valamikor kértek tőlem egy szöveget… ezt írtam.. azóta őrzöm a számítógépemben.. s ha már megírtam akkor ide leközlöm mielőtt kitörölném a gépemből
A vallomás az esélyétől, a szolgálat öröméig
Sándor Szilárd
1994-1995 között a Missouri Állam Eliot Unitarian Chapel segédlelkésze,
Rev.John Robinson lelki vezetésével
1. Önmagam és az olvasó buzdítása
„ Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen a szeretetre és a jó cselekedetekre buzdítsuk” Zsid.10,24
Kedei Mózes esperes úr a „Vallomás magunkról” második kötetében megtisztelt azzal hogy közölte gondolataim az amerikai élményeimről is. „ Midőn azt írtam…” - éppen az erdélyi unitárius lelkészi munka kezdetének kezdetén voltam, és hát nem igazán volt egészen „tiszta az ég”, hogy Vörösmarty gondolatát folyatassam, Isten azonban e borús felhők mögül is rám szórta gazdagon áldásait. Amikor a „Vallomás..” üzenetét fogalmaztam, alig egy pár hónapja, hogy érkeztem haza Erdélybe, amerikai segédlelkészi tanulmányútamról (ha lehet ezt így nevezni) és állottam szolgálatba a Pipe–Szásznádasi Egyházközségbe. Az amerikai útról való részletes beszámolót tehát nem ismétlem meg mostani soraimban, hisz akit különösen érdekel, előveheti az említett könyvet és elolvasthatja az említett élménybeszámolóm is. Annál inkább arra búzdítanám Önt kedves olvasó, hogy tartson ki soraim olvasása mellett midőn „ezt” írom ,10 év utáni tapsztalattal. Buzdítom, hogy szánjon egy annyi időt amíg végigolvassa soraim, melynek közléséért köszönettel tartozom e könyv szerkesztőinek, hogy az akadémiták sorába engem is besoroltak. Külföldi segédlelkészi szolgálatom ideje alatt ugyanis inkább a lelkészi munka gyakorlatába mintsem az elméletébe igyekeztem ismereteket szerezni. Bár a „Star King”-et is volt alkalmam meglátogatnom - Dr. Gellérd Judith jóvoltából - és búvárkodtam a városi könytárakban is, majd a Chicagoban a Meadville Lombard Teológiai Intezetben a „ Demokratikus hitről” hallgattam intenzív előadást - Michael Burp és Kovács István tanár úr vendégszeretetének örvendve - többnyire viszont, a lelkészi értkezetleteken, köri közgyűléseken és a lelkészi továbbképzőkön való részvételelek és természetesen az Eliot Unitarian Chapel mindennapjai - szószéki szolgálatai, vallásórái, és részvétel a nagyszerű közösség gyülekezeti életben - jelentették a lelkészi munka gyakorlati ismereteinek az „akadémiáját”. Megtisztelő hát a részvételem az akadémiták között és igyekszem felnőni e feladathoz. Köszönöm a meghívást – ezért buzdítom mgam az írásra - és köszönöm az olvasói szándékot! Ha egy szentírási verssel kellene érzékeltetnem a külföldi tanúlmányaim, akkor a fent idézett bibliai verset jelölném meg ennek tanítását - amint láttam John Robinson lelkész és közösség-szerető gyüelekezete részéről, hogy gyakorlatba ez mit is jelentett. azóta is igyekszem felnőni e szentírási üznethez, és önmagam is, másokat is erre búzdítanom: kölcsönös szeretetre és jó cselekedetekre.
2. Pipe-Szásznádasi Egyházközségben ( 1995 szeptembe 1 –1998 február1 )
„Azokra dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják” Róm. 14,19
a)” Vallomás magunkról”
1995 szeptember elsején kezdtem gyakorló segédlelkészi szolgálatom az Erdélyi Unitárius Egyházban. Sajnos azóta megtapasztaltam, hogy azokat a meglátásaimat amelyeket akkor, a Kedei Mózes esperes úr szerkesztésében napvilágot látott, „Vallomás magunkról” lapjain megfogalmaztam, úgy tűnik nem igazán írtam le érthetően és azóta is tanulom újrafogalmazni a lényeget, mint a lelkészi munkakörrel és javadalmazással, mind pedig az általános vallástársadalmi kérdéseket tilletően. Sajnos gyakran tapasztalom – azóta is - hogy amikor, az előre látható megpróbáltások, kihívások előtt fontos kérdésekben kellene egyet értetnünk - ez oly nehezen születik meg -, és az előre látható megpróbáltatások és kihívások győzedelmeskednek a meggyengült közösségi összefogás hiánya miatt. Ezt nemcsak egyházi – de sajnos így is – hanem tágabb közösségi kérdésekben is sajnálatosan igaznak látom, azóta is. ( A gyöngyörű Pipei parókiát hagyjuk romba dőlni … hiába bízzuk ezt csak a mindenkori pipei lelkészre csupán! Úgy tűnik, hogy e gazdag múltú egyházközség értékeit nem tudjuk hatékonyan átmenteni, nemcsak lelkileg és szellemileg vagy a leírt történelme alapján, de gyakorlati szempontól is.)
