Kol 3,16
A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást
teljes bölcsességgel,és intsétek egymást zsoltárokkal,dícséretekkel, lelki énekekkel,
hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek”

Temetési beszéd- vázlat Néhai L.I felett.

Gyászoló testvéreim, végtisztességet tevő gyülekezet. Itt állunk e halottas gyülekezetben hogy
végső búcsút vegyünk az elhúnyt óvónénitől, édesanyától, nagymamától. A koporsó, a koszorúk, a
fekete halottas zászló, a feketébe öltözött együttérző gyülekezet képe mellett megjelenik lelki szemeink
előtt az élő ember képe aki már nem lehet közöttünk. Igen mert amikor búcsúzunk, amikor az élet elszakít
valakitől akit utolsó útjára készülünk elkísérni nemcsak a jelen szomorúságát látjuk hanem azt az embert is
aki immár néma ajkakkal a koporsóban ide hívott bennünket. Idehívott bennünket az az élet amit élt a néhai
óvónéni, a néhai kedves édesanya , nagyanya daloslelkű ember. Vannak emberek akik távozásukkal
a végső búcsú idejében is szolgálják azt az eszmét amiért egész életüket élték. Szolgálják az eszmét
mert a végső búcsú idejében összegyűlnek mindazok akik őt tisztelték, szerették és egy kevés ideig még átismétlik a
tanítványok a megtanult leckét, még egy búcsúzásnyi ideig belefedkeznek abban az élménybe amit szeretett nevelőjüktől
kaptak kitörölhetetlen ajándékként.

Gyászoló család végtisztességet tevő gyülekezet. A végső búcsúnak az előbb elmondottak képezik az élet emberi oldalát. Van azonban egy másik hívó hnag is ami idehívott bennünket, és ez az Istennek a hívó szava. Hagyományos gondolkodásunkban amikor megszólal a harang akkor Isten szólít meg bennünket. A harang imára hív, a harang megszólít bennünket, a harang zsoltáros és lelki énekekre emlékeztet minket. Emlékeztet arra az időre amikor jelezte a török-tatár vagy egyébb veszedelmet, emlékeztet arra amikor a háborúból gyúztesen hazajöttek a katonáink, amikor megkondulásával a vallászabadság dallamait zúgta hogy ne égjenek a máglyatüzek. A harang, figyelmeztet a nagy időre, tűzre, vasárnapra, keresztelőre, temetésre. Gyászoló testvéreim minket mindazok mellett hogy egy élet iránti végső tisztlet hívott minket ide, idehívott a harangszó , mint Isten szava. Ezért is olvasunk fel a Szentírásból és ezért imádkozunk, ezért búcsúzunk hittel az eltávozó elhunyt emberátsunktól. Hittel búcsúzunk, azzal a hittel hogy Isten szeretettel hvott el bennünket e földi létre és az Ő örökkévalóságának a szeretébe fogad bennünket vissza. Azok pedig akik gyászoló szomorúsággal szembesülünk a betegség, az elmúlás tényével ránk is kiárasztja az Ő szretetét ha nyiott lélekkel fogadjuk az Ő áldásai, ha felkészülünk az Ő áldásainak az elfogadására.Hogyan lehetséges ez? Ha tanulunk azoktól akik előttünk jártak, tanulunk krisztusi beszédet, a szeretet szavát, ha tanulunk bölcsességet a hitnek bölcsességét, ha eltudjuk fogadni az intés és ha a lelki énekeket énekelünk. A krisztusi beszéd a szeretet szózata. A szereteté ami krisztusi szolgává teszi az embert.

Lelkünk harangjai megkondultak és eljöttünk ide e végtisztességre. A gyászoló de bízakodó mert krisztusi lélekkel rójjuk le kegyeletünket elhunyt szerettünk ravatala előtt.

Néhai L.I egy völgyektől övezett tisztavízú és levegőjű székely faluban látta meg a napvilágot, Vargyason. Ott ahol
a szántó-vető ember a madartól a patak fodrainak a csobogásától tanul énekelni és a pajkós kiscsikóktól tanul táncolni
ahol az erő és mező virágait rajzolják festik a bútorokra , ahol a búzamező és szőlő csodálatát szövik a népviseletbe. Ott
látta meg a napvilágot ahol együtt kelnek és feksznek a felkelő és lenyúgvó Nappal, s ahova a csillagösvény
visszasegíti az otthonról messze kerülő vándort, ki elindulna szép hazájából, kincses szép Erdélyországból. Búval és bánattal
zsinorozzák ott a köpönyeget és a hosszú útnak a porát és a bús lélek jaját elfújja szél , ahol nemcsak szomszédok
de egymás mellett is élnek az emberek. A vargyasi gyermekével után Székelyudvarhelyen végezte el a Benedek Elek Gimnáziumot és a Kisküküllő-mentén majd a Nyárád-mentén élte népnevelői életét. Bordoson, Sóváradon, Kibéden, Deményházán majd Nyárádszeredában neveli, oktatja kisgyerekeket, majd 10 évig a Szeredai napköziotthon igazgatója is volt. Az ő szolgálata nemcsak az óvóda vagy az iskola kapuin belül volt felismerhető, hiszen táncoktatás, az énekkórus, a szőttesek, a varrottasok, a kerámia festészet mind mind arról beszéltek az ő elete folyamán ,hogy ízzig vérig nevelő volt, aki nagyon szerette és bármilyen áldozatot meg i shozott a családjának. Bölcsességgel tanított és inteni is tudott, figyelmeztetett . Csak azok lehettek a tanítványai akik az intését el is tudták tőle fogadni. A tanítvánnyá levés ugyanis nemcsak a tanulást jelenti, amire megtanítanak a nevelőnk, hanme az ők intéseinek az elfogadását is, hogy a lelki énekek gazdagságával tovább éljen a tanítványok szívében az üzenet…

Tanító férje oldálán a kultúra szolgálja volt, a nemzet napszámosa .

Két gyereket nevelt fel. 8 éve özvegyen élt élete hátralevő idejében.

Legyen számára könnyű a föld.

Ámen

Templomépítők kérése

Az a közösség aki templomot épít az a jövőbe vetett bizalmának és békesség-szeretetének a hitéről , az örökkévaló Istenről tesz tanubizonyságot. Ezért templomot először az emberi szívben kell felépíteni, hogy majd a cselekvő hit az imádság hajlékává szentesítse a templomot, a szeretet adományai által. Ahol felépülnek a templomok ott imádsággá szelídül a mindennapok nehézségeitől meggyötört emberi lélek. Ahol felépül a templom ott a hívő emberi közösség életkedve dobban újra. Az életkedv dobogása pedig élteti azt az emberi közösséget, amelynek mindannyian tagjai vagyunk e földi vándorlásainkban. Az életkedvvel megáldott emberi közösségek erősítik egymást, akik az erkölcsi-vallási értékek rendjén teszik a szeretet Istenének tetszővé ez emberi életet, tanubizonyságot téve a felekezetre és hitre való különbség nélküli Istentől kapott emberi hivatásunk lényegéről. A templomépítés éppen ezért a közöségi létünk élni-akarásának a kinyílvánítása a hit, reménység és szeretet cselekvő megvallásával.

A nyárádszeredai unitárius gyülekezet templomépitési szándéka több mint 10 éve él a közösség óhajába. Az 1989-es társadalmi változások kezdetén a templomépítésre általában kedvező lelkesedés lett úrrá életünkön. Azóta sok minden történt. Meggyöződésünk hogy a templomépítés Istentől kapott hivatásának az ajándéka örök kihívás és egyben áldott lehetőség is maradt, ami nem változhat az imádságra szomjúzó emberi lelkek és közösségek részére, aki a nehézségekben és megpróbáltatásokban erőt nyernek és lelki fényt a gyarlóságtól az üdvösség,a bűntől a megváltás fele.

Amikor a templomépítés gondolata gyakorlatilag elindult a nyárádszeredai gyülekzet részére az egyházközség lelkésze Szén Sándor tiszteletes volt. Kezdetben csupán a jelenlegi szűk - valamikori katolikus kápolna - épületének bővítése fogalmazódott meg. Később egy egészen új terv készült a heti piac Nyárád utcában. Majd a terv megváltozott és jelenleg a Hadnagy Judit mérnöknő tervei alapján készült templom a művelődési otthon melletti főtéren kap helyet a helyi Polgármesteri Hivatal által kiutalt területre., ahol 2004 év- augusztusában elkészült az épület alapja. A hívek adományaiból és további adományokból téglát vásárolt az egyházközség és reménységgel van a munkálatok folyatására is, ami a tető elkészítését illeti.

A nyárádszeredai unitárius gyülekezet , mint a jobbágyfalvi unitárius gyülekezet társ-egyházközségeként nem tekint nagy múltra vissza. Szervezett egyházi életrol 1951 óta beszélhetünk, mióta a Jobbágyfalva-Nyárádszereda Unitárius Egyházközség, a nyárádszentmártoni unitárius gyülekezet valamikori filiája önállósult. Eladdig Nyárádszeredában Máthé Zsigmond és Simó Attila lelkészek istentiszteleteket csak nagy ünnepeken tartottak. 1951-tól már havi egy alkalommal tartják az istentisztelteket a helybőli református templomban 1980-ig. A gyülekezet életében nagy segítséget jelentettek a gondnokok. Első gondok Deák László bankigazgató volt, aki 1952-ig hűségesen szolgálta egyházközségét .1953-tól a gondoki teendőket Jakab Károly 25 éven keresztül példaadó egyház-szeretettel látta el, Gergely János, Kecskés Lajos, Szász Dénes lelkészségük idején. 1978 -tól 2004-ig Adorjáni Domokos gondnoki munkája alatt az egyházközségben áldásos munka folyt. Az egyházközség életében akkor kezdődött az új szakasz, amikor a római katolikus egyházközségtől Sófalvi János plébános úr és Szász Dénes lelkészsége idejében felvetődött a gondolat, hogy a katolikus kápolnában az “unitárius istentiszteletek tartassanak”. Igy a római katolikusok bérbe adták az épületet. 1983 február 1 és 2003 október 1 között Szén Sándor teljesített lelkészi szolgálatot az egyházközségben. Dr. Kovács Lajos néhai püspök megbízása után a gyülekezetben minden vasárnap istentisztelet tartottak.( A jelenben minden vasárnap délelott 10 órától kezdődnek a vasárnapi istentiszteletek.) 1984-ben a kápolna az unitárius egyházközség tulajdonába ment át. Ezután vált szükségszerűvé a templom berendezésére és a kegytárgyak beszerzésére. Több alkalommal külső és belső javítási munkákra került sor. A templom előtti harangláb Farkas Pál keblitanácsos adományának köszönhető, ahova az elnéptelenedett Tereméből származó harang került. A fokozatosan gyarapodó gyülekezet 1990-tõl lett társegyházközséggé. 2003 december 1-től az egyházközség lelkésze Sándor Szilárd. 2004 januárjától Csiki Zsolt a gyülekezet gondnoka.

