útról való részletes beszámolót tehát nem ismétlem meg mostani soraimban, hisz akit különösen érdekel, előveheti az említett könyvet és elolvasthatja az említett élménybeszámolóm is. Annál inkább arra búzdítanám Önt kedves olvasó, hogy tartson ki soraim olvasása mellett midőn „ezt” írom ,10 év utáni tapsztalattal. Buzdítom, hogy szánjon egy annyi időt amíg végigolvassa soraim, melynek közléséért köszönettel tartozom e könyv szerkesztőinek, hogy az akadémiták sorába engem is besoroltak. Külföldi segédlelkészi szolgálatom ideje alatt ugyanis inkább a lelkészi munka gyakorlatába mintsem az elméletébe igyekeztem ismereteket szerezni. Bár a „Star King”-et is volt alkalmam meglátogatnom - Dr. Gellérd Judith jóvoltából - és búvárkodtam a városi könytárakban is, majd a Chicagoban a Meadville Lombard Teológiai Intezetben a „ Demokratikus hitről” hallgattam intenzív előadást - Michael Burp és Kovács István tanár úr vendégszeretetének örvendve - többnyire viszont, a lelkészi értkezetleteken, köri közgyűléseken és a lelkészi továbbképzőkön való részvételelek és természetesen az Eliot Unitarian Chapel mindennapjai - szószéki szolgálatai, vallásórái, és részvétel a nagyszerű közösség gyülekezeti életben - jelentették a lelkészi munka gyakorlati ismereteinek az „akadémiáját”. Megtisztelő hát a részvételem az akadémiták között és igyekszem felnőni e feladathoz. Köszönöm a meghívást – ezért buzdítom mgam az írásra - és köszönöm az olvasói szándékot! Ha egy szentírási verssel kellene érzékeltetnem a külföldi tanúlmányaim, akkor a fent idézett bibliai verset jelölném meg ennek tanítását - amint láttam John Robinson lelkész és közösség-szerető gyüelekezete részéről, hogy gyakorlatba ez mit is jelentett. azóta is igyekszem felnőni e szentírási üznethez, és önmagam is, másokat is erre búzdítanom: kölcsönös szeretetre és jó cselekedetekre.

2. Pipe-Szásznádasi Egyházközségben ( 1995 szeptembe 1 –1998 február1 )

„Azokra dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják” Róm. 14,19

a)” Vallomás magunkról”

1995 szeptember elsején kezdtem gyakorló segédlelkészi szolgálatom az Erdélyi Unitárius Egyházban. Sajnos azóta megtapasztaltam, hogy azokat a meglátásaimat amelyeket akkor, a Kedei Mózes esperes úr szerkesztésében napvilágot látott, „Vallomás magunkról” lapjain megfogalmaztam, úgy tűnik nem igazán írtam le érthetően és azóta is tanulom újrafogalmazni a lényeget, mint a lelkészi munkakörrel és javadalmazással, mind pedig az általános vallástársadalmi kérdéseket tilletően. Sajnos gyakran tapasztalom – azóta is - hogy amikor, az előre látható megpróbáltások, kihívások előtt fontos kérdésekben kellene egyet értetnünk - ez oly nehezen születik meg -, és az előre látható megpróbáltatások és kihívások győzedelmeskednek a meggyengült közösségi összefogás hiánya miatt. Ezt nemcsak egyházi – de sajnos így is – hanem tágabb közösségi kérdésekben is sajnálatosan igaznak látom, azóta is. ( A gyöngyörű Pipei parókiát hagyjuk romba dőlni … hiába bízzuk ezt csak a mindenkori pipei lelkészre csupán! Úgy tűnik, hogy e gazdag múltú egyházközség értékeit nem tudjuk hatékonyan átmenteni, nemcsak lelkileg és szellemileg vagy a leírt történelme alapján, de gyakorlati szempontól is.)