b) Vallomásos élettér - parókia és templom
Nincs „stratégiánk” - mai szóhasználattal írva - nincs sok esetben „fenntaratható fejlesztési tervünk”, e „tudás-alapú társadalmunkban”, a kiöregedő falvaink javára. Nem figyelünk oda valami lényegesre, valami fontosra, úgy tűnik, mintha nem volna elég bátorságunk tudomást venni a valóság e fontos szelétéről. Az elveszett múltunkat síratjuk, de sokszor nem látjuk a múltunktól a jelent és így nem tervezzük a jövőt ! Nincs közös egyetértésünk ezekről a fontos kérdésekről. A szomorú az, hogy ha „partnert”, - vagyis velünk együtt gondolkodó és cselekvő társakat - keresünk – egy-egy épületünk rendbetételére, tatarozására, hogy majd élettel lehessen megtölteni, ( hogy ne csupán „a régmúlt virágok illata” búdulatába rejtőzzünk ) e „partnerséget” , e velünk együtt gondolkodó és cselekvő vallásos lelkületű társsá levés, sajnálatosan felette összetéveszthető . Mintha csupán adományszerző célja lenne, a „partnerségnek” , vagyis: mi lennénk, akik kérünk és a „partnerek” azok akik adnak .. holott a tatarozás csupán része, vagy helyesebben a megvalósítás egyik eszköze, vagy eslő lépése – ha jobban tetszik - az egész szolgálatnak. Meggyöződésem, hogy határozottabban kellene szavunkat hallassuk a meglévő épületeink érdekében, és ezen épületeinket élettel kell megtöltenünk, egyház és közösségi szolgálattal! Az is egyértelmű, hogy ezen „partnerek” megtalálása sem könnyű, de úgy érzem még mindig sok esetben úgy vagyunk ezzel, hogy egyszerűen feleslegesnek „ könyveljük” el ezt a kérdést, vagyis amint elmítettem, nem akarunk tudomást szerezni erről, nem akarjuk kezelni e helyzetet .. akkor legalább bontsuk le a romba dölő épületetinket és ne nézzük, hogy mint dölnek romba ! A tehetetlenségbe való belenyugvás , vagy a tehetetlenség be nem ismerése, meg nem látása rosszabb, szomrúbb sőt veszélyesebb a tehetetlenségnél ! Meggyöződésem, hogy nem vagyunk tehetetlenek és sok esetben nagyon egyszű dolgok elvégzésének halogatása vagy helytelen gondolkodásunk miatt, komoly hátrányunk származik.
c) Önvallató kérdések – vallomások ösvényein
Ezért (is) talán érdemes időben – mert egy idő után felvetődik ömagától adóan - a kérdést: a lelkészi állás ott van ahol van lakható parókai, van templom, vannak hívek ? Egy idő után adódik egy másik megtartározóan fontos kérdés: ezen hívek fenntudják.-e tartani a lelkészi állást ? ( .. erre már elindult egy megoldás-keresésés az ULOSZ-ban ) Következő kérdés: mi lesz akkor ha lesz parókai, lesz templom és ha majd nem lesznek hívek? Talán még vannak kérdések: és az egyházközségi földek, erdők ezen esetekben, kik gazdálkodnak majd, vagy ezeket is eladjuk ? (Nem értem, hogy más egyházak hogyan tudnak és miért vásárolnak fel egész faluhatárokat, gyümölcsösöket , ott is ahol még unitárius egyházközségek vannak és (még) egy „fia” más vallású sincs vagy ha igen, akkor azért mert beköltözött.) Tehát ezt a kérdést nemhogy nem kezeljük szakszerűen, de mintha nem is vennénk tudomást erről (sem). Legyünk valósághűek: sok gyülekezetünkben már régen több a temetés, mint a keresztelő, ebből azonban nem következik az hogy az épületeinkről, örökölt javainkról, keresztelő poharainkról le kell mondanunk. Lehet hogy túl „meredeken” fogalmazok, de azért teszem, így mert 10 év egyházszolgálat után felkiáltójellé tornyosult bennem e megoldásra váró feladat .. és azóta is ebben élek, egyfolytában ezzel szembesülök a mai nap is: olmadozó iskola helyett Gyülekeztei Otthont építünk Jobbágyfalván és templomot Nyárádszeredában. Gyökereinket nem téphetjük ki, mert megtartanak és táplálnak bennünket .. és melyek a mi gyökereink…?… „kiöregedő egyházközségeink” nem tudni meddig táplálnak és meddig hagyjuk ugaron a határt….
