RevC naplója

Elmélkedés az EKE Vármezei vándortáborának mai megnyitóján

“Úgy van az Isten országa,mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja hogyan. Magától terem a föld, elöször zöld sarjat,azután kalászt, azután érett magot a kalászban” Mk.4,27-28

” Mihez is hasonló az Isten országa, és mihez hasonlítsam ? Hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott az ember, és elvetett a kertjében,az pedig felnövekedett, és fává lett, úgyhogy az égi madarak fészket raktak az ágain” Lk13,18-19

Szeretett testvéreim! Csodálatos az élet, csodálatos a föld, csodálatos az ég, csodálatosak a vizek, a hegyek, a fák a virágok, a madarak, halak és a farkasok .. és mondjátok velem együtt magatokban utánam hogy igen csodálatos isteni teremtmény az ember ! Csodálatos az ember, aki gondozza, műveli a földet, aki tüdejét megtölti a hegyek és a völgyek levegőjével, szomját oltja a tiszta forrásvízzel, éhét csillapítja állatok húsával, növények gyümölcsével. Az egész emberi élet tele van csodálni-való gyönyörűséggel, csak épp fel kell menni a hegyre hogy felfedje titkait a láthatár. Csak éppen le kell mennünk az a völgybe, hogy a fenséges hegyek himnuszai, könyörgő-parancsoló bíztatásai, valamint a források csobogásai lelkünkbe suttogják az élet feltárulkozó titkait, emlékeztetve bennünket arra hogy porból lettünk és porrá leszünk, és hogy ne feledjük hogy e földi sátrunkban, emberi testünkben ott lobog a halhatalan lélek világgossága a szeretetnek mindent beragyogó fényének tisztaságával világosságával. A forrás csobogása, a szellő simogatása … minden dallam és minden ének amit a hegyek, a völgyek, a barlangok, a virágok és lepkék, a gólyák és a gyorsvízű patakok halai zenélenek nekünk az csodálatos, az fenséges, az gyönyörű, csodálni-való, amiért hálával tartozunk, mint isteni áldásokért. Ahol a természet költeményei zengik be az ember lelkét ott az ember maga is költeménnyé válik, költeménnyé aképpen ahogy él, ahogy örül a nagy hőségében a fák árnyékának, ahogy tenyerébe veszi az életet adó magot és elveti a föld rögei közé. Az ember az által lesz csodálatossá hogy felismeri az élet lényegét, felismeri a jó magokat és vigyáz az életet megtermő és életet befogadó áldott földre. A vallásos lelkű ember Jézussal együtt óhajtja ezt az Isten-teremtett világot minidg ilyen szépnek és meghatónak tudni, hiszen hogy Isten országa közel van, bennünk van és hasonlatos a természet belső erejéhez,mint a szeretet lüktetéséhez, amint új életet hív életre az elhaló magból , hasonlatos ahhoz ahogy a dolgok lényegük szerint a maguk egyszerűségében, kicsinységében nagygyá ,hatalmassá lesz. Magától terem a mag - hangsúlyozza Jézus - csakhogy ennek a magnak tiszta, ápolt, védett be nem szennyezett termőföldre van szüksége. Ha tiszta életet-adó termőföldben hal el a mag akkor terem többször annyit és a legkissebb mag is , a mustármag is nagy fává növi ki magát amelynek ágain madarak énekelhetnek, fészkelhetnek.Szeretett testvéreim ! E csodának az üzenetét szóllani kell , e csodáról beszélni kell - hát nem csoda egy kis magocska ha termőföldbe kerül akkor madarak otthonát adó fává gyökerezik ? E csodát nemcsak szólani kell, de e csodára vigyáznunk is kell, e csodát védni kell, védeni, hogy a forrás vize iható legyen, a levegő tiszta, ” fák, a hegyek, a habok” ( József Attilával szólva) csillogóak, a maguk nemes egyszerűségében pedig áhítatosak. Isten gazdag áldását kérem e vándortábor munkálatira ,szeretettel köszöntve a résztvevőket. Tudom hogy vannak akik Nagyváradról kerékpárral érkeztek s talán máshonnan is, azért hogy e nyárdmenti madarak énekével együtt reménykedjünk abban hogy a megszállni nem akaró Nyárád csak megszáll , és a szülőföldjét itt megtaláló közösség csak felismeri ezt a szép helyet amit otthonául adott az Isten és ezért felelőséget is fog majd érezni és nemhogy nem szemteli a folyó partját, de a mátr eddig összegyűlt szemetet is összegyűjti,hogy gyógyuljon a föld fájó sebe, és hogy ne sírjanak a fák, a madarak és a halak Az Erdélyi Kárpád Egyesület vándortáborára ismételten Isten gazdag áldását kérve maradok szeretettel és reménykedő bizalommal, hogy tenyerünkből, lelkünkből a magokat mindig lesz ahova tiszta földbe vetni, ahol maguktól termik meg a zöld sarjat, majd a zérett magot a kalászban , vagy akár a kis magocska hatalams fává terebélyesedjen , madaraknak otthont adó ágakat növesztve, hogy csodálatos maradjon az élet, a föld, az ég, a vizek , a hegyek a fák a virágok.. a madarak, a halak a farkasok..és hogy Isten országa amei közöttünk bennünk van legyen, megmaradjon az örök lelki hazánk és mondjátok majd velem együtt magatokban, így csodálatos az ember.Ámen

Sándor Szilárd