b) Vallomásos élettér - parókia és templom

Nincs „stratégiánk” - mai szóhasználattal írva - nincs sok esetben „fenntaratható fejlesztési tervünk”, e „tudás-alapú társadalmunkban”, a kiöregedő falvaink javára. Nem figyelünk oda valami lényegesre, valami fontosra, úgy tűnik, mintha nem volna elég bátorságunk tudomást venni a valóság e fontos szelétéről. Az elveszett múltunkat síratjuk, de sokszor nem látjuk a múltunktól a jelent és így nem tervezzük a jövőt ! Nincs közös egyetértésünk ezekről a fontos kérdésekről. A szomorú az, hogy ha „partnert”, - vagyis velünk együtt gondolkodó és cselekvő társakat - keresünk – egy-egy épületünk rendbetételére, tatarozására, hogy majd élettel lehessen megtölteni, ( hogy ne csupán „a régmúlt virágok illata” búdulatába rejtőzzünk ) e „partnerséget” , e velünk együtt gondolkodó és cselekvő vallásos lelkületű társsá levés, sajnálatosan felette összetéveszthető . Mintha csupán adományszerző célja lenne, a „partnerségnek” , vagyis: mi lennénk, akik kérünk és a „partnerek” azok akik adnak .. holott a tatarozás csupán része, vagy helyesebben a megvalósítás egyik eszköze, vagy eslő lépése – ha jobban tetszik - az egész szolgálatnak. Meggyöződésem, hogy határozottabban kellene szavunkat hallassuk a meglévő épületeink érdekében, és ezen épületeinket élettel kell megtöltenünk, egyház és közösségi szolgálattal! Az is egyértelmű, hogy ezen „partnerek” megtalálása sem könnyű, de úgy érzem még mindig sok esetben úgy vagyunk ezzel, hogy egyszerűen feleslegesnek „ könyveljük” el ezt a kérdést, vagyis amint elmítettem, nem akarunk tudomást szerezni erről, nem akarjuk kezelni e helyzetet .. akkor legalább bontsuk le a romba dölő épületetinket és ne nézzük, hogy mint dölnek romba ! A tehetetlenségbe való belenyugvás , vagy a tehetetlenség be nem ismerése, meg nem látása rosszabb, szomrúbb sőt veszélyesebb a tehetetlenségnél ! Meggyöződésem, hogy nem vagyunk tehetetlenek és sok esetben nagyon egyszű dolgok elvégzésének halogatása vagy helytelen gondolkodásunk miatt, komoly hátrányunk származik.

c) Önvallató kérdések – vallomások ösvényein

Ezért (is) talán érdemes időben – mert egy idő után felvetődik ömagától adóan - a kérdést: a lelkészi állás ott van ahol van lakható parókai, van templom, vannak hívek ? Egy idő után adódik egy másik megtartározóan fontos kérdés: ezen hívek fenntudják.-e tartani a lelkészi állást ? ( .. erre már elindult egy megoldás-keresésés az ULOSZ-ban ) Következő kérdés: mi lesz akkor ha lesz parókai, lesz templom és ha majd nem lesznek hívek? Talán még vannak kérdések: és az egyházközségi földek, erdők ezen esetekben, kik gazdálkodnak majd, vagy ezeket is eladjuk ? (Nem értem, hogy más egyházak hogyan tudnak és miért vásárolnak fel egész faluhatárokat, gyümölcsösöket , ott is ahol még unitárius egyházközségek vannak és (még) egy „fia” más vallású sincs vagy ha igen, akkor azért mert beköltözött.) Tehát ezt a kérdést nemhogy nem kezeljük szakszerűen, de mintha nem is vennénk tudomást erről (sem). Legyünk valósághűek: sok gyülekezetünkben már régen több a temetés, mint a keresztelő, ebből azonban nem következik az hogy az épületeinkről, örökölt javainkról, keresztelő poharainkról le kell mondanunk. Lehet hogy túl „meredeken” fogalmazok, de azért teszem, így mert 10 év egyházszolgálat után felkiáltójellé tornyosult bennem e megoldásra váró feladat .. és azóta is ebben élek, egyfolytában ezzel szembesülök a mai nap is: olmadozó iskola helyett Gyülekeztei Otthont építünk Jobbágyfalván és templomot Nyárádszeredában. Gyökereinket nem téphetjük ki, mert megtartanak és táplálnak bennünket .. és melyek a mi gyökereink…?… „kiöregedő egyházközségeink” nem tudni meddig táplálnak és meddig hagyjuk ugaron a határt….

