” Kihez hasonlítsam e nemzedék tagjait ? Hasonlók azokhoz a gyerekekhez, akik a piacon ülnek, és azt kiáltják egymásnak:furulyáztunk nektek és nem táncoltatok, síratót énekeltünk és nem sírtatok”
” Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim igazságban járnak.”

A lelki érettség egyik jele - az önvizsgálat. Az önvizsgálat eredménye az önismeret. Önismeret során az ember szembesül a jó és rossz tulajdonságokkal. Boldog az az ember ki eljut a helyes önismeretre, mert megtalálja önmagában gyarlóságai mellett az isteni értékeket is.Az ilyen önvizsgálat tehát a boldogság útjára segíti az embert. Önvizsgálatra pedig időre időre szükség van,mert a mindenkori embert sok hatás éri és állandó változásban van. Aki elfeledkezik az önmagával való szembenézésre elfeledkezik élni saját életét - akiknek pedig nincs saját élete, a kiszolgáltottság érzésében él, vagyis nem lehet szabad.Isten az embert szabadnak teremtette és e szabadság áldását akkor veheti magához az ember ha állandó önvizsgálatot tart, vagyis állandó kapcsolatban marad a Teremtővel. Az Istennel való kapcsolat-tartásnak több formája és több lehetősége van. Az Istennel való kapcsolat egyik legszebb formája a lélek mélyéből felfakadó őszinte imádság , vagyis az ajándékba kapott hit szerinti élet.Az Istennel való kapcsolat során az ember belső ereje megújúl és részese lehet annak a csodának amit úgy nevezünk: Élet. Igen az élet az egy csoda! Csoda, mert csodálatos és csoda hogy élünk, csoda az is hogy ennek az emberi életnek a nemcsak részesei, birtoklói de alkotói, formálói is lehetünk. Van amikor az életet természetes állapotnak fogjuk fel, és hosszú az út addig amíg ráérzünk létünk csodáira. Az élet csodájára való ráérzése különféle úton érkezhet el hozzánk. Lehet hogy valami nagy fájdalmat, lelki vagy fizikai fájdalmat élünk át, lehet hogy a nagy boldogság az a pillant amikor megcsendül bennünk ez a csoda, vagy lehet hogy a nagy szomorúság, vagy csalódás az amikor megkondul bennünk ez a csoda. Ritka az az ember aki valamilyen élethelyzetben vagy élettapasztalatai során ne jutna fel arra a felismerésre, hogy az élet az egy csoda. Messzemenően osztom Czire Szabolcs teológiai tanár gondolatát aki többször kiemelte az élet csodáját, az életnek a csodálatos jellegét.

Talán az élet csodáját akkor ismerjük fel igazán, amikor szülőkké válunk. Talán nincs az az édesanya vagy édesapa aki mikor kezébe tarthatja a kisgyerekét ne hatná ét lelkét valami meleg érzés, ami meleg érzés , az újszülött kisgyereke megszületésnek az örömében. Ez az öröm, ez a lelki melegség, ez a csodára való ráérzés is egyben, ha tudatosul, ha nem , ha kimondjuk ha nem.

A mai vasárnap erről a csodáról, az új élet csodájáról, a gyermekről szeretnék egy pár szót szóllani. Annál is inkább mert nemrég múlt el gyereknap , június 1-e és a gyülekezetünkben is délutáni gyerekanpi ünnepségre készülünk.

