Álom a kőpárnán

- zenés színjáték három képben –

Első kép

A színpad közepén egy kétágú létra.. a létra altt alatt egy jól látható kődarab..csend.. majd egyre halhatóbb ének : „Hozzád megyek Uram…” … ahogy befejeződik mind a négy szakasz a színen megjelenik Jeremiás. Nyakában fa-járom. Megáll a létra előtt és hangosan mondja:

Jeremiás

- Ha eljutott hozzám igéd, én élveztem, igéd vidámságot szerzett nekem és szívbéli örömöt…(Jer.15,16)

Elmondja többször is érthetően és elismétli háromszor. Minden. A szereplők barna és tégla-piros színű kartondobozokkal jönnek be. Megállanqk az ismétlésre amikor megejelenik egy újabb szereplő a színen, akik lábújhegyen érkeznek , lassan és figyelmesen a színen és hallgatják Jeremiást..kezükben egy-egy kartondoboz ( téglafal) Amikor a szereplők bejöttek , egy pillantra csend miközben Jeremiás leveszi nyakáról a jármot, nekitámassza a létrának majd a létra alatti kőre ráhajtja a fejét és elalszik .A színpadra beérkezett szereplők mozdulatlanul, kezükben a kartondobozzal tekintetükkel követik Jeremiást, majd. össze-vissza, rendezetlen sorba ledobálják a létra köré a kartondobozokat , téglákákat .. A kartondobozok nagy méretűek, úgy hogy ha helyesen állítják egymás mellé akkor egy templomot lehet vele felépíteni…. A szereplők közül mindannyian külön színű ruhában öltöztek. Így vannak zöld, kék, piros, barna, stb. színű ruhába öltözöttek. Fontos, hogy minden ruhadarab ugyanolyan színű legyen és minél több féle színű ruhát viseljenek a szereplők. Vannak szereplők akik szótlanok és csak amozdulatokkal fejezik ki mondanivalójukat, és ismét vannak akik beszélgetnek egymással a következők szerint:

1 szereplő - Ezékiella
( Jeremiásnak mondja)

Isten áldjon Jeremiás! Miért vetted le az igát a nyakadból ? Tán átvátoztál Jákóbbá aki kőpárnán alszik. Várod hogy a meglásd az angyalaid, akik a látrán fel és le sétálgatnak. Hallod ébredj fel! Mond meg nekünk ki vagy te Jeremiás vagy Jákób! Igával a nyakadban nem tuszd örvendezni Jeremis, azért lettél Jákóbbá? Nem kemény a kőpárnád ? Igen tudom … a nagy szárazságban előszőr leszáradt derekadról lenőved, majd összetört cserépkorsók, kiszáradt vízgyűjtő kutak mellett, majd a kalodában is sokat szenvedtél. Szülővárosod ostroma alatt te szántóföldet vásárolsz és csípi a szemed a füst miután Jojákim elégeti a Bárúknak diktált könyvtekercsedet. Igaz Jeremiás a könyvtekercset elégetik, de az üzenetet nem, igaz ? De mit ért az el nem olvasott könyv ? Mit ér az el nem szerepelt színdarab ? Amikor azon keseregtél hogy az élő víznek forrását elhagyta néped téged bedobtak a a ciszternába, hogy szomjúhozzál, szenvedj … Gyötrelmes jövendöléseid valóra váltak, te fogságba kergetett próféta.. hallood még mindig alszol ? Honnan volt az a sok tűz ami lobogott csontjaidban és most egyszerűen mindent semmibe véve Jákóbbá lettél, csalsz hogy áldást nyerj … Tudod te „Kinek-nevezzelek”, arról majd valószínű beszélni fognak többen hogy Saul megtérése után Pállá lett, de hogy Jeremiás a tűzlelkű próféta miként lett tál lencséért elsőszülöttséget vásárló Jákóbbá .. arról.. hát arról valószínű … valószínű hogy senki sem álmodott és nem is jegyzi meg senki .. te esztelen nép szószólója te feladod a prófétaságod csalással hogy áldást nyerj … nem félsz majd Rabbók révénnél mielőtt Ézsauval kell majd a testvéreddel találkozz…te ki is vagy mostmár… hogy tudsz aludni, van neked egyáltalán lelkiismereted .. és akkor .. ?