Szeretettel gondolok vissza kedves volt Pipei-Szásznádasi híveimre, barátaimra, akikel ma is örvendünk egymásnak találkozásainkor. Elbeszéljük az 1997-es Pipei falutalálkozót és az egyháközség tőrtőnelméről nyomtatást látott kis füztecskéről (is) ..

3. Szentháromság-Kisadorjáni Egyházközség ( 1998 február.1 –2003. decembe 1)

„ Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösseég sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde” Ef.6,16-17

Egy kis személyes adat: feleségem munkanélküliként kezdte az egyetemi utáni éveket, papnéként, amikor megszületett kislányunk. Majd sikeres vizsga után - választás után - a dicsőszentmártoni Elméleti Középiskolába nyert kinevezést. ( Ez időben üresedett meg a Szőkefalvi Egyházközség lelkészi állása) . Ekkor még a Szásznádasi parókián laktunk. A parókia ebben az időben már – többnyire az amerikai testvérgyüelekezetének köszönhetően – fürdőszobával volt felszerelve és tatarozva, kimeszelve voltak az épületek ( mind a pipei templom és parókia, mind pedig a parókia és imatarem). Az, hogy mégis miért látta Isten úgy, hogy mindezek mellett, a Szentháromság-Kisadorjáni Unitárius Egyházközségbe találjunk otthonra és szolgálatra , az a gondviselés titka marad örökre. A gondviselés titkának pedig a legszebb ajándéka, a bizalom. Röviden ez egyházközségben eltöltött időről a következő pontokban foglalom össze :

a) Esély az emlékezésre

Ezen a címen állítottam össze a reformációs múltú egyházközség történetét és adott ki a Marosvásárhelyi Impressz kiadó (testvérgyülekezeti támogatásnak köszönhetően) Az egyházközség múljából induló ismertető a könyvecske megírásának az idejéig tart. Időközben az omladozó volt felekezeti iskolát a gyülekezet közmunkával lebontotta. Néhai Fülöp Zoltán tiszteletes Lóránt fia adományának helyére, elkészült a gyülekezeti otthon, a Fülöp Zoltán emlékház, irodahelységgel, teakonyhával, vendégszobás tetőtérrel, a ház elé egy faragott oszlopra pedig felkerült a volt felekezeti iskola csengettyűje. A parókai otthonossá vált, külső belső javítási munkálatok elkészültek és autógarázs és gazdasági épület került az udvarra ( felhasználva a volt iskola épületanyagát.) Az egyházközségben valamikor működő tanuló segélyezés is újraindult a testvérgyüelekezeti támogatásnak köszönhetően, akik az épület elkészítésben is nagyobb részt adományoztak. Mára már teljesen be van fejezve az épület. A parókia is lakályos és rendezett. Ezenkívűl az egyhákzöségnek birtokában van egy építendő templomterve is ( Fazakas János adománya ), hiszen a gyülekezet vágya a Fülöp Zoltán emlékház felépítése mellett templomépítést is tervezett. Ebben az időszakban voltam közel két évig a Nyomáti Unitárius Egyházközség beszolgáló lelkésze, amely időszak alatt az Árpád-kori műemléktemplom tetőszerekezetének teljes renoválására került sor. Az egyházközség, a Transylvanian Trust, Műemlékvédő Alapítvány és Egyetemes Egyház közös eredménye e nagyszerűen elvégzett munka. Természtesen a munkálatok előkészítése nem egyik napról a másikra történtek, mert már megkezdődtek Máthé Ödön nyudgíjas lelkész idjében. Öröm volt megtapasztalni az összefogást a műemléktemplounk védelme érdekében!