Mivel az egyházközség öneréjől nem alkalmas a templomépítés nemes hívatásának a betöltésére, ezért bizalommal fordul minden jóakartú emberhez , közösséghez, , intézményhez, szervezethez támogatásért.

Temetési beszédre való készülés néhai Zs. D. tanár úr koporsója felett

„ Hitben haltak ezek mind, anélkül hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözülték azokat és vallást tettek arról , hogy idegenek és jövevények a földön. Mert akik így beszélnek, jelét adják annak hogy hazát keresnek.” Zsid 11,13-14

Szeretett testvéreim, gyászoló család, végtisztességet tevő gyülekezet!

Nem is olyan rég kísértük utolsó útjára néhai Marton Zoltán keresztény testvérünket. Néhai Marton Zoltán, akitől a közel-múltban búcsúztunk, csupán az idei évben volt egyházközségünk tagja. Egyházközségünkbe a Süketdemeterfalvi Unitárius Egyházközségből érkezett. Templomépítő unitárius gyüelekezetének sokáig sajnos nem lehetett a tagja, mert Isten elszólította közülünk.

Az idén ősszel a nyárádszeredai unitárius harang, immár másodszor hívott egybe temetésre. Ez alkalommal néhai Zsombori Dénes keresztény testvérünk végtisztesség-tételére kondultak meg a harangok. Néhai Zsombori Dénes a templomépítő nyárádszeredai unitárius egyházközségének a tavalyi évtől lett tagja. Sajnos a néhai tanár úr egyháztagsága is csupán rövid idejű lehetett, mert Isten elszólította közüllünk.

A mai felolvasott bibliai vers indító mondata, mintha az egyházközségünkből elhunytakat síratná el.: Hitben haltak meg anélkül, hogy beteljesedtek volna rajtuk az ígéretek.

Valahányszor temetési szertartáson veszünk részt, szembesülünk az elmúlás tényével. Szemesülünk azzal az isteni örökérvényű igazsággal, hogy Isten visszahív mindannyiunkat a szenvedés nélküli világába, az örökkévalóságba. Unitárius vallásunk hírdeti, hogy a földi életünk után nem a semmibe, nem az ismeretlen megsemmisülésbe vesztődünk el, hanem testünk vissza-adjuk az édes anyaföldnek, amelyből vétettünk és lelkünk visszatér Istenhez, Akitől jött és Akitől soha el nem szakad. Hitünk számunkra annál értékesebb, mitsem a halál utáni lét titkaival kísértenénk az Istent.Bizalmunk az örökkévaló gondviselő Atyában erősebb, mintsem arra kérnénk, hogy feltárja számunkra azt, hogy mi lesz velünk az elmúlásunk, a halálunk után. Ezért a túlvilági, a földi élet utáni lét nem képezi hitünk tárgyát. Meggyöződésünk, hogy Isten nem a halál utáni élettel kapcsolatos hitünk megvallása miatt vezet el bennünket az örök üdvösségre. Az örök üdvösségben, hogy mi vár ránk azt teljes szívvel rábízzuk az Istenre, ahol továbbra is velünk marad az idők végezetéig.

Az a hit, amely bennünket összeköt Istennel, az annyira személyes, mint amennyire minden ember megismételhetetlen és egyéni, am. Mint ahogy nincs két tökéletesen egyforma ember, úgy nem is lehet két tökéletesen egyforma személyes hit sem. A személyes hitünk köt össze bennünket az Istennel. Az a hit, amely az embert összeköti az Istennel az csak személyes lehet. Ezt a hitet Isten külön külön mindenkinek személyesen adja az ember számára születésekor és ez az a hit, mellyel aztán megállunk az Örökékvaló Isten ítélőszéke előtt. Erről mondja a Zsidő levél írója azt, hogy hitben halnak meg mind. Senki sem állhat meg helyettünk, mint ahogy senki sem élhet, úgy senki sem halhat meg helyettünk.

A személyes hitünknek a közös vonásai, közös tulajdonságai alapján soroljuk önmagunkat, a vallásos meggyöződésünk szerint felekezetbe. Unitárius hitünknek egyik közös vonása éppen az hogy Isten ajándékba adja a hitet , azt a hitet ami szent örökségünk és amit nem záloga kaptunk, hogy majd vissza lehetne egykor valami féleképpen váltani.

Hitben halunk meg mindannyian… szólít meg a Szentírás. Az evengéliumi vers folytatása egy hiány-érzetet fogalmaz meg .. „ .. anélkül hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek..” A halál , az elmúlás mindig váratlanul érkezik. Még akkor is váratlan ha ezt hosszú szenvedés előzi meg. A halál azért váratlan mert soha nincs megfelelő időnk arra hogy felkészüljünk az elmúlás elfogadására. Mindig szeretnénk késleltetni, szeretnénk ha később érkezne. Szeretnénk ha felgyógyulnánk a szenvedésből és ismét boldog életet élnénk, szeretnénk ha az ígéreteinket be tudnánk tartani mielőtt végképp elmegyünk, vagy szeretnénk ha nekünk tartanák be szeretteink az ígéreteit mielőtt itthagynánk e földi életet. Talán ezért is figyelemeztet egy másik helyen az apostol úgy hogy amíg időnk van addig tegyünk jót.

A felolvasott bibliai versben az isteni ígéretről van szó. Arról az ígéretről amit Ábrahám ősatyának adott hogy megsokasítja majd az utódait és otthonául adja a földet ahova elhívja hogy letelepedjen. A Szentírás tanusága szerint Ábrahám nem érhette meg az isteni ígéretek betelejsedését. Ábrahám az isteni ígéretek betelhesülése előtt is töretlenül hitt az Istenbe. Isten iránti hite megredíthetetlen volt, mert tudta hogy Isten örökkévaló és hogy az ígéretei beteljesednek. A bibliai vers tehát e hiány-érzet ellenére is bizakodó marad, mert az isteni ígéretek mindig beteljesednek.

Ábrahám mit tehetetett mégis es időszakos hiány-érzetben ? Nem tehetett egyebet minthogy vallást tegyen. Vallást tett a benne élő reménységről és hitről. Az ő vallás-tétele a felolvasott bibliai vers tanusága szerint fájdalmas és gyászos vallás-tétel. Ábrahám ugyanis vallást tett egész családjával arról, hogy idegenek és jövevények a földön. Mit jelent vallást tenni arról hogy idegenek és jövevények vagyunk a földön ? E vallástétel mint említettem fájdalmas és gyászos és első hallásra nem üzen semmi vígasztalót. Ábrahám vallás-tételében azonban mégsem volt a fájdalomnak a gyásznak a szomorúságnak a hírdetője. Ábrahám ugyanis meggyözően hitte és hírdette, hogy a föld az nem az emberé, hanem az Istené. Azért az Istené a föld mert Ő teremtette a Földet. Az ember földi életében éppen ezért csak jövevény, csak idegen marad e földön.Ki az idegen és ki a jövevény ? Kérdezhtejük. A szentírási szóhasználatban idegen az aki nincs otthon és jövevény az aki valahonnan érkezik és valamerre tart.

Ábrahám az ószövetségi ősatya azonban nem maradt meg annál hogy idegenként és jövevényként járjon keljen ezen a földön. Hiszen a következő bibliai vers már arról tanúskodik, hogy családjával együtt „… jelét adják annak, hogy hazát keresnek.” Mi a jele annak, hogy valaki hazát keres? Az hogy vallást tesz arról a hitről, ami megtartja és az örökkévalóság romolhatatlan értékeit őrzi meg, az ígéretek beteljesedéséig.