1 Szereplő - Bárukida

Engedd meg Ezékiella , hogy én Bárukida válaszoljak meg Jeremiás helyett. Mert ő itt Jeremiás aki Jákób álmát alussza. Tudod hogy megváltozott minden a világ, hol van a régi és szép. Engedd, meg, hogy visszakérdezzek Ezékiella: honnan benned annyi keserűség, amikor Isten prófétává hívott téged? Miért van lelkedben elcsüggedés, amikor te is akárcsak Jeremiás a hamis próféták ellen győzedelmeskedhetsz, honnan fújta a szél lelkedbe a bánatot, amikor népünk hűtlensége felett mondott ítéleteitek valóra válhatnak, miért keseregsz amikor éppen te tettél tanúbizonyságot arról, hogy a csontokkal telt völgyben sem hiábavaló a reménység hírdetése, éppen te keseregnél, aki az új szív és új lélek hírdetője vagy ?

3. szereplő - Dánielvira

Ti csak beszéljetek, beszéljetek ! Azt sem tudjátok, hogy milyen az amikor a Babilóniai udvarban megfejteni kérik tőletek Nebukadnezár álmát, és a láthatatlan írást sem tudja mindenki elolvasni. Mit tudjátok ti milyen az oroszlánok vermében, vagy hogy milyen a tüzes kemencében ! Beszéltek ti új szívről és új lélekről , de ismeritek-e a templomépítők bölcsességét, tudjátok mit jelent újrakezdeni ? No meg aztán láttatok sasszárnyú oroszlánt, csontokat rágó medvét, négyfejű négyszárnú párduct, meg tízszarvú szörnyeteget.. s ha láttatok féltetek tőle ? Ismeritek-e a példabeszédek könyve intelmeiet, ti akik új szívről és új lélekről beszéltek itt összevissza mindent . Hát hallgassátok: „Minden féltve őrzött dolognál, jobban óvd a szívedet, mert onnan indul ki az élet” Péld.4,23

Jeremiás – a létra alatt megmozdul és ahogy elhangzik a bibliai vers megmozdul , feláll a létra elé és hangosan mondja egymásután többször is -

- „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan. Ki tudná kiismerni?!” Jer.17,9 … tudjátok, hogy az Isten a szívek vizsgálója.

Jeremiás a létra alatt mozdulatlanul marad miután elmondta a bibliai verset. A háttérben megszólal a harmónium halkan és egyre hangosaban és hangosabban. Jeremiás nyakába helyezi ismát a fajármot majd a létra alatt mozdulatlanul áll. A szereplők énekelve a zéneket, majd újabb szereplők lejennke meg a színen közösen éenekelve az Ember tervez éenket… körbe körbe a kartondobozokból kezdik építeni a templomot a létra köré és Jeremiást úgymond befalazzák, hogy ne látszodjon… „ Ember tervez odalesz, kezd el, újra kezd”.. ének közben, töbször szétszedik , szétdobálják a falakat és újra kezdik felépítik. Majd felépül a templom a torony nélkül mire az ének lejár Ahogy elkészülnek szótlanul hátra lépnek és megfelelő távolságból mozdulatnal nézik amit felépítettek. Ekkor két szereplő jön be a színre. Ezsdrámália és Nehémilla. Egy pillanatig ő i smegáll és szemléli a létra köré torony nélkül felépített falakat , majd előlép és hangosan mondja szintje szinte kiáltja a következőket. :

4. Szereplő - Ezsdramália

Vétek lenne az általánosság leplébe bújtatni a helytállás áldott magvait, számukra nem lepel, de hit és termőföld szükségeltetik. Tudjátok, hogy amikor leraktuk a templom alapköveit, örömujjongás és sírás hangja hallatszott messzire. Először templomot építettünk, majd utána a várost. Miután a király megtiltotta az építkezést. Aggeus és Zakariás próféták szavai után négy év alatt felépült a templom tornyostól együtt. Csonka tornyú templomban nem lenne hely a harangoknak. Ti hallottátok-e amikor felolvastam az új törvényt, hallottátok-e szívetekkel is ? Imádkoztatok-e bűnvallón velem ?

5. Szereplő - Nehémilla

- Mint a király pohárnoka sok édes és keserű poharat kellett kiinnom. S most amint látom, hogy két örömujjongó kórus összhangzón dalol, italaim zamatában újraforr a hála.