b) Esély a vallomásra

Ezen a címen kis füzetecskében vallottam, ajándékba kapott keresztény unitárius hitemről. Ebben az időszakban köri testvérgyülekezeti tanácsosi feladattal és szolgálattal bízattam meg. E szolgálat-adta kérdések és az amerikai konferenciákon való szolgálati útaim során érlelődött bennem e kis füzetecske megírásának a gondolata. Talán lesz még alkalmam tovább folytatni e munkát, amit nem tudtam befejezni. Ebben az időszakban a
Nyárádszeredai Középiskolában a IX-X osztályokban logikát, lélektant és latint tanítottam fél tanári állásban. Közben megszületett kisfiunk - amikor feleségem a magyar irodalom és nyelvtan katedrán V-VIII osztályban helyettesítettem egy évet . A diákokkal való közvetlen kapcsolat, valamint a szellemi kihívások is érlelték bennem a mondanivalót. Ezzel a kis füzetecskével búcsúztam az egyházközségből s egyszersmind mutatkoztam be az új egyházköségembe.

c) Felhők fölött mindig süt a Nap

Szentháromság-Kisadorjáni lelkészségem idejének a vége fele írtam meg e fenti címen a vallásos kisregényem, melynek bevételét teljes mértékben a Nyárádszeredai építendő Unitárius templom adománygyűjtése javára ajánlottam fel. Tehát .. ahogy lakályossá lett a parókia, elkészült a gyülekezeti otthon és a kisregény is nyomdakész állapotba került szintén a Nyárád mentén maradva egy követekező egyházközségben folytatom lelkészi munkámat.

4. Jobbágyfalva-Nyárádszereda Unitárius Egyházközség 2003. december 1-től

„…örömmel imádkozom mindnyájatokért… és imádkozom azért hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igaz megértéssel, hogy megítélhessétek mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára.” Fil,1, 4.9,10

a) Világhálós egyházi szolgálat

Az hogy mennyire fontos a „világhálós egyházi szolgálat” , ezl nem tartom fontosnak külön hangsúlyozni. A „világhálós egyházi szolgálat” – az én értelmezésémben - röviden a következőket jelenti: egyházközségi honlap-szerkesztés, egyházközségi társalgó létrehozása, email-kapcsolat, unitárius világhálós kapcsolattartás különböző társalgókban.

A fentiekkel kapcsoaltosan a következőket ajánlom figyelembe ( a teljesség ígénye nélkül) :

- http://clubs.wanadoo.co.uk/groups/jobbszereda - egyházközségünk - angol nyelvű – társalgója ( a csoport nyitott)
- www.lorinfo.ro/unitarius - egyházközségünk honlapja
- http://groups.yahoo.com/group/unitarius/?yguid=180364956 - nyárádszeerdai unitárius ifjinek is van egy társalgója
- http://groups.yahoo.com/group/unitpredy/?yguid=180364956 - az unitárius telológiai párbeszéd lehetősége, ( még nem indult el e téma) egyházi beszédek, angolra fordított egyházi énekesekönyvünk énekeből (a csoport nyitott a hasonló érdeklődésüek részére)
- http://it.groups.yahoo.com/group/unitariani/?yguid=180364956 - öröm számora, hogy az olasz unitáriusok is szeretettel fogadják elmélkedéseim, amelyről a következő címen lehet olvasni
- http://votu.unitarforbundet.org/ - szíves figyelmükbe ajánlom a Norvég Unitáriusok honlapját akikkel szintén világhálós kapcsolatban vagyok
- http://fpbuu.org/index.html - a Jobbágyfalvi gyülekezet amerikai testvérgyüeleketének a honlapja
- http://www.duxburyuu.org/ - Nyárádszeredai gyülekezet testvérgyülekeztének a honlapja
- http://www.smallgroupministry.net/pbowden/index.html - meggyőződésem, hogy az u.n. „Small Group Ministry „ jelneségre nekünk is od akell figyelnünk és megkeresni a módját annak, hogyan lehet beépíteni a mi egyháközségeink szolgálatába
- http://groups.yahoo.com/group/openmindedchristian/ - talán mi is elég nyitott gondolkodású keresztényeknek vallhattjuk magunkat ahhoz, hogy a világhálón hasonló csoportokkal kapcsolatba lépjünk
- pcc-chat@lists.uua.org - jónak tartom (bár fenntartásokkal) e társalgási listán való részvételt a testvérkapcsoltokról való napirenden való tájékozódás végett
- http://www.geocities.com/sandorszilard2003/personalpageblue.html - személyes honlapom ahol a lelkészi szolgálatról segítséséről (is) kifejetttem e pár véleményem
- http://groups.msn.com/MagyarokAVilaghalon/magyarokavilghln.msnw - talán érdemes odafigyelni erre a lehetőségre is, hogy a magyarok a világhálón összefogalóban is helyet kapjunk
- http://groups.msn.com/MilanoiMagyarok/messages.msnw - talán a magayr csoportok fele való időnkénti jelzésünk unitárius hitünkről és vallásunkról, rendezvényeinkről ( sem) hiábavaló, mint a mIlánói magyar csoport fele
- http://groups.yahoo.com/group/hunnor/?yguid=180364956 - hasonló a norvégiai magyarok társalgási listája esetében
- http://groups.yahoo.com/group/ermacisz/?yguid=180364956 az Erdélyi Magyar Civilszervezetekkel való világhálós tájékozódás is javunkra szolgál
- http://groups.yahoo.com/group/ErdelyiKozelet/?yguid=180364956 ugyancsak az Erdelyi Közélet társalgási lista esetében is
- http://groups.yahoo.com/group/transylvanianews/?yguid=177307460 - vagy az Erdelyi Hírek listára sem tűnik feleslegesenek időnként megjelennünk és hírt adnunk magunkról
- http://groups.yahoo.com/group/unitpap/?yguid=180364956 fonotsnak tartom, hogy az unitpap társalgónak lehetőség szetrint minél több unitérisu tagja legyen ahol hasonló dolgokat megtudunk vitatni
- http://groups.yahoo.com/group/unitteologusok/?yguid=180364956 - nagyszerű dolognak tartom az unitteológusok listát is, ahol jó lenne időnként telógiai eszmecserét is folyatni ( ebélli reménységel iratkoztam fel és örvedtem hogy bevettek tagjai közé)
- http://www.istentisztelet.hu/index.html - csak érdekesség-képpen érdemes elidőzni e címen, és meglátni az „egyházközségi világhálós szolgálat” munkát adó szolgálatát , s talán az eddigiek már nem tűnnek olyan hiábavaló felsorolásnak (sem)

