beszéd-vázlat
De tanulják meg a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjank elől ott ahol sürgős segítségre van szükség, nehogy gyümölcstelenek legeynek.” Tit 3,14
Szeretett testvéreim! Áldozócsütörtök és pünkösd között valami különlges érzés keríti hatalmába a keresztény unitárius lelkületű embert. Ez az időszak a Jézusról való elmélkedés időszaka. Ez az idő az amikor az unitárius ember Jézusról gondolkodik, és különösen azzal összfüggésben, ahogy a tanítása meghozták az áldott gyümölcsöket. Ugynakkor ezeknek az áldott tanításnak az emberi életben megtapsztalható örömeiről. Mert öröm meggyöződni afelől, hogy a jezusi tanításnka a jeleit nap mint nap megtapasztlahatjuk. Öröm megtapasztalni azt hogy akik Istent szeretik annak minden javukra van. Öröm megtapsztalni azt, hogy a jézusi követők arról ismertetnek felhogy egymást szeretik. Öröm és boldogság megtapsztalni, hogy aki hallja és cselekszi a Jézus beszédét hasonlatos ahoz az emberhez, aki a kősziklára építetet a házát és hiába jöttek a szelek és a fellegek és hiába jött a vihar, mert aki a kősziklára épít annak a háznak az otthont adó menedéknek, ha erős kő az alapja megtartja a házat.
Az ember pedig, aki Isten hajléka erőss alapra kell hogy építsen hogy menedéke biztos legyen. A keresztény unitárius lelkületű ember áldozócsütörtök és pünkösd között ilyen gondolatokkal elmélkedik és különösen most, amikor a jézusi példázatnak a mindennapok életképei mutatják hogy hogyan dönti romba az árvíz a házat , amikor jönnek a fellegek és tombol a vihar, amikor jön az ár. Jézusra figyelünk és az ő tanításaira, valamint tanításainak az érvényességére, ennek megtapsztalható örömére. Minduntalan feltesszük magunknak a kérdést: miért hívja el az Isten kedves fogadott gyermekét, Jézust Húsvét után ? Miért nem maraduk a Nagypénteket legyöző Húsvéti öröm-üzenettel, ami megadja a választ az isteni gondviselésre miszerint a jó mindig legyőzi a rosszat , a szép legyőzi a csúfat, a szeretet a gyülöletet, az élet pedig diadalmaskodik a halál felett ? Milyen egyszerű és milyen mélyen eszményi és egyszersmind emberi lenne ha a jézusi üdvtörténet befejeződne a Húsvét válaszával a Nagypéntek felett… És amikor látszólag megoldottnak látszik minden mély emberi kérdés, amikor az evangéliumi történet arról szól, hogy Jézus legyőzi a halált és felkeresi tanítványait a kereszthalála után, beszélget velük és minden emberi óhaj és tapasztalat azt kívánná, hogy végleg a tanítványokkal maradjon, hogy tanításának véges emberi értelmünkre megtapasztlaható és látható érvényt szerezzen, ekkor a jó Isten elszólítja, magához hívja az Ő országába a menyországba.