Ezsdrámália
- ismét kérdez, a többi felé majd a közönség felé - :

Imádkoztatok-e bűnvallón velem ?

A kérdésre feleleltül a szereplők letérdelnek a torony nélküli templom elé és imádkozni kezd..

A függöny lassan lassan leereszkedik.

2. Kép

A színpadon az előző szín a toronynélkül felépített templommal. Előtte három széken - az egyik szék tehén-fejő istálló-szék a másik irodai forgókerekű kényelmes szék a harmadik egy kényelmes fotel – beszélgetnek a szereplők.

Szereplő ( istálószékről )

Te tudod amikor és kislány voltam , én akkor sem voltam kisfiú, éppen ezért akkor is nagyon örvendtem amikor szoknyát hordhattam és fejkendőt. Olyan igazi kislányos voltam és úgy örvedtem mindennek ami szép és igaz, gyöngyörű és őszinte és színes

Szereplő (irodaszékről )

Igen persze és akkor mi volt amikor kislány voltál, miért említed ?Hiába, az idő telik és a kislányok is megnőnek egykor. És ha mér megnőttél nem szeretsz már szoknyát és fejkendőt hordani és már nem örvendezel annak ami szép és igaz, gyönyörű és őszinte és színes. Én amikor kiskorú voltam, akkor én kisfiú voltam, nadrágot hordtam és bokrétás kalapot és én is örvendeztem mindennek ami szép és igaz, őszinte és színes. Én hogy már nem vagyok olyan kicsi fiucska mint eddig voltam attól még örvendek mindennek ami szép és igaz, őszinte és színes, csak hát nem mindig hordok már bokrétás kalapot.

Szereplő – istálószékről -

Igen igen persze. Azért említem hogy én kiskoromban kislány mert most is lány vagyok és tudod ez fontos hogy én nem kisfiuként nőttem fel hanem kislányként és most is lány vagyok, vagyis megmaradtam minden szép és igaz, ősznite és színes iránt örvendezőnek és kendőt is hordok néha-néha .. de te is tudod, hogy a világ mennyire megváltozott, mert van aki kiskorában habár kislány nagykorára már ha akar akkor fiúcska is lehet, vagy kisfiunak születik és nagykorára édesanya, majd anyós lesz. .

Szereplő. (iroda-székről )

Igen igen persze persze és miért mondod mindezeket ? Szeretnél majd az unokádnak tatája lenni, hogy elkerülhesd azt hogy anyós legyél ? De akkor az unokádnak majd két tatája lesz és nem fogja tudni hogy ki a mamája.. erre nem gondoltál , te szép kislány ..?

Szereplő (( istálószékről )

Tudod jut eszembe számtalan gondolat a kisfiukról és a kislányokról az apósokról és anyósokról, a családról és az árvagyerekekeről… neked tudom sokminden nevetséges, de én komolyan mondom amiről beszélek.. a minap azon gondolkodtal el, hogy éppen úgy ahogy Jézuska megszületett az istálóban miért nem születhetett meg a templomban és miért nem születhetne meg tényleg miért nem születhetnének meg az emberek inkább a templomban mintsem az istálóban …. Mert én amikor kislány voltam akkor ezen is olyan sokat gondokoztam amikor estre lefekvés előtt alvás előtti imádságaim mondogattam volna el suttogva csak úgy magamnak. És mióta nem vagyok már kislány hát az imádságokról meg-megfeledkezem. Sokszor nagyon megszégyelem magam amikor már sokáig elfedeztem imádkozni és ekkor szégyenemben sírva kulcsolom imára a kezem.. egy ilyen zokogó imádkozás után gondolkodtam el azon hogy Jézuska akár a templomban is megszülethetett volna Isten házába és hogy miért az istálóba kellett neki megszületnie…

Szereplő ( karosszékből ) :

Badarságot beszéltek itt össze-vissza. Ki hiszi el manapság azt hogy a kisfiuk és kilányok együtt örvedeznek annak ami szép és igaz, ami őszinte és színes. Ki hiszi el nektek hogy a szép és igaz, a színes és igaz ott van az istálóban és ott van a templomban egyaránt. Az istáló az állatok temploma, nem tudjátok ? Az istáló az otthon édes öröme. Remélem nem szünnek meg soha és lesz mindig bennük tehén és disznó, juh és kecske, ló és szamár és kapirgálnak mindig az szárnyasok a lábuk alatt. Az istáló azért az állatok temploma mert ott megpihennek és menedéket kapnak a hidegben és hőségben egyaránt. De az istáló a temőföld temoploma is mert innen újjul meg a föld hogy szárba szökjön a búzakalász. Az istáló szent és az istálókra vigyázni kell! Ha nem lettek volna istálók nem lettek volna templom sem, és ha nem lettek volna templomok nem lettek volna istálók sem…

Szereplő - az irodaszékről..