b) Örökségünk szolgálata: épületeink, egyházi beszédek, egyházközségi rendezvények, a hívekkel való kapcsolattartás, nőszövetségi, ifjúsági munka, diakónia

10 évvel ezelőtt az épületek tatarozásával kezdtem és ahogy befejeztem máris kezdtem elölről egy új egyházközségben. Ahogy befejeztem , máris kezdhetem előlről az egészet. Ezzel szembesülök most is e mostani helyemen: épületjavítások, építkezések. Jobbágyfalván – vendégváró Gyülekezeti Otthon Nyárádszeredában – templom építkezés. Az parókia udvara építőtelep. Önerőből e gyülekezetek képtelenek terveik megvalósítására. Nem célom a már említetteket megismételni, vagy e gyülekezet esetében külön hangsúlyozni e szolgálat fölötte szükséges voltát. Természtesen az időről időre való felkészülés az egyházi szolgálatokra szerves tartozéka a lelkészi munkának. Fontosnak tartom a gyülekezeti szeretetvendégségek szervezését, mint a közösségépítés szerves részét. Fontosnak tartom a hívek kapcsolatának az erősítését a saját egyháközségükkel (is), és természtesen a nőszövetségi és ifjúsági mozgalmak kiszéllesítését. A diakóniai mozgalmunk is talán nagyobb hangsúlyt kellne kapjon, a betegekre való odafigyelés, az elesettek megsegítsése, a diákok ösztönzése ösztöndíjakkal, és igen nagyon fontosnak tartom – és nem látom a megoldás lehetőségét egyelőre - az alkoholisták lelkigondozásának kérdését és a felvilágosítást a drogokról és a környeztevédelem terén. Röviden ennyi.

c) Önmagunk szolgálata – a „szentlélek tápláléka” által

Igen, ahhoz hogy szolgálni lehessen, szükségünk van a „szenltélek táplálékára”. Az tud beszélni akinek „szavai vannak”, és annak vannak szavai aki nemcsak írja, de olvassa is a szavakat. Tehát önmagam művelését és az önnevelést igencsak fontosnak tartom. Mindezek mellett vannak még terveim : regényírás, fordítások, a fa diszítő faragása
( imádkozó kéz, kehely láng és más vallásos jelképek feldolgozása ).