Gyászoló testvéreim, végtisztességet tevő gyülekezet! Két szám kelti fel a figyelmünk napon. 1925–2005. Két évszám. Születés és halál. Vajon csupán ennyi lenne az ember élete? Két évszámból áll amit e földi lét bejelöl? A két évszám között megfeszülő idő milyen életet jelöl vajon? Tudunk-e egy végtisztességi időben belenézni abba az életbe amit e két szám jelöl? A végső búcsú órájában mi lehet egy ember életéből az a legfontosabb amire oda tudunk figyelni, ami számunkra még egy villanásnyi időre elénk vetíti azt a néhai embert akitől búcsúzunk ? Hogyan lehet egy ember életéről prédikálni a temetési beszédben úgy, hogy méltón tudjunk emlékezni utána? Ha visszatekintünk az első megtanult lépésekre és az első kiejtett szavakra akkor a Homoród vídékére kell képzeletben elmennünk. Arra a vídékre ahol messzirő felhívja magára a figyelmet két domb, amint völgyében védelmet biztosít egy falunak melynek neve Bágy. A bágyi dombok mögött meghúzódó faluból indult el néhai Zsombori Dénes, hogy a beteljesedő ígéretek elé menjen, hogy jelét adja annak annak, hogy hazát keres és hogy vallást tegyen életével emberségéből. A dombok mögül a Homoródmentéről magával hozta az írás és az olvasás szeretetét. Abból a vídékről jött ahol az iskolában a gyerkektől nem csak a tanulást követelték meg de a természet szeretetét is. Gyerekkora iskolájára úgy emlékezett vissza beszélgetései során, mint ahol minden gyereknek megvolt a maga virágágyása és a saját facsemetéje amit maga ületett el az iskolakertbe és maga kellett megoltson, gondozzon. Néhai Zsombori Dénes volt tanító bácsija nemcsak a tudásra adta a jegyet hanem a virágágyásokra és a facseemtékre is. A domobokat elhagyta a Homoród völgyét elhagyta, de magával vitte mindazt, amivel a szülőföld az édes otthon feltarisznyálhatta. Az olvasásnak és írásnak az embere maradt továbbra is. Tanítói pályára megy és fital tanárként ott találjuk a Moldvában amint a csángókat tanítja, ahogy az ügyükért emel szót alacsonyab és magassab állami fórumokon is. A Lészpedi iskolának az első ásonyomát ő tette meg, a felépítésben nagyobb része neki volt,és a csángó-magyar oktatás ügyét teljes szívvel és tettel ő vállalta fel. Ekkor találkozik Oancea Viorica-val akivel házasságra lép és akivel 50 évig egymásnak elkötelezett házasságban élnek. A fiatal házaspár élete akkor vett fordulatot amikor megszűnt a moldvai magyar oktatás és néhai Zsombori Dénes tanár úr állása megszűnt. A kies moldvai földet elhagyva érkeznek Nyárádszeredába ahol elöszőr az állami árvaházban majd a Líceumban tanít. A pedagóguspár házasságukat két gyermekkel áldotta meg az Isten, Leventével és Melindával. A Nyárád mentén ismertté lett a Zsombori Dénes tanár úr neve sajnos sokszor azért a megkülönböztetésért, amelyben része volt amiatt, hogy történelem tanár volt. A tanári munkássága közismert volt és az írás-tudomány iránti szeretete is. Élete utolsó idejében is gyakran jelentek meg írásai a napi sajtóban, ahol az erkölcsről és a szellemi munka iránti ígényét rvetette papírra. Hát ennyi lenne csupán a bágyi dombok mögül érkező ember élete ? Mi marad utána , miutáőn már csak emlék lesz hogy itt élt és itt munkálkodott ? Mi lesz a ami nevét és munkásságát emlékezetessé teszi az utódok életében is ? Templomépítő gyülekeztében miként lehet majd emléket állítani számára , melyenk csupán oly rövid ideig volt a tagja. Vajon az egyházközsége csupán egy sírhantnyi hely mellett tud majd emlékezni rá hogy itt volt és közöttünk élt, vagy templomépítő gyülekezetében lesz majd más is ami nevét megörökíti és páldájáról szóljon ? Ezekre a kérdésekre a gyászoló család és e végtisztességet tevő gyülekezet adja majd meg a választ úgy ahogy emlékét áploja és amint emlékét beéípti a templomba hogy életpéldája nyomán megmaradhasson mindaz az érték aki ő lehett és amit egyházközségében melynek oly rövid ideig lehett csupán tagja a hálás utódok kik emlékét ápolják továb viszik azt az örökséget amit magával hozot tés amit soha meg bnem tagadott élete folyamán.Ámen….

Meggyökerezni, felépülni, megerödösni a hitben - hálát adni
Prédikáció-vázlat – őszi hálaadásra

„Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erösödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.”Kol.2,7

.

Szeretett testvéreim! Őszi hálaadás ünnepén a felolvasott bibliai vers gazdag üzenettel szólít meg.Megyökerezni, hogy hálát tudjunk adni. Felépülni a hitben, hogy hálát tudjunk adni.Megerösödni,hogy hálát tudunk adni.Hálaadásunk legyen egyre bőségesebb. A meggyökerezés, a felépülés, a megerösödés a hálaadást szolgálja, azt a hálaadást ami egyre növekedik, egyre gyarapodik, egyre bőségesebb lesz. A felolvasott bibliai vers tehát arról beszél, hogy mikor és hogyan tudunk hálát adni. Manapság különösen szükségünk van a megszólító üzenetre, ami életre hívja bennünk a hálaadás érzését. A hálaadás érzése ugyanis sem megszokásból, sem elvárások alapján sem pedig előírás követelménye után nem születik meg bennünk.

Talán, úgy vagyunk a hálaaádással is mint a barátsággal. Senki sem lehet barátunk azért, mert valaki ezt várja el tőlünk, vagy valaki megköveteli tőlünk hogy barátkozzunk. Azért mert valaki velünk nem barátkozna azért pedig szintén hiába haragudnánk. Sértődéssel és haraggal, külső elvárásokra alapozva soha sem tudunk a szó nemes és igaz értelmében barátja lenni valakinek. Hiába lenne a legszigorúbb elvárás vagy esetleg parancs is azért, hogy barátkozzunk, vagy hiábavaló lenne bármiféle meggyöző külső erőszak, bartásgot esetleg színlelhetünk, de barátok soha sem lennénk senkivel, ha követelményként állana előnkbe az hogy barátkozzunk. A barátsághoz két ember kölcsönös tisztelete és lelki rokonsága, vonzódása szükséges. A lelki rokonság, a tiszteletteljes vonzódás, közös értékekről, közös alapokról indul ki ahhoz, hogy barátság legyen két ember között. A barátság tehát belső lelki kapcsolat, ami két ember közötti köcsönös segítő viszonyulásban lesz nyilvánvaló. A felszínes emberi kapcsolatokról bármi elmondható, csak azt nem hogy valami köze lenne a barátsághoz. Igen, mert a barátság mély emberi megnyilvánulásunk, lelki életünk szép ajéndéka, nemes érézése. A barátinkat minden időben szeretjük és a Példabeszédek könyve írója szeint, testvérül születünk a nyomorúság idejére. Barátainkat minden időben segítjük, minden időben jót akarunk számukra, és soha nem rágalmazzuk őket. A barátság elvárja tőlünk az igazat és még akkor is ha esetleg ez fájdalmat okozna számunkra.A baratság egyszóval nem lehet hazug, mert lelki érték, belső személyes életünk féltett kincse.

Az előbbiekben azt mondottam, hogy a hálaadásnak és a barátságnak vannak közös vonásai. Amikor ezt állítottam az előbb felsoroltakra utaltam, arra a lelki értéke, ami személyes és igaz. A hálaadás is belső lelki kapcsolaton alapszik akárcsak a baratság. A hálaadfást sem lehet előírőírás-szerűen elvárni az emberektől. Nem lehet senkire rákényszeríteni, hogy legyen háládatos, nem lehet megparancsolni, vagy nem lehet elvárni senkitől hogy hálát érezzen, vagy nem lehet senkre haragudni azért ha nem lenne hálával tele a lelke. A hálaadás ugyanis – akárcsak a baratság – egy személyes lelki kincs, és mondahtom úgy is hogy féltett belső lelki kapcsolat.

A hálaadásnak két megnyilvánulási formája van. Az első az emberi megnyilvánulási formája. Ez az érzés barátaink, embertársaink felé súgárzik lelki bensőnkből, köszönetként azokért a jó cselekedetekért melyben bennünket részesítettek. Ez érzés hívja elő bennünk a kölcsönösséget, amikor a jó cselekedetekre válaszolni kívánunk magunk is, ekkor a barátság érzése nemesíti lelkünket. A hálaadásnak a második megnyilvánulási formája az Isten fele irányul, Istennek mondunk köszönetet a sok jóért melyben részesített bennünket, azért hogy erőt adott nekünk a jó cselekedetekre, erőt adott a nehézségek elviselésére.

Őszi Hálaadó ünnepünkön Istennek mondunk köszönetet. A hálaadás Isten fel irányul. A felolvasott bibliai vers az Isten iránti hálát hívja életre bennünk. Azt a hálaadást ami személyes belső féltett lelki kincsünk. Azt a hálaadást aminek tartalma van, ami áthatja egész lényünket. Ennek a hálaadásnak viszont feltételei vannak. Ez a hálaadás-érzést nem lehet felszínes, ezt a hálaadást nem lehet nem lehet hazudni. Hiába mondjuk hangos szóval, hogy köszönöm Istenem, ha lelkünkben üres kongó sivárság van. Hálladást egész lényünkkel mondhatunk csupán. Amikor hálát mondunk akkor lelkünkben megkondulnak a köszönet hangjai és betölti egész lelkünket, mint virradatkor a felkelő nap a reggelt, és lelkünk fénye kisúgárzik az arcunkra, de ez még mindig nem lenne hálaadás, ha nem tanúskodnának a cselekedeteink a hálaadásról. A hálaadás ugyanis nemcsak érzés, nemcsak megszépült arc hanem megszépült cselekedet is. A hálaadás úgy válik hálaadássá ha adni tudunk, ha belső lelki fényünk kisúgároztatjuk, megszépítve a kinyílvánított köszönetünkkel az egész életetteret ahol élünk. Ahhoz, hogy e csodálatos és gyönyörű ünnepet élhessük ami a hálaadás, ahhoz tehát belső lelki taratlom, belső lelki fény szükséges.

Honnan adódik e lelki fény, honnan adódik a hálaadás ünnepe a lelkünkben? A felolvasott bibliai versek a hálaadás forrásait, eredőjét jelöli meg.