Igen persze. Én féltem az istálót és én féltem a templomot is. De mi a különbség az istáló és a templom között ?

Szereplő - istálószékről

Én mondok egy választ : Az istálóba többet járnak az emberek mint a templomba és mihelyet nem becsülik a templomot elveszíthetik az istálót és mihely nem vigyáznak az istálóra elveszítehik a templmot is. Az istálóban születnek a testi dolgok, a templomban születnek a lelki dolgok. Talán azért keleltt volna Jézusnak a templomban születnie, mert ő számunkra lelki ember.

Szereplő - karosszékről

Az istálló az szülészet is lehetne. A templomra szerinted manapság van szükség , amikor manapság olyan kevés a templomba-járó ember lett.. . Az emberek inkább máshova mennek manapság mintsem a templomban, akkor meg miért kellene éppen hát templomot építeni ? És az istállóról is lassan lassan mondnak le az emberek…–. De istálóra és templomra is szükség van. És szülészetre is szükség van. És szükség van fejkendőre és bokrétás kapalra, anyósra és apósra egyaránt. Fejőszékre és kacsalábon forgó székre is, és karósszékre , hogy ne üljenek a földre az embrek a sánc martájára.

Szereplő (fejőszékről )

Szóval én amikor kis gyerkőcz voltam hát olyan jó volt hallgatni a meséket. Nemcsak Jézuskáról és az istállóról, de kicsi Székely Mózsikáról is, aki elment nagy meseországba és madárlátta kenyérmorzsával hintette be az utat ahova ment a sűrű rengetegbe, hogy hazataláljon, de a madarak felcsipegették a morzsáit .. mint Jákób fiának Józsefnek a nagy álomfejtőnek abban a történetében amikor a sütőmester feje tetejéről madarak eszik a péksüteményt … no meg az Ezüst és az Arany Mesekönyvek csodálatos világában is jó volt gyerekként elszundítani .. milyen nagy öröm volt amkor olvasni tanultam és egyedül olvashattam a meséket ! Hol vannak azok a mesék ahol nem a számítógépes szörnyetegek de a világjáró-csizmáról szólanak és a hétfejű sárkányt is legyőző legkissebik fiu bártoságáról ?

Szereplő (iroda-székről )

Amikor te kis gyerkőczőcske voltál akkor hittél a mesékben, mint minden kiskorú gyerkőcz, akinek felügyeletre van szüksége. De amit az álomfejtő Jákób fiáról Józsefről mondtál az érdekes. Egyszer én is azt álmodtam hogy a párnám elöszőr egy marék szalmává, majd kővé változott és édes volt rajta az álom, mert halála lett életemnek és élete haldokló szívemnek. Ekkor Vörömsmarty Mihály Szózatának könnyeit sírtam el minden szilveszterkor és a kőpárnára hullott könnyek felmorzsolták a követ, kavicsokká, majd homokká és a sok sírástól gyöngyörű és szép ízletes termőfölddé morzsolódott a párnám.. vajon ez az álom mint jelent …?

Szereplő istálószékről

Álomdban a kőpárnád ágyássá sírattad, sírhanttá zokogtad , minden ágyás hasonlít egy sírhathoz, minden szikadarab hasonlít egy párnához .. szűzi föddé könnyezet a kőpárnádat , amin valami rág, vajon van e rajta virág , ismerted Adyt, igaz … Óh, én amikor kiskorú voltam, annyit de annyit veszekedtem de csak azért hogy legyen okom a kibékülésre, ugyanis olyan nagyon szerettem a kibékülést. Egy kibékülés megért több veszekedést is. A kibékülésért igazán érdemes volt a sok áldozatot meghozni, amely áldozat a veszekedés volt. Ezért engem olyan kevesen értettek meg. Az áldozat nem a kibékülés volt, hanem az hogy veszekedni kell ahhoz hogy ki lehessen majd békülni. És én amikor kicsi voltam akkor is kislány voltam és amielőtt megnőttem volna akkor nem voltam gyerekkoromban előszőr kisfúcska.