Bizalommal és áldással: Sándor Szilárd

Sermon of baptism and confirmation for Dott. Roberto Rosso

“ And he cried to the Lord, and the Lord showed him a tree, and he threw it into the water and the water became sweet. There the Lord made for them a statute and an ordinance and there he proved them, 26 saying “ If you will diligently hearken to the voice of the Lord your God, and do that which is right in his eyes, and he give heed to his commandments and keep all his statues, I will put none of the diseases upon you which I put upon the Egyptians, for I am the Lord, your healer (…) 2 Mos15, 25-26

“ A voice cries: In the wilderness prepare the way of the Lord, make straight in the desert a highway for our God. Every valley shall be lifted up, and every rough places a plain. And the glory of the Lord shall be revealed, and all flesh shall see it together, for the mouth of the Lord has spoken.” Isaiah.40, 3.

“ And while he was at Bethany in the house of Simon the leper, as he sat at the table, a woman came with an alabaster flask of ointment of pure nard, very costly, and she broke the flask and poured it over his head… And truly I say you, wherever the gospel is preached in the whole world, what she has done will be told in memory of her.” Mark.14, 3; 9

Dear sisters and brothers, dear friends! We are the wanderer of hopes and of faith and of love. Our wanderings, our peregrinations are our searches for Lord’s Promise Land, to find the safely homeland, we may call the Kingdom of God. We know from Jesus that the kingdom of God is in us, and we are who could take care of our human face, to not loose the beauty of being God-likes. In our wanderings we need to be sometimes Moses and sometime we need to be open hearted to recognize Moses in front of us. In our wanderings, we are hungry and we are thirsty for he faith of salvation. In our wanderings we extent our arms and we lead our steps forward to reasons of hopes and forward to vitality of love.

That is why is so hurtful when we rise the water of life to our lips and we feel that this water is bitter. That is what is so painful when we raise the bread of existence to our lips and it is not satisfying our hungry. That is why it is so disappointed, when we do not feel the safeness of our footsteps when we walk on future’s pathways. That is why we need to be leaders and we need to recognize and follow our leaders. Moses leaded his people to the Promise Lend and Jesus leaded his follows to the Kingdom of God. They showed us how to make bitterer water to be sweet, bread to be sustaining, and our steps to be safely.

We are thankful to our God for revelations of salvation and we are thankful for those who lead us to have part of this salvation. We express our thanks in this moment for Moses and for Jesus for their life and for their effort to lead people to be nearer to God. We express our thanks to prophet Isaiah who helped the crying people to find the good direction form desert to the highway of God. We are thankful in this moment for occasion of being here and to be part of this ceremony of baptism and confirmation. Our heart and our soul is filed with faith, hopes and love, and we are grateful the piece of tree what makes the water to be sweet in Moses hands, and we are thankful for revelation of God showing us how to make every valley lifted up, and every rough places a plain. We are thankful for the spiritual oil what is cleaning our thoughts turning to our head. We are thankful for God because of showing to Roberto Rosso the Way what helps him for his salvation and helps him for feeding him with faith, hopes and love. We are thankful for this moment, to be part of his baptism ceremony and after to follow his confirmation and pray and sing together for One God.

To be baptized it means that you be registered of Christian Unitarian Church, and it means that this faith is very important to you. The confirmation is a confession of this faith and after confirmation you become a member of this Church. Confirmation it means that you know how to make bitter water to be sweet, or you recognize Moses-likes spiritual leaders to have form this water. Confirmation it means that you hear and follow the voice of Isaiah and you find the highway of God. Confirmation it means that you celebrate the valuable oil being poured to his head and you appreciate of this valuable oil and use for best reasons. Confirmation it means to look back to history and feel the message of reformation in the present to make future nicer and better. Confirmation it means to become an adult follow of Jesus and aiming to live, loving God and loving man.