1.Gyökerezzetek meg. Szólít meg Pál apostol. Meggyökerezni. Mélyen megkapszkodni a táplálékot adó talajban. Erős gyökereket ereszteni amelyek tartják az egész fát, a törzset, és a gyümölcshozó ágakat, a koronát. Az erős gyökerek mellett pedig hajszálgyökerekkel szívni a táplálékot a talajból, a földből. A föld, az otthon talaja, ugyanis nemcsak megtart, de táplál is.Ezért kell meggyökerezni, hogy ne fújjonel a szél, hogy ne sodrojon el az árvíz. Meg kell gyökerezni, hogy növekedni lehessen és hogy gyümölcsöt hozhassanak a rügyező ághegyek. Meggyökerezni … de hogyan. Gyökeret vert a lábam… szoktuk mondani e szólást. Vajon itt ilyen gyökerezésről van szó, amit ez összefügggésben szoktunk használni? Az az ember akinek a lába gyökeret ver, az képtelen a tovább haladásra, képtelen a fejlődésre, azt valami nagy kellemetlenés váratlan hatás érte, amitől nem tud megszabadulni, hogy tovább haladjon. Pál apostol szóhasználatában nem erről van szó. Itt a meggyökerezés a megkapszkodás és a fejlődésm, a gyümölcstermő életre vonatkozik. Tehát az tud hálát adni, aki meggyökerezik. Mert az otthon földje megtartja, táplálékot ad számára, hogy virágokat, gyümölcsöket teremjen. A gyökértlen emebr, akit ideüoda sodor az élet szele, az nem tud hálát adni, mert nincsenek gyümölcsei. A hálaadás ugyanis a gyümölcstermő élet után lehetséges csupán.

2.Épüljetek fel. Felépülni. A jól elkészült alapokat nem hagyni magára, hogy szétmorzsolja az idő. Mit ér az alap, ha nem épülnek rá a falak ? A legcsodálatosabb terv a legszebb épület-álom sem ér semmit, ha nem épül fel. Úgy van értelme a tervezésnek, ha ezt tett is követi. Amikor a téglák egymásra kerülnek. Az első ásónyomoknak és az elkészített alapnak akkor van igazán értelme, ha felépülnke a falak és ha tető kerül a falakra. Ha csupán romokban hevernek az épületanyagok a legnemesebb szándék és akarat is feleslegessé válik. Nem elég a tervezés és nem elég a munkát elkezdeni , de folyatni is kell. Csak az tud igazán hálát adni, aki nem hiábavalósággal fogott neki építkezni. Az tud igazán hálát adni, aki egész életében építeni tud a biztos, megtartó alapokra. A hálaadáshoz tehát következetes építkezés, fejlődés szükséges. Így a hálaadás buzgó forrása lehet az építkezés, mert bizton lehet folyatni az elkezdett munkát.

3. Erösödjetek meg. A hálaadás a megerösödés által lehetséges. Aki megerősítri magát az tud csak hálát adni. Mert gyenge lélekkel , gyenge szívvel nem lehet hálát adni. Mi értelme van a gyümölcs-hozó életnek, mi értelme van az építkezésnek, ha gyenge esetlen marad az ember közben ? A gyenge fa hiába kapaszkodik , hiába hozza meg maghozó gyümölcsét, ha gyengék az ágak letörnek, nem bírják meg a termést és a letört ágaival a fa lassan lassan elszárad, odalesz. Hiába a kősziklába elkészült alap, hiába emelkedhetenk a falak, ha gyengék és nem erössek leomolnak és hiábavaló minden fáradozás. Csak az erős lelkületű ember tud hálát mondani.. szólít meg a Szentírás. A megpróbáltató életben minden gyengít, gyengítenek a természeti csapások, gyegítenek a meggyengült barátságok, gyengít bennünket az hogy napról napra közleb kerülünk a halálhoz, az elmúláshoz. Gyengít bennünket eltávozó szeretteink hiánya… és jajj .. mennyi minden gyengít bennünket! Hiábavaló a gyökérverés ha gyengék az ágak, ha gyenge a törzs, hiábavaló az építkezés, ha gyengék a falak. Hiábavaló a mi ünnep-szentelésünk, ha nem tudnánk hálát adni egymásért, ha nem tudnánk hálát modani az Istennek. Erösseknek kell hát lennünk, hogy lelkünkben gyökerező, lelkünkben építkező hálaadásunk igaz legyen , Istenenk tetsző legyen.

A hálaadás forrásait összekapcsolja Pál apostol. Hova kell meggyökereznünk? Hova kell építkeznünk? A hitben. Hol kell megerösödnünk? A hitben. Ha hitben gyökerezik a mi lelkünk, ha hitben építkezünk és a hitben erösödünk meg, akkor hálát tudunk mondani, és akkor hálaadásunk egyre bőségesebb lesz.

Ámen

Álom a kőpárnán

- zenés színjáték három képben –

Első kép

A színpad közepén egy kétágú létra.. a létra altt alatt egy jól látható kődarab..csend.. majd egyre halhatóbb ének : „Hozzád megyek Uram…” … ahogy befejeződik mind a négy szakasz a színen megjelenik Jeremiás. Nyakában fa-járom. Megáll a létra előtt és hangosan mondja:

Jeremiás

- Ha eljutott hozzám igéd, én élveztem, igéd vidámságot szerzett nekem és szívbéli örömöt…(Jer.15,16)

Elmondja többször is érthetően és elismétli háromszor. Minden. A szereplők barna és tégla-piros színű kartondobozokkal jönnek be. Megállanqk az ismétlésre amikor megejelenik egy újabb szereplő a színen, akik lábújhegyen érkeznek , lassan és figyelmesen a színen és hallgatják Jeremiást..kezükben egy-egy kartondoboz ( téglafal) Amikor a szereplők bejöttek , egy pillantra csend miközben Jeremiás leveszi nyakáról a jármot, nekitámassza a létrának majd a létra alatti kőre ráhajtja a fejét és elalszik .A színpadra beérkezett szereplők mozdulatlanul, kezükben a kartondobozzal tekintetükkel követik Jeremiást, majd. össze-vissza, rendezetlen sorba ledobálják a létra köré a kartondobozokat , téglákákat .. A kartondobozok nagy méretűek, úgy hogy ha helyesen állítják egymás mellé akkor egy templomot lehet vele felépíteni…. A szereplők közül mindannyian külön színű ruhában öltöztek. Így vannak zöld, kék, piros, barna, stb. színű ruhába öltözöttek. Fontos, hogy minden ruhadarab ugyanolyan színű legyen és minél több féle színű ruhát viseljenek a szereplők. Vannak szereplők akik szótlanok és csak amozdulatokkal fejezik ki mondanivalójukat, és ismét vannak akik beszélgetnek egymással a következők szerint:

1 szereplő - Ezékiella
( Jeremiásnak mondja)

Isten áldjon Jeremiás! Miért vetted le az igát a nyakadból ? Tán átvátoztál Jákóbbá aki kőpárnán alszik. Várod hogy a meglásd az angyalaid, akik a látrán fel és le sétálgatnak. Hallod ébredj fel! Mond meg nekünk ki vagy te Jeremiás vagy Jákób! Igával a nyakadban nem tuszd örvendezni Jeremis, azért lettél Jákóbbá? Nem kemény a kőpárnád ? Igen tudom … a nagy szárazságban előszőr leszáradt derekadról lenőved, majd összetört cserépkorsók, kiszáradt vízgyűjtő kutak mellett, majd a kalodában is sokat szenvedtél. Szülővárosod ostroma alatt te szántóföldet vásárolsz és csípi a szemed a füst miután Jojákim elégeti a Bárúknak diktált könyvtekercsedet. Igaz Jeremiás a könyvtekercset elégetik, de az üzenetet nem, igaz ? De mit ért az el nem olvasott könyv ? Mit ér az el nem szerepelt színdarab ? Amikor azon keseregtél hogy az élő víznek forrását elhagyta néped téged bedobtak a a ciszternába, hogy szomjúhozzál, szenvedj … Gyötrelmes jövendöléseid valóra váltak, te fogságba kergetett próféta.. hallood még mindig alszol ? Honnan volt az a sok tűz ami lobogott csontjaidban és most egyszerűen mindent semmibe véve Jákóbbá lettél, csalsz hogy áldást nyerj … Tudod te „Kinek-nevezzelek”, arról majd valószínű beszélni fognak többen hogy Saul megtérése után Pállá lett, de hogy Jeremiás a tűzlelkű próféta miként lett tál lencséért elsőszülöttséget vásárló Jákóbbá .. arról.. hát arról valószínű … valószínű hogy senki sem álmodott és nem is jegyzi meg senki .. te esztelen nép szószólója te feladod a prófétaságod csalással hogy áldást nyerj … nem félsz majd Rabbók révénnél mielőtt Ézsauval kell majd a testvéreddel találkozz…te ki is vagy mostmár… hogy tudsz aludni, van neked egyáltalán lelkiismereted .. és akkor .. ?

1 Szereplő - Bárukida

Engedd meg Ezékiella , hogy én Bárukida válaszoljak meg Jeremiás helyett. Mert ő itt Jeremiás aki Jákób álmát alussza. Tudod hogy megváltozott minden a világ, hol van a régi és szép. Engedd, meg, hogy visszakérdezzek Ezékiella: honnan benned annyi keserűség, amikor Isten prófétává hívott téged? Miért van lelkedben elcsüggedés, amikor te is akárcsak Jeremiás a hamis próféták ellen győzedelmeskedhetsz, honnan fújta a szél lelkedbe a bánatot, amikor népünk hűtlensége felett mondott ítéleteitek valóra válhatnak, miért keseregsz amikor éppen te tettél tanúbizonyságot arról, hogy a csontokkal telt völgyben sem hiábavaló a reménység hírdetése, éppen te keseregnél, aki az új szív és új lélek hírdetője vagy ?