Szereplő ( a karosszékből )

Kedves barátnőm .. kedves vagy .. Óh hát persze, a Jézusi istálótól már eljutottunk a kőpárnás testbeteg Ady Endréig … manapság a mindennapi hazúgságtól nem pálik fel a szánk, szegény szegény immár néhai Szilágyi Domokos még azt is írta hogy az „egymásra-utaltság legmagassabb formája a szeretet” , de hát a lényeg sajnos az, hogy egy igazmondás is felér egy özönvízzel. Persze hogy persze. Fáj sok igazság, de attól az igazság az csak nem változik meg hogy ne fájjon. Igaz ? Mert hát országok rongya az a könyvtár … dehát Tamási Áron Ábel fiucskája ha csak a rengetegben marad akkor nem tudja meg azt sem hogy a fából önteni lehet csillagot és Ábel késői útódai nem látták volna azt, hogy vannak vídékek ahol nincsenk istálók, de a templomból sem irodát, korcsomát, hajléktalanok menedékhelyét, szegénykonyát, miként építettek át. Felépült templomokat elhagyta a gyüelekezet és lett a falból és cseréppből szülészeti istáló azok számára akik kisfiuként nőttek fel és majd nagykorukara kislányok lettek, mert a lelkük az oly titkos mint az Isten a mai világnak.

Halk zene szólal meg, ami egyre erősödik… Ha én rózsa volnák dallamára a következő szöveggel:

„Ha én zászló volnék soha sem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa lennék
Akkor lennék boldog ha kifeszítenének
Nem lennék játéka mindenféle szélnek.”

Majd folyatódva a következő:

Ha én templom lennék, tornyom magas lenne
Szépen síró harang búgna-kongna bennem
Akkor lennék boldog ha teles teli lennék
S nem lobogna zászló csak zsoltáros emlék.

Amíg az ének szól egy szereplő felmegy a nézőközönség sorai közül - terhes nőnek öltözve bemegy a torony nélküli templomba és ott van addig amíg az ének lejár amikor az ének lejárt belülről széttrombolja a templomot és karjában egy kisbabával megjelnik az össze-vissza dobott templom kardondobozok között, marad a színen a felállított kétágú létra és alatta a kőpárna és körülöltte a szétdobált kartondobozok. A székekről felállanak a szereplők és nézik a történteket ,majd a függöny mögül egyre erösödöbben hallatszik az ének Isten szent lelke égi láng…. a zene és az ének egyre hangosabb majd lassan lassan a függöny leereszkedik..

3 Kép

A színpad üres, sehol semmi.Csak egy szikladarab. Megjelenik két szereplő hoz egy kétágú létrát a szikladarab fölé helyezik. Majd kimennek és més kettő becipeli a fajármot, nekitámasszák a létrának.A létra alá helyezik a szikladarabot aminek nekitámasztva egy létrát hogy ne döljön el nekitámasszák a kétágú létrának , ami magassab mint a kétágú létra… majd egyer többen jönnek be és hoznak kartodobozokat és aztán egyre többen jelennek meg a színen. Közben elindul egy halk és egyre erösődő zene és majd közösen éneklik Örvendj egész föld az Istennek és énekelj szép zengéssel …” ének … éneklés közben a létra mellé , tehát nem a létrához nekiépítve … a szereplők hozzák a kartondobozokat és illesztik probálgatják egymás mellé mozognak és igyekeznek eljátszani mozgásssal, az ének mondanivalóját, kézzel lábbal, testtartással kifejezve az éneket, vagyis hogy örvendenek. A dobozokat éneklés közben egymásnak is dobálhatják . Az ének végén sikerül felépíteni a falakat és az ezt befejező tetőszerkezet kartondobozai a földön, összevissza maradnak a színen. A torony hiányzik , de már a kartondobozok megvannak és a temmplom lelett fekszenek, láthatóan és felismrhetően összerakva hogy ezek a torony részei.