Szeretettel gondolok vissza kedves volt Pipei-Szásznádasi híveimre, barátaimra, akikel ma is örvendünk egymásnak találkozásainkor. Elbeszéljük az 1997-es Pipei falutalálkozót és az egyháközség tőrtőnelméről nyomtatást látott kis füztecskéről (is) ..
3. Szentháromság-Kisadorjáni Egyházközség ( 1998 február.1 –2003. decembe 1)
„ Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösseég sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde” Ef.6,16-17
Egy kis személyes adat: feleségem munkanélküliként kezdte az egyetemi utáni éveket, papnéként, amikor megszületett kislányunk. Majd sikeres vizsga után - választás után - a dicsőszentmártoni Elméleti Középiskolába nyert kinevezést. ( Ez időben üresedett meg a Szőkefalvi Egyházközség lelkészi állása) . Ekkor még a Szásznádasi parókián laktunk. A parókia ebben az időben már – többnyire az amerikai testvérgyüelekezetének köszönhetően – fürdőszobával volt felszerelve és tatarozva, kimeszelve voltak az épületek ( mind a pipei templom és parókia, mind pedig a parókia és imatarem). Az, hogy mégis miért látta Isten úgy, hogy mindezek mellett, a Szentháromság-Kisadorjáni Unitárius Egyházközségbe találjunk otthonra és szolgálatra , az a gondviselés titka marad örökre. A gondviselés titkának pedig a legszebb ajándéka, a bizalom. Röviden ez egyházközségben eltöltött időről a következő pontokban foglalom össze :
a) Esély az emlékezésre
Ezen a címen állítottam össze a reformációs múltú egyházközség történetét és adott ki a Marosvásárhelyi Impressz kiadó (testvérgyülekezeti támogatásnak köszönhetően) Az egyházközség múljából induló ismertető a könyvecske megírásának az idejéig tart. Időközben az omladozó volt felekezeti iskolát a gyülekezet közmunkával lebontotta. Néhai Fülöp Zoltán tiszteletes Lóránt fia adományának helyére, elkészült a gyülekezeti otthon, a Fülöp Zoltán emlékház, irodahelységgel, teakonyhával, vendégszobás tetőtérrel, a ház elé egy faragott oszlopra pedig felkerült a volt felekezeti iskola csengettyűje. A parókai otthonossá vált, külső belső javítási munkálatok elkészültek és autógarázs és gazdasági épület került az udvarra ( felhasználva a volt iskola épületanyagát.) Az egyházközségben valamikor működő tanuló segélyezés is újraindult a testvérgyüelekezeti támogatásnak köszönhetően, akik az épület elkészítésben is nagyobb részt adományoztak. Mára már teljesen be van fejezve az épület. A parókia is lakályos és rendezett. Ezenkívűl az egyhákzöségnek birtokában van egy építendő templomterve is ( Fazakas János adománya ), hiszen a gyülekezet vágya a Fülöp Zoltán emlékház felépítése mellett templomépítést is tervezett. Ebben az időszakban voltam közel két évig a Nyomáti Unitárius Egyházközség beszolgáló lelkésze, amely időszak alatt az Árpád-kori műemléktemplom tetőszerekezetének teljes renoválására került sor. Az egyházközség, a Transylvanian Trust, Műemlékvédő Alapítvány és Egyetemes Egyház közös eredménye e nagyszerűen elvégzett munka. Természtesen a munkálatok előkészítése nem egyik napról a másikra történtek, mert már megkezdődtek Máthé Ödön nyudgíjas lelkész idjében. Öröm volt megtapasztalni az összefogást a műemléktemplounk védelme érdekében!