3. szereplő - Dánielvira

Ti csak beszéljetek, beszéljetek ! Azt sem tudjátok, hogy milyen az amikor a Babilóniai udvarban megfejteni kérik tőletek Nebukadnezár álmát, és a láthatatlan írást sem tudja mindenki elolvasni. Mit tudjátok ti milyen az oroszlánok vermében, vagy hogy milyen a tüzes kemencében ! Beszéltek ti új szívről és új lélekről , de ismeritek-e a templomépítők bölcsességét, tudjátok mit jelent újrakezdeni ? No meg aztán láttatok sasszárnyú oroszlánt, csontokat rágó medvét, négyfejű négyszárnú párduct, meg tízszarvú szörnyeteget.. s ha láttatok féltetek tőle ? Ismeritek-e a példabeszédek könyve intelmeiet, ti akik új szívről és új lélekről beszéltek itt összevissza mindent . Hát hallgassátok: „Minden féltve őrzött dolognál, jobban óvd a szívedet, mert onnan indul ki az élet” Péld.4,23

Jeremiás – a létra alatt megmozdul és ahogy elhangzik a bibliai vers megmozdul , feláll a létra elé és hangosan mondja egymásután többször is -

- „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan. Ki tudná kiismerni?!” Jer.17,9 … tudjátok, hogy az Isten a szívek vizsgálója.

Jeremiás a létra alatt mozdulatlanul marad miután elmondta a bibliai verset. A háttérben megszólal a harmónium halkan és egyre hangosaban és hangosabban. Jeremiás nyakába helyezi ismát a fajármot majd a létra alatt mozdulatlanul áll. A szereplők énekelve a zéneket, majd újabb szereplők lejennke meg a színen közösen éenekelve az Ember tervez éenket… körbe körbe a kartondobozokból kezdik építeni a templomot a létra köré és Jeremiást úgymond befalazzák, hogy ne látszodjon… „ Ember tervez odalesz, kezd el, újra kezd”.. ének közben, töbször szétszedik , szétdobálják a falakat és újra kezdik felépítik. Majd felépül a templom a torony nélkül mire az ének lejár Ahogy elkészülnek szótlanul hátra lépnek és megfelelő távolságból mozdulatnal nézik amit felépítettek. Ekkor két szereplő jön be a színre. Ezsdrámália és Nehémilla. Egy pillanatig ő i smegáll és szemléli a létra köré torony nélkül felépített falakat , majd előlép és hangosan mondja szintje szinte kiáltja a következőket. :

4. Szereplő - Ezsdramália

Vétek lenne az általánosság leplébe bújtatni a helytállás áldott magvait, számukra nem lepel, de hit és termőföld szükségeltetik. Tudjátok, hogy amikor leraktuk a templom alapköveit, örömujjongás és sírás hangja hallatszott messzire. Először templomot építettünk, majd utána a várost. Miután a király megtiltotta az építkezést. Aggeus és Zakariás próféták szavai után négy év alatt felépült a templom tornyostól együtt. Csonka tornyú templomban nem lenne hely a harangoknak. Ti hallottátok-e amikor felolvastam az új törvényt, hallottátok-e szívetekkel is ? Imádkoztatok-e bűnvallón velem ?

5. Szereplő - Nehémilla

- Mint a király pohárnoka sok édes és keserű poharat kellett kiinnom. S most amint látom, hogy két örömujjongó kórus összhangzón dalol, italaim zamatában újraforr a hála.

Ezsdrámália
- ismét kérdez, a többi felé majd a közönség felé - :

Imádkoztatok-e bűnvallón velem ?

A kérdésre feleleltül a szereplők letérdelnek a torony nélküli templom elé és imádkozni kezd..

A függöny lassan lassan leereszkedik.

2. Kép

A színpadon az előző szín a toronynélkül felépített templommal. Előtte három széken - az egyik szék tehén-fejő istálló-szék a másik irodai forgókerekű kényelmes szék a harmadik egy kényelmes fotel – beszélgetnek a szereplők.

Szereplő ( istálószékről )

Te tudod amikor és kislány voltam , én akkor sem voltam kisfiú, éppen ezért akkor is nagyon örvendtem amikor szoknyát hordhattam és fejkendőt. Olyan igazi kislányos voltam és úgy örvedtem mindennek ami szép és igaz, gyöngyörű és őszinte és színes

Szereplő (irodaszékről )

Igen persze és akkor mi volt amikor kislány voltál, miért említed ?Hiába, az idő telik és a kislányok is megnőnek egykor. És ha mér megnőttél nem szeretsz már szoknyát és fejkendőt hordani és már nem örvendezel annak ami szép és igaz, gyönyörű és őszinte és színes. Én amikor kiskorú voltam, akkor én kisfiú voltam, nadrágot hordtam és bokrétás kalapot és én is örvendeztem mindennek ami szép és igaz, őszinte és színes. Én hogy már nem vagyok olyan kicsi fiucska mint eddig voltam attól még örvendek mindennek ami szép és igaz, őszinte és színes, csak hát nem mindig hordok már bokrétás kalapot.

Szereplő – istálószékről -

Igen igen persze. Azért említem hogy én kiskoromban kislány mert most is lány vagyok és tudod ez fontos hogy én nem kisfiuként nőttem fel hanem kislányként és most is lány vagyok, vagyis megmaradtam minden szép és igaz, ősznite és színes iránt örvendezőnek és kendőt is hordok néha-néha .. de te is tudod, hogy a világ mennyire megváltozott, mert van aki kiskorában habár kislány nagykorára már ha akar akkor fiúcska is lehet, vagy kisfiunak születik és nagykorára édesanya, majd anyós lesz. .

Szereplő. (iroda-székről )

Igen igen persze persze és miért mondod mindezeket ? Szeretnél majd az unokádnak tatája lenni, hogy elkerülhesd azt hogy anyós legyél ? De akkor az unokádnak majd két tatája lesz és nem fogja tudni hogy ki a mamája.. erre nem gondoltál , te szép kislány ..?

Szereplő (( istálószékről )

Tudod jut eszembe számtalan gondolat a kisfiukról és a kislányokról az apósokról és anyósokról, a családról és az árvagyerekekeről… neked tudom sokminden nevetséges, de én komolyan mondom amiről beszélek.. a minap azon gondolkodtal el, hogy éppen úgy ahogy Jézuska megszületett az istálóban miért nem születhetett meg a templomban és miért nem születhetne meg tényleg miért nem születhetnének meg az emberek inkább a templomban mintsem az istálóban …. Mert én amikor kislány voltam akkor ezen is olyan sokat gondokoztam amikor estre lefekvés előtt alvás előtti imádságaim mondogattam volna el suttogva csak úgy magamnak. És mióta nem vagyok már kislány hát az imádságokról meg-megfeledkezem. Sokszor nagyon megszégyelem magam amikor már sokáig elfedeztem imádkozni és ekkor szégyenemben sírva kulcsolom imára a kezem.. egy ilyen zokogó imádkozás után gondolkodtam el azon hogy Jézuska akár a templomban is megszülethetett volna Isten házába és hogy miért az istálóba kellett neki megszületnie…

Szereplő ( karosszékből ) :

Badarságot beszéltek itt össze-vissza. Ki hiszi el manapság azt hogy a kisfiuk és kilányok együtt örvedeznek annak ami szép és igaz, ami őszinte és színes. Ki hiszi el nektek hogy a szép és igaz, a színes és igaz ott van az istálóban és ott van a templomban egyaránt. Az istáló az állatok temploma, nem tudjátok ? Az istáló az otthon édes öröme. Remélem nem szünnek meg soha és lesz mindig bennük tehén és disznó, juh és kecske, ló és szamár és kapirgálnak mindig az szárnyasok a lábuk alatt. Az istáló azért az állatok temploma mert ott megpihennek és menedéket kapnak a hidegben és hőségben egyaránt. De az istáló a temőföld temoploma is mert innen újjul meg a föld hogy szárba szökjön a búzakalász. Az istáló szent és az istálókra vigyázni kell! Ha nem lettek volna istálók nem lettek volna templom sem, és ha nem lettek volna templomok nem lettek volna istálók sem…

Szereplő - az irodaszékről..

Igen persze. Én féltem az istálót és én féltem a templomot is. De mi a különbség az istáló és a templom között ?

Szereplő - istálószékről

Én mondok egy választ : Az istálóba többet járnak az emberek mint a templomba és mihelyet nem becsülik a templomot elveszíthetik az istálót és mihely nem vigyáznak az istálóra elveszítehik a templmot is. Az istálóban születnek a testi dolgok, a templomban születnek a lelki dolgok. Talán azért keleltt volna Jézusnak a templomban születnie, mert ő számunkra lelki ember.

Szereplő - karosszékről

Az istálló az szülészet is lehetne. A templomra szerinted manapság van szükség , amikor manapság olyan kevés a templomba-járó ember lett.. . Az emberek inkább máshova mennek manapság mintsem a templomban, akkor meg miért kellene éppen hát templomot építeni ? És az istállóról is lassan lassan mondnak le az emberek…–. De istálóra és templomra is szükség van. És szülészetre is szükség van. És szükség van fejkendőre és bokrétás kapalra, anyósra és apósra egyaránt. Fejőszékre és kacsalábon forgó székre is, és karósszékre , hogy ne üljenek a földre az embrek a sánc martájára.

Szereplő (fejőszékről )

Szóval én amikor kis gyerkőcz voltam hát olyan jó volt hallgatni a meséket. Nemcsak Jézuskáról és az istállóról, de kicsi Székely Mózsikáról is, aki elment nagy meseországba és madárlátta kenyérmorzsával hintette be az utat ahova ment a sűrű rengetegbe, hogy hazataláljon, de a madarak felcsipegették a morzsáit .. mint Jákób fiának Józsefnek a nagy álomfejtőnek abban a történetében amikor a sütőmester feje tetejéről madarak eszik a péksüteményt … no meg az Ezüst és az Arany Mesekönyvek csodálatos világában is jó volt gyerekként elszundítani .. milyen nagy öröm volt amkor olvasni tanultam és egyedül olvashattam a meséket ! Hol vannak azok a mesék ahol nem a számítógépes szörnyetegek de a világjáró-csizmáról szólanak és a hétfejű sárkányt is legyőző legkissebik fiu bártoságáról ?