1.Szereplő:
megáll a felépített templom előtt és így szól

Ez egy olyan színdarab amikor nem ég a színpad, de azért mindenki elhiszi hogy a bajorandori tűzoltókra is szükség lenne időnként. Ismeritek a történetet nem amit leírt a jó humorista . Röviden elmondom.A színház teles teli enézőközönséggel. A színdarab arról szól hogy tűz üt ki egy házban és várják a tűzoltókat és a tűzoltók nem jönnek. Igenám, de szereplés közben valóbana tűz lett és valóban várták a tűzoltókat és valóban nem jüttek a tűzoltók. A színészek kétségbesetten rohanghásztak és oltották a színpadon a tüzet, úgy látszott azonban hogy eredményetlenül, mert a láng egyre nagyobb lett és már a közönség szemét is csípte a füst. A színéeszek esedezőn könyörögtek a közönségnek hogy segítsenek nekik tüzet oltani és a közönség pecsenyepirosra tapsolta a tenyerét miközben a színház már lángokban égett.Igen ez is egy hasonló színdarab. Csakház itt nem ég semmi… egy pillanatra megáll .. nincs füst sem.. igaz.. ? majd hangosan kiáltja: Pap bácsi ,biztos hogy nem ég semmmi. Mintha füstöt éreznék … .. megszólal egy hang.. nincs semmi baj … Ez egy olyan színdarab amikor jó lenne ha a a színpad alatti padokról is feljönnének valakik és segítenének szerepelni. Ez egy olyan színdarab ami a prófétáktól elindulva eljutottunk a kislányból lett fiucskáig és az istálóóvá lett templomig. Kérem maradjon midneki a helyén egyelőre ne jöjjön fel senki aszínpadra mert még tart a színdarab.. e a szereplők azért lemennek a nőzők közé és együtt énekelünk azokkal kaik tudják az éneket.. Igen és én most lemegyek a színpadról és együtt éneklünk.. kérem szépen be lehet kapcsolódni.. Az ének egyszerű és a dallam is az aki nem tudja meg tanulhatja kérem Íme:

Édes Atyánk örök úr odafönt … éneket éneklik eklőszőr a rendes templomi szöveggel majd az átdolgozással közben a szereplők a templom karton dobozait felhelyezik a helyére és közösen mindenki énekel a szereplők közben a színpadon mozognak Közben több más éneket énekelnek a szereplők választása is szerepet kaphat itt Az énekek közben a felépített templom mellett a létrával és a járommal” játszanak” a szereplők, ide-oda teszik-veszik Majd fel és le járkálnak a létrán. Ahogy az ének elhalkul jön egy hosszabb monológ az egyik szereplő részéről aki feláll a kétágú létrára a templom mellett , mellette a három szék az előző színről és mögötte a felépített karton-templom és a létra altt a kő darab ..mondja a következőket :

2.Szereplő

Igen. Igen. Igen Igen és megint IGEN, ez aztán csupa nagy betűvel való IGEN (kiabálja) Mert ha nem lenne akkor nemcsak én esnék le a létráról.. elneveti magát..persze persze ez nevetséges mint az is hogy álmodni egyáltalán mer valaki aki már többször is felébredt. Az álmodáshoz is bátorság kell és sokszor egy kemény kőpárna is elég ahhoz hogy az ember bátorságot kapjon az álmodozáshoz.Pedig az én kedves nyoszolyám milyen sokszor scak egy marék szalma énekeljétek el velem együtt az éneket … az én vacsorám csak egy piros alma.. ekkor minden szereplő énekli az éneket.. …az én kedves nyoszolyám csak egy marék szalma, az én kedves vacsorám csak egy piros alma Szállj le szállj le gyönge kis madárka, szállj el szállj le gyönge kis madár…ének közben leszáll a szereplő a létrától majd ahogy az ének lejár folytatja az éneket… közben minden szereplő a teplom köré áll és énekel..az ének után leszáll amikor a szereplők közösen a felépített templom és a létra elé állanak és közsen mondják a következőket:

Fejünk alatt a kemény kőpárna,
Fejünk fölött a mindenség Istene,
Álmunkban könnyet hullatunk
Lelkünk reménységgel tele.

Zokogó reménység, szenvedő üdvösség,
Álmot adó kődarab - mert a kő marad.
Hűvös homlokkal - könnyes homokkal.
Áldjon Isten jóval, angyalszárnyú álommal.

Kezd el újra kezd ..énelkik az éneket, majd a függöny bezárul.