Dear sisters and brothers, dear friends! Roberto Rosso chose these verses from the Bible for occasion of his baptism and confirmation. I said the messages of these verses, and you are who listen to me. These messages are for all of us, for speaker and for listener as well. God showed you dear Roberto a tree and you threw into the bitter water of our life. Thank you for your hearing the voice of Reformation of Ferenc David and hearing the voice of Italian religious leaders in Reformation’s times who were with Ferenc David. And thank you for message you expressed with your being here to be baptized and for confirmation. God bless you and take care of you and to yours! Dio the benedicto! Dieux benediction pour toi! Isten aldjon ! Amen and amen.
Rev. Szilard Sandor

Augusztus hónapban a lelkész évi szabadságának idejében hat napos biciglitúra keretében zarándolkolt el egyházközségünk lelkes fiataljaival a Szejkei Unitárius találkozóra . A túra útvonala a következő volt ( rövid beszámolóval ):
1.Nap:Jobbágyfalva- Nyárádszereda-Székelybere-Nyárádmagyarós-(autóval járhatatlan) Sóvárad-Szováta (fürdés a Mogyorósi sós strandon)-Parajd- (kürtöskalácsos pihenő) Felsősófalva-Korond. Köszönet Farkas Margit tiszteletesasszony és László tiszteletesúr szeretetteljes vendégfogadásukért, a szállásért a finom vacsoráért és reggeliért! 2. Nap:”Likas Kő”- Farkaslaka ( Tamási Áron síremlék-, és emlékház meglátogatása … azon az utcán bicigliztünk a Kultúrotthon mellett, ahol szörnyű pusztítást végzett az özönvíz nem sokkal eljövetelünk után.. ott ahol egy kedves helybeli lakostól kértünk kölcsön egy biciglipumpát gumidefektünk miatt…) Szentlélek- (itt elkezdett az eső cseperegni, felvettük az esőköppenyeket, de mire beértünk Szejkére már el is állott ahol megebédeltünk)– Székelyudvarhelyre érkeztünk a 2. számú unitárius gyülekezetbe, köszönet a hátizsákok elszállításában Koronról Sz.-udvarhelyig Balázs Ferenc vállalkozónak!) 3.Nap:Sz.udvarhley- Szelyke (Az unitárius találkozón való részvétel)- Sz.udvarhely ( biciglijávítások, alkatrész-cserék) 4. Nap –Vasárnap. Rüsz Domokos székelyudvarhelyi lelkész meghívását elfogadva, Sándor Szilárd végezte a szószéki szolgálatot Róm 14,1 alapján. A vasárnapi perselyes adakozás adományával és a megtapasztalt segítő szeretettel és bíztatással távoztunk, a nemrég felépített unitárius templom-, vendégszoba-, és lelkészi lakásból. Köszönetet mondottunk e helyen is Rüsz Éva tisztletesasszony és a tiszteletesúr kedves vendégfogadásának! Azóta sajnálatosan e gyülekezet tagjai közül is szembe kellett nézniük az özönvízzel… Székleyderzs fele mentünk a későbbi árvíz-súlytotta falvaktól nem messzire – Felsőboldogfalva- Désfalva-Kányád- Székelyderzs. Este a vacsorára a székelyderzsi unitárius templomerőd bástyájában került sor Újvárosi Katalin tiszteletesasszony és Demeter Sándor Lóránt tiszteletesúr vendégszeretetének köszönhetően. A Székelyudvarhelyi perselyes adománynak kösöznhetően a biciglitúrázók a Székelyderzsi unitárius templomerőd-diszítette rövidújú blúzzal távoztunk. 5. Nap. Az igaz hogy Bögöz fel indultunk, és végül kikötöttünk Agyagfalván, de így sem jártunk tév-úton J. A Hólyagos tetőn az erdőn keresztüli útviszonyok viszont nem éppen a mi biciglinknek megfelelő túra útvonala volt. Végül Nagygalmabfalván, Betfalván keresztül Székelykeresztúrra érkeztünk, ahol megebédeltünk., majd Alsóboldogalva-Újszékley-Küküllősárd-Újlak után megérkeztünk Magyarzsákodra. E helyen is köszönet Hegedűs Orsolya tisztleteasszony és Tivadar tisztletesúrnak a szíveségükért, szeretetükért. 6. Nap. A déli harangszó után indultunk volna el ( ha nem lett volna defektünk) Miután - úgy gondoltuk, hogy - kijavítottuk a hibát Székleyvéckén a helybeli postás közel két órai segítségének kösöznhetően (külső és belső megragasztása) után távozhattunk Székelyszállás- Bordos irányába Gulakutára, ahol egy szintén erőt megpróbálló sűrű és igencsak merekek erdőn keresztül érkeztünk be Szentháromságra.- A Nyárádszenlászlói eltérőtől Ntyárádgálfalváig vert az eső, de a székelytompai eltérő után hamar „felsirültünk” Nyárádszeredának majd Jobbágfalvának. Szerencsésen hazaérkeztünk.. ha defektes gumival is.. és kissé átázva… de jövöbeli reménységgel ,hogy az elkövetklező biciglitúránknak lesz több támogatója és tanulva az idei túra nehézsáégeiből jövőre már körültekintőbben szervezzük meg hasonló biciglitúránkat, ha az Isten is megsegít. S talán lányok is jüjhetnek majd velünk.. de addig is ifjúsági gyülekezeti csoportunk belső közösségét lelkileg erősítve indulhatunk majd ismét útnak. Az idei biciglitúra résztvevői: Szász Lóránt, Mihály Bálint Zoltán, Szász Botond, Fekete Botond és Sándor Szilárd