Az első felolvasott szentírási vers egy gyerek-seregről szól, akik játszanak a piacon.A gyerekek két részre oszlottak, egyik részül zenélt, dobolt, furulyált és a másik részük táncolt,valamilyen szerepet játszottak. A gyerekek szeretnek játszani. Egyik legkedvesebb játékuk az amikor a felnőtteket utánnozzák. Ebben a szentírási pládban is valami hasonló gyerek-játékról olvasunk. A gyrekekek valószín űlakodalmas játákot játszhattak és majd amikor megunták akkor átváltottak temetést játszani. Valószínű a gyerekek összevesznek és a játék megszakad, mert a zenélő furulyáló gyereksereg szomorúan kérdezi, dúrcásan faggatja a többit, miért nem játaszadoztok, mert ha furulyálunk akkor nem táncoltok, ha meg síratót énekelünk akkor nem sírtok… A szóváltást, a gyerekek veszkedést, a gyerekcivakodást Jézus példaként hozza fel a saját nemzedékére. Beszédem elején az önmagunkkal való szembe-nézésről szólottam. Az önvizsgálat a lelkiismeret mélyén megcsillanó tükör ahol az ember meglátja saját emberi arcát.Jézus a nagy tanítómester sokszor beszélt az önvizsgálat fontosságáról. Az önvizsgálat mellett pedig beszélt a közösségi tudatról is.. Közösségi tudat.. milyen fontos dolog ,milyen időszerű dolog.. amikor nemcsak azt veszem észre hogy ki vagyok én.. hanem azt is hogy kik vagyunk mi.. amikor a saját közösségemről alalkul ki egy képem.. arról a közösségről amelynek én is tagja vagyok.. milyen ez a közösség, hogyan alakítom én e közösséget, hogy tudom segíteni a saját közösségem.. hogy érez rá ez a közsség az élet csodás jellegére.. milyen a közösségnek a lelkiismerete… és végül milyen az én nemzedékem,milyenek vagyunk mi akik e jelenvaló időpben éljük egyéni és közösségi éeltünket, milyen életformát tanítunk, adunk át a gyerekeinknek, hogy nőnek fel a gyerekek eben a közösségben…

Jézus a nemezedékét hasonlította a piacon játszadozó gyerkekhez, akik összevesztek, valami csekélység miatt és akik emiatt abbahagyták a közös játékukat.. Jézus hasonlata időszerű sokszor a mi nemzedékünkre is , abból az okoból kifolyólag, mert a gyerkek a mindenkori felnőtt társadalmat utánnozzák.. ne akarjunk hát elvárni nagy dolgokat a gyerkektől, ha önmagunktól nem várunk el nagy dolgokat, ne akarjuk hogy gyerekeink templomba járjanak ha mi nem járunk templomba, ne várjuk el gyerkeinktől hogy tisztességesek legyenek ha mi nem lennénk tiszteséségesek és a sort lehet folytatni tovább…szóval Jézus erre hívja fela figyelmet… és különösen ilyekor tájt gyereknap után talán igencsak időszerű Jézusnak a hasonlatán elgondolkozzunk mi is , hiogy önvizsgálatot tartsunk mi is hogy kihez is hasonlítható a mi nemzedékünk…kihez is hasonlítható a mi közösségünk, aminek mi is alakító tagjai vagyunk… gyereknap tehát nemcsak egy olyan nap amikor gyerekeinkenk egy naőp alatt szeretnénk kárpótolni mindazt amit sokszor elmúlasztottunk, hogy szép ruhákat vegyünke nekik, csokoládét, jégkrémet és amit csak egy nap szemük szájuk kíván .. hanem azon is gondolkozzunk el, hogy mi milyen mintául, milyen életformául szolgálunk számukra,milyen közösségben neveljük fel őket, hogyan tanítjuk meg őket is majd szembenézni időnként saját magukkal…

Milyen megható és milyen gyönyörűségesek János apostol szavai amikor a saját öröméről ír: nincs számára nagyob öröm mint amiko rlátja hogy gyerekei igazságban járnak! A gyerekek pedig igazságban járnak ha ezt látják követendő példaként a szülőktől…

A gyerekek napján egy pár gondolattal szerettel volna ébreszgetni a lelkünket: az önmagunkkal való szembenzéssel, ami a helyes önismeretre vezet , az Istentől kapott értékeink, tálentumaink felismerésére, és az életnek a csodájának való meglátására ugyanakkor a saját közösségünk saját közössőgi lelkiismeretünk fotosságát emeltem ki mint a gyerekek közösségi lelki bölcsőjét ahol példát látnak a felnőtt társadalomtól igazságban, a szeretet igazásgában járni.

Adja Isten hogy egyre több örvendező szívű legyen közöttünk és a gyeremekeink ha furulyának egymásnak akko rtáncoljanka és ha sírató éenet zenélnek akkor sírjanak, egyszóval játszodjanak egymással, szeressék egymást és érezzék meg a közösségünek a megtartó vigyázó erejét ami t mi a felnőttek a nagyok, a szülők valósíthatunk meg csak számukra,. Így legyen Ámen és ámen..

__._,_.___