Szereplő (iroda-székről )

Amikor te kis gyerkőczőcske voltál akkor hittél a mesékben, mint minden kiskorú gyerkőcz, akinek felügyeletre van szüksége. De amit az álomfejtő Jákób fiáról Józsefről mondtál az érdekes. Egyszer én is azt álmodtam hogy a párnám elöszőr egy marék szalmává, majd kővé változott és édes volt rajta az álom, mert halála lett életemnek és élete haldokló szívemnek. Ekkor Vörömsmarty Mihály Szózatának könnyeit sírtam el minden szilveszterkor és a kőpárnára hullott könnyek felmorzsolták a követ, kavicsokká, majd homokká és a sok sírástól gyöngyörű és szép ízletes termőfölddé morzsolódott a párnám.. vajon ez az álom mint jelent …?

Szereplő istálószékről

Álomdban a kőpárnád ágyássá sírattad, sírhanttá zokogtad , minden ágyás hasonlít egy sírhathoz, minden szikadarab hasonlít egy párnához .. szűzi föddé könnyezet a kőpárnádat , amin valami rág, vajon van e rajta virág , ismerted Adyt, igaz … Óh, én amikor kiskorú voltam, annyit de annyit veszekedtem de csak azért hogy legyen okom a kibékülésre, ugyanis olyan nagyon szerettem a kibékülést. Egy kibékülés megért több veszekedést is. A kibékülésért igazán érdemes volt a sok áldozatot meghozni, amely áldozat a veszekedés volt. Ezért engem olyan kevesen értettek meg. Az áldozat nem a kibékülés volt, hanem az hogy veszekedni kell ahhoz hogy ki lehessen majd békülni. És én amikor kicsi voltam akkor is kislány voltam és amielőtt megnőttem volna akkor nem voltam gyerekkoromban előszőr kisfúcska.

Szereplő ( a karosszékből )

Kedves barátnőm .. kedves vagy .. Óh hát persze, a Jézusi istálótól már eljutottunk a kőpárnás testbeteg Ady Endréig … manapság a mindennapi hazúgságtól nem pálik fel a szánk, szegény szegény immár néhai Szilágyi Domokos még azt is írta hogy az „egymásra-utaltság legmagassabb formája a szeretet” , de hát a lényeg sajnos az, hogy egy igazmondás is felér egy özönvízzel. Persze hogy persze. Fáj sok igazság, de attól az igazság az csak nem változik meg hogy ne fájjon. Igaz ? Mert hát országok rongya az a könyvtár … dehát Tamási Áron Ábel fiucskája ha csak a rengetegben marad akkor nem tudja meg azt sem hogy a fából önteni lehet csillagot és Ábel késői útódai nem látták volna azt, hogy vannak vídékek ahol nincsenk istálók, de a templomból sem irodát, korcsomát, hajléktalanok menedékhelyét, szegénykonyát, miként építettek át. Felépült templomokat elhagyta a gyüelekezet és lett a falból és cseréppből szülészeti istáló azok számára akik kisfiuként nőttek fel és majd nagykorukara kislányok lettek, mert a lelkük az oly titkos mint az Isten a mai világnak.

Halk zene szólal meg, ami egyre erősödik… Ha én rózsa volnák dallamára a következő szöveggel:

„Ha én zászló volnék soha sem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa lennék
Akkor lennék boldog ha kifeszítenének
Nem lennék játéka mindenféle szélnek.”

Majd folyatódva a következő:

Ha én templom lennék, tornyom magas lenne
Szépen síró harang búgna-kongna bennem
Akkor lennék boldog ha teles teli lennék
S nem lobogna zászló csak zsoltáros emlék.

Amíg az ének szól egy szereplő felmegy a nézőközönség sorai közül - terhes nőnek öltözve bemegy a torony nélküli templomba és ott van addig amíg az ének lejár amikor az ének lejárt belülről széttrombolja a templomot és karjában egy kisbabával megjelnik az össze-vissza dobott templom kardondobozok között, marad a színen a felállított kétágú létra és alatta a kőpárna és körülöltte a szétdobált kartondobozok. A székekről felállanak a szereplők és nézik a történteket ,majd a függöny mögül egyre erösödöbben hallatszik az ének Isten szent lelke égi láng…. a zene és az ének egyre hangosabb majd lassan lassan a függöny leereszkedik..

3 Kép

A színpad üres, sehol semmi.Csak egy szikladarab. Megjelenik két szereplő hoz egy kétágú létrát a szikladarab fölé helyezik. Majd kimennek és més kettő becipeli a fajármot, nekitámasszák a létrának.A létra alá helyezik a szikladarabot aminek nekitámasztva egy létrát hogy ne döljön el nekitámasszák a kétágú létrának , ami magassab mint a kétágú létra… majd egyer többen jönnek be és hoznak kartodobozokat és aztán egyre többen jelennek meg a színen. Közben elindul egy halk és egyre erösődő zene és majd közösen éneklik Örvendj egész föld az Istennek és énekelj szép zengéssel …” ének … éneklés közben a létra mellé , tehát nem a létrához nekiépítve … a szereplők hozzák a kartondobozokat és illesztik probálgatják egymás mellé mozognak és igyekeznek eljátszani mozgásssal, az ének mondanivalóját, kézzel lábbal, testtartással kifejezve az éneket, vagyis hogy örvendenek. A dobozokat éneklés közben egymásnak is dobálhatják . Az ének végén sikerül felépíteni a falakat és az ezt befejező tetőszerkezet kartondobozai a földön, összevissza maradnak a színen. A torony hiányzik , de már a kartondobozok megvannak és a temmplom lelett fekszenek, láthatóan és felismrhetően összerakva hogy ezek a torony részei.

1.Szereplő:
megáll a felépített templom előtt és így szól

Ez egy olyan színdarab amikor nem ég a színpad, de azért mindenki elhiszi hogy a bajorandori tűzoltókra is szükség lenne időnként. Ismeritek a történetet nem amit leírt a jó humorista . Röviden elmondom.A színház teles teli enézőközönséggel. A színdarab arról szól hogy tűz üt ki egy házban és várják a tűzoltókat és a tűzoltók nem jönnek. Igenám, de szereplés közben valóbana tűz lett és valóban várták a tűzoltókat és valóban nem jüttek a tűzoltók. A színészek kétségbesetten rohanghásztak és oltották a színpadon a tüzet, úgy látszott azonban hogy eredményetlenül, mert a láng egyre nagyobb lett és már a közönség szemét is csípte a füst. A színéeszek esedezőn könyörögtek a közönségnek hogy segítsenek nekik tüzet oltani és a közönség pecsenyepirosra tapsolta a tenyerét miközben a színház már lángokban égett.Igen ez is egy hasonló színdarab. Csakház itt nem ég semmi… egy pillanatra megáll .. nincs füst sem.. igaz.. ? majd hangosan kiáltja: Pap bácsi ,biztos hogy nem ég semmmi. Mintha füstöt éreznék … .. megszólal egy hang.. nincs semmi baj … Ez egy olyan színdarab amikor jó lenne ha a a színpad alatti padokról is feljönnének valakik és segítenének szerepelni. Ez egy olyan színdarab ami a prófétáktól elindulva eljutottunk a kislányból lett fiucskáig és az istálóóvá lett templomig. Kérem maradjon midneki a helyén egyelőre ne jöjjön fel senki aszínpadra mert még tart a színdarab.. e a szereplők azért lemennek a nőzők közé és együtt énekelünk azokkal kaik tudják az éneket.. Igen és én most lemegyek a színpadról és együtt éneklünk.. kérem szépen be lehet kapcsolódni.. Az ének egyszerű és a dallam is az aki nem tudja meg tanulhatja kérem Íme:

Édes Atyánk örök úr odafönt … éneket éneklik eklőszőr a rendes templomi szöveggel majd az átdolgozással közben a szereplők a templom karton dobozait felhelyezik a helyére és közösen mindenki énekel a szereplők közben a színpadon mozognak Közben több más éneket énekelnek a szereplők választása is szerepet kaphat itt Az énekek közben a felépített templom mellett a létrával és a járommal” játszanak” a szereplők, ide-oda teszik-veszik Majd fel és le járkálnak a létrán. Ahogy az ének elhalkul jön egy hosszabb monológ az egyik szereplő részéről aki feláll a kétágú létrára a templom mellett , mellette a három szék az előző színről és mögötte a felépített karton-templom és a létra altt a kő darab ..mondja a következőket :

2.Szereplő

Igen. Igen. Igen Igen és megint IGEN, ez aztán csupa nagy betűvel való IGEN (kiabálja) Mert ha nem lenne akkor nemcsak én esnék le a létráról.. elneveti magát..persze persze ez nevetséges mint az is hogy álmodni egyáltalán mer valaki aki már többször is felébredt. Az álmodáshoz is bátorság kell és sokszor egy kemény kőpárna is elég ahhoz hogy az ember bátorságot kapjon az álmodozáshoz.Pedig az én kedves nyoszolyám milyen sokszor scak egy marék szalma énekeljétek el velem együtt az éneket … az én vacsorám csak egy piros alma.. ekkor minden szereplő énekli az éneket.. …az én kedves nyoszolyám csak egy marék szalma, az én kedves vacsorám csak egy piros alma Szállj le szállj le gyönge kis madárka, szállj el szállj le gyönge kis madár…ének közben leszáll a szereplő a létrától majd ahogy az ének lejár folytatja az éneket… közben minden szereplő a teplom köré áll és énekel..az ének után leszáll amikor a szereplők közösen a felépített templom és a létra elé állanak és közsen mondják a következőket:

Fejünk alatt a kemény kőpárna,
Fejünk fölött a mindenség Istene,
Álmunkban könnyet hullatunk
Lelkünk reménységgel tele.