Meghívó

A III Tündér Ilona- napi rendezvény során, a Jobbágyfalvi Unitárius Gyülekezet és a Tündér Ilona vendégház, közös szervezésében kerül sor, 2007 augusztus 19.-én, az első Jobbágyfalvi Unitárius Napra. Erre az alkalomra készült el a templom külső feljavítása. A gyülekezet még további építkezési-javítási munkálatok előtt áll.

A rendezvény programja:

d.e. 11 órától istentisztelet a feljavított unitárius templomban.  Az istentisztelet keretében ünnepi műsorra kerül sor és id. Balogh Páll a templomépítés idejére emlékezik vissza, valamint élménybeszámolók is elhangzanak.

D.u 3 órától a Tündér Ilona Völgyében szabadtéri ökumenikus istentiszteletre kerül sor a helybeli katolikus, református és unitárius lelkészek szolgálatában, melynek keretén belül fellépp a Jobbágyfalvi Ökumenikus Kórus. A vendégeket a „ Tündér Ilona főztjével” kínálják meg. A rendezvény során barátságos futbalmérközésre kerül sor a helybeliek és a vendégek között, a helybeli tánccsoport előadja „Bekecs alatt Nyárád tere” című műsorát. Tábortűz és közös éneklés zárja az ünnepi napot.

A szervezők szeretettel várnak minden jobbágyfalvi elszármazottat.

összevissza dobált gondolatok

” Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember.” Péld 27,19

..1 kor 13,12..” tükör előtt homályosan látunk..”
.. Jak 1,23-24 ” Mert ha valaki csak hallgatója az igének de nem megtartója, az olyan mint az az ember aki a tükörbe nézi meg az arcát.Megnézi ugyan magát,de elmegy és nyomban el is felejti hogy milyen volt.”

visszapillantó tükör

” ..a tiszta tükör az útjára engedi a napfényt, oda tükrözi ahova irányítod. A tiszta tükör. A vakult tükörbenelvész a napfény.. Igyekezz hát hogy tiszta tükör lehess, amilyennek Isten megteremtett, s akkor tied lesz az Ő sajátos ereje , tied lesz mindég továb sugárzásra.. Wass Albert

-folyékony tükör ( a Magyar Tudományos Akadémia híranyagában.. folyékony tükör ami nagy hidegben sem fagy meg

A szem a lélek tükre..

vásárfia. Szív alakú tükrös pogácsa

koporsó és tükör - forrás . virtuális plébánia… ” az egyházközség temetése” - nyiott koporsóban elhelyezett ükör, ahol a hívek körbe járnak és mindenki betekint a koporsóba..
Egy fénylő pont, amely nyugtot nem talál

tükör - víz tükre..tükrözi az arcot
tükör az emberi szív tükrözi az embert

víz és szív - tükör
arc és ember - tükörkép

mit látsz ha a vízbe tekintessz?
mit látsz ha a szívedbe tekintessz?