A menyország pedig a földi ember számára megfoghatatlan, mert többnyire amit látunk, amit megtapintunk, amit hallunk, amiben részünk van azt tudjuk igazán megérteni , felfogni, megtanulni, követni. Igy az emberi okoskodás előtt, az első gondolat az öntudtara-ébredés fájdalmas, kiábrándító nyers valóság,, a mi a puszta tényekkel a sokszor elviselhetetlennek tünő mindennapok jelenlétével tör fel. Hiába a hősvéti győzelem, mert elvesztettük Jézust utána ismét… Az első Timoteusnak írt lévél 6,16 verse visszhangzik fel bennünk: „Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelítethetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom.” Isten pedig ebbe a megközelítehetetlen és tiszteletteljes , földi ember számára láthatatlan világba szólította el Jézust. Nem marad számunkra ezután egyébb mint a láthatatlan dolgokban való reménység, a hit. Ez a hit pedig épen abból a világból érkezik felénk ajándékba amit soksor fel sem foghatunk , nem láthatunk, nem közelíthetünk meg, amit menyországnak is nevezhetünk, amiről mindennpai imádságunkba kérjük, hogy „ …jöjjön el a Te országod, miként a menyben úgy a földön is…”
A hit tehát összeköti a menyországot a mi földi országunkkal. A menyország minden jónak és igaznak az örök isteni értékeknek a biztos és védett helye. A menyországban vana legbiztosab helyen mindaz ahonnan érkezik minden áldás. Tehát mégis van egy áldott kapcsolat a menyország és a mi földi oprszágunk között és ez a hit ajándékán keresztül jön létre ! Honnan ismerhető fel ez a hit ? Kérdez tovább a kereső ember .. honnan ismerhető fel hogy a hitnek ajándéka bennünk erővé nemesedik, ami minden szépnek, jónak, életnek a győzelmét adja , ami a húsvéti üzenet világosságával hajnalodik az emberi öntudaton ? A hit a cselekedetekről ismerhető fel. Mint ahogy Jézus tanításának az érvéneysségét is a jó cselekedetek gyümölcsi adják. Ezek a jó cselekedetek pedig megtanulhatóak. Minden tanulás alapja az ismétlés. Minnél inkább gyakoroljuk tehát a jó cslekedeteket annál inkább megtanuljuk. A hitnek pedig úgy van értelme ha ez cselekedetekben megmutatkozik, visszhangzik felénk Jakab apostol üzenete. Az a hit pedig ami bennünk a jó cselekedetek gyümölcseit termi meg, az mikor mutatkozik meg isteni cselekedetekben ? Kérdez tovább a gyanakvó ember ? Isten cselekedete mikor és hogyan mutatkozik meg ? Isten csak öncélúan vigyázna az örök értékekre ? A válasz erre a kérdésre éppen pünkösdkor , a következő vasárnap érkezik el hozzánk. Az istenti cselekedeten, a szentlélek kiradásán keresztül mutatkozik meg.
A felolvasott bibliai vers az örök kérdező ember számára választ ad. Jézus a menyországban van Istennél, ahol már nem lehet hozsánna után megfeszíteni, ahol nem lehet csókkal elárulni, nem lehet szenvedő-szomjazó kéréséére víz helyett ecettel kínálni, mert maga Isten vigyáz rá , mint ahogy a jó Isten vigyáz minden szépre, jóra , igazra, mint ahogy az Isten vigyáz az örökéletre. Ez az idő a tanítványok számára fontos idő volt,hogy felkészüljenek az isteni cselekedet, a szentlélek kiáramlásának a befogadására és az erről való tanuságtételre, ennek hírdetésére. Így jött létre pünkösdkor az első keresztény egyház: az emberek a tanúságot tett hit követői lettek, jó cselekedeteik által. Az egyház létrejöttéhez tehát nemcsak bátor péteri szózat kellett, nemcsak a szenlétlek befogadása és hírdetése, hanem ezt értő és elfogadó üdvösségre szomjazó emebri közösség is. Az Isten a maga cselekdetét csak az embereken keresztül valósíthatja meg éppen azáltal, hogy az emerbek a jó cselekdetekek gyakorlásával tanuságot tesznek az Isten jóságáról is. Jó cselekedetekkel készüljünk hát fel a szentlétlek befogadására mert enélkül gyümölcstelenenk lennénk mi is. Hol van a legnagyobb szükség a jó cseledeteinkre ? Ahol sürgős segítségre van szükség. Ott ahol napjainkban jöttek a szelek és jött a víz és romba döltek a házak, ott ahol tanuságot kell tennünk a bennünk lakózó szentlélekről és arról, hogy mi Isten templomainként biztos alapra építjük a hitnek megtartó menedékét. Adja a gondvisleő jó Isten hogy gadagon gyömölcsöző hitünk megteremje bennünk és körülöttünk Jézus békével távozó áldását, hogy a szenetlélek kitöltése bennünk is lelki fényt és világos értelmet adjon. Ámen és ámen.