Zokogó reménység, szenvedő üdvösség,
Álmot adó kődarab - mert a kő marad.
Hűvös homlokkal - könnyes homokkal.
Áldjon Isten jóval, angyalszárnyú álommal.

Kezd el újra kezd ..énelkik az éneket, majd a függöny bezárul.

Hiány és reménység

Hiány:
- … Isten keztekebe adt aazt a helyet ahol semmiben sincs hiány ami csak a földön van… Bír.18,10
- …- és semmijök sem hiéányzott, sem kicsiny sem nagy semfiaik semlányaik,a zsákmányból sem és mindabból amitt elvittek tőlük , Dávid mindent visszahozott 1 Sám 30,19
- a bolond amikor az úton jár is az ő elméje hiányos és mindennek hírdeti hogy ő bolond.Préd 9,23
- … a hűség hiányzik és aki és aki a gonoszt kerüli prédává lesz Ézsa 59,15
- Szérű és sajtó nem tartja el őket, hiányozni fog abból a must Hós 9,2
- …éjjel nappal búzgón esedezünk, hogy megláthassuk a ti orczátokat és kipótolhassuk a ti hitetek hiányait

Reménység :

- képmutatóknak a reménysége is elvész Jób8,13
a fának van reménysége, ha levágják ismét kihajt ás az ő hajtásai el nem fogynak Jób 14,7
-a köveket lekopttaja a víz, a földet elsodorja annak árja, az ember reménységét is úgy teszed semmivé Jób 14,19
Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van a reménységem Zsolt 62,6
.. a te igédben van az én reménységem Zsolt 119,81
- ne engedd hogy megszégyenüljek reménységemben Zsolt 119,116
- Az igaznak reménysége öröm Péld 10,28
- a halogatott reménység beteggé teszi a szívet Péld 13,12
- .. jó reménységben legyetek Csel 27,25
- - a reménységben örvendezők legyetek Róm 12,12
-

Az elcsodálkoztató pásztorok …
Karácsonyi beszéd-vázlat

„ … és mindenki aki hallotta elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.” Lk.2,18

Szeretett testvéreim! Karácsony van. Ünnep. Ünnepeljük Jézus születését. Jézus szültésénének a megünneplése eltölti lelkünket szép emberi érzésekkel. Karácsony az az Ünnep ami megismételhetetlen és ami évről évre újabb és újabb üzenettel érkezik. Azért Ünnep a Karácsony, mert a Jézus megszületésének örvendező ember lelkében a vágy és az akarat megtisztul, hogy a szeretet cselekedeteivel tegye otthonosabbá az ember az életét. Azért Ünnep a Karácsony, mert minden emberi lélekben meglobbant egy drága fényt, az emberi életnek és szeretetenek a fényét. „ A test lámpása szem, azért tehát ha a szemed tiszta az egész tested világos lesz ”…viszhangzik fel bennünk a jézusi mondat. Karácsony azért Ünnep, mert megtisztítja a lelkünket, ezáltal megtisztul a szemünk és megtaláljuk legalább egy napra életünk betlehemi csillagát, ami elvezet a jászolbölcső felé. Karácsony azért Ünnep, mert a szeretet fénye, mely ott dobog minden emberi szívben, rátalál egy tisztább ragyogóbb szebb és igazibb, tisztító fényre és világosságra. A szétáradó világosság, a megváltás fénye minden ember számára elérhetővé lesz – ezért Ünnep a Karácsony, mert Isten mindenkire egyformán árassza gazdagon az áldását. A Jézus születésének örvendező ember lelkét a szeretet békéje öleli át és a békesség és jóakarat lesz úrrá minden emberi szívben. Jézus születésének az ünnepén minden ember erőssebb vággyal szomjúhozza az evangéliumot. Örömre szomjazó lélekkel kívánkozunk a templomba. Kívánkozunk örömre és békességre, jóakaratra szomjazó lélekkel és ha csak egy mozdulásnyi erőnk, egészségünk van eljövünk a templomba, hogy együtt osztozzunk a gyülekezeti közösségben. Éhezzük az úrvacsorai kenyeret és szomjúhozzuk az úrvacsorai bort.

A mai karácsonyi evangéliumi üzenet gazdag tartalommal szólít meg :”… és mindenki aki hallotta elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.” Lk.2,18
A vers kapcsán egy pár kérdés fogalmazódik meg bennünk: Mi a karácsony üzenete, miről szól ? Kitől érkezik a karácsonyi üzenet? Kik azok akik először hallják meg a karácsonyi üzenetet ? Mi történik a karácsonyi üzenet meghallása után ? Kiknek hírdetik a karácsonyi üzenetet tovább ? Hogyan fogadják a karácsonyi üzenetet az emberek ?

A kérdésekre csak úgy tudunk pontos és helyes válaszokat adni, ha ismerjük a karácsonyi történetet és ha értjük a karácsonyi evangélium lényegét is. A kérdésekre adott válaszok elénk tárják a karácsonyi történetet. Kezdjük tehát az első kérdéssel, amely a sok többi más fontos kérdés mellett, talán a legfontosabb: mi a karácsony üzenete, miről szól ? A kérdésre több válasz is adható.A legtömörebben talán és a legegyszerűbben a válasz így adható meg: Karácsony üzenetét legtisztábban az angyalok énekéből tudjuk meg, ami dícsőséget hírdet menyben az Istennek és békességet a földön a jóakaratú embereknek. A menybéli dícsőség és a földi jóakaratot és békességet Jézus születése hozta el a megfáradt embereknek. Karácsony tehát annak a Jézusnak a szültéséről szól, amikor az angyalok dícsőséget hírdettek a menyben Istennek és békességet, jóakaratot a földön A második kérdés megválaszolása már az első kérdésünk válaszából kiolvasható. Kitől érkezik tehát a karácsonyi üzenet ? Az angyaloktól. Hadd kérdezzünk tovább: és kik az angyalok ? E kérdéshez több más kiegészítő kérdést is tehetünk - mikor lehet az angyalokkal találkozni ? Honnan érkeznek az angyalok és miért jönnek közénk ? Nekünk mit kell tennünk hogy találkozzunk velük? Miért szeretnénk találkozni velük ? … és folytathatnánk a kérdések özönét. A sok kérdés mellett azonban ne feledjük el a leglényegesebb kérdéset: azt hogy kik az anygyalok ? A válaszunk talán a legrövidebben a következő lehet: az angyalok azok, akik a menyből érkeznek hozzánk karácsonykor azért hogy öröm-üzenetet hírdessenek Jézus születéséről. Ők azok akik a békességet és a jóakaratot és az Istennek a dícsőséget hírdetik. Azt, hogy nekünk mit kell tennünk, ahhoz hogy találkozzunk az angyalokkal arra a válaszunk a következő lehet: meg kell tisztítanunk a lelkünket, fel kell díszítenünk ünnepi érzésekkel a szívünket, hogy megláthassuk az angyalokat és hogy találkozni tudjunk velük. Karácsonykor elsősorban tehát a lelkünket kell feldíszítenünk és csak utána a karácsonyfát. Elsősorban nekünk kell a karácsonyfa alá őszinte jóakaratú és békességes emberi szíveket tennünk és csak utána szabad megnéznünk, hogy milyen ajándék található számunkra a karácsonyfa alatt.Karácsonynak az ünnepét, tehát nem a karácsonyfa, nem a karácsonyfa alatt található ajándékok adják, hanem elsősorban az, hogy miként tudunk az angyalok elé menni, hogy miként tesszük készségessé lelkünket az angyalokkal való találkozásra. Karácsony értékét tehát nem az adja hogy ezüst avagy vörös fenyőből, vagy műanyagból készített karácsonyfát helyezünk az otthonaink szobájába. Még csak az sem hogy milyen értékű ajándékokat helyezük a fa alá. A karácsony értékét az adja ahogy kitárjuk lelkünket az angyali üzenet befogadása előtt és ahogy az isteni dícsőségnek örvendeni tudunk és az emberi jóakarat és békesség megvalósítói tudunk lenni. Vagyis az, hogy karácsonyi emberekké tudunk lenni. Kaárcsony értékét az is adja meg igazán, ahogy az Ünnephez viszonyulunk. Hogyan várjuk karácsonyt, hogyan érkezünk meg karácsonyba és hogyan távozunk a Karácsonyból ? Karácsony akkor igazán ünnep számunkra ha nem csak egy átmeneti állapottá lesz, hanem lelki ajándékokkal érkezünk meg és ezeket osztjuk meg egymással és lelkileg gazdagabban tudunk távozni. Ez attól függ hogy miként tudunk az angyalokhoz viszonyulni s miként tudjuk magunkkal vinni azt amit ők ajándékoznak számunkra.

Karácsonykor tehát mindannyian egy rövid ideig pásztorokká kell lennük, hogy meghalljuk az angyali szózatot. Hiszen ők voltak azok, akik előszőr meghallották az angyalok énekét. Pásztorok… felelősség egymás iránt … a jóakarat és jóindulat, a békesség gyakorlása egymás fele. … közösség…és a közösségre való vigyázás … egymás kölcsönös megbecsülése és segítése … a pásztorok megijedtek … de a jó hír, a kedves üzenet után már ők voltak az angyali szózat, az angyali üzenetnek a hírdetői … tehát a karácsonyi üzenet hírdetői nemcsak az angyalok, hanem a pásztorok is …

A pásztorok is méltók voltak ahhoz, hogy hírdessék azt, amit az angyaloktól hallottak. Meghallották és mindekinek elmondták a jó hírt. Mindenkinek .. kik ezek ? Minden ember akivel csak találkoztak. Karácsonykor tehát minden ember a jó hír hordozójává válik. Mindenki szép és jó dologról beszél. Hogyan és miként lehetséges ez? Csak úgy ha szép és jó dolgok történnek amiről beszélni lehet. Tehát karácsonykor elsősorban a magatartásunkkal a cseledketünkkel az egymás felé való viszonyulásainkkal tudunk igazán és lélekből ünnepelni. Minden ember szomjúhozza a jó hírt és minden ember örvend ha szép és jó dolgokat tud megosztani embertásaival. Ez a karácsonyi csoda, amit vigyünk magunkkal a szürke hétköznapjainkba és vasárnapjainkba is. Igyekezzünk karácsony után is pásztorok maradni és az angyalok jó hírét tovább hírdetni.