b) Esély a vallomásra
Ezen a címen kis füzetecskében vallottam, ajándékba kapott keresztény unitárius hitemről. Ebben az időszakban köri testvérgyülekezeti tanácsosi feladattal és szolgálattal bízattam meg. E szolgálat-adta kérdések és az amerikai konferenciákon való szolgálati útaim során érlelődött bennem e kis füzetecske megírásának a gondolata. Talán lesz még alkalmam tovább folytatni e munkát, amit nem tudtam befejezni. Ebben az időszakban a
Nyárádszeredai Középiskolában a IX-X osztályokban logikát, lélektant és latint tanítottam fél tanári állásban. Közben megszületett kisfiunk - amikor feleségem a magyar irodalom és nyelvtan katedrán V-VIII osztályban helyettesítettem egy évet . A diákokkal való közvetlen kapcsolat, valamint a szellemi kihívások is érlelték bennem a mondanivalót. Ezzel a kis füzetecskével búcsúztam az egyházközségből s egyszersmind mutatkoztam be az új egyházköségembe.
c) Felhők fölött mindig süt a Nap
Szentháromság-Kisadorjáni lelkészségem idejének a vége fele írtam meg e fenti címen a vallásos kisregényem, melynek bevételét teljes mértékben a Nyárádszeredai építendő Unitárius templom adománygyűjtése javára ajánlottam fel. Tehát .. ahogy lakályossá lett a parókia, elkészült a gyülekezeti otthon és a kisregény is nyomdakész állapotba került szintén a Nyárád mentén maradva egy követekező egyházközségben folytatom lelkészi munkámat.
4. Jobbágyfalva-Nyárádszereda Unitárius Egyházközség 2003. december 1-től
„…örömmel imádkozom mindnyájatokért… és imádkozom azért hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igaz megértéssel, hogy megítélhessétek mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára.” Fil,1, 4.9,10
a) Világhálós egyházi szolgálat
Az hogy mennyire fontos a „világhálós egyházi szolgálat” , ezl nem tartom fontosnak külön hangsúlyozni. A „világhálós egyházi szolgálat” – az én értelmezésémben - röviden a következőket jelenti: egyházközségi honlap-szerkesztés, egyházközségi társalgó létrehozása, email-kapcsolat, unitárius világhálós kapcsolattartás különböző társalgókban.
A fentiekkel kapcsoaltosan a következőket ajánlom figyelembe ( a teljesség ígénye nélkül) :
- http://clubs.wanadoo.co.uk/groups/jobbszereda - egyházközségünk - angol nyelvű – társalgója ( a csoport nyitott)
- www.lorinfo.ro/unitarius - egyházközségünk honlapja
- http://groups.yahoo.com/group/unitarius/?yguid=180364956 - nyárádszeerdai unitárius ifjinek is van egy társalgója
- http://groups.yahoo.com/group/unitpredy/?yguid=180364956 - az unitárius telológiai párbeszéd lehetősége, ( még nem indult el e téma) egyházi beszédek, angolra fordított egyházi énekesekönyvünk énekeből (a csoport nyitott a hasonló érdeklődésüek részére)
- http://it.groups.yahoo.com/group/unitariani/?yguid=180364956 - öröm számora, hogy az olasz unitáriusok is szeretettel fogadják elmélkedéseim, amelyről a következő címen lehet olvasni
- http://votu.unitarforbundet.org/ - szíves figyelmükbe ajánlom a Norvég Unitáriusok honlapját akikkel szintén világhálós kapcsolatban vagyok
- http://fpbuu.org/index.html - a Jobbágyfalvi gyülekezet amerikai testvérgyüeleketének a honlapja
- http://www.duxburyuu.org/ - Nyárádszeredai gyülekezet testvérgyülekeztének a honlapja
- http://www.smallgroupministry.net/pbowden/index.html - meggyőződésem, hogy az u.n. „Small Group Ministry „ jelneségre nekünk is od akell figyelnünk és megkeresni a módját annak, hogyan lehet beépíteni a mi egyháközségeink szolgálatába
- http://groups.yahoo.com/group/openmindedchristian/ - talán mi is elég nyitott gondolkodású keresztényeknek vallhattjuk magunkat ahhoz, hogy a világhálón hasonló csoportokkal kapcsolatba lépjünk
- pcc-chat@lists.uua.org - jónak tartom (bár fenntartásokkal) e társalgási listán való részvételt a testvérkapcsoltokról való napirenden való tájékozódás végett
- http://www.geocities.com/sandorszilard2003/personalpageblue.html - személyes honlapom ahol a lelkészi szolgálatról segítséséről (is) kifejetttem e pár véleményem
- http://groups.msn.com/MagyarokAVilaghalon/magyarokavilghln.msnw - talán érdemes odafigyelni erre a lehetőségre is, hogy a magyarok a világhálón összefogalóban is helyet kapjunk
- http://groups.msn.com/MilanoiMagyarok/messages.msnw - talán a magayr csoportok fele való időnkénti jelzésünk unitárius hitünkről és vallásunkról, rendezvényeinkről ( sem) hiábavaló, mint a mIlánói magyar csoport fele
- http://groups.yahoo.com/group/hunnor/?yguid=180364956 - hasonló a norvégiai magyarok társalgási listája esetében
- http://groups.yahoo.com/group/ermacisz/?yguid=180364956 az Erdélyi Magyar Civilszervezetekkel való világhálós tájékozódás is javunkra szolgál
- http://groups.yahoo.com/group/ErdelyiKozelet/?yguid=180364956 ugyancsak az Erdelyi Közélet társalgási lista esetében is
- http://groups.yahoo.com/group/transylvanianews/?yguid=177307460 - vagy az Erdelyi Hírek listára sem tűnik feleslegesenek időnként megjelennünk és hírt adnunk magunkról
- http://groups.yahoo.com/group/unitpap/?yguid=180364956 fonotsnak tartom, hogy az unitpap társalgónak lehetőség szetrint minél több unitérisu tagja legyen ahol hasonló dolgokat megtudunk vitatni
- http://groups.yahoo.com/group/unitteologusok/?yguid=180364956 - nagyszerű dolognak tartom az unitteológusok listát is, ahol jó lenne időnként telógiai eszmecserét is folyatni ( ebélli reménységel iratkoztam fel és örvedtem hogy bevettek tagjai közé)
- http://www.istentisztelet.hu/index.html - csak érdekesség-képpen érdemes elidőzni e címen, és meglátni az „egyházközségi világhálós szolgálat” munkát adó szolgálatát , s talán az eddigiek már nem tűnnek olyan hiábavaló felsorolásnak (sem)
b) Örökségünk szolgálata: épületeink, egyházi beszédek, egyházközségi rendezvények, a hívekkel való kapcsolattartás, nőszövetségi, ifjúsági munka, diakónia
10 évvel ezelőtt az épületek tatarozásával kezdtem és ahogy befejeztem máris kezdtem elölről egy új egyházközségben. Ahogy befejeztem , máris kezdhetem előlről az egészet. Ezzel szembesülök most is e mostani helyemen: épületjavítások, építkezések. Jobbágyfalván – vendégváró Gyülekezeti Otthon Nyárádszeredában – templom építkezés. Az parókia udvara építőtelep. Önerőből e gyülekezetek képtelenek terveik megvalósítására. Nem célom a már említetteket megismételni, vagy e gyülekezet esetében külön hangsúlyozni e szolgálat fölötte szükséges voltát. Természtesen az időről időre való felkészülés az egyházi szolgálatokra szerves tartozéka a lelkészi munkának. Fontosnak tartom a gyülekezeti szeretetvendégségek szervezését, mint a közösségépítés szerves részét. Fontosnak tartom a hívek kapcsolatának az erősítését a saját egyháközségükkel (is), és természtesen a nőszövetségi és ifjúsági mozgalmak kiszéllesítését. A diakóniai mozgalmunk is talán nagyobb hangsúlyt kellne kapjon, a betegekre való odafigyelés, az elesettek megsegítsése, a diákok ösztönzése ösztöndíjakkal, és igen nagyon fontosnak tartom – és nem látom a megoldás lehetőségét egyelőre - az alkoholisták lelkigondozásának kérdését és a felvilágosítást a drogokról és a környeztevédelem terén. Röviden ennyi.
c) Önmagunk szolgálata – a „szentlélek tápláléka” által
Igen, ahhoz hogy szolgálni lehessen, szükségünk van a „szenltélek táplálékára”. Az tud beszélni akinek „szavai vannak”, és annak vannak szavai aki nemcsak írja, de olvassa is a szavakat. Tehát önmagam művelését és az önnevelést igencsak fontosnak tartom. Mindezek mellett vannak még terveim : regényírás, fordítások, a fa diszítő faragása
( imádkozó kéz, kehely láng és más vallásos jelképek feldolgozása ).
Bizalommal és áldással: Sándor Szilárd