Amikor a pásztorok hírdették és mindenkinek elmondták az üzenetet az emberek elcsodálkoztak…

Karácsony a csodálkozás(nak az ) ünnepe. (is) ……..

Csodálkozás…
Csoda…

1.
2
3

Karácsonyok - Tarné Lévay Pálma
Ó, ti fázó gyermek lelkek,
csodát váró kisgyermekek;
Gyertyácskákat gyújtogattok,
karácsonyfát díszítgettek.
Csodát váró kisgyermekek,
magatokat áltatjátok;
csodákat ti teremtetek
gyújtogatva gyertyalángot.
De ti, fázó gyermeklelkek,
csodákat csak teremtsetek:
gyújtsatok csak sok kis lángot,
melegítsék a világot.

Ámen

CONFIRMATION
After the worship sermon the minister is coming down form the pulpit and introducing the “confirmandus” (who confirm confirmation)
1. Hymn number 221. by the confirmandus
2. Prayer, the “confirmandus” say:
Our good God, loving Father! We came here with pure gladness of our hearth. We are not here the first time, but we did not prayed before with this feeling, because we will have participate in Last Supper, remembering the life, teaching and dead of Jesus. Thank You for your providence upon our life and thank you for life’s energy You gave to our parents wherefore they were able to nurture us. Thank You that your increase our faith, and in this way we grow up not only by human body but also with soul and we could learn about Unitarian faith and ethical teachings. Please deepen our faith, increase our willing for love, help us to be constant for recognized truth and help us to be able of assuming our human duty. Help us to care with dignity our life being followers of Jesus, and to love sisters and brothers of humans, now and forever. Amen
10. The minister asking question form Catechism, and the answers for 30,78,136 say in common.
11. Hymn number 220
12. Pledge – the confirmandus putting his hand to his or her hearth and answering to questions as follows:
13. Do you believe, that God, the creator of all universes, the provider
Father of humans, is one God?
I believe and I confess.
Do you believe that His wise will, called humans to accomplish and live the goodness, truth, and love?
I believe and I confess
Do you believe that Jesus is the perfect sun of God, and his teaching for us is the way, the truth and the life?
I believe and I confess.
Do you believe, that humans leaded by holy spirit of God, and following Jesus’ example could accede the achieve of kingdom of God?
I believe and I confess.
Do you believe, that your Unitarian Christianity - what during his history gave lot of martyrs and wined eminent results – is confessing clearly Jesus’ evangelism, the religion of love of God and love of man, and the goal of imperfect ending of life.
I believe and I confess
If you believe, do you promise to be faithful until your dead to God, to Jesus’ s teachings and to Unitarian Church?
I promise and I vow.
Are you ready to stamp your vow with last communion of last supper?
I am ready.

14 The communion sing sings all together with congregation (nr. 166)
15 The agenda of communion and the sharing of bread and wine. Near confirmandus can have communion the sisters and brothers, the parents and the God’s parents and relatives.
15. Prayer the confirmandus say all together.
Our good God, loving Father! We thank You with our grateful heart this blessed occasion, when in Your presence and in face of congregation we confessed our faith and with communion of last supper we obligated ourselves for love and service for God and man. Let us bring with us in our homes and in our everyday life this wonderful feeling, what is filling our entire hearth, to be source of energy. Help us to live with the clarity of intelligence, with fidelity of faith and responsibility of love. Be our guide, stand by us, if we would balance in goodness, and help us if our energy would abandon us. Keep us in Your love and in faithfulness forward our Unitarian religion and Church. Your blessing is upon our confession and upon our life, now and forever. Amen.
16. Confirmation hymn nr: 222. /standing/
17. Reception of parishioner
18. By the minister: According to your confession, what was affirmed by the communion of last supper I receive you to be a member of Unitarian Church in ……. You know the history of our Church, attend with dignity the spiritual heritage of our ancestor, be active member of our congregation, the future is in front of you, be keeper of our service of faith and life for God and for man.
19. Giving the diploma of confirmation.
18. The minister blesses the confirmandus, while they lead on their knee, (put their hand to hearth) and the minister is putting his hand to head of confirmed
19. Greetings. Curator, and others if they may would like to greet the confirmandus.
20. Ending hymn

Order of service of
BAPTISAM AND CONFIRMATION OF DOTT.ROBERTO ROSSO
IN JOBBAGYFALVA
2005 – July

“ And he cried to the Lord, and the Lord showed him a tree, and he threw it into the water and the water became sweet. There the Lord made for them a statute and an ordinance and there he proved them, 26 saying “ If you will diligently hearken to the voice of the Lord your God, and do that which is right in his eyes, and he give heed to his commandments and keep all his statues, I will put none of the diseases upon you which I put upon the Egyptians, for I am the Lord, your healer (…)
2 Mos15, 25-26
“ A voice cries: In the wilderness prepare the way of the Lord, make straight in the desert a highway for our God. Every valley shall be lifted up, and every rough places a plain. And the glory of the Lord shall be revealed, and all flesh shall see it together, for the mouth of the Lord has spoken.” Isaiah.40, 3.

Beloved sisters and brothers, dear friends! We are here because of a ceremony of baptism and confirmation of Roberto Rosso. We will attend the ceremony of baptism and confirmation in one sermon (only one speech by the minister). Usually baptism and the confirmation are two separate ceremonies with two sermons. In our case, when we have two of these nice ceremonies, we have part in a merged ceremony. That is not means that we would minimize the ceremonies of baptism or of confirmation. Our liturgical actions are not finished or closed definitely, so I can do my suggestions for today baptism and confirmation. We all know, that Unitarian ceremonies are needfulness and in the same time these are not necessary exclusive tools of salvation. Ceremonies help us to have a part of Spirit of God and feed our soul with light of faith, hopes and love. Please attend the order of sermon of today.( During all of the sermon, please all of you be sited)
1. Learning a simple sing together:
(See the melody of Transylvanian hymnbook Number 221):
“Oh my Father bless me today,
Bless me from Your high Heaven,
I call You by my hearths deepen …
Deepen trust, oh, listen to me.
Look at me: I come to You
I come to confess my faith
Oh my sweet God, oh my sweet hopes
Whom Universe proclaims to me.”
2. Invocation (the minister): “Oh creative and heavenly Father! Please bless this moment when we baptize Dot. Roberto Rosso and record him in membership of Unitarian Church of Jobbagyfalva and Nyaradszereda. Bless us and please be with us in our ceremony and bless Roberto Rosso and his life, and help him spiritually that after his baptism to confess us about his faith in ceremony of his confirmation. Thank you this moment, and thank you Your gift of this occasion to be here together and may Your bless be with all of us! Amen and amen!”
3. Reading from the Bible (the minister)
4. Sermon: “God showed you a tree…”
5. Prayer and Our father (by the minister)
6. The act of baptism. The minister is pouring water to the head from baptism chalice and during this activity is saying: “ I baptize you in the name of one eternal God, and record you in a membership of Christian Unitarian Church for following Jesus. Amen and amen.”
7. Learning a simple sing together (See the melody of Transylvanian hymnbook number 220)

I believe and confess God’ s one
Other was not and it is not
God’s power is eternity,
Unavailable by human thoughts.

God is Reason God is the Goal,
God is law in human’s clean hearths,
Love is his eternity Heaven
There’s everybody can find.

Confess: Jesus was the Master
By words and by lovingly acts
He led us to know about God
And teach us how to love.

I believe in God’s holy spirit
Flooding in us to be better
I do not fear in the dark night
Eternity it is in my God.
8. Talking about Unitarian Catechism and about translation into Italian (Dott. Roberto Rosso)
9. Pledge - the confirmandus putting his hand to his heart answering the
10. Hymn number 146 (minister)
Our Father, our Heavenly Love,
You bless our hearth with your heavenly love
You gently ease our thirsting souls
Give encouragement in our troubles
You’re the spring, for human’s parch
Mitigation you give to our wounds
Our Father listen our hymn
Spend your great Spirit today to be free.
11. Sharing communion (bread and wine)
12. Prayer by confirmandus Dott. Roberto Rosso
13. Greetings (God’s Parents)
14. Benediction (minister’s sing)

I confessed my holy-gift faith
I confessed faith in Your home,
I became member of Your church
Give Your blessings to my life,
To walk humble still my ending
As well I learned how to love
Always trusting always fearless
Always trusting of Your bless.

Do you believe, that God, the creator of all universes,
the provider Father of humans, is one God?
I believe and I confess.
Do you believe that His wise will, called humans to accomplish and live the
goodness, truth, and love?
I believe and I confess
Do you believe that Jesus is the perfect sun of God, and his teaching for us
is the way, the truth and the life?
I believe and I confess.
Do you believe, that humans leaded by holy spirit of God, and following
Jesus’ example could accede the achieve of kingdom of God?
I believe and I confess.
Do you believe, that your Unitarian Christianity - what during his history
gave lot of martyrs and wined eminent results - is confessing clearly Jesus’
evangelism, the religion of love of God and love of man, and the goal of
imperfect ending of life.
I believe and I confess
If you believe, do you promise to be faithful until your dead to God, to
Jesus’ s teachings and to Unitarian Church?
I promise and I vow.
Are you ready to stamp your vow with last communion of last supper?
I